Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-03 / 181. szám

KEDD, 1971. AUGUSZTUS S. 17 Még civilben... Siflis József felvétele Pénteken lesz Farkas Ferenc Csínom Palkó című dal­játékának szabadtéri bemutatója. A színpadon egyelőre még civilben folynak a próbák, de szerdán, a daljáték első fő­próbáján már teljes apparátussal lép a Dóm elé az együttes. Képünkön Horváth Zoltán rendező (balról a második) be­állít egy jelenetet. Szereplők (balról joöora) Gregor József (Förgeteg, bandavezér), Turpinszky Béla (Csinom Palkó) és Gyimesi Kálmán (Csinom Jankó). A hetedik fotószalon Hetedik éve találkozóhe­lye az amatőr fotósoknak a fotóklubok szegedi szalonja. Alkalom, az erők felmérésé­re, az új alkotások bemuta­tására. Az a „népmozga­lom", amely 15—20 évvel ezelőtt kibontakozott a fény­képezés elterjesztésére, el­érte célját. A mai fotóama­tőrök csinnadratta nélkül dolgoznak, de szépen. Réíi Pál, aki a Fotóművészek Szövetsége nevében vasár­nap délelőtt megnyitotta a szalont, bizonyára nemcsak bókolt, amikor azt mondta, hogy a szegedi kiállításnak évről évre nagyobb a rang­ja: a színvonalas képek so­kasodó száma bizonyítja ezt. Az idén 14 fotóklub tagjai jelentkeztek a szalonra (1970-ben 19 klub, 1969-ben 15), s a beküldött 280 kép közül a zsűri 166 alkotást tartott érdemesnek arra, hogy kikerüljön a Bartók Béla Művelődési Központ emeleti termének paraván­jaira. A klubok anyagai kö­zül kiemelni nemigen le­hetne egyet sem: elsöprően kitűnő, vagy feltűnően gyenge sorozat nincs köztük. A díjakat Radnóti Tamás, a városi tanács művelődés­ügyi osztályának csoportve­zetője adta át a nyertesek­nek. A Szeged városi tanács vándordíját és a Népműve­lési Intézet különdíját a salgótarjáni fotóklub, a Fo­tóművészek Szövetsége és a •8 •SZ] EG fffll ÉP 7 íVSSfc ÍN EPI I « Kocsis Iván (vári fotóklub) Fák című képe a szegedi fo­tóklub tiszteletdíját kapta Népművelési Intézet díját a budapesti fotóklub, a Nép­művelési Intézet különdíját a szegedi fotóklub, a Szeged városi tanács különdíját a bajai Duna fotóklub kap­ta. Az egyéni díjak közül ket­tőt lapunk munkatársai hoz­tak el: a Fotó című lap szerkesztőségének tisztelet­díját Szávay István Árvízi hajós, a Szeged városi ta­nács különdíját Horváth Dezső Árvízi katona című képe nyerte. A Népművelési Intézet tiszteletdíját FLesch Bálint (Budapest) Lendület, a szegedi fotóklub tisztelet­díjait Kocsis Iván (Vác) Fák és Brunczel Tibor (Sal­gótarján) Gyermekportré cí­mű képe kapta. A szalon augusztus 20-ig naponta 10-től 18 óráig te­kinthető meg. Mi több: ér­demes megtekinteni! F. K. Véget ért az ifjúsági napok rendezvénysorozata Az ifjúsági napok legtöbb résztvevője vasárnap hajna­lig táncolt a Széchenyi té­ri utcabálon. Még a késői, tulajdonképpen vasárnapi lefekvés sem riasztotta el a fiatal vendégeket a korai felkeléstől. Vasárnap reggel már 9 óra előtt gyülekezett a közönség az újszegedi sza­badtéri színpad nézőterén, az Expressz showműsorára. A Kék Csillagok névre, hallgató, pontosabban játszó zenekar valamivel 9 után kezdett hozzá a hangulatte­remtés gyorsan eredményes­nek bizonyuló műveletéhez. A hangulatot még csak fo­kozta Halmi Gábor jópofás­kodó, s végül is valóban jó­pofa konferálása. Azután Lugossy Éva sárga minisort­ja és számai következtek. Payer András a lányok si­kolya közepette vonult be a színpadra, Mikes Éva temperamentuma is jól megérdemelt tapsot aratott. Dékány Sarolta fekete csip­ke és Magay Klementina fehér forrónadrágja is tap­sot kapott az általuk elő­adott dalokkal egyetemben, csakúgy, mint Bakacsi Béla lányszíveket olvasztó hang­ja. Dévényi Tibor paródiái, Sándor György humora épp­úgy sikert aratott, mint Ambrus Kyri dalai, aki még ütemes tapsra Is késztette a lelkes fiatal közönséget. Még a közbejött tízperces zápor sem rontotta a nézők örömét. Az Expressz showműsorán kívül a vendégek az ünnepi hetek rendezvényeivel, a kiállításokkal, a város ne­vezetességeivel ismerkedtek vasárnap, napközben. Este pedig a Borisz Godunov elő­adását látták a Dóm téren. Tegnap, hétfőn is folyta­tódott a rendezvények sora. A salgótarjáni V. országos amatőr könnyűzenei feszti­válon aranyérmet nyert együttesek műsora biztosí­totta a jó hangulatot. Ezzel be is fejeződtek az ötödik szegedi ifjúsági napok ren­dezvényei. A város 6 ezer fiatal vendége tegnap ha­zautazott. Sz. I. Fogadás a megyei tanácsházán A Csongrád megyei tanács tegnap, hétfőn este fogadást adott az idei szabadtéri já­tékok művészi szempontból legsikeresebb produkciójá­nak, a Borizs Godunov al­kotóinak tiszteletére. A Csongrád megyei tanács székházában rendezett fo­gadáson megjelentek a Mu­szorgszkij-opera ^Jkotói, ve­zető művészei, szólistái, a Csongrád megyei és a váro­si pártbizottság képviselői, a Csongrád megyei és a Sze­ged városi tanács, valamint a fesztivál intéző bizottság tagjai, a szabadtéri igazga­tóságának képviselői. A fogadáson Hantos Mi­hály, a Csongrád megyei ta­nács elnökhelyettese köszön­tötte a művészeket. Hangoz­tatta, hogy a Borisz Godu­nov előadása a szabadtéri egész történetének egyik leg­sikeresebb vállalkozása. Műgyűjtők tárlata A Bartók művelődési ház két esztendeje adott otthont a szegedi műgyűjtők klub­jának és a tevékenyen dol­gozó társaság már két alka­lommal is bemutatta — az ünnepi hetek rendezvénye­ként — a gyűjtemények leg­szebb darabjait. A második bemutató vasárnap délelőtt nyílt meg, Hofgesang Péter­nek, a Hazafias Népfront városi bizottsága titkárának köszöntő szavai után, igen nagy érdeklődéstől kísérve. A műgyűjtők tevékenységé­nek jelentőségét megnyitó beszédében Bánszki Pál mű­vészettörténész, a Népműve­lési Intézet osztályvezetője méltatta. Egyebek közt han­goztatva, hogy a mű pártolás jelentősen segíti az ízlésfor­málást és hatással van a képzőművészet fejlődésére, az alkotók munkájára is. A műgyűjtők mint mecénások, mint megrendelők hozzájá­rulhatnak egy objektív ér­tékskála kialakításához. Bár a szegedi műpár tolásban ilyen tendenciák még nem elsődlegesen érvényesülnek, de az olyan gyűjtők, mint például dr. Némedy Gyulá­né, dr. Völgyesi János és dr. Szabó Mihály ilyen ér­telemben is hatottak a sze­gedi képzőművészet fejlődé­sére. A műpártolás a mecé­nás szerep vállalása, ennél­fogva társadalmi érdekű és értékű tevékenység. Az ünnepi beszéd után a közönség megtekintette a karnarakiállítást, amelyen 21 gyűjteményből 24 művész alkotásai — 34 festmény, kerámiák és régi fegyverek — láthatók. A századfordu­ló művészetéből ólyan nagy alkotók képei láthatók a kiállításon, mint például Rippl-Rónai József, Tornyay János, Rudnay Gyula, Csók István, a későbbiek közül pedig Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István, Nagy István. A szegedieket Nyilassy Sán­dor, Károlyi Lajos, a ma élők közül pedig Dorogi Imre, Erdélyi Mihály és Vinkler László képviseli. A kiállítást augusztus 20­ig tekinthetik meg az ér­deklődők, délelőtt 10-től es­te 6-ig. Varga Mátyás tárlata Somogyi Károlyné felvétele Részlet a kiállításról A Sajtóház Művészklubjá­ban tegnap nyílt meg Varga Mátyás Kossuth-díjas érde­mes művész kamaratárlata. Megnyitójában Farkas Fe­renc Kossuth-díjas kiváló művész, a barát és pálya­társ, kettőjük kapcsolatáról, a zene és a képzőművészet találkozásáról szólt. A szín­házról, ahonnan indultak, s ahol művészetük éltető táptalajra talált. Varga Má­tyás a díszlettervező felada­táról — a művészetről és mesterségről — vallott. A kiállított képek szinte üdítőként hatottak a nagy melegben. Virágok. tájak, vizek, felhők veszik körül a látogatót. Gyengédség, a ter­mészettel együtt lélegző em­ber szól hozzánk a képző­művészet nyelvén. Egy dísz­lettervező művész, s tábla­képei, akinek ereje, energiá­ja és mondanivalója van a világról az embereknek. Napraforgóiban emberi sor­sok feszülnek, vizei, felhői és virágai a természetben megújuló ember vallomásai. A kiállításon bemutatott ke­rámiák Varga Mátyás és lá­nya. Varga Kati közös al­kotásai. Képernyő Kicsit lemaradt tévérova­tunk az utóbbi hetekben. A szabadtéri játékok meg az ünnepi hetek eseményei kér­ték el indokoltan figyelmün­ket — s tegyük hozzá, a he­lyet is lapunkban. Így az­tán, a folytonosság némi lát­szatát megőrzendő, a hét vé­gi program visszapillantó­tükrében, a vezető műsorok ürügyén hátra kell lapoz­nunk. Szerencsére könnyen megy. jobbára folytatásos produkciókról van szó. A SOROZATOK. A káni­kulában lezajlott a tévé­sorozatok frontváltása. Az újak közül már negyedik epizódjánál tart a Sebastien és a „Mary-Morgane" — de jól fésült, simulékony cse­lekményszövetéből egyelőre hiányzik az izgalom. Ami persze korántsem lenne kö­telező, csupán azért ébreszt hiányérzetet, mert a szerző­nő konokul ráhangolja hang­szerét. Sebastien egy detek­tív szívósságával kutatja a morsani kastély — ezúttal a pince — régóta nyomasztó emlékeinek valóságtartalmát, de hát a háziak csak fog­hegyről árulnak el valamit, így aztán bővében akad szá­mára fölfedeznivaló. Sokkal jobb — más hangszer, más dalát éneklő — A kegyelmes úr szárnysegédje. Igaz, har­madik fejezetéhez érkezve főhőse, Kolcov kapitány egy­re kísértetiesebb rokonságba kerül lengyel kapitányősé­vel, Hans Kíoss-szal. Rang­jukon, hivatásukon tűi az is közös bennük, ahogyan ne­vüket használatba vették, következésképpen az ennek nyomában járó veszélyzónák is hasonlítanak egymásra. Nincs új a Nap alatt, Kloss is hasonmása volt a maga Előkészületek a Vadászati Világkiállításra A MÉM miniszteri értekez­lete dr. Dimény Imre mi­niszter elnökletével hétfőn ülést tartott, a Vadászati Világkiállítás területén. Az értekezlet részvevői megte­kintették és megtárgyalták az augusztus 27-én nyíló Vadászati Világkiállítás elő­készületeit. Elismeréssel állapították meg, hogy a beruházási, fel­újítási és a tatarozási mun­ka, az utak és a parkok épí­tése terv szerint megfelelő ütemben halad, s időre elké­szül a kiállítás környékének rendezése. A hazai bemuta­tók belső berendezésén is eredményesen dolgoznak, több pavilonban megkezdő­dött a kiállítási anyag elhe­lyezése. A külföldiek anya­gai is folyamatosan érkez­nek. s több ország nemzeti pavilonjában megkezdődött a belső kivitelezés, A bemu­tatásra kerülő mintegy 6000 külföldi trófea 90—95 száza­léka megérkezett s a nem­zetközi zsűri már el is bí­rálta. (MTI) elődének. És egyáltalán, va­lamely ötlet szerencsés adaptációja igazán megbo­csátható, ha az átvétel kö­rülményeivel, hátterével ügyesen gazdálkodnak. Je­len esetben Igor Bolgarinés Georgij Szeverszkij forgató­könyve megfelel a bizalom­nak, történelmileg hiteles, eleven tablót rajzol az orosz­országi polgárháború rende­zetlen politikai, társadalmi, gazdasági állapotáról, a szov­jet hatalom önvédelmi har­cának nehézségeiről, a cse­kisták szerepéről a hatalo­mért folyó harcban. A TANCDALFESZTIVAL. Kiállításában, bonyolításá­ban szemmel láthatóan fej­lődik, tökéletesedik. Igaz, a közvetlen viszonyítási mér­ték kétesztendős, volt tehát idő spekulálni rajta: Drégely László díszletei a Madách színpadán nem küszködnek a bőség zavarával, tetszetősek, sallangtalanok, praktikusak. Sajnos, a tartalomról már kevesebb előnyöset mondha­tunk. Úgy látszik, a könnyű­zene telhetetlen fölvevő­piacán divatos szerzőinknek nincs idejük sikerültebb szá­maikat fiókba rejteni, kikí­mélni a fesztiválig. Ilyen­korra a pillanatnyilag leg­utolsó termés kerül a közön­ség elé, korántsem biztosan a legjobbak közüli. Ráadásul, a két elődöntő tanulságai szerint, a szá­mok messze ívben elkerülik várományos előadóikat. Ver­senyről lévén szó, feltétle­nül tisztességes módon mel­lőzni látszik az irányított sorsolás, 'ám ennek követ­keztében veszít hatásából a dal, pontszámából a szerző, élményéből a publikum. Mondják, a fesztiváldalok népszerüsödéséhez is idő kell, a bemutató után rá kell tartani egy keveset, hogy slágerekké izmosodja­nak. Néhány kivételtől elte­kintve azonban vajh ki tip­pelhetné meg eredményesen az igazi sláger jelölteket? A korábbi fesztiváloknál mint­ha könnyebben ment vol­na,., N. L

Next

/
Thumbnails
Contents