Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

PfiNTKK, 1071. AUGUSZTUS 20. 3 Alkotmányunk évfordulója alkalmából Népművelők kitüntetése A Gépjármű Ktsz jubileuma Papp Gyula, a városi ta- gyi Lajos, a Szegedi Fotó­r.acs elnökhelyettese tegnap, klub titkára, Szabó László­csütörtökön délután a váró- né, a November 7. művelé­si tanács székházában ki- dési ház bábszínházának váló szegedi népművelőknek bábjátékosa, és Csonka An­kitüntetéseket adott át. Az namária, a Zenebarátok Kó­ünnepségen megjelent dr. rusának tagja. Ozvald Imre, a városi párt­bizottság titkára is. Szocialista Kultúráért jel­vényt kapott Varga József, a városi tanács művelődésügyi osztályának főelőadója, dr. Szomora József, a Zeneba­rátok Kórusának tagja, Sára Attiláné, a Somogyi könyvtár gyerekkönyvtárá­nak vezetője. Miniszteri di­Ugyancsak tegnap, a Csongrád megyei tanács székházában Hantos Mihály, a megyei tanács elnökhe­lyettese tüntetett ki népmű­velőket. Az ünnepségen megjelent dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád me­gyei bizottságának osztály­vezetője. 1 Szocialista Kultúráért jel­csereiben részesült Joó Sán- vényt kapott többek között dorné, a Somogyi könyvtár újszegedi fiókkönyvtárának könyvtárosa, Soós Györgyné, a Somogyi könyvtár alsó­városi fiókjának könyvtáro­sa, Szabó Zoltánné, a Bar­tók Béla művelődési ház gazdasági vezetője, Zalahe­Major Istvánné pedagógus (Rúzsa), Szolnoki Istvánné szakkörvezető (Ullés), dr. Vitos Zoltánné népművelési felügyelő (Szeged). Minisz­teri dicséretben .részesült Fekete Árpádné tanító (Ásotthalom). Kenyérüzemet adtak át Dorozsmán Kískundorozsma lakossága sajátos módon ünnepelhette meg augusztus 20-át: egy új, korszerű sütőüzemet vett birtokába. A Kiskundorozs­ma és Vidéke Afész üzeme rekordidő alatt lett kész, a szövetkezet saját építő rész­legét illeti dicséret a három­hónapos példamutató mun­káért. A tegnap délutáni búnsőséges ünnepségen Dómján József, a nagyköz­ségi párt vb tagja mondott beszédet, majd Tóth József, a nagyközség tanács elnöke vette át a lakosság nevében az üzemet. A kívül-belül egyaránt modern és szép, úveghom­lokzatú Felszabadulás utcai üzem régi gondjain enyhít a nagyközség lakóinak. Kis­kundorozsmát eddig Szeged. Mórahalom és Sándorfalva látta el kenyérrel, amellyel a szállítás ismert nehézségei miatt gyakran elégedetlenek voltak a vásárlók. Most hely­ben is megvehetik a kenye­ret, az üzem melletti új, csi­nos kenyérúzletben. A szakemberek által is megcsodált üzem naponta 50—55 mázsát képes termel­ni, s ezzel javítja a nagy­község vidékének ellátását is. Létesítése végül is há­rom és fél millió forintba ke­rült: két darab kétszintes kemence termeli hamarosan a szociális helyiségekkel is körültekintően ellátott üzem­ben a dorozsmaiak minden­napi kenyerét. Az ünnepé­lyes átadás után augusztus 27-én kezdődik a próbasütés. Húsz esztendővel ezelőtt tizenöten alakították meg a Szegedi Gépjármű Ktsz-t. Hét kisiparos adta össze szerszámát, s a szerény kö­rülmények ellenére már az első esztendőben jó ered­ményt ért el a járműszö­vetkezet. A ktsz azóta meg­erősödött, 150 taggal dolgo­zik, s évente mintegy 12— 13 millió forint értékben végez szolgáltató tevékeny­séget; motorkerékpárokat, autókat javít. Kirendeltsé­get, illetve szervizt nyitott Csongrádon és Szentesen, néhány évvel ezelőtt pedig a szegedi Cserzy Mihály ut­cában épített korszerű autó és motorkerékpár szervizt, A Szegedi Gépjármű Ktsz fennállásának 20. évforduló­ját tegnap, csütörtökön ün­nepelte. Ebből az alkalom­ból a szegedi Tisza Szálló­ban emlékeztek meg a szö­vetkezet nagy fejlődéséről, s számba vették a jövő fel­adatait. Köszöntötték alkot­mányunkat. Az egybegyűlt szövetkezeti tagokat Fodor László elnök üdvözölte, majd a munkában élen já­róknak kitüntetéseket, ju­talmakat adott át. Megjutal­mazták a ma is dolgozó hat szövetkezeti alapító tagot, hatan kapták meg 20 éves munkájukért a törzsgárda jelvényt, nyolcan pedig a Szövetkezet Kiváló Dolgozó­ja jelvényt. A legjobbaknak 35 ezer forint pénzjutalmat osztottak ki. Legrégibb a szegedi A MÁV nevelőotthonokról A MÁV-nak hat gyermek­nevelő otthona van az or­szágban. Szegeden, Kapos­várott, Kőszegen, Bodrog­olasziban, Répceszentgyör­gyön és Békéscsabán éven­te több mint 1200 gyermek kap ellátást a korszerűen felszerelt intézményekben. A szegedi otthon a legrégibb: a szeptemberi tanévnyitóval egy időben ünnepli fennál­lásának háromnegyed évszá­zados évfordulóját. A ka­posvári intézmény jövőre lesz 75 éves. A nevelési feladatok anya­gi feltételét az idén 26 mil­lió forintos költségvetés fe­dezi. Ebből hét és fél mil­lió forint a gyermekek élel­mezésére, ruházatára fordí­tott összeg. A diákjóléti ki­adás ezenkívül újabb fél­millió, az épületfenntartási és felújítási ráfordítás több mint tízmillió forint. A hat nevelőotthon létszá­mába 92 tanár és 213 alkal­mazott tartozik. Kísérlet közben • w .w.-i.'-.w1 A gép barát. A gép ellen­ség. Megszelídíteni nehéz, ahhoz, hogy nekivaduljon, egy pillanat, egyetlenegy óvatlan mozdulat elegendő Szabó Battancs Istvánné azért került a sebészeti kli­nikára, mert nem vigyázott. Pontosabb, ha így fogal­mazzuk: azért. is. Mert kar­sérülésének alap-oka mégis­csak az, hogy őrá nem vi­gyáztak eléggé munkahelyén, a Rostkikészítő Vállalat új­szegedi üzemében. Föld­szinti kórte­rem. Fe­hérség és hőség; a betegek láthatólag szenvednek a kánikulától is. A szólításra vékony fiatalasszony ül föl az egyik ágyon. A folyosón beszélgetünk. Jobb karja felkötve. A fe­hér vászon alól kilátszik a gipsz: a baleset alkalmával eltört az orsócsontja. — Tiszta szerencse, hogy gumihengeres volt a gép — ismételgeti Szabó B. Ist­vánné — könyöktől csuk­lóig levitte a bőrt, dehát nagyobb baj is lehetett vol­na. Bizony jobb ezen nem me­ditálni. A meglevő is elég gond és kín. — Múlt héten volt roncsolódtak. Kevés szép­séghibával megússza. Né­hány hónap azonban belete­lik majd, mire ismét dol­gozhat. A fiatalasszony már 13 éve munkálkodik a rostkikészí­tőnél. — Általában anyagmozga­tó munkán vagyok. Csak most tettek oda ehhez a glettelőgéphez. De csak négy napig dolgoztam rajta. Jú­lius 8-án megtörtént a baj. — Nem tudta, hogy moz­gó gépet nem szabad tisztí­tani? — Többen voltunk. Mind­nyájan így csináltuk. Rongy­gyal is, kefével is pucoltuk. — Mi volt tehát a baleset oka? — Én nem akarok senkit se vádolni. Csak ez új gép volt, és erre mi nem vol­tunk kioktatva. — Akkor is — folytatja — tisztogattam. Száraz ru­hával, töröltem és berán­totta a kezem. KIOKTATÁST NEM KAPOTT műtét, holnap lesz a másik. Persze altatnak. Igazítják, pótolják a bőrt. Szerencsére izmok, idegek, fontosabb táplálóerek nem A glet­telő — vagy hi­vatalo­san: psatulyázó, pórustömí­tő — gépet a pozdorjaleme­zek felületkezeléséhez kon­struálták az újszegedi üzem­ben. A technológiai leírás egy „tiszítás" című fejezete kú­Egy hét múlva Kapunyitás a Vadászati Világkiállításon Egy hét múlva, augusztus 27-én nyitja meg kapuit a Vadászati Világkiállítás. Szőke Mátyástól, a világki­állítás igazgatójától kértünk tájékoztatást: hogyan állnak az előkészületek. nak és másoknak, hogy mit tud az ifjúság, ha ennek szükségességét érzi, és ha hely­lyel-közzel a saját fejét is használhatja. Közben megálltam egy skótországi tábor előtt, s a tábor bejáratánál őrködő és eb­beli tisztjét felette nagy komolysággal tel­jesítő skót fiúcskától a következőt kérdez­tem: Tudod-e, hol van Magyarország? — Európában, volt a rövid válasz. Meg vol­tam hatva a nagy tájékozottságtól, de őszintén szólva, sokkal többet vártam. Ezért egy másik, nagyobbacska skót fiú­hoz fordultam, és azt kérdeztem tőle, hogy nem tud-e többet Magyarországról. De, igen, felelte, és a következőket mon­dotta: Magyarország Európában van, Né­metország és Oroszország között. — Meny­nyivel. másképpen hangzott egyik csíki másodikos gimnazistának a válasza, aki­től, amikor Angliába szándékoztam indul­ni, azt kérdeztem, hogy tudja-e, hogy hol van Birkenhead, a következőt válaszolta: Északnyugat-Angliában a Maurse folyó torkolatánál. — Indiába igyekeztünk 1959 decembe­rében, hogy részt vegyünk és előadást tartsunk az Üj-Delhiben megrendezésre kerülő 46. Indiai Természettudományi Kongresszuson. A holland gép, amelyen Kairóig utaztunk, Athénban leszállt, hogy üzemanyagot vegyen. A várakozási időt a váróteremben töltöttük el. Mivel ez az idő elég hosszúnak tünt, arra is akadt le­hetőség, hogy levelezőlapokat írjunk. Ami­kor a lapokat árulgató kisasszonytól bé­lyeget kertem Magyarországra, azt kei> dezte, hogy Magyarország Európában van-e. Szinte tőszomszédok vagyunk. A görög kultúra emlőin nevelkedünk, utol­érhetetlenül szép alkotásait szívmelegítő­ként és bánataltatóként adagoljuk, s a görög repülőtéren árul és üzletet vezet va­laki, aki még azt sem tudja, hogy Ma­gyarország Európában van. — 1964-ben, a fankfurti repülőtéren a beszállásra vára­koztam. Mivel más teendőm nemigen akadt, a pénzváltó tájékára is ellátogat­tam. Ahogy ott álldogáltam, megjelent va­laki és magyar papírpénzt akart beváltani. Mire a német sógor azt válaszolta, hogy efféle papirosokkal eddigelé még nem volt találkozása. Fájt az egyébként nyegle megállapítás, de szó nélkül hagytam, mert így láttam jobbnak. — Pár nappal ezelőtt Párizsban, egy taxiban ülve a repülőtér felé igyekeztem. Egyik útitársam, aki jól beszél franciául, beszédbe ereszkedett a vezetővel, aki a nem terjedelmes diskur­zus folyamán arról érdeklődött, hogy hol van Magyarország, és ott jelenleg milyen az államforma. Nem sok, amit elmondtam, de elég ah­hoz. hogy gondolkozóba ejtsen. Jól van-e ez így, vagy nem, nem tudhatom, és még kevésbé azt, hogy miért. Annyit azonban mégis meg kell mondanom, hogy valahol valami hiba van. Vagy mi vagyunk hibá­sak. akiket éget az idegenimádat és túl­hajtunk mindent, vagy mások, ákik még azt is elmulasztják, amit pedig egyebeken kívül maga az illendőség is megkövetelne. — A negyedik éve tartó előkészületek ezekben a na­pokban a „finishez" érkez­tek. Az Albertirsai úti 33 hektáros területen naponta kétezer ember, közöttük 400 külföldi tervező, berendező, szakmunkás, iparos, park­építő stb. tevékenykedik. A világkiállítás nagy vonalak­ban tulajdonképpen már „készen van": az építők mar az utolsó simításokon dol­goznak a 30 ezer négyzetmé­ter alapterületű pavilonok­ban és lassan kialakul a 20 ezer négyzetméternyi sza­badtéri kiállítóterúlet vég­ső képe is. Mindent egybe­vetve elmondhatom, hogy a kiállítás „berendezésének" nagy munkája jó ütemben halad, a szakemberek min­dennel időben elkészúIneK majd, es a megnyitón, va­lamint később, a rendezvény 35 napjan át, mindig ven­dégváró szeretettel fogad­hatjuk hazai és külföldi lá­togatóinkat. (MTI) lön érdeklődésre tarthat szá­mot Battancsné balesete szempontjából. „A gépet munka közben s munka után rendszeresen kell tisz­títani. Munka közben tisztítani kell: 1. A leszedőkést. A rajta összegyűlt anyagot át kell rakni a felhordó henger késére, 2. Az alsó támasztó­hengereket. 3. A kihordó gu­mihengereket. A használható szerszám sárgaréz festékkaparó. Mozgó gép tisztításához, mosásához törlőrongyot hasz­nálni tilos!" Szöges ellentétben olyan alapvető óvórendszabályok­kal, melyek előírják: moz­gó gépen semminemű javí­tást. tisztítást végezni nem szabad. — „A nevezett sérült a balesetet okozó gépre bizo­nyíthatóan kioktatást nem kapott" — olvasom a bal­eseti dokumentumok között Mind­ezek után külö­nösnek tűnik a biztonsági megbízott és az szb. társa­dalmi munkavédelmi fel­ügyelő jegyzőkönyvben meg­állapítása: „Szerintünk, ha a sérült az ÁBEO-t (Általános Balesetelhárítási és Egész­ségvédő Óvórendsazbályok) betartja, az ott dolgozó mun­katársaival együtt, baleset nem következett volna be." Szerintük tehát a balesetért „a gépen dolgozó létszám felelős a sérülttel együtt", de hogy milyen előzmények vezettek ide, azt nem tart­jak szükségesnek megje­gyezni. A helyszínen vagyunk. A felületkezelő üzemben. Gort­va Mihállyal jöttünk, ő a bútorlap üzem főművezető­je, s egyben a pártszervezet szervező titkára. De aki tá­jékoztat, magyaráz, kalauzol — minden szava, állásfogla­lása szerint sokkal inkább egy gazdasági vezető, mint a fontos pártfunkció betöl­tője. Érezhető, hogy ő is a vállalati felelősséget igyek­szik kisebbíteni. Bálint Ru­dolf, a gépkezelő pedig nagyfontosságúként tudatja velem: „A hölgynek családi problémái voltak." Nos, én inkább a közösség „családi problémáit" érzem ki itt a balesetről alkotott véleményekből. Állunk a gép mellett. — Előtte nap én is mos­tam a hengert, akkor elkap­ta a ruhát tőlem is — mondja Nyilas Ferencné. A barna fiatalasszony sokat gondolt azóta is rá, valami veszélyentúli félelemmel: ve­le is megtörténhetett volna a baj. A gépkezelő megmutatja, melyik oldalon, hogyan ke­rült Battancsné keze a két hengerpár közé. ö, úgymond, a gépet álló helyzetben hagyta ott július 8-án dél­tájban, miután befejezték a kísérleti műveleteket. Va­laki megindította. A gépke­zelő, mikor látta, hogy a gé­pet így tisztítják, ismét le­állította, de aztán az asz­szonyok kérésére csak meg­indította a spatulyázót. A gépet most már nem tudná „valaki" csak úgy bekapcsolni. A kapcsoló­szerkezet egy szekrényben, annak kulcsa a főműveze­tő zsebében van. A falon ki­függesztve új technológiai utasítás, vékony lapja alatt, átlátszik a régi. A „mozgó gépet takarítani szigorúan tilos!" mondattal jellemez­hető a kettő különbsége. De a gépen is változtattak, most már van kézi meghajtó, a tisztítást végző asszonyok el­forgathatják a hengereket. A pórustömítő gép — kí­sérleti konstrukció. Talán még nem is végleges, hisz a július 1-i üzembehelyezést engedélyező jegyzőkönyv is hibául ró föl néhány dolgot, amit „a tartós üzemelésre való áttéréskor feltétlenül figyelembe kell venni". Egy kisérleti berendezésnél az al­kati hibák előfordulhatnak, s mi több: kijavíthatok. De — és ez a tanulság más üze­mekre ugyanígy vonatkozik — a munkás testi épségé­nek védelme az ilyen, kez­deti stádiumokban nemcsak különösen fontos feladat, de elsődlegesnek is kell tekin­teni. Hogy ne balesetek árán ismerjük fel: mit kell ten­ni a termelés biztonságáért. Simái Mihály Mesterséges arviz Befejeződött a Hanság északi felén levő rétek, le­gelők másodszori elárasztá­sa. A vizet 50 kilométeres távolságból, a Rábából ve­zették ide; Több ezer hold kaszáló kétszer is valóságo* mesterséges árvizet kapót l. Az árasztás eredménye: a szénatermés megsokszorozó­dott, Rába-vízből öntözik az északi Hansag erdeit is. Ut üzem­csarnok A mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyár kapo. vári gyárának területén több mint hatmillió forintos kői'.• séggel új üzemcsarnokot építettek. A 720 négyzetmé­ter alapterületű csarnokban svájci, szovjet és magyar gépeket szereltek fel.

Next

/
Thumbnails
Contents