Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-17 / 167. szám

SSOMBAT, 1911, JÜLIUS 11. II szegedi vásár jól szolgálja az ipar9 a kereskedelem és a fogyasztók érdekeit fFolytatas az L oldalról.) rendezik a versenyt, a vásárt biztos, hogy minden alkalommal szebb, jobb lesz, és lehetővé teszi a látogatóknak, hogy rövid idő alatt lássanak, élményt szerezzenek, ismereteket gyűjtsenek. A vidéki vásároknak is van nemzetközi vonzásuk. Milyen mértékben és milyen irányban fejleszthetők ezek a kapcsolatok? — Most és a belátható időben nem számíthatunk arra, hogy a vidéki vásárok nemzetközi jellegű vásárok legyenek, a távoli jövőről pedig nem lehet nyilatkozni. Szeged azonban olyan szerencsés helyzetben van, hogy szinte kínál bizonyos fokú nemzetköziséget, azáltal, hogy három ország, méghozzá három' szocialista ország, érintkezési pontjának körzetében fekszik. A jugoszlávokkal — ahogya a vásár is tanúsítja — már intenzívek a gazdasági kapcsolatok is, és kölcsönösen sokat látogatják egymást: a Csongrád megyeiek a szabadkaiakat, s itt a vásár azt tanúsítja, hogy a szabadkaiak is a Csongrád megyeieket, szegedieket. Az ötvenegynéhány jugoszláv kiállító cég nagyon komoly siker, és azt hiszem, gazdasági haszna is van, de a társadalmi érintkezés szempontjából sem közömbös. Gazdasági haszna az, hogy amint ezt a vásár tanúsítja: Jugoszláviából jó kereskedelmi, üzleti érzékkel rendelkező vállalatok korszerű, jó termékkekkel jelentek meg, és ennek a hatása pozitív az itteni termelésre és a kereskedelmi forrásra is. Sajnálatos, hogy Romániából a meghívás ellenére nem jöttek el, nem élnek a meghívással Temes megyéből, Temesvárról vagy más román városból. Ügy gondolom, a Szegedi Ipari Vásárnak a jövőben — remélhetően nem a távoli jövőben — szerves tartozéka lesz, hogy itt romániai, erdélyi emberek is megjelennek munkájuk termékeivel és a kulturális kapcsolat is erősödik majd. Tehát összefoglalóul azt tudom mondani, hogy a szegedi vásár bizonyos szerepet betölt a nemzetközi érintkezésben, elsősorban jugoszláv, román és magyar vonatkozásban, és kívánatos is hogy betöltsön. A Gazdasági Bizottság döntése értelmében ipari vásárt kétévenként rendez Szeged. Célszerű-e a közbeeső években szakosított bemutatókkal próbálkozni? — A helyi vezetőknek kell eldönteniök, hogy ésszerű-e más bemutatóval próbálkozni, és ez belefér-e a tervszerű költségvetés kereteibe. Ha igen, akkor természetesen hasznos, de más jelleggel, mint mondjuk ez a vásár; szakosítottabban, inkább a termelés és a kereskedelmi szféra kapcsolatának a fejlesztése céljábóL — Általában és elvileg nem lennék ez ellen, de hogy ez itt, Szegeden jól megszervezhető-e, azt én nem tudnám eldönteni. Persze mindent könnyű szervezni, ha van, aki fizeti. Reálisan kell számolni; itt a Csongrád megyei tanács, Szeged városa, meg az itteni kereskedelmi és ipari vállalatok együttes költségvetése, s ha ez elbír egy ilyen szakosított kiállítást, vagy kisebb vásárt, akkor meg lehet annak a haszna évente is, mert egyébként a propagandát is folyamatosan kell végezni. De hangsúlyozom, hogy a gazdasági lehetőségek és a gazdasági elképzelések között reális összhangot kell teremteni. Tehát döntően önerőből kell vállalni, hiszen a kormányzatnak nem áll rendelkezésére feneketlen kincsesbánya, ahonnan új meg új összegeket folyósíthatna kiállításokra, vásárokra, kultúrára és bármi másra. A helyi elképzeléseket ebbe a reális keretbe illesztve kell megvalósítani. Búzamezőkön.. Látogatás Tarjánban és az olajmezőn A délutáni érákban Nyers Rezső Csongrád megye és Szeged város vezetőinek társaságában a szeged-tarjáni lakónegyed építkezését és a szegedi olajmedencét kereste fel. Az épülő városnegyed tízemeletes lakóházainál Sipos Mihály, a DÉLÉP igazgatója és Zilahy János Péter, az építkezés vezetője köszöntötte a vendégeket, majd a volt Csillag tér helyén felépült 320-as és 321es jelű épület tetejéről bemutató következett. A magasházról jól lehet látni nemcsupán a Tarján új házait, hanem az egész várost, sőt még az olajmedence fúrótornyait és ezüstösen csillogó gömbtartályait A DÉLÉP igazgatója elmondta, hogy eddig 2900 darab lakást adtak át az új városrészben, de azt sem hallgatta el, hogy a kommunális létesítmények lassan készülnek. Nyers elvtárs megkérdezte, hogy milyen kommunális, illetve milyen középületeket adtak át eddig. Az igazgató válasza: — íTelman Ferenc felvétele) 194-es olajkútnál Nyers Rezsőnek Juratovics Aladár mutatja be a kút berendezéseinek működését Az olajmedence új gáz- Ezután az SZ—T 5-ös üzeménél Juratovics Aladár, tankállomást mutatták be, ~ __ a Nagyalföldi Kőolaj- és ahol Tóth György, az álloískolát, óvodát "és* bölcsődét, Földgáztermelő Vállajat más vezetője és az ott dols két áruházat amely per- szegedi üzemének vezetője, gozó szocialista brigád vészé ideiglenes megoldás Somfai Attila, a Nagyalföl- zetője mondta el, hogyan ... . " ' .. di Kutató- és Feltáró Üzem élnek és dolgoznak. Nyers A tízemeletes naz teteje- szegedi főgeológusa. Kovács elvtárs szívesen eleget tett roi szepen Kirajzoiodott az Attilai a S2egedi olajmeden- kérésüknek, elismerő szavaepitkezes színhelye es a ce pártbizottságának titkára kat írt be a brigád naplómeglevő házak sokasága. A . ,, . , , , , , és Zoltánfi Zoltán, a KISZ- jába. szalaghazakkal bizottság mkára fogadta Nyers Rezső elvtárs az es kapcsolatban Nyers Rezső Nyers Rezsőt és a kíséreté. ti órákban utazott vissz. az árakról érdeklődött. Síben levő vezetőket. Nyers Budapestre. pos Mihály elmondta, hogy elvtárs első kérdése mindazok felepitese kevesebbe iár. az u hogyan annak kerül, s megjegyezte hogy közponjti telep építkezései a Tarjan epuletemek vál- veb Jurat0VIC/ Aladár elElőző évek hagyományozódó előítéleteivel ne menjen senki idén a búzamezőkre! Azelőtt — akarva-akaratlanul — ilyen megállapításokat voltunk kénytelenek tenni: jó ugyan a gabona, de — és soroltuk, hogy nincsen ékszíj a gépekhez, nincsen gumiabroncs, vagy azt, hogy két lánctalpas húz ki egy sárba ragadt kombájnt. Aratás előtt az utolsó percig minden szóból élő tollforgató, akinek ehhez a szakmához köze van, hasonló kilátásokat jósolt. És most azt mondja a minisztérium, hogy az országban minden kombájn dolgozik és három hét alatt learatták a kalászosok felét. Kedve támad a kíváncsiskodó embernek megtudni, ennek ugyan mi lehet az oka, Algyő fölött, a Farkiréten tíz kombájn lép egymás nyomába a búzaföldön. Valóban dolgozik valamennyi. Mintha el is felejtették volna, hogy ilyenkor, aratás derekán el szoktak romlani. A tarló szélén, fa hűvösében lassú adagolással, kényelmesen szalonnázik egy ember. Érdemes mellé ülni, és elfogadni jóízű szalonnáját erős paprikával, mert kulcsemberrel hozott össze a véletlen. Hadobás Antal gépszerelő rakja a kenyér mellé a szalonnafalatokat, és a dologidő kellős közepén még csak zavarba sem jön. Esze ágában sincs gyorsabban nyelni, fölugrani, vagy elszaladni. Meg is mondja nyíltan, hogy akkor keres legjobban, a tíz kombájn húsz kezelőjével együtt, ha ő itt a hűvösön nyugodtan szalonnázhat. Ha dolgozik, nem keres. Nem a csípős paprikától, hanem a magyarázattól pislogok előszar, de okos szóra hamar belátom, neki van igaza. Annyi történt ugyanis, hogy átszervezték a szerelök bérezését. Tegnap is, azelőtt is órabérben dolgoztak. Ha letelt a munkaidő, odébbálltak, ha nem' telt le, akkor legtöbbször idébb, de mit tagadjuk, nem vetett lángot kezük között a franciakulcs. Most ezzel az ígérettel indultak aratás kezdetén: úgy kerestek, ahogy a kombájnok dolgoznak! A mechanizmus nyelvén ez anyagi ösztönzést jelent. JUTALOM A LEGJOBBAKNAK Fölkapaszkodom a tíz kombájn közül az egyikre, a vezető mellé. Garai Mihály kormányozza a hatalmas masinát, feszülten figyel, mereven előrehajolva igazítja a talaj buckái szerint le vagy föl a nagy kaszát. Most éppen víznyomott területre érünk — közel járunk a Tisza töltéséhez —, és egy szobányi folton csak gaz termett. Kikerüljük szépen, de amikor a kamillavirág között néhány szál búzát vesz észre a masiniszta, érte megy, góliát gépével finoman lecsípi a hegyét, hogy annyi se vesszen kárba. Sokat ugyan nem beszélhetünk munka közben, mert nagy a zaj, de anynyit azért megtudtam — erre voltam kíváncsi leginkább —, hogy mit csinálnak, ha mégis megáll a gép. A Garai—Kószó-páros kombájnja kétszer romlott el, éjszaka javították, reggelre már indulhatott. A szerelők természetesen igyekeznek a javítással, az éjszakai műszak egyáltalán nem akadály. De itt van a többi gépész, szakértő szinte valamennyi, ők is segítenek, ha kell. Az is kiderül, hogy szoros verseny van itt kibontakozóban. Háromezer forint üti a markát annak a két embernek, aki legtöbbet levág, 1500 a másodikoknak, és ezer a harmadik helyezetteknek. És végzéskor nyakkendős, előkelő vacsora, jutalmul a jó munkáért. A verseny még nyílt, és heves. Valóban igyekszik mindenki. Jó a kiszolgálás is, messziről figyelik a vontatóvezetők, melyik tartály telik, és mire kell, odasimulnak szépen a pótkocsikkal a kirakodó elé. A szervezés tehát nagyon jó. Van-e ennél jobb is? — Van — mondja Garai Mihály. — Az ebéd a jó. Olyan, finomat hoznak ide, hogy nagyon dolgozunk ugyan, de lefogyni sehogy nem tudunk. BUMERÁNG — DRÓTKÖTÉLBŐL Van a brigádban két olajos szakember is. Szabadságuk ideje alatt jöttek aratni. Az a hír járt róluk körbe-körbe, és nevetnek hozzá jóízűt — annyit csak, hogy kárörvendés azért ne legyen belőle —, az történt tehát, hogy alig álltak munkába az egyik olajkút körül, hatalmas drótkötelet fogott a búzában a kombájn kaszája. Rágta-marta, de a végén csak kicsorbult. Olajosok hagyták el, ők találták meg — így kerek a világ. Drótkötélből is lehet bumeráng. Az aratás persze nehéz most is. Tiszta a gabona, gazt alig látni, sokkal jobb, mint tavaly, viszont jobban porzik. És azt nem lehet kikerülni, szívni kell. Sok a megdőlt, szelektől összekócolt szár, birkózni kell vele. Végefelé járnak az aratásnak a Tiszatáj Tsz-ben. A prémium is, a nyakkendős vacsora is szép igéret, a 10es számot viselő gépnél hallom, de az igyekezethez ösztönzést ad egy szép belátás is. Most jó idő van, most kell dolgozni. Jöhet eső is, vihar is, jégeső is, ha lehet, előzzük meg. Vegyük el tőle, ami már megtermett. Ha minden jól megy, vasárnap végeznek itt is az aratással. Horváth Dezső tozatosságot ad, hogy négy mondta, hogy még az idén féle megoldást alkalmaznak. készen 'leszn6ek és ^ is köl Ezután a szomszédos tíz- töznek az új épületekbe, emeltes házban — amelyet Somfai Attila a szegedi mea jövő héten vehetnek bír- dence kutatásának törtónetokukba a lakók — bemu- tét foglalta össze, ismertette tattak három lakást: egy a mező geológiai vonatkozámásfél szobásat, egy kétszo- sd paramétereit, básat és egy háromszobásat. Nvers elvtárs elismerően Juratovics Aladar a terszólt az építkezés minőségé- melőüzem beruházásairól is ről. a lakások méreteiről: — tájékoztatott. Nyers Rezső Nagyon szépek a lakások, s részletesen érdeklődött a ilyen jól előkészített átadás gázüzem munkájáról, ameelótti lakóházat még nem lyet később meg is tekinaoicat Láttam — mondta. tett. Befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák Pénteken országszerte be- ri felvételi bizottságok; s fejeződtek az egyetemi, fő- végleges határozatot hoznak iskolai felvételi vizsgák va- a felvételről, illetve az ellarnennyi — nappali, esti és utasításról. Az érvényben lelevelezötagozaton. A pályá- vő rendelkezések értelmében zók felvételi vizsgáját köve- ezt követően néhány napon tőén valamennyi felsőokta- belül írásban kapják meg a tási intézménynél összeül- pályázók a felvételi bizotttek, illetve összeülnek a ka- ságok döntéséit Nagy ütemben fejlődik az alumíniumipar A Magyar Alumíniumipari Tröszt budapesti alumíniumszerkezeti üzemében megkezdte a termelést az az új. gépsor, amelyen hűtőházak, mezőgazdasági létesítmények, hétvégi házak építéséhez alkalmas hőszigetelt alumíniumpaneleket állítanak elő. Ez a létesítmény csupán egyike, kisebb beruházása az alumíniumipari tröszt fejlesztési programjának. Az ötéves tervidőszakot ugyanis az alumíniumipar az új beruházások üzembe helyezésére, fokozottabb kihasználása és újabb létesítmények építése jegyében kezdte. A részleteiben most terv szerint 8,3 milliárd forintot fordítanak öt év alatt az alumíniumipar fejlesztésére. Ebből az első évben, tehát még az idén 2,1 millárd forintot használnak fel, s ugyanennyit szánnak a jövő évi programra. Jelenleg zökkenőmentesen folyik az ajkai új timföldgyár építése, amely a tervek szerint a jövő évben kezdi meg működését. Már 1972-ben 80 ezer tonna timföldet állít elő, s termelése három év alatt évi 240 ezer tonnára fut fel,