Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-12 / 110. szám

SZERDA, 19Y1. MÁJUS 12, 3 Erdei Ferenc halálára A hír fájdalmasan rövid: Erdei Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Csongrád megye országgyűlési képviselője keddre virradó éjjel, 61 éves korában elhunyt. Súlyos betegség végzett a „Futóhomok", a „Parasztok", a „Magyar város", a „Magyar falu" és megszámlálhatatlanul sok más tanulmány szerzőjével, akiben 1934-től a felszabadulásig a honi falukutatás egyik legsokoldalúbb ifjú tudósát, az 1944ben megalakult ideiglenes kormányban vállalt tisztségétől napjainkig a magyar közélet bölcs, nyíltszívű és egyenes vezető személyiségét tiszteltük. Embernek, politikusnak, szociológusnak és — ahogy ő mondta — agráriusnak egyaránt kiváló volt. Nehéz korban — minden történelmi átmenetre illik a jelző. Kiváltképpen a miénkre — egy emberöltőn át őrizte a szülőföld rajongó szeretetét, szolgálta áldozatos buzgalommal, tántoríthatatlan erővel népét. Akik, akárcsak életének egy szakaszában körötte élhettek, tapasztalhatták, mennyi energiával küzd az elavult, a kigyomlálandó ellen, milyen szenvedéllyel csatázik a pallérozottabb közgondolkodásért, a tudomány és a társadalom friss hajtásaiért. Akárcsak a féltve gondozott, a makói hagymás otthont idéző pesti környezetben kora hajnalokon — kedvenc napszakát pirkadástól kora reggelig számította —, megosztotta egész életét, munkásságát falu és Város, a szivéhez oly közelálló parasztság és a munkájában őt körülvevő értelmiség között. Élete utolsó szakaszában a Hazafias Népfront főtitkáraként egy ideig megtartotta magénak az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatói tisztségét is. Sokszor mondogatta: politika és tudomány együvé tartozik, nem választható szét. Ez volt éltető közege. Sokan, tíz- és tízezren őrzik beszélgetések, kötetlen eszmecserék és magas színvonalú tanácskozások, beszédek emlékét. Ezekből is fényesen kirajzolódik a „homo politicus", a politizáló ember arcéle, aki soha nem tagadta meg, honnan érkezett a magyar közélétbe, és soha nem fordított hátat azoknak, akikhez oly sűrűn vissza-visszatért: övéihez a makói földeken, a dunántúli szőlőkben, az Alföld tanyavilágában. Nem titkolta: szívvel-lélekkel a népi állam eszméjét hordozza. Akik ezt valaha is kétségbevonták, azoknak egyszer s mindenkorra haraggal hátat fordított. Tévedéseit szívesen kiigazította, de a „fundamentális kérdésekben" — így mondta — nem ismerte még a tévedés jogát sem. Halálát az egész nemzet gyászolja. Emlékét a néphez hű államférfiaknak, a népük javát szolgáló politikusoknak kijáró tisztelettel, a nagy tudósokat megillető kegyelettel őrizzük. Erdei Ferencet — végakaratának megfelelően — május 15-én, szombaton délben 12 órakor szülővárosában, Makón helyezik örök nyugalomra. A KISZ KB Dr. Horváth István első titkár elnökletével kedden ülést tartott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. A tanácskozáson irányelveket fogadtak el a KISZ agitációs munkájának továbbfejlesztésére. Dr. Gombár József, a KISZ Központi Bizottságának titkára vitaindító beszédében rámutatott: a párt Központi Bizottságánák 1979 februári ifjúságpolitikai határozata a KISZ legfontosabb feladataként kommunista jellegének és tömegpolitikai munkájának erősítését jelölte meg. A demokrácia kiszélesítésével, a szocializmus kiteljesedésével a társadalom irányításában csökken az adminisztratív, jogi kényszer szerepe, s megnő az öntudatos, önként vállalt magatartás iránti igény. Az agitáció sajátos feladatainak, módszereinek, formáinak rendszerbe foglalása nehéz feladat elé állította a Központi Bizottság vezető szerveit és osztályait. A KISZ agitációjának azonban — jellegénél fogva — sok sajátossága van, s a tapasztalatokat ezeknek megfelelően kellett „adaptálni". A most előterjesztett irányelvtervezetet széles körű előkészítő munka alapozta meg, mindenekelőtt arra törekedtek, hogy reálisan összegezzék az agitációs munka eddigi tapasztalatait, eredményeit és hiányosságait. Dr. Gombár József előadását vita követte, majd a Központi Bizottság elfogadta az agitációs munka irányelveit. Második napirendi pontként Illisz László, a Központi Bizottság titkára számolt be a testület két tanácskozása közötti időben végzett munkáról. (MTI) mm • ÜAHlVlVm A négy X-en tűi, az ötödiken még innen. Igen, éveik számát így határozhatjuk meg a derékhadból való asszonyoknak és férfiaknak, akik 20—26 évvel ezelőtt, mert fiatalok voltak, fölkapták a vállukra az ország gondját, s azóta le nem tették. Az atiaszi erő és hevesség persze úgy igaz, hogy a felszabadulással eszmélő kamaszok, akiket meghagyott a háború, mind a mai napig együtt nőttek a hatalommal. Mint növekvő, új generáció, • az előttük járó tapasztalt nemzedéknek ők léplek a sarkába. Siettették őket és az időt, s válogatás nélkül minden feladatot nyílt mellel, tiszta homlokkal vállaltak. Sanyarú gyer'mekkorukból ismerték, a maguk bőrén tapasztalták a múlt nyomorát, a szegénységet és a kiszolgáltatottságot. A fiatalság hevével és újat akarásával hát hogyne vállalták volna a szebbet, a jobbat, bár a szocializmusnak még a kontúrjait sem ismerték, csak a mindent elérhető-nyújtó lehetőséget a kommunista szónokok szájából, újságokból, rádióból, és később okos könyvekből a pártiskolákon. foglalták — rátermettségük, tehetségük szerint — az őket megillető helyet a társadalomban. Névsorolvasást aligha tarthatnánk, hogy közülük kik vannak jelen ma is, és kik szóródtak ki az idő rostáján úgy, hogy félúton megálltak, vagy buktatók leküzdésében vesztettek el hitüket, erejüket. Azokat számolom, akik megvannak ma is. Sokaságukból áll a derékhad, amely hitében, szívében holnap is fiatal akar maradni. Sokuk persze erejűik fogytát sem akarja észrevenni, nemhogy önmaguknak bevallani, s valamicskét engedni abból a tempóból, amelyet megszoktak, mint a nikotint, a dupla kávét, a számolatlan érájú munkanapokat, s a hazavitt munkát is egvszermásikor és rendszeresen. Ott vannak nekik a társadalmi megbízatásuk, némelyeknek kettő, három, négy is. ban felgyorsult az élet tempója, s emellett nekünk behoznivalónk is van, amiről lemaradtunk. Megéreztem, hogy az érvelésben a maga mentségét is hangsúlyozta, de nem győzött meg. EM maga is tudta, mert. visszakanyarodott sanyarú gyermekkorara, nyiladozó, küzdelmes kamaszkorára, a mennyiségi és minőségi változás dialektikájára, a társadalom és személyes élete fejlődésének párhuzamában. A megokolásban nem tudtam neki nem igazat adni, olyan hévvel és meggyőzően beszélt. Csakhogy ellenpólusként ott áll a tény: a megfeszítve végzett munka, amelyet ez a nemzedék vállalt és végez ma is. És nem nyolc órában. Abba nem fér bele a közéleti gondolkozás és cselekvés, n társadalmi akarat, megvalósítása, a folytonos önképzés, az állandósult verseny az idővel. MINDENFÉLE BEOSZTÁSBAN I Kutatás, fejlesztés Tegnap, kedden délelőtt került sor a XI. Műszaki Hónap második plenáris előadására. Vállalati vezetők, szakemberek, újítási előadók, jogtanácsosok gyűltek össze Szegeden, az SZMT székházában. Hajas László, az SZMT titkára köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Szilvási Zoltán, az Országos Találmányi Hivatal osztályvezetője adott tájékoztatást az iparjogvédelem kérdéseiről. Mint mondotta, az elmúlt három esztendőben nem születtek a várakozásnak megfelelő eredményeink a műszaki fejlesztésben. Bőven van tehát pótolnivaló a vállalatoknál, üzemeknél azzal a céllal, hogy hatékonyabbá tegyék a gazdálkodást. Ebben a tevékenységben az űjítómozgalomra, s az iparjogvédelem olyan kategóriáira, mint a találmány, szabadalom, ipari mintaoltalom, védjegy stb. igen fontos szerep vár. Ahhoz viszont, hogy szerepüket betölthessék, képzett és kellően tájékozott, „naprakész" információkkal rendelkező gazdasági vezetők kellenek az irányító posztokra. A vállalatok többsége ma még nem elég igényes ebben 'a vonatkozásban. Például meghatározzák, milyen irányba akarják fejleszteni tevékenységüket, anélkül, hogy tudnák; ugyanebben a témakörben milyen technikai újdonságok vannak, a konkurrensek milyen új vívmányait kell figyelembe venni. Említett egy budapesti ktsz-t, amely rés&ben ilyen okok miatt jutott csődbe: nem ismerték a külföldi ipar eredményeit, szabadalmait. Egy másik üzemben olyan műszert fejlesztettek ki hosszas munkával, ami egy hazai gyár termékével ütközött. Az előadásból levonható a tanulság: alapos tájékozódás nélkül ma már sem itthon, sem a világpiacon nem boldogulhat egy vállalati kollektíva sem. Tegnap délután, ugyancsak az SZMT székházában iparjogvédelmi tanácsadást is tartottak az OTH vezető szakemberei. röRTÉNELMET CSINÁLTAK A szabadság értékének felismeréséből azok a velük egykorúak tudtak többet, akiknek szülei, testvérei, rokonai mór korábban részt vettek a munkásmozgalomban. A munkások és parasztfiatalolk többsége közvetlen' a maga tapasztalatára szorult, amikor összemérte a múltat az akkori jelen távlataival. Maguk sem vették észre, hogy közben történelmet csináltak és elMegalakult az űj Fővárost Tanács Május 29—június 4: Ünnepi A könyvhét országos szervező bizottsága sajtótájékoztatót tartott kedden az Írószövetségben, ahol Domokos Mátyás, a Szépirodalmi Könyvkiadó főszerkesztője közölte az újságírókkal; a hagyományos tavaszi kulturális akció, az ünnepi et könyvhét ezúttal május 29én kezdődik, és — valamivel rövidebb ideig tart, mint az előző esztendőkben — június 4-én zárul. Javarészt már elkészültek a könyvhét ünnepi kötetei. ezúttal egyetlen „elmaradt" kiadvannyal sem kell számolni. Kedden, tegnap, az Újvárosháza nagytermében tartotta alakuló ülését az újjáválasztott Fővárosi Tanács. A megjelent közéleti személyiségek élén ott volt Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, dr. Trautmahn Rezső, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnöke, Végh Józsefné. a fővárosi választási elnökség elnöke. Az alakuló ülésen — amelyre a budapesti országgyűlési képviselőket is meghívták — először Végh Józsefné ismertette a fővárosi választási elnökség beszámolóját. A tanácsülés a beszámolót tudomásul vette, köszönetet mondott a fővárosi választási elnökségnek az elvégzett munkájáért. A tanácsülés ezután elfogadta a Hazafias Népfront budapesti bizottságának javaslatát a Fővárosi Tanács 17 tagú végrehajtó bizottságának megválasztásáról. A Fővárosi Tanács elnöke: Szépvölgyi Zoltán; a Fővárosi Tanács általános elnökhelyettese: Kelemen Lajos. Elnökhelyettesek: Csikesz Józsefné, Hantos János, Kőmives István, Skoda Lajos. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának titkáfa: Fajkos Aladárné dr. (MTI) Ismerek közülük gyárigazgatót. pártmunkást, állami tisztségviselőt. téeszelnököt, orvost, fegyveres testület, tisztjét, professzort, és sorolhatnám a különféle beosztásokat, a hivatástudattal vállalt posztokat, ahová állították őket és megállják a helyüket. Az egykori csordás legkisebb lánya aligha tanulhatta meg napszámosként annak idején egy nagyüzemben a vezetést ott, ahol tizenöt éve igazgató. Tavalyelőtt tünt fel először, amikor hosszabban beszélgettem vele: remegett ujja közt a cigaretta, a kávéscsésze és a ceruza, kezében pedig a telefon. Akkor azt hittem, valamiért kiborult, ideges, ami mindenkivel előfordulhat. Az ujjak és kezek finom kibillenese, remegése azóta is „funkcionál", noha neki máskülönben semmi baja. Csodálkozott, hogy sokallot1am a napi tíz órát, hajrás időszakban a tizenkettőt, amit a gyárban tölt eL A diploma megszerzéséhez alig élt a törvény adta tanulmányi szabadsággal. Az évi rendes szabadságát pedig két évtizeden csak csipegeti, tologatja maga mögé, bentfelejti, mint akinek nincs rá ideje. És hányan tesznek ugyanígy, mint ő? Sokan. Kíváncsi voltam rá, hány magafajta, egy nemzedékbeli, és felelős beosztású közéleti kortársáról tudja ugyanazt, amit én: egészségük hirtelen és gyorsan leromlott. Néven r evezte mindegyiket, akikre céloztam. Mentségükre azzal érvelt, hogy a világon áítalaNEM LASSUL A TEMPÖ A törvényszerű nemzedékváltásban vajon az égés túlhevített folyamata is törvényszerű? A testi és szellemi teherbíró-képesség véges. Lehet élni és visszaélni vele. És ez nem jutott volna eszébe menet közben ennek a derékhadnak, sem az előtte már elhaladónak, amely a felszabadulásikor volt túl a négy X-en és még innen az ötödiken? De igen. Eszükbe jutott és mégsem tudták, és nem tudják lelassítani a tempót. Tőlük ennyit várt és kapott a társadalom, ennyit és nem kevesebbet. Ha mindenki a maga posztján a tőle , elvárhatót adná képessége, tehetsége szerint, akkor a túlhevitettségben élők-érzök és gondolkozók „lazíthatnának'' egészségük megóvása érdekében. Aligha lehet elfogadni természetesnek és „kordivatnak", hogy a tegnap még egészséges 40—50 év közöttiek egymásnak adják a kilincset a bel- vagy ideggyógyászati rendeléseken, majd friss ágyat húznak nekik a klinikákon. A diagnózis konkrétsága mögött azonban visszafelé is kell nézni a megtett útra és életpályákra, majd a felépüléssel ismét előre. Csakhogy ekkor már az orvosok azt tanácsolják: kíméletes életmód, mind több pihenés .12 A nap 24 órából áll, munkából, szórakozásból és pihenésből. A társadalomnak is ez a beosztás a leghasznosabb, a teremtő, az alkotó embernek is — beosztásra, munkakörre való tekintet nélkül. Lődl Foc&is® i