Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-31 / 179. szám

a SZOMBAT. 1071. JÜLIUS SL Tolóhajók útra készen A kánikula ellenére sincs mindenhol pihenés a Balaton partján. A Magyar Hajóés Darugyár balatonfüredi gyáregységében sorra készülnek a különféle rendeltetésű, formájú és nagyságú hajók, uszályok. Közülük több már útra készen várja a zsilipelést, hogy a Sión, Dunán átjutva befuss on kikötőhelyére. A képen: zsilipeiésre váró tolóhajók. NAPI KISLEXIKON a porcelánról Ha turistában, vendégben nincs is hiány a nyéri hónapokban Szegeden, anmál nagyobb gond: mit vigyen magával emlékbe a vendég. Még szerencse, hogy ezen éppen ők teszik túl leghamarabb magukat, mert, ha más nincs, egy-egy finommívű porcelán is értékes magyar emléktárgy. (A búcsúzó Pelé vitrinjét is herendi váza fogja díszíteni.) 9

1 Rang? éhány évszázada azzal a szenzációs sajtókacsával lepte meg a világot a sajtó, hogy az európai porcelán feltalálója - magyar ember volt. A kultúrtörténet azonban azt igazolja, hogy a kínaiaktól már a 700-as években megirigyelt porcelánkészltés titkát Johann Friedrich Böttger német kerámikus és alkimista fejtette meg 1709-ben. Az első európai porcelángyár a szász választófejedelemségben, Meissenben alakult meg. Magyarországon még több mint egy évszázadig váratott magára a hasonló esemény: 1839ben Herenden rakta le a hazai, s azóta világhírűvé vált porcelánipar alapjait a Fischer Mór nevű „porczellán gyámok". A Veszprém megyei kis gyár hamarosan nevet szerzett a londoni első és a párizsi második világkiállításon. 0 ÜJ történelem? A herendi világhíresseggel versenyre kelt, s néhány évtized alatt sikeresen emelkedett egy szintre a pécsi Zsolnay gyár, amelynek utóda a Pécsi Porcelángyár a felszabadulás után a porcelán használati edények tömeges gyártásában is rangot vívott ki magának. Üjabb történelmünk Csongrád megyét is bekapcsolta a porcelániparba: KözépEurópa legnagyobb tömeggyártást produkáló gyára a nagy fazekaskultúrájáról ismert Hódmezővásárhelyen épült fel. 0 Munkamegosztás? A Finomkerámiai Művek egyes gyárai között így bizonyos munkamegosztás alakút kl, közülük Herend az, amely továbbra is exkluzív, kézi festésű porcelánt készít. Ezekkel fémjelzi a több mint százharminc éves magyar porcelángyártást, amelv exportjából ítélve — előkelő helyen áll ma is az egész világon Ellenőrzés - zöldségügyben A vásárlók érdekeit lassanként, előbb-utóbb talán B jól felfogott kereskedői értábla. Ez különösen a MEK és ' a Csemegekereskedelml Vállalat boltjaira vet keddekek is kellóképpen véde- vezőten fényt, hiszen a négy ni fogják. Egyelőre azonban megvizsgált MÉK üzletből még nem hagyatkozhatunk erre. Éppen ezért Szegeden is a társadalmi ellenőrök a városi tanács kereskedelmi osztálya, a tanács kereskedelmi és idegenforgalmi álhárom, a Csemegekereskedelmi Vállalatnak pedig a vizsgált egyetlenegy boltja hibázott. Az árak betartását próbavásárlásokkal ellenőrizték a landő bizottsága és a Szakszer- társadalmi aktívák. A megvezetek Csongrád megyei Ta- vizsgált 53 bolt közül hat nácsa közgazdasági bizottsá- üzletben számoltak többet a gának irányításával előre kelleténél, iljetve alkalmazkidolgozott terv alapján vé- ták helytelenül az árakat. A legtöbb boltban csak pár filléres volt a tévedés az elgeznek vizsgálatokat az üzletekben. Legutóbb a zöld- ^^ ségfélék és a gyümölcsök adó javára. Am a MÉK árusítását ellenőrizték. Az ellenőrzésen negyven társa dalmi ellenőr vett összesen ötvenhárom ben ahol és betartását, valamint a mérőeszközök hitelességét ben 80 vizsgálták. gábban A mérőeszközök hitelességével nem volt semmi baj Marx téren működő élelmiszer pavilonjában a vásárolt részt, háromnegyed kiló uborkáüzlet- nál 3 forintot „tévedett" az jártak az ellenőrök, eladó a saját javára. Az elaz árak feltüntetését lenőrzések idején az áfész és a MÉK egy-egy üzletéfillérrel adták dráa burgonyát. A vizsgálatban részt vevő társadalmi ellenőrök eredHitelesítetlen mérleget ményes munkát végeztek a egyetlen üzletben sem talál- vásárlók érdekeinek védeltak. Az árak kapcsán viszont jó néhány szabálytalanságra bukkantak. A renmében. Ellenőrzésük során 20 szabálytalanságot tártak fel. Ennek alapján a városi deletek előírják, hogy az tanács kereskedelmi osztálya árakat fel kell tüntetni az figyelmeztette az érdekelt árun, hiszen a vásárlók csak kereskedelmi vállalatok így ellenőrizhetik, mennyit igazgatóit, kérte őket a bolszámolnak fel. Ennek elle- tok ellenőrzésének fokozásánére jó néhány üzletben ezt ra. Egyúttal a szabálytalan elhanyagolták, hat boltjában MÉK három és a Csemegekereskedelmi Vállalat egy boltjában több gyümölcsféléről is hiányzót^ az árjelző Az Éliker ságot elkövető dolgozókkal az áfész 4. a szemben szabálysértési, illetve fegyelmi eljárást is kezdeményezett a kereskedelmi osztály. Dr. Sashegyl Nimród Meg kellene kockáztatni Napjainkban reneszánszát éli a régi fogyasztói bölcsesség: „Az olcsóra ráfizethet, a drágával viszont inkább jól járhat a vevő." Igen reneszánszát, mert egyre többen gondolkoznak így, s választják a jobbat, szebbet — ami azonban drágább. Erről árulkodnak a statisztikai jelentések ; győz meg a lődés az áruházak nál. Régi igazság, hogy az életszínvonal emelkedésével az ilyesmi természetes Jelenség. Hol kezdődik a baj? A szemlélet, az igény rendjén is. A baj otti kezdődik,' hogy az emberek pénzükért nem mindig kapják meg azt, amit keresnek, a vásárlók kívánsága gyorsabban növekszik a gyárak teljesítőképességénél. Tudjuk, az ezerarcú igénnyel talán sosem fog megbirkózni az ipar, de ehhez azt is hozzátehetjük — a jelenlegi erőkifejtésénél jóval többet tehetne. Megint másik szakemberünk a piac nehézségeiből vezette le saját képletét. „Manapság nem akkor és úgy lehet különleges alapanyagokhoz hozzájutni, amikor nekünk szükségünk volna rá. A helyzet pont fordított: akkor vásárlunk, amikor lehetőség van, amikor szemlé- felkínálják számunkra adolpultjai- got. Invesztálni váratlanul, azonnal? — ilyenkor mérlegelünk. Megéri-e a rizikó, nem fekszlk-e majd túl hoszszú ideig raktáron az alapanyag mire — mondjuk — rozsdamentes krumplinyomó lesz belőle? Közben szerszámozni, tervezni kell stb. Legtöbbször nem sokáig tépelődünk — bár szeretnénk valami igazán igényessel, jóval kirukkolni — mégsem kisérletezünk a Vállalat kollektívájának nyereségével." Drágát nem érdemes, olcsót meg minek Hosszan lehetne sorolni az ipar szakembereinek véleményét, akik így, úgy panaszkodnak a szorult anyagi helyzetre, a szerintük indokolatlanul rövid hitelekre. Nézzük, hogyan gondolkodik a kereskedelem — ami ugye a vásárlói kívánságot hivatott tolmácsolni az iparnak. Az egyik szegedi villamossági boltban — s ez a maközépüzemünk Satartás sajnos jellemző —, És ezért nem fogadhatjuk el a kialakult helyzetet. Legalábbis azt nem, hogy iparunk-kereskedelmünk ne tudjon felül emelkedni önmagán, igazán korszerű asztalt, pulóvert, inget, s más fogyasztási cikkeket gyártani, előállítani. Nem bírnak e bankkal Az egyik vezetőjé például lemondóan jegyezte meg — miközben minőségjavítási terveikről érdeklődtem —, hogy a „vállalat nem bír a bankkal", nem vállalhat aránytalanul nagy anyagi áldozatot az új cikkek kifejlesztéséért. „Drágább alapanyag kellene, s ahhoz meg le kellene kötnünk forgóalapunk kávéfőzőgumival stb. — Hogy miért? — természetesen azért, mert az üzletnek így a legkevesebb gondja, így sikerül egyensúlyozni legjobban (szerinte) a szabályzók és saját lehetőségei között. Az első pillanatban kétségtelenül az jut az eszünkbe: a hitelpolitika, a szabályzók, valamint az igények és a társadalmi elvárás kőzött bizony ellentét van. Hogyan követelhetünk az ipartól, a kereskedelemtől, ha nem adjuk meg számára azokat az eszközöket, amelyekkel jobb választékot, árualapot tud teremteni? Valakinek csak igaza van A kérdést bizony nehéz lenne ezzel eldönteni: igaza van az iparnak, a kereskedelemnek, oldjuk fel a feszes kereteket, adjunk nagyobb pénzt beruházásaikra. Már csak azért se lehetne megtenni, mert a reform alapvető törekvéseivel kerülnénk szembe; hiszen túlságosan nagy a hitelek, a beruházások iránti igény, meggondolatlanul terveznek és indítanak el gyártmányokat az üzemek, nő a beruházások befejezetlen aránya stb. (Csak Csongrád megyében 18 százalékkal több pénzt igényeltek a banktól a vállalatok, üzemek 1971 első félévében, mint tavaly ilyenpéldául a kockázat lehető- kor) import- és exportmérségét is messze elkerülik. Hogyan? — természetesen a „kereskedelmi" módszerrel, tapasztalatból (ki tudja mennyire helyes ez?) arra következetettek, hogy a drágább magnetofont, sztereórádiót, jobb minőségű kávéfőző gépet „nem szabad" tartani. Szavaikkal: ók a nagy részét. Ha belevágnánk, „szegény cikkekkel" dolgozkérdéses, hogy a rövid forgásidő alatt képesek lennénk-e visszatéríteni a kölcsön vett pénzt, nem buknánk-e' bele a vállalkozásba? Esetleg minden sikerül, ahogy tervezzük. Termának, mert azokra legalább nem lehet ráfizetni. A vásárló — és ilyen egyre több akad — hiába kéri mondjuk a VIDEOTON sztereórádióját (ára kb. 5990 forint) részletre, vagy készpénzért, keink szépek, jók lesznek — csupán biztató ígéretet kap. de mire ,befutnak' a nagy- Hogyha komolyan kell neki, kereskedelemnél, a kiskeres- majd megszerzik a gyártól, kedelemnél, és eljutnak a vá- illetve a nagykereskedelemsárlóig — mi csöndesen tönkremegyünk. Nem kérem, inkább maradunk a régi szortimentnél, a próbálkozás ,örömeit' meghagyjuk a bátrabbaknak." tői, jöjjön be egy hét múlva. Sajnos, nemcsak a drága cikkekkel gondolkodnak így, hanem jó néhány másfajta, teljesen közönséges áruval — biztosítékokkai, legünk szintén megfontoltságra ösztönöz, a kiút valóban semmiképpen sem lehet a nagyvonalú pénzgazdálkodás. A hozzáértő közgazdászok és vállalati szakemberek szerint viszont valamit mégis tenni kelle a minőségért: jobban kellene differenciálni a banknak, jobban kellene segíteni a valóban érdemes újltó-kísérletező üzemek kedvét azért, hogy munkájuk semmiképpen se Járjon anyagi veszteséggel. S ezzel együtt az üzemekben, a nagykereskedelemben és kiskereskedelemben egyaránt — gondos tervezésre és elemzésre alapítva — mégiscsak bátrabban kellene kockáztatni. A látszólag biztonságosabb középutas megoldásokba semmiképpen nem szabad belenyugodni. Matkó István Lázár Ervin Zuhanótepíilés — A nőket nem említették? — kérdezte kedvesen Csapó. — Kéremszépen ... — dadogott a kopasz. — Ne hülyéskedj! — mondta szemrehányóan Csapónak Biró. A kopasz most mér kimért és hivatalos lett. az eléje rakott fröccshöz sem nyúlt, pedig Bíró odakoccantotta a poharát. — Nem hiszem, hogy a munkájuknak jót tenne. — Csináltunk valamit rosszul? — kérdezte •Csapó. — Kérem, én azt nem tudom, nem értek a repüléshez, de kérem, ahogy a gépkocsivezetők és a traktorosok ... — Mi pilóták vagyunk, ha eddig nem tűnt volna fel magának — mondta Csapó. — Nem szoktunk részegen dolgozni. Nem tudom, ki mondta magának ezt a marhaságot. — Senki, és ez különben is a maguk dolga meg a feletteseiké. De ami a pusztán történik, abba nekünk is van beleszólásunk. — És mi történik a pusztán, amibe ilyen nagy beleszólnivalója akadt. — Az önök viselkedése, önök műveltebbek az itteni átlagnál, műszaki emberek, ha jól tudom városiak, s akkor az ember azt hallja állandóan, hogy a pilóták már megint a kocsmában vannak, ésatöbbi, ésatöbbi,.. — Mi az, hogy ésatöbbi?' — Nehogy azt higgye, hogy a maguk szőlősi viselkedésének nem jutott el a híre hozzánk. — Könnyen meglehet, éppen az előbb meséltük. — Más úton is eljutott, nyugodjon meg! — Jól van, eljutott. És? — Én csak mondom, hogy gondolkozzanak. — Bármennyire furcsának tűnik önnek, néha szoktunk — mondta ingerülten Csapó és föl akart kelni az asztaltól. Bíró megfogta a karját és visszahúzta. — Ülj csak le. Mit ugrálsz? — Ezt nem ellenségesen mondta, inkább úgy, hogy kutyába sem kell venni ezt a kopaszt. A férfi megérezte, hogy hiába papol itt, dühös volt, fel akart állni. — A borát itthagyja? — kérdezte tőle Huszár. A hang kicsit megijesztette a kopaszt, visszaült. — Mondja, repült már maga? — kérdezte ekkor Csapó. — Utasszállítón — mondta a kopasz. — Nem félt? — Nem. Miért féltem volna?! — Értem — mondta gúnyosan Csapó. A kopasz megint ingerült lett. — Azt akarja mondani, hogy a pilóták azért isznak, mert félnek? A brigád valamennyi tagja felnevetett, a kopasz nem is értette ezt a hirtelen vidámságot. — Először is a pilóták nemigen isznak — mondta csendesen Bíró —, másrészt ha szeles időben meg esőben, amikor nem tudunk repülni, ideköltözteti a Nemzeti Színházat, szívesen megyünk oda, a kocsma helyett. — Vagy lehozhatja a Podmaniczky utca hármat is, Kőbányáról — szólalt meg Kocsis —, szívesen sakkozok a fiammal. — Egyszer eljöhetne velem repülni- — fintorgott Csapó a kopaszra —, meglátja, onnan milyen picikének látszik minden... — Ezt most miért mondja?. — Hát, csak. Hogy mondjak valamit. Mikor a kopasz elment, Bíró azt mondta: — Valami igaza van. Kevesebbet kellene ide járnunk. Nem válaszolt rá senki, akkor már álltak. Huszár a kopasz félig kiivott poharát nézegette, felemelte az asztalról, és lassú, megfontolt mozdulattal a padlóra löttyentette a benne maradt bort Kovács Agi hozta a hírt — sietősen biciklizett, nem törödött vele. hogy közben kilötyög a viz. Csapó Gyula gépét éppen rakták, hát kiszállt kicsit meglazítani az izmait. A mütrágyás zsákokkal bíbelődő lányok mindig belekötöttek Csapóba, érdekes módon úgy udvaroltak neki, hogy vaskos disznöságokat röpítettek feléje. Talán azért, mert „uras" külsejű volt, akit a pusztai lányok ösztöne szerint sértenek a durva szavak, vagy legalábbis kibillentik ebből a napszemüveg mögé bújtatott arisztokratikus egykedvűségből. Csapó csak mosolygott ilyenkor, ha jókedve volt vissza-visszaszólt a lányoknak, ha meg szemrevalóbbat talált köztük, majd minden leszállásnál kikecmergett a gépből, kezdeményező lett, kibújt a fensőbbségesnek tetsző közöny mögül. Ezek a lányok nem nagyon érdekelték — hát csak mosolygott, nem is igen beszélt itt senkivel, csak bolondozott néha. A rakodók abbahagyták a munkát, amikor a kislány feltűnt a tarló-végén. „Ez meg megbolondult" — mondta valaki és amikor Ági odaért. Csapó is valami ilyesfélét akart kérdezni: „Mi az, ég a puszta?" — de ahogy a szeplős, ijedt arcra pillantott, beleszorult a kérdés. A kislány sietősen eldöntötte a kerékpárt, hozzáfutott, s még oda sem ért, már mondta: „A Bíró pilóta bácsi felesége telefonált, hogy haldoklik a kisfiúk." (.Folytatjuk4 ,