Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-30 / 126. szám

VASÁRNAP. Hm. MÁTÜS V). 7 Füle ^ A VÁROSKÖZPONT ÚJRASZERVEZÉSE A városközpont reorganizációja a várostervezés legösszetettebb feladata, amely a rekonstrukció problematikájának szinte minden lényeges, általános és különleges kérdését magába foglalja. A reorganizáció megnevezés átfogó feladatot: újraszervezést, funkcionális átalakítást jelent; a rekonstrukció szűkebben értelmezhető fogalom, lényegében a konkrét átépítési igények és feladatok egy-egy meghatározott csoportját, egyedi példáit jelöli. A gyakorlat a rekonstrukció elnevezést gyakran használja a reorganizációs tevékenység egészének jelölésére is. E rekonstrukció folyamatos tevékenység, szélsőségesen: a városépítés egésze a maga teljességében. A városközpont reorganizációjának indokalt az X. számú tábla tünteti fel. A felsorolt indokok részben vagy egészben valamennyi városközpont rekonstrukciójával kapcsolatban fennállnak. A tervezést előkészítő vizsgálatok során az avulási helyzetkép előállítása, vagyis a fennálló indokok konkretizálása, igazolása, valamint további speciális indokok feltárása képezi az első feladatcsoportot. Az eredményekből rendszerint felismerhető az az ellentmondás, amely a múltból örökölt alkat, szerkezet és a mai funkciók, életfolyamatok és társadalmi igények között fennáll. A feltárás során nagy súlyt kell helyezni a tulajdonviszonyok feltárására, a terület (telek) és az épületállomány értékelésére. A tervezési munka súlya a döntéseket megalapozó vizsgálatok és nyilvántartás irányába tolódik el. A városközpontok reorganizációjának átfogó feladatait a 2. számú tábla tartalmazza. A reorganizáció igénye minden fejlődőképes településben jelentkezik, tipikus feladatai mégis elsősorban a történeti városok központjainak átalakításával kapcsolatosak. A reorganizáció fel• l. tábla A VAROSKÖZPONT REKONSTRUKCIÓJÁNAK TNDOKAT SZERKEZETI INDOKOK: — a szerkezet elavulása (nem felel meg a korszerű közlekedésszervezés igényeinek; — a szerkezeti zártság, a törteneti központ területének elhatároltsága. TERULETEELHASZNALASI INDOKOK: — terűlethiány, az újabb igények kielégítésének nehézségei; — helyenként laza, gazdaságtalan beépítés, gazdaságtalan területhasználat, a terület értékének növekedése; — az építészeti és történeti értékek csökkenése a nem megfelelő ertekelés és gondozás következtében ; — ötletszerű, a legkisebb ellenállás irányába ható, koordinálatlan beruházások. KÖZLEKEDÉSI INDOKOK: — funkcionális elégtelenség, forgalmi csőd. megközelíthetetlenség (a hálózat és a csomópontok áteresztőképessége kimerül, a tárolóhelyek telítődnek) ; — a megfelelő közlekedési rendszer hiánya; — a különböző közlekedési módok (lassú és gyors, gépjármüvek és gyalogosok stb.) keveredése s az ebből adódó funkcionális hátrányok és balesetveszély. TELEPOLESEGESZSÉGÜGYI INDOKOK: — fokozódó zsúfoltság; — a zajszint káros, növekedése; — a meglevő lakásállomány fizikai és rrkölesi kopása s az ebből adódó „slum-ösödés"; — a központi területek relatív leromlása a külső fekvésű, uj beépítésű területekkel szemben; — a levegő romlása, a légszennyeződés fokozódása. A városközpont rekonstrukciójának Indokai funkcionális jellegűek, szoros összefüggést mutatnak a társadalmi és gazdasági fejlődéssel, a tudományos és technikai forradalommal. adatát mindig a meglevő városszerkezet értékelésének szemszögéből kell vizsgálni, figyelembe véve a történeti központ kialakulásának folyamatát, mai kiterjedését, funkcióképességét, szerkezeti és építészeti értékeit. Ezek alapján a reorganizáció jellegzetes esetei különböztethetők meg. A reoganizáció, illetve rekonstrukció során két alapvető feladat jelentkezik: 1. A funkcióképes, tehát a korszerű közlekedésszervezés igényeinek megfelelő szerkezet létrehozása, s ezen belül a közlekedési hálózat differenciálása. 2. A műemléki jelentőségű területeknek, a múlt értékeinek, a központ jellegének és hangulatának megóvása, s a . védelem eszközeként a műemléki együttesek vagy épületek aktuális rendeltetésének biztosítása. E feladat jelentőségét azért is hangsúlyozni kell, mert a magyar településhálózat történeti együttesekben szegény. Mindössze 13 olyan városunk van, melynek meghatározott műemléki jelentőségű területét törvény védi. Alföldi városaink „történelemkönyve" szegényebb, ezért úgyszólván minden lapjára féltő gonddal kell vigyázni. A szerkezet átalakítása és a forgalom differenciálása mellett a történeti városközpontok zsúfoltságának csökkentésére három eszköz áll rendelkezésre: 1. A forgalomkeltő létesítmények igényeinek csökkentése. 2. A mozgó és várakozó járművek részére szolgáló felületek növelése. 3. Egyes megmaradó épületek, épületrészek rendeltetésének módosítása. A központ funkcióihoz lazán kapcsolódó vagy attól idegen ipari, raktározási és egyéb napi teherforgalmat vonzó létesítmények kitelepítése, azok kedvezőbb kiszolgálása érdekében is kívánatos. A rekonstrukció során a többnyire összefolyó funkciók szétválasztására, szétosztására is sor kerülhet. így a központi funkciókat ellátó létesítmények egy része valamelyik alközpontba helyezhető át, s a főközpont forgalmi igényei ezáltal csökkenthetők. Tömbmegnyitósokkal, áttörésekkel, az elavult, komfort nélküli lakóházak lebontásával, az udvari létesítmények felszámolásával, telkek és udvarok öszszevonásával a közlekedés — parkolás, garázsépítés stb. — céljára szolgáló felületek növelhetők. Bizonyos utcákban árkádositás révén az útpálya egy forgalmi sávval szélesíthető vagy valamely csökkentett méretű forgalmi vagy parkolósáv normálszélességűvé alakítható (Budapesten például ilyen célzattal a Rákóczi út északi oldalán 540 folyóméter hosszú árkádosítást hajtottak végre). A rakodó és teherforgalom bizonyos szakaszokon (például a bevásárlóközpontban) burkolat alá helyezése közvetve ugyancsak növeli a közlekedési felületet. Ez a megoldás azzal az előnnyel is jár, hogy nem kell a rakodó forgalmat időben korlátozni. A rekonstrukció során gyakori eset, hogy a forgalom elterelése vagy egyirányúsítása következtében korábbi lakóutcák forgalmi utakká válnak; ilyen esetben a földszinten levő lakások korábbi funkciójuknak nem felelhetnek meg, ezért rendeltetésük megváltoztatása válik szükségessé. • Bizonyos mértékig a közlekedésnek is alkalmazkodnia, kell a városközpont adottságaihoz; erre az átmenő forgalom elkerülő vezetésével, a haladó járművek sebességének korlátozásával, a teherforgalom időbeli, illetőleg a járművek súly- és méretkorlátozásával, a parkolási igények differenciált kielégítésével és a tömegközlekedés jelentőségének növelésével nyílik lehetőséig. Mindezek alkalmazása mellett is számolni kell azzal, hogy a járműforgalom jelentős része a jövőben is a központokba irányul, sőt e forgalom növekedni fog. Az átlagos utazási sebesség azonban a központok övezetében szükség esetén 40 km/óra sebességig is csökkenthető; ezt a történeti központok atmoszférájának védelme, értékeinek bemutatása is megkívánhatja, de a forgalombiztonságnak is előnyére válik, sőt a méretezésre is kihat (korlátozott sebesség mellett például elegendő három méter forgalmi sáv biztosítása is). A kiszolgálás időbeli korlátozásával a központokban gyalogosforgalmú üzletucák alakithatók ki (például Szegeden a Kárász utca, Pécsett a Király utca, Győrött a Baross utca). A műemléki jelentőségű területek, sőt a történelmi magok sem mindenütt azonosak a városközpontokkal. A mai és a jövőbeli központ részére szükséges valamennyi intézmény á régi központi területen rendszerint nem fér el (lásd pl. Veszprém, Győr, Pécs esetét), de az ősi mag a bővítésre szoruló városközpont-együttesnek a jövőben is szerves részét képezi. A rekonstrukció egyik legfontosabb feladata a történelmi együttesek aktuális szerepének meghatározása. Ha a történelmi mag a mai városközponttal egybeesik, vagy mellette lévén, annak funkcióját kiegészítheti, a műemlékek, városképi jelentőségű épületek megfelelő keretet biztosithatnak könyvtárak, tudományos intézetek, klubok, műtermek stb. elhelyezésére. Meg kell még említeni, hogy a járműforgalomtól elkülönített gyalogútháíózat kialakítása a történelmi városmagokban különösképp kívánatos. Az új épületekkel kapcsolatban kerülni kell mind a régieskedést, mind a semmitmondóin semleges megoldásokat. Ha a régi épületekre vonatkozólag a feltárható adatok elegendő támpontot nyújtanak, az eredeti állapotok helyreállítása kívánatos, Ellenkező esetben korszerű épületet kell tervezni, az architektúra mai eszközeivel, az új épület azonban tömegével, befoglaló formáival igazodjék a meglevő történelmi együtteshez. A műemléki mag élményt keltő megjelenését nem szabad jellegétől idegen elemekkel, például középmagas vagy magas házakkal megbontani. A városközpontok reorganizációjával kapcsolatban mind a közlekedésszervezés, mind az átalakítás egésze szempontjából hangsúlyozni kell, hogy általános érvényű megoldások nincsenek, minden városközpontot jellegének, adottságainak, speciális igényeinek megfelelően, tehát egyedi módon kell korszerűsíteni. A megoldást azonban ma már minden város esetében gazdaságossági számításokkal megalapozott alternatívák révén kell keresni, valóságos gazdasági erőkre alapozva a tervezett rekonstrukciót. A rekonstrukció során sajatos problémát jelent az a tény, hogy a központok általában vegyes felhasználású területek, ahol a különböző funkciók átfedik egymást, s a közösségi létesítmények között, mellett sok lakóház is áll. A központok nem tekinthetők ideális lakóterületeknek, lakófunkciójuk felszámolása mégsem lenne kívánatos, mert a nap bizonyos időszakában élettelen központok jönnének létre. Azzal is számolni kell, hogy egyesek ragaszkodnak kőiponti fekvésű lakásukhoz. A központban lakók ugyanis előnyöket öveznek személyi szűk2. tábla A VAROSKÖZPONT REORGANIZÁCIÓJÁNAK FELADATAI MEGLEVŐ VAROSOK KÖZPONTJÁNAK PEJLESZTESE: Védelem (konzerválás) — a szerkezet, — az együttesek, — az ejyes épületek vonatkozásában ; Reorganizáció (átépítés, átalakítás) a régi központi terület alkalmassá tétele korszerű lünkciók betöltésére — a megmaradókkal összehangolt új építészeti együttesek létrehozásival; — a környező lakóterületek beépítésének egészségesebbé tételével, átépítésével; — a szerkezet átalakításával. VÁROSSÁ FEJLESZTENDŐ KÖZSÉGEK KÖZPONTJÁBAN: A kialakult község-, Uletve közpóntszerkezet, a városmag alkalmassá tétele a korszerű városi funkciók betöltésére — a szerkezet átalakításival; — üj építészeti keretek, együttesek létrehozásával; — a szükséges Intézmények megépítésével. Minden városközpont reorganizációja egyedi feladat, a megoldás településenként más és más — az adottságoktól függSen —, hol a védelem, hol az átépítés kerül előtérbe. ségletük kielégítését illetően a nagyobb intézménykoncentráció közelsége és magasabb ellátási színvonala révén. Ennek érdekében azt a nagyobb beépítési sűrűséget is vállalják, amit a központ városiassága megkövetel. Irányelvként kimondható azonban, hogy a családszerkezetnek a központ adottságaihoz való alkalmazkodása kívánatos, a lar kosság szerkezetének tehát a központban úgy kell módosulnia, hogy a gyermekintézmények kapacitásával szemben ne támasszon nagyobb igényeket. Előnyös a központban garzonházak, diákotthonok, nővérszállások, általában egyedülálló em7 berek részére szolgáló otthontípusok telepítése. A megmaradó értékesebb lakóházak adottságaiknak megfelelő rendeltetést kaphatnak, egy részük megtartja rendeltetését, más részük, így például " a -műemlék lakóházak egyike-másika, némi átalakítással, kedvező lehetőséget kínál sajátos hangulatot, patinás környezetet igénylő, igényes szórakozóhelyek, éttermek, üzletek elhelyezésére, általában az idegenforgalommal kapcsolatos létesítmények kialakítására. Még egyet, csali egy mondatban: a holnaputáni is figyelembe véve elsősorban a holnap számára kell meghatározni a feladatokat. Balogh Tünde RENDKÍVÜLI KÖNYVNAP — Hahaha — mondja gúnyosan a kulturális főellenőr, és pókháló vonalait rajzolta a könyvtárszoba állott levegőjébe. — Ez az üdülő híres arról, hogy itt még újságot se olvasnak. Itten csak a kártya járja. — Változnak az idők — mondtam nyugodtan. — Tessék csak megfigyelni, hogy mi lesz mindjárt. Pontosan négy óra nulla perekor kitártam az ajtót, és izgatott tömeg sodort félre. — Könyvet akarunk! — kiabálták. — Hamar! Hamar! A helyzet magaslatára emelkedtem. — Először is tessék sorbaáUni. Meglepő gyorsasággal rendeződtek egymás mögé a könyv barátai. Libasoruk vége valahol az erdőben végződött. — Tessék parancsolni — fordultam Tarokk Döme pénzügyi előadó felé. — Műszakit? Verset? Regényt? Novellát? — Ebből is, abból is — mondta kissé bizonytalanul Tarokk kartárs, és csakhamar felpakolva távozott Öklök hadonásztak náthás orrom alatt és öblös hangok követelték Spenót Ignác összes verseit és Dugóhúzó Márta háborús naplóját. Cigaretta Imre ógörög nvelvtana éooúgv közkincs lett, mint Törpe Manó szexuáletikája. A főellenőr csak nézett, nézett, aztán fanyarul gratulált. Hiába marasztaltam, előhívatta kocsiját, és oly vidékre távozott, hol kiabálni lehet, gorombáskodni, kioktatni, Nálam bizony mindez teljességgel lehetetlen. A kiürült könyvtárt ragyogó szemekkél hagytam el és derűsen vegyültem ügyfeleim viharos tömegébe, mely egy megszeppent kisfiút folyt körül, bizonyos Rugó Ádámkát, aki dacosan meredt föl a felháborodott olvasókra. — Vallj! — kiabálta Fejősaék Vladimír főkönyvelő. — Ha vallasz, kapsz öt forintot! Megvető hallgatás volt a válasz. • .....— — Tizet! — zokogta Vladimír. — Hoci — mondta Ádámka, és zsebre gyűrve a bankót, emígy beszélt. — Téves a tisztelt üdülők azon információja, miszerint én ezen intézmény három pakli magyar kártyáját a könyvek lapjai közé rejtettem. Férfiasan bevallom, hogy a kártyapaklik már dél óta a helyükön vannak. Alászolgálja, bácsik és nénik! Hát így lettem én példakép. Darázs Endre Öreg halász