Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

2 SZOMBAT, 1971. JtLIUS 81 Nimeri ismét hatalmon Újabb harcok Szudánbon? — Kivégzések Khartoumban? a Khartoum—Kairó (Reu­ter, AFP, MTI. MENA, AP) A pénteki kairói lapok vezető helyen adják hírül, hogy Nimeri szudáni elnök a hozzá hű katonai egysé­gek segítségével meghiúsí­totta a 72 órás államcsínyt és ismét magához ragadta a hatalmat. Csütörtök estétől kezdődően Nimeri folytatólagos tele­ionkapcsolatot tartott fenn Szadat egyiptomi és Kad­hafi líbiai elnökkel. Nimeri közölte Szadattal. hogy teljes mértékben ura a helyzetnek, a lázadást le­verték, és helyreállították az ország nyugalmát. A szu­dáni belügyminiszter riadó­készültséget rendelt el az összeesküvők kézrekerítése végett Nimérl szudáni államfő a kairói rádiónak adott pén­teki -telefoninterjújában az egyiptomi forradalom 19. év­fordulója alkalmából üdvö­zölte az Egyesült Arab Köz­társaság népét és fegyveres erőit A frontvonalakon har­coló egyiptomi katonáknak győzelmet kívánt az Izrael ellen vívott harcban. A telefoninterjú során Ni­meri elmondta, hogy mint­egy 30 katonája halt meg és a khartoumi kórházak tele vannak a csütörtöki harcok során megsebesült katonák­kal és polgári személyek­kel. Jólértesült khartoumi dip­lomáciai körök szerint a szudáni fővárosban pénteken délután heves lövöldözés folyt az elnöki palota környékén. Tankokból tüzeltek a házte­tőkön rejtőző orvlövészek­re. Az elnöki palota köze­lében levő brit nagykövet­ség épülete megsérült, de sebesülés nem történt. A washingtoni külügyminisz­térium péntek délutón je­lentette, hogy a khartoumi amerikai diplomáciai misz­szió épülete előtt őrt álló amerikai tengerészgyalogos könnyebb sérülést szenvedett a közeli tűzpárbaj következ­tében. Washington és a khartoumi amerikai misszió között ezután megszakadt az összeköttetés. A MENA egyiptomi hír­ügynökség khartoumi jelen­tese szerint Nimeri szudáni elnök elrendelte az őt eltá­volító puccs részeseinek azonnal bíróság elé állítá­sát. Hasem Attát, a szudáni népi fegyveres erők főpa­rancsnokát, a forradalmi pa­rancsnoki tanács alelnökét három katonatiszt társával együtt pénteken Khartoum­ban kivégezték — jelentette az omdourmani rádió közlé­sére hivatkozva a MENA. Az AP amerikai hírügy­nökség magyar idő szerint 17 órakor Kairóból szerzett telefonértesülésre hivatkozva jelentette, hogy Hasem Attát és három tiszt tár­sát még nem végezték ki. Az értesülést a hírügynökség Mmunir Hammad ezredestől, Nimeri vezérőrnagy szárny­segédjétől kapta. • Tunisz (AFP) Babiker el-Nur Oszmán ezredes és Faruk Hamadal­lah őrnagy Líbiából repUlógépen úton van Khartoum felé — — jelentette pénteken dél­után a líbiai hírügynökségre hivatkozva a Reuter iroda és az AFP hírügynökség. A két szudáni vezető csütörtö­kön Londonból brit repülő­gépen Indult haza, hogy Ni­meri megbuktatását köve­tően megalakítsák az új kor­mányt. A brit repülőgépet a líbiai hatóságok leszállásra kényszeritették és a szudáni vezetőket letartóztatták. Megérkezésről nem adtak ki jelentést. C Beirut (UPI) Az igen jól értesült beiruti An-Nahar szerint Abdelkha­lik Mahgub, a Szudáni Kommunista Párt főtitkára, aki nemrég titokzatos körül­mények között eltűnt, je­lenleg Khartoumban tartóz­kodik. A lap libanoni tudósítója szerint az az egyiptomi kül­döttség, amely „Szadat el­nök megbízásából a szudáni fővárosban járt, hogy a Ni­merit megdöntő tisztekkel a kapcsolatot fölvegye, talál­kozott Mahgubbal. Mahgub — korábbi hírek szerint — június elején el­tűnt börtönéből, s azóta nem bukkant fel. A Nixon-Mao kézszorítás előtt A „kínai üzlet" ezer igenszavazatot kap Megnyílt az ASZÚ kongresszusa Szadat elnök beszéde # Kairó (AFP, Reuter, MENA) Kairóban pénteken meg­nyílt az Arab Szocialista Unió országos kongresszusa, mintegy 1900 küldött rész­vételével. A kongresszuson részt vesz az SZKP küldött­sége Borisz Ponomarjovnak, a Központi Bizottság titká­rának vezetésével. Szavazás eredményekép­pen Anvar Szadatot egyhan­gúlag megválasztották az ASZÚ elnökévé és az ASZÚ országos kongresszusának elnökévé. Ezután beszédében Anvar Szadat ismertette az EAK katonai-politikai helyzetét és elemezte a közel-keleti hely­zetet. Kitérve az 1971. május 15-1 puccskísérletre, Szadat hang­súlyozta, hogy az összees­küvők egyike sem volt tag­ja a forradalmat végrehajtó szabad tisztek csoportjának. „Kijelentem, amint a néhai Nasszer elnök tette 1967-ben, hogy Önök, az ASZÚ kong­resszusának tagjai, mint a nép képviselői, az 1952. jú­lius 23-i forradalom ügyei­nek továbbvivői." Szadat beszédében különö­sen heves támadást intézett Husszein jordániai király ellen. „Husszein a palesztin ellenállás hóhéra. Drágán fog megfizetni bűneiért, bár Amerika áll mögötte". Az EAK elnöke kijelen­tette: a palesztinai ellenál­lók között árulók vannak, nevezetesen a palesztinai népi felszabadítási front tagjai, akik elfoglalták az EAK és Szaúd-Arábia stocholmi nagykövetségét. Az egyiptomi elnök az 197l-es évet döntőnek ne­vezte, hangsúlyozva, hogy ez az év nem múlhat el az arab—izraeli konfliktus ren­dezése nélkül, bármilyen sú­lyos áldozatokba kerüljön is. „Nem vagyunk hajlandók to­vább tűrni egy Olyan hely­zetet, amely sem háború, sem béke, amely elviselhe­tetlen számunkra és hadse­regünk számára." Szadat elnök beszédében Nimeri szudáni elnököt és a szudáni népet az EAK tel­jes támogatásáról biztosítot­ta. A szudáni eseményeket felidézve, az elnök elmond­ta, hogy Nimeri háromnapos elmozdítása természetesen nagy reményeket keltett Iz­raelben. Ügy számítottak, hogy az Egyiptom, Szudán. Líbia és Szíria szövetségé­nek végét jelenti. A válság­nak azonban vége és Szu­dán azonnal csatlakozik a szövetséghez, amint a hely­zetet arra alkalmasnak íté­li. Szadat sajnálkozását fe­jezte ki a keleti front fel­bomlása miatt. „Szomorúan kell megállapítanom, hogy még mindig vannak arabok, akik inkább a szavak és a jelszavak háborúját választ­ják". Ugyanakkor elmond­ta, hogy Husszein király a nap folyamán levelet inté­zett hozzá, amelyben ismé­telten leszögezi: érvényesnek tartja a jordániai hatóságok és a palesztinai kommandók kapcsolatát szabályozó kairói egyezményt Szadat kijelen­tette: a levél más témáit nem ismerteti, mert azok nem érdemelnek említést. Szadat elnök hangsúlyoz­ta: Egyiptom még mindig tiszteletben tartja a Bizton­sági Tanács 1967. novemberi határozatát. Ismét megerősítette a Szuezi-csalorna újra meg­nyitásával kapcsolatos kez­deményezést. Lengyel terveifikészítés «T Varsó (MTI) Döntő szakaszába érke­zett az 1972—1975-ös len­gyel népgazdasági terv elő­készítése — jelentette ki a Prespektiwy című hetilap­nak adott nyilatkozatában Piotr Jaroszewlcz miniszter­elnök. A terv irányelveinek ki­dolgozásakor mindenekelőtt három célt vettek figyelem­be — mutatott rá a lengyel minisztertanács elnöke. Az első: a lengyel nép anyagi, munka- és életviszonyainak gyors és jelentós mértékű javítása. A másik megoldandó feladat a munkaerőkérdés. 1975-ig 3,5 millió fiatalnak kell munkát adni, ez a há­ború utáni időszak rekord­ját jelenti. A harmadik feladat Len­gyelország gyors gazdasági fejlődésének biztosítása. A következő tervidőszak­ra — folytatta Jaroszewicz — a nemzeti jövedelem 38— 39 százalékos növelését irá­nyoztuk elő. A legfontosabb feladat ezen a téren az ipar­ra vár, a bruttó ipari ter­melésnek 50 százalékkal kell emelkednie 1975-ig. A mezőgazdasági termelés előirányzott növekedése a következő tervidőszakra 18 —21 százalék. 3 Kissinger 1971 júliusi, • titokzatos pekingi útja előtt nemcsak a Fehér Ház­ban és a pekingi „Tiltott vá­rosban", azaz a vezető kínai politikusok rezidenciájában, meg a genfi—varsói, közel száznegyven találkozón fog­lalkoztak komoly, alapos elő­készítés után az 1972 máju­sa előttre időzített látoga­tással, az USA elnökének pekingi utazásával... Még 1966-ban — persze több éves gondos és titkos tárgyalás után — megala­kult az , .amerikai—kínai kapcsolatokkal foglalkozó országos bizottság''; tagjai között ismert politikai sze­mélyiségek és nagyhatalmú üzletemberek voltak. A bi­zottság a legnagyobb titok­ban dolgozott. adatokat gyűjtött, szakembereket hallgatott meg és első nyil­vános megemlítésére is csak 1966-ban került sor. Igaz, 1965 áprilisában — néhány héttel a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai kalóztáma­dások megindulása után! — különleges esemény tanúi lehettek az Amerikai Keres­kedelmi Kamara évi kong­resszusára kiküldött újság­írók. Elhangzott ugyanis az elnökségnek egy tömör ja­vaslata, amely felszólította a kormányt: tanulmányozza, milyen lépéseket lehetne tenni abból a célból, hogy megnyíljanak a kapcsolatok csatornái az USA és a Kínai Népköztársaság között. Á ja­vaslat elhangzott, és a jelen volt mintegy ezer üzletem­ber egyhangúlag megszavaz­ta az indítványt. A nagy monopóliumoknak a „kínai üzlet" iránti feszült érdek­lődése nyílt kifejezést ka­pott. Hétszázötven milliónyi fogyasztót jelentő piac lehe­tősége politikai változás is érlelhet... Még egy év sem telt el és a szenátus külügyi bizottsá­ga, a Fulbright-bizottság 1966 márciusában napirend­re tűzte a kínai—amerikai politikai viszony kérdését. Hol voltunk már az óvatos „kapcsolatok csatornáinak megnyitása" kifejezésétől! A szenátusi bizottság vitájá­ban 11 szenátor szólalt fel, beszédeikben a washingto­ni kínai politika teljes felül­vizsgálatáról, a kereskedel­mi kapcsolatok normalizálá­sáról, sót a diplomáciai el­ismerésről, nagykövetségek cseréjéről, Kína ENSZ-tag­ságának kérdéséről is szó esett. Bár csak három sze­nátor védte a régi, a mere­ven Peking-ellenes irányvo­nal minden részletét, a vita még nem hozott konkrét eredményt. Nem volt na­gyobb hatása Edward Ken­nedy (1966 májusi) kong­resszusi felszólalásának sem, amelyben a demokrata sze­nátor világosan kifejtette: „Az amerikai kormány szá­mára elérkezett az idő a Kínára vonatkozó politika felülvizsgálatára". De már érlelődtek a hatá­rozottabb döntések. Igaz, fé­lelmetes erőkkel kellett megküzdenie azoknak, akik a Kína-politikában fordula­tot óhajtottak. Az amerikai politikában 1949, a Kínai Népköztársaság megalakulá­sa óta a legtevékenyebb — és legtöbb eredményt elérő — kijárócsoport, úgynevezett „lobby" volt a „Tajvan-lob­by", a csangkajsekista báb­kormányt támogató üzletem­berek és politikusok szövet­sége. (Még 1949-ben történt, hogy a külügyminisztérium megkérdezte a vezető üzlet­embereket, minő vonalat javasolnak a népi Kínával szemben. A tanácskozáson III. John Rockefeller volt a fő hangadó. Azt mondta: minden eszközt fel kell hasz­nálni Peking ellen és maga mellé állított lényegében minden monopolista csopor­tot; megszervezték az „egy­milliós bizottságot", hogy az egymillió aláírást gyűjtsön egy Kína-ellenes kiáltvány­ra. Rockefeller és mások 300 000 dollárt fizettek az USA egyik legügyesebb reklamvállalatának, a Ha­milton Wright Organisation­nak, hogy az dolgozza ki Tajvan támogatásának ame­rikai ízű reklámtervét. A „Tajvan-lobby" vezetői kö­zött volt mindenekelőtt a hidegháborús külügyminisz­ter, John Foster Dulles, de odatartozott a hírhedt „bo­szorkányüldöző" Joseph McCarthy szenátor és a sze­nátus olyan neves figurái, mint Knowland, Mansfield, Humphrey, Goldwater — szóval valódi „kétpárti vál­lalkozás" állt Csang-Kaj-sek mögé.) A „Tajvan-lobby" poli­tikusait a már említett Ken­nan-cikk rázta fel. Kennan világos felhívása, hogy a szovjet—kínai ellentétet amerikai célra kell felhasz­nálni, egyre több támogató­ra talált. Sőt, a támogatás­nak egy dollárban is kifejez­hető formája is megjelent. 1967 nyarán a Rockefel­alapítvány (pedig Rockefel­lerek a „Tajvan-lobby" ala­pítói voltak!) a Ford-alapít­vánnyal együtt egy 370 000 dolláros csekket küldött a már említett, amerikai—kí­nai kapcsolatokkal foglalko­zó országos bizottság mun­káiénak támogatására... Megindult az álcázás mű­velete is. Egy szovjet újság­író, Georgij Ratyiani, Wa­shingtonba járva, igyekezett beszélgetései során tájéko­zódni az amerikai—kínai kapcsolatok kérdéséről, kü­lönös tekintettel a varsói nagyköveti tárgyalásokról szóló, rejtelmes utalásokkal teli, feltűnően optimista cé­lozgatásokra. Amikor haza­tért, a Pravdában beszámolt az amerikai politikusokkal folytatott beszélgetéseiről. „Valamennyien szinte ugyan­azokkal a szavakkal ismé­telkettéik: ne gondolja, hogy valamilyen formában is fel akarjuk használni saját ér­dekünkben az önök ellenté­tét Kínával. Ezt a formulát unos-untalan, de állandóan ismételgették" — írta Ra­tyiani. Persze aki csak vala­mennyire is ismerős a pro­pagandaanalízis tudományá­ban, az jól tudja, hogy az efféle gyakori ismételgetés sohasem véletlen: a megis­mételt tagadás mögött rej­tett szándék lapul. S vajon a politikai megfigyelő elfe­lejtheti-e az amerikai poli­tika oly sok fordulatában tevékeny szereplőként részes George F. Kennen azóta oly sokszor hangoztatott (de leg­alább ugyanannyiszor elhall­gatott!) szavait arról, hogy „ostobaság lenne... figyel­men kívül hagyni a szovjet —kínai konfliktust és ki nem használni a benne rejlő kedvező lehetőségeket". Itt meg kell állnunk egy pillanatra. A szocialista po­litika minden lehetséges al­kalommal, teljes őszinteség­gel, és éppen a lenini taní­tásokhoz való hűség jegyé­ben fejti ki, hogy küzd a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egy­más mellett élésének megva­lósulásáért. Ebből a szem­oontból csak üdvözölhető a kínai—amerikai viszony normalizálása, sőt, adott esetben még az a nem min­dennapi látvány is. hogy Richárd M. Nixon Mao Ce­tung oldalán jelenik meg iz­gatott film-,. fotó- és tv-ri­porterek lencséi előtt. Ám azt aligha felejthetjük el, hogy Pekingben a SALT­tárgyalásoktól kezdve az atomsorompó-egyezményig minden szovjet—amerikai megbeszélés alkalmával át­kozódva emleeetlek valami­féle, sohasem létezett „nagy­hatalmi cinkosságot" — és most ezek a tegnapi átkozó­dók küldenek udvarias meg­hívást. a Fehér Ház jelenlegi urának... (Folytatjuk..) Gárdos Miklós Tanácskozás Kínáról Nixon elnök megbeszélést folytatott William Rogert külügyminiszterrel. A téma Kina volt. Az amerikai kor­mány neveben Rogers néhány napon belül nyilatkozik arról, hogy milyen engedményt kínál Washington a Kí­nai Népköztársaságnak ENSZ-képviselet kérdésben. A Nixon-kormány ezzel az engedménnyel gyakorla­tilag feladja több évtizedes politikáját, és valamilyen for­mulát alakit ki Kina bebocsátására. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy Rogers a hét elején néhány külföldi dip­lomatának állítólag már értésére adta- az Egyesült Ál­lamoknak számos elképzelése van Tajvan ENSZ-tagságá­nak megőrzésére. A Gabonatermesztési Ku­tató Intézet (Szeged. Alsó Kikötő sor 5.) elfekvó készletébe! eladásra felajánl motorkerékpár-alkatrésze­ket és gumiabroncsokat. Telefon: 12-133. Ügyintéző: Orsainé. S. 111 528 Koszigin fogadta Estaing-t S Moszkva (TASZSZ) Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök pénteken fo­gadta Valery Glscard d'Es­taing-t Franciaország gaz­dasági és pénzügyminiszte­rét, aki az állandó szovjet— francia vegyesbizottság 6. ülésszakán részvevő francia küldöttséget vezeti. Kozmosz-430 • Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban pénte­ken Föld körüli pályára bo­csátották a Kozmosz—430 mesterséges holdat. A szput­nyik fedélzetén elhelyezett tudományos berendezés se­gítségével folytatják a vi­lágűr kutatását a régebben meghirdetett programnak megfelelően. A berendezés szabályszerűen működik. AZ ORSZÁG ÖSSZES BÚTORBOLTJAIBAN a Szegedi Bútor (volt Felszabadulas Asztalos Szövetkezet) modern lakásbútorait A választék állandó bővítése mellett készséggel állunk rendelkezésére kedves megrendelőinknek. TEKINTSE MEG A SZEGEDI IPARI KIÁLLÍTÁSON ES VÁSÁRON LEGÚJABB TERMÉKEINKET. D 1275

Next

/
Thumbnails
Contents