Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-11 / 188. szám

SZERDA. 1971. AUGUSZTUS 11. S Mindennap gondoskodik Kiskunfélegyháza Béke u. 7.) az élet apró bosszúságokról, telefonálni akart itteni ro­Ha pihenni akarunk, ha be- konainak, de a Belváros vásárolunk, ha közlekedünk, egyetlen nyilvános telefonja ha egyszerűen csak nyitott szemmel sétálunk a város­ban. Olvasóink borítékba zárják ezeket a panaszokat, így szerkesztőségünknek is jut bőségesen belőlük. Dom­bi Mihólyné IHóbiárt basa u. 42/b) Szőregen, a Kamara­töltésen levő buszmegálló felé tartott nővérével, és 10 hónapos unokájával, mikor elérte őket a vihar. Beáll­tak a megállóba a bódé alá, ez csak nem nyújtott száraz menedéket, mert a tető egy része hiányzik, ahol éppen van cserép, az is törött. Így sokadmagukkal bőrig áztak, míg a busz megérkezett. Ba­logh I.-né arra hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy a híd fürdő felőli lejáratá­nál hatalmas pocsolya ékte­lenkedik. A lépcsőről lelépő emberek vízen, sáron evic­kélnek át, míg megközelítik a pénztárt. Ezt a kényelmet­lenséget egy kevés kavics­csal, homokkal meg lehetne szüntetni. Csillag Vincéné Egy kiállítás képei sem működött. A postán há­rom forintját nyelte el a ké- Dr. Szabó Tibor, a fotó­szülék. A levélíró 6 forinttal klub hetedik alkalommal lett szegényebb — mégsem megrendezett kiállításáról sikerült beszélnie a roko- alkotott véleményét juttatta nokkal. Sz. István (Kossuth Lajos sgt. 43.) az Apáthy­kollégium udvara láttán botránkozott meg. Hogy le­het eltűrni Ilyen szemétte­lepet a szabadtéritől 50 mé­terre? A DM mWÁhwtm^ POSTALADÁJA Üresek a jégszekrények Nyár elején írtunk arról, hogy a vendéglők kevés je­get kapnak a jéggyártól, így fordulhatott elő, hogy este „pincehidegnek" mondott langyos sört kaptak a ven­dégek. Akkor a pincérek és a hű­sítő italra szomjazó embe­rek kevesellték a jégtáblá­kat Most viszont Sándorfi József (Somogyi Béla u. 17.) „több társa nevében" kifo­gásolja, hogy nekik, elektro­mos hűtőszekrény nélküli­/ Átszállás — útépítés miatt Kádár Eva (Szilágyi u. 3.) szóvá teszt hogy augusztus elseje óta egy forinttal drá­gábban utaznak a villamo­son azok, akik az Úttörő térnél tovább szeretnének menni. Azóta ugyanis — az útjavítás miatt — az Úttörő téren át kell szállniuk a Somogyi utcai villamosra, ahol újból jegyet kell vál­taniuk. Korábban ezért az útért egy forintot fizettek a Dorozsmáról jövő utasok. Most a duplájáért kényel­metlenebbül és hosszabb ideig villamosoznak a Somo­gyi utcáig, mint korábban. Ha csupán az okoz ne­hézséget, hogy a jegyek egy­formák, ezen könnyen lehet segíteni. A dorozsmai vo­nalra kiadott tömböket va­lamilyen számmal vagy be­tűvel bélyegezzék le, és ez­zel utazzék tovább a fel­szálló. eknek gyakran romlanak el az ételeik, mert kénytelenek üres szatyorral hazatérni a jéggyárbóL Ott azt mond­ják ilyenkor, hogy a közüle­teknek kell a jég. A levél írója sem gondol­ja bizonyára azt, hogy az éttermeknek kellene keve­sebb jeget szállítani, hogy az otthoni hűtőszekrények­be jusson. Ezeken a gondo­kon a gyár csak úgy tud se­gíteni, ha az eddiginél több táblát készít el hozzánk. A Bartók Béla Művelődési Központban lá­tott képek a 14 klub mun­káját dicsérik. Olvasónk el­ismeréssel szólt a formai, technikai bravúrokról, a fo­tók újszerűségéről, a szege­di csoport divatos grafikai megoldásairól, melyek szem­befordulnak a hétköznapi­val, az elcsépelttel. Ugyan­akkor utal a levél írója a Fotó című lap Idei hét szá­mában megjelent 323 kép­re, melyek közül 41 grafikai megoldású. Sem ezek, sem a hagyományos ízléssel és technikával készült képek nem azt fejezik ki, amit a mai kor művészetétől vá­runk. A témaválasztással elégedetlen olvasó, mint az általa felsorolt számokból is kitűnik, a mai élet vissza­tükrözése kevés képen, mindössze 22-n látható. A portré, a zsánerkép, a táj-, a városkép is lehetne „mai", de ezek sem azok, jóllehet mai nő arcát keretezi a szé­les karimájú kalap és mai ködök borítják a mai kis ut­cákat. A forma gazdag, a tartalom szegényes. A szegedi fotósok forma­bontása, szerinte tiltakozás a tömegméretűvé vált l'art pour l'art szemlélet ellen, s így van remény, hogy ké­peiken majd felfedezhető az új tartalom is. Lehet két dekával kevesebb? A címben feltett kérdés néha elmarad az üzletekben. A baj csak ott van, hogy az a mondat sem hangzik el ilyenkor, hogy: akkor húsz fillérrel, vagy egy forinttal kevesebbet fizet a kedves vevő. A napokban a Jókai utca sarki élelmiszerüzletben alig 13 deka kolbászt adtak a vásárlónak, aki 15 dekát kért és ennyinek az áráról is nyújtották oda a „szám­lát" neki. Fillérekről van szó, ez esetben 80 fillérről. Csak az gondolkoztatja el az embert, ha a reklamáció meg sem lepi az eladót, de még az üzletvezetőt sem, és még egy „elnézést körünk­re" sem méltatják a vásár­lót, akkor ezek a véletlenek igen gyakoriak, megszokot­Üzenefelc Tfj. Bakó Antalné (Kis­kundorozsma): a ruhagyár­ban dolgozó húga kórház­ba szállításáról a munkatár­saknak kellett volna értesí­teniük családtagokat. Azért, mert ezt elmulasztot­ták, valóban nem jár köszö­net. Tapody Ferenc (Kis­kundorozsma. Kossuth u. 10.): a vasúti biztosítás ki­fizetése nem kötelező. Ba­likné: teljes nevét, címét nem olvastuk a levélben, sem a borítékon, pedig ké­Rácz Antal (Bordány): kér­jük, keresse fel levélben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőséget! Címe: I. ke­rület, Dísz tér 4—5., Buda­pest. Egy kétcsaládos anyu­ka: azzal mi sem értünk egyet — különösen ha gyógyszerről van szó —, hogy a tetszetősebb csoma­golás miatt több pénzt ad­tunk ki valamiért. Vörös Pálné (Petőfi Sándor sgt. 37/a): minden buszvezető­tak lehetnek, s vélük együtt — a fillérek is. Persze, ez csak lélektani következtetés. A panaszkönyv ezt az ese­tet legalább megőrzi. Egy másik üzletben, a Széchenyi tér és a Kiss ut­ca sarkán álló boltban, érte kellemetlenség olvasónkat, T. K.-nét (Lenin krt. 40.). Az idős, bottal járó asz­szonytól 80 deka halért 17 forintot kértek a 16 helyett A reklamációra az volt a vá­lasz; a központtól hívjon ellenőrt. Olvasónk azt írja, hogy miután telefonon nem sikerült ellenőrt találnia, kérte a panaszkönyvet, de sem az elárusító, sem az üz­letvezető nem adta oda neki. Az elhangzott párbeszédet nehéz utólag ellenőrizni. A tényeken azonban nem so­kat változtat az, hogy az idős asszony visszakapta az egy forintot. Levele szerint másfél órás huzavona után is csak ezt tudta elérni, a panaszkönyvet végül csak nem adták oda neki. Nem csupán több vagy ke­vesebb pénzről, áruról van itt szó, hanem emberségről, udvariasságról ls. Mert eb­ből néhány helyen szintén kevesebbet kap a vásárló. II FEÜ SZEGEDI ÜNNEPI Az első jelenet Láncrafüzött magyar fog lyokkal török csapat érkezik Nándorfehérvár várához: ez zel a jelenettel kezdődik Ily lyés Gyula Dózsa György ci mű drámája és ezt ábrázolja a szabadtéri előadás próbája ról készült képűnk ls. A kép bal oldalán török harcosok, jobb oldalt, felemelt karral, egyelőre még civilben Miklósy György, a pasa szerepé­nek alakítója. Botos Lőrinc, a modern próféta Beszélgetés Nagy Attilával Hatodik esztendeje szól hozzánk a szabadtéri szín­pad deszkáiról. Hatodik esz­tendeje tagja annak az al­kotó kollektívának, mely évről évre azon munkálko­dik, hogy nyaranta itt Sze­geden valami nagyszerűt, el­gondolkodtatót, valami kü­lönleges színházi élményt, Izgalmas produkciót alkos­son. A szabadtéri idei prog­ramjában az utolsó, nagyon várt előadás egyik fősze­replője lesz. Illyés Gyula Dózsa György című drámá­jában Mészáros Lőrinc alak­ját formálja meg. Erről a feladatról, erről a figuráról beszél nemes szenvedéllyel, tiszta indulatokkal. — Nagy izgalommal, sze­retettel és várakozással ké­szülök erre a szerepre. Mé­száros Lőrinc alakja na­— Lőrinc reformátor pap. — Különleges élményt nyújt. Meg kell mondanom egészen őszintén, inkább emberi élményt, mint színé­szit. Színészileg inkább nagy technikai feladatok elé állít. A hatalmas tér, a megnöve­kedett távolságok többek között mozgás- és hangbeli feladatokat állítanak a szí­nész elé. Egy ilyen hatalmas színpadon — éppen a kö­zönségtől való meglehetősen nagy távolságok miatt — elsikkadnak az emberi apró rezdülések, az emberben le­játszódó belső lángolásokat ki kell vetíteni, láthatóbbá kell tenni, mint bent a színházban. A nagy belső alkotói élmények szétforgá­csolódnak a hatalmas szín­A magyarországi huszitizmus padon_ a hatalmas téren. Az ölt testet Botos Lőrinc fi gurájában. Dózsánál végle­tesebb eszmék hordozója ő. Messzebb gondolkodik, tá­gabbak a horizontjai — vá­emberi élmények ezekért kárpótolnak. Amikor egy­egy előadás végén kigyullad a fényfüggöny szinte min­dig beleborzadok a gyönyö­teszi alak. Fanatizmusa az rüségbe, egyszerre hétezer gyón érdekes figurája törté- egyetlen lehetséges magafcar- embernek játszhattam, hét­nelmünknek. Személyéhez tásmodell egy olyan törté­inkább legendák tapadnak, mint történelmileg hiteles dokumentumok. Azon voná­soknak a hitelessége, me­lyekből a történelem folya­mán történészek és szek megalkották, gyúrták érdekes figuráját, máig nem bizonyítottak. Jeliemériek vonásai, gondo­latainak tisztasága azonban élő-lélegző figurává emelték. Egy eszme szimbólumává. rése nem indokolja, hogy az nek így kellene viselkednie, ismeretlenség homályába mint Solymosi Zoltánnak, burkolózzék: az alsóvárosi aki a 6-os buszt irányítja. S temető és a vágóhíd között amíg ez nem lesz természe­járhatatlan az út, és szinte tes, addig bizonyára a hoz­lehetetlen a közlekedés. Ese- zá hasonlóknak is jólesik a dékes lenne megjavítani, köszönet. Csehszlovák kitüntetés magyar téesznek Az ENSZ keretében működő csehszlovák nemzetközi társulat érmének arany fokozatával tüntették ki az ér­sekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövet­kezetet a magyar—csehszlovák barátság, együttműködés fejlesztése terén elért eredményeiért. A kitüntetést ked­den Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság budapesti nagykövete nyújtotta át Tóth Istvánnak, B termelőszövetkezet elnökének. Zászlós és törzszászlós Új rendfokozatok a néphadseregben nelmi helyzetben, amikor az addigi urakodó osztály végletesen és véglegesen él­és lejátszotta történelmi sze­repét Ilyen „lőrinci" fana­művé- tizmussal állható ki a tör­össze- ténelmi próbatétel. Lőrinc azt vallja: „Nem csodát, le­hetőséget ígér az Úr! Ezt a lehetőséget kel! fanatikus erővel, hittel, a forradalmi lázadás igazságának szenve­délyével valósággá emelni. Ezt az erőt, hitet, igaz láza­dást és igaz szenvedélyt kép­viseli Mészáros Lőrinc, kezé­ben legendás botjával. Botos A hivatásos katonák szol­gálati viszonyát szabályozó törvényerejű rendelet vég­rehajtásával összefüggésben néphadseregünkben rendsze­resítették a zászlós és a törzszászlós rendfokozatot. Az új rendfokozatok a fő­törzsőrmester és az alhad­nagy közötti skálán helyez­kednek el. Zászlóssá a meg­határozott idő óta szolgáló főtörzsőrmesterek léptethe­tők elő, az esetben, ha zász­lósi vizsgát tesznek, vagy a beosztásuknak megfelelő kö­zépiskolai végzettséget sze­reznek. Törzszászlós rendfokozatot a megszabott várakozási idő elteltével, a meghatározott feltételek fennállása esetén zászlósok nyerhetnek. A rendelkezések értelmében a központilag szervezett hiva­tásos tiszthelyettesi tovább­képző tanfolyam befejezese­kor tett vizsga is zászlósi vizsgának tekintendő. Az űj rendfokozatok rend­szeresítésével megoldódik az idős tiszthelyettesek előlép­tetési lehetőségének régi problémája, s további pers­pektíva nyílik részükre a katonai hivatás útján törté­nő előmenetelben. (MTI) ezer embert segítettem, hogy gazdagodjon, nemesedjen. Ez lenyűgöző, emberileg és színészileg is megtisztelő do­log. Beszélgetésünk végén ar­ról az örvendetes tényről szól, mennyire észrevehető­en és lemérhetően fejlődik nálunk a közönség ízlése. A jó, igényes és egyáltalán nem „könnyű" darabokat telt házak előtt játsszák színházaink. Ebben, a való­ban örvendetes tényben azt hiszem legtöbb szerepük a színházaknak, a színházi em­bereknek van, rendezőknek, írónak, színészeknek. Kö­zöttük Nagy Attilának, aki vasárnap este Mészáros Lő­Lőrinc modern próféta. , ... ... .... , , . rinc botját veszi kezebe, — Nyujt-e a színész sza- .. ...... mára ez a tér, ez a színpad, az itteni produkció valami különleges élményt? szól a történelem, az ember prófétájaként. Tandl l-ajos Befejeződött a nemzetközi honvédelmi verseny Egerben kedden a Ho Si Minh tanárképző főiskolán rendezett díjkiosztó ünnep­séggel befejeződött a „Test­vériség, Barátság" nemzet­közi honvédelmi verseny. Hat nemzet képviseletében, a Magyar Honvédelmi Szö­vetség, valamint a szovjet, az NDK-beli, a lengyel, a csehszlovák és a bolgár test­vérszervezet válogatott csa­pata vett részt. A verseny részvevőit a Heves megyei üzemek érté­kes dijukkal jutalmazták.

Next

/
Thumbnails
Contents