Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

2 VASÁRNAP, 1971. AUGUSZTUS 29. Szovjet—japán megbeszélés # Moszkva (TASZSZ) Mint már Jelentettük, kedden egyhetes látogatásra Moszkvába utazott Zentaro Kosaka, a kormányzó Liberá­lis Demokrata Párt egyik vezetője, hogy szovjet vezetők­kel tárgyaljon. Kosakát fogadta Dmitrij Poljanszkij, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese is. Képünkön: Dmitrij Poljanszkij (balról) a japán poli­tikussal (jobbról) tárgyal. Közös közlemény Tanácskozás Bukarestben # Bukarest (MTI) 1971. augusztus 26—27-én Bukarestben tanácskoztak a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bolgár Nép­köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Len­gyel Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság. a Német Demokratikus Köz­társaság, a Román Szocialis­ta Köztársaság, a Szovjet­unió és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztériumainak vezető munkatársai. A találkozón véleménycse­rét iolytattak az ENSZ-köz­gyűlés 26. ülésszakának na­pirendjén szereplő kérdé­sekről. A találkozó az elv­társi együttműködés és köl­csönös megértés szellemében zajlott le. Fidel Castro beszéde # Havanna (AFP) Fidel Castro kubai mi­niszterelnök pénteken este beszédet mondott a havan­nai egyetemen. Az AFP ál­tal ismertetett beszédében ismét kijelentette, hogy Ku­ba semmilyen módon nem hajlandó tárgyalásokba bo­csátkozni az Egyesült Álla­mok kormányával, nem lép be az amerikai államok szer­vezetébe. Ellenállási iront Bolíviában Barangolás spanyol földön Granadai palotákban # La Paz (AP, AFP, MTI) Bolívia baloldali erői a hatalomra jutott jobboldali rezsim megdöntésére „forra­dalmi ellenállási frontot" hoztak létre. A szervezet a kommunista és a szocialista pártokat, a szélsőbaloldali erőket foglalja magában — jelentik nyugati hírügynök­ségek. A front által nyilvános­Csád szakított Líbiával O Yaoundé (AP, Reuter, MTI) A Csád Köztársaság pén­teken megszakította a dip­lomáciai kapcsolatokat a Líbiai Arab Köztársasággal, arra hivatkozva, hogy Líbiá­nak köze volt a pénteki ál­lamcsíny-kísérletekhez. Az erre vonatkozó közleményt Baba Hasszán külügymi­niszter olvasta fel a Fort Lamy rádióban. A közle­mény szerint Líbia ügyvivő­jét felszólították, hogy azonnal hagyja el az orszá­got. Francois Tombalbaye el­nök szintén megerősítette, hogy a Csád Köztársaság­ban puccskísérletet hiúsí­tottak meg, és az ország en­nek nyomán megszakította diplomáciai kapcsolatait Lí­biával. Az elnök kijelentet­te, hogy a puccsisták „az ő fejét, nem pedig az ország fejlődését" akarták. A párizsi rádió jelentése szerint a Csád Köztársaság­ba küldött francia expedíci­ós csapatok laktanyáikban állomásoznak. Fort Lair,y nemzetközi repülőterét, amelyet magyar idő szerint pénteken hajnali egy óra­kor a csádi puccskísérlet meghiúsításakor lezártak, szombaton reggel 9 órakor ismét megnyitották a for­galomnak. Helyreállították továbbá a telefon- és táv­író-összeköttetést is a kül­földdel. ságra hozott dokumentum kijelenti, hogy a jelenlegi bolíviai körülmények köze­pette a szocializmushoz ve­zető út megnyitásának „egyedüli eszköze a fegyve­res harc és a forradalom megindítása". Az okmány bírálja Tor­res tábornok rendszerét, amiért annak Idején hatá­rozatlanságról tett tanúbi­zonyságot és Ingadozott, amikor a szocializmus felé mutató döntő lépésekről volt szó. Bolíviában egyébként Hu­gó Banzer kormánya az or­szág nyolc egyeteme közül hármat meghatározatlan idő­re bezáratott. Konferencia % Genf (TASZSZ, MTI) Genfben véget ért a ten­gerfenék békés felhasználá­sával foglalkozó bizottság ülésszaka, amely július 19­től augusztus 27-ig tartott. Az ülésszakon — amelyre 86 ország küldte el képviselőjét — az 1973-ra tervezett és a „tengeri jog" kérdéseivel foglalkozó konferenciát ké­szítették elő. 2 Már a barcelonai pá­• lyuudvur sem sok jó­val kecsegteti az embert, a spanyol vasutakat illetően. Nincs váróterem, az embe­rek százai ülnek csomagjai­kon, a fiatalabbja a pálya­udvar előtt a földön várja a vonat Indulását. A váró­csarnokban elképesztő a hő­ség, elképzelhető milyen meleg lehet a pályaudvarra betolt szerelvényen. Te­kintve, hogy a vasútjegy érvényesítésénél csak a va­gonszámot adták meg, helyszámot nem, így hát egy órával előbb kellett a helyet elfoglalnom. Van gyorsvonat is, ami légkon­dicionált, de hiába szól ar­ra a jegyem, ha nincs hely. Marad hát a döcögő sze­mélyvonat, 30 kilométeres átlagsebességgel. Az út Valenciáig délután négytől éjjel egy óráig tart. A pár száz kilométeres úton az a legjobb, hogy végig a ten­gerpartot követve halad a vasút. Az utas legalább va­lami képet alkothat magá­nak a tengerpart szépségé­ről, a több száz kilométeren át húzódó üdülők és kem­pingek hosszú soráról. Útitársain, szabadságukra utazó egyszerű spanyolok, akiknek nincs kocsijuk, vagy nem telik gyorsvonat­ra. Unaloműzőnek valami comicsot olvasnak, vagy képregényt. Komoly köny­vet nem nagvom lótni. Valenciában azért szakí­tom meg utamat, hogy ne kelljen Granadáig 27 órát utaznom ezen a szörnyű vo­naton. Valencia hangulatos, kedves hely, de komolyabb benyomást csak a belváros neves épülete, a selyem­tőzsde, a Lonja de la Seda gyakorolja rám. Az épít­mény gótikus stílusa, a XV. század végén épült. A ha­talmas termet a négyszög­letű torony osztja ketté. A terem csúcsível, bordázata, érdekesen csavart oszlopai nagyszerű látványt nyújta­nak. Az épület napjainkban árutőzsde, mindenekelőtt a narancskereskedelemé. Kiszáradt folyómedrek mentén halad tovább a vo­nat Granada felé. Kopár, sivatagos a táj, csak ott élénkebb a vegetáció, ahol szórócsöves öntözést látni, de ez nagyon ritka. Sok a parlagföld, gépet még el­vétve se lótni. Jellemzés­ként csupán egyetlen mo­mentum; ezen a vidéken még mindig öszvérekkel fo­lyik a cséplés. Granadához közeledve, az elmaradt mezőgazdasági művelés láttán szinte el sem tudom képzelni, hogy az egykori mór állam gaz­dagságát elsősorban — fej­lett mezőgazdaságának kö­szönhette. Nagyszerű mező­gazdasági kultúra volt itt annak idején, amelyet a mórok elsősorban az öntözés segítségével teremtettek. A mórok kiűzésével azonban lehanyatlott a magas szintű földművelés, s az egykor dúsan termő táj sivatagos pusztasága, szegényes hoza­mú mezőgazdasági vidékre degradálódott. Spanyol földön, .július vé­gén, fél kilenc után bukik le a nap. A zsúfolt vonat, a hosszú ideig tartó egy­helyben ülés után mozgás és levegő kell. Merre ls ve­hetném először utamat, mint az Alhambrához. Ennek ha­talmas kertje, a zöld fák, friss, hűs levegőt áraszta­nak. Az ember néhány perc alatt felüdül. Hozzájá­rul ehhez persze a Slerra maradt. „Alhambra" Vörös Palotat jelent, nevét a vár­domb vöröses talajától kap­ta. Egyébként nemcsak pa­lota, uralkodó rezidencia, hanem egyben a mór világ kormányzati székhelye la Volt. Épségét annak is kö­szönheti, hogy nemcsak Fer­dinándot és Izabellát, de számos más spanyol királyt is meghódított az Alhambra varázslatos szépsége. Az Alcázar, az uralkodói rezidencia a központ. A leg­impozánsabb a mirtuszok udvara, amelyet márványból alkottak meg Ihletői. A pó­tló közepén nagyméretű me­dence hűsíti a levegőt, a víztükör szélén mirtuszok­kal, virágbokrokkal. Az ud­var két oldalát patkóíves oszlopsor zárja le. Innen juthatunk be a különböző termekbe, illetve a 45 mé­ter magas Com'ares-torony­ba. A toronyban található Valencia leghíresebb épülete, a Lonja Nevada közelsége, hófödte csúcsaival, amely nemcsak nagyszerű klímát teremt, hanem csodálatos látvány is. Az esti kivilágításban már gyönyörködhetem az Alhambra külső szépségé­ben. Itt, és Így már hajla­mos elfelejteni az ember a 17 órás szörnyű utazást, a hőséget. Az Alhambra tulajdon­képpen az izlám utolsó bás­tyája Nyugat-Európában. Az 1780-as években Wa­shington Irwing fedezi fel újra. s lesz az elfeledett Alhambra helyreállításának serkentője. Az Alhambra Palotát nem kellett feltár­ni. Hiszen a mórok kiűzése után is viszonylag érintetlen Külpolitikai REFLEKTOR A HÉT ELEJE SZOLGÁLTATTA A LEGNAGYOBB SZENZÁCIÓT... ÁLLJUNK MEG EGY PILLANATRA: LEHET-E SZENZÁCIÓ. AMIT MAR MINDENKI VART? AMIT MAR AUGUSZTUS 13-E TÁJÁRA JÓSOLTAK BE­AVATOTT POLITIKAI MEGFIGYELŐK? Enyhülés Európában Bármennyire kevéssé volt már meglepetés, mégis szen­zációnak minősíthetjük a hírt, hogy az elmúlt hétfőn az európai enyhülés szem­pontjából olyannyira fontos nyugat-berlini megállapo­dást végre megfogalmazták a négy nagyhatalom nagykö­vetei! A második világhá­borúban kialakult Hitler-el­lenes koalíció tagjai, a Szovjetunió és az USA, Nagy-Britannia és Francia­ország negyedszázad múltán — és milyen negyedszázad után!, hiszen ez a 25 év hoz­ta a hidegháborút és a ..me­legháború" annyi veszélyes fenyegetését! — nos, most a „négy nagy" képviselői meg­egyeztek. Hogy miben? Pontosan még nem tudja a világ. Moszkvában, Washington­hun, Londonban cs Párizs­ban külön-külön jóvá kell hagyni a négy nagykövet által kidolgozott szerződés­tervezetet, aztán a szovjet, az amerikai, az angol és a francia kormány megbízot­tai aláírják, s bizonyára ek­kor teszik ls közzé a vég­leges szöveget. Nyugat-Berlin sorsának, jövőjének ez lesz az alapja. Ezt követik az NDK kor­mányának és a nyugat-ber­lini szenátusnak a képvise­lői között a részletekbe me­nő tárgyalások, hogy egy­más után, minden vitás kér­dést rendezni lehessen. Ab­ból pedig mennyi gyülem­lett fel — egyrészt még a második világháború végén, másrészt az azóta eltelt két és fél évtized alatt! A kiszivárgott hírek sze­rint a szerződés tartalmazni fogja majd először is a Nyu­gat-Berlin státusát, jogállá­sát Illető előírásokat — ki fog tűnni ezekből hogy Nyu­gat-Berlin nem része a Né­met Szövetségi Köztársaság­nak. így aztán a jövőben nem lehet ott például köz­társasági elnököt választani, nem ülésezhet a város falai közt a Bundestag, és így to­vább. Nyugat-Berlin külön­állásának jelzésére a Szov­jetunió főkonzulátust állít fel a városban. Szabályoz­zák a Nyugat-Berlinbe irá­nyuló forgalom ellenőrzésé­nek módját, hiszen köztudo­mású, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaságból Nyugat­Berlinbe vezető utak a Né­met Demokratikus Köztár­saság területén keresztül ha­ladnak. S még számos ha­sonló fontos helyi probléma megoldásához segít hozzá a négyhatalmi megállapodás. Egész Európa számára je­lentős azonban, hogy Nyu­gat-Berlinről végre a még átfogóbb német és európai kérdések megoldására le­het áttérni. Köztudomású például, hogy annak idején a Brandt-kormány a szovjet —nyugatnémet, a lengyel— nyugatnémet szerződések ra­tifikálását ahhoz kötötte, hogy előbb Nyugat-Berlin­nél jöjjön létre megállapo­dás. Bonn persze nem adjá fel egyhamar halogató tak­tikáját; most már azt em­legetik. hogy a Német De- NDK-t képviselő államtit­mokratikus Köztársasággal kórrali de utána úgy nyilat­valo megállapodás a félté- . „ . tele a ratifikációnak. Bahr kozott- hogy az igazi maS" bonni államtitkár a héten beszelesek — még nem is találkozott Kohllal, az kezdődtek meg, Tanácskozás Helsinkiben Az európai kérdéscsoport­ban a héten a magyar dip­lomácia is aktív volt. Az El­nöki Tanács elnökének finn­országi látogatása nemcsak a kétoldalú kapcsolatok meg­javítására, vagy éppenséggel — az ősi rokonság romanti­kájának felidézésére adha­tott alkalmat, hanem sok­kal inkább az európai biz­tonság és együttműködés szolgálatában állott. Az ak­tívan semleges Finnország a szocialista államokkal együtt sokat tett eddig is az össz­európai értekezlet előkészí­téséért. Helsinki házigazdá­jául jelentkezett például az európai biztonsági és együtt­működési konferenciának. Losonczi Pál és Kekkonen elnök tanácskozásain az ér­tekezlet előkészítésének meg­gyorsításáról is hangsúlyo­zottan szó volt. A bolíviai pusos Távolabb tekintve konti­nensünkről Latin-Amerika történései érdemelnek külön figyelmet. Bolíviában a ha­ladás hívei átmenetileg ve­reséget szenvedtek azzal, hogy jobboldali katonai puccs űzte el azokat a tá­bornokokat, akik antiimpe­rialistu politikába kezdtek, akik a népre kívántak vol­na támaszkodni.. De min­den arra vall, napjaink La­tin-Amerikájában, hogy az antiimperialista fejlődést nem lehet feltartóztatni! Az egyes államok bátrab­ban vagy félénkebben, de sorra-rendre szembefordul­nak az észak-amerikai tőke kizsákmányolásával, határo­zottan vagy óvatosan, de ál­lami tulajdonba veszik a külföldi tőkések bányáit, gyárait. Valószínű, hogy az új bolíviai kormány sem mer mindent visszacsinálni! Torres tábornok államositá- | saiból. az Alhambra legnagyobb terme, a fogadóterem. Ka­nyargós folyosókon, díszes galériákon át, kisebb szö­kőkutak mentén jutunk el a szultánák otthonához, a Két Nővér terméhez. Innen már csak néhány lépés a híres-neves Oroszlán-ud­var. Az udvart 6 méter ma­gas galéria öleli körül, amelyeket Ikeroszlopok tar­tanak, gazdagon díszített oszlopfőkkel, díszes patkó­ívekkel. Középen a 12 oroszlán őrizte kút. Itt van tulajdonképpen a palota szíve, annak idején ide már csak maga a mór király,, s kegyeltjei juthattak be. A granadai katedrális más mint a többi spanyol katedrális. Míg a többiek­ben középütt valami mindig megszakítja a főhajót, egy oltár, vagy a kórus, addig itt a főhajóban semmi sem zárja el a szemlélő elől a középső teret, hanem szaba­don hagyja, egészen a Cu­pilla-mayorig. Érdemes szólni a Capilla Reálról, a királyi kápolnáról. Itt van a templom szintjének ma­gasságában Ferdinánd és Izabella síremléke. Néhány lépcső vezet le egy nyitott helyiségbe, ahol szabadon áll négy koporsó: Ferdinán­dé, Izabelláé, Szép Fülöpé és örült Jankáé. A Capilla Reál egyik érdekessége, hogy egy benyíló teremben őrzik Izabella néhány sze­mélyes relikviáját, a többi között azt a kincsesládát, amelyben saját pénzét tar­totta. Ennek tartalmából fe­dezte — saját költségén — Kolumbusz útját. Granadának ma 180 ezer lakosa van, élénk üzleti, kereskedelmi élettel. Ebben a városban, a mór időkben félmillióan is laktak. Boros Béla Következik: A matador szobra a főtereit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents