Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-26 / 200. szám

CSÜTÖRTÖK, 1971. AUGUSZTUS 19. Milyen es szeptemberi Tiszatáj? A tartalomjegyzék kíná- bankból, vérbeli kérdezőlatát végigfutva, nem sok riporterként, színesen, izizgalommal biztat. A szoká- galmasan. Folytatja a szepsos profil, szerkezetvóz, az temberi Tiszatáj a szomszéd erénynek és a csontos szoká- népek irodalmának ismeretsoknak ismerős arcvonásait terjesztő misszióját, immár mutatja, miket az év nagy- a híd rovatcímként vállalt jából bármely hónapjában szép-hasznos szándékával. A föllapozhatunk benne, janu- mai szerb líra- és prózaártól decemberig. A nyár bi- termésből választékos ízlészonyos szempontból kivált- sel közölt epizódok lábjegyképp megizzasztja a szer- zetében röviden bemutatja a kesztőket, rovatvezetőket: el- szerzőket is, a kapcsolódó apad a kéziratkosár, kevés Figyelő rovat két dolgozata a friss anyag, a meglevők- pedig megtámogatja, kiegéből pedig nehéz szelektálni, szíti ezt az összeállítást. Itt (Érdekes, a lap talpára ki- ugyanis Pomogáts Béla a függesztett szokásos szer- ' késztől üzenetekben tizenki- vajdasagi magyar regeny lene nem közölhető írás mo- megszületéséről, Kósa Lásznogrammal jelzett szerzőjét 16 pedig a közelmúltban Üjértesítik - közülük kilenc vidéken létrehozott nagyrebudapesti, valószínűleg olya- , . _T nok, kik vagy lemaradtak a ményu Hungarológiai Intéhasonlíthatatlanul tágasabb és zet két esztendejének munközelibb fővárosi mezőny- kájáról, hivatásáról tudósít, ről vagy eleve „önkritiká- A folyóirat hazai-szépiroval" vidéken probalkoz- , j dalmi leltaraban tulnyomoA kéziratínség a művészet an versek szerepelnek, szerovatnál szembeszökő. Igaz, gedi (Simái Mihály, Petri a folyóiratnál már-már nyo- Ferenc) és nem szegedi masztoan hosszú nyomdai ... . , . „ , . átfutási idő elsősorban az (Magyari Lajos, Farkas Aralkalomhoz kötött művészet- pád, Kiss Anna, Serfőző Sikritika aktualitásának esé- mon, Király László) Röltőklyeit kérdőjelezi meg, mind- tól Egyetien elbeszélést olez azonban kegyes mentség ... , lehet legfeljebb. A rovat vashatni, Vakon címmel, egyetlen írást tartalmaz — Tóth Béláét, bár a szerző az is a 12. szegedi Nyári nevét akár kézzel letakarTárlaton Ormos Tibor meg- hatnánk> stüusa annyira rányitó beszede. „ • „ . » Visszafelé lapozva, az iro- val1- Jellegzetes. Az elbedalomkritika szűkszavú mér- szélés remek, téktartása rokonszenves. Azon túl, hogy nagyjából eligazít, támasztékot ad a könyvpiac újdonságalt, érdekességeit keresőnek, nem feledkezik meg a tíz éve tragikusan elhunyt, sokat vitatott eredeti tehetségű Sarkadi Imréről sem. Azt a bizonyos profilt, melynek jelenlétéről vagy éppen hiáNyomdaipari kiállítás A negyedik ötéves tervben nagyarányú rekonstrukciót hajt végre a magyar nyomdaipar, s az új gépek túlnyomó részét külföldről szerzi be. Ezért nagy az érdeklődés a Budapesten októberben nyíló Interprint '71 elnevezésű nemzetközi nyomdaipari kiállítás iránt. A HUNGEXPO-hoz befutottak a jelentkezések: tíz országból 23 cég kíván részt venni a hazánkban első alkalommal zajló szakmai kiállításon. Csak a fiúk... Egyik tiszántúli városunkban elítéltek négy fiút. Amint a pár soros napihírből •megtudjuk, garázda életmódot folytattak, fiatal lányokkal erőszakoskodtak. A bírósági eljárás fő témáját is közlik az olvasóval — a közvéleménnyel —, eszerint a fiúk vezére megismerkedett egy fiatalkorú leányzóval az utcán, meghívta egyik barátja lakására, s ott követte el az inkriminált főcselekményt, erőszakoskodott a lánnyal. Az olvasó mindig örömmel veszi a közbiztonság, a társadalom rendje ellen vétők megbüntetését. Nagyon helyes tehát, hogy a négy bűnözőt lefülelték, és megbüntették, lássák a törvényszegésre hajlamosak, hogy a rend ellen nem lehet büntetlenül vétkezni. A jámbor honpolgár azonban más vetületben is megméregeti a történteket. A fiatalkorú leány, akiről az idézett ügyben szó volt, egyszerűen az utcán sétált, ott ismerkedett meg a vádlottal, önkéntes elhatározással fogadN. I. Botanikus kert 2320 méter magasban A Gornij-Badahsan autonóm terület fővárosa: Horog, a tengerszint felett 2000 méter magasan fekszik. Közelében, 2320 méter magasban, egy természet adta teraszos területen találjuk a I Pamír vidéki Biológiai Kutatóintézethez; tartozó botanikus kertet, amelynek telepítését 30 évvel ezelőtt kezdték meg. A kutatók azt vizsgálják, hogy magaslati körülmények között a világ mely burgonya-, zöldség- és takarmánynövény-fajtái, díszcserjéi élnek meg legjobban. Kísérleteik eredményét az autQnóm terület gazdaságai alkalmazzák. 14 pctHcsi lónál nyáról máig sem beszéltünkvitáztunk eleget, legnehezebben tán a tanulmány rovat viseli. Kaposi Márton dolgozata ugyan időszerű szintézis vázlat Lukács György hagyatékának mostanában elkezdődött és valószínűleg hosszan * eltartó rendezéséhez — Deme László nyelvészeti értekezése azonban inkább egy szakfolyóirat profiljába tartozik. És most a szeptemberi Tiszatáj erényeiről. Aki olvasta Mocsár Gábor Egö aranyát, a beavatott kíváncsiságával gusztálhatja a Hazai tükörben közölt „beszélgetéseit az olajról" — aki nem olvasta, ezután talán kézbe veszi, bepótolja. Mocsár az algyői olajmező történetét írja tovább, ezúttal a Szélesedik a határőrség és a lakosság kapcsolata A járási pártbizottság végrehajtó bizottsága a közelmúltban foglalkozott a szegedi járás határőrőrseinek munkájával. A korábbi időszak eredményeihez viszonyítva megállapította, hogy szoros és tartalmas munkakapcsolat alakult ki a parancsnokok és a pártszervezetek között; gyorsabb és pontosabb az esetekhez igazodó irányító tevékenység, ennek következtében eredményesebb az őrsök határőrizeti munkája. A szökési szándék motiváló tényezői között legtöbbször rendezetlen családi körülmény vagy éppen valamilyen elkövetett bűncselekmény miatt esedékes felelősségre vonás előli menekülés szerepel, de többször fiatalok kalandvágyból próbálkoznak „átcsúszni" a határon. Éber határőreinknek köszönhető, hogy a különböző forrásokból táplálkozó szökési szándék végül is meghiúsul. A magyar és a jugoszláv határőrök között is jó a kapcsolat a határőrzésben. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy örvendetesen szélesedik a határőrség és á lakosság kapcsolata az egész járás területén, és példamutató a határőrközségekben. Kormánykitüntetések, miniszteri elismerések, pénzjutalmak sora jelzi, hogy a községek lakói a tőlük telhető legnagyobb segítséget nyújtják határaink védőinek az illegálisan külföldre igyekvők szándékának meghiúsításához. A kicsi villaimos játékosaikat ugrik elaggott nályáján, de könnyű ezt elviselni, ha az ember Szabadikáról a szomszédos Palicsra szándékozik menni, hogy a vízállományában megbetegedett, valamikor nevezetes tavat meglátogassa. Az erdőcske útjai példásan gondozottak, bolthajtásos átjáró vezet a nagy vendéglőszálloda épület alatt a parkos térségre, a kővel, betonnal szegett tópartra. A vendéglő kétoldali terasza üres, néhány felfordított szék, asztal hever rajta: beteg a tó, nincs most semmi élet. A park azonban, ahol a lé egészséges korában százak, ezrek sétálgattak, s gyönyörködtek a virágrengetegben, ma is szép, mint menyasszony, aki nem mondott le megrokkant vőlegényérőL A tó üres. Víz ugyan van benne, de — amint a Délmagyarorezág is megírta már — eliszaposodott, halállománya kipusztult. Olvasom egy régi lexikonban, hogy a tó területe közel 700 hektár, a a néphagyomány szerint 1779 körül keletkezett, pásztornépek ástak itt kutakat, azokból bugyogott fel a víz, amelynek gyógyító erejét a múlt század negyvenes éveiben fedezték fel. Ezután épült fél itt a fürdő „számos díszes lakóházzal és nyaralóval". A tó vizében akkor, mint a lexikoncikkszerzője mondja „két tükörfürdő és egy sárfürdő volt", vizében szil; sót találtak, s az akkori orvosok megállapították, hogy „görvénykór, csúz és köszvény ellen" használ legjobban. Most semmire se használható, csak gondokat okoz a városnak. Az üdülőtelepen megbénult egy kicsit az élet, a szabadkaiak, palicsiak örülnek, hogy Szeged is felajánlotta segítségét a tó regenerálásához. Azt mondják, két év kell ahhoz, hogy a károsan felgyülemlett Iszapot eltávolítsák, s megtisztítsák a tómedret. Lehet, hogy rátalálnak majd a kutakra, amelyek a néphagyomány szerint a palicsi tavat szülték, annyi azonban biztos, hogy a szabadkai táj e szép természeti kincse sok örömet szerez még mindenkinek, aki elvetődik e gyógyulásra váró gyógyvíz partjára. Ormos Gerő Kifutott a Zarjp Űjra útnak indult Leningrádból a világ egyetlen nem mágneses kétárbocos vitorlása, a Zarja. A hajó fedélzetén ezúttal a lengyel Kartográfiai és Geodéziai Intézet munkatársai is helyet kaptak. A tudományos expedíció arcok Az első táncos 6

ötvenen túl, de hatvanon innen, ritkán •lesz valaki a néprajzkutatók adatközlője, örzse nénit (vagy talán inkább örzsikét, ahogy az ismerősei mondjak) mégis többször fölkerestem, s mások is gyakran bekopogtak hozzá. Hogy miért? Talán azért, mert nála mindig beszédes, szíves szavú asszonytársaság volt együtt. Hol két asszony barátnőjével találtam a régi istállóban, mely éppen tizenegy esztendeje már a négylábúak helyett a gyékénnyel bajlódó fehérnépnek ad nyaranta hűvös otthont — hol a sátortetős ház mozaiklapos konyhájában dolgozott együtt lányával és menyével. Sosem egyedül. Mintha vonzaná a társakat, akikkel szót válthat erról-arról. Mert a gyékénymunka olyan, hogy ha sebesen jár a kéz, attól még jól vált az ész, és nyomásán beszélhet a tápal asszony. Ahol pedig három tápai asszony együtt van, ott előbbutóbb a jókedv ls előcsiklúndozik. S ahol a jókedv kivirágzik, ott a dal. a tánc is otthonos. — Tizennyolc éves voltam, altkor télen alakult a Gyöngyösbokréta — emlékezik vissza. — 1933-ban? — Az évre nem emlékszem, csak arra. hogy tizennyolc voltam ... Lejött Paulini Béla és Deák jegyző szedte össze a nekivalókat. Volt Tigérháton egy kiskocsma, kihirdette, hogy oda menjenek a fiatalok estére táncolni. Én is odamentem a vőlegényemmel, már akkor jegyben jártunk. Voltak ott zeneszek, minden, tele voü az a kiskocsma. Paulini fölállt a padra, onnan nézte a táncot. Nagyokat pislantott, olyan érdekes ember volt. Válogatta a lányokat, hogy ki felel meg. Sose felejtem el, legelsőbb is rám mutatott. Akit kiválasztott, annak fölírták a nevét. Nyolc pár volt, de mi mindig első pár voltunk a párommal. — Milyen táncokat tanultak a Bokrétában? — Nem kellett mindkét betanítani. Amti tudtunk, azt eltáncoltuk Paulini előtt, abból kiválogatta, hogy mit táncoljunk. Eljártuk a körtáncot, amit a koszorúslányok járnak a lakodalomban. Nagyon megtetszett neki. — Milyen ruhában táncoltak? — Ami otthon volt édesanyéméknak. Fehér szoknya volt rajtam, testhönálló, leterítős selyemkendő, csíkos harisnya. A hajunkat két ágra fontuk. Másik esztendőben az idős asszonyoktól vettünk bársony testhönállókat, abban kellett táncolni. Sok kedves emlék fűződik a Gyöngyösbokrétához. de egyszer át kellett adniuk a helyüket a még fiatalabbaknak. Kérdem, hogy találkoztak akkoriban a legények a lányokkal. — Csak vasárnap és csütörtökön. Akkor is csak sötéttel ment a legény a lányhoz, nyáron megvárta, míg bealkonyul. Mostanában az öregek megbotránkoztak: „Fényös nappal mönt hozzájuk a legény..Volt úgy, hogy sodrani mentek a lányos házakhoz. Énhozzám is jött 3— 4 legény, hónuk alatt selyemmel. Azt se' tudtuk. hova ültessük őket. Sodrani későig is maradhattak, de csak szerdán, csütörtökön. Ha a nagyházban égett a lámpa, ott biztos legény is volt sodrani... Nyáron este az utcán nyújtottunk: sodortuk az ijant utcahosszan. A legények segítettek: adogatták a selymet, mikor bele kellett toldani. Kértük édösanyánkat, engedjen el nyújtani... — Hát a balak? — A mi időnkben áz Ördög kocsmában és Révész Fercsinél voltak a balak. A leganyek csak intettek a lánynak, úgy hívták táncba. Volt, hogy két lány is indult egyszerre. Ilyenkor a legény az egyiket visszaküldte: nem te, hanem az Annus... En ugyan nem mentem, csak ha másodszor is intett a legény, hogy én menjek.... Lánya, menye mosolyog ezeken a szokásokon, ök már más körülmények között lánykodtak. Csak egy maradt tartós a családban: a gyékénymunka. A fiatalok is ismerik minden fogását. Igaz, hogy már nem a hagyományos szövött portékát készítik, hanem székülőkét „kárpitoznak". — Mit ad a szövetkezet az ülőkéért? — A kisebbért 45 forintot, a másikért hatvanat, a nagyért százat. A kicsiből — ha kell — naponta kettőt is elkészít. Nem rossz kereset. De akkor sebesen dolgozik a kéz, reggeltől estig, legfeljebb evésre van pihenés, örzse néni estére főz, amikorra férje hazatér Szegedről, ahol az építőiparban dolgozik. A szép sátortetős héz négy éve épült. Konyhájában modern konyhabútor és nagy, hasas, zöldre festett kemence. Padka nélkül ugyan, hogy kisebb helyet foglaljon, de azért csak „banyakemence" ez. — Miért készült kemence az új házban? örzse néni mosolyog: — Amíg én élők. csinálom ezt a gyékényt. Ennek a gazzát csak a kemincében tudjuk eltüzelni. Szép vallomás. A gyékénymunka hagyománya anyáról lányára száll, s véle — itt náluk, de több más családban ls — megújul a parasztkemence. Jó túrós meg krumplis lepény sül abban búcsúkor. Hogy mikor lesz a tápai búcsú? Ha a tápaiakat megkérdik, erre így válaszolnak: Misakor! — Hát a Misa mikor lesz? — Búcsúkor! (Vége.) Juhász Antal ta el a meghívását az említett barát lakására. Az idevonatkozó irodalomból és a férfiak általános tapasztalataiból világos, hogy az a nő — akár fiatalkorú, akár idősebb —, aki meghívásra fölmegy egy legénylakásba, nemigen szokta kegyeit a vendéglátóktól megtagadni. Ha valaki megkérdezné a fiatal lányok szüleitől, nem tudom hány akadna, aki természetesnek venné, hogy fiatalkorú — vagy teljes jogú — lánya férfiak lakását látogassa. Tehát az említett bírósági eljárásban nemcsak a fiú, hanem a „szenvedő alanya", a lány felelősségét is föl kellett volna vetni. Ha mással nem, bűnrészességgel feltétlenül vádolható az a — fiatal, vagy idősebb — nő, aki egyszerű utcai ismeretség után elmegy egy legénylakásra, ahová általában csak a naiv irodalmi művekben szokás a nőket lemezhallgatásra, vagy bélyeggyűjtemények megtekintésére meghívni. Aki az ilyen meghívásoknak enged, annak alaposan fellazult az erkölcsi, etikai tartása, azzal nem j kell a vendéglátónak külö- t. nösebben erőszakoskodnia, í! tehát sántít egy kicsit a * szemlélet, amely ilyen ese- • tekben csak a fiúkat tartja hibásnak. G. O. r további adatokat gyűjt a föld mágneses teréről, valamint annak eloszlásáról a Balti- és az Északi-tenger vidékén. Ezenkívül vizsgálni fogják a tengerfenék mélység szerinti változó geológiai szerkezetét. MPI KISLEXIKON az altajisztikáról Először tartja ülését hazánkban, Szegeden, az Állandó Nemzetközi Altajisztikai Konferencia. g Az orientalisztika része? Az Altaj-hegység vidékén élő népekkel foglalkozó tudományok (nyelvészet, néprajz, történelem stb.) összefoglaló neve az altajisztika. Az altaji nyelvcsalád magában foglalja a török nyelveket, a mongol és a mandzsu-tunguz nyelveket, sőt egyes kutatók álláspontja szerint a koreai és a japán nyelvet is. Az altajisztika része a kelettel foglalkozó tudománynak, az orientalisztikának. • Története? Az orientalisták periodikusan ismétlődő világkongresszusából vált kl ez a rendszeresen ülésező nemzetközi szeminárium 1957-ben. Az altajisztikai konferenciák központi témája a török, mongol és a mandzsutunguz népek és nyelvek történetének, kapcsolatainak kutatása, e kutatások eredményeinek ismerete és a kutatási tervek összehangolása. # Magyar kutatók? Már krónikáink és Julianus barát ősmagyarokat kutató útjai (1235 és 1237-ben) óta nem szűnt meg a magyar tudomány érdeklődése e kérdések iránt. Ismeretes, hogy a török és a velük történeti kapcsolatban álló mongol népeknek megkülönböztetett szerepe volt a magyar nyelv és nép történetében. A finnugor (uráli) és az altaji népek ősi rokonságának kérdése a magyar őstörténet legrégibb korszakához tartozik. Érthető hát, hogy a szegedi nemzetközi konferencián részt vevő külföldi tudósok közül soknak az előadása közvetlenül vagy közvetve magyar vonatkozású is.