Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-16 / 218. szám

CSÜTÖRTÖK, mi. S2EPTEMEER 18. 3 VoQGhietti látogatása Magyar­országon A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságónak meghivósara Tullio Vecchietti, a Proletár Egység Olasz Szocialista Pártjának főtitkára baráti látogatást tett Magyarorsza­gon. Az olasz pártvezető megbeszélést folytatott Ka­dar Janossal, az MSZMP Központi Bizottságának eisi titkárával. A baráti eszme­csere keretében áttekintették a két pártot kölcsönösen érintő kérdéseket, a nem­zetközi helyzetet, valamint a munkásmozgalom és antiim­perialista harc aktualis problémáit. A megbeszélé­sen részt vett Komócsin Zoltán. a Poltikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Gyenes András, a KB külügyi osztályának ve­zetője. Tullio Vecchietti szerdán elutazott Magyaror­szágról. * Befejezte látogatását a Svéd Baloldali Párt-Kom­munisták tanulmányi kül­döttsége, amely az MSZMP Központi Bizottságának meg­hívására tartózkodott Ma­gyarországon. A svéd vendégeket fogadta Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a KB tit­kára. A Balodalj Párt-Kommu­nisták küldöttsége szerdán visszautazott Svédországba. Fock Jeni Csepelen Focic Jenő, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt | kormánj' elnöke szerdán egész napos látogatást lett Csepelen. A miniszterelnök a kora délelőtti órákban — Nagy Richárdnak, a buda­pesti pártbizottság titkárá­nak társaságában — a XXI. kerületi pártbizottság szék­házába érkezett, ahol Ri­bánszki Róbert, a pártbizott­ság első titkára fogadta. Mintegy másfél órás eszme­csere során Fock Jenő tájé­kozódott a kerület társadal­mi, gazdasági és politikai helyzetéről, Csepel 75 ezer lakosának életéről és gond­jairól, megismerkedett a he­lyi pártszervezetek munká­jával. az ifjúsági szövetség és más tömegszervezetek te­vékenységével. A beszélgetés egyik fontos témája Csepel fejlődése, jö­vője volt. Amint Ribánszki Róbert elmondta. a nagy­múltú munkáskerület új városközpontot kap: 1975 vé­géig mintegy kétezer csa­ládi otthont hoznak tető alá, s üzemi társasépítkezés út­ján — a kerület más ré­szein —, további 800 lakást építenek. A központi beru­házások mellett a kerületi tanács saját erőből is nagy összegeket fordít Csepel gya­rapítására. szociális, kommu­nális és kulturális létesítmé­nyekre. A miniszterelnök ezután a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságát kereste fel, ahol dr. Horgos Gyula ko­hó- és gépipari miniszter és Csató László, a tröszt ve­zérigazgatója üdvözölték. Először itt is tájékoztatók hangzottak el: Borbély Sán­dor. a Fémmüvek pártbizott" ságának első titkára, és Csa­tó László beszámoltak a gyár politikai és gazdasági helyzetéről, ezután üzemlá­togatásra hívták meg a mi­niszterelnököt. s bemutat­ták neki a vállalat jelentő­sebb kohászati es gépészeti üzemeit. Bemutatták a mi­niszterelnöknek a csepeli gyárériás legkorszerűbb — légkondicionált — üzemét, a nagy pontosságú szerszám­gépekel gyártó részleget, ahol két mikron — a hajszál harmincad részének megfe­lelő — méretpontossággal munkálnak meg egyes al­katrészeket. Ilyen üzemrész egész Furópában csak alig néhány található. Fock Jenő. az üzemlátoga­tás során több helyütt el­beszélgetett a dolgozókkal. — a cél gépcsarnokban Paál József síklap-köszörűssel, a Nehéz emberek című is­mert film egyik szereplőjé­vel, szintén néhány barátsá­gos szót váltott —. s több munkahelyen üdvözlő soro­kat írt a szocialista brigá­dok naplójába. A délutáni órákban Fock Jenő részt vett és felszólalt a Csepel Müvek pártbizott­ságának ülésén. Az SZMT" elnökségének megállapítása: Á munkaverseny értéke nem csökkent Ebben az esztendőben kevesebbet hallunk a szocialista munka versenyről, s sokak talán azt gondolják, hogy „pi­henőt" tartanak a brigádok. Erről sző sincs, csak legfel­jebb arról, hogy az idén kisebb a lehetősége a látványos­ságnak, sem jubileumi évfordulóra nem készülünk, és ki­véve a KISZ közelgő kongresszusát, nagyobb eseményekre sem számíthatunk. A szocialista munkaVerseny azonban cppen olyan eredményesen zajlik, mint a megelőző évek­ben. A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának el­nökségi ülésén is bő teret szenteltek a munkaverseny­nek tegnap, szerdán délelőtt. Az SZMT közgazdasági bi­zottsága részletesen feldol­gozta. hogy milyen eredmé­nyeket érlel a munkaver­senv a szegedi és a megyei iparvállalatoknál. Megálla­pították, hogy a vállalatok ötéves és éves terveiben meghatározott célkitűzések rendre megvalósulnak, az idei esztendő első felében több mint 8 százalékkal emelkedett a termelés menv­nyisége, s ebben a főszere­pet a termelékenység javu­lása játszotta, hiszen az egy főre jutó termelési ér­ték 8.3 százalékkal növeke­dett. Javult a dolgozók élet­és munkakörülménye is az elmúlt fél évben. A jól megalapozott ter­vek kitűnő teljesítésében meghatározó szerepe van a szocialista munkaversenv­nek. Az idei munkaverseny célkitűzéseinél a folyamatos­ság. az egész évre szóló vál­lalás dominál, s a vállala­tok, vagy a brigádok csak kevés esetben terveztek egy­egy' időponthoz, dátumhoz kapcsolódó versenycikluso­kat. Ebben az esztendőben nem is anyira a kisebb kol­lektívák hangzatos vállalásai kerültek előtérbe, hanem a nagyobb szervezeté, az egész üzemé, vagy vállalaté. Az egyes munkaverseny­formákra jellemző, hogy azok serkentik az üzemi de­mokrácia kiteljesedését is. A vállalatok vezetői a ver­senyben résztvevők erkölcsi és anyagi elismerésében megtartották a tavaly kialakult normákat. A szakszerveze­ti vezetők úgy ítélik meg. hogy a jelenlegi gazdaság­irányítási rendszer viszo­nyai között a szocialista munkaversenyt a vállalatok be&ö mechanizmusaiban alapvetően fontos előrevivő erőnek tekintik. Az SZMT elnöksége arra kéri a szakszervezeti tiszt­ségviselőket, az alapszerve­zetek tagságát, hogy tovább­ra is támogassák a dolgozók munkaversenyét, teremtsék meg a verseny feltételeit, hozzák nyilvánosságra ered­ményeit és népszerűsítsék a legjobbakat. Ugyancsak a tegnapi el­nökségi ülésen beszélték meg, illetve vették tudomásul azt a két jelentést, amelyet az egészségügyi és a pedagógus­szakszervezet megyei veze­tői terjesztettek elő a nem­régiben lezajlott, fizetéseme­lések tapasztalatairól. Ki­tűnt a jelentésekből, hogy mind a két szakmai terüle­ten dolgozók megelégedéssel fogadták a fizetésrendezést. Sokra tartom, aki valami­ből más valamit tud csinál­ni. Azt is, aki a vasból ló­patkót, vagy a kőből szob­rot. Hiába mondják, hogy szobrot faragni könnyű. Hallottam én is, hogy csak a fölösleget hámozzák le ró­la, mert az a tündérszép, harmatos keblű leányka tel­jes hamvasságával, 'ártatlan szépségének simogatni való formáival időtlen régtől fog­va benne volt a kőben, csak éppen betakaródzott álmából kellett fölébrszteni — de tu­dom, hogy huncutság van a mondásban. Elesett hadfi, tomboló, kolerás háború, roggyant derekú öreganyó közös háztartásban ugyan­olyan régóta együtt élhet vele. Miért éppen ezt szólí­totta elő a véső meg a ka­lapács? Ha szobrászt láttam, mindig csodáltam. Vesz egy követ — legföljebb káposz­tás hordóba tehetném én nyomtatéknak —, oldalba üta egyszer-kétszer, és rög­tön láthatja, aki nem vak, hogy érdemes lesz-e előtte kalapot emelni nemzedékek­nek sorban. A kőből szobrot csináló ember telhetetlenségének és az én ámulásomnak is van­nak fokozatai. Ha csak kö­vet vesz, hagyján. De ami­kor egy teljes hegyre való kősziklára mondja, hogy ki­faragja szobornak, akkor megáll bennem a gondolat A napokban ktidó'dik ca Nemzetközi Atomenergia •« Ügynökség közgyűlése Straub F. Brúnó a programról Mint ismeretes, legutóbbi ülésén a kormány határoza­tot hozott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség köz­gyűlésének XV. ülésszakán való magyar részvételről. A magyar delegáció veze­tője, Straub F. Burnó aka­démikus, az MTA szegedi biológiai kutató központjá­nak főigazgatója, az Orszá­gos Atomenergia Bizottság elnökhelyettese nyilatkozott az MTI munkatársának a szeptember 21-én Bécsben kezdődő ülésszakáról. — A közgyűlésen 104 or­szág delegációja vesz rés/t, ennyi ország tagja a nem­zetközi szervezetnek. Dele­gációnk a mostani közgyűlés munkájába is tevékenyen bekapcsolódik. Egyébként az elmúlt két évben — a re­gionális választás nyomán — magyar delegátus is tagja volt a szervezet huszonnégy tagú kormányzó tanácsának. Éppen erre az időszakra esett az atomsorompó-szer­ződés aláírása, az ellenőrzé­l«í rendszer kidolgozása. Jó­magam alelnöke voltam az ellenőrzési rendszerrel fog­lalkozó bizottságnak, amely 1970 közepe óta kereken 80 ülést tartott, lényegében 1971 közepén fejezte be munkáját. Mostani közgyű­lési felszólalásomban min­denekelőtt az atomsorompó­szerződés jelentőségével kí­vánok foglalkozni. Delegá­ciónk felhívja mindazokat az országokat, amelyek ed­dig nem írták alá, vagy alá­írták ugyan, de nem ratifi­kálták az atomsorompó-szer­ződést, hogy ezt mielőbb te­gyék meg. Mint ismeretes, Magyarország sok más ál­lammal együtt, csatlakozott a szerződéshez, azt ratifi­kálta is. elfogadtuk az ezzel kapcsolatos ellenőrzési rendszert, sőt a kormány a hazai ellenőrzés megszerve­zéséről is rendeletben intéz­kedett. — Szorgalmazzuk hogy a szervezet tegye még haté­konyabbá' munkáját, segít­se megteremteni az atom­energia békés felhasználá­sának újabb feltételeit. Eh­hez a többi között szüksé­gesnek tartjuk, hogy az NDK is mielőbb a szervezet tag­jai sorába kerüljön. — Mivel a közgyűlésen az atomenergia békés felhasz­nálásával kapcsolatos tudo­mányos program is napi­rendre kerül, mi több tudo­mányos feladatot külön is a közgyűlés figyelmébe ajánlunk. Helyesnek tarta­nónk például, ha az arra legrátermettebb szakembe­rek külön foglalkoznának a környezet radioaktív szeny­nyeződésének, e szennyező­dés elhárításának kérdései­vel; időszerűnek tartjuk a radioaktív sugárzással tar­tósított élelmiszerek megfe­lelő kezelésének, forgalmá­nak jogi szabályozásával kapcsolatos javaslatojt, aján­lások kidolgozását is. egy szusszanásra. Villányban megállt. i 7 j Az ötlet AZ ÉG eredeti­ALATT 1 ségét ak­i kor is kár tagadni, ha Jugoszláviá­ban is, Lengyelország­ban is van ilyen. Műterem és megbízások jjélküli szob­rászok találták ki, hogy ki­bérelnének maguknak egy kezük ügyébe eső kivénhedt kőbányát, ha adnák. Siklós mellett, a villányi hegyoldal olyan messziről, mint egy jóízű harapás az egészséges oldalban — az lenne jó! Kérték, kapták. Egy kastély­félét is mellé, hogy lakpi le­hessen. Foghatta egyik gondolat a másik kezét, mire kialakult a törvénykönyv legfőbb pontja: aki itt dolgozik, hagyja itt egyik szobrát, a többit pedig vigye békével. Jönnek a látcfgatók egy­más után, bátortalanul, rá­készülve, hogy valaki han­gosan kérdezi, mit keres­nek itt. Mert mit is keres itt a cseflő-botló hívatlan vendég, ahol a kemény kő átkeresztelkedik szoborrá? Tapogatózva lép azért is, mert ebben az ég alá szorult óriási műteremben igen­igen picinynek érzi magát. önti a nap két kézzel a meleget dél közepén, de sok kis ütés alatt pattog a szik­la. Izzasztja azt is, aki csak nézni jött ide. Hófehér már­ványanvóka teljes emberi tisztaságával hajol az egyik fűcsomó között a föld felé, ő állít meg először. Nem messze tőle fekvő nőalak szikrázik a napon. Messziről hozott kíváncsisággal a fi­gurás köveket szedem sorra, de látom, egyiket-másikat félbehagyták. Ugyan miért? Azokat a szobrokat átuBjom tekintettel, amelyekre nehe­zen találnék szavakat, ha megkérdeznék, mi is akar az lenni, de rájövök, hogy a matematika törvényei is ezekhez terelnek. Ök vannak többen. Rejtély. Miért? I Két íia­ÖLELKEZÖ talember FORMÁK kopogtat­__ _ ja tpel­lettem a követ, őket kérde­zem. Palotás József az egyik, Farkas László a másik. Első nekifutásra elég azt is el­mondaniok, mekkora meg­tiszteltetésnek veszik, hogy főiskolás fejjel, hívásra itt Nevét ugyan betűzve írom le — Maria Owczarczek —, de alkalmi tolmács segítsé­gével egyszerre többet ér­tek a világból. A baranyai kezdeményezésből szobrá­szok nemzetközi táborhelye lett. Messziről jött felfogá­sok találkoznak itt, ütköz­nek, csiszolódnak, simulnak. Maria is azt mondja, itt a formák játékát érdemes ke­resni. Az ő idei nagy prob­lémája: kőgörbék találkozá­sa a formák muzsikájának törvényei szerint. ELET A SZIKLA­FALON lehetnek a művésztelepen, de arra egyenes választ ad­nak, miért kevesebb itt az emberformájú szobor: — Más ez. mint a műte­rem. Elveszik az aprólékos emberalak. Itt másképpen kell szobrot fogalmazni. Belátom inkább, nem ér­tek én ehhez. Ha készen lesz. talán jobban látom. Rétfalusi Sándor mohácsi tanár kőrózsája. mindjárt balról, viszont már készen van. Szóban elbeszélve szé­pen faragott balladai kezdő­sor lehetne. Köszönünk az egyik lány­nak. visszaköszön, de már 'a feje billentésén is látszik, i hogy nem magyar. Lengyel, Wanwból. Es miért jött ide? Másik lengyel is van, Wladis­law Tumkiewicz, ő egyszer­re két kővel hadakozik, de szobrok állítják, hogy járt itt francia is, finn is, más is. Hogy varázsa van a hegynek, legyen bizonyság rá Orosz János. Képeiről is­mert művészünk a kőre váltott át. Itt áll készen az egyik sejtés-szobra, de gyö­keret vert benne a szikla­ámulat Beállványozta a bá­nya egyik oldalát, tele akar­ja vésni domborművei. Ne legyen ez külön érték­rend. de Boncz Gyula szob­ra előtt áll meg legtovább a lábam. Idegenvezetésre kérésre itt van maga a mű­vész. akit számontarthatunk géplakatosként, vasöntőként, vagy akár villanyszereló­ként, de igazi nevet fölte­hetően a bánya faloldali fa­la szerez neki. Az életet akarja kifaragni átfoghatat­lan méretekkel. — Fázisai? — Ez az első. ha konkrét címet akarnék adni neki. a Szerelem lenne. A követke­ző az élet nagy csodája, a Születés lesz. Mellette van egy kis üresség, oda kerül a Magány. Jön utána a csöndes öregség, az Elmú­lás. Négv éve fő a terv, fogal­mazódnak a formák. Rá­megy tíz esztendő, mire ké­szen lesz. Ettől a szobortól nehéz visszakanyarodni a prózai szavakhoz. Aki a simuló, egymásba olvadó szerető­szerelmet ilyen kőkolosszus­ból faragja, kemény akarat­tal megvert ember lehet. Egyetlen látogatás után senki ne vária tőlem, hogy el tudom hozni az egesz hegy csodálatát. Darabon­ként kellene megértenem. Azt azonban megjegyzem, hogv a táboralapító szabályt fölrúgták már. Nem úgy jönnek ide az emberek, hogy itthagynak egy szob­rot. és viszik a többit. Egyet csinálnak csak egyszerre, egy nagyot, és azt. ide is szánják, itt is hagyják. Mire az egész bánya szoborrá ala­kul, lehet, hogy századunk művészete köszön rá az Ide­genre. Majdani nagy kin­csünk kőburkát feszegefik Boncz Gyuláék Villányban. Vesznek egy hegyet, és ki­faragják — tálán életnek. Howath Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents