Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

2 VASÁRNAP, 1971, JÚLIUS 1* A felelősség az Egyesült Államoké £ Párizs (Reuter) Nguyen Thi Binh asszony, a párizsi megbeszéléseken részvevő DIFK-küldöttség vezetője, a dél-vietnami ideiglenes forradaimi kormány külügyminisztere pénteken párizsi rezidenciáján fogadta a Reuter tudósítóját és válaszolt kérdéseire. A DIFK hétpontos javaslatáról szólva a külügyminiszter kifejtette, hogy kormánya ragaszkodik a DélVietnarr.ban állomásozó amerikai csapatok kivonási határidejének rögzítéséhez. „Airrikor a határidő kijelöléséhez ragaszkodunk, és az amerikai agresszió eredetére utalunk, ezzel — az amerikai fél állításával ellentétben — nem előfeltételeket teremtünk, hanem hozzá kívánunk járulni a kérdések tisztázásához és a tisztességes rendezés előkészítéséhez.'' Nguyen Thi Binh hangsúlyozta, hogy a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány a vietnami kérdés rendezése közben nem törekszik az Egyesült Államok kapitulációjára és megszégyenítésére. Hozzáfűzte viszont, hogy ez Egyesült Államoknak viselnie kell a felelősséget az amerikai agresszió okozta óriási pusztításokért. A Reuter tudósítójának kérdésére válaszolva a külügyminiszter-asszony kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya támogatja a DIFK hétpontos javaslatát, és segítséget nyújt a vietnami nép függetlenségi harcához. „Meggyőződésem — hangoztatta —, hogy a Kínai Népköztársaság a jövőben sem változtat ezen az álláspontján." Arra a kérdésre válaszolva, hogy a Kínai Népköztársaság miért döntött Nixon meghívása mellett, Nguyen Thi Binh így válaszolt: „mind a nagy, mind pedig a kis nemzetek kapcsolataik normalizálására törekednek". # Saigon (AP. UPI) A saigoni hadsereg szóvivőjének szombat reggeli közlése szerint Dél-Vietnamban a központi fennsík térségében két helyen is kiújultak a harcok. Négyórás csata zajlott le, körülbelül félúton az 5-ös és a 6-os tüzérségi támaszpont között Dak To városától délnyugatra, szemben az összefutó vietnami, laoszi és kambodzsai határral. A másik összecsapás színhelye Pleiku tartományban volt My Thach-tó\ körülbelül 64 kilométernyire délre. A szóvivő a saigoni koirmánycsapatok veszteségeiről semmiféle adatot sem közölt. Az amerikai parancsnokság szombaton nem adott ki katonai közleményt — ami a UPI megjegyzése szerint — arra mutat, hogy amerikai csapatok pénteken semmiféle jelentős harci cselekménybe sem keveredtek. Ngo Cong Duc dél-vietnami ellenzéki képviselő egyébként nemi jelöltetheti magát az augusztus 29-ére kitűzött dél-vietnami alsóházi választásokon, mert a saigoni kormány hatóságai a képviselőt „kommunistabarát állásfoglalással" vádolják. Olaszosztrák szerződés % Róma (Caputo) Olaszország és Ausztria szombaton szerződést kötött, amely hivatalosan is véget vet azoknak az ellentéteknek, amelyek a két országot több mint 20 éven keresztül a dél-tiroli kérdésben egymással szembeállították. Az olasz kormány ugyanis parlamenti bizottságot állított fel az ügy tanulmányozására. A bizottság több évi munka után rendezési tervet dolgozott ki. A rendezés értelmében a tartomány különleges autonóm státuszt kapott, és a németajkú lakosság nyelvi-kulturális jogait is biztosították. A szombaton aláírt szerződéssel most Ausztria is elfogadta és tudomásul vette a rendezést. Nixon csak jövőre utazik? II. Hasszán sajtóértekezlete Rabat (MTI) A marokkói hivatalos hírügynökség — újabb részleteket közölve II. Hasszán péntek esti sajtóértekezletéről — kiemeli az uralkodó ... . , . Marraazon megállapítását, hogy csinykisériet es a MarraMarókkó és Líbia között kechben 193 személy ellen megszakadtak a diplomáciai folyó összeesküvési per kökapcsolatok. Korábban zdtt semmiféle összefüggés ugyanis az EAK rabati nagy- marrakechi összekövetségének szóvivője úgy nmcs- A marra Kecm osszenyilatkozott, hogy Marokkó esküvőket az uralkodó szees Líbia mindössze kölesö- rint „külföldi hatalmak tánösen visszahívta nagyköve- mo®atták, míg a múlt szomteit. A szombati Al Ahram ... is ilyen értelmű értesülést ^ti puccskísérlettel kapcsokéról, hozzáfűzve, hogy ez a latban egyelőre „nem lehet megoldás megkönnyíti a két megállapítani, kik álltak a ország között kiéleződött vi- háttérben, de bárkik is volszony későbbi megjavításai tettek" a nagyköveteik felváltása ^ rossz 10ra te,tteK". vagy visszaküldése útján. Hasszán közölte toválbbá, H. Hasszán a diplomáciai hogy „az állami ügyek inkmpcsolatok helyreállításé- tézéséhez a jövőben több nak esélyeivel kapcsolatos komolyságra és több szigokérdésekre kijelentette: La- fúságra lesz szükség", bia „éles támadást" intézett országa ellen. ugyanakkor Líbia kezdeményezte a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, így „ezt a kérdést inkább Tripoliban kellene feltenni". # Washington (MTI) ezzel kapcsolatban azt a kérWashingtoni politikai és dést is felvetik, hogy a terdiplomáciai körök érdeklődé- vezett látogatás milyen sének központjában továbbra irányban befolyásolja a szovis Nixon elnöknek az a vá- jet—amerikai kapcsolatokat, ratlan bejelentése áll, hogy A megfigyelők többsége ab1972 májusáig hivatalos lá- ból indul ki, hogy amennyitogatást tesz a Kínai Nép- ben Nixon komolyan veszi köztársaságban. azokat a szavait, amelyek Washingtoni megfigyelők szerint a szovjet—amerikai szembenállás éveit' a tárgyalások korszakának kell felváltania, úgy kerülnie kell minden olyan látszatot, mintha pekingi látogatását szovjetellenes célokra kívánná felhasználni. Amerikai politikai és diplomáciai körökben ebből kiindulva lehetségesnek tartják, hogy az Egyesült Államok kormánya a közeljövőben érintkezést keres a Szovjetunió vezetőivel, és javasolni fogja a két ország legmagasabb rángú képviselőinek találkozóját A „nyugati Fehér Ház" jól értesült körei — tűnik ki a Reuter jelentéséből — újságírókkal folytatott beszélgetéseik során nem zárkóztak el az ilyen lehetőség elől, és burkolt formában céloztak arra, hogy a találkozó megfelelő színhelye Helsinki lehetne, ahol a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői — remélhetőleg még ebben az évben — egyezményt írnak alá a védelmi és támadó stratégiai fegyverek korlátozásáról. Líbia rabati nagykövetségéit egyébként még minidig marokkói katonai alakulatok őrzik. Hasszán szerint az állam# San Clemente—Washington (MTI) A Fehér Ház egyik szóvivője kijelentette, nem valósz'nű, hogy Nixon amerikai elnök még az idéri megvalósítja tervezett pekingi látogatását. Nyilatkozata szerint az sem tűnik valószínűnek, hogy a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok között még a látogatás előtt létrejönnének a diplomáciai kapcsolatok. A szóvivő hozzáfűzte, hogy az Egyesült Államokban Nixon tervezett látogatásáról az elnökön, tanácsadóján, Kissingeren és magas rangú politikusok szűk csoportján kívül senki sem tudott. Az amerikai külügyminisztérium egyik szóvivője pénteken azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok kormánya a csütörtöki bejelentés előtt mintegy húsz országot tájékoztatott az elnök tervbe vett kínai látogatásáról. A szóvivő nem volt hajlandó felsorolni, hogy mi lyen húsz országról van szó, de jól értesült körök tudni vélik, hogy ezek között van Tajvan, Nagy-Britannia, Franciaország, Japán, az NSZK, Dél-Korea és Ausztrália is. Az illető országok nagykövetei közül egyeseket Nixon maga hívott fel telefonon, másokkal pedig Rogers külügyminiszter közölte a hírt Egyes politikai körök Washingtonban olyan értesüléseket terjesztenek, hogy az előre tájékoztatott országok között van a Szovjetunió is. Külpolitikai REFLEKTOR A világ különböző tájaim történteket nem lehet mindig csak európai észjárással megítélni, kizárólag európai szemmel nézni. Az „ahány ház, annyi szokás" — a nemzetközi életben is igaz... Rabatban a hét elején a látszatra mit sem adva, a lehető lagsommásabb módon végezték ki a július 10-t puccskísérlet vezetőit. Tíz kivégzőosztag golyóitól omlott a földre négy tábornok és hat ezredes. A hivatalos közlés — nyilván belső használatra, egyrészt az elrettentést célozva, másrészt a király melletti kiállás jeleként értékelve — sietett hírül adni, hogy a sortűz eldördülte után a kivégzést végignéző tisztek odarohantak a hullákhoz és — leköpdösték azokat... Az úgynevezett „civilizált világ" elszörnyed. Sok hang hallatszik a rövid úton történt kivégzés miatt, a széplelkek szót emelnek az ellen, hogy Marokkó királya nem állította hadbíróság elé a lázadókat, hanem csak úgy egyszerűen végzett velük... Miért? Vajon II. Hasszán és hírhedt belügyminisztere, Ufkir tábornok akármilyen hadbírósági komédia végén nem ugyanúgy a falhoz állíttatta volna a monarchia és a monarcha ellen támadt tábornokokat, főtiszteket? Ben Barka elrablő/a Marokkó az arab világ legnyugatibb csücskében — nyugatbarát politikai rendszerben él. Washingtonban és Párizsban felszisszentek a Rabatban történtek láttára-hallatára: a marokkói vérengzés diszkreditálja a velük szövetséges rezsimet! Nem mintha például Ufkir tábornok eddig is „félelem és gáncs nélküli lovag" hírében állott volna.,. Még mindenki emlékszik arra, hogy az o emberei rabolták el 1965 októberében, fényes nappal, Párizs szívéből, a Lipp-étteremnek szinte a küszöbéről a haladó, baloldali politikust, II. Hasszán rendszerének demokratikus ellenfelét, Ben Barkát. Ám a tábornok-elnök halála után Franciaország gyorsan feledni tudta a Ben Barka-botrányt. Marokkó ugyanis több szempontból fontos Franciaországnak. A párizsi „mediterrán érdekövezetben" fekszik. Itt él a legtöbb francia telepes, kereskedő — az egykori gyarmatosítók hátvédhada. A marokkói bányák tetemes része a francia tőkéseknek hajt hasznot. S ami Párizs számára szintén létkérdés: ha nem a francia befolyás érvényesül itt, akkor megjelenik az amerikai! Washington és Peking Á hét másik nagy szenzációját Nixon amerikai elnőlé szolgáltatta, amikor a „kaliforniai Fehér Házban", azaz San Clemente-i nyaralójában rövid nyilatkozatot tett, s közölte, hogy pekingi meghívást fogadott el! A kínai meghívó fél gondolkozását csakúgy, mint az amerikai meghívott logikáját európai aggyal aligha tudjuk követni Egyfelől az utolsó évtized pekingi politikájának sajátos elemeit kell számba vennünk, másfelől az amerikai szokások-erkölcsök ismeretében kell végiggondolnunk, ami történt, történik és történni fog. Kínai népmesék furfangos fordulataira, látványos leleményére éppúgy utalhatunk, mint a politikai prakticizmus primitív elemeire — ezek együtt adhatják a pekingi meghívás magyarázatát. A kínai vezetők váratlan lépése szinte gyökeres szakítást jelent eddig hirdetett elveikkel. Mindenesetre, érdekes lesz annak megfigyelése, hogyan fogja a meglepetésszerű változást a kínai propaganda megmagyarázni a hazai közvéleménynek, és az amerikai imperializmus ellen, küzdő ázsiai népieknek. Hangsúlyozni sem szükséges, hogy a bejelentésnek, a kínai—amerikai politikában bekövetkezett fordulatnak rengeteg újabb és régi vonatkozása van. A kérdés rendkívül bonyolult, és a kényes problémák egész sorát veti fel. Például: mit jelent ez az indokínai rendezés szempontjából? Változik-e Washington magatartása Kína ENSZ-tagságával kapcsolatban? A Washington felé tett kínai lépést követi-e a szovjet kapcsolatok javítására Irányuló piekingi törekvés, vagy továbbra is szovjetellenes marad Kína magatartása? A kérdőjelek erdeje sorakozik a pekingi és washingJ toni bejelentés mögött. Csak a jövő adhat választ azokra a kérdésekre, amit a történtek felvetnek „J Pálfy József vUerényletek. a levegőben és a földön A 443 ssn níRj'zetklloniétcr területű, 15.5 millió lakosú Mnrokkúhan a függetlenség elnyerése óta megerősödött és a külföldi tőkével összefonódott burzsoázia, valamint az arab földbirtokosok és a berber törzsi arisztokrácia (a lakosság 56 százaléka berber, 64 száznléka arab) jelenti a monarchia támaszát. A gazdasági életben a francia töke mellett a fontosabb ágazatokban megjelent az merik al töke is. 20. Utazás egy ládában 1970 júniusának derekán, egy forró nyári estén, Ehrenfeld von Holleben, a Német Szövetségi Köztársaság brazíliai nagykövete gépkocsijába ült. Az autó elindult a nagykövet lakása felé vezető úton, de még fél kilométert sem haladtak, amikor a Candido-Mendes utcán kis teherautó állt meg hirtelen a kocsi előtt, a sofőrnek fékeznie kellett. Ehrenfeld von Holleben csak öt nappial és négy órával később folytathatta útját lakása felé. Elrabolták és csak kemény feltételek megvalósulása ellenében bocsátották szabadon. Maga a nagykövet így mesélte el az elrablás történetét: — Hazafelé tartottunk. Hirtelen elénk vágott egy kis teherkocsi. Először azt hittem, közlekedési baleset lesz, vagy a másik, a teherkocsi vezetője megtébolyodott. így keresztbe állni... De akkor már eldördült az első lövés. Akkor már tudtam; elrabolnak. Hallottam még újabb lövéseket is, de ezeket már nem is tudtam figyelni. Felszakították a kocsi ajtaját, kísérőim valószínűleg kiugrottak, talán ők is lőttek, de én azt már nem tudtam megkülönböztetni, milyen fegyverek szólnak. Revolvercsövet éreztem az oldalamban, valaki suttogva parancsolta; szálljanak kl a kocsiból, de azonnal. Ami azután történt, összefolyik emlékezetemben. Egy másik autóba kényszerítettek, kloroformmal elkábítottak. Az utat, amelyre egyáltalán nem emlékszem, egy ládában tettem meg. Talán egy órát, talán többet autózhattam a ládában. A ládával együtt emeltek ki a kocsiból... — Amikor kényelmetlen helyzetemből megszabadultam, szóval kimásztam a ládából, egy pagyon kis, talán háromméteres szobában találtam magam. Az ablakon sűrüszövésű függöny volt, de figyelmeztettek, hogy nem merjek az ablakhoz közeledni. A szoba egész bútorzata egy tábori ágy és néhány szék volt. A szobában mindig legalább ketten őriztek ... Elrablóimat — akik között egyébként egy nő is volt — nem ismerném meg, hiszen mindig kámzsát viseltek, a fejükön, a szemüknél olyan nyílást vágtak a vászonkámzsán, mint az amerikai Ku-Klux Klan öltözeten láttam ... Elég nehéz volt közöttünk a társalgás: én nagyon keveset tudok portugálul, őreim pedig sem németül, sem angolul nem beszéltek. Annyit mindenesetre közöltek velem, hogy bizonyos feltételeket szabnak a brazil kormánynak, ha azokat teljesítik, szabadon engednek. Megkértek, írjak néhány sort a családomnak, a saját kezű levél bizonyítja majd, hogy a kezükben vagyok... Ami a feltételeket illeti, azokat a brazil kormány nagyon hamar megismerte. A Candido Mendes utcán, ahol a nagykövetet elrabolták, néhány perccel az eset után riadóautón odaérkező rendőrök csak néhány a lövöldözés miatt halálraijedt járókelőt találtak ugyan, de ott volt egy borítékban az üzenet is. Egy kiáltvány volt ez, amelyet más szabadságharcos csoportok megbízásából is, a Vanguardia Popular Revolutionaria és az Alianca de Libertacao Nációnál elnevezésű gerillacsoportok írtak alá. Az üzenet azt követelte, hogy azonnal szüntessék be a politikai foglyok kínzását a brazíliai bortönökben, készüljenek fel arra, hogy egy később eljuttatandó listán szereplő politikai foglyokat kell szabadon bocsátani a nyugatnémet naykövetért cserébe. „Sajnáljuk, hogy előre eltervezett erőszakhoz kell folyamodnunk bajtársaink szabadon bocsátása érdekében, de az erőszakot nem mi kezdtük, hanem a kormány" — állt a levélben. Az igazságügyminiszter és a külügyminiszter még az éjjel Rio de Janeiróba repült, hogy „folyamatba tegye a szükséges intézkedéseket". Ugyanezen az éjszakán a Jornal do Brasil című riói lap vezetői közölték a rendőrséggel: átvehető a gerillák részletes felhívása. A szerkesztő elmondotta: a nagykövet elrablói telefonon jelentkeztek a lapnál és azt üzenik: menjenek el a hatóságok képviselői a Santa Monica templomba, az egyik padon borítékot találnak, abban lesznek Holleben szabadon bocsátásának feltételei. A borítékban mindenekelőtt egy kiáltvány volt. A kiáltványnak a sajtóban való közzététele, a rádióban és a televízióban való felolvasása volt az első feltétel. (A gerillák okmánya hétpontos programot tartalmazott, megbélyegezte a jelenlegi brazil kormány bel- és külpolitikáját és megállapította: a katonai diktatúra mindinkább a nép ellenségeként, a nagy külföldi kapitalista érdekeltségek és a brazil nagybirtokosok szolgájaként lép fel. A kiáltvány emlékeztetett rá. hogy 1964. a katonai klikk hatalomátvétele óta állandóan csökkennek a reálbérek és nőnek a létfenntartási költségek Brazíliában. egyre súlyosabb az elnyomás és csak a legutóbbi időben kilenc politikai foglyot kínoztak halálra a brazil börtönökben. Szűnjön meg a katonai diktatúra, alakuljon népi kormány, követelte végül a több gerillacsoport által alaírt okmány. (Következik: Negyven politikai fogoly kiszabadul...)