Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

6 * SZERDA, 1971. SZEPTEMBER IS, Iskola élet köxelbon Meditáció az Ellenőrző könyvről Kicsi és szerény, jelentéktelen külsejű az iskolai Ellenőrző könyvecske. Ki se nézné az ember belőle, hogy mennyi baj okozója. Idegesiti a diókot, ha elégtelen osztályzat kerül bele, mert tudja, hogy otthon sűrű fejmosás, zsebpénzredukálás, nagyobbfokú ellenőrzés stb. következik miatta. A szülő is elkeseredik, ha látja, hogy gyenge osztályzatokkal írogatták tele a lapjait, s bosszúsan csattan fel, ha a sok jó érdemjegy közé becsúszik egy elégtelen. Gond a gyereknek, mert mindennap magával kell vinnie, s külön gond a tanárnak, hogy miként tudassa az érdemjegyet a szülővel, ha kiderül a felelet után, hogy a könyvecske otthon maradt. De mindezek mellett még fegyver is az Ellenőrző. Fegyver a szülő kezében, mert a legtöbb javítóvizsgára utasító tanuló szülője arra hivatkozik. hogy „azért nem is sejtette fia gyenge előmenetelét, mert az elégtelenek nem voltak beírva." De dokumentum a pedagógus kezében is, mert ha vitás esetekben fellapozzák, ilyen mondatot is találhat benne a szülő: „Kérem, hogy gyermeke gyenge tanulmányi eredménye miatt a fogadóórámon felkeresni szíveskedjék." A tanuló leginkább ezt mondja: „El kellene már törölni! Miért Idegesítse az ember az elégtelennel otthon a családot? Egyszer jó jegy, másszor rossz, ez a diáknak a sorsa! Az ember úgyis kijavítja egyszer az elégtelent és nincs probléma és idegesség !"... S ez a diáktípus — ha hagyják —, így ís cselekszik. Addig a világért se írja alá az elégtelent, amíg nincs beírva alája egy jobb osztályzat is. S ekkor azután fölényesen legyint az egészre. A másik diáktípus pedig így évődik: „Na és! Ha beírják az elégtelent az Ellenőrzőbe, akkor jobb lesz?..." S mondjuk meg őszintén, a pedagógusok se bánnák sok esetben, ha nem volna. Az órán minden perc drága, s ha sietnek, még ez a kis munka is elrabolja az Időt. A Művelődésügyi Minisztériumnak volt is olyan elgondolása, hogy elég, ha a tanár csupán az egyes részegységek lezárása után tájékoztatja a szülőket. Am a szülők erre kórusban felcsattantak: „Eddig arra szoktattak bennünket, hogy minden osztályzatot írjunk alá. S ha egyszer mar nagy nehezen megszoktuk, akkor már maradjon is meg az elv." Ezzel azután a vita egy időre eldőlt... Ez utóbbi álláspont a szülők részéről érthető. Egy pillanatig sem vitás, hogy a pontosaii vezetett Ellenőrző könyv tükör a tanujó munkájáról. Az osztályzattól a mulasztásig, az iskolai rendezvényektől a tanári közlésekig minden benne van. Az osztályzatok visszatükrözik a gyermek fejlődését vagy hanyatlását, időszakos lustaságát vagy egyenletes szorgalmát. A jő és gyenge osztályzatok váltakozása a változó szorgalmú, rapszodikusan készülő fiatal képét rajzolja meg. A mulasztósokból az egészségi állapotára lehet következtetni a tanulónak. Az egynapos otthonmaradások pedig sokszor a dolgozatírás vagy ismétlő óra idejét sejtetik. Ahol pedig orvosi igazolvány helyett sokszor írja be a tanuló a mulasztás igazolásához a „családi okok miatt" távol maradt az iskolából mondatot, ott az ember egy kis szülői „cinkosságra" is tud következtetni A „Mutasd az Ellenőrződ, és megmondom, ki vagy!" mondásban igen sok az igazság. Az Ellenőrzőből valóban képet alkothat mindenki a gyermek tanulmányi munkájáról. S végső soron úgy érzem, jő és megnyugtató érzés a szülőnek, ha gyermeke minden feleletéről értesül. s azonnal, a kezdet kezdetén Intézkedni tud például. ha a hanyatlás jelét észleli. De hangsúlyozom: mindez csak akkor érvényes, ha az Ellenőrző könyvet pontosan vezetik. Mert ha egyszer „megszavazták" a szülők e könyvecske további használatát, akkor valóban az lenne a helyes, ha a pedagógusokkal együtt arra törekednének, hogy legyen is eredménye. Mi legyen a szülő tennivalója, kötelessége? Javasoljuk: nézze meg mindennap gyermeke Ellenőrző könyvét, s minden osztályzatot írjon alá. Dicsérje meg a gyermekét a jó minősítésért. a gyenge érdemjegynek azonban keresse meg az okát. (Hanyagság, csavargás, külső hatás, rossz baráti kör stb.) Ha a gyenge érdemjegyek száma szaporodik, azonnal keresse fel a tanárt. (Fogadóórájának idejét ugyancsak megtalálhatja az Ellenőrző könyvben). Tanácsoljuk: minden beírásnak nézzen a szülő utána. A pedagógusok például beírják azt is az Ellenőrzőbe, ha a tanulót délelőtt a tanóráról rosszullét miatt elengedik, vagy elkéredzkedik az orvoshoz. Érdemes utána nézni, hogy tényleg beteg volt-e a gyermek, volt-e az orvosnál, mivel töltötte el a délelőttöt stb. Volt eset. hogy érték már meglepetések a szülőt, amikor a hollét iránt faggatózott... Vigyázzanak a szülők arra, hogy ne váljék az Ellenőrző könyvecske a viszszaélések forrásává! Jó néhány tanulóról kiderült már, hogy maga szokta az Ellenőrzőt aláírogatni. Vannak persze ragyogó esetek is. Soha nem felejtem el azt az esetet, amikor az egyik szülőnk panaszt tett. hogy úgy buktatták gyermekét javító vizsgára, hogy egyetlen elégtelen felelete sem volt évközben. Ahogy megmutatta az Ellenőrző könyvet, igaza ls volt. Nem értettük hamarjában a dolgot, de a kérdezősködés után kiderült a turpisság. Két Ellenőrző könyve volt a gyermeknek. Az egyikbe a jó jegyeket, a másikba az elégteleneket íratta. (Otthon természetesen csak a jó osztályzatokat mutogatta). A sietségben — úgy lászik —. egyik tanárnak se tűnt fel a csel. Befejezésül még egyszer hangsúlyozom: az Ellenőrző könyvecske vezetése a pedagógusnak külön gond, de ha a szülők komolyan veszik, akkor megéri a fáradozást. S épp ezért mindig szomorú vagyok, ha nagyritkán olyat látok, hogy valamelyik szülő a hirtelen ha. ragját rögzíti benne. Például így: „Maga túl szigorúan osztályoz, azért nem tud a fiam!" Ha ezt érzi. annak az a módja, hogy menjen be az iskolába a tanárhoz és mindezt udvariasan mondja el. De ne állítson kl magáról, s modoráról a gyermeke előtt rossz bizonyítványt. Különben is: az időben érkező figyelmeztetésért csak hálás lehet a szülő, mert elejét veheti a bajnak, a később még súlyosabb következményeknek. Higgye el minden szülő. hogy sokszor felbecsülhetetlen értéke van egy időben érkezett figyelmeztetésnek . Bánfalvi József A rozsdás „ollóró Az agárolló után megérkezett az ízlésolló is. Alig egy hónapja vezette föl Faragó Vilmos, az Élet és Irodalom eszmecsatájának porondjára, s a hetilap tükrében fésülködő közvélemény okkal-érthetően gyorsan ráharapott. Mert az olló két szárán az alkotói ízlés és a tömegízlés, a művészek szándéka, megnyilatkozása és a nagyközönség igénye nyílik szét. Az ízlésolló kultúrtörténeti kategória. Több-kevesebb kivételtől eltekintve a művészetek fejlődése során általában nyitva maradt, s hogy századunk közepére a rendkívül polarizálódó alkotói ízlés inkább távolodott a szélesebb közönségízléstől, annak olyan objektív hordozói vannak, mint a felgyorsult életritmus, a szabad időt áron alul is kiszolgáló irodalmi és cirkuszi szórakoztatóipar. vagy a tömegkommunikációs eszközök kényelmes ajánlatai, melyek könnyen leszoktatják a munkából érkezőket a válogatásról. ff időkben másként kategorizált a közízlés, jó zenét és rossz zenét ismert, nem pedig komolyat és könnyűt, mint manapság pejoratíven. Mondom: nz ízlésolló szárai berozsdásodtak, s a mi szemléletmódunk is sajnos megteszi a magáét azért, hogy ez a tisztes távolság alig-alig rövidüljön. A mai magyar komolyzenei kompozíciókról leírták, hogy például a címeiket is ritkán adják a szerzők magyarul. Amit nem lehet — a szándék természetes vonalait visszafelé meghosszabbítva — csak a tradíciókkal magyarazni. Azt hiszem, nálunk a komolyzenei kompozíciók talán sohasem kerültek oly távol a közönségtől, --int napjainkban. 2. 1. A muzsikáló gépek zajában töltött nyolc óra utón nincs az a mélyértelmű művészfilm, vagy az a szakmától. izgalommal várt komolyzenei premier, mely versenyezhetne a képernyőről ' fotelekbe mosolygó táncdalfesztivállal. Igaz viszont, táncdalfesztivál, de mélyértelmű művészfilm sincs naponta. tehát okos terítéssel ennek is, annak is lehetne nagyobb közönsége. Az utóbbinak mégsincs. Az ízlésolló miatt, melynek szárai századunkban valahogy berozsdásodtak. Magyarázatul érjük be csak a polarizációval, a fölgyorsult életritmussal, a szélesebb-színesebb terítékkel és a hasonló előszeretettel fogalmazott axiómákkal? Csak előregyártott védlapokkal vajon kimagyarázható-e, hogy a maga korában például Bach, Haydn vagy Mozart nemcsak az elit közönség privilégiuma maradt, de híres menüettjeikre táncoltak is? Hogy a „könnyűzenének" helye volt a „komolyzenében", hogy a Sírauss-operetteket közel sem száműzte, de befoeadta a legkényesebb vájtfülű ízlés — és természetesen viszont? Vagyis azokban az De hagyjuk a zenét. „Az országban tízmillió kisember van, akik arra várnak, hogy az alkotói ízlést közelítsék a közönségízléshez" — túlzott valaki kissé indulatosan az ÉS-beli vitában. A minap ankéton vettem részt, s a filmekkel kapcsolatban fölpanaszolták azt a nem újkeletű ellentmondást: amit lehúz a kritika, tetszik a nézőnek — és megfordítva. Sőt a filmkritikák anynyiban tájékoztatják a közvéleményt, hogy szívesebben váltanak jegyet arra a filmre, amit hivatalosan elmarasztalnak. A „sikeres ellenpropaganda" azért némileg módosult. Utóbb a szegedi mozikban is játszottaik szélesvásznú, színes-szagosnagyágyús hollywoodi szupergiccseket, melyek már a nagyközönséget sem izgatták különösebben. Talán nem túlzás, amióta televízió létezik, a iömegízlés is igényesebb. Itt van mindjárt a Rózsa Sándor, Móricz• regényének sorozatfilm-változata. Nem kalapálunk túlzottan mellé, ha úgy gondoljuk, az első epizódokat némi csalódás fogadta. Azok csalódtak (de sokan vannak!), akik Rózsa Sándor legendás betyárkodásáról azt várták vissza a képernyőn, amit a korábbi sorozatfilmekből mint napi kanalas orvosságot fogyasztották, az izgalmas nagyotmondásokat, üldözési és menekülési jeleneteket, az elméretezettségük ellenére is győztes rajtaütéseket: egyáltalán a kalandot. Csakhogy Szinctár Miklósék nem a szegedi tanyavilág lobogógatyás Bors Mátéját keresték vissza Móricz regényének lapjaiból, hanem azt a társadalmi visszamaradottságot, megátalkodottságot, mely Rózsa Sándort és a hozzá hasonló szegénylegényeket szükségszerűen kitermelte magából. A tévénéző pedig szépen fokozatosan hozzászokik ehhez a — jobb szó híján — „művészibb" módszerhez, végül pedig együttérez majd nemcsak Rózsa Sándorral, a kalandokkal, de az alföldi szegénység más jellegzetes figuráival, momentumaival is. Azt hiszem, ez a Rózsa Sándor-film és a hozzá hasonlók alkalmasak közelíteni az ízlésolló szárait. 3. A maga szabta csapásait követő alkotói ízlés persze sohasem fogja teljes frontvonalán bevárni a tömegízlést. Nincs is szükség rá, hiszen a kísérletezésről, az alkotói-művészi szabadságról kellene lemondani. Ám ha bevárni nem is, tájékozódni, informálódni a tömegízlésről nem ártana gyakrabban. Nikolényi István — Egy híres — Megnumdtad belgyógyász lánya a fiúdnak, mi a bemutatja apjá- véleményem róla? nak udvarlóját. — Igen papa. Néhány nappal — És mit vikésőbb az apa laszolt? megkérdi: — Nem rendítette mag nagyon a dolog. azt mondta, bizonyára nem ez az első eset, hogy rossz diagnózist állapítasz meg. Emléküket őrzik az utcák 8. BATTHYÁNY UTCA Bainville József (1806—1896), ez a francia nevű, de fiumei olasz származású mérnök, aki élete javát Szegeden, a Város szolgálatában töltötte, haláláig sem tanult meg magyarul. 1850-től 1861-ig, majd ismét 1872-től 1884-ig volt a város főmérnöke. 1873-ban Szekerke József városi tanácsnoknak határozati indítványát, hogy Bainville főmérnök két éven belül tanuljon meg magyarul, a közgyűlés élénk derültség közepett fogadta el. Hogy lett-e foganatja, arról nem szól a krónika, de, hogy 1850ben- a kitűnő térképrajzoló még hadilábon állt nyelvünkkel, azt nagy értékű, pótolhatatlan történeti forrást jelentő térképe is elárulja. Egyik legderűsebb elírása, hogy az alsóvárosi Nincski utcát, amely a tréfás névadás lélektana alapján abból született, hogy nem volt ki teljesen az utcácska (mint az Alig utca. Csekély utca, Darab utca. Dehogy utca és társaik Js), nemesi névnek vélte, és Nintsky utcának irta. Valószínűleg hasonló, de nem ilyen föltűnő elírás volt a mai Batthyány utcának a Bainville térképén szereplő régi neve is. Itt Környe utca alakiban olvassuk, s minthogy ilyen nevű csa,Iád is volt Szegeden, talán hitelesnek is tekinthetjük. De már 1871-ben Kernyi utcaként tűnik elénk egy levéltárt iratból, és Kérni, Kernyi, Kerny ugyancsak sok volt Szegeden, méghozzá Alsóvároson. Már Balla 1777. évi térképén a 230. szóim alatt találunk Kemi Ferencet, a Buday-féle másolaton nyilván a. fiát, Kerny Zsigmondot. 1796-tól Szeged országgyűlési követe Kérni Sándor volt Bizonyára a család származéka Kerny István (1879—1963) postaműszaki igazgató, jeles fotóművész is. A Víz után — miért, miért nem Zerge utca lett a Környe vagy Kernyi utcából. Ez azután kitartott jó sokáig, a fölszabadulás utánig. Ugyancsak a Víz után kapott utcát Szegeden gróf Batthyány Lajos (1806—1849), az első független magyar minisztérium elnöke, a szabadságharc vértanúja: róila nevezték el a mai Magyar Tanácsköztársaság útjának a Kass (Hungária) szállótól északkeletre eső szakaszát. Amikor 1945 júniusában a mai Magyar Tanácsköztársaság útját (a korábbi Bástya utcát és Batthyány utcát) Sztálinról (1879—1953) nevezték el. kárpótlásul előbb a Margit utcát akarták Batthyánynak adni, majd végül a Zerge utcára esett a választás. BELOIANNISZ TÉR 1850-ben Egyház tér, s utána is fölváltva Egyház térnek meg Templom térnek emlegették: itt állott a régi belvárosi templom, a Dömötör-templom. Már fölépült az 1914-ben elkezdett, a háború miiatt nagy késéssel folytatott ós befejezett Fogadalmi templom, amikor 1929ben Várhelyi József belvárosi plébános indítványozta, hogy Szegednek 1904-től haláláig jeles polgármesteréről, az Adytól „literary gentlemen"-nek minősített Lázár Györgyről (1851— 1915) nevezték el a Kígyó vagy a Polgár utcát. Végül is o Templom teret nevezték el róla, de kevés sikerrel: mindössze az 1930. évi várostérképen szerepel így, már az 1931. évin ismét Templom tér a neve. Meglepően későn, csak az 1942. évi térképen tűnik föl a Dóm fölépültével voltaképpen már természetesen kínálkozó neve, a Dóm tér. (A dóm: székesegyház, azaz püspöki templom.) De jóval előbb a szükséglet már megteremtette e nevet: nem véletlen, hogy első előfordulása a szabadtéri játékoknak a Délmagyarország 1993. augusztus 13-i számában közölt keretes hirdetésében található. Utána sokáig ingadozott a névhasználat: hol Dóm tér, hol Templom tér szerepelt, s csak pár év múlva állapodott meg az 1942. évi térképen véglegesített, hivatalossá tett forma. A Nikosz Beloianniszról (1916—1952) való elnevezés, mely a nemzetközi tiltakozás ellenére kivégzett görög szabadságharcosnak szóló gyors tiszteletadás volt, elhamarkodottnak bizonyult. Várostörténeti érték és a szabadtéri játékokkal kapcsolatos gyakorlati érdek egyaránt kívánta, hogy visszaállítsuk a Dóm tér elnevezést. A kegyeletet elegendően szolgálja, hogy az Aradi vértanúk terére nyíló árkád, melyen Beloiannisz emléktáblája van, Beloiannisz-kapy maradt Pcter László (Folytatjuk) NHPI KISLEXIKON az oltásokról Időről időre megkapják a szülők a felszólítást, hogy gyermekeiket védőoltásra vigyék a körzeti gyermekorvosi rendelőbe. Csakúgy, mint más országokban, ahol az egészségügyi hálózat szervezettsége erős, hazánkban ls vannak kötelezően előírt védőoltások, ezek segítségével értük el, hogy súlyos betegségek — mint például a gyermekparalízis — ma már nem veszélyeztetik a gyerekeket. 0 Megelőzés? A megelőző védőoltásokat (vakcinákat) az immunitás létesítésére alkalmazzák. Élő, de gyengített, avagy elölt kórokozókat, a baktériumtest alkotórészelt, baktériummérgeket (toxtnokat), mérgezőképességüktől megfosztott, de antigén tulajdonsá.gukat megtartott toxinokat (toxid vagy anatoxin), toxinok és antitoxinok keverékét, vagy kórokozók és ellenük termelt gyógysavók keverékét alkalmazhatják. 0 Gyógyítás? A gyógyítás (vakcinoterápia) céljait szolgáló gyógysavókat (szérumok) állatokban termelik oly módon, hogy az állatokat élő, gyengített vagy elölt kórokozókkal vagy baktériummérgekkel több alkalommal oltják, majd amikor vérükben az ellenanyagok mennyisége megfelelő fokot ért el, az állatokat elvéreztetik és vérsavójukat gyógyítás vagy megelőző védőoltás céljaira alkalmazzák. 0 Készítő Intézetek? Az emberi gyógyításra használható oltóanyagokat, szérumokat és gyógysavókat a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet, az állatgyógyászati oltóanyagokat a Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet állítja elő.