Délmagyarország, 1971. június (61. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-06 / 132. szám

VAKARNA?, 19TL JÜNItJS «, Heves Ferenc A GONDOLATOLVASÓ TITKA A haknibrigád műsorának fénypontja a gondolatolvasó fellépte volt. A megviselt arcú, idősebb férfi mély méghajlassal köszönte meg a bizakodó közönség tapsát, majd kijelentette, hogy produkcióját a nézőtéren mutatja be. Ezzel ott is hagyta a pódiumot, s lassú léptekkel lement a széksorok közé. Hosszasan fürkeszte a kíváncsian rámeredő arcokat, majd odalépett a bal oldali, hatodik sor legszélén ülő, tizennyolc év körüli leányhoz. — Megengedi, hogy megfogjam a pulzusát? — s máris kézbevette a lány bal csuklóját. — Most arra kérem — tette hozza —, legyen szíves gondoljon valamire ... Lehetőleg nem csapongó gondolatmenetet kérek, mkább intenzív gondolati koncentrációt egy téma vagy fogalom körül. A fiatal lány tiszta, nyugodt tekintetét ráemelte az öreg artistára. Hosszú másodpercek teltek el, amikor ő újból megszólalt: — Magácska most arra gondol, hogy én nem fogom kitalálni a gondolatát... Pedig, ugye, kitaláltam? A lány melyen elpirult. Rendkívül finom arcvonásait zavara még megindítóbba tette. — Igen — mondta halkan. — Erre gondoltam .., A gondolatolvasó könnyedén, szinte fölényesen megbiccentette a fejét. Felzúgott a taps. Az artista továbbment. Néhány megfontolt lépés után egy hozzá hasonló korú, barátságos arcú férfi mellett állt meg. — Szabad? _ kérdezte, s most megismétlődött az előbbi jelenet, a pulzusfogással. A közönség lelegzet-vi sszafoj tva figyelt. Az újabb médium a varoska közszeretetben álló patikusa volt. A gondclatolvasó ezúttal valamivel hosszabb ideig vizsgálta a kísérleti alany pulzusát, majd. így szólt: — Az ön gondolatai egy régi nyar emlékeinél időznek, képzeletét e pillanatban egy hajdani majális eseményei foglalkoztatják... Az idős gyógyszerész eífcűliz»tt meghökkenéssel nezett az artista arcába. — Ügy van — mondta azután. — önnek egészen különös képességei vannak... A hálás publikum újabb tapsorkánnal jutalmazta a gondolatolvasó bámulatos teljesítményét, ö ekkor már a harmadik médiumnál tartott A középkorú, feltűnően intelligens arcú hölgyet mindenki ismerte a kisvárosban, hiszen a postahivatalban dolgozott. — Kegyed e pillanatban Edgár Allan Poe híres költeményére, A hollóra gondol. Nehezen tud vá' lasztani Babits és Tóth Árpád fardítasa között. De inkább Tóth Árpád felé hajlik. Az ő átültetésének szépsége nagyobb hatással van kegyedre ... A médium meglepett arccal bólintott. — Igen — mondta. — Tóth Árpad fordítását valamivel szebbnek találom. Es éppen ez járt a fejemben ... Óriási taps! A Leleklato végigsimította ráncokkal barázdál! homlokán. Arcvonásai most különösen fáradtnak hatottak. — Köszönöm — mondta a kimerültségtől alig hallhatóan. — A gondolatolvasás rendkívül erős szellemi koncentrálást kíván. Egy-egy alkalommal legfeljebb három médiummal foglalkozom. Ezzel a közönség újabb tapsai közepette a színpad felé vette útját, s az oldalajtón kiment a teremből. ... Három embert kivéve, senki sem sejtette, hogy a gondolatolvasó egyáltalán nem tudja mások gondolatait kitalálni. Mi volt. hát a trükkje? A KÖZÖNSÉGÉT ISMERNI KELL Nem, nem beszélt össze senkivel, ez túlságosan otromba fogás lett volna. Csupán, jő emberismerő lévén, kiválasztotta azokat a nézőket, akiknek arcáról lerítt a lelki kultúra, a megértés és gyöngédség. Ezek sohasem hazudtolták meg a megfáradt, öreg artistát, hiszen tudták, hogy a kenyere függ a produkciója sikerétől. Igaz, a médiumok kénytelenek voltak az ügy érdekében a valótlant igaznak hirdetni. De ezt, ki derűsen, ki némi töprengés után, valamennyien megbocsátották maguknak.., Gyurkó Géza SPITZBUBI MINDEN MENNYISÉGBEN — :..es végül ebben a korszerű üzemben állítjuk elő a spitzbu bikát — mutatott körbe színpadias mozdulattal Kelep Ede termelési főnők. Elfogott az Irigység. Miért is nincs nekem ilyen korszerű üzemem otthon! Vagy ha már nincs, miért nem tudok ilyen elegánsan körbe mutatni? Még félkörben se tudok elegáns lenni! — ... gondolja meg az elvtárs, hogy valamikor egy ember egy teljes nap csupán másfél spitzbúbdt készített átlagosan. Ebben benne volt az is, aki felet, sőt, csak negyedet tudott készíteni, s az is, akinek keze nyomán három, sőt négy spitzbubi készült naponta. Transzmissziók, uram. Öreg gépek, elvtársam. Manuális munka. Hatvan ember es a napi termelés nem érte el még a száz spitzbubát sem. Még a százat sem • — karolt belém könnyedén a termelési főnők, Kelep Ede, és szinte táncléptekkel vitt körbe a szájtáti-modern gepek között Ember alig. Gépzaj alig. Fotócellák, képerősítő televíziós kamerák, automaták gyártották itt a spitzbubikat. — Az egesz üzem — folytatta Kelep Ede — száz . négyzetméter... Itt dolgozott annak idején a hatvan ember és gyártott, mint mondottam, legfeljebb száz spitzbubit. Most, öt ember van, meg a harminc korszerű gép. És mit gondol az elvtárs, mennyi a napi kapacitás? Mondjon egy számot! — Tizezer-otszazhuszonhat! — vágtam ki egyből. — Honnan tudja? — nezett. rám szájtátva Kelep Ede. — Nem ipari kém maga? Miután sikerült megnyugtatnom, hogy az ipari kémkedés területen nem érek egy lyukas ipari titkot sem, bár még mindig csóválta a fejét a véletlenek ily nagyszerű összejátszása miatt, tovább cipelt, körbe-körbe az üzemben. — 1.. és nezze az elvtárs! Ez a giep piros. Mit gondol, miért? Mert ehhez kell egy kis emberi erő és a pszichológus szerint a piros szín vadít... Látja, ez a gép meg lágy pasztellkék ... Itt csak finom, szinte ujjhegynyi érintésre van szükség. Hetvenöt millióba került ez az üzem, elvtársam, de ehhez foghatóan korszerű spitzbubiüzem talán a világon sincs... Na, látja, kérem, megírhatja nyugodtan, hogy ebben az üzemben mindent megtesznek a tudományos-technikai forradalom sikeréért, a termelékenység növeléséért, az emberi munka hatékonyságáért Leírta? — kérdezte aggódva. — Le, kérem szépen — mondtam illedelmesen... — Csak még egy kérdést, ha meg tetszene engedni. Mennyi a magyar ipar és kereskedelem napi szükséglete spitzbúbiból ? — Hogy mennyi? Várjunk csak — tűnődött egy pillanatig. — Ha jól emlékszem a számokra, elnézést, hogy nincs nálam a hivatalos dokumentáció... Szóval, ha jól emlekszem, akkor 92 darab! És előreláthatólag az öteves terv végére ez az igény 102-re fog emelkedni! Dr* Vámos MIÉRT CSAPOLJÁK Rezső LE A PALICSITAVAT? Elpusztult halak a Pali A- Paücsi-tóval kapcsolatosan legutóbb olyan határozat született, amely szerint a tóból a vizet leengedik, hogy a tavat kiszárítsák. Ezzel a tófenék talaját kívánják levegőztetni, majd ezután ülepített tiszta vízzel ismét feltöltik. Ennek a közeljövőben végrehajtandó munkálatnak az előzményei a következők. A Palicsi-tóban május 7-e körül halhullák jelentek meg, majd a halpusztulás néhány nap alatt az egész tóra kiterjedt. Ez a halpusztulás csupán két nappal előzte meg a Pécs mellett levő Pellérdi Halgazdaságban bekövetkezett, kb. ugyanolyan mérvű károsodást. A kár mindkét helyen meghaladta a 100 mázsát. Az okozó mindkét helyen ugyanaz — az iszapból a vízrétegbe emelkedő —, kénhidrogén, amely jól ismert enzim- és idegméreg. A kénhidrogén mérgező töménységű felszaporodásáért a májusi kánikula a felelős. A Palicsi-tó eliszaposodása és az iszap oxigénhiánya már évek óta aggasztó jelenség volt. A vizében felgyülemlett növényi tápanyagbőségben a kékalgák rendkívüli mértékben elszaporodtak. Az algatömegek miatt a víz átlátszósága az utóbbi időben nem volt több, mint 15 centiméter. Az iszapréteg vastagsága 40—60 centi, de nem ritka az a hely, ahol egy méter körüli a mélysége. Ebben a nagy szervesanyag-tartalmú iszapban minden feltétel együtt volt ahhoz, hogy ott az ún. szulfátredukáló baktériumok kénhidrogént termeljenek. A kénhidrogén az iszapban levő vassal egyesült, és ettől a vegyülettől koromfekete az iszap. De az utóbbi időben az iszapban levő vas mennyisége már nem volt elégséges ahhoz, hogy minden kénhidrogént megkössön, ezért az gáz formájában az iszapban felgyülemlett. A kiemelt iszap minden kezelés nélkül is záptojásszagú volt. Ez az iszap kétségkívül gyógyhatású, de a halakra nem kedvező. Tehát vagy halászat. vagy gyógyfürdő. Légnyomáscsökkenéskor a gázok, közöttük a kénhidrogén is, a vízrétegbe emelkednek, ekkor buborékol a víz, és ez elősegíti a károsodást. Ismeretlen az az időpont, amitől kezdve a kénhidrogén állandóan mérgezte a halakat. Ennek következtében a palicsi pontyok vörösvérsejtjeinek a száma mind. össze 7—800 ezer, míg az egészségeseknél 1.7—2 millió. Tehát akut vérszegénységben szenvedtek, de az is lehet, hogy a vérsejtszám csupán az oxigénhiányhoz alkalmazkodott. Az április végén kezdődő kenhidroger.-felszabadulás első lépésbe- az egész tóra kiterjedő i-tó vizének felszínén algapusztulást okoratt. Az <£* pusztult algák a tó fenekére súly. lyedtek, és a lebomlásukat végaS baktériumok a vizén elnyelt magént elfogyasztották. A baktériumokat felfaló Dafniák elszaporodó milliárdos tömegei még fokozhatták az oxigénhiányt. Oxigénhiányban pedig a kénhidrogén toxikus határértéke igen alacsony, csupán egy-két tázedmilli-; gramm. Az így kialakult helyzetben a halpusztulás május 4-e körül már elkezdődött, mivel az első halhullák 7-én jelentek meg a víz felszínén. A szabadkai horgászok, akiknek kellemes pihenést és kikapcsolódást jelent a horgászás, megdöbbenve szemlélték a pusztulást, amelynek mértékéről a mellékelt kép tájékoztat. A kipusztult, illetve idő. ben lehalászott halállomány szinte teljes egészében 30—60 deka súlyú, ún. „nyurga" ponty, némelyike már 6—8 éves, mert táplálék hiányában nem fejlődött. Érdekes megemlíteni, hogy a halpusztulást követően a víz szokatlanul kitisztult, átlátszósága 1,5 méterre nőtt, de oxigént még mindig nem tartalmazott. 500 hektárnyi területen a vegyszeres védekezés nagyon költséges, és eredménye is kétséges, ezért az a határozat, hogy a tavat átmeneteileg lecsapolják, már nagyon is időszerű volt. A hangsúly a tófenék szellőztetésén van. Csak a tökéletes lecsapolás, a tőfenék kiszárítása hozhat tökéletes javulást. Ugyanis a levegőtlen iszapban már évek óta nem éltek azok a férgek és lárvák, amelyek a ponty fejlődését elősegítették volna. Ezért voltak a 6—8 éves pontyok csupán 50—60 deka súlyúak. További kérdés, hogy a víanek a Tiszába való vezetésű okozhat-e problémát? Nem — mert nem a vízzel van probléma, hanem az iszappal. A tóból kikerülő víz tehát a Tisza élővilágában nem fog kárt okozni. Ki a felelős? Senki. Ami le^ zajlott, az egy természeti jelenség, a növényi tápanyagban bővelkedő tavak öntisztulási folyamata. Nem ez volt az első a Palicsi-tóban sem, de remélhetően az utolsó. A tó későbbi feltöltése után a víz minőségének javulása elsősorban a fürdőzés szempontjából fontos, de ezzel lehetővé válik új halfajokkal való betelepítés is, amely a horgászok számára minden bizonnyal kárpótolni fogja azt a kiesést, amit a lecsapolás és a megépítésének okoz. Tehát vagy iszapos fürdő, vagy a Balatonhoz lóan, fürdésre, horgászatra és halaszatra is alkalmas, frissvizű tó A szabadkaiak az utóbbit választották, és ebben a Szegedi Állami Gazdaság halaszati szakemberei segítségét fognak nyújtani,