Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-05 / 183. szám

5 CSÜTÖRTÖK, 1971. AUGUSZTUS 5. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A Dózsa próbáján Amíg a dóm előtti szabadtéri színpadon — készülve a holnapi, pénteki premierre — a Csínom Palkót próbálják, Illyés Gyula Dózsa György című drámáját egyelőre még a szegedi színházban készítik elő az' augusztus 15-1 premierre. A Dóm téri nagyszínpadra hétfőn kerül Nem szeretem a modernizálásokat Farkas Ferenc vezényli a Csínom Palkót a produkció, s egész heti próba után vasárnap majd a közönség. Képünk a színházi próbán Középen Bessenyei Ferenc, a címszereplő. Siflis József felvétele Az „ellenszenves emberif Beszélgetés Kállai Ferenccel A színész a közönség tudatában gyakorta eggyé válik az általa megjelenített figurákkal. így lett Kállai Ferenc kiváló művészből, aki Illyés Gyula Dózsa György című drámájának közelgő szabadtéri bemutatóján a parasztnyúzó Báthoryt alakítja,, ellenszenves ember". Nem ok nélkül. — Sok olyan szerepet eljátszottam már, melyben a hős agyszerkezete ijesztően hasonlít Báthoryéhoz. Ilyen volt nemrég a szektáns káder Csurka Döglött aknák című darabjában vagy épp legutóbb Csörgő Csuli, ez a feudális élősködő Móricz Zsigmond Űri murijának margitszigeti szabadtéri előadásán. Közös vonásuk az, hogy egyikük sem lát tovább saját kisszerű és káros énje határain, és mindhárom szemben áll koruk magyar társadalmának haladó erőivel. Valamennyien rossz érteiemberi vett mániákus emberek. Különbség közöttük inkább sorsuknál fogva van. Csurka hősét sikerült a társadalom perifériájára szorítani, Csörgő Csuli tovább éli világát, Báthory azonban történelmi gonosztevővé válik. Az ő „kibontakozása" számunkra a legsúlyosabb figyelmeztetés. Engem egyébként nem zavar, hogy vadállatot játszom, ha az illetőt leleplezhetem. Ugyanakkor azonban el tudnám és a következő években most már el is szeretném játszani ezeknek a kártékony figuráknak az ellenpólusát is, mert a Csuli- és a Báthoryféléktől már „mérgezésem van". — Báthoryt nem a szerepórt, hanem a darabért és az egész előadásért vállaltam el. Ebben a hatalmas szabadtéri tömegszínházban most mutatkozik be a mai magyar dráma, mely valamennyiünknek legszentebb színházi ügye. Ráadásul Illyés drámájáról van szó. A Dózsa György ősbemutatóján, 1956-ban Bebeket, a Dózsa mellé álló fiatal nemest játszottam. Akkor még nem hittem, hogy valaha Báthory leszek. A mostani próbákon Bessenyeivel viszszahallgatjuk a már jól ismert dialógusokat, s újra és újra rácsodálkozunk arra, milyen „huzatja" van a drámának, ereje mondanivalójának, problematikája mennyire koronként visszatérő aktualitás. Illyés nagyszerűen jellemzi egy-egy cselekedetükkel hőseit, Báthory például, aki az előbb még kivégzésre vezényelte a parasztokat, és arról beszélt, hogy mennyire utálja szagukat és minden holmijukat, parasztsubába bújva menekül, mikor fordul a szerencse. — Ez a dráma és ez a bemutató számomra gyermekkori vágyaim egyik újabb megvalósulását ígérik. Talán négyesztendős sem voltam, mikor nap-nap után egy asztalterítőt magamra csavarva kiimentem háaunk udvarára, és egy domb tetejéről beszéltem, énekeltem bele a világba, már nem tudom, mit. Olyan ember akartam lenni, aki sokaknak beszél. Pár év múlva meglestem valakit. Banktisztviselő volt az illető. Minden reggel kilenckor könyvvel a hóna alatt elindult hivatalába, s délután négykor jött haza. Én is tisztviselő lettem: reggel kilenckor a Kozma-cég húskönyvével a hónom alatt a mosókonyhába siettem, s ott, ebben a dohos, sötét helyiségben délután négyig „adminisztráltam". Ez az elég kemény játék, mely egyébként nagy riadalmat keltett szüleim körében és a legfurcsább találgatásokra adott alkalmat, lett végül is mesterségem. Szeretném mindig és most is ugyanolyan komolysággal és élvezettel, valamint a sokakhoz szólás olyan őszinte hitével és szándékával csinálni, mint annak idején gyermekként tettem. Csaplár Ferenc láthatja Fentem a fogam erre a készült, találkozásra. Farkas Ferenccel, akinek egyszer majd megírandó életregényéhez olyan alapos zenei vértezettséggel ülhet csak hozzá bárki, hogy fantaszta és műítész, finom elemző és a stílusok, műfajok nagyvonalú ismerője ötvöződik benne. Sőt, netán ez is kevés lehet a ma hatvanhat évesen is fiatalos kedvű mester curriculum vitae-jének föltérképezéséhez. Szegeden mindenesetre annyit kötelező tudni róla: az idei szabadtérin slágerműsornak számító Csínom. Palkó szerzője és karmestere, valamint, hogy övé a korábbi fesztiválalbumból a Vidróczki. a színház repertoárjából pedig A bűvös szekrény. Kánikulai hőségben menekültünk a Virág teraszán a fali napvédő ponyva alá. Halántékáról sűrűn zsebkendőzte az izzadságcsepeket, s néni győzte hangoztatni, mennyire szereti a Tiszát, csak hát savanyú a szőlő, a premierig be kell érnie szárazon, annyi még a munka az előadásig. — Honnan tehát rendkívül termékeny munkásságának műfaji sokarcúsága? — Olyan korban kezdtem a pályát, amikor egy művész nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy komponálásból éljen. Emlékszem, Szabó Ferencnek például Kodály tanácsolta, bőgőzzön. Jómagam színházi zenekaroknál zongoráztam, korrepetítorkodtam — s nemcsak az első években, de a kétesztendős római ösztöndíj után is. Akkoriban számunkra a zene egzisztenciális kérdés volt. Fiatalon kapcsolatba kerültem a színházzal, a filmmel, seregnyi zenés lehetőséget ismertem meg külföldi útjaimon is, visszatérve a Nemzeti Színháznak komponáltam kísérőzenéket, többek között Az ember tragédiájához és sok Shakespeare-hez. Az alkalmazott zenén túl nyáron, „lopott időben" komponáltam saját gyönyörűségemre. 1949 aztán a fordulat éve volt az életemben. A rádió megbízásából elkészült a Csínom Palkó, az első önálló igényű munka, melyből később ez a daljáték született. Egy csapásra divatba jöttem a rádiónál. Megkímélem a fölsorolástól, a Zenei Lexikon is alig győzi. Inkább kerülő úton kíváncsiskodom tovább: melyik művét tartja a legjobbnak? Kiállítások Széksóstón Kiállítás kiállítást követ. Véget ért az őszibarackkiállítás, de tegnap, szerda délben Gyuris Szilveszter, a Csongrád megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőhelyettese megnyitotta Kiskundorozsmán, a Széksóstónál a kertészeti és háztáji kisállat-tenyésztő kiállítást, továbbá a hétvégi házbemutatót. Az 1,2 hektár területen 27 kiállító bemutaTakaros hétvégi ház tóját szemlélhetik meg a látogatók augusztus 8-ig, naponta 12-től 20 óráig. Csinos hétvégi házak 27 ezer forinttól 55 ezer forintig, a Délalföldi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság minibemutatója hívja fel magára a figyelmet. A homoki erdők gyantatermelése érdeklődés előterébe került, egészen különleges, jó minőségű „árut" adnak az ásotthalmi erdők. Az Országos Ültetvényszervező és Szaporítóanyag Forgalmazó Vállalat bemutatója is kedves színfolt, a kiültetett, nagyon szép csemetéket sokan megnézik. A makói virághagyma-termelők társulása a jácint-, nárcisz-, tulipán- és hóvirághagymákat mutatta be, s a Hollandiából vásárolt különböző hagymaféléket. A József Attila Vadásztársaság (Dorozsma) fácánjai és a háztáji kisállatok, a postagalambok, valamint a csongrádi és kiskundorozsmai áfész nyulai teszik változatossá, érdekessé a széksós-tói kiállítást. Kár, hogy a megnyitóra kevesen érkeztek. — Nem tudok válaszolni. Hogy újabbak készüljenek, időről időre kénytelen vagyok a régieket elfelejteni, s később, ha találkozom velük, elégedett is vagyok, meg nem is, bizonyos részeket másképpen csinálnék újra. Ellenben. Tavaly a Fészek Klubban néhány kortársammal, Kadosával, Ránfcival és másokkal egészen fiatalkori műveinkkel szerepeltünk, s egy ez ideig elő nem adott dalomat mutatta be a szegedi szabadtérin is közreműködő Miller Lajos. Őszintén szólva, kissé „kodályosnak" tűnt, mégis meggyőződésem, ma sem változtatnék rajta. — Sokáig merev határvonalat húztak a komoly- és könnyűzene közé. Ám az utóbbi időben mintha engedne zárkózottságából a konzervatív ízlés, a műfajok bőségében olykor reménytelen vállalkozás skatulyákat keresni. — Ez a bizonyos oldódás az ötvenes években kissé adminisztratív köntösben jelentkezett. Engem különösebben nem érintett, hiszen indulásom óta eleve távol kerültem az úgynevezett elefántcsont-torony művészettől : olyan területeken, mint a film, a rádió, a színház, nem veszítheti el az ember közvetlen kapcsolatait a szélesebb tömegízléssel. Ugyanakkor hozzá kell tennem, ia tizenkét fokúsággal is az elsők között foglalkoztam, éppen annyi lehetőséget fedezve föl benne, hogy saját hangomra találjak, semmivel sem többet. A mi generációnk életét adta azért, hogy valami eredetit, sajátot dolgozzon ki. Ma viszont alig kér szerepet az egyéniség, jobbára kérészéletű divatok alkalmazásában merül ki a vállalkozókedv. A zene is ott tart, ahol a nyugati képkereskedő, aki fölismer egy divatot, és tesz rá, mint a lóversenyen. A kritika nem tudja valós értékén ítélni a divatkompozíciókat, a zeneműkiadás is rááll bizonyos irányzatok, tendenciák éppen fölkapott szerzőire, produktumaira. Fehér Levente felvétele — Térjünk vissza Szegedre, a Csinom Palkóra. Mi a véleménye az erősen megfiatalodott előadásról a próbák tapasztalatai nyomán? — Valóban megfiatalodott, ami túl azon, hogy természetes, a jelen szereposztást tekintve igen egészséges hatást keltett bennem. Néhány szegedi színészt és az ősbemutató óta konstans Tyukodit, Domahidy Lászlót leszámítva, teljesen új ez a gárda, s azonnal hozzátenném, nagyon tehetséges. A remekül kiválasztott szereplők mellett Horváth Zoltán rendező szükségtelen extravaganciák nélkül is kitűnően szolgálja a darabot. Nem szeretem az úgynevezett átköltéseket, modernizálásokat. Érzésem szerint például Bartók sem örülne ma annak, amit külföldön, olykor idehaza csinálnak balettjeivel. A szerző bizonyos szituációkra elképzel valamit, s aligha venné szívesen, ha mások később beleszólnának. — Es a legfrissebb munkája, a Noszty fiú, hol tart? — Befejeztem, S ha róla egyelőre csak ennyit mondok, máris sokat mondtam, mert nagyon régóta dolgozom rajta, alapos restanciám van. Műfaját tekintve zavarban vagyok, meg általában nem szeretem a skatulyákat. Az amerikaiak például az operettet kezdettől fogva musical comedynek nevezték. A mi értelmezésünk szerint a musical cselekménye kevésbé sablonos az operetthez képest. Többrétű, igényesebb, bár zeneileg engedményekre kényszerül pusztán szereplői miatt is, akik többségben drámai színészek, s korlátozottabb énekesi képességeiket be kell számítani. A Noszty fiú ilyen zenés játék, ha tetszik, musical lesz. Abban a reményben búcsúztunk, hogy a Csinom premierje után Farkas Ferenc lejut majd a Szőke Tiszára. Remélhetőleg a legfrissebb emlékekkel — kellemesen. Nlkolényl István Csípnek! Panaszkodnak az emberek, hogy sok a szúnyog Szegeden. Különösen a folyó közelében támadnak népes szúnyoghadak. Minden bizonnyal így igaz. Bár nekem lenne egy kis kiigazításom a panaszosokkal szemben. Tanúsíthatom, hogy a szúnyogok nem csupán a folyó partján kellemetlenkednek. Mivel a szúnyog szemtelen jószág, éppen ezért a belvárosban, sőt a külvárosi részeken, ahol magam is lakom, kellemetlenkednek esténként. Csípnek! Mi meg tűrjük. Sokan bekapcsolódtak a csináld magad mozgalomba. A jobb pénzűek másnaponként vásárolnak egy Chemotoxot, s permetezik a szobájukat A kispénzűek, újságpapírral veszik üldözőbe a kéretlenül betolakodó szúnyogokat. Fárasztó megoldás az utóbbi. Ha ügyesek a szúnyogok, reggelig el lehet szórakozni velük. A panaszosak másik része megkérdezi, hogy n KÖJÁL, vagy az a szervezet, amelynek kötelessége lenne, miért nem permetezteti repülőgépről a folyóparti részeket. Leírják, hogy őrömmel olvasták a nemrégiben megjelent miniszteri rendeletet, amely előírja, hogy az anopheles és a csípőszúnyog irtása kötelező. Ha kőtelező, akikor ki kellene kényszeríteni a végrehajtást Ennyit megérdemelne Szeged több mint százezer lakója és a nyáron idelátogató vendégek. Gazdagh István