Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

CSÜTÖRTÖK. 1971. AUGUSZTUS 5. 39 Több mint kétmilliárd forint a főváros Erdészeti és laipari vízellátásának javítására küldöttségünk Budapest vízellátásónak javítására az idén és a kö­vetkező esztendőkben több mint kétmilliárd forintot költ a fővárosi vízmüvek, s 1975 végéig a jelenlegi évi mintegy 247 millió köbmé­terrel szemben a vízterme­lés eléri a 300 millió köbmé. tert: a napi termelés pedig meghaladja az 1 200 000 köb­métert. A vízcsőhálózat a következő öt esztendőben körülbelül 370 kilométerrel bővül, a tárolómedencék tér­fogata pedig meghaladja majd a 280 000 köbmétert — jelentette be csütörtöki saj­tótájékoztatóján Hajdú György, a fővárosi vízmű­vek igazgatója. A kitűzött célok megva­lósítása érdekében a vízmű­vek már az idén is nagy­szabású munkákat végez. A víztermelés növelésére a Szentendre-szigeten, Surány és Tóthfalu térségében, illet­ve a váci Duna-ág mellett új vízmüveket telepítenek. A vízszállító-kapacitást nagymértékben növeli majd az úgynevezett 4. főnyomó­vezeték, amelynek építése már megkezdődött. Az új főnyomócső építése — amelynek költsége csaknem félmilliárd forint — várha­tóan 1976-ban fejeződik be. A főváros keletpesti terü­letének vízellátását javítja majd a most épülő — és az év végére befejeződő — cin­kotai tízezer köbméteres, a kőbányai kétszer tízezer köb­méteres. valamint a tábor­hegyi 2000 köbméteres me­dence. A vízmüvek az épülő új | lakótelepek vízellátásáról sem feledkezett meg. A XI. kerületi őrmezői és a gaz­dagréti lakótelepek ellátását úgy oldja meg, hogy a Bocs­kai út és a Budaörsi út ke­reszteződésénél napi 30 000 köbméter kapacitású áteme­lő telepet, a Sashegy oldalá­ban, a Dayka Gábor utca mentén pedig egy tízezer köbméteres medencét épít. (MTI) Ausztriában Földes László mezőgazda­sági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes vezetésével csütörtökön, tegnap erdésze­ti és faipari küldöttség uta­zott Klagenfurtba, a XX. osztrák faipari vásár meg­nyitására és megtekintésére. (MTI) Beválta kispostahivatalok vasárnapi szünnapja Augusztus 1-én lépett életbe — mint jelentettük — a posta vezérigazgatójá­nak utasítása, amely szerint az indokolatlan túlfoglalkoz­tatás megszüntetése érdeké­ben a vidéki kispostahiva­talok ezentúl vasárnapon­ként és munkaszüneti napo­kon zárva tartanak. Az első vasárnap tapasz­taltakról érkezett jelentések igazolták az intézkedés he­lyességét. A közönség szinte észre sem vette a vasárnapi zárórát — korábban is csu­pán — egv-két forintos for­galmat. egy-egy telefonbe­szélgetést bonyolítottak le ezek a hivatalok, s miután egyetlen panasz sem érke­zett, feltehetően senkinek sem hiányzott a vasárnapi | nyitvatartás. Annál jobban I örültek a kishivatalok ve­zetői, hiszen végre megoldó­dott régi problémájuk, hosszú idő óta ez volt az első teljes vasárnapi pihe­nőnapjuk. A rendelkezés mintegy 2600 postahivatalt érint. Közülük 2487 már nem nyitott ki vasárnap. A töb­biek szeptember 1-től foko­zatosan, ahogyan megterem­tik az előírt feltételeket, tarthatnak vasárnapi szün­napot. Ugyancsak szeptem­ber 1-től — az illetékes igazgatóságok engedélye alapjón — vezethetik be a vasárnapi üzemszünetet az üdülő- és fürdőhelyi kispos­tahivatalokban, amelyek au­gusztusban, az idegenfor­galmi főszezonban még ki­vétel nélkül kötelesek nyit­vatartani. Mélyponton a Nívó Ktsz A Szegedi Nívó Ktsz-ben az elnök aggodalmasan mondja: „Nem tudjuk, fizet­hetünk-e legközelebb, vagy sem dolgozóinknak. A fő­könyvelőnk azért van Buda. pesten, hogy behajtson va­lamit kintlevőségünkből, ta­lán abból sikerül bért osz­tani.'' A Nívó Ktsz még nem volt ilyen súlyos helyzet­ben ... A bank már óva­dékra sem hitelez szómára pénzt. Fölélt milliók A négyszázegvnéhány em­bert foglalkoztató faipari üzem — termelését, munká­ját tekintve, nincs bajban. Paradox helyzet. a szövetke­zet átvészelte a két évvel ez­előtti termeléscsökkenésből, munkaerőhiányból, szervezet­lenségből származó krízist — és most, amikor bőven van rendelés, igény termékei iránt — akkor áll meg a tudo­mány. Hogyan lehetséges ez? Halmi Imre elnök: „Va­lóban kritikus állapotba ke­rültünk. A Nívót az évekkel ezelőtt megkezdett beruhá­zás annak elhúzódása taszí­totta ^dáig. 1954-ben a szom­szédunk. a konzervgyár be­jelentette, szüksége van arra a területre, ahol üzemépüle­teink állnak, megkezdődött a kisajátítási eljárás. Tud­tuk. előbb-utóbb máshova fo. aunk költözni, s ezért egy fülért sem költöttünk a ja­vításokra. A konzervgyártól 4 millió forintot kaptunk kártalanítás címén 1967-ben, azzal, hogy 1971 végéig kite­lepülünk. Elkészítettük a terveket, az új üzem építése mintegy 14 millió forintba került. Ennyi pénzünk nem volt. mégis belevágtunk." Tehát a Nívó leszre alapí­tott — elég felelőtlenül. Mint minden hasonló esetben, a kölcsönre, állami hitelre szá­mítottak — de közbejött az 1969-es esztendő, s a kon­zervgyártól a kitelepítésre kapott 4 milliót is fölélték. a pénz ráment a termelés fi­nanszírozására. Az OKISZ egyszer már 3 millió forin­tot adott a Kölcsönös Támo­gatási Alapból, de ez. egyma­gában ma már kevés. Az épület áll, de... Megnéztük, a ktsz új épü­lete a Dorozsmai út mellett részben tető alá került. Mintegy 8 millió forint ér­tékű anyag és munka van az egyébként korszerű, előre­gyártott elemekből összeál­lított' csarnokban. Még dol­goznak rajta az ácsok, kő­művesek, szerelők, de va­jon tudják-e folytatni mun­kájukat az említett pénzhi­ány miatt? Erre nincs egy­értelmű válasz, az elnök szerint két lehetőség kínál­kozik: vagv kapnak vala­honnan pénzt, esetleg a KI­SZÖV-től. illetve az OKISZ­tól — vagy be kell fejezni, helyesebben félbe kell szakí­tani a beruházást. De erre gondolni sem akarnak, mert az csaknem egyenlő lenne a legrosszabbak Az- épület áll. de egyálta­lán nem biztos, hogy a Ní­vó Ktsz gépei dolgoznak majd benne. Nem. mert a szövetkezettől — hiába most a jóindulat, a legintenzívebb szervezés — ez vajmi keve­set függ. Visszaüt a túlságo­san optimistán megalkotott terv. a hosszúra nyúlt beru­házói idő. A banK a fenálló hitelpo­litikai elvek alapján — na­gyon helyesen — nem lehet jótékony adományozó. Sze­rinte. s a ktsz kiadás-bevétel mérlege szerint is — a Nívó hitelképtelenné vált — tehát nem adhat számára még külső garanciával sem köl­csönt. Kiutat találni! Kétségtelen, hogy a felszá­molás. a Nívó Ktsz „bezá­rasa", nemcsak a szövetke­zetnek. hűséges dolgozóinak — hanem a népgazdaságnak is kárt okozna. Kárt, mert eltekintve az 1969-es esz­tendőtől, hasznosan dolgo­zott, ami ennél fontosabb: most jól működik, az első félévben 19,5 millió forintos termeléssel 1 millió 700 ezer forintot produkált. Kár len­ne félbehagyni a részben be­vakolt üzemcsarnokot, vesz­ni a beleölt munkát, az ere­detileg faipari üzemnek szánt épületet, mondjuk, rak­tárnak használni. Tény, hogy a szövetkezet évekkei ezelőtt bizony túl­zottan bátran fogott bele az építésbe, maga is közreját­szott saját súlyos helyzeté­nek kialakulásában. De a megszüntetés mindenképpen túlzott büntetés lenne. Min­denképpen jó lenne megta­lálni a törvényes — a nép­gazdasági és a szövetkezeti érdekeket egyaránt figye­lembe vevő — megoldást. Matkó István '*<*'. 'A.,'-'* '••'''."• ' Üzlet piacok kOztttt Milyen is a maszek? Ha azoknak hisz az ember, akik még miftdig dühük egyetlen céltáblájául választják, ak­kor valamiféle gazdaságá­ba belehízott, arctalan, de testes, főképp pedig autó­val, villával és kapitalista csökevényekkel rendelkező lény. Ha az okos szónak hi­szünk. akkor a fogalomból emberi arcok, munkák — életek bontakoznak ki: sem rosszabbak, sem jobbak, mint a miénk. Társadal­munk sajátos csoportjának tagjai: akadnak köztük te­hetősebbek és a megélhetés­sel küszködök, öregek és fiatalok, ügyesek és ügyes­kedők, becsületesek és nye­részkedők. Éppúgy, mint másutt. Mégis irigyeltek, úgy ál­talában. A bányászt — fej­tegeti egy kereskedő — senki sem irigyli, hogy ne­héz munkájáért sok pénzt kap. A maszekot sem a hajnaltól estig tartó igyeke­zetért, csak a pénzért. Pe­dig — vallja egy másik — szinte nincs magánéletünk, ahogy munkaidőnk sincs. Higgye meg: a legokosabb tudja, mikor kell ezt tíz­tizenöt év múltán abbahagy­ni, mielőtt tönkremegy az ember.. KAVÉ ÉS CIGARETTA Hol volt, hol nem volt egy fodrász, aki nagyon szerette a szak­máját. Amikor a borotva­hajvágást először mutatták be Magyarországon, s vál­lalata őt küldte a főváros­ba a bemutatóra, lekéste a vonatot. Taxit bérelt, 1300 forintjába került az utazás, de megtanulta a párizsi fod­rászok kezét, borotváját fi­gyelve az új módszert. Még most is hálás azért, mert volt lehetősége erre, és sok minden másra is. De három évvel ezelőtt magánkisipart váltott. Miért? — Most a dupláját dolgo­zom annak, amit a válla­latnál azelőtt, pedig a legna­gyobb „termelő" voltam ott is. Szerettem a közösséget, de sok serelem ért, amit fö­lösleges már .emlegetni. Há­A textil- és ruházati ipar rekonstrukciója A hazai textil- és ruháza­iti ipar nagyszabású rekonst­! rukciójához összesen mint­egy 30 ezer textilipari és I konfekcióipari berendezést i vásárolunk a következő években. A szövőgéppark rekonstrukcióját csaknem kizárólag szocialista im­portból oldják meg. A Szov­jetunióból és Csehszlovákiá­ból összesen tízezer szövő­gép importjáról jött létre államközi megállapodás. A fonóiparba orsó néküli gé­pek kerülnek, ezeket Cseh­szlovákiából szerzik be. Az utóbbi evekben jelentősen megnőtt az érdeklődés a kötszövött aruk iránt; gyár­tásuk növelését segíti, hogy a Német. Demokratikus Köz­társaságból 300 korszerű, körkötő- és síkkötőgépet, Csehszlovákiából pedig 70 hasonló, jó minőségű beren­dezést importálnak. A kiké­szítő üzemek • gépparkját számos tőkés importból származó géppel is bővítik. A Német Szövetségi Köztár­saságból, Franciaországból és Angliából mintegy 60 millió dollár értékű beren­dezést vásárolnák. rom év óta nem viszek ha­za idegességet. Amit pro­dukálok, annak értékét azonnal le tudom mérni. — Annak idején versenyt is nyert. Most nincs erre lehetősége? — Nincs idő a felkészülés­re. Az igazi verseny mosta­ni életemben a vendégekért végzett munka. Mert az üz­let belvárosi, nagy a kon­kurrencia, s most kezd fel­futni. — S miben konkurálhat. Árakkal? — Azokkal nem lehet. Drágábban semmiképp sem, olcsóbban pedig nem szere­tek. Inkább olyasmivel, ami máshol nem lehetséges: ci­garetta, kávé — s ingyen — mindig van nálunk. Mert a hajvágás, a borotválás az máshol is lehet minőségi, de esetleg a kiszolgálásra nincs elég idő, vagy lehető­ség. — Autó? — Jobban szeretem a ke­rékpárt. Az üzletet meg kel­lett váltani, rendbe kellett hozni. Többet dolgozom, többet keresek, de ennek egv része az említett kiadá­sokat fedezi, a másik a csa­lád megélhetését. — Segítség? — Szakmunkásom nincs, két ipari tanulóval dolgo­zom. Nem mindenki bírja nálam, nagyon szigorú va­gyok. De aki a kezem alól kikerül, megállja a helyét a vállalatnál. szövetkezetnél, vagy a saját üzleteben. Forgó Ferenc, a fod­rász ugyanúgy elégedett ember­nek vallja magát, mint a nála jóval fiatalabb kiske­reskedő: Papp György. De mindketten együttesen vall­ják azt is: ahhoz, hogy fel­húzzák saját üzletük redő­nyét, bátorságot adott nekik gazdasági életünk reformja, s a magánvállalkozások le­hetőségeit ismertető propa­ganda. Papp György — ez az árcédulákból azonnal ki­tűnik — olcsósággal igyek­szik vevőit megtartani, a vevőkört bővíteni. — Nem tehetek másképp. Az üzlet két piac között van. — Mennyibe került, hogy maszek lehessen? — Az üzlet kártalanítása 50 ezer forint volt, a rak­tárkészlet ugyanennyi. De fel is kellett újítani, most hűtőpultot alakítunk ki, úgy, hogy nem ment olcsón. Amit eddig hozott a bolt, a választék fejlesztésére fordí­tottuk. — Mennyit keres? — Tiszta jövedelemnek egy évre 55 ezer forintot ál­lapítottak meg. Nem kis pénz. De ha egybeveti az ember azzal, hogy egy bolt­vezető állami vállalatnál nyolc óra alatt megkeresi a havi háromezret, s én néha 14 órát is dolgozom, akkor nem is sok. — Mikor kel, s fekszik? — Fél ötkor ébredek, mert aki fél hatkor érkezik a piacra, az már elkésett. Este kilenckor pedig fi.ár takarodó van. — Hátrány? — Az áruellátásra nem panaszkodhatom. Nem ka­punk kevesebbet vagy rosz­szabbat a nagykereskedelem­től, mint az állami vállala­tok. Legfeljebb az jelent egy kis szorongást, hogy nekünk állandóan bizonyítani kell. A KÖJÁL-nak. az ÁKF-nek. Bizonvitani a tisztességes szándékot, a tisztaságot, a fej lődöképességet. — Előnyök? — Sokfajta embert isme­rünk meg így. A vásárlók nagyobbrészt jóindulatúak, nem élnek vissza a közvet­lenséggel. Egészen más a kapcsolat, mint egy-egy nagy boltban. Ha nálunk vé­letlenül puhább paradicsom, hibás alma kerül a zacskó­ba, másnap már kedves szemrehányásban van ré­szünk. — Ha ilyen sokat dolgo­zik. nem menne inkább vissza állami vállalathoz? — Nem. legalábbis egyelő­re: nem. Annak idején, Deb­recenben boltvezető helyet­tes voltam, ismerem a szak­mát. Most ezt az oldalát is. Két-három év, amíg az ember belejön. Én meg csak két éve élek a magam lá­bán. Pénz! Pénz? Nem minden az sem. Sokan esküsznek a többire: önállóságra, saját elképzeléseikre. Olyasmire, ami elgondolkoztathatja a „nem maszekot" is. Hogy, ugyanezt, amikor majd túl­lépünk a maszekproblémán, millió társához hasonlóan találja meg ezt a lehetősé­get a néhány százezer is — a közösségben. Viress Miklós LJj húsfeldolgozó Állami gazdasági húsfel­dolgozó üzem építését kezdték meg csütörtökön Szarvason. Az új húsfeldol­gozóban — amelyet magyar mérnökök tervei alapján építenek, s magyar berende­zésekkel szerelnek fel — évente 10 ezer hízott sertés­ből készítenek különböző termékeket. A szarvasi új húsfeldolgo­zó a KGST-tagállamok me­zőgazdasági üzemeinek be­mutató mintaüzeme lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents