Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

VASARNAP, 1971. AUGUSZTUS 29. I————I—— I • — • Osztályom a Ságváriban 1967-ben kezdte giimná­ziumi pályafutását a Ság* váriban 35 tanuló. 21 fiú és 14 leány. Általános Iskolai átlaguk sokat ígérő: 4,73 volt. Eredményeik gimná­ziumi tanulmányaik alatt 4,2—4,3 között mozgott, a negyedik osztályban 4,45, érettségien pedig 4,51! A fi­zikai és mezőgazdasági fizi­kai dolgozó szülők gyerme­kei mindvégig az osztály ta­nulmányi átlaga fölött vol­tak, 4,61-gyel érettségiztek, egyetlen kivétellel egyetemi továbbtanulásra jelentkeztek — és fel ls vették őket. Az osztály érettségi eredmé­nyeire a felvételi vizsga tette föl a koronát: a to­vábbtanulásra jelentkezett 32 tanuló közül 28 pályá­zott sikerrel, a jelentkezet­tek 87 százaléka. És nem ls akárhová! Mű­szaki egyetemre 8, matema­tikusnak 6, fizikusnak 1, orvosira 5, gyógyszerésznek 1, tanárnak 2, műszaki főis­kolára 3, közgazdaságira 1, jogásznak 1. (összehasonlí­tásiul: a felvételi arány az előző évben országos vi­szonylatban 35—38 százalék, a szegedi gimnáziumok ta­nulóinál 50—60 százalék volt,) Nyilván tehetségesek — mondjuk —, hiszen már az általános Iskolából Igen Í ó eredménnyel érkeztek. Cétségtelen, tehetséges gye­rekekről van szó, bár meg kell említeni, hogy ilyen útlevél nem ritka a Ságvári glmháziumba érkező első osztályoknál. De ilyen ered­ményt még egyetlen osztály sem ért el az iskola törté­netében. -A tehetségen-kívül más. magyarázata is ..van az eredményeknek. . I. Az osztályban tanító tanárok-' "kiváló oktató-neve­lő munkája. ','. . Z .A jó osztályközösség, Az osztály KISZ-szervezete 'Ölyan . légkört teremtett, amely segítette, bírálta, irá­,-nyitotta tagjait — azok ér­ftektía&é? pómwat; -tudo­tnértyos, • kulturális értelem­ben -W kiszolgálta. .A KISZ­aia'pszervezet több .ízben: el­nyerte „A legjobb alapszer­vezet" oímét, amit a tartal­mas mozgalrrii életért, a ki­váló tanulmányi és kulturá­lis1 munkáért érdemeltek ki. Tanulmányi téren mindvé­gig az iskola „legjobb ered­ményt elérő" osztálya volt. Egymás munkáját segít­ve, csoportos tanulással ké­szültek fel egy-egy téma­záró dolgozatra. Az érettsé­gire szintén. Egy-egy nehe­zebb tétel megvitatása az egész osztályon belül, vagy kisebb csoportban növelte a tanulók felkészültségét, de az összetartozás érzését ls. A diákok rendre ott voltak például az Erkel diáknapo­kon, ahonnan öt pályázó, 5 énmet hozott. Pályaválasz­tásuknál figyelembe vették a tanulók egyéni tulajdon­ságait, alkalmasságát, a vá­lasztott szak esélyeit (a je­lentkezések előzetes jelzése alapján), és egyénenként mérlegelték, vitatták a kér­dést, miközben nem egy ta­nulónak más, hasonló jel­legű, de kevésbé keresett szakot ajánlottak. Mindezt KISZ-taggyűlés keretében. Az együttes szórakozás jel­lemezte az osztályt a kultu­rális munkában is. Sokat lehetne még írni róluk. Hogy a társadalmi munkában élen jártak,, hogy az Iskola élsportolói is közülük kerültek ki, hogy a világnézeti, szaktárgyi órák vitái a tanárok számá­ra is élményt jelentettek. Érdemes ideidézni az érett­ségi elnök szavait: — A jegyeket nem adtuk, hanem a tanulók tudásuk­kal szerezték meg. Élmény volt hallgatni logikusan fel­épített, magas színvonalú feleleteiket. Szerettem vol­na ebben az osztályban ta­nítani ... Jó volt ennek az osztály­nak osztályfőnöke lenni! Az idei tanévben érettségi­zett matematika—fizika ta­gozatú negyedik D-nek. Molnár Istvánné osztályfőnök Füstköd • dm Bélyegcentenárium A black pennytől a kétkrajcárosig ISKOLATÁSKÁK Az Ifjú hölgy, alti A szülők elfogad­ennek a morozus fo- ták ezt az érvelést, gantatású elmélke- vettek egy rangos désnek megírására tásikát kétszáznemtu­serkentett, a nyáron damhány forintért,, hagyta el tizennegye- zod a középiskolá­dik esztendeiét,, s a ban, bezzeg a mi hetvenegy-hetven- időnkben nyolc évig kettes tanévben kezdi egy táskában hord­középiskolai tanul- tuk a könyveinket, mányait.. Hogy meny- ilyenről, mint a tied, nyíre tipikus a szem- nem is álmodhat­lélete, magatartása, tunk. azt nem szándéko- Az ifjú hölgy jól­zom elemezni, a té- neveltségénél fogva nyeket . foglalom végighallgatta ugyan csak össze, s döntsön a „dumát", de meg­ki-ki a belátása sze- jegyezte a végén: Jó, rint. Tehát: Az iíiú jó, vigyáz majd a hölgy középiskolába táskára, köszöni szé­készülődvén meg- pen, de azt, hogy rrii győzte a szüleit, volt régéi), egészen hogy az általánosban fölösleges emlegetni,, használt, egészen jó az akkor volt, ma állapotban levő isko—már egészen más vi­latáskája nem .felel lágban élnek éá~7g7 meg már az igényei- tovább nek, vegyenek tehát Hát igaz! — sóhajt' újat, mert mit szól- nagyot az Idősebb, nának a többiek, ha munkájából élő kor­ő r tavalyi táskájá- társ. Gyermekeink val lépné át az új lassan-lassan lelnte­iskola küszöbét. nek bennünket, ha azokról a küzdel­mekről beszélünk, amelyeknek ők ma a jólétüket, még új Is­kolatáskáikat is kö­szönhetik. Nagyon jó az, hogy ma többet .tudunk nyújtani ne­kik, mint amennyit mi a • szüléinktől kaptunk, de azt nem maguknak, hanem nekünk köszönhetik. Ez az ifjú hölgy munkával még soha, egyetlen fillért sem keresett, az, hogy középiskolába járhat, négy év alatt'. többe kerül havonta az ál­lamnak' — á dolgo­zó közösségnek! —,. s á. szüléinek, mint amennyit ihútíRaiké-­pes d ói gőzéként' az f-lső " években. megke­res majd. Iskoláztatása, ha mindent összevetünk, sok-sok százasba ke­rül tanulmányi, ide­jének minden hónap­jában, ezt a sok-sok százast, ezrest, csak a mások munkájával s a következő „lelki­zés" kíséretében ad­ták ét az ifjú hölgy­nek: „Reméljük, ez­zel -most már kihú­lehet előteremteni. Nem ártana tehát, ha a gyerekek nem vonogatnák. a vállu­kat, szájukat, ha a szülők, az- idősebbek a történeti -fejlődés nehéz szakaszaira fi­gyelmeztetik őket-, ha megpróbálják egye­nesbe állítani az igényeket. Végül csak annyit: az ilyen ifjú hölgyek és fiúk magatartását, szemléletét nem a levegőből > szívták magukba, . tőlünk, .felnőttektől, a 'szüle­. tktől;. kapták.. • .. Jó egészséget, s egy kis elmélkedést az új iskolatáskák­hoz. Szülőknek, fla­taloiknak egyaránt. Ormos Gerő A bélyeg, amit a levele­inkre ragasztunk, annyira megszokott, mindennapi do­log, hogy átérezni is nehéz a centenárium jelentőségét, amelynek alkalmából szep­tember 4-e és 12-e között nemzetközi bélyegkiállítás­nak ad otthont a budapesti Szépművészeti Múzeum. Bi­zony átéreznénk a bélyeg fontosságát, ha nem volna! Mert volt ilyen időszak is, például a második világhá­ború végén, a felszabadulást követő első hetekben, hóna­pokban, amikor még nem állt helyre a központi bé­lyegkibocsátás, s nem egy postahivatalban kézzel írták a borítékra, hogy a levelet feladója készpénzzel bér­mentesítette. Valamikor azonban min­den levelet készpénzért to­vábbították. Bonyolult és hosszadalmas volt így a fel­adás és a levél kiváltása. Érthető, hogy hamar elter­jedt a világon Rowland Hill angol tanító elgondolása, aki 1837-ben adta közre postai reformtervét. Az an­gol parlament három év múlva elfogadta a javasla­tot, amely a levelek súly szerinti, bonyolult tarifájú díjazása helyett bevezette az 1 pennys bélyeget, a black pennyt, amellyel fél uncia súlyig minden leve­let továbbítottak.. A refor­mernek még húszezer font nemzeti jutalmat is meg­szavazott a . parlament. Te­gyük hozzá, amilyen hamar elterjedt a bélyeg, olyan ha­mar lábrakapott a bélyeg­gyűjtés is, már a múlt szá­zad -ötvenes éveiben. Az an­golokat követték a franciák, a belgák, s a kontinens töb­bi népei. Ausztria 1850-ben bocsá­totta ki az első bélyeget, s mondhatjuk: a magyar sza­badságharc bukásán múlott, hogy nem egyidejűleg vagy ázt megelőzve született meg á magyar' 'postabélyeg, illa­telisiáink kutatómunkájának eredményeként előkerült ugyanis az a tetv, amelyet Than Mór — Barabás Mik-, lósnak, a kor híres festőjé­nek tanítványa — készített 1848. júliusában. Ez az „egy krajczár"-os bélyeg lett volna a „Magyar álladalmi posta" -első levél­bélyege. Ehelyett azonban — drágult közben az élet is — első forgalomba került hazai bélyegünk legkisebb címlete kétkrajcáros lett, de addig is rögös volt az út A szabadságharc bukása után hosszú ideig szóba sem kerülhetett a magyar bélyeg­kiadás ügye. Csak az 1867. évi kiegye­zéssel fogalmazták meg Is­mét ezt az igényt. Majd több mint három évi alku­dozás után sikerült ebben az ügyben megállapodásra jutni. Nagy muruka volt még hátra: a bélyeg nieg­tervezése és — főleg — ki­vitelezése. A bélyegnyomta­tás Igényes munka — nyom­daiparunk pedig fejletlen volt, hiszen az ország iparo­sodása csak ezután bonta­kozott ki. Az első bélyeget réznyomatosra tervezték, de aztán először — ideiglenesen — kőnyomással kerültek forgalomba. Nemzeti vív­mány volt ez abban a kor­ban. ha a kiegyezés alapján Is. Ez utóbbit jelképezte, hogy a magyar felirat fölött Ferenc József képe állt, s nem a magyar címer, nilnt az 1848-as bélyegtervein. A bélyeg ilyenformán tör­ténelem ls. De nemcsak tör­ténelem. Emlékszem tanyai tanítókra, akik bélyegek ké­peivel szemléltették várain­kat, városaink nevezetessé­geit. a növényeket és az ál­latokat az iskolában. Erre is alkalmas a bélyeg. S nem véletlenül a Szép­művészeti Múzeum adott a kiállításnak otthont: a bé­lyeg műalkotás is. Sajátos kisgrafika, amelynek meg­voltak minden '' korban az igényes művészéi. Az igé­nyességből ma sem' szabad engednünk, hiszen túlzás nélkül mijliók ízlését fino­míthatja vagy zavarhatja ez a kicsi, de nagy példány­számú" műalkotás. r ? .Németh Ferenc Sokat cigarettázik ez a gyerek, Három és fél dobozzal szív naponta. Reggel hunyorogva kl­nvitom a szemém," mér nyúl " éfte. Délelőtt ke­vesebbszer, aztán egyre gyakrabban gyújt rá. Attól félek, megárt neki. Estére füstszagú va­gyok, niint a szénégetők. Sápadtságomat nezem a tükörbeli; összeszűkült' szemmel. Másfél do­bozzal- már végzett. Jön az éjszakai két cso­mag. A parázsló csikkről gyújtja meg az újabb rudacskékat. Már összefüggő seb a szám. Tor­kom kiszáradt. Szájpadlásomhoz tapad a nyel­vem Ujjaim sárgák a nikotintól. Elcigarettá­zom életemet. Riasztott emiékok röppennek fel, Imint a madárrajok. Köröttem füstből ezüstszár­nyak verdesnek, ott villognak, vakítanak közte as ő- fehér szárnyacskái ls, Ezért hunyorítok mindig, ezért olyan kicsik a szemeim, lárva­arcomon. Még szerencse, hogy így van. A do­hányzás így minden figyelmét leköti. Pohárért nem nyúl, nem kábítószereztk a gyerek. De na­gyon sokat szív. Hajnalra befüstöl mindent. A szag már beleitta magát a hútorokba, ágynemű­be, étéibe, b vízbe, levegőbe is. Az egész la­kás az övé, ós 6 füstöl. A dohányzáshoz sok le­vegőre van szüksége. így elszívja a levegőt is. Légüres térben élek. Ha arra gondolok, hogy ez a füst a temetés tömjéníüstje, nem hiszem el. Pedig igy van. Egy műtőasztalon talán éppen ebben a pilla­natban szakadt el az, ami hozzánk kötötte a kisfiúnkét. Más nem. Hiába is beszélnénk más kötésről kötelékről. Hazudnánk. 1,eszakadt. Pi­rosan forgó nagy kövek őrölnek koponyámban. Szabad életet él, szabadon járkál köztünk, kö­röttem, szabadon rabolja álmainkat Lépni sem tudok tőle: a lábamra csimpaszkodik. Gyorsan megszülettél, kisfiam, mondom neki. Tudód, most nem volt idő hosszabb szülésre, Bólint. Érti miről van szó. Nézzelek csak, ki­csim, szóké a hajad? Anyuka is. én is feketék vagyunk. Hogy lehetsz te szőke? Nem is. Osz haja van- a kisfiamnak. Szép ősz baja yan. J»J. persze csapok a homlokomra. Hiszen öregebb vagy mindkettőnktől! Ha összeadjuk anyuka, meg az én életkoromat, te kettőnknél is ... Meg­előztél minket, túljársz te már mlndenep. Mégis nagyon sok mindent kérdezel. Nem tu­dok hirtelen mindenre válaszolni. A te csillogó szemed helyett fog fényleni majd anyuka gyű­rűje? A te sírásod utánozza az a rádió, amit belőled veszünk? A te éjszakai rossz magavise­leted zavaró? Nem lenne nyugalmunk? Lesz-e? A te babakocsid árából veszünk majd autót? Kisfiam... A te bölcsőd helyett új lakást? Anyukád fogom szeretni helyetted is? A szop­tatásod ideje alatt majd kinyújtja fáradt lábait anyád ? Csak kérdezz, kisfiam. Mindenre meg foglak tanítani. Nem árt veled együtt újratanulni a vi-' lágot. A füvek, madarak nevét, a csillagokét, az ábécét. A te pelenkáid árán zsebkendőket veszünk majd, legyen mibe sírni. Kisfiam... Ne mondj ilyet. Nem szabad ezt így felfogni. Hogy kire marad a föld? Kinek csináltuk az utakat, miért emelkednek azok az állványok, vasak az ég felé? Tudod, anyukád még nagyon fiatal és szép. Nagyon szép anyukád van neked, kisfiam Büszkék lehetünk rá. Énekel nekünk esténként. Mi pedig várjuk a vacsorát. Meghal­lod, milyen szép dalokat tud Persze mi ls vele éneklünk, é$ vasárnaponként elmegyünk sétál­ni. Anyuka nagyon szeret téged. Látod, hogy sír most is? Kig ingedet mossa fehérre. Az emléke­det. Ebben a mosásban, takarításban, lassacs­kán elkopik. Segítsünk neki? Látod, milyen jól megvagyunk mi. hárman. Csak úgy fáj, hogy te nem vagy. Kisfiam, arra vigyázz mindig, hogy ne ve­szítsd el « talajt a lábad alól. Így lépjél, vi­gyázva.,. Játsszál csak játékaiddal, engedd, hogy nézzem milyen házat építesz ezekből a kockákból, Sejtjeidet, szerszámaidat tartsd rend­ben. sose nézd, ne kíméld magad. Felhúzod majd vascsizmáidat, és elindulsz. Ha akarsz hétmérföldeset, az még Jobb. Égignövő vagy te, kisfiam. Egy napon majd eljön, gyerekkorodtól elköt a szerelem. Fellázítja napjaidat Nem fogsz senkitől, semmitől félni. Az évszakok? Hét igen, legszebb a tavasz... De az ősz is szép, csak meg kell barátkozni vele. Igen. A vadludak el­szállnak, új évszakért... A tél? Te fentről lá­tod a felhőket, vadászgépeket. Igen, mj ls meg fogunk őszülni. Hasonlítunk majd egymásra? Völggyé fáradnak hegyeink, kialszanak tűzhányóink. Fázni fogunk. Te ekkor fogsz hiányozni legjobban. Ítélkezz csak nyugod­tan. Tudjuk ml azt. Szociális otthonba, öregek napközijébe dugj minket. Ott jó lesz nekünk. Jó lesz. hidd el. Értünk nem jönnek az égből angyalok dobbal. Mi itt maradunk a földön, ba­rátkozunk az éjszakéval, s egyszer hozzánövünk. Földesülünk, szemhéjunk alá rejtőzünk majd. Már el is kezdtük az éjszakázást. Ezek a gyertyák nem neked, dehogy neked égnek. Hiszen te élsz. Kár, hogy eRy fényké­pünk sincs rólad. Időnként elővennénk, megnéz­nénk, mondanánk; milyen szép fiunk van. Ke­resünk mindig téged. Az arcokat nézzük, igyek­szünk összerakni a te arcodat. A gyerekek szemét nézzük anyáddal itt a föl­dön. Mint a visszapillantótükrök, olyanok a gye­rekszemek, Csendben élünk. Csendünk van, bé­kénk nincs. Kihűl a beszéd ls torkunkban. Hiá­ba mondjuk azt. hogy eljössz, hazajössz: vissz­hanggá ürültél, hűtlen lették hozzánk, öregjeid­hez. Mindenkinek azt mondjuk: a fiunk pilóta. A felhők fölött jár. Már gyakran hazudjuk ezt egymásnak is anyáddal, Anyád azt mondta tegnap, hogy megtanítot­tunk téged imádkozni. Én tudom, hogy nem. de ráhagytam. Sokáig sírtunk utána ... Felidéztük azt az idót, amikor iskolába jártál. Kis gara­bonciás. Hát így hordjuk ki a bánatot, kisfiam Ne ha­ragudj, nekünk már csak az maradsz. Négy ég­tájnyi a ml magányunk. Az életbiztosításunkat is lemondtuk, annyi év ulán... Már befizettünk sirotóasszonyokra ,., Ne haragurti arra gondol­tunk, anyáddal, hogy ez ne kerüljön pénzbe majd neked. Ne U gyere el a temetésünkre, Kétezer fényévnyire vagy. Hosszú az út. Ma éjjel azt álmodtam, hogy egy dióhéjban dióbél vagy. és nem tudsz megszületni. Én pe­dig nem tudom feltörni a diót. Se kővel, se ka­lapáccsal. Jó volt felébredni, és tudni, hogy te már megszülettél. Szerettük volna, ha velünk töltötted volna a karácsonyt az idén. Majd a barátaiddal szilvesz­terezel. Mostanában furcsa dolgok történnek ve­lém. Vagy egy hete lehet, találkoztam veled, de te nem ismertél meg. Egy lánnyal voltál, Anyád­dal meg majdnem összevesztem. mert azt mondta egyik Ismerősének, hogy te leestél a gépeddel, megsebesültél... Ne haragudj rá, ösz. sze-vissza beszél. Öregasszony. Amit mondani akarok az. hogy akartunk ne­ked egy élő testvérkét. Nem lehetett, Anyád na­gyon beteg. Azt mondta, egy unoka kárpótol­ná... Én akkor bevallottam neki. hogy megöl­tünk téged. Sokat cigarettázik ez a gyerek. Három és fél dobozzal elszív naponta. A parázsló csikkről gyújtja meg az újabb rudacskókat .•., .Varga Rudolf NRPI KISLEXIKON az aszályról Az átmeneti lehűlés környékünkön is enyní­tette a hőséget, de az aszályos, forró nyár után sem kapott meg Szeged vidéke jelentő­sebb mennyiségű csapa­dékot. £ Az elnevezés? Csapadékban szegény időszak nem ritka a dél-alföldi területen, de aszálynak csak akkor nevezzük, ha nagy hő­séggel együtt jár, m)nt az idei nyáron. Első­sorban a szárazföldi ég­hajlatra jellemzőek az aszályos esztendőik. £ Milyen kárt okoz? Az aszályos időszak a növénytermesztés sú­lyos veszedelme. Az idén elsősorban a szán­tóföldi kapásnövény ék­nek okozott kárt, ha hamarosan nem esik nagyobb mennyiségű eső, a kukorica sínyli meg, s nem „hízik" a cukorrépa sem. De nem kevésbé káros a szőlő­és gyümölcshozam szempontjából Mm. £ Szárazságtűrés? A növényeknek az a képessége a szárazság­tűrés, hogy hosszabb-rö­videbb ideig tartó víz­hiány mellett is fenn­tartják élettevékenysé­geiket. Alaktani, szö­vettani és élettani tu­lajdonságokon alap­szik (kisebb levélfelület, fejlett; gyökérrendszer, nagyszámú légzőnyilás stb.). Magyarországon — mert gyakori az aszá­lyos év. s ez gazdasági­lag jelentős károkat okoz — a növényneme­sítési kísérleteknek fon­tos célkitűzése a száraz­ságtűrőé fokozása.

Next

/
Thumbnails
Contents