Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

2 SZOMBAT, 1971. JtLIUS 81 Nimeri ismét hatalmon Újabb harcok Szudánbon? — Kivégzések Khartoumban? a Khartoum—Kairó (Reuter, AFP, MTI. MENA, AP) A pénteki kairói lapok vezető helyen adják hírül, hogy Nimeri szudáni elnök a hozzá hű katonai egységek segítségével meghiúsította a 72 órás államcsínyt és ismét magához ragadta a hatalmat. Csütörtök estétől kezdődően Nimeri folytatólagos teleionkapcsolatot tartott fenn Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnökkel. Nimeri közölte Szadattal. hogy teljes mértékben ura a helyzetnek, a lázadást leverték, és helyreállították az ország nyugalmát. A szudáni belügyminiszter riadókészültséget rendelt el az összeesküvők kézrekerítése végett Nimérl szudáni államfő a kairói rádiónak adott pénteki -telefoninterjújában az egyiptomi forradalom 19. évfordulója alkalmából üdvözölte az Egyesült Arab Köztársaság népét és fegyveres erőit A frontvonalakon harcoló egyiptomi katonáknak győzelmet kívánt az Izrael ellen vívott harcban. A telefoninterjú során Nimeri elmondta, hogy mintegy 30 katonája halt meg és a khartoumi kórházak tele vannak a csütörtöki harcok során megsebesült katonákkal és polgári személyekkel. Jólértesült khartoumi diplomáciai körök szerint a szudáni fővárosban pénteken délután heves lövöldözés folyt az elnöki palota környékén. Tankokból tüzeltek a háztetőkön rejtőző orvlövészekre. Az elnöki palota közelében levő brit nagykövetség épülete megsérült, de sebesülés nem történt. A washingtoni külügyminisztérium péntek délutón jelentette, hogy a khartoumi amerikai diplomáciai miszszió épülete előtt őrt álló amerikai tengerészgyalogos könnyebb sérülést szenvedett a közeli tűzpárbaj következtében. Washington és a khartoumi amerikai misszió között ezután megszakadt az összeköttetés. A MENA egyiptomi hírügynökség khartoumi jelentese szerint Nimeri szudáni elnök elrendelte az őt eltávolító puccs részeseinek azonnal bíróság elé állítását. Hasem Attát, a szudáni népi fegyveres erők főparancsnokát, a forradalmi parancsnoki tanács alelnökét három katonatiszt társával együtt pénteken Khartoumban kivégezték — jelentette az omdourmani rádió közlésére hivatkozva a MENA. Az AP amerikai hírügynökség magyar idő szerint 17 órakor Kairóból szerzett telefonértesülésre hivatkozva jelentette, hogy Hasem Attát és három tiszt társát még nem végezték ki. Az értesülést a hírügynökség Mmunir Hammad ezredestől, Nimeri vezérőrnagy szárnysegédjétől kapta. • Tunisz (AFP) Babiker el-Nur Oszmán ezredes és Faruk Hamadallah őrnagy Líbiából repUlógépen úton van Khartoum felé — — jelentette pénteken délután a líbiai hírügynökségre hivatkozva a Reuter iroda és az AFP hírügynökség. A két szudáni vezető csütörtökön Londonból brit repülőgépen Indult haza, hogy Nimeri megbuktatását követően megalakítsák az új kormányt. A brit repülőgépet a líbiai hatóságok leszállásra kényszeritették és a szudáni vezetőket letartóztatták. Megérkezésről nem adtak ki jelentést. C Beirut (UPI) Az igen jól értesült beiruti An-Nahar szerint Abdelkhalik Mahgub, a Szudáni Kommunista Párt főtitkára, aki nemrég titokzatos körülmények között eltűnt, jelenleg Khartoumban tartózkodik. A lap libanoni tudósítója szerint az az egyiptomi küldöttség, amely „Szadat elnök megbízásából a szudáni fővárosban járt, hogy a Nimerit megdöntő tisztekkel a kapcsolatot fölvegye, találkozott Mahgubbal. Mahgub — korábbi hírek szerint — június elején eltűnt börtönéből, s azóta nem bukkant fel. A Nixon-Mao kézszorítás előtt A „kínai üzlet" ezer igenszavazatot kap Megnyílt az ASZÚ kongresszusa Szadat elnök beszéde # Kairó (AFP, Reuter, MENA) Kairóban pénteken megnyílt az Arab Szocialista Unió országos kongresszusa, mintegy 1900 küldött részvételével. A kongresszuson részt vesz az SZKP küldöttsége Borisz Ponomarjovnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével. Szavazás eredményeképpen Anvar Szadatot egyhangúlag megválasztották az ASZÚ elnökévé és az ASZÚ országos kongresszusának elnökévé. Ezután beszédében Anvar Szadat ismertette az EAK katonai-politikai helyzetét és elemezte a közel-keleti helyzetet. Kitérve az 1971. május 15-1 puccskísérletre, Szadat hangsúlyozta, hogy az összeesküvők egyike sem volt tagja a forradalmat végrehajtó szabad tisztek csoportjának. „Kijelentem, amint a néhai Nasszer elnök tette 1967-ben, hogy Önök, az ASZÚ kongresszusának tagjai, mint a nép képviselői, az 1952. július 23-i forradalom ügyeinek továbbvivői." Szadat beszédében különösen heves támadást intézett Husszein jordániai király ellen. „Husszein a palesztin ellenállás hóhéra. Drágán fog megfizetni bűneiért, bár Amerika áll mögötte". Az EAK elnöke kijelentette: a palesztinai ellenállók között árulók vannak, nevezetesen a palesztinai népi felszabadítási front tagjai, akik elfoglalták az EAK és Szaúd-Arábia stocholmi nagykövetségét. Az egyiptomi elnök az 197l-es évet döntőnek nevezte, hangsúlyozva, hogy ez az év nem múlhat el az arab—izraeli konfliktus rendezése nélkül, bármilyen súlyos áldozatokba kerüljön is. „Nem vagyunk hajlandók tovább tűrni egy Olyan helyzetet, amely sem háború, sem béke, amely elviselhetetlen számunkra és hadseregünk számára." Szadat elnök beszédében Nimeri szudáni elnököt és a szudáni népet az EAK teljes támogatásáról biztosította. A szudáni eseményeket felidézve, az elnök elmondta, hogy Nimeri háromnapos elmozdítása természetesen nagy reményeket keltett Izraelben. Ügy számítottak, hogy az Egyiptom, Szudán. Líbia és Szíria szövetségének végét jelenti. A válságnak azonban vége és Szudán azonnal csatlakozik a szövetséghez, amint a helyzetet arra alkalmasnak ítéli. Szadat sajnálkozását fejezte ki a keleti front felbomlása miatt. „Szomorúan kell megállapítanom, hogy még mindig vannak arabok, akik inkább a szavak és a jelszavak háborúját választják". Ugyanakkor elmondta, hogy Husszein király a nap folyamán levelet intézett hozzá, amelyben ismételten leszögezi: érvényesnek tartja a jordániai hatóságok és a palesztinai kommandók kapcsolatát szabályozó kairói egyezményt Szadat kijelentette: a levél más témáit nem ismerteti, mert azok nem érdemelnek említést. Szadat elnök hangsúlyozta: Egyiptom még mindig tiszteletben tartja a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatát. Ismét megerősítette a Szuezi-csalorna újra megnyitásával kapcsolatos kezdeményezést. Lengyel terveifikészítés «T Varsó (MTI) Döntő szakaszába érkezett az 1972—1975-ös lengyel népgazdasági terv előkészítése — jelentette ki a Prespektiwy című hetilapnak adott nyilatkozatában Piotr Jaroszewlcz miniszterelnök. A terv irányelveinek kidolgozásakor mindenekelőtt három célt vettek figyelembe — mutatott rá a lengyel minisztertanács elnöke. Az első: a lengyel nép anyagi, munka- és életviszonyainak gyors és jelentós mértékű javítása. A másik megoldandó feladat a munkaerőkérdés. 1975-ig 3,5 millió fiatalnak kell munkát adni, ez a háború utáni időszak rekordját jelenti. A harmadik feladat Lengyelország gyors gazdasági fejlődésének biztosítása. A következő tervidőszakra — folytatta Jaroszewicz — a nemzeti jövedelem 38— 39 százalékos növelését irányoztuk elő. A legfontosabb feladat ezen a téren az iparra vár, a bruttó ipari termelésnek 50 százalékkal kell emelkednie 1975-ig. A mezőgazdasági termelés előirányzott növekedése a következő tervidőszakra 18 —21 százalék. 3

Kissinger 1971 júliusi, • titokzatos pekingi útja előtt nemcsak a Fehér Házban és a pekingi „Tiltott városban", azaz a vezető kínai politikusok rezidenciájában, meg a genfi—varsói, közel száznegyven találkozón foglalkoztak komoly, alapos előkészítés után az 1972 májusa előttre időzített látogatással, az USA elnökének pekingi utazásával... Még 1966-ban — persze több éves gondos és titkos tárgyalás után — megalakult az , .amerikai—kínai kapcsolatokkal foglalkozó országos bizottság''; tagjai között ismert politikai személyiségek és nagyhatalmú üzletemberek voltak. A bizottság a legnagyobb titokban dolgozott. adatokat gyűjtött, szakembereket hallgatott meg és első nyilvános megemlítésére is csak 1966-ban került sor. Igaz, 1965 áprilisában — néhány héttel a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai kalóztámadások megindulása után! — különleges esemény tanúi lehettek az Amerikai Kereskedelmi Kamara évi kongresszusára kiküldött újságírók. Elhangzott ugyanis az elnökségnek egy tömör javaslata, amely felszólította a kormányt: tanulmányozza, milyen lépéseket lehetne tenni abból a célból, hogy megnyíljanak a kapcsolatok csatornái az USA és a Kínai Népköztársaság között. Á javaslat elhangzott, és a jelen volt mintegy ezer üzletember egyhangúlag megszavazta az indítványt. A nagy monopóliumoknak a „kínai üzlet" iránti feszült érdeklődése nyílt kifejezést kapott. Hétszázötven milliónyi fogyasztót jelentő piac lehetősége politikai változás is érlelhet... Még egy év sem telt el és a szenátus külügyi bizottsága, a Fulbright-bizottság 1966 márciusában napirendre tűzte a kínai—amerikai politikai viszony kérdését. Hol voltunk már az óvatos „kapcsolatok csatornáinak megnyitása" kifejezésétől! A szenátusi bizottság vitájában 11 szenátor szólalt fel, beszédeikben a washingtoni kínai politika teljes felülvizsgálatáról, a kereskedelmi kapcsolatok normalizálásáról, sót a diplomáciai elismerésről, nagykövetségek cseréjéről, Kína ENSZ-tagságának kérdéséről is szó esett. Bár csak három szenátor védte a régi, a mereven Peking-ellenes irányvonal minden részletét, a vita még nem hozott konkrét eredményt. Nem volt nagyobb hatása Edward Kennedy (1966 májusi) kongresszusi felszólalásának sem, amelyben a demokrata szenátor világosan kifejtette: „Az amerikai kormány számára elérkezett az idő a Kínára vonatkozó politika felülvizsgálatára". De már érlelődtek a határozottabb döntések. Igaz, félelmetes erőkkel kellett megküzdenie azoknak, akik a Kína-politikában fordulatot óhajtottak. Az amerikai politikában 1949, a Kínai Népköztársaság megalakulása óta a legtevékenyebb — és legtöbb eredményt elérő — kijárócsoport, úgynevezett „lobby" volt a „Tajvan-lobby", a csangkajsekista bábkormányt támogató üzletemberek és politikusok szövetsége. (Még 1949-ben történt, hogy a külügyminisztérium megkérdezte a vezető üzletembereket, minő vonalat javasolnak a népi Kínával szemben. A tanácskozáson III. John Rockefeller volt a fő hangadó. Azt mondta: minden eszközt fel kell használni Peking ellen és maga mellé állított lényegében minden monopolista csoportot; megszervezték az „egymilliós bizottságot", hogy az egymillió aláírást gyűjtsön egy Kína-ellenes kiáltványra. Rockefeller és mások 300 000 dollárt fizettek az USA egyik legügyesebb reklamvállalatának, a Hamilton Wright Organisationnak, hogy az dolgozza ki Tajvan támogatásának amerikai ízű reklámtervét. A „Tajvan-lobby" vezetői között volt mindenekelőtt a hidegháborús külügyminiszter, John Foster Dulles, de odatartozott a hírhedt „boszorkányüldöző" Joseph McCarthy szenátor és a szenátus olyan neves figurái, mint Knowland, Mansfield, Humphrey, Goldwater — szóval valódi „kétpárti vállalkozás" állt Csang-Kaj-sek mögé.) A „Tajvan-lobby" politikusait a már említett Kennan-cikk rázta fel. Kennan világos felhívása, hogy a szovjet—kínai ellentétet amerikai célra kell felhasználni, egyre több támogatóra talált. Sőt, a támogatásnak egy dollárban is kifejezhető formája is megjelent. 1967 nyarán a Rockefelalapítvány (pedig Rockefellerek a „Tajvan-lobby" alapítói voltak!) a Ford-alapítvánnyal együtt egy 370 000 dolláros csekket küldött a már említett, amerikai—kínai kapcsolatokkal foglalkozó országos bizottság munkáiénak támogatására... Megindult az álcázás művelete is. Egy szovjet újságíró, Georgij Ratyiani, Washingtonba járva, igyekezett beszélgetései során tájékozódni az amerikai—kínai kapcsolatok kérdéséről, különös tekintettel a varsói nagyköveti tárgyalásokról szóló, rejtelmes utalásokkal teli, feltűnően optimista célozgatásokra. Amikor hazatért, a Pravdában beszámolt az amerikai politikusokkal folytatott beszélgetéseiről. „Valamennyien szinte ugyanazokkal a szavakkal ismételkettéik: ne gondolja, hogy valamilyen formában is fel akarjuk használni saját érdekünkben az önök ellentétét Kínával. Ezt a formulát unos-untalan, de állandóan ismételgették" — írta Ratyiani. Persze aki csak valamennyire is ismerős a propagandaanalízis tudományában, az jól tudja, hogy az efféle gyakori ismételgetés sohasem véletlen: a megismételt tagadás mögött rejtett szándék lapul. S vajon a politikai megfigyelő elfelejtheti-e az amerikai politika oly sok fordulatában tevékeny szereplőként részes George F. Kennen azóta oly sokszor hangoztatott (de legalább ugyanannyiszor elhallgatott!) szavait arról, hogy „ostobaság lenne... figyelmen kívül hagyni a szovjet —kínai konfliktust és ki nem használni a benne rejlő kedvező lehetőségeket". Itt meg kell állnunk egy pillanatra. A szocialista politika minden lehetséges alkalommal, teljes őszinteséggel, és éppen a lenini tanításokhoz való hűség jegyében fejti ki, hogy küzd a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósulásáért. Ebből a szemoontból csak üdvözölhető a kínai—amerikai viszony normalizálása, sőt, adott esetben még az a nem mindennapi látvány is. hogy Richárd M. Nixon Mao Cetung oldalán jelenik meg izgatott film-,. fotó- és tv-riporterek lencséi előtt. Ám azt aligha felejthetjük el, hogy Pekingben a SALTtárgyalásoktól kezdve az atomsorompó-egyezményig minden szovjet—amerikai megbeszélés alkalmával átkozódva emleeetlek valamiféle, sohasem létezett „nagyhatalmi cinkosságot" — és most ezek a tegnapi átkozódók küldenek udvarias meghívást. a Fehér Ház jelenlegi urának... (Folytatjuk..) Gárdos Miklós Tanácskozás Kínáról Nixon elnök megbeszélést folytatott William Rogert külügyminiszterrel. A téma Kina volt. Az amerikai kormány neveben Rogers néhány napon belül nyilatkozik arról, hogy milyen engedményt kínál Washington a Kínai Népköztársaságnak ENSZ-képviselet kérdésben. A Nixon-kormány ezzel az engedménnyel gyakorlatilag feladja több évtizedes politikáját, és valamilyen formulát alakit ki Kina bebocsátására. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy Rogers a hét elején néhány külföldi diplomatának állítólag már értésére adta- az Egyesült Államoknak számos elképzelése van Tajvan ENSZ-tagságának megőrzésére. A Gabonatermesztési Kutató Intézet (Szeged. Alsó Kikötő sor 5.) elfekvó készletébe! eladásra felajánl motorkerékpár-alkatrészeket és gumiabroncsokat. Telefon: 12-133. Ügyintéző: Orsainé. S. 111 528 Koszigin fogadta Estaing-t S Moszkva (TASZSZ) Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök pénteken fogadta Valery Glscard d'Estaing-t Franciaország gazdasági és pénzügyminiszterét, aki az állandó szovjet— francia vegyesbizottság 6. ülésszakán részvevő francia küldöttséget vezeti. Kozmosz-430 • Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban pénteken Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—430 mesterséges holdat. A szputnyik fedélzetén elhelyezett tudományos berendezés segítségével folytatják a világűr kutatását a régebben meghirdetett programnak megfelelően. A berendezés szabályszerűen működik. AZ ORSZÁG ÖSSZES BÚTORBOLTJAIBAN a Szegedi Bútor (volt Felszabadulas Asztalos Szövetkezet) modern lakásbútorait A választék állandó bővítése mellett készséggel állunk rendelkezésére kedves megrendelőinknek. TEKINTSE MEG A SZEGEDI IPARI KIÁLLÍTÁSON ES VÁSÁRON LEGÚJABB TERMÉKEINKET. D 1275