Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-29 / 177. szám

CSÜTÖRTÖK, 1971, JÜLIUS 22. T A haramiának nem kell SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Muzsikáló udvar Idén is megrendezik a városi tanács székházának udvarán a tavaly először, Muzsikáló udvar címmel meghirdetett esti koncertet. Idén két alkalommal kerül sor ilyen hangversenyre. Először ma, csütörtök este 3 órai kezdettel a Szegeden népszerű román hegedűművész, Stefan Ruha vonósnégyese játszik Haydn-, Beethoven-, és Brahms-quartetteket. Második alkalommal — augusztus 11-én — a szegedi szimfonikusok kamarazenekara játszik. Rossz idő esetén a hangversenyeket a szakiskola Lenin körúti hangversenytermében tartják meg. Nem a Kiskőrössyt varázsolták kedd estére a dóm elé, hanem a Csinom Palkó első felvonásának Varga Mátyás által tervezett színpadképét. A kocsma udvarán kurucok és haramiáik — egyelőre még civilben — arról tanakodnak és énekelnek, hogy ebben a zavaros világban mi a teendő, közös erővel rémisztgetik, egrecéroztatják a portékáit kínáló pozsonyi mézeskalácsost, Agárdi Gábort, és mindannyian nagyon örvendeznek, hogy a fogadósnak olyan szemre való lánya van, mint Krasznói Klári. Közben kiderül, hogy Gregor Józsefnek nem kell mézeskalács, viszont Turpinszky Béla nagyon enne, de nincs rá pénze. A darab szereplói már valamennyien a helyszínen vannak. Agárdi, Bessenyei és Gregor egy-egy jobb „alakítása" után a rráőtéren is felharsan a nevi^L A kívülálló azt hihetné, hogy a díszletek előtt valamiféle vidám szórakozás folyik. Pedig az ilyen próbák a legnehezebbek. A „játék" minduntalan félbeszakad. A színészeknek szakadatlanul oda és vissza kell A Csinom Palkó színpadkepe lépkedniök a színpadi és valóságos világ között. Ilyenkor az elfáradás ellen a legjobb gyógyír a vidámság. Persze maga a darab sem szomorújáték. A karmesteri pulpitusnál már Farkas Ferenc, a daljáték zeneszerzője és karmestere vezényel, egyelőre Szeged — vendégszemmel ILYENKOR nyár közepén mindig nagyobb sajtója van Szegednek, az ünnepi hetek eseménysorozata ugrásszerűen megnöveli a városról szóló hazai tudósítások mennyiségét. S számunkra — akik a felújított szabadtéri játékok viszontagságos tizenkét esztendeje alatt megszoktuk már a „vidéknek" kijáró fanyalgást és lekicsinylő vállveregetést — jóleső öröm az is, hogy idén már a fővárosi lapok sem foghegyről szólnak rólunk, vagyis jobban mernek szordinó nélkül nyilatkozni. Az ok? Talán az, hogy nyilvánvalóvá vált; amit Szeged produkál a kultúrában, az színvonalát és tömegmozgósító. gondolkodásadjusztáló erejét tekintve legalábbis országos figyelmet érdemel. A Népszabadság egyik legutóbbi vezércikkében országos és nemzetközi figyelmet vonzó kulturális eseménynek nevezi a Szegedi Szabadtéri Játékokat, elgondolkodtat azonban, hogy egy sorba állítja a gyulai és a szombathelyi műsorokkal. Pedig — hadd kockáztassuk meg — már az is jelzi a szegedi rendezvények kiemelkedését a többi közül, hogy rendszeresen megtisztelik látogatásukkal a legmagasabb rangú párt- és állami vezetők is. Idén csupán az első két szabadtéri bemutatót, a Spartacus és a Borisz Godunov előadásait az MSZMP Politikai Bizottságának hat tagja és több miniszter tekintette meg. Ez az érdeklődés szerény véleményünk szerint önmagában is minősítés, s mutatja, milyen nemes, fontos missziót kezdtek el és folytatnak a szegediek. Beszéljenek azonban az újságok, amelyeknek munkatársai vendégekként fordultak meg nálunk, és leírták élményeiket. Az Esti Hírlap szerint ha a nyitányból lehet következtetni az idei Játékok várható élményszínvonalára, úgy ez a nyár megér néhány szegedi utazást. „A szabadtéri játékok mellett számtalan érdekes rendezvény, program növeli a város vonzerejét. Árvíz nem fenyegeti Szegedet, csupán évről évre megismétlődő és hatalmasra duzzadó vendégáradat" — summázza beszámolóját a Dunaújvárosi Hírlap. Mit tagadjuk, jólesik olvasni a Szolnok megyei Néplap elismerését: „Ezekben a hetekben Szeged az ország kulturális életének csúcsa, ha úgy tetszik, a kulturális élet fővárosa." A Magyar Hírlap azt írja, hogy igazán méltó nyitányt választott a Szegedi Szabadtéri Játékok vezetősége az idei szezonnak, amikor az Operaház Spartacus előadását meghívta, a balett szinte a dóm téri színpadra termett. Ugyanez a lap Muszorgszkij zenedrámájának premierjéről: a szegedi Borisz Godunov zeneileg magas rendú élményt nyújtott. Szegednek sok-sok barátja van hazánk legtávolabbi tájain is. Mátészalkai vagy nagykanizsai csoportok látogatnak rendszeresen a iésztiválra, mert „a hat-hét ezres nézőtérről látni az állami népi együttest, halványulhatatlan élmény". Nagy fellelkesültségükben sokan azt sem veszik most észre, hogy a földgázprogram megvalósítása miatt nagyobb a széjjelség. A Fejér megyei Hírlapban olvastuk: „Szeged ragyogó napsugaras ülővel, tiszta utcákkal, virágos parkokkal fogadta a látogatókat ... Szabadtérin rendezni mindig hallatlan rizikó, és ezt a rizikót vállalja és viseli évről évre a szegedi rendezőség, mégis mindezek ellenére a közönség messzi határokim túlról is özönlik Szegedre, vállalva, hogy szétveri az eső. elviszi a vihar az előadást." S így látja ezt nemcsak a „vidéki" újságíró, hanem a Magyar Nemzet riportere is, aki eképpen indítja az Ecseri lakodalmasról szóló cikkét: „Kocsikaraván halad a Dóm tér felé. Személyautók megrakva rokonokkal, ismerősökkel. MAV AUT-buszok az ország másik feléből. Vállalati különjáratok. Utazási irodák színes, panorámás autóbuszai. Elegáns, külföldi rendszámú kocsik és bukósisakos, csizmás motorosok." S azután az operaelőadás is megfogja: „Igézően szép színpadi látvány a szegedi Borisz Godunov ... A nézőnek szól elsősorban kétségtelenül; csak másodlagosan az opera hallgatójának — de a Dóm tér hatalmas dimenzióin belül, ahol a látványnak mindig is erős szuggesztív hatása van, így is, ezzel a hatásbeli eltolódással is elfogult itia magát." S még egy lapból hadd idézzünk! A Pest megyei Hírlap az Ecseri lakodalmas premierjével kapcsolatban: „Jellemző o mostani bemutató sikerére, hogy az este nyolc órakor kezdődő előadás éjfél tájon ért véget, mert az ötezres (?) közönség meg-megújuló tapsviharai miatt állandóan újrázni kellett." E lap szerint a szegedi Godunovot jogosan emlegeti a művészeti közvélemény a felújított Szegedi Szabadtéri Játékok elmúlt tizenkét évének legrangosabb vállalkozásaként. Mindezek a vélemények csak sebtében összekapkodottak. Így is kétségkívül arra ösztökélnek azonban bennünket: dolgozzunk tovább igényesen, kitartóan az ünnepi hetek szüntelen fejlesztéséért, ne babérokra áhítozzunk, hanem hallgassuk meg mindig az okos javaslatokat. S akkor fáradozásunk bizonyosan megtermi majd gyümölcsét. A Szegedi Szabadtéri Játékok — mint szolnoki kollegánk írta — nyaranta valóban az ország kulturális életének csúcsa lesz. F. N. I. még csak a kivonatot játszó zongoristának és a szereplőknek. A helyzetet „menet közben" Bessenyei fogalmazza meg a legtömörebben: — A fülem ott van, a szemem meg amott — mondja kétségbeesve először a zongorára, majd a szereplőtársakra mutatva. — A próbáról csak azt tudom mondani, hogy így együtt ez az első — nyilatkozza Horváth Zoltán rendező. — Egyelőre még csak a helyeket keressük a szereplökkel. Ez pedig egyáltalán nem egyszerű dolog, hisz a Csinom Palkóban négy szerelmespár van és összesen több mint húsz szereplő. Színpadra került a szegedi színház fél prózai társulata. — Most még csaik az a cél — jegyzi meg Farkas Ferenc —, hogy a darab „összeálljon". Örülök, hogy a szereplőgárda a tíz esztendővel ezelőttihez képest „megfiatalodott". A régiek közül csupán a Tyúkod it alakító Domahidy László maradt. — Én voltam az ősbemutató Tyukodija is 1949-ben — mondja Domahidy hátul, a színfalak mögött sétálva. — Mint ahogy a Csinom Palkót Sárdynák, Tyukodit nekem írta Farkas Ferenc. Jó volna, ha a darab harmincéves jubileumán is elénekelhetném. Közben Bessenyei „vágtat be" ki tudja már hányadszor a szinpadra. Balogh Ádám, a kuruc kapitány ő, lova azonban még nincs. Így aztán ő a ló is és a lovas is egy személyben. Gyalog jár egyelőre Agárdi Gábor is, a minden hájjal megkent mézeskalácssütő, A próba éjfél körül ér véget. Lement az első felvonás. Cs. F. óm 1o$$áq ide)e A

z a baj — vélekedett műszaki beosztásban dolgozó ismerősöm —, hogy gazdasági vezetőink egy része abban óvatos, amiben nem kellene. És fordítva: ahol helyénvaló lenne az elővigyázatosság, el-elfeledkeznek róla. Igazat adtam neki. Annál inkább, mert az elmúlt hetekben személyesen is találkozhattam ennek egy iskolapéldájával. Egy halálos baleset ügyében mentem érdeklődni a debreceni nagyvállalat szegedi kirendeltségére. Ilyenkor persze nem szeretett személy az újságíró, nem is vártam mást, mint a szokásos húzódozást, ódzkodást. Itt azonban mindez nagyobb volt a szokásosnál. Addig semmiről sem nyilatkozhat — monda az egy személyben felelős vezető —, míg a központtól erre felhatalmazást nem kap. Telexen kért jóváhagyást ahhoz is, hogy a baleseti jegyzőkönyvet, a tanúvallomásokat kezembe adja. „Megmutathatom-e?" — tette fel a kérdést főnökeinek, alapjában teljesen fölöslegesen, hisz ezekből már küldtek a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsához is egy példányt. Ott tehát készséggel elém tárták volna az emitt „titokként')?, kezelt iratokat. Fölöttébb különös módja a „begombolkozásnak". Egy haláleset árnyékában nézve azonban egyenesen-, dühítő, még akkor is, ha ceremónia után a központ V nagy kegyesen megadta az engedélyt. Hisz a tanulság így is igen szomorú. Hát ennyire csak a látszatra, a presztízsre figyelnek — futja el a méreg az embert —, még ilyenkor is? Hát ennyire nem tudják, s nem akarják megtanulni, hogy hol és mikor kell óvatosnak lenni? Hiszen ha a mostani óvatosságnak csak egy kis töredéke meglett volna a baleset napján — meg nem történtté lehetett volna tenni az egész tragédiát. De nem. Akkor és ott elővigyázatlanok voltak az arra illetékesek. Máshol és másban, lám, nagyon is vigyáznak, most mindenki átérzi a felelősséget, a tettek és a lehetséges következmények súlyát. Miért van ez így? Miféle megfordított szemlélet ez? Vajon mikor tanulják meg azok, akiket illet: a „rossz hír szárnyon jár" közmondás igazságát? S hogy hiába zárják, kalitkázzák, előbb-utóbb úgyis odaér a nagynyilvánossághoz. S mikor ügyelnek majd — a fentihez hasonló vehemenciával — arra, hogy az üzemnek, a vállalatnak jó hire legyen, olyan, amit nem kell felső rendelkezésekkel, tilalmakkal, a felelősség följebb passzolásával körülbástyázni. S. M. Emlékezés Erdei Ferencre A Tiszatáj új számáról A szegedi folyóirat új számának — egyébként kissé soványka — anyagában érdekes összeállítást találtunk Erdei Ferencről. A Erdei Ferenc utolsó könyvét, a nemrég megjelent Város és vidéke című munkát két recenzió is ismerteti. Szabó Ferenc Utolsó terjedelmét tekintve nem számadás a szülőföldről cíinnagy, olvasmánynak azonban érdekes cikksorozatot Annus József Város és fia cimú mel, Rácz János A szocialista Magyarország fölfedezése címmel méltatja a könyban egyaránt, s amely méltó betetőzése a szerző szociográfus pályafutásának. a szokvány megemlékezésektől. Anyagát tekintve egészen újszerű Gál István cikke, amely Erdei Ferenc németül is megjeleni munkáinak történetét-visszhangját ismerteti. Hogy Erdei milyen nagy hatású szerző volt Magyarországon, ma már senkinek hogy ez az annyira magyar érdekű szociográfiai munka milyen nagy visszhangot keltett német és angol nyelvterületen, a közönség számára szinte teljesen ismeretlen. Gál István cikke ebbe enged bepillantani. Seregélyfelhok a Balatonon Edesedik a Csabagyöngye a Balaton-parti szőlőskertekben és ezzel együtt szinte menetrendszerűen megjelentek a seregélyek csapatai. Nagy rajok tűntek fel a partvidék felett, a madarak rajzása kezd tömegessé válni. A zsákmányszerző útra induló seregélyek sokszor valóságos felhőt képeznek, s árnyékot borítanak egy-egy szőlőtáblára. A falánk madarak néhány perc alatt akár mázsányi szőlőt is képesek elpusztítani. A seregélyinvázió ellen szervezetten védekeznek a Balaton borvidékein. Kereplőkkel, kolompokkal, karikás ostorral és vadászfegyverekkel riasztják a kártékony madarakat. Catering = légiutas-ellátás A repülőtéri vendéglátás előtt átadták rendeltetéséegyik, a hagyományos ven- nek a Pannónia Szálloda és déglátóipari szolgáltatásoktól Vendéglátó Vállalat és a eltérő, de igen fontos része MALÉV közösen létesített új a cateringtevékenység. A cateringüzemét. catering angol szó, vendég- Az új ferihegyi utaslátást jelent, ami a repülés vendéglátó 18 légitársaság gyakorlatában magában fog- napi tízezer utasának ellólalja a légiutas ellátását étellel-itallal, ajándéktárgyakkal, újsággal. A repülőgépen utazó talán nem is gondol arra, hogy a stewardess által felszolgált ételek és italok elkészítése és öszszeállítása fáradságos, jól és szárítógépet, a Szovjetszervezett munkát kíván, unióból hűtőkamrákat, amelynek alapja a korsze- Olaszországból jéggyártó, rű cateringüzem. A Ferihe- Hollandiából sonkavágó gégyi repülőtéren szerda dél- peket szereztek be. dolgozata nyitja meg, amely vet. amely mint a recenErdei Ferenc és Makó kap- zensek egyöntetűen megálcsolataival foglalkozik. Az lapítják, gazdag anvagú, téírás kissé vázlatos ugyan, in- nyékben és megállapítások kább újságba, mint folyóiratba való, de adatainak érdekessége, s tónusának lírai emelkedettsége miatt közéleti és tudományos temégis előnyösen különbözik vékenységének. Az összeállításban különösen érdekesek Erdei Ferenc eredeti szövegei. Péter László közli azt a Kinek a városa Szeged? című írást, amely eredetileg a Délmagyarország 1933-as karácsonyi számában jelent meg. A cikk főképpen azért izgalsem kell magyarázni De j™!'*m6rt 7" w"* *Z Újfa" kozlo is rámutat — azt a kérdést teszi fel, amelyre Erdei utolsó művében, a Város és vidékében adta meg a végső feleletet. Érdemes felidézni ennek a régi cikknek egyik zárógondolatát: „Nagyszeged eszméjénél tehát az első tennivaló egy olyan közigazgatási rendezés. amely úgy kapcsolja egybe a város körüli tanyai vagy nem tanyai falukat, hogy azok kapnak ugyan igazgatási és költségvetési önállóságot, azonban egymás közti összefüggésükben egy nagyobb közigazgatási egységet alkotnak • Nagyszeged törvényhatóságát." Ezenkívül négy olyan levelet olvashatunk az összeállításban, amelyet Erdei Ferenc Gál Istvánhoz, az ide gen nyelven megjelent tanulmányok szerkesztőjéhez írt Nagykőrösről, illetve Szigetszentmiklósról, 1942-ben és 43-ban, Ezekből a levelekből sok más mellett Erdei precíz, pontos munkamódszerére is fény derül. tására képes. Beruházási költsége több mint 16 millió forint volt. Gépeinek egy része hazai termék, ezenkívül többek között Svédországból automata mosogatóö. U