Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

CSÜTÖRTÖK, 1971, JÜLIUS 22. T A fellendülő néptáncmozgalomról Beszélgetés Rábai Miklóssal Siflis József felvételei Dóm előtt a Borisz Godunov Szombaton este kerül sor a dóm előtti színpadon az idei első operabemutatóra, Muszorgszkij Borisz Godunov cimü operájának előadására. A monumentális produkciónak Ígérkező előadást Szinetár Miklós rendezi és Vaszy Viktor vezényli. A szegedi szabadtéri hagyományainak megfelelően, ez az operabemutató is monumentalitásra, látványosságra törekszik. Sokat segít ebben Fülöp Zoltán hatalmas színpadképe. A vállalkozás — méreteit, nagyságát tekintve — a szabadtéri korábbi nagy sikereihez, az Aidához és a Trubadurhoz hasonlítható. Képünkön jelenet a kedd esti főpróbáról. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Rendhagyó karrier Késve érkezett a randevúra, melyet a városbán kevésbé jártas vendégeinkkel tanácsos módon rendre a Virág terraszra beszélünk meg. Ezt nem lehet eltéveszteni. Csányi Jánosnak azonban nyomósabb alibije volt: orvostól jött. Alaposan megfázott a hétfői próbán, nem is érezte magát kifogástalanul, mégis „megfújta" a felső hangokat — így aztán szigorú utasításra a premierig suttognia kell. — Az énekes halála — mutat torkára lemondóan —, ha jo hangban vagyok rózsaszínben látom a világot, ilyenkor minden szürke, agyhangú, merő reménytelenség. Pedig vastorkom van, fél évig „üvöltöttem" a Siegfriedet Pesten, három oktávnyi hangterjedelemmel basszbariton szerepeket is tudok — és most tessék, egyetlen hűvös este betette a kaput. Nagy baj azért nincs, sajnos énekeseknek számolni kell az efajta veszélyekkel. Mindenesetre alapos diétát tarthat a hangjának szombatig, hogy a Borisz bemutatóján azt a Grigorij trónkövetelőt hallja a szegedi publikum, aki az utóbbi évek egyik legnagyobb operai íöltünése volt Pesten. Ha lehet egy karriert váratlannak, véletlennek vagy rendhagyónak mondani, Csányi Jánosét feltétlenül. — Artistaként kezdtem a pályát — suttogja mosolyogva, miközben kézmozdulattal jelzi, az összeiüggéseket később elmagyarázza. — Válogatott akrobatikus tornászként álltam az embergúlak alatt, szaltóztam. S ha hozzáveszem, hogy hosszútávú futással es ökölvívással is foglalkoztam, elég messziről startoltam az operaszínpadra. Persze szerettem a zenét, gyakran eljártam az Operaházba, hallás után jegyeztem mgg az áriákat, s amikor jó kedvem volt, széles tarokkal énekelgettem a „sérórepertoárt". Igy történt azon az 1954-es napon is, amikor a fővárosi 3-as számú autójavítónál dolgoztam. Délután beállított a Váci úti szervizbe egy kocsi, vezetője az Operaház sofőré volt. Bent kornyikáltam az udvarban, mikor odajött és — mint a mesében — felajánlotta szolgálatait. Másnap meghallgatott az Operaház igazgatója, Tóth Aladár, akitől kaptam egy címet: tessek tanulni enekelüi. Azután bejártam az Operaházba statisztálni, lesni kezdtem a szakmát. A véletlen segített ismét: kétéves tanulás után kaptam a hírt, bonvivánt keresnek Kaposvárott. Itt ugrottam fejest a mélybe — mindjárt a Mosoly országával. Ujabb két esztendő múlva már Pécsett folytattam az operetteket, de rámtalál az első operaszerep ls, Sosztakovics Katerina Izmajlová jóban. Ezt követték a Jenufa. a Bánk, a Bűvös vadász Maxja, Megint rendhagyó kitérő. Az énekesjelöltek általában klasszikus-romantikus darabokkal kezdik; Csányi János modern színpadra csöppent. — Pécsről 1966-ban a Fővárosi Operettszínházhoz tértem haza. Több szempontból, hiszen a szomszédban lakom, a Hajós utcában, ahová saroknyira az Operaház is. Az operettszínházzal bejártam külföldet, Olaszországot. Stockholmot, Briiszszelt és a szomszédos államokat. Állandó tanulás közepette 1969-ben aztán sikerült Lukács Miklósnál a próbaéneklés, felvettek az Operába. S hogy teljes legyen a kép, az Idei nagy feltűnést keltett Siegfrieddel, a Ring talán legnehezebb feladatóval Csányi János belépett az elsőszámú Wagner-tenorok soróba. Az új évad ismét súlyos szerepeket ígér, az Istenek alkonyát és talán az Otellót. A sor végén pedig néhány esztendő múlva ott lehet a teljes Wagner-tetralógia, a Ring. Addig azonban lesz még egyéb dolga. Ne menjünk messzire: most szombaton Szegeden, a Borisz Godunov... Nikolényi István Régi kedves vendége a Szegedi Szabadtéri Játékoknak az Állami Népi Együttes, és Kossuth-díjas vezetőjével, Rábai Miklóssal is úgy beszélgetünk, mintha nem is annyi hónapja, de bizony csak néhány hete fejeztük volna be a legutóbbi interjút... — Milyen kedvvel jöttek ismét Szegedre? — Ide mindig jókedvvel jövünk! Szegeden szerepelni nagy tisztesség, s az a lehetőség, amelyet hatalmas méreteivel a Dóm téri színpad nyújt, újra meg újra megmozgatja mind a koreográfusok, mind a táncosok fantáziáját. — Mi okozza a legtöbb fejtörést? — Az. hogy az együttes 115 emberével hogyan töltsük be azt a teret, amelyet más előadásokon sok száz főnyi statisztasefeg is elfér. Mi nem alkalmazhatunk statisztákat, hiszen a táncosok zenére mozognak, s így mindenképpen csak rontaná az összehatást a felfogadott segédszemélyzet. Nekünk a kidolgozottság maximumával kell közönség elé lépni, meri csak így adhatunk teljes élményt. — Miért az Ecseri lakodalmasra esett ismét a választás? — Ez a jubileumi műsorunk, s ebben az összeállításban mutatjuk be legsikeresebb műsorszámainkat. Többek között magát a lakodalmast, amelyet immár 1700-szor adtunk elő, mondhatni, a világ minden táján. Jelenleg egyébként hét ilyen teljes estét betöltő műsorunk van, és két újabb programon is dolgozunk. — Ez azt is jelenti, hogy az együttes új tagjainak meg kell tanulniuk a régi koreográfiát. Van-e sok új tag? — Mivel a tánc elsősorban a fiataloké, a néptáncot is csak fiatalok tudják igazán szépen előadni. Ahhoz, hogy az együttes jó produkciókkal rukkolhasson ki, új meg új táncosok szerződtetésére van szükség, olyanokéra, akikben megvan a jó szerepléshez szükséges dinamizmus és erő. Többek között a Vasas nagyszerű együtteséből is jöttek hozzánk táncosok. — A Vasas nagyszerű egyiltese fellépett a nemrég véget ért II, Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztiválon, ahol Rábai Miklós mint a zsűri társelnöke működött közre. Hogyan ítélt meg a néptáncnak ezt a versenyfórumát, s egyben néptáncmozgalom jelen helyzetét? — Az újszegedi szabadtéri színpad nagyszerű találkozónak adott otthont. Példás rendezésben egy ólyan verseny zajlott le itt, amely egyszerre bizonyította a baráti országok néptáncművészetének magas színvonalát, s azt, hogy az elmúlt évszázadok alatt a szomszédos kultúrák egymást állandóan termékenyítették. Különösen a szakemberek figyelhették meg a rokon motívumokat, illetve a mozdulatanyag alakulásának hasonló tendenciáit. Ami pedig magát a néptáncmozgalmat illeti, örömmel mondhatom, hogy ismét erőteljesen fejlődik. Egy korábbi hullámvölgy után most ismét növekvőben van e művészeti ág kultusza, s mind művelőinek, mind pedig híveinek tábora egyre nagyobb. Ez az örvendetes jelenség feltehetőleg az urbanizáció ellenhatásaként mutatkozik meg, s azt jelenti, hogy a városi ember mennyire vágyik a természetesre, az ősire, a folklór adta tiszta, nemes emberi értékekre. — Nem kell tehát félteni a néptánc jövőjét? , — Semmiképp sem! Igaz. hogy az úgynevezett primér tánc — amit az apa tanít meg a fiával — kevesebb, de mind több az úgynevezett szekunder tánc. amely oktatva, pódiumművészetként hat, gyönyörködtet. Ha ez a szekunder tánc jó tradíciókra épít, ha a régi mozdulatokat a hagyomány szellemében formálja, akkor tovább éltetheti népművészetünket a jövendő generációk szellemi gyarapítására. — Végezetül: milyen újabb nagy turné vár a Magyar Állami Népi Együttesre? — A Columbia-társasággal tárgyalunk egy amerikai útról, amelynek során az USA nyugati partvidékét, illetve Kanadát járnánk végig. Ha megegyezünk, jövő év januárjában repüljük át az óceánt... Akácz László Népi játékok szabadtéri színpadon Számítsunk i a számítógépekre! Ipari-tudományos konferencia Tegnap delelótt a városi tanácsháza nagytermében megkezdődött a IV. iparitudoimányos konferencia. Az előadássorozat témájául idén a számítgépek alkalmazását választották a rendezők. Szeged, úgy is, mint a programtervező matematikusképzés bázisa, úgy is, mint a JATE Kibernetikai Laboratóriumának otthont adó váro6, joggal vállalkozhatott ilyen témájú konferencia rendezésére. A kezdeményezés időszerű, csokorba kell szedni a számítógép alkalmazás lehetőségeit-problémáit, hisz a IV. ötéves terv már komoly szerepet szán ezeknek az okos gépeknek, s kisebb számítógépeket már a Videoton is készít. A rangos esemény megnyitóján megjelent és az elnökségben foglalt helyet Szabó Sándor, a megyei partbizottság titkára is. Dr. Erdélyi Ferenc, az MTESZ Csongrád megyei szervezetének titkára köszöntötte a konferencia résztvevőit, majd bevezető előadásában Zentai Béla, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezetője hangsúlyozta a napirendre tűzöttek fontosságát. Mint mondotta, a IV. ötéves terv során 10 milliárd forintot áldozunk a hazai számítógépfejlesztési koncepció megvalósítására. A résztvevő szakemberek, gazdasági vezetők ezután „A számítógépek alkalmazásának hatása a vezetésre" című előadást hallhatták, erről a témáról Kertész Ádám, az IBM (a világ legnagyobb elektronikus számítógépgyártó cége) magyarországi vezérképviseletének igazgatója adott részletes tájékoztatást. Harmos Károly, az Építésgazdasági és Szervezési Intézet tudományos tanácsadója a házgyári termelési folyamatok számítógépes irányításáról számolt be, amely Szegeden is aktuális. A konferencia résztvevői tegnap délután megtekintették az ipari vásárt. Ma, a második napon „A hazai kis számítógépek egyes fejlesztési és alkalmazási kérdései", „Számítástechnikai tapasztalatok és lehetőségek a könynyűiparban" és „Magyarországi gépbeszerzési lehetőségek" címmel hangzanak el előadások, majd dr. Muszka Dániel, a JATE Kibernetikai Laboratórium tudományos osztályvezetője mond zárszót. S. M. A Magyar Állami Népi Együttes két szabadtéri produkciója, az 1969-ben bemutatott Jeles napok és az idén műsorra kerülő Ecseri lakodalmas című összeállítás lakodalmas jelenete egy régi gondolat megvalósítását jelenti. Ez a gondolat a Szegedi Fiataloktól származik, azoktól a lelkes fiatal tudósoktól, művészektol, akik 40 esztendővel ezelőtt Hont Ferenc vezetésével megteremtették és sikerre vitték Szeged színházművészeti vállalkozását. A magyar nép színjátékszerű szokásainak gyűjtésével már régebb óta foglalkozott a néprajztudomány, ám a Szegedi Fiatalok gondoltak először arra, hogy az összegyűjtött anyagnak színpadon, mégpedig a szegedi szabadtéri színpadon lenne legméltóbb helye. Ortutay Gyula foglalkozott e kérdéssel 1935-ben a közös viták eredményeit összefoglaló Magyar népi szabadtéri játélt című tanulmányában, mely a Szegedi Fiatalok A színpad című folyóiratának első számában látott napvilágot. Ortutay és Hont végső célja tulajdonképp a „modern magyar szabadtéri játék" megteremtése volt. Arra akartak választ adni, hogyan használhatók fel ehhez a népi színjátékszerű szokások. Elképzelésük szerint e szokásfarmák adnák megfelelő elrendezésben ennek az új szabadtéri játéknak a külső keretét. Mai szemmel különösen figyelemre méltó, amit Ortutay erről az elrendezésről ír: „Csoportosíthatjuk népi kultúránk szokás-, hagyomány- és hiedelemanyagát az évszakok és ünnepek változása szerint vagy épp a születéstől a sírig haladó sorrendben." A színpadra komponálásnak tehát két elképzelése született meg, melyeket a teoretikus hajlamú Hont „esztendőszínjáték"-nak, illetve „életszínjáték"-nak nevezett eL A Kollégium közössége a népi játékok színpadra vitelével a parasztság „emberi vergődésére", „számkivetett sorsára" akart figyelmeztetni, ugyanakkor azonban szembefordulni is egy dzsnetroid, népszínműves kultúra uralmával és megmutatni a magyar parasztság, a magyar nép művészetének örök értékeit. Tervük megvalósítása erdekében a legfontosabb feladatnak mindenekelőtt a parasztság színjátékszerű szokásainak összegyűjtését, elemzését tartották, annál inkább, mert ez a néprajzi kutatás akkortájt egyik legmostohábban kezelt területe volt. Ortutay — ugyancsak A színpadban — külön cikkben hívta fel a figyelmet e munka halaszthatatlan sürgősségére. Később ő maga dolgozta ki a rögzítés és feldolgozás módszereit. Saját gyűjtéséből már korábban közre adott egy Nyírségből való betlehemes játékot, a Kollégium közössége pedig 1938-ban tervbe vette Magyar színjátékszerű népszokások címmel gyűjtemenyes kötetének kiadósát. Erre azonban a kollégium feloszlása miatt már nem kerülhetett sor. Évtizedeknek kellett elteintök ezután. A Magyar Állami Népi Együttes Jeles napok című műsora — mint erre Hont Ferenc nemrég megjelent Folklór és színháztudomány című tanulmányában figyelmeztet — a népi szokás-, hiedelem- és hagyom anyán yag színpadra vitelének Ortutay és a Szegedi Fiatalok által megfogalmazott gondolatét valósítja meg: a tervezett két összeállíási lehetőség közül „az évszakok és ünnepek változása szerint" történőt, az úgynevezett „esztendő-színjátékot". Ehhez hadd tegyük hozzá: az Ecseri lakodalmas lakodalmas jelenete pedig része annak az egyelőre még mindig csak megálmodott népi játéknak, mely a paraszti életet mutatná be „a születéstől a sírig", Csaplár F6TCRÍ