Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-23 / 172. szám

PÉNTEK, 1971, JÜLIUS 23. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Ma: az Ecseri lakodalmas premierje Ma, pénteken este Ismét premierre ke­rül sor a Dóm téri színházban. Az Idei második bemutatón a Magyar Állami Né­pi Együttes mutatja be Ecseri lakodalmas címmel műsorát. Az éppen húszesztendős együttes jubileumi műsorával keresztmet­szetet ad eddigi tevékenységéről. A há­romrészes műsor Kodály—Rábai Kállai kettősével kezdődik, s színpadra kerülnek olyan népszerű táncszámok, mint a Botos pásztortánc, az Üvegestánc, a Gyöngyfalvi legényes és Gulyás—Rábai Este a fonó­ban, valamint Első szerelem című mun­Mintha könyvet lapozna Szegedi vendég a Népi Együttesben A Magyar Állami Népi Együttes talán az egyetlen a szabadtéri játékokon, mely teljesen önellátó. Komplett társulattal érkezik, tartja előadásalt. Hozzá nem kell gondoskodni kórusról, zené­szekről, próbáikat sem elő­zik meg a hagyományos sta­tisztaválogatók. Azaz hogy egyetlen vendégművészük akad mégis, a díszletterve­ző Székely László, aki a táncos, énekes, zenekari produkciók közvetlen kör­nyezetét, hátterét, első rá­látásra az egész színpad, előadás panorámáját, leve­gőjét teremti meg. A Szege­di Nemzeti Színház díszle­tezője fiatalon, a városban eltöltött szűk hat esztende­jével is „régi bútordarab" a Játékokon. Megkóstolta a tágabb szakma legkülönbö­zőbb izeit, „végigjárta a létrát" anyagbeszerzéstől, festéstől az önálló tervezé­sig: a Vámos Lászlóval együtt töltött munka ered­ményei voltak a Hamlet, Az ember tragédiája és a Trójai vök emlékezetes bemutatói. Most Rábai Miklóssal dol­gozott attól a pillanattól tel­jes egyetértésben, közösen beszélt nyelvet, elképzelést alakítva ki, hogy tavasszal Pesten, a Népi Együttes Cor­vin téri székházában asztal mellé ültek. — Sallangmentesség volt a közös elhatározásunk, hi­szen a szabadtéri sajátos környezetéhez csak így al­kalmazkodhatunk. A terve­zés legfontosabb feladatát az a tény jelölte ki, hogy az együttes a címadó Ecseri lakodalmas mellett — ju­bileumi műsort szánva — liúsz esztendő terméseinek javából válogatott. Ilyen esetben a szcenika egyik lehetősége: valamennyi pro­dukciónak megfelelő han­gulati beállítottságot, disz­letezést adni — a másik, amit szerencsésebbnek talál­tunk, az adott anyagi fel­tételekkel olyan háttértablót komponálni, mely folyama­tosságot, összeköttetést biz­tosít a különféle táncos, énekes, zenekari darabok mögött. így, miközben a díszletbetétek megfelelő népművészeti ornamentiká­val játszanak alá a táncok­nak, a díszletkollekció egé­széből kiderül a műsor sok­oldalúsága, az előadás non­stop jellege. A Népi Együttes bemuta­tójához készült forgatható díszletbetétek nagy előnye, hogy viszonylag kevés sze­mélyzettel, egyszerű techni­kával mozgathatók. A né­zőknek úgy tűnik, mintha színes, eleven mesekönyvet lapozgatna, s a felrajzolt grafikák vetületeit vissza­kapja a táncosok produk­cióiból, Máskor meg, a kó­rusok, zenekar számainál, mozgatható kocsival kon­centrálják a figyelmet az énekesekre, szólistákra, a tett színhelyére. Székely Lászlót nem kell bemutatni. A színházjárók közül akinek elkerülte volna figyelmét seregnyi darab díszletképe, tavaly együtt láthatta azokat Székely László nagyvonalú önálló ki­állításán a Bartók Béla Mű­velődési Központban. Az anyag egy része most prá­gai kiállításra vándorolt, s a szegedi művész a közel­jövőben pesti bemutatkozást is tervez. De sürgetik a so­ros feladatok: Szabadkára szeptemberre készítik el Vö­rösmarty Csongor és Tündé­jének díszlet-, illetve jel­mezterveit, majd két hazai munka következik. A szege­di színház nyitódarabjának, Arbuzov: Arbát meséinek — illetve a Szolnokon, Vass Karoly rendezésében bemu­tatásra kerülő Gyárfás-víg­játéknak, a Dinasztiának díszletterve. N. L Botostáno Első szerelem Az Állami Népi Együttes egyik leghangulatosabb táncszáma Gulyás László. Rabai Miklós Első szerelem című kompozíciója. A gyáva legény és a szerelmes lány történetét feldolgozó tánc egységbe ötvözi a lírát és a humort, s a tánc sajátos nyelvén szinte többet mond el a helyzet hangulatáról, mint a szó. Aki nyárról nyárra végig­figyelte a Magyar Állami Népi Együttes szegedi ven­dégszerepléseit, könnyen fel­figyelhetett egy szőkebaj ­szos, könnyű mozgású férfi­re, aki többnyire a csoport­táncok hirtelen előugró szó­listájaként tűnt fel az egy­mást követő műsorszámok­ban... Hogy mivel adott, s ad okot a reá való nézésre? Hogy mi miatt kellett kivá­lasztani őt a pódium annyi benépesítője közül? Aligha felelhető más ezek­re a kérdésekre, mint az, hogy — egyéniség! Így, bizony így: egyéniség; nagy és erős táncos egyéni­ség a Magyar Állami Népi­együttes egyik legrégebben színpadon levő tagja, Erdé­lyi Tibor, aki jószerivel már több mint másfél évtizede kovácsa a világjáró művész­csoport sikereinek. Régen, és „mélyen" kezd­te ő a néptánc művészeté­nek művelését, hiszen — mint néhány évvel ezelőtt egy hosszú és „vallomásos" nyilatkozatában ejmondotta — úgy fedezték fel egy ap­rócska kisfalusi csoportban, s úgy ívelt fel a pályája, mint ahogy rajta kívül ke­veseké. Ha társát keressük e szép karrierben, talán csak a szintén legendás sorsú és te­hetségű Léka Gézát említ­hetjük meg, aki ugyancsak a teljes ismeretlenségből bukkant fel, s járta be ké­sőbb — micsoda sikerrel! — a világot. Erdélyi Tibor — aki az Állami Népi Együttes csü­törtök esii nagysikerű fő­próbáján ismét a régi, s úgy tűnik, elkophatatlan kedv­vel, erővel táncolta el az egymást követő képek több főszerepét — nagy tánctu­dásán kívül még egy dolog­ról híres: művészi fafaragá­sairól. Nem egy-két csodálója, de barátainak, híveinek sok­százas tábora állítja, hogy éles hegyű bicskájával is képes felidézni annyi szép­séget, mint gyorsan perdülő, szépen lendülő lábával, kar­jával ... Így aztán nem túlzás, ha azt mondjuk róla: a nép­művészet sokoldalú művelő­je ő, s mint ilyen, egyik utolsó képviselője a nagyra hivatott, s ma már, sajnos, egyre inkább utánpótlás nélkül maradó őstálentumdk­nak. Erdélyi Tibort ezért úgy köszöntjük most Szegeden, mint egy kivételes képessé­gű együttes különösen kivé­teles képességű tagját, s azt kívánjuk neki, hogy sok szép estén táncoljon még mind a maga, mind pedig a folklórt szerető közönség együttes örömére... A. L. Történetek a térről lika néni lehetett már hetvenéves, amikor először jelentkezett nálam statisz­tálni. Kis tápéi szatyrával odaállított hozzám és rop­pant határozottan ezt mond­ta: — Elvtárs, vögyön föl en­göm statisztának, mert ezt a tornyot én építöttem, mög az apám. És mielőtt bármit szólhat­tam volna, már folytatta is a mesét. — Én hordtam a maltert, az apám mög rakta a téglát. Amikor az innenső torony kész lött, engöm küldtek ki a kosárba szétnézni. Ilka nénit természetesen nyomban alkalmaztam. Az utolsó János vitéz előadáson ugyanolyan határozottan, mint legelőször odajött hoz­zám és azt mondta: — Csemer elvtárs, fogad­ja el ezt a kis ajándékot, mert maga nagyon rcmdös volt hozzám. Azzal szatyrából egy se­lyempapírba bugyolált kis csomagot vett elő. Hiába mondtam, hogy nem szok­tam ajándé'kot elfogadni, meg hogy nem is érdemlem meg, de bizony végül is kénytelen voltam zsebre rakni, addig erősködött Ilka néni. Kibontottam. Egy doboz Tulipán cigaretta volt ben­ne, és egy sárga pöttyös zsebkendő. Ezt a fajta ciga­rettát máig sem kedveltem meg, a zsebkendővel együtt őrzöm. * Major Tamás Az ember tragédiáját rendezte a dóm előtt. Tűző napon folytak a próbák. Major fehér zsoké­sapkában állt mikrofonnal a kezében és a nézőtér hato­dik sorából adta az instruk­ciókat a tikkadozó színé­szeknek. Laboratóriumi csönd, a fürészgépek leállít­va, a kopácsolás beszüntet­ve. Körülbelül a 12. sorban üldögéltem egy másik dísz­letfeslö srác „kollegával" és csöndesen beszélgettünk a díszletről, néztük, milyen tennivalónk akad még. Ma­jor hirtelen felkapta fejét, hátrafordult és megszólalt: — Fiatalemberek, maguk rendeznek vagy én? Szótlanul, fülig vörösödve botorkáltunk ki a nézőtér­ről. bizony nem mertünk válaszolni, de nem is nagyon lehetett volna mit. A következő évben már rendezőasszisztens voltam a játékokon, társam pedig közben elvégezte a bölcsész­kart, most színikritikikat ír. Csemer Géza Sirils József felvételei AZ EGYIK LEGNAGYOBB SIKERŰ SZÁM: CIGANYTANO kája. Az estét Maros—Rábai címadó Ecseri lakodalmasa zárja. A kórus műso­rában egyebek közt .Bárdos Lajos művei szerepelnek, a zenekar pedig olyan nép­szerű számokat mutat he. mint Gulyás Széki muzsikája. Lajtha Soproni képek­je és Németh—Csámpay Bihari emlékezete. Az együttes művészeti vezetője és a legtöbb koreográfia alkotója Rábai Miklós Kossuth-díjas, érdemes művész. Vezényel Pásztj Miklós és Lantos Rezső. Vezető­prímás Berki László.

Next

/
Thumbnails
Contents