Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

2 SZERDA, 1971. SZEPTEMBER 1. II háború emiékezete Ma harminckét éve, hogy a német monopoltőke támo­gatását és bátorítását élvező hitleri fasiszta állam meg­támadta Lengyelországot és ezzel kirobbantotta a világ­történelem legszörnyűbb és legnagyobb pusztításalt ered­ményező háborúját. Hitler akkorra már bekebelezte Ausztriát, feldarabolta és részben birodalmához csa­tolta Csehszlovákiát. A len­gyelországi támadást követő­en nem sokkal sorra lero­hant egy sor európai kis országot, A nyugati hatalmait formálisan hadiállapotba ke­rültek ugyan a hitleri biro­dalomnál, valójában azon­ban nem mozgósították tel­jes erejüket a fasiszta ve­szély elhárítására. A Szovjetunió népcinek és fegyveres erőinek jutott az a történelmi dicsőség, hogy szétzúzta a fasiszta feneva­dat, megszabadította az em­beriséget azoktól a szörnyű­ségektől, amelyeket a hitle­rizmus baljós fenyegetésként ígért. A hitleri tervek meg­hiúsulását lehetővé tette to­vábbá, hogy antifasiszta koa­líció létesült, és hogy a sza­badságszerető népek össze­fogott erővel küzdöttek Ber­lin elestéig, a végső győze­lemig. Az évforduló alkalmából meghajtjuk az emlékezés zászlaját az antifasiszta há­ború áldozatai előtt. Az élők azzal tiszteleghetnek a leg­méltóbban a hősök emléke­zetének, hogy összpontosít­ják erőiket a béke fenntar­tására, hogy megalapozzák a jövendő generációk boldo­gabb életét. Egyiptomban, Líbiában és Szíriában Ma: népszavazás • Kairó (MTI) A népszavazás eredményét Egyiptom, Líbiai és Szíria Szádat egyiptomi, Kadhafi több mint tízmillió válasz- líbiai es Asszad szíriai elnök tópolgára járul az urnák elé egyidejűleg csütörtökön dél­ma, szerdán, hogy döntsön ben hirdeti ki. Ezt követően a három arab országot egye- Egyiptom az Egyiptomi Arab sítő államszövetség megala- Köztársaság nevet veszi fel. kításáróL A referendum Az EW\Pto™ Arab Köztár­... sasag allando alkotmanyat mindhárom orszagban reggel szeptember 11-én bocsátják 8 órától délután 5 óráig tart. népszavazásra. Heluáni vizsgálatok # Kairó (MTI) A heluáni vas- és acélmű­A szakszervezeti szövetség különbizottsága vizsgálatot veknél lezajlott sztrájkkal indított a heluáni kombinát kapcsolatban Szidki minisz­terelnök-helyettes és ipar­11 tagú szakszervezeti bi­zottsága ellen. Lapjelentések ügyi miniszter felfüggesztette szerint a vizsgálat kiderítet­állásából a kohászati iparág igazgatóságának elnökét és elnökhelyettesét, a vas- és te, hogy a gyári bizottság nem tájékoztatta a szakszer­vezeti szövetséget a munká­acélművek elnökét és elnök- sok követeléseiről. A szak­helyettesét, az ipari kapcso­latok igazgatóságának veze­tőjét, és a hengermű igaz­gatóját. A vizsgálat az ipar­ügyi miniszterhelyettes irá­nyításával folyik. A heluáni vas- és acélművek élére új igazgatót neveztek ki. szervezeti szövetség egyéb­ként nyilatkozatban ítélte el a sztrájk szervezőit. Szidki miniszterelnök-he­lyettes közölte, hogy szep­temberben országos viszony­latban rendezik a munkások problémáit. Barangolás spanyol földön Amikor a bikát kifütyülik... Rogers beszéde # Washington (MTI) William Rogers külügy­miniszter kedden délben az amerikai légió évi közgyűlé­sén egyórás beszédben vá­zolta kormány „külpolitikai meg. a külügyminiszter ez­után biztosította hallgatóit, hogy a Nixon elnök terve­zett pekingi látogatása során „előítéletek nélkül, de ke­mény eltökéltséggel fogja sikereit". Az „új külpoliti- képviselni az Önök legjobb ka" alapjaként Rogers vál­tozatlanul „a senki mögött érdekeit". Ismételten han­goztatta, hogy az amerikai— el nem maradó" amerikai kínai közeledés nem irányul katonai hatalmat jelölte Libia két éve L íbiai katonatisztek hangsúlyozzák, hogy szem­1909 őszén megdön- ben állnak a gyarmatosítás tötték Idrisz király és az Imperializmus erőivel; reakciós rendszerét, s kije- ugyanakkor „Nyugat-Euró­lentettók, hogy ez a hata- pában" keresnek partnere­lamátvétel nem holmi palo- ket. Ezek az ellenitmondá­taforradalom, hanem de- sok nyilvánvalóéin gyengítik mokratikus forradalom. Be- a programot de továbbra is részt vesznek az antiimpe­kívánnak az arab nemzeti felszabadító mozgalomhoz, rialista küzdelemben, felsorakoznak az izraeli ag­ressziónak áldozatul esett arab államok mellé, segítik őket az agresszió következ­ményeinek felszámolását célzó küzdelmükben. Két év rövid idő a törté­nelem szemszögéből, de a líbiai szabad tisztek e rövid idő alatt is sokat tettek, sok ígéretüket váltották va­lóra. Elsősorban megszaba­dultak az imperialista ha­talmak megalázó jelenlété­től, azoktól a támaszpon­toktól, amelyek lényegében béklyóba verték az országot. Megindult az a folyamat is, amelynek lényege: a kül­földi társaságok olajjövedel­meinek erélyes lefölözése, tevékenységük ellenőrzése. Líbia ezen az úton ugyan­csak sikereket ért el, és az így szerzett többletjövede­lemből igen jelentős pénz­ügyi támogatóst nyújt a ha­ladó arab rendszereknek, el­sősorban Egyiptomnak és Szíriának. Ami az arab egységtörek­vések szolgálatát illeti, Lí­bia fővárosában fogalmazták meg a Tripoli Chartát, az arab államszövetség alapok­mányát. Khadaíi ezredes Szadat egviptomi és Asszad szíriai elnökkel együtt nem­régiben írta alá az Arab Köztársaságok Szövetségének alkotmánytervezetét. ame­lyet éppen most, szeptem­ber 1-én a három országban 1 népszavazással erősítenek meg. A líbiai fiatal katonatisz­tek nacionalisták, a nemze­ti tőke érdekeit is képvise­lik, ezért természetesen nem egyértelmű számukra a ha­ladás koncepciója. Így álta- 1 Iában nem ismerik — és' következésképpen nem is­merik el — a tudományos szocializmus tételeit, s ezek helyett a Korán tanaira, az iszlám közösségi hagyomá­nyára hivatkoznak. Viszo­lyognak a marxizmustól, de> a Szovjetunió ellen, s nem homályosítja el a japán— amerikai kapcsolatok fontos­ságát sem. A külpolitikai eredménye­ket összegezve Rogers kije­lentette: „Ideiglenes megál­lapodást értünk el Berlinről. A SALT-megbeszéléseken elérendő megállapodás kilá­tásai jók. Megállapodtunk a Szovjetunióval és más nem­zetekkel a tengerek és óceá­nok fenéktérségének atom­fegyvermentesítéséről. Egy európai értekezlet — az USA és Kanada részvételével — immár határozott lehetőség" — mondotta. 4 A bikaviadal — meg­• lepetésemre — ez al­kalommal éjjel fél tizenket­tőkor kezdődött. Máskor ál­talában délutón tartják. Ezen a córdobai viadalon négy matador és négy bika párharcának voltam tanúja. A matadorok fiatalok vol­tak, 23—25 év körüliek. Amikor az aréna elcsende­sedett, a szemközti oldalon kinyitottók egy keskeny ka­put, amelyen — mint dü­hödt fekete fúria — bevág­tatott egy feldühített bika. A banderillerók előjöttek a palánk mögül, s rózsaszín lepleikkel izgatták a bikát. Miután meggyőződhettünk ügyességükről és kecses mozdulatóikról, egyikük le­tette a hatalmas rózsaszín köpenyt és két szigonnyal a kezében jelent meg az aré­na sárga homokján. A töb­biek félrehúzódtak, a ban­derilleró a két szigonnyal és a bika egymás felé indultak. A bánderilleró a magasba szökell, két szigonyát a bi­ka nyakszirtjébe vágja, majd hirtelen kitér előle. Néhány másodperc múlva megis­métlődik a jelenet, s bi­zony ömlik a vér a biká­ból. Eddig csak a banderil­lerók voltak a színen, ezen a viadalon picador nem volt. (A picador a lovas, amely a lándzsájával dühí­ti, illetve gyengíti tovább a bikát, amely olykor-olykor felökleli a lovat.) Ekkor következik a végső roham, a matador enge­délyt kér, hogy a színre léphessen. Miután ezt meg­kapja, kisebb méretű piros leplével, rövid kardjával be­lép az arénába. A matador mozdulatai kifinomultak, nemesen mozög, forog, ke­csesen elhúzza a bika szem­magasságában piros leplét, úgyhogy a bika szarva szin­te súrolja a matador gyom­rát Ilyenkor, egy-egy szép akció láttán, elismerően mordul fel a nézőtér. A matador olyan fogást muta­tott be, amit csak abban a bizonyos bárban, képről lát­tam addig: térden állva, pi­ros köpenyével elhúzta ma­ga mellett a bikát. Félelme­tes látvány volt. A viadalon egy másik torreró, miközben Cserepárus Toledóban a bika feléje rohant, meg­csúszott, elvesztette lendü­letét, földre esett, kiejtve kezéből a kardot és a piros leplet. Ekkor úgy védeke­zett, hogy fektében két lá­bát a bika szarvai közé fe­szítve, megakadályozta ab­ban, hogy felöklelje őt, majd hirtelen hasra fordult, miközben társai rúzsaszín lepleikkel elterelték a bikát. A torrerót ez nem akadá­lyozta meg abban, hogy to­vább folytassa a viadalt. A matadorokon látszott, hogy még nem elég tapasz­taltak, mégis — bár való­ban nem vagyok szakértő — egynéhány nagyon szép és bátor akciót láthattam tőlük. Volt amikor kifü­tyülték őket, volt amikor a bikát fütyülték. Az történt ugyanis, hogy amikor a har­madik bika feltűnt az aréna bejáratánál, bármit kezdtek vele a banderillerók, az min­dig csak azt nézte, hol a kapu, ahol bejött, ahol ki­juthatna az arénából. Egy­szóval kifütyülték a bikát. Nagy nehezen aztán mégis­csak feldühösítették, s végül is elég szívósnak bizonyult, bár az is lehet, hogy a ma­tador volt ügyetlen. Miután a matador enge­délyt kapott a bika meg­ölésére, illetve felajánlja azt a nézők számára, kalapját a földre dobja, s egy görbe toledói pengéből készült kar­dot kap. Ilyenkor csinál még néhány jelenetet, szin­te balett-táncosra jellemző mozdulatot a bikával, majd megállnak egymással szem­ben: ember és bika. A ma­tador kardjával megcélozza a bika nyakszirtjének azt a részét, ahol egyetlen szúrás­sal lehet leteríteni. Az én emberem azonban hiába szúrt, a bikában maradt a kard markolatig, de ez csak nem aikart összerogyni. Ek­kor a segédek ismét fut­tatni kezdték a bikát, mert egy igazi matador csak ugyanazzal a karddal szúr­hatja le az ő bikáját. Ad­dig ügyeskedtek, amíg ki nem „piszkálták" a bikából a kardot. Elölről kezdődött a matador és a bika pár­jelenete, s ez vagy három­szor megismétlődött. A bika csak nem rogyott össze. Mi­után a bikáit a matador mégis leszúrta, megjelent egy fehér köpenyes ember, tőrrel, s még utoljára bele­szúrt az állatba. A bika azonban még mindig nem akart kimúlni. A matador dühében öklével a levegőbe sújtott, majd a palánknak támaszkodott és könnyezett. Az aréna hangosan neve­tett, majd megkönnyebbülve látták, hogy a bika egy újabb szúrástól végre össze­omlik. Felzúg a taps. Má­sodperceken belül — mi­közben a zenekar tust húz — megjelenik az arénában egy pár ló, utána kötik a bikát és kihúzzák. Boros Béla Következik: Grecotól a Pradóig II holnapnak nevelünk Párllinlr X kongresszusa határozatában le­I ŰIIUIIH szögezte: „A közoktatás, a közmű­velődés további tökéletesítése szocialista to­vábbfejlődésünk egyik alapkérdése. Szükséges, hogy pártunk a közeljövőben napirendre tűzze, ismét tekintse át az állami oktatás egész rend­szerét." Emellett az elmúlt oktatási év során több po­litikai és szakmai fórum foglalkozott a nevelés és a nevelők helyzetével: így a Pedagógusok Szakszervezetének IX. kongresszusa, az V. Ne­velésügyi Kongresszus. Kormányunk még a tan­év során döntést hozott a pedagógusok fizeté­sének rendezéséről, amely azóta realizálódott is. Érthetően széles körű társadalmi érdeklődési váltott ki közoktatásunk elemzésének bejelen­tése. Megfogalmazódtak vélemények: „Ugye megmondtuk, hogy nagy problémák vannak a közoktatásban!" — Míg mások szerint: „Minek ez a vizsgálódás, hiszen közoktatásunknak ha­talmas eredményei vannak!" E végletes meg­fogalmazások egyike sem fedi a valóságot, hi­szen egyrészről nem igaz. hogy „csődbe került" volna a magyar közoktatás, másrészt azonban vannak a fejlődésünkkel párhuzamosan napi­rendre került megoldandó problémák. A felszabadulást követően közoktatásunk de­mokratizmusa. szakmai szintje világnézeti tar­talma hatalmasat fejlődött. Közoktatásunk ér­tékes tapasztalatait szívesen tanulmányozzák a különböző országok oktatáspolitikusai is. Akkor mégis miért kell tökéletesíteni a közoktatást? — merül fel a kérdés. A választ több oldalról le­het megfogalmazni, itt csak néhány gondolat­sort vetünk fel az általános — mondhatnánk világméretű — és speciális — hazai — okok sorá­ból. Ai Ofll/jk tényező kétségtelenül a tudomá­Ht cyym nyos-technikai forradalom, amely­ről ma sokszor és sokat beszélünk Egyesek úgy vélik, ez nem a mi dolgunk, erről csak a gaz­daságilag erős, nagy országok beszélhetnek; míg mások szerint a tudományos-technikai forrada­lom önmagától oldja meg a problémák sorát. A tudományos-technikai forradalom a terme­lőerők rohamos fejlődésének világméretű té­nyezője, de hatása világrendszerenként, sőt or­szágonként is változik. A fejlett tőkés országok­ban a termelőerők forradalma — mint társa­dalmi jelenség — tovább mélyíti a kapitalizmus antagonisztikus ellentmondásait. F.nnek külön­böző megnyilvánulásaival naponta találkozunk. A szocialista országokban a tudományos-tech­nikai forradalom és hatása — vagyis a terme­lőerők gyorsütemű fejlődése — a szocialista for­radalom győzelme után jelentkezett, és a szo­cialista feltételek között bontakozik ki. Ered­ményei az embert szolgálják. Az elmúlt egy-két évtized tapasztalatai bizonyítják, hogy a tudo­mányos-technikai forradalom igazi kibontakoz­tatásának társadalmi feltételei csak a szocialis­ta, kommunista társadalomban biztosítottak. A tudományos-technikai forradalomnak a szocia­lista termelési viszony a társadalmi megfelelője. Az ifjúság nevelése területén ebből számos tényező következik. A kapitalista társadalom uralkodó osztálya ugyanis csak arra törekszik, hogy a felnövekvő ifjúságban saját életideálját reprodukálja. Az ifjúsági és diákmozgalmak je­lenségei az utóbbi években azt mutatják, hogy az ifjúság tiltakozik a burzsoázia eme nevelési eszméje ellen. A szocialista társadalom nevelési eszméje az. hogy a felnövekvő ifjúság tanulja meg, és tisz­telje mind azt, amely az elődök alkotásai so­rából száméra munkájához szükséges, de egy­ben legyen több is az őt megelőző korok gene­rációinál alkotóképes szakmai ismeretekben, er­kölcsi-politikai-világnézeti arculatban, a kultú­ra értékeinek ismeretében, vagyis egész egyéni­ségében. E célt kell szolgálnia a társadalmi és ennek részeként az iskolai oktató-nevelő mun­kának is. A tudományos-technikai forradalom átalakít­ja a szakmai ismeretek struktúráját is. Felgyor­sul a tudományos ismeretek felhalmozásának üteme, alig néhány esztendőre rövidül a tudo­mányos ismeretek „lappangási időszaka" — amely a felfedezéstől a gyakorlati alkalmazásig terjedő időt jelenti. Ebből adódóan meggyorsul az elsajátított ismeretek amortizálódása is. A szakmák és munkakörök tömege változik jelle­gében egy ember aktív élettartama alatt. Vagyis: eddig nem ismert, új követelmények­kel kell számolnunk. Ahhoz, hogy meg tudjunk felelni e növekvő követelményeknek, a' válto­zásra érzékeny szellemi arculattól, megfelelő készséggel ismereteink állandó, dinamikus fej­lesztéséhez, és mindehhez az alkotás iránti fele­lősség belső erkölcsi indítékaival kell rendel­kezni. A befejezett képzés időszaka lejárt, he­lyét fel kell váltania a .folyamatos továbbkép­zésnek. önképzésnek. A munkaidő csökkenésé­sével felszabaduló idő egyre nagyobb részét ez ismeretek folyamatos feltöltésére kell fordítani. Ehhez biztosítani kell a szükséges tórgyi-szemé­lyi feltételeket. Bármily paradoxonnak hangzik is, ehhez nem az szükséges, hogy az ember a felhalmozott is­merettómegből mindent megtanuljon — mert ez lehetetlen —, hanem az, hogy a felhalmozott ismeretekből csak annyit sajátítson el, ameny­nyivel a legtöbbet tudja alkotni. Oktatásunk itt sok helyen ellentmond a követelményeknek. Sokszor szükségtelen statikus ismereteket továb­bít. és ennek elsajátítását méri és értékeli, ugyanakkor elmarad az alkotóképes aktív tudás és képesség kialakítása. Nem kis gondunk, hogy közvéleményünk sokszor helytelenül értelmezi a tehetség fogalmát is. Leszűkíti az értelmiségi pályákra való alkalmasságra. Pedig tehetsége minden embernek van és társadalmunk alap­vető feladata: tehetséges ipari és mezőgazdasá­gi ifjú munkálok, szolgáltató ipari dolgozók tö­megének nevelése. Az iskola és család közös feladata a tehetség reális felmérése, és a pálya­irányulás e szerinti segítése. Fiataljaink egy része nem képes eligazodni az információk tömegében, elveszíti önbizalmát, és előbb-utóbb konfliktusba kerül a növekvő követelményekkel. Az oktatásnak az eligazodás iránytűjét kell továbbadnia a fiatalok számára. Ehhez végig kell gondolni, mi az a műveltségi törzsanyag, amely nélkül nem lehet eligazodni a mai és holnapi várható feltételek között, és mi kéoezi az ismeretek azon részét, amelyek a speciális élethivatáshoz szükségesek. Ezt eldön­teni nagvon nehéz, széles körű elemzést és az ehhez szükséges időt igényli. Csak így lehet úr­rá lenni az indokolatlan túlterhelésen, amelv hosszú ideje világméretű kórtúnete a közokta­tásnak. Oktatasunk tökéletesítése során a tudomá-

Next

/
Thumbnails
Contents