Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-29 / 125. szám
szombat, 1971, wajtjs 39, m Az ötödik szakmai nap Üzletkötések a BNV-n Fenteken tartották az idei BNV ötödik, egyben utolsó szakmai napját, amelyen a fogyasztási cikkek, továbbá a kohászati, a bányaipari, a műanyag ipari gépek, az anyagmozgatási és a raktározási berendezések, továbbá a műanyagok iránt érdeklődő szakembereket látták vendégül a kiállítók. A szakmai napok gyorsmérlege szerint az idén rekordforgalmat bonyolítottak le, mintegy 160 ezren keresték fel öt délelőttön a különböző szakmák kiállításait, körülbelül kétszer annyian, mint tavaly. Péntek délelőtt már csupán három sajtótájékoztatót tartottak, köztük az anyagmozgatási és csomagolási intézetét. amely szorosan kapcsolódott a szakmai nap eseményeihez. Péntek délelőtt fogadták az újságírókat a Fővárosi Kézműipari Vállalat és az Irodagéptechnikai Vállalat pavilonjában is. Ismét több magas rangú vendége volt a vásárnak. A BNV-re látogatott Kazimíerz Olszewski lengyel külkereskedelmi miniszter, alri dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter meghívására érkezett hazánkba. Ugyancsak Jogtalanság vagy helyes intézkedés? Megjegyzések az ecsetgyári ügyhöz Leváltottak, sőt elbocsá- igazgató felelős, mint első tottak Szegeden egy igaz- számú vezető, ezért jobb, gatót. Nem először és való- ha mozgalmi múltjához szinüleg nem is utoljára. De méltó, képességének megfeahogyan csinálták, az sok lelő, más beosztásba kerül, fölösleges bajt és lármát Nyilvánvaló azonban, hogy Somogyi Károlyné felvétele A Délmagyarországi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság kiállításának részlete a vásárban A vegyi anyag nagykereskedelmi vállalat megvásárolta a növényolajipari és movásári felkereste a BNV-t Robson _ = G. Head. a kanadai ipari és lőszergyár tó vállalat kereskedelmi miniszterhelvettes. Pénteken látogatta meg a vásárt a SZOT elnöksége is. Egész seri pavilonban üzletkötésre készülnek. A nap folyamán a Medicor Művek megállapodást írt alá a szovjet Medexport külkereskedelmi vállalattal több mint ötmillió rubel értékű orvosi műszer szállításáról. A Budawx szintén pénteken írt alá 7,5 millió rubeles exportüzletet. i A vásárt a belkereskedelmi vállalatok is felhasználták közvetlen tárgyalásokra, nemzetközi kapcsolataik erősítésére. X NSf es Lanykaruha Nagykereskedelmi Vállalat rendelt a Győri Műbőrgyár különféle vadbőröket utánzót, tetszetős, új termékeiből. s őszre már piacra is adják a belőlük készült ruházati cikkeket. A Váci Kötöttárugyár gyorsan követi a külföldi divatot, s a vásáron bemutatta a rugalmas anyagból készült „forró nadrágot", amelyből a Nörenvé háromezret rendelt. A fiatal korosztálvnak szóló újdonság a jövő héten már az üzletekben lesz. újdonságát, az Amo nevű pipereszappant, amely június 1-én kerül forgalomba. Az ifjúságpolitikai határozat segítség a munkához Az MSZMP KB tfjúságpo- sen alapos tájékoztatást kaplitikai határozatáról tárgyalt tak azok a fiatalok, akik a tegnap a KISZ Szeged városi városban működő 54 ifjúságbizottsága. Az ülésen Hever politikai kör tagjaiként egész László, a KISZ KB Intéző éven át tanulmányozták a Bizottságának tagja, a KISZ Szeged városi bizottságának titkára számolt be a határozat feldolgozásának, megvalósításának szegedi tapasztalatairól. A város üzemeinek, vállatainak, intézményeinek zömében rendszeresen foglalkoztak a dokumentummal. A feldolgozás ugyan eleinte nem volt elég folyamatos, de a városi pártbizottságnak e témával kapdokumentumot. A beszámoló összegzésként megállapította, hogy az ifjúságpolitikai határozat megismertetésének eredményeként sok munkahelyen megváltozott a vezetők, a félnőtt dolgozók szemlélete; a korábbiaknál átgondoltabban, sokoldalúbban kezdenek foglalkozni a fiatalokkal. A bizottság ülésének második napirendi pontjaként a KISZ VIII. kongresszusára csolatos terve 1970 júniusában készült el — a feldolgozást rendszeresebbé tette. Az adatok szerint összesen 11 ezer szegedi KISZ-es ismerkedett meg a határoamely való felkészülésről esett szó. Személyi kérdésben is döntött tegnapi ülésén a KISZ Szeged városi bizottsága: tagjai közé választotta Mári Sándort, a ruhagyár ifjúmunkását, alapszer okozott. A balkezes, húsz évvel ezelőtti módszerekre emlékeztető intézkedés kiváltotta sokak döbbenetét, s az ügyre központi lapok munkatársai is rögtön „haraptak1. Jogosan. Valóban rendhagyó eset, hogy egy munkásnőt, akit a szocializmus vezetett el az igazgatói székig, olyan módon kelljen eltávolítani, mintha főbenjáró bűnt követett volna el. Pedig erről szó sincs. Végvári Istvánné tízesztendős irányításával imponáló sikereket produkált a Szegedi Ecset- és Seprűgyár szorgalmas kollektívája. Hát akkor? Az ellentétes vélemények és érzelmek viharában Igen nehéz tájékozódni. Csak azok képesek megközelíteni, illetve legalább túlnyomó részben kideríteni az igazságot, akik időt és fáradtságot nem kímélve törekednek erre, akik ismerik és értik az embereket, képesek a legkuszáltább viszonyok közepette is fellelni cselekedeteik rugóit, s akik nem kívülről, szenzációéhesen, hanem a dolgok lényegéhez közel férkőzve, harag és elfogultság nélkül, maximális tárgyilagossággal végzik munkájukat. Itt mindjárt leszögezhető, hogy a Szeged városi tanács ipari osztálya felületesen vizsgálta meg az ecsetgyári állapotokat, és ebből éredően intézkedése helytelen, és csakis azokra a véleményekre szabad adni, amelyek az összefüggések ismeretében alakultak kl, a többieket, a sebtében és tendenciózusan összetákoltakat pedig, mint használhatatlanokat, figyelmen kívül kell hagyni. A vizsgálat során ugyanis bebizonyosodott: akik a valóságot önkényesen kezelhetőnek tartják a maguk előregyártón elméletéhez való igazítás céljából, azoknak az ítélete csak távoli nyomában jár az igazságnak. Mert az igazság az, hogy Végvári Istvánné, minden érdeme és korábbi jó munkája ellenére, ma már csakugyan nem való igazgatónak. Többen tanúsították az üzemben, hogy gyakran lekezelő modorban, sőt gorombán beszélt a munkásokkal. Jóllehet, ő a 15—20 évvel ezelőtti „melós", meg a régi ismeretségek jogán viselkedett így, mégis — vagy talán éppen ezért — sértő volt fölényeskedő, ellentmondást nem tűrő magatartása. Azok mondják, akik ból érkezett jelzések és előző, hasonló okok miatt kimért fegyelmi büntetései nagyon is indokolták az igazgatónő más munkakörbe helyezését, a kapkodás, s ennek hevében a nem méltó bánásmód azonban semmivel sem menthető. Mint mindig, amikor baj van, a pártszervezet felelőssége is felvetődik. Az ecsetgyárban, annak ellenére így történt, hogy Föld-, vári Lászlóné, a csúcspártvezetőség titkára és Solymosi György, a pártalapszervezet titkára végül sürgette a helyzet kivizsgálását és az illetékes szervek határozott intézkedését. Kiderült azonban, hogy nemcsak sokáig tétováztak a segítségkérés sel, hanem maguk is okozói, sőt tevékeny részesei voltak az indulatoktól, az irigységtől, a rágalmaktól át- meg átszőtt kompánia kialakulásának. A párvezetőség egyik-másik tagja az igazgatónőnek „olyan bűneiről tudott", amelyet sehogy sem sikerült bizonyítani, az alapszervezeti titkárt meg a másik oldalról illették olyan vádakkal, amelvek becsületsértésnek is beillettek. Végül a Végváriné- és Földváriné-pártiak egym.indi? félt° aggodalommal aránt olyan súlyos doLgokat kísérték sorsának alakulását és ma is inkább sajnálják, mintsem haragszanak rá: „Kár. hogy ennyire elszaladt vele a ló. Hajlamos azt képzelni, hogy a gyár eredményei egyedül neki köszönhetők." Lehetséges, az effajta magatartás kialakulásáért azok is felelősek, módszerében megengedhe- akik korábban minduntalan tetlen volt. A városi párt- dicsérték és • kitüntetésekkel végrehajtóbizottság a beje- halmozták el. Tény azonban, leütések alapján messzeme- hogy utóbb már szeretett nő körültekintéssel vizsgál- parancsolgatni, erélyesnek ta az igazgató és a pártszer- látszani, közben — mint zatban foglaltakkal. Különö- vezeti KISZ-titkárt. vezet vezetősége közötti viszony elromlásának okait. Anélkül, hogy mélyrehatóbban ismerték volna, milyen erők és érdekek mozgatták az ecsetgyári torzsalkodásokat, szemmel láthatóan két ellentétes megítélés alakult ki az üzem dolgozói, az események menetének „csendes" figyelői és a vizsgálatban résztvevők körében. Az egyik: azonnal rehabilitálni kell az igazgatót, mert az ellene felhozott vádak alaptalannak bizonyultak. A másik: a kialakult mondani szokás — mégis kicsúszott kezéből a vezetés. Belekeveredett holmi kicsinyes pletykákba, önkéntelenül is az intrikák középpontjában szerepelt, s ezzel egyik fő okozója lett azoknak a tarthatatlan állapotoknak, amelyekért már a múlt évben is fegyelmit kapott. S mivel a helyzet nem javult, sőt a gazdaságvezetőség és a pártszervezet tekintélye mélypontra süllyedt az ecsetgyárban, a városi tanács ipari osztályának, mint felettes szervnek, kötelesséhelyzetért elsősorban az ge volt intézkedni. A gyárlen osztály monopóliumában és diktatúrájában jut kifejezésre, hanem a „társadalmi egyensúlyban" nyilvánul meg. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a burzsoá államnak „az elnyomás eszközéből fokozatosan a felszabadítás" eszközévé lehet és kell válnia". A revizionisták renegátságukat azzal próbálják igazolni, hogy a tudományos-technikai forradalom következtében szükségtelenné válik a társadalmi forradalom, hogy a kapitalizmus „alkalmazkodik változó korunkhoz". A mai revizionisták felvették fegyvertárukba az allítólag elkerülhetetlenül a kapitalizmus és a szocializmus közeledéséhez vezető illuzórikus „egységes ipari civilizáció" létezéséről szóló elméletet. Ez, mint lathatjuk, még mindig ugyanaz a .lói ismert konvergenciaelmélet, melyet a mai liberális burzsoá és szociáldemokrata körök hirdetik. A szocialista forradalom elvetése természetesen egyértelmű annak a történelmi szerepnek a tagadásával is, amelyet a proletariátus, mint a forradalom iő hajtóereje és vezetője betölt. A revizionisták igyekeznek tagadni a munkásosztály forradalmiságát, azt állítva, hogy a munkásosztály struktúrájának megváltozásához vezető műszaki fejlődés egyúttal megváltoztatta a munkás helyzetét a termelésben, felszámolta az elidegenedést, „társadalmi szimmetriát" hozott létre; a munkásosztályt műveltebbé tevő kulturális haladás megváltoztatta a munkásosztály helyzetét is a társadalomban; a tulajdon diffúziója, szétforgácsolódása, kisebb értékű részvények kibocsátása következtében a munkás „partnere lett' a tőkésnek. Szerintibe mindez együttvéve a munkásosztály „integrálódását" eredményezte az „ipari társadalomban". A technikai haladás valóban a munkásosztály szakképzettségének, műveltségi és kulturális szintjének emelkedéséhez vezetett, s ezért a munkasok még súlyosabban érzik létük bizonytalanságát. a munkanélküliség állandó fenyegetefcet, és egyre nagyobb .mertekben megértik, hogy csak az osztályharc révén vívhatják ki jogaikat és céljaikat. Ami pedig a revizionistáknak a tulajdon diffúziós, szétforgácsolódási folyamatáról szóló állításait Illeti, ez egész egyszerűen nem felel meg a tényleges helyzetnek. A tőkésországokban a tulajdon egyre nagyobb mértékben a lakosság többségét kizsákmányoló monopolisták kis csoportjának kezében koncentrálódik Az Egyesült Államokban a lakosság egy százalékának kezében van az összes részvények 75 százaléka. A munkásoknak alig valamivel több mint két és fél százaléka rendelkezik néhány részvénnyel, ez számukra biztonsági alapot jelent az öregségre, és a munkanélküliség esetére. A munkásosztály „integrálódásáról" — az osztályellentétek tompulását hirdető régi elmélet ezen új kiadásáról — szóló koholmányok ellenére a mai monopolkapitalizmus kiélezte az öszszes antagonisztikus társadalmi ellentétet, szembeállítván a munkásosztályt a többi antimonopolista rétegből kikerülő potenciális szövetségeseivel. , Tagadva a^ munkásosztálynak, mint a társadalmi haladás fő és vezető erejének szerepét, a revizionisták sajátságos technokrata elméletet dolgoztak ki. E szerint a munkás termelőmunkája ma már másodlagossá vált, átadta a helyét az információk átvételén és a döntések meghozásán alakuló szervezőmunkának. Emögött tulajdonképpen az a próbálkozás bújik meg, hogy „az értelmiségnek a munkásmozgalomban betöltött szerepe felülvizsgálásra szorul" ürügyén szembeállítsák az értelmiséget a munkásosztállyal. A revizionisták kiagyalt sémáikkal, „modelljeikkel'' cáfolni próbálják a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet forradalmi útjának és a szocialista társadalom építésének általános törvényeit. Ezek a törvények — a politikai hatalom kivívása, a kommunista párt vezető és irányító szerepenek elismerése, a monopolista tulajdon felszámolása, a. szocialista társadalmasítás — konkrét formákban nyilvánulnak meg. Az általános törvények konkrét formákban érvényesülnek. Az általános törvények konkrét megnyilvánulásának sajátosságait az szabja meg, hogy a szocializmus felépítésének gazdasági, politikai, ideológiai előfeltételei az egyes országokban különböznek, nem azonos arányokban adottak. A revizionizmus társadalmi-gazdasági nézetei, politikai programja teljes mértékben megfelel az imperialista politika céljainak. Korunk revizionizmusa a már létező szocializmus elleni „érveivel", a jelenlegi kapitalista rendszer kiszínezésével, arra irányuló próbálkozásaival, hogy egyenetlenséget szítson a nemzetközi kommunista mozgalomban, szakadást idézzen elő az egyes pártokban, a Szovjetunió elleni rágalmaival az imperializmus támasza. A burzsoázia ideológusai különleges jelentőséget tulajdonítanak a revizionizmusnak, hiszen ez azokba a rétegekbe igyekszik behatolni és hatni, amelyekhez a nyílt antikommunista propaganda nem tud hozzáférni. Nem hiába bocsátja tehát a monopoltóke a revizionista renegátok rendelkezésére a tömegkommunikációs eszközöket, és vállalja eltartásukat. Korunk revizionistáinak, mint minden renegátnak, sorsa a kapitalizmus előtti ideológiai kapitulációtól a szocializmus elleni diverziókhoz vezető lejtő, ahogy ez Csehszlovákiában történt, ahol az antiszocialista elemek igyekeztek belülről aláásni a szocialista rendszert, és végső soron restaurálni a kapitalizmust. A kommunista pártok Leninnek abból a tételéből indulnak ki, hogy figyelembe kell venni mind az opportunizmus és a „baloldali" doktri. nerség elleni harc általános elvi feladatait, mind pedig azokat a konkrét jellegzetességeket, amelyeket ez a harc az egyes országokban felvesz. • , és elkerülhetetlenül fel is kell vennie, az ország ^tóalatos esetből levonja a tarsadalmi-gazdasagi elete sajatsagos vonasai- szükséges következtetést, nak megfelelően. __ F. NAGY ISTVÁN vagdostak egymás fejéhez amelyek — ha bizonyítani is tudják őket! — a bíróság elé tartoztak volna. Az egyes „bűnök" bizonyítása azonban rendszerint elmaradt, hiába ölt a városi párt-végrehajtóbizottság oly rengeteg időt a helyszíni felderítésre, a sok-sok személyes meghallgatásra, a szembesítések sorozatára. Csak az iránt nem maradt semmilyen kétség, hogy az ecsetgyári vezetőség képtelen megszabadulni a személyes indulatoktól. nincs már ereje a termelés magasabb szintű szervezéséhez és irányításához, ezért hiba volna, ha funkcióikban maradnának. A városi párt-végrehajtóbizottság természetcsen csak a magukról és a kötelességükről megfeledkezett kommunisták ügyével foglalkozott — hangsúlyozzuk — igazi elvtársi lelkiismeretességgel. A kötetnyi jelentés, vizsgálati jegyzőkönyv és számos tapasztalat birtokában úgy határozott, hogy Végvári Istvánné, Földvári Lászlóné és Solymosi György kapjon pártfegyelmit, s a két utóbbitól visszavonja a párttitkári megbízatást. Gazdasági funkció ügyében a városi tanács végrehajtó bizottsága hivatott dönteni, s ez a legutóbbi ülésen meg is történt Eszerint Végváriné — saját kérésének is megfelelően —' művezetőként dolgozik tovább az ecsetgyárban. Felelős testületek megítélése szerint csakis így remélhető a normális termelés folytatása abban az üzemben, amely oly sok szép dicsőséget szerzett mind a munkáskózösségnek, mind Szeged városának. Nincs itt semmiféle szenzáció, A felgyülemlett hibák megszüntetésének természetes igenye halaszthatatlanná tette a határozott intézkedfest, s a jövőben szintén termeszetes módon kell eljárni hasonló esetben. A felületes, meggondolatlan bánásmódot azonban soha, semmilyen indokolással sem szabad eltúrni. A városi tanács vezetőire tartozik, hogy a jogosan kifogásolt.