Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

VASÁRNAP, 1971. MÁJUS 9. 7 Tanuló munkás Kormányhatározat a munkásom tovaObképzéséről f!«m nehéz megjósolni, hogy e számmal — 1014/1971. — jelölt kormánydöntéssel az elkövetkező hónapokban, években eleg sokszor találkozunk majd. Olvasunk róla az újságokban, szóba kerül értekezleteken, a vállalatokat űj intézkedésekre serkenti, és előbb, vagy utóbb minden szakmunkásnak fel kell, hogy tegye önmagának a kérdést: hogyan akarja továbbfejleszteni ismereteit?... Ez a határozat ugyanis a munkások továbbképzése fejlesztéséinek altalános elveivel foglalkozik. Az élet mai és holnapi kóvetelmenyei sugallták ezt az elhatározást is. A munkaerő-utánpótlás eddigi forrásai „bedugultak", a mezőgazdaság ma már inkább „visszacsabit", semhogy jelentékeny számban munkáskezet adna, az asszonyok nagy többsége szintén dolgozik — marad tehát, mint kiapadhatatlan tartalék, a rendelkezésre álló munkaerő „megváltoztatása". A technikai-tudományos forradalom általános „haladási sebességét" főleg a munkások határozzák meg. A század szimbóluma: a gyorsasag, nem csupán a születő tudományos eredmé nyék növekvő seámaval mérhető, legalább ilyen lényeges feltétele a haladásnak az új műszaki gondolatok. ismeretek elsajátításának. alkalmazásának „sebessége" is. Ahogy ma már nem elégszünk meg azzal, hogy úgy éljünk, olyan igényeink legyenek, mint apáinknak voltak; ugyanez jelentkezik a „tartozik" oldalon is. a „artozik" oldakövetelésekert többet és mást is kell adni. Az egyszer megszerzett szakmai tudás ma már nem jogceit fel arra, hogy annak a kamataiból egy életen át gondtalanul megélhessünk. A mérnökök tudását — fgv mondják mindenütt — 10— 15 éven belül fel kell frissíteni, mert elavul; a modern szakmunkásra ugyanez moindhatd el!.... A technika tempója, az új módszerek bevezetése, a nagy tudású gépek sokasága — mind-mind többet vár a mellette dolgozó embertől ls. Ezért tartja lényegesnek az 1014-es határozat, hogy a munkások tudásukat „bizonyos időszakonként ielírissitsek, korszerűsítsek, elsajauisok a különböző speciális munkakörök hatékony ellátásához szükséges új ismereteket, megszerezzek, illetve bővítsék a társadalmi, gazdasági kr édesek ben való jártasságukhoz szükséges politikai és altalános alapműveltséget". Gazdag program; de mondhatnánk így is: kényszerítő program, mert csakis munkásaink tudásara, ismeretére lehet alapozni a holnap technikáját, elképzeleseit. Mindez természetesen nem csupán a szakmunkásoktól követel többet, hanem a vállalatok vezetőitői is. A határozat ugyanis félreérthetetlenül kimondja, hogy „a továbbképzés megszervezaseröl, a feltételek biztosításáról elsősorban a vállalatoknak kell gondoskodniuk". Erdeke is a vállalatoknak, hogy erről gondolkodjék. Hiszen nem csupán gazdaságilag kell megalapozni egy-egy új beruházást, nem csupán a deviza után kell rohangálni, hogy a modern géphez hozzáj ussona/k. nem csupán jó erős betonalap kell az űj bereirdezeshez. legalabb ennyire fontos az ott tevékenykedő emberekkel is megismertetni az újat, felkészíteni őket méltó „fogadósára". Érdemes azt is felvetni — bár az 1014-essel meg csak most ismerkedünk —, hogy a szakmai továbbképzést jó lenne „beépíteni" oktatási rendszerünkbe mert ennek a szervezeti formái is meghatározhatják a gyakorlati eredményeket! Azzal a legtermészetesebb tudattal lépjenek ki a tanintézet az iskola kapuin a fiatalok, hogy oda a legfrissebb ismeretek elsajátítása végett újból és újból visszatérnek. Ha valaki ma az átlagosnál jobban akar élni, akkor az átlagosnál nagyobb szakmai ismerettel, jobban is kell dolgoznia. Ezt szolgálja a maga módján az 1014-es határozat, amely sürget is, hiszen — mint kimondja: „úgy kell intézkedni, hogy az új alapokra fektetett továbbképzés az 1972 év folyamán megkezdődhessen" Bán János Kőkori „lőállás" Ha Európa térképén jeleket akarunk rajzolni azok- j ra a helyekre, ahol jégkori, í vagy későbbi barlangfest-1 ményeket és barlangrajzokat találtak, akkor kevés dolgunk akad Most a Fekete-tenger bulgáriai partján a régészek különös barlangra akadtak. A Kavarnában levő Csajka Kaszinó strandjának újjáépítésénél a munkások csaknem 6 méter hosszú és 2 méteres falmagassógú barlangra bukkantak, amelynek kivájt és részben beomlott bejárata hatalmas földalatti helyiségbe vezetett. Több jel arra mutatott, hogy ezt valamikor magtárnak használták. A helyszínre kihívott régészek megállapították, hogy a barlang sziklafalait a korai kökorszalcból és a bronzkorból származó rajzok és vésetek díszítik. A barlang földjén nyílhegyeket és nyílhegyektől származó lyukakat találtak, a lyukakban benne voltak a belőtt kőszilánk-nyílhegyeik. Ebből a tudósok arra következtettek, hogy a kőkori emberek „leshelynek", afféle lőállásnak használták a barlangot, amelynek birtoklásáért, a nyílhegyek tanúsága szerint alighanem kemény háborút folytattak. Kevés kollégium, sok albérlet Látlelet a szegedi diákszállásokról Szöveg nélkül Tanulmányértékű jelentést tett le a Csongrád megyei és Szeged városi Népi Ellenőrző Bizottság minapi ülésének asztalára — mint már jelentettük — az a munkaközösség, amely Szeged egyetemistáinak, főiskolásainak kollégiumi és albérleti viszonyait tanulmányozta. Tizenkét népi ellenőr és 83 nagydiák megszámlálhatatlan munkaórájának eredményét a dr. Zentai Károly főiskolai docens, a megyei NEB szociális-kulturális társadalmi szakosztályónak helyettes vezetője által irányított munkabizottság öszszegezte, s adott számot mindarról, ami a Szegeden tanuló egyetemisták, főiskolások lakáskörülményeit meghatározza, illetve befolyásolja. • Kutatni-, felmérni való bőven akadt, hiszen Szeged negy felsőoktatási intézménye — a József Attila Tudományegyetem, a Szegedi Orvostudományi Egyetem, a Szegedi Tanárképző Főiskola és a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola — több mint 5 ezer nappali tagozatos diákja közül 1500—1800-an rekednek kivül a kollégiumok nehezen nyíló kapuin, s a bentlakókat is többnyire zsúfolt szobák, aprócska tanulók várják. A JATE Kibernetikai laboratóriuma által összegzett tanulmány előbb a szerencsésebb kollégisták életkörülményeit elemzi. A felmérésnek ebből, az adatokban gazdag részéből- az derül ki, hogy a SZOTE 4 kollégiuma közül bizony csak az 1968-bam épült Jancsó-kollégium érdemli ki igazán a „jó" minősítést. Az 1962-ben átadott Semmelweiss-kollégium már több vonatkozásban kifogásolható — nincs például megfelelő klub- és sportszobája —; az Apáthy- és a Hugonnaykollégium pedig egyaránt messze elmarad a követelményektől. Ami a József Attila Tudományegyetem diákszállásait illeti, ezek közül ugyancsak egyetlen egy az, amely megfelel a nem túl magas mércének. Nevezetesen az újszegedi Móra-kollégium, amelyben viszonylag optimális körülmények fogadják a lakókat. A JATE többi kollégiuma talán még barátságtalanabb otthon, mint a SZOTE joggal elmarasztalt „hallgató-fogadói": mind a Bolyai-, mind a József Attila-, mind pedig az Irinyikollégium eredetileg más célok szolgálatára épült, és semmiképp sem felel meg a mai követelményeknek. A tanárképző főiskola — miként említett intézménytársai — szintén nem dicsekedhet Szűkös is, barátságtalan is azoknak a szobáknak a többsége, ahol diákéveik alatt meghúzódhatnak a főiskolások. Mint az összegzés tudatja: a PetőfileónykoUégium — noha viszonylag újnak mondható — a tervezés miatt sem étkezdével, sem főzőkonyhával nem rendelkezik, a Hámán Kató utcai kollégium zsúfolt szobáit pedig cserépkályhával fűtik, s állandó gondot jelent itt a majd mindig rossz vízcsapok, mosdók javítása. Szeged legfiatalabb —alig A harmadik lehetőség A műszaki hónap eseményei Az alabbiakban közöljük Az újítási mozgalom 1970. a XI. Műszaki Hónap maso- évi eredményeinek kiértédik hetének május 10—15-ig kelése és az 1971. évi újítátartó szegedi rendezveny- si feladatainak meghatároprogramjal. zása (Szegedi Ruhagyár); Május 10.: Dr. Papp Pé- Dr. Andó Mihály: A tiszai ter: A műszaki fejlesztés vízrendszer 1970. évi árvízfőbb elvei (Pannónia Szór- helyzetének főbb természeti mekikeszítö V.). Egressy földrajzi összetevői, dr. VáImre: Könnyűszerkezetes gás István: Egyes árvízvéepitesmód alkalmazási lehe- delmi döntéseink játékelmétosegei (MTESZ); Hányi leti megalapozása (MTESZ). Péter: Távválasztás, alköz- Május 13.: Török Zoltán: pont csatlakozás a 7 Dpbx Magyarországon épített koaközpontokhoz, az országos xiólis kábelek és kábelrendtávválasztas felépítése (Sze- szerek (MTESZ), ged-Rókus TBFF). Május 14.: Csomor János: Május 11. 10 óra: Plená- Faipari felületkezelő anyaris elóadas. dr. Szilvási Zol- gok gyártása és ismertetése tán, az OTH osztályvezetője: (Tisza Bútoripari V.). Az iparjogvédelem aktuális Közlekedési filmnap (MÁV kérdéséi. (SZMT Székház, Igazgatóság). Szeged, Eszperantó u. 3.); Dr. Szabó István, Koltai István: Beszámoló külföldi piackutató utakról. (Kenderfono és Szövőipari V.); Bakó László: Poliolefin termékek felhasználhatósága (Szegedi Kenderfonógyar); Marusin Imréné: Gaztüzelésre való áttérés műszaki problémái. (Szegedi Jutaárugyár). Május 12.: Varga Tibor: A MINSZK 22-es elektro'nikus számítógép bemutatása. (JATE Kibernetikai Laboratórium); Uékány János: Műszaki ellátás a DEFAG-nál (DEFAG); Linder József: A vasút szerepe a közlek ed esi munkamegosztásban (Felsőfokú Vasútforgalmi Technikum); Dr. Kékes Tibor: Bér- es joveded elemgazdái lwdas. (Tolbuhin sgt, 100 j Szabó Sándor;-I Uj kecskefaj D. Cerem-Szonorn mongol biológusnak, az Akadémia mezőgazdasági kutatóintézete igazgatójának, több mint tízévi munkával sikerült —keresztezes útján — új kecskefajt kitenyésztenie. A keresztezett helyi és a Don vidéki fajták elszármazottal igen jól alkalmazkodnak a mongóliai időjáráshoz. A Bulgannak ebievezett új kecskefajta élősúlya majdnem 20 százalékkal nagyobb a Mongóliaban eddig tenyésztett fajtákénál. Egyegy állat 35 százalékkal több tejet ad és 500 gramm szőrt nyírhatnak le róluk. Nagyon sajnalom. hogy nem vehettem részt a kőszegi filmnapokon. Nem annyira a filmek miatt, hiszen a szemle filmjeit, Bacsó Kitörését, Kovács Staféta ját, Gábor Horizont ját és Sándor Pál Sárika, drágám című alkotását már láttam. A vita miatt sajnálom, hogy nem lehettem jelen. Ezen a vitán ugyanis — mint a meghívottaknak előre elküldött tanulmányokból kiderült — nemcsak egyszerűen a filmekről volt szó; nemcsak esztétikáról, hanem nagyon izgalmas, aktuális társadalmi kérdésekről. A bevezető referátum címében — Az ifjúság helye a társadalomban, a beilleszkedés problémái — a film szó például elő sem fordul. Természetesen fiatalok problémáját a kőszegi vita nem a négy új magyar filmtől függetlenül, hanem abból a szemléletből kiindulva tárgyalta, amely mind a négy filmben rokon. A vita egyik értéke, hogy ezt az azonos felfogást és magatartást a filmekben felfedezte és kimutatta. A szemle filmjei — talán fölösleges is erre emlékeztetnünk —, mind a fiatalok életének egyik fordulat jelentőségű szakaszáról szóltak, a helykeresésről, a társadalomba való beilleszkedésről. A Kitörés egy munkásfiú, a Staféta pedagógusnak készülő egyetemisták, a Horizont egy kamaszfiú életét bemutatva beszélt erről; a Sárika, drágám lazábban kapcsolódik a problémakörhöz. Ezek a filmek mind szuverén alkotások, a cselekményalakitás, a bennük megjelenő világ, az életanyag, a figurák mozgása és karaktere szempontjából nem hasonlítanak egymásra. Mind a négy filmen végighúzódik azonban egy közös gondolati anyag, pontosabban inkább szemlélet. Ez a szemlélet éppen arra vonatkozik, hogy a fiatalok miképpen illeszkednek be vagy — ami ezzel tulajdonképpen egyet jelent — miképpen kell beilleszkedniük a társadalomba. Mi ez a közös anyag? A fiatalok beilleszkedését mind a négy film csak a karrier és a ,^kiszorulás" végleteiben képzeli el. Azt mondják ezek a filmek, hogy a fiatalok számára nincs más lehetőség. mint vagy a karrier, tehát a kiemelkedés valamilyen foka és módja, vagy a „kiszorulás". Másrészt azt is mondják, hogy maguk a fiatalak sem képesek életüket másképpen elképzelni. A Staféta hőse önként húzódik száműzetés be, a Kitörés munkásfiúja nem önként, r Horizontban egy helyét kereső. bizony talan kamasz valamiféle ..karrierről" álmodozik. Igaz lenne ez? Már termeszeteeen nem az, hogy az említett négy film erről és így beszel, ez vitathatatlan. Hanem az, hogy a fiatalok csakugyan így képzelik az életet? Ebben a dologban szubjektív benyomásainkra vagyunk utalva, nem készültek erTŐl felniérésel;, statisztikai elemzések, vagy ha készültek is, nagyon szűk kört érintettek. Bizonyos azonban, hogy a ,Jcarrier" problémája, vagyis az a kérdés, lehet-e, s miképpen a ml társadalmunk körülményei között kiemelkedni, a „szürke középszerűség" fölé magasodni, valóban izgatja a fiatalokat. S úgy izgatja, sokan a maguk számára csak ezt a kiemelkedést tudják elképzelni és elfogadni, s ha ez nem megy, jöjjön a periféria, jöjjöin a hippi-grupp, a szabadságnak vélt felelőtlenség. A filmek tehát ilymódom valamiképpen a valóságot fejezik ki. Nem is ez az igazi kérdés, hanem az, hogy ennek a törekvésnek mennyi a társadalmi realitása? Apoljuk-e, erősítsük-e fiataljainkban ezt az érzést? Ha valóban csak két lehetőség, a karrier és a kiszorulás útja állna fiataljaink előtt, ha tényleg csak e két lehetőség közül lehetne választani, habozás nélkül igennel felelnénk. Van azonban egy harmadik lehetőség is, s a kőszegi tilmvita erre hívta fel nemcsak a filmművészek, hanem a fiatalok Eigyelmét is. Ez a harmadik lehetőség — ahogyan a kőszegi tanácskozás vitaindítója megfogalmazta — a nagy tömegek életmódja. Ha józanul vizsgáljuk a társadalmi realitásokat, nyilvánvaló, hogy az ifjúság tömegei számára a nincs más út, mint ezt vállalva illeszkedni be a társadalomba. Azoknak a helyeknek a száma, amelyek a fiatalok számára a „karriert" jelentenék, mint köztudott, nem bővíthetők korlátlanul. De a kiszorulás ezekről a helyekről nem szabad, hogy a perifériát jelentse a fiataloknak. Sem a filmekben, sem a valóságban. Erős a gyanúm, hogy ezzei kapcsolatban nagyon sok téves, torz nézet él fiataljainkban. Ezt az eletmódot sokan szűknek, bezartnak. érzik, valami olyasminek, ami korlátokat szab számukra, ami gátak közé szorítja egyéniségüket, tehetségüket. Pedig ez nem így van. A nagy tömegek életformája nemcsak harmóniát. hanem alkotómunkát is jelenthet, annak legalább, aki keresi. De aki nem keresi? Aki a karrierben nem a munka nagyobb lehetőségeit, hanem a több pénzt és a könnyebbnek hitt életet látja? Azzal lincs, ne legyen beszélni valónk? Tarmc- elcsen nekik sem fordíthatunk hátat, 'Kik is meg kell értetni, miről van szó. Ez persze nem könnyű. De hát ezt is vállalni kell mindenkinek, aki többre és jobbra törekszik. Vállalniok kell a filmeknek ee a filmrendezőknek is. Ökrös Laszlo egyesztendős — felsőoktatási intézménye, az élelmiszeripari főiskola két — mondanunk sem kell — korszerűtlen kollégiumban tudja elhelvezni diákjait. A Mara: féri közös szállás — valóban közös szállás, hiszen itt a két szobát 20—20 hallgató lakja, a másik diákotthon pedig az Osztrovszkij utcában kapott helyet, ahol lakásokat vettek igénybe a leányhallgatók elhelyezésére. Am a kollégiumok lakói — dacára a kényelmes pihenést, a zavartalan tanulást gátló sok-sok akadálynak — még mindig sokkal szerencsésebb helyzetben vannak, mint azok a diáktársak. akik a helyszűke miatt albérletbe kényszerülnek. Szeged egyetemi és főiskolai hallgatóinak jelenleg mintegy 40—45 százaléka albérlő; azaz: kénytelen vállalni mindazt, ami ezzel a jól megfizetett és éveken át tartó vendégeskedéssel jár... A népi ellenőrök adataiból kiderül, hogy az alibérleti díjak alsó határa ugyan 200 forintban állapítható meg, a gyakorlat szerint azonban a hallgatók zömétói 300 forintnál többet — gyakran jóval többet — kér a házinéni vagy házibácsi. E háromszáznál ls több forintért viszont — a megvizsgált esetek majd 80 százalékában — nem jár külön bejáratú szoba, és minden harmadik albérletezó kénytelen „házon kivül" keresni a meleg vizet is eregető zuhanyt. (Egyébként az albérleti szobák fűtési viszonyai sem valami vigasztalóak: a „bérlemények" 54.2 százalékában saját tüzelőjével tömködi a kályhát a kollégiumból kiszorult nagydiák!) • Tervek és kezdeményezések természetesen születtek már az albérletezők felkarolására így többek között az Albérleti Iroda 1969-ben társadalmi alapon létrehívott intézménye is. amelynek önkéntes aktívái azóta szakadatlanul — főképpen pedig a félévek kezdetekor — próbálkoznak a jónak ftélt lakáscímek „kiközvetítésével". A magas árak mérséklését persze nem tudják vállalni. Mint a Népi Ellenőrzési Bizottság izgalmas vitájának egyik résztvevője mondta: a szobák bérét a kereslet-kínálat aránya szabályozza — intézményes árszabás egyelőre lehetetlen. Mivel lehetne tehát segíteni Szeged — s persze nemcsak Szeged — egyetemistáin, főiskolásain? A NEB vitáján, mondhatni, tételesen megfogalmazódott a nehéz kérdésre felelő, sok érv támogatta válasz. Elsősorban és mindenekelőtt új — a szó tervezési és kivitelezési értelmében is új — kollégiumokat kell építeni, amelyek a közelmúltban épült diákszállásoknál kényelmesebb, barátságosabb otthonai lesznek a jövendő szakembereknek. Azoknak a diplomájukért most tanuló egyetemistáknak, főiskolásoknak, akiknek évről évre való ismeretszerzése egyúttal az ország szellemi tőkéjének erős ' gyarapodását is jelenti. Ami pedig a még sokóig mindenhavi megváltásra váró albérleti szobákat illeti: ezek lakóin is segfteni kell valamiképpen Annál is inkább, mert bizony sokan vannak olyanok. akiket tényleg csak a véletlen kényszerűsége ítél kintlakósra, s vele együtt a számosabb forintoktól való rendszeres megválásra. „Szeged felsőoktatási intézményeinek kollégiumi ellátottsága igen rossz" — írja a tanulmányértékű jelentés. Igen rossz. igen rossz... Az viszont igen jó, hogy végre sok es pontos adat birtokában tudnak majd érvelni a segíteniakarók! Akáca