Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-07 / 158. szám

SZERDA, 1911. JÜUUS T. 3 Berlinből Hazaérkezett küldöttségünk Kedden hazaérkeztek Ber­linből az MSZMP küldött­ségének tagjai: dr. Goszto­nyi János, a Központi Bi­zottság tagja, művelődésügyi miniszterhelyettes, Rátkai Ferenc, a Központi Bizott­ság alosztályvezetője. Csen­des Lajos, a Baranya me­gyei pártbizottság titkára és Cseke Béla. a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság osz­tályvezető-helyettese. akik a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának meghivásara az NSZEP munkájának tapasztalatait tanulmányozták, a tudomá­nyos élet. az oktatásügy és a kulturális élet területén. A küldöttség tagjait a Fe­rihegyi repülőtéren dr. Per­lési László és Tóth Dezső, a KB osztályvezető-helyette­sei fogadták. Jelen volt Joachim Watzig, az NDK budapesti nagykövetségének másodtikara, kultúrattasé. (MTI) Aratják a triticalét Megkezdődött a cséplés a járásban öt évvel ezelőtt jutott el [ a triticale hire Bács me­gyéből a szegedi járás ho­• mokvidéki közös gazdaságai­ba és kezdték meg a terme­I lési kísérleteket a csengelei, majd a pusztaszeri és egyéb szövetkezetek. Először csak i kis parcellákon próbálták ki, később nekibátorodva a nagyüzemi táblákon is. Az idén 1 ezer 900 holdat meg­; haladja az egyre inkább meghonosodó kalászosnak az együttes területe a megyé­ben. Azok a gazdaságok, amelyek megismerték a kecskeméti kísérleti intézet­ben kinemesítet gabonát, ha­marosan meggyőződtek elő­nyös tulajdonságairól. Az 1968-as aszályos esztendőben jó szárazságtűrőnek bizo­nyult a triticale, azóta pe­dig már azt is tudják róla, hogy jól viselj el az idő­járás egyéb viszontagságait. A Csongrád megyei Gabo­naíelvasárló és Feldolgozó Vállalatnak, valamint a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályának termésbecslése szerint a triticalé holdanként két-három mázsával gazda­gabban fizet a rozsnál. Be­takarítását a szegedi járás szövetkezetei már megkezd­ték. Az aratás legkorszerűbb berendezései, a kombájnok mellett még jó hasznát ve­szik a kévekötő aratógepek­nek, különösen a kiso.-bb, egymástól távol fekvő táb­lákon. parcellákon. A kiste­leki Uj Élet Tsz-ben ezekkel kezdték meg a nagy nyári mezőgazdasági munkát és most is vágják a rozsot, se­gítenek a kombájnoknak. Az aratógépekkel betakarított termést a hagyományos cséplőgépekkel engedik zsá­kokba. A háztáji földek ga­bonáját már csépelik és rö­videsen munkához latnak a közös szérűn is. Csupán az a néhány milliméter? Egy társasház születése, ígérgetésekkel Meg meg se születtek a Hunyadi János sugárúti tár­sasházak. de — talán éppen ezért — máris jelentős múlt­juk van. Szájára vette őket a város. Az épületek életre hívója, a KISZ Szeged vá­rosi bizottsága, amely 1965 elején látott hozzá az ifjú­sági lakásépítési akció szer­vezéséhez. 286 lakás építését 1966-ban újabb felmérés kö­vette. Eredményeként elké­szült 191, zömmel kétszobás lakás építésének a terve, örültek a fiatalok, örültek a szervezők. De nem sokáig, mert az örömöt üröm kö­vette. A Szegedi Építőipari Vál­lalat ígéretet tett, hogy 1967-ben elkezdi az építke­zést a Hunyadi János sugar­Uton. ahol öt épület fokoza­tos átadását, vállalta. „Ak­kor még nem készültünk fel erre a feladatra. Meghalad­ta a vállalat erejét. Dol­gozóink túl sokfelé szóród­tak szét. Ez is okozta az építkezés elhúzódását" — mondta magyarázatként Ka­za Zoltán, aki egy hónapja főmérnök, arra a kérdésre, hogy végül miért csak 1968 őszén kezdtek az építkezés­hez. Az első. D épület átadá­sának eredeti határideje Í969. november l-e volt. De­cemberben újabb ígéret hangzott el. az új dátum: 1970 április. Azóta azonban a legutóbbi két határidőt is túllépték, április T5-ét. Az összes kijelölt időpont — a vállalat kérésére — ismét csúszik két hónapot. A D epületben ma sincs lakó. Ezek a tények. Az épí­tők súlyos anyagi helyze­tükre és a munkaerőhiány­ra hivatkoznak. Az építke­zést irányító vezetők nagy része az év első felében le­mondott. Helyükre új em­berek kerültek, de hogy ne legyenek teljesen tájékozat­lanok, a házon belüliek vet­ték át az irányítást. Az igazgató, a főmérnök és a többi vezető is mindent megtesz — hallottuk —, „mert a tekintély, a sza­vahihetőség, no meg a pénz is szükséges a vállalatnak". Megpróbálják menteni, ami meg meothetó. Többek kö­zött úgy. hogy új módszer­rel dolgozzák ki az ütem­tervet: a legapróbb felada­tokra lebontják az elvég­zendő munkát és mellé a felelős brigádok, emberek nevét és a munkára szánt időt is odaírják. Így tűd­iák. hogy a legapróbb mű­veletet is krtől lehet sza­meöfcerm. Mégsem meglepő, hogy tü­relmüket vesztve panasz­kodnak minden fórumon az évek óta lakásra váró fiata­lok. Előfordul azonban, hogy nem amiatt bosszan­kodnak. ami miatt valóban okuk lenne. Levelet kap­tunk mi is névvel, de anél­kül más intézmények is, eré­lyes intézkedés reményében. A panasz: az általuk meg­rendelt 12 milliméteres par­kett helyett most 7 milli­méterest raknak a szobák­ba, holott az építőipari mi­nőségvizsgáló intézet megál­lapította, hogy az „használ­hatatlan". Felkerestük az intézetet. Megtudtuk a vizsgálat pon­tos eredményét: a 8 milli­méteres (és nem 7), első osz­tályú tölgyfa mozaikparket­ta mérete nem elégíti ki a műszaki előírásokat. Hogy melyek ezek? A vastagság nem térhet el 0,2 millimé­ternél többel a névleges tű­rési előírástól. Tehát, ha a lefektetett parkett csiszolás után 7.8 milliméter, attól a minősége még megfelelő. Ha 7,7, akkor már nem — leg­alábbis az előírások szerint. Az építők azt mondják, azon a néhány milliméte­ren nem múlik semmi. Azt is mondják, hogv 12 milli­méteres parkettot nem is gyártanak, csak 10 millimé­terest, ezt viszont nehéz be­szerezni. Végül: „A leendő lakók és a kivitelezők ko­rábban nem egyeztek meg a parkett méretében és erre írásos bizonyítékok sincse­nek" — mondta az építő­ipari vállalat főmérnöke. A leendő lakók megbízottjától viszont érkezett levél, mely­ben beleegyeznek a véko­nyabb parkett lerakásába. Mi aggasztja akkor a levél­írót? Anyagi károsodás sem őt, sem a többieket nem éri, a 8 milliméteres parkett árát kell fizetniük — és nem a 12 milliméter vastagságú­ét. Közel kétéves ígérgetés, határidő-eltolódás után ta­lán nem ezt az egy-két mil­limétert kellene számon­kérni az épittetőktől, hi­szen ugyanolyan vastagságú parkettot koptat már sok száz család az országban. De ők legalább koptathat­ják! Chikáti Ágnes Hívásra jöttem most ház­hoz Balástyán. A falutól leg­alább hét kilométerre. a ! vedresszéki öreg iskola majd­; nem százesztendős falai j alatt várt rám beszélgetésre j az ifjúsági klub — mond­I hatjuk így is: a KlSZ-szer­vezet — néhány tagja. A majorban dolgozó gépszere­| lök. sofőrök, állattenyésztők, anyagraktárosok, szaktech­nikusok. hogy beszéljünk az ő klubjukról. Pojcsik Ferenc invitált hetekkel ezelőtt, hogy meg­érne egy látogatást az el­néptelenedő iskola egyik tantermében össze-összegyű­16 kis társaság. Több segít­ségre lenne szükségük, mondta. Ha a falu közepétől ilyen messze olyan embereknek a művelődésére is gondol va­laki, akik legalább tizenket­tőre laknak, az látatlanban is megérdemli a jó szót. Látva még szebbet. Messze FORMA K elkeri.il­NÉLKÜL tünk min_ den hi­vatalos formát, ki-ki beszél­het, amit akar. Az első öt percben kiderül, csak azok az. emberek jöttek ide, aki­ket különösen érdekel a klub sorsa. Akik tettek, tesznek, vagy tennének érte valamit. Aggodalom is szorul mind­egyiknek a szavába, vagy legalább mögéje. Mondják, egymásba öltve a gondolatokat, hogy nagy hírű szervezet az övék. Olyan jezsgés volt itt más­fél-két évvel ezelőtt, arról csak elismeréssel lehet be­szélni. Az volt a hőskor. Ha semmi nem volt, akkor is jöttek a fiatalok, csak azért, hogy együtt legyenek. Ha jött Pista, jött Jóska is, A petróleumlámpás világban volt az még. Vetró István a Táncsics utcából indulva, le­gyalogolta a 12 kilométert téli hóban oda-vissza, egy színjátszópróba kedvéért. — Más is ment akkor, nem csak én — hangzik rá a szerénv felelet. Az erdőközi iskolába jártak akkor. Át­rendezték a termet, ját­szottak. aztán takarítottak, visszarendeztek, és ballag­tak haza. El nem maradt volna egyik sem. NINCSEN VIRÁG Ülésezett az SZMT Elnöksége Napirendjén közérdekűi témák szerepeltek A Szakszervezetek Csong­rád megyei Tanacsának el­nöksége tegnap ülést tar­tott szegedi székházában. A testület előtt Juhasz József, az SZMT vezető titkára szá­molt be az elnökség elmúlt felévben végzett munkájá­ról és előterjesztette a kö­vetkező féleves munkatervet Az elmúlt időszakban a szer­vezett munkások újjáválasz­tották tisztségviselőiket, megtartották a szakmai ágak és magyar szakszervezetek kongresszusát. Ebben a mun­kában a szegedi és a Csong­rád megyei szakszervezeti szervek is eredmen.vesen vé­gezték el tennivalóikat. Kü­i lönösen kiemelkedett az az egységes vonalvezetés és ál­lásfoglalás. amelyet a nem­régiben aláírásra került kol­lektív szerződések területén végeztek a szakszervezeti bizottságok. Az SZMT el­nöksége is megállapította, hogy az új kollektív szer­ződések készítésénél általá­ban mindenütt figyelembe vették a gazdálkodó szerve­zetek feladatait a negyedik ötéves tervidőszakban. ér­, trettgasttfe a sserződesek megszövegezésénél a köz­ponti munkaügyi és szociál­politikai irányvonal, a dol­gozók reális javaslatait megszívlelték és felhasznál­ták a gyári törvények készí­tésénél. A most elkészített kollektív szerződések mun­kálatainál az üzemi demok­rácia sokkal érdemibb volt a korábbiaknál. A következő hónapokra is igen tartalmas munkatervet készített önmaga számára a szervezett munkások megye­testülete. Tevékenységükkel szeretnék előmozdílani, hogy a vállalatoknál növekedjék a termelési aktivitás és a gaz­dálkodás hatékonysága, jus­son jobban ervénvre a szo­cialista elosztás elve, von­ják be a vezetésbe a dolgo­zókat, hallgassák meg véle­ményüket minden fontos döntés előtt. A Szakszervezetek Csong­rád megyei Tanácsa három alkalommal tart ülést, s mind a három esetben fon­tos. közérdekű kérdéseket vizsgál. Az első tanácsülé­sen a társadalombiztosítás helyzetét, az igényjogosultak és családtagjaik ettátasanak körülményeit beszélik meg. Ugyancsak ekkor terjeszt elő tájékoztató jelentést az SZMT munkavédelmi bi­zottságának vezetője a bal­eseti helyzetről, s a munka­védelmi problémák időszerű kérdéséiről. A következő ülésen a testület megtár­gyalja Csongrád megye te­rületfejlesztési tervét, s va­lószínű érdekes lesz a har­madik tanácsülés is, ahol a szakszervezetek jogkörüknél fogva megvitatják azt a je­lentést, amely a lakástör­vény végrehajtásáról, az igénylők besorolásáról, nyil­vántartásáról, az elosztás rendjéről, a vállalati pénz­alapok felhasználásáról. a lakbérkiegészílés ügyvitelé­nek tapasztalatairól és az allami lakáshoz jutottak szo­ciális helyzetéről tájékoztat­ja a testület tagjait. A tegnapi elnökségi ülé­sen értékelték a szakszerve­zetek szegedi oktatási köz­pontjának az elmúlt tanév­ben végzett munkáját, a tömegpolitikai oktatás ta­pasztalatait és előterjesztést fogadtak el az 1971 72-es ok­tatási ée munkájára. A re­ges-régi tanterem nem lát­szik iskolának. Asztalok, fo­telok, szép függönyök elfe­ledtetik velünk. A nagy buz­galmat látva adta át a ter­met az iskola igazgatója ta­valy a Móra Tsz fiataljai­nak. A művelődési ház adott bele három asztalt és nyolc fotelt — javítani ugyan kel­lett őket. de kéznél volt a szándék is, meg a kalapács is, könnyen ment —, a já­rási KISZ 4 asztalt, szek­rényt, 32 széket, pingpong­asztalt. lemezjátszót, egy csomó társasjátékot, függö­nyöket. küldött. Így lett a környék, vagy talán az egész járás legjobban berendezett tanyai klubja a vedresszéki. Es erre mondta a KISZ­titkár, hogy több segítség kellene. A játék már mind ismerős, jó lenne pótolni. Nincsen miből. Nem tagadhatom előítéle­temet. Ha én fiatal volnék — ez volt a gondolatom ak­kor —, ilyen adottságok mel­lett én nem nyitnám panasz­ra a számat. De láttam az igyekezet nyomát is. Ha akarnám, akkor sem tud­nám vádolni őket. A terem tiszta, mert maguk takarít­ják. maguk is meszelték, függönytartókat is ők csinál­tak. és vasdarabokból a vi­rágtartókat is maguk he­gesztették. De a "irágtartókban nin­csen virág. Ezt a klubot kikezdte va­lamilyen betegség. Azt mondják a gyerekek, télen csak hetenként egy­szer jártak ide. megfagvtak volna a virágok. Csakhogy azóta tavasz is volt, és egy hónapja nyakunkon a ká­nikula. — Tél óta nemigen törté­nik itt semmi, hogy őszin­ték legyünk — hangzik az egyik székről. Háromf^lvonásos vígjáté­kot tanultak, rengeteg mun­kával. példás igyekezettel. A főpróba előtt fölhúzták a lá­nyok az orrukat, itthagyták a társulatot, fölrobbant a csoport. A fiúk mondják így. lány nincsen, nem tudom kérdez­ni az ellenkezőjét. I unták. Ami a lámpásos vi­lágban nagyszerűen ment. az elhervadt a villanyfényben. — Amikor kezdődik vala­mi. nagy a lelkesedés. Min­denki segítséget ígér, megy is az elején, de ha közbejön a kömpöci bál, fuccsba van minden. Minden klubot sajnálok, ha haldoklik. Nem elég oda­írnunk. hogy pedig még él­hetett volna, inkább segíte­ni kellene valóban. Lassan átalakulunk életre­keltő konzíliummá. Közös a szándék. Ezt a klubot az itt­levök közül mindenki sze­reti, Segítsünk hát! Az derül ki a következő ötpercekben. hogy ezek a gyerekek hihetetlen ügyes­séggel szétszednek egy trak­tort. Széthúzzák, mint a cse­rebogarat. Itt van az eleje, ott a hátulja, a közepét meg éppen javítják. És amikor összerakják, elindul a trak­tor. Ez a szakmájuk, ezt ér­tik. A klubvezetésben is meg­húztak már minden csavart, amihez kulcsuk volt. Látták a vetélkedőket. csináltak olyat ők is. Amit lelkesedés­ből tenni lehet, azt megtet­ték. De kultúrából nem le­hetnek önellátók csupán. Im­portra szorulnak. Külső kap­csolataik azonban nincsenek. ORVOSSÁG KERESTETIK VILLANY ALATT tékök. fejtörők éügymást amíg meg Vetél­kedők, ügyes­ségi já­követték nem Rakjuk egymás mellé a lehetősé­geket. Itt motorja szinte mindenkinek van. autó is akad. Olyan motoroskirán­dulást rendeztek tavaly, hogy most is a tíz ujját nyalja utána, aki ott volt. Az tehát, hogy messze lenne a világtól ez a tanyai iskola, csak látszólagos. Ha akad­na valaki. aki a faluban vagy a városban érdeklődne 35—40 tanyai fiatal élete, tervei, vágyai után, azt szí­vesen látnák vendégül. Ha olyat is tudna nekik monda­ni az illető, amit ők nem tudnak, még kédvesebb len­ne. Ha klubvezető is akad­na. aki máshol jól bevált öt­lettel igazi klubfoglalkozást vezetne, azt is várnák. Az lenne az igazi. Van egy csábító vonása a közös erővel összekapart öt­letnek. Fizetni nem tudnak a látogatásért. De szeretettel várják, aki segíteni tud. Le­veleket írnak nemsokára, szép fölkéréseket, hogy jöj­jenek minél többen Vedres­székre. Ahol ennyi fiatal várja az orvosságot, a világba előre­lépő. jó szó segítségét, at* könnyebb újraindulni., Há­rom fiatal színész már volt náluk. Két esztendővel ez­előtt. Kiss István, a művelődési ház igazgatója vállalta, hogy összeköti a világgal a ved­resszéki iskolát. Horváth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents