Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-13 / 163. szám

B*m, IMI. .TŰLttJS tS. Képernyő Csak a fóka lehet Napközben strandra zavart ki a hírtelen hózivatar, estére meg az emberrel együtt-fáradt, kiszikkadt figyelmet szombaton is, vasárnap is tetemre hívta a képernyő. Hogyne, mikor a bécsi világbajnokságon egészen a közvetítések időpontjáig remekül dolgoztak versenyzőink, aztán alig kapcsolt be a kamera, mintha elfelejtettek volna vívni. A nagy számok törvényei alapján ma sem értem, hogy a magyar háziversenynek indult női tőr-döntőben egy román és francia lány asszójától hagyjuk függővé tenni Rejtő Ildikó világbajnokságát. Dehát ez az élet — és ez a sport. Mindazonáltal az esti kikapcsolások igazi drámát közvetítettek, ahol — sajnos — mi voltunk a vesztesek. S ha már sporttal kezdtük, folytassuk a közelben: a máskülönben sokarcú hétvégi programtól méltatlanul búcsúzó, bosszantó, lassan nevetségessé váló KicsodaMicsodával. Vasárnapi fordulója az egyszeri versenyző viccbe fogalmazott esetét példázza: behivták a televízióba, s a biztonság kedvéért elmondták neki a megoldást (a fóka) azzal a feltétellel, hogy próbálja közelíteni, de csak akkor kérdezzen rá, ha nagyon szorít az idő. Hősünk nekigyürkőzik, gong, idő indul. Személy? Nem. Meghalt? Nem. Hősünk zavarba jön, hosszasan eltöpreng, majd kínos pillanatok után rávágja: akkor csak a fóka lehet. Körülbelül így találták el Czinka Pannát is. A Kreml toronyóráját pedig a gyerekjátékok módszerével: „az egyik meglőtte, a másik hazavitte, a harmadik pedig megette". Aki felhívta a zsűri figyelmét, rákérdezhetett, aki elmulasztotta, nem. A Kicsoda-Micsoda? példátlan bravúrja, sokadik színrelépése, zsűrije, játékvezetője ellenére is olyan szervezetlen, mintha most szerveződne. Szombaton a cseh Ludvik Askenazy 1959-ben megjelent Szerelmesek a ládában elbeszélésének tévéfilm változatát láttuk Szerelem a ládában címmel. És azzal a különbséggel, ami általában kétségbe vonja az erős gondolatiságú, a valóság és az irrealitás kettősségének talaján fogalmazott írások megfilmesítésének esélyeit. Ugyancsak szombatra maradt egy végre dekoratív, mozgalmas, bőkezűen kiállított hazai show, Kovács Katié. Kár, a tévéújság szereposztásáról éppen most maradt le a rendező neve: Szitányi András. Vasárnap jelentkezett Cecilé Aubry új Sébastien-sorozata, amihez egyelőre csak annyit, ott folytatódik, ahol abbamaradt — a lovaknál, a természetben, a gyerekromantikánál. Miként A különleges ügyosztály angol krimi újabb epizódja (A trójai tartálykocsi), melynek különlegessége, hogy csinos szereplőit leszámítva semmi különös nem történt benne. N. L Táncfesztivál az aranypapucs jegyében Heller Ödön emlékezete X szegedi piktúra több •nagy tehetségű, de sajnálatosan korán elhunyt művészt tart számon. Szőri, Kukovetz és Károlyi mellett Heller Ödön (1878—1921) a helyi festészet egyik legkiemelkedőbb alakja is mindössze 43 éves volt, amikor „elment oda, ahol a halászképekhez az apostolok állnak modellt." (Móra Ferenc) Heller 1878. november 21én született Budapesten. Elemi iskoláit Miskolcon és Szegeden, a középiskoláit Budapesten végezte. A kereskedelmi érettségi után a Magyar—Francia Biztosítónál lett tisztviselő. Ekkor mér rajzolgatott az asztalfiók számára és hirtelen elhatározással beiratkozott Vajda Zsigmond esti rajztanfolyamára. Három évig tanult Vajdánál, majd állását föladva hosszabb müncheni és párizsi tanulmányútra indult. Külföldön töltött éveiről rsak néhanapján érkeztek egymásnak ellentmondó, kósza hírek. Hagyta, hogy hazaküldött képei beszéljenek helyette. Hazatérése után két évben (1906—1907) Nagybányán dolgozott. Művészi körökben hamar megkedvelték a baloldali érzelmű, kedves, félszeg festőt, akit Juhász és Móra is barátjául fogadott. A létfönntartását biztosító portréfestés mellett egyre gyakrabban csalogatta ki Dugonics téri műterméből a napsugaras tápéi rétek selyme, az ünneplőbe öltözött lányok, legények vasárnapi jókedve. A 10-es évek első felében sűrűn szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. 1919 tavaszán Tápén, a Szomolya-dűlöben vett földet, melyre saját tervei alapján műtermes ház építtetését kezdte meg. Legtöbbször már kora hajnalban kinn volt, és csak este jött be a városba „bolondkeréken", hogy szokásos teáját elfogyassza az Európa-szálló bohémasztalánál. A gazdaság irányítása és a festés mellett tanított — Juhásszal együtt — az 1919-ben létrehozott Szegedi Művészeti Szabadiskolában. Ekkor születtek legszebb képei. Heller 1921 tavaszán nagy tervekkel volt tele, gondolatban már rendezte Ernstmúzeumbeli nagy kiállítását. De ezek a tervek már nem valósulhattak meg. A művészt a védelem tanújaként idézték a szegedi tisztikar forradalmasításával vádolt Tabódy ezredes elleni bűnperben, de kihallgatáséra nem került sor... Július 13-án késő délután szokása szerint a városba Indult kerékpárján, amikor elébetoppant a végzete: fehértisztek megölték és a Tiszába dobták. „Tragédiád volt, hogy éppen ez a szőke Tisza ringatott utoljára, melyről anynyit álmodozott Ihletett lelked ..." Juhász Gyula a sírnál így búcsúzott tőle: „Nem mondok örökre búcsút, mert ami benned szépség, igazság és érték, az tovább él vásznaid napfényében és színeiben." Móra a haláleset kapcsán írta A festő halála című regényét, melyet később Négy apának egy lánya címmel adott ki. Műveiből 1930ban és 1951-ben rendeztek kiállítást Szegeden. A közelmúlt nagy szegedi „felfedezettjei" (Dinnyés, Buday, a Heller indította Vadász) sorában méltó hely illetné meg az alföldi festészet derűs, poézist képviselő ágához tartozó Heller Ödönt, a ma éppen 50 éve halett mestert is, legalább egy kiállítás erejéig. Dr. Apro Ferenc „Lábbelit" aligha készítettek még nagyobb igyekezettel, több gonddal, mint azt a két remekbe sikeredett aranypapucsot, amelyet Szeged város tanácsa ítél majd oda a szombaton kezdődött II. Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivál legjobb magyar és legjobb külföldi együttesének ... Papp Zoltán fiatal ötvösművész munkáját dicsérik ezek az apró — egészen pontosan 37-es — lábravalók. A két aranypapucs „bekerülési összegét" illetlenség lenne megírni, ám arról feltétlenül be kell számolni, hogy hány meg hány csodálója volt a sarkos, talpas járóeszközöknek a néptáncfesztivál vasárnap délelőtt a Tisza Szálló tükörtermében megrendezett fogadáson. Baranyai Tibornak, a SZOT osztályvezetőjének köszöntő szavai után ugyanis a hazai és külföldi meghívottak tömött sorokban vonultak el akkor a közszemlére kitett kettős díj előtt, s aki csak megcsodálta, mindenki azt találgatta: vajon ki viszi majd haza ezt a páros, de ötlete szerint mégis oly páratlan díjat... A két aranypapuucs elnyeréséért egyébként már az elmúlt szombaton — a II. Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivál megnyitásának estéjén — megkezdődött a verseny ... Krasznó i Klárának és Janka Bélának, a Szegedi Nemzeti Színház két fiatal művészének bejelentő-Ismertető szavai után először a bulgáriai Sumen művelődési házának művészcsoportja, majd az. NDK riesai állami csőkombinátjának művészegyüttese, végezetül pedig a Szovjetunióban levő Ordzsonikidze Elektrocink üzemének dzsigit-együttese lépett mind szebbé váló újszegedi szabadtéri színpad hatalmas pódiumára, és mutatta be a versenykiírás szabályaihoz időben pontosan igazodó, harmincperces műsorát. Nehéz minősíteni, egymáshoz mérni az elsőként látott három vendégcsoport teljesítményét! Ha ugyanis a bolgárok táncának erős fűtöttségét, nagy-nagy lendületét dicsérjük, akkor tüstént meg kell emlékeznünk az NDK-ból érkezett vendégek színpadjárásának üde kelleméröl, jó összeszokottságáról, előadásbeli fegyelméről. így aztán sokáig kellene keresni azokat az alkalmas jelzőket is, amelyek a műsorzáró szovjet dzsigit-együttes kvalitásaihoz Igazán illenének. Mondjuk bravúrosnak, nevezzük lélegzetelállítónak azt, amit a nagyon messziről idelátogatott ifjú táncosok produkáltak? Feltétlenül jogos mindkét minősítés, csakhát túlságosan is keveset mond el arról a nehezen felejthető félóráról, amelyet a több ezres nézőseregnek az ordzsonikidzei vendégek szereztek... A ki tudja, hány száz esztendős illegések, magakelletések, erő- meg ügyességmutogatások ugyanis olyan változatos formában és oly látványossággal elevenedtek meg előadásukban, ahogy azokat csak az akrobatikus mozgásművészet legjobb képviselői tudják életre kelteni! (A 29, borotvaéles tőrkést dobáló ifjú táncost alighanem világszámként hirdethetné akármelyik óriás manézs ...) így aztán volt mihez hasonlítani a vasárnap este színpadra lépett négy magyar együttes produkcióját! Az ÉDOSZ Szeged együttesének megismételt köszöntő tánca után először a Zala néptáncegyüttes lépett az ismét zsúfolt nézőtér még lelkesebb, még szívesebben tapsoló publikuma elé. Az immár másfél évtizedes múltra visszatekintő csoport elsősorban előadásbeli fegyelmével tűnt ki, s egyúttal ismét meggyőződött arról, hogy nincs igazán jó néptánc kellő muzikalitás, szép ének nélkül. (Különösen az együttes női tagjai jeleskedtek a műsorban iktatott dalok szép előadásával!) Az est második vendégegyüttese, az országszerte ismert, és „világjárónak" is joggal nevezett Vadrózsák táncos csoportja volt. Az építőknek ez az együttese már régi jó ismerőse a szegedi szakszervezeti táncfesztiválok közönségének, s így alighanem szép emlékek miatt tűnt halványabbnak a Vadrózsák mostani produkciója. Részben ki is cserélődött mind a női- mind pedig a férfikar, s ez a változás nemigen vált — legalábbis egyelőre — az immár két évtizede működő csoport javára. Érdekes módon a borsodi Auas-együttesben éppen a leánykar tűnt valamivel gyengébbnek. Amíg a zalaiak nőtáncosai — mint fentebb írtuk — „rájátszottak" a férfiakra, addig az Avas leányai lazább tartással, több pontatlansággal énekeltek, bokáztak. Igaz, „évjárata" szerint még igen fiatalnak tűnik a csoportnak ez a része, s így nem lehetetlen számukra a szükséges felzárkózás. A Bihari János táncegyüttes adta talán a legtöbbet a vasárnap esti bemutatón. Az úgynevezett bravúrszámok mellőzésével egy olyan soktételes összeállítással jelentkeztek. amelyben módjuk volt felvonultatni több országrész folklórjának soksok értékét. Ügyesen, jól szerkesztve kapcsolódtak egymáshoz ezek az etűdök, s így a nézők jó példát kaphattak arról, hogy miképpen is lehet a különben lazán kötődő — páros vagy csoportos számokból — egy szépen ívelő, darabjaiban egymásnak jól felelgető összeállítást színre vinni. A II. Szakszervezeti Néptáncfesztivál tegnap, hétfőn pályázati bemutatókkal folytatódott: a meghívott együttesek, a Szegedi Nemzeti Színház színpadán léptek fel délelőtt és délután. Ma, kedden este 8 órától ismét az újszegedi szabadtéri színpadon folytatódik a verseny. Akácz László » „Pimené, az enyém Gregor József útja Wiesbadentől a dómszínpadig — Életem nagy álma a Borisz, s most nyáron Szegeden elénekelhetem Piment, az öreg krónikást — tért azonnal a lényegre Gregor József olyan őszinte hangsúllyal, hogy az előadóművészektől máskor teátrálisnak, színpadiasnak tűnő szólamot neki elhittem, tőle el kellett fogadnom. Többek között azért is, mert a szegedi basszista nagy operaélményei között is első helyen szerepel a Borisz Godunov. Látta Pesten Losonczy György, Székely Mihály, Nicolá Rossi-Lemeni címszerepével, Kölnben Faragó Andrással, Szófiában azzal a Gyuszclevvel, aki ezúttal a szabadtéri játékok Borisza lesz. — A bolgár fővárosban 1967-ben versenyen vettem részt, ahol többek között a Borisz Godunovból énekeltem áriát oroszul. A verseny közben, esténként, természetesen operába jártunk, s itt hallottam Nicolal Gyuszelevet a Don Carlosban és a Borászban. Maga készítette maszkjával — eredetileg festőművész —, testes-magvas, férfias orgánumával valósággal betöltötte a színpadot, csodálatos volt. Hazajövet összefutok Tari Jánossal, a szabadtéri igazgatójával, s mesélek neki Gyuszelevről. Az akkori szegedi Don Carlos Fülöp szereplőivel egyébként is problémák adódtak, s hogy-hogy nem, már azon a nyáron itt énekelte Fülöpöt Gyuszelev. így indult a bolgár baszszista magyarországi karrierje. A szófiai Borisz előadásról még annyit, ott a Sosztakovics-féle hangszenelésben ment, a forradalmi jelenettel zárva — Szegeden pedig, mint ismeretes, Rimszkij-Korszakov hangszerelésében mutatjuk be, s Borisz halálával fejezzük be. Aminek külön örülök, zeneileg az előjáték harmadik képe az egyik legsikeresebb; Pimené, az enyém. Gregor József nyári hónapjai „Muszorgszkij jegyében" telnek. Június 6-án a rádió egyenes adásában énekelte a Halál dalait és táncait, ugyanakkor már tanulta Piment Vaszy Viktorral — a próbák, hogy saját szavainál maradjunk, „rendkívül intenzív légkörben, fűtött hangulatban za1lottak le, Vaszy Viktornak remek meglátásai voltak, érzi az orosz muzsika különleges atmoszféráját". Aki ismeri a szegedi énekest, bizonyára emlékszik rá, tavaly novemberben meglehetősen zűrös körülmények közepette tért viszsza Wiesdabenből. Ahová kétéves szerződése kötötte, s ahonnan négy hónap, négy szerepe után kellemetlen politikai provokáció áldozataként gyorsan távozott. Azóta is kapja a leveleket az ottani Operától. — Idehaza kicsit szuszszanni akartam, s a nyárra végre kivenni nyolc éve esedékes szabadságom. Nem sikerült, aminek persze én örülök legjobban. Több felújítás mellett januárban három premierem volt, Ramfisz, a Tannhauser őrgrófja és a Sarolta Ordító ja. Aztán lemezfelvétel a Varázsfuvolából, egy tüdőgyulladás, Jellegzetesen „orosz arc" Gregor József szerepeiből: Koncsak kán, az Igor hercegben Haydn Evszakokja a Zeneakadémián, majd közel húsz tájelőadás, Szombathelytől Szekszárdig. Július 1-én a rádió egyenes közvetítésében •Bach-kantáta Lehel György vezényletével Budapesten, s hogy teljes legyen a kép, augusztus 3-án ugyancsak egyenes adásban szerepelek a rádió Találkozás a stúdióban című adásában egyebek között Kodály-dalokkal. — És el ne felejtsem — búcsúzik —, a szabadtérin még Förgeteg is leszek, a Csínom Palkóban! Nikulényi Istváu SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Megkezdődött a nyári egyetem Háromszázhetvenöt résztvevő jelenlétében vasárnap délelőtt az Ady téri egyetem nagy előadójában ünnepélyesen megnyitották az ünnepi hetek egyik legrangosabb tudományos tanácskozását, a VIII. Pedagógiai Nyári Egyetemet. Az ünnepségen részt vett dr. Ágoston József, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, Szabó G. László, a városi pártbizottság osztályvezetője és Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese is, dr. Kiszelg György egyetemi tanár, a TIT Csongrád megyei szervezetének elnöke köszöntötte a hallgatóságot Ezután dr. Vonsik Gyula, a TIT országos főtitkára megnyitotta a július 22-ig tartó tanácskozást. A nyári egyetem igazgatósága nevében dr. Ágoston György egyetemi tanár szólt a résztvevőkhöz, és miután méltatta az idei tanácskozás központi témájának. a tanítási óra hatékonyságának jelentőségét a pedagógiai munka elméletében és gyakorlatában, bejelentette, hogy jövőre az akkceleráció, a fiatalok testi és szellemi fejlődésének felgyorulása áll majd az egyetem tanácskozásainak középpontjában. A megnyitó ünnepség után Papp Gyula, Szeged város tanácsának elnökhelyettese Szeged helye az ország gazdasági, tudományos és kulturális életében címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. A nyári egyetem hallgatói az ország minden részét képviselik. A legtöbben Tolna és Fejér megyéből jöttek. A Csongrád megyei pedagógusok közül 55-en vesznek részt a munkában. Az előadók a legismertebb hazai szakemberekből kerülnek ki. Két külföldi tudós is tart előadást: Irena Janiscwska, a varsói egyetem tudományos munkatársa és Siegmund Friede, a greifswaldi egyetem tudományos munkatársa. Tegnap, hétfőn a program szerint dr. Lénárd Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia pszichológiai intézetének osztályvezetője tartott előadást Kísérletek a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésére a tanítási órákon címmel. Ma, kedden dr. Szendrel János főiskolai tanár és dr. Fejcete József tanszékvezető egyetemi docens előadásával folytatódnak a foglalkozások, majd a résztvevők a Tömörkény István gimnáziumba látogatnák, ahol dr. Diós József igazgató előadása után az iskola oktatógépén Kovács Miklósné és dr. Lang Jánosné szakfelügyelő programozott tanítási óráit tekintik meg. A nyári egyetem programját egri, balatoni, gyopárosfürdői, hódmezővásárhelyi és mártélyt kirándulás színesíti. Ezenkívül a hallgatók megtekintik Hacsaturján Spartacus című balettjének szabadtéri előadását. .