Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-28 / 176. szám

SíERBA, MTI. JPtnJS 28. m DÉLMAGYARORSZÁG POSTAIM Gyakorta büszkélkedhe­tünk teljes joggal azért, hogy olvasóinknak sokszor ad kezébe tollat a közérdek. Az azonban már igencsak elgondolkodtat bennünket, amikor személyes ügyekben fordulnak hozzánk olvasóink. Félreértés ne essék! Nem akkor töpreng az ember, ha valaki ügyes-bajos dolgának nehézkes intézéséért, a hi­vatali vagy vállalati bürok­rácia miatt panaszkodik. Az gondolkodtat el, ha pár em­ber ügye kerül hozzánk, „se­gítsünk" jelszóval. Például Shcy Nándorné panaszkodik, a Tavasz utca 22. számú — az ő szomszédságában levő ház egyik lakójának kutyá­jára. Azt írja: dolgozó, idős asszony. Egész nyáron csu­kott ablakok mögött kell él­nie, mert a szomszéd kutyá­ja éjjelente dühös csaholás­sal marja a kerítést. Nem tud pihenni. Kéri, segítsünk rajta, mert ő hiába szólt a szomszédnak, hiába írt a II. kerületi tanácsi hivatalnak, a helyzet nem változott. Szívesen segítenénk, csak­hát mi nem vagyunk ható­ság. No, meg az ilyesmit legjobban néhány baráti szó és némi segítőkészség intéz­heti el. Mi csak abban bíz­hatunk, hogy a szomszéd emberi kötelességének tart­ja: csendet tartson házatá­ján és éjjelente ne zavarja kutyája mások nyugalmát. Ezt természetesen nemcsak emberbaráti jóindulat, ha­nem a csendháborításra vo­natkozó rendeletek is diktál­nák. Csak az a kár, hogy az ilyen ügyeket nem lehet egy-két baráti, jószomszédi szóval megoldani. Csendháborítás Szinte mindenki kényes éjszakai nyugalmára. Senki sem veszi jónéven, ha az utcákon felcsapó, többnyire ital fűtötte hangokat, ének­lést. Sajnos, az éjjeli zajnak jó néhány szenvedő alanya akad, tekintettel a vendég­lőből hazatérők minden éj­szaka tekintélyes számára. Dr. Zoltán Róbert (Deák Fe­renc utca 2.), is hasonló miatt panaszkodik. Amiatt, hogy július 17-én este a MÉK irodaházóban esküvőt rendeztek. Illetve ez nem is lett volna baj, csakhát az esküvőből hajnaltájban utca­bál lett, ami nem zajlott a legcsendesebben. Olvasónk a rendeleteket és az emberi együttélés íratlan szabályai­ra hivatkozik. Intézkedést kér, hogy hasonló esetek ne ismétlődjenek meg. Kérésé­nek íme helyt adtunk. Piac és kofák Csiszár Géza (Marx tér 17.) olvasónk piac-ügyben kér intézkedést. Azt írja, hogy a kofák, már kora reg­gel felvásárolják a friss és szép árut a kistermelőktől, és azt később busás haszon­nal értékesítik. Ügy, hogy mire a háziasszonyok a piac­ra mennek, mór csak a ma­radékból válogathatnak a kistermelőknél. Az árusok­nál rengeteg a friss áru, csak éppen jóval drágábban. Olvasónk intézkedést sürget, legalább a magánkereskedők felvásárlási idejének korlá­tozását kéri. Az érdekeltek hozzászólnak — Hogy bennünket kitiltsanak a belvárosból? Kész röhej! Emberélet — méterben ^Osak másfél méteren mú­lott" — írja levelében Kő­hegyi Sándor Vörösmarty utca 3. alatt lakó olvasónk —, hogy Újszegeden, a gyer­mekgondozó és a felvonulá­si épületeknél levő sarkon, a Balfasoron az FA 82-04 rendszámú, szabálytalanul kanyarodó teherautó el nem ütött egy motorost A gép­kocsivezetőt nem nagyon ér­dekelhette az ügy —írja ol­vasónk —, mert megállós nélkül továbbhajtott. Azt sem nézte meg, történt-e va­lami baj. Olvasónk azt kéri. közöljük levelét, hátha el­gondolkodik a hibás sofőr. Ml csak annyit fűznénk hozzá mindehhez, hogy ez nem a legjobb módja az el­gondolkodtatásnak. Az min­denképpen becsülendő, hogy olvasónk vette a fáradsá­got, és tollat fogott egy őt csak nézőként érintő ügy­ben. De mégjobban tette volna, ha a rendőrség köz­lekedésrendészetének ír, két tanú nevét ls mellékelve. Az „elgondolkodás" nyilván si­keresebb lett volna némi pénzbüntetéssel is serkentve. Válaszol az illetékes Július 21-i Postaládánk­ban Hernádi András olva­sónk Repülő-Presszóra vo­natkozó véleményének ad­tunk helyt. Szabó József, a Csongrád megyei Vendéglá­tólpari Vállalat Igazgatója levelében sajnálkozását fe­jezi ki. Egyben közölte, hogy az ügyet még az írás megje­lenésének napján kivizsgál­tatta, és a vétkes dolgozót felelősségre vonják. Csattanós választ kaptak, a Dankó Pista utca lakói, a múltheti Postaládánkban közzétett levelükre. A II. kerületi tanácsi hivatal igaz­gatási osztályától kapott ha­tározat szerint ugyanis a le­vegőt „illatosító" Dunai Jó­zsefet 3 ezer forintos pénz­bírsággal sújtották. Ismét az IKV Szalai László (Hajnóczy utca 15.) olvasónk az Ingat­lankezelő Vállalat lassú és körülményes ügyintézése miatt perel. Nem elsőként teszi ezt, hiszen e vállalat már sok ember kezébe adott tollat elintézett ügyirat he­lyett. Olvasónk azt írja, hogy június 29-én levélben kérte a lakbérhozzájárulási lap megküldését. Július 12­én már személyesen is bent járt, a Petőfi Sándor sugár­út 5. alatt levő házkezelősé­gen. Az ügy intézője azt mondta neki, másnap postá­ra adja a lapot. Csakhát, úgy látszik, ez nem sikerült. Olvasónk emellett még la­káskulcsát ls hiányolja, amely szőrén-szálán eltűnt a vállalatnál. Levélírónk sok más do­logban is irt nekünk. Javas­latait, eszmefuttatásait kö­szönjük, ha néhánnyal kö­zülük — például az ifjúság problémája — nem is ér­tünk egyet. Ifjúsági napok — ötödször Háromféle programvariá­cióval várja az ország min­den részéből összesereglő mintegy hétezer fiatalt a szegedi ifjúsági napok im­már ötödszörre sorra kerülő rendezvénysorozata. A fesztiválvárosba 12 or­szágos gyüjtőállomásról ér­keznek meg az ifjúsági na­pok fiatal vendégei, akik először július 31-én, szom­baton délután a Széchenyi téri hagyományos karneváli felvonulást tekintik meg. Ugyanezen a napon este a szabadtéri játékok soron kö­vetkező előadása, a Magyar Állami Népi Együttes Ecseri lakodalmas című jubileumi műsora fogja szórakoztatni a népes vendégsereget. Másnap, augusztus 1-én. vasárnap a szintén hagyo­mányos Expressz Shaw '71 című vidám zenés műsor gazdagítja az ifjúsági napok programját; ezt a rendez­vényt az újszegedi szabad­téri színpadon többször egy­más után megismétlik. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Újdonsága a szegedi if­júsági napoknak, hogy au­gusztus 2-án, hétfőn délelőtt 10 órától a Salgótarjánban megtartott V. országos ama­tőr könnyűzenei fesztivál díjasainak műsorát láthat­ják-hallhatják azok a fiata­lok, akik a háromnapos programra jelentkeztek. A hagyományokhoz híven a részvételi jegy felmutatá­sa ellenében az idei nyáron is díjtalanul utazhatnak az ifjúsági napok vendégei a szegedi villamosokon, s azok a fiatalok, akik a tavalyi részvételi jegyüket megőriz­ték — mint „törzsvendégek" — az Expressz megyei ki­rendeltségénél történö je­lentkezéskor a teljes rész­vételi díjból 5 százalékos ár­kedvezményt kapnak. Peskó György orgonahangversenye Peskó György minit kar­vezető ez év tavaszán jelen­tős sikerrel mutatkozott be Szeged közönségének. Hét­főn este az orgona pad hoz ült, és játékával egy csapás­ra meghódította nagyszámú hallgatóit. Művészi mérték­tartás, a formaépítkezés belső egyensúlya és a stílusok hi­bátlan, mindvégig muzsiká­ló értelmezése azok a jel­lemvonások, amelyek az elő­adást színessé és tartalmassá avatták. A hangszeres vir­tuozitás tökélyével szeren­csésen párosult a hangzás tisztasága, a jól átgondolt regiszterkezelés fotyamá­nyaként. J. S. Bach h-moll prelúdium és fúgájával in­dult a műsor, amely szám­ról számra fokozódó hatás­sal vezetett el Liszt gran­diózus programköltemé­nyéig. G. F. Hündel egyik „német áriá"-jában Szőkefal­vi Nagy Katalin csengő szopránja, zenei biztonsága és az átélés mély őszintesé­ge szerzett a hallgatóságnak nem mindennapi élményt. A ritkán hallható kamaramű­be egy koncertáló oboaszóla­mot is illesztett a zeneszer­ző, amit Nagy Imre, a Sze­gedi Szimfonikus Zenekar kiváló szólistája szólaltatta meg az énekhez való hangszínben alkalmazko­dással, Peskó György zene­kart pótló, eleven kíséretével. Bach monumentális Esz­dúr prelúdiuma és a híres hármas fúga a dinamikai kontrasztok között sem áldo­zott fel semmit világos szer­kezetéből. A BACH névből készült Liszt Prelúdium és Fúga magával ragadó rög­tönzésére egv Adagio tétel igazi romantikus lírája adott megható választ, majd a ze­neköltő egyik lányának em­lékére szerzett variációk (Weinen, Klagen), s főként a Bach-korál elhaló hangjai­nak varázsa tett pontot szá­zadunk egyik orgonaremeké­hez. Szatmári Géza Dózsa: Bessenyei Ferenc Már Szegeden van, de ml még Pesten találkoztunk, egy olyan napon, amikor Bessenyei Ferencnek alig volt valami dolga. Legalább­is igy mondta reggel fél ki­lenckor. Először 11-re be­széltünk meg találkozót, ké­sőbb azonban — többszöri telefonváltás után — kide­rült, csak este 7-kor talál­kozhatunk. A rövidnek ígér­kező filmgyári munka elhú­zódott. Ilyen volt a könnyű nap; a művész fáradtan és ko­molyan jött a randevúra. S ilyen lesz az egész nyár. A Margitszigeten az Uri muri Szakhmáry Zoltánját ját­szotta, Szegeden két szerep várja, a Csínom Palkó Ba­logh Ádámja és a Dózsa. — Mi lesz így a nyári pi­henéssel? — Nem hiszek a nyara­lásban. Nem tudok mit csi­nálni. Üljek a Balaton part­ján és nézzem a vizet? A tétlenség engem untat és idegesít. A kedvemre való munka akármilyen nya­Üzenetek Bullas János (Zrínyi utca 10.) olvasónk kérdésére egye­lőre biztos választ nem tu­dunk adni. Azt, hogy a Központi Könyvtár építése­kor a Zrínyi utca 2. és 10. számú sarokházakat lebont­ják-e, csak a kiviteli tervek elkészülte után fogjuk biz­tosan tudni. A tervpályáza­ton ugyanis csak javaslatok születtek. Bende Egon (Haj­nóczy utca 13.) olvasónk ar­ról érdeklődik, kaphat-e va­lahol tanácsot a kerti virá­gok kezelésére és betegségei gyógyítására vonatkozóan. A vetőmagboltban, vagy akár a füvészkertben valószínűleg szívesen segítenének olva­sónk gondjain. Ábrahám La­josné (Tarján 305.) írásunk­hoz küldött kiegészítéseit köszönjük, alkalomadtán fel­használjuk. Polgár Péter (Vár utca 11.) véleményével egyetértünk, a Kossuth Ha­lászuti Szövetkezet sellő­pincérlány reklámjának va­lóban inkább egy giccskiál­lításon lenne helye. Európai középiskolások szemináriuma Budapesten „A tanuláshoz való jogo­kért Jövőnkért, egy békés Európa jövendő társadalmá­ért... " — ezeknek a gon­dolatoknak jegyében kezdő­dött meg tegnap délelőtt a DÍVSZ budapesti székházá­ban az európai középiskolá­sok szemináriuma. A tanács­kozást — amelynek részve­vőt között Európa számos országának fiataljai megta­lálhatók — a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség kezdeményezte u DÍVSZ bu­dapesti, illetve a Nemzetkö­zi Diákszövetség pozsonyi kongresszusán. Szűts Pál. a Magyar Ifjúság Országos Ta­nácsának elnöke megnyitójá­ban hangsúlyozta, hogy ezek a közvetlen tanácskozások, találkozók minden bizonnyal hozzájárulnak a kölcsönös megértéshez, a különböző országok fiataljai kapcsola­tainak erősítéséhez. A ta­nácskozás első napján hang­zott el dr. Medgyes Bélának, a Művelődésügyi Miniszté­rium helyettes főosztályve­zetőjének előadása a magyar középiskolai oktatási rend­szerről, s kedden hallgatták meg a résztvevők Borbély Gábort, a KISZ Központi Bizottságának osztályvezető­jét, aki A középiskolások helye és szerepe a társada­lomban címmel tartott elő­adást. ralásnál jobban pihentet. Az olyan, mint például a sze­gedi. — A szabadtéri mégiscsak különleges műfaj. Nem kí­ván ez bizonyos erőtöbble­tet? — Különleges műfaj? Mi­ért lenne különleges? A szín­ház szabadtéren született. Persze a színész, aki szabad­térin játszik, csak úgy érez­heti, hogy csakugyan a színház születésével találko­zik, ha művészi értelemben jó a színpad és jó a néző­tér. Például olyan, mint a görögöké, ahol a nézőtér minden pontján tökéletesen lehetett hallani még a szí­nész sóhajtását is. Nem kell félni a szabadtértől... — Olyan szerepben, mint a Dózsa, csakugyan nem... — Illyés drámáját az egyik legerősebb magyar drámá­nak érzem: a Bánk bánhoz hasonlítható. 1956-ban, ami­kor a budapesti Nemzeti színpadán először játszot­tuk, azért volt nagy ese­mény a bemutatója, mert az új magyar drámairodalom abban az időben jelentke­zett először nagy formátu­mú művekkel. A drámát az­óta nem játszották. Jó len­ne, ha most a szegedi sza­badtéri után ismét műsorra tűznék. — Mi a legfontosabb eb­ben a drámában? — Dózsa alakja. Nemcsak azért, mert az 6 forradal­ma a korai parasztháborúk között a legnagyobb, s nem­csak azért mert internacio­nalista volt, hiszen minden Duna menti nép részt vett benne, hanem mindenek­előtt — természetesen ezzel együtt — azért, mert az ő alakjában és forradalmában valósult meg az, hogy ma­gyarnak lenni nem faji, ha­nem erkölcsi kérdés. Illyés elévülhetetlen érdeme, hogy ezt a gondolatot rendkívüli intenzitással fejezte ki drá­májában. — Mit érez a legfonto­sabbnak a szerepformálás­ban? — A közérthetőséget. Vi­lágosan szeretnék beszélni arról a hősiességről, amely­lyel mi már csak a köztere­ken, szobrokban megfogal­mazva találkozhatunk. A dráma hatalmas és hiteles történelmi lecke, tanulására és tanulságra egyaránt al­kalmas. De csak nyilván ak­kor, ha közérthetőségre tö­rekszünk, amit a szegedi sza­badtéri természete egyébként meg is követeli. — Es a Balogh Adám? — Nagyon kedves szerep. A figura közel áll hozzám. Az ének már nehezebb ügy. Előttem híres énekesek ját­szották a szerepet, s ez na­gyon megnehezíti a dolgom. Remélem majd, hogy szóla­mommal mindig időben lé­pek be. Az előadást maga a szerző, Farkas Ferenc ve­zényli, s nem hiszem, hogy máskor intene be, mint ami­kor kell. Ezzel persze már eleve minden felelősséget rá­hárítok ... 0. u .

Next

/
Thumbnails
Contents