Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-27 / 123. szám

csütörtök. 1971. majtjs 37, 3 Szerdán félidejéhez érkezett az 1971. évi Budapesti Nemzetközi Vásár. A gyorsösszesítés szerint az első öt es fél nap alatt szerdán délig kereken félmillióan keresték fel a hazai és külföldi ipar nagy budapesti seregszemléjét? az 500 ezredik látogató a délelőtti órákban lépett a vásár területére. Az idén igen nagymértékben megnőtt a szakmai napok iránti érdeklődés, a szakmai napok látogatottsága mármar vetekszik a vasárnapi forgalommal. Kedden például mintegy százezren keresték fel a BNV-t A kiállítása anyag az új konstrukciók iránti érdeklődés vitathatatlanul jóval nagyobb, mint a korábbi években, valamennyi kiállító hasmos tapasztalatcserékről , jó üzletkötések előkészítéséről számolhat bet Szerdán is valamennyi tárgyalóhelyiség foglalt volt, több helyen az üzletkötések előtti eszmecseréket folytattak. A MALÉV és az Aviaexport szovjet külkereskedelmi vállalat több mint 1,5 millió rubeles megállapodást írt alá. Több magas rangú látogatója is volt szerdán a BNVnek. A délelőtti órákban a vásárba látogatott Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának vezetője, és Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, valamint Övári Miklós, a Központi Bizottság titkára. A vendégeket dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és Droppa Gusztáv, a HUNGEXPO igazgatója kalauzolta. Folytatódott a sajtótájékoztatók sorozata is. Szerdán délelőtt fogadták az újságírókat a műszer és gépipari szövetkezetek, a hűtőgépgyár és a pamutfonóipari válallat vezetői, sajtótájékoztatót tartott Tadeusz Grzybowski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa és Jan Fularski, a BNV lengyel pavilonjának igazgatója is. A jászberényi hűtőgépgyár Petőfi-csarnokbeli kiállítási területén szerdán Monáth Ferenc kereskedelmi igazgató, az üzem tevékenységéről, önálló exportmunkájáról tájékoztatta a sajtó képviselőit. A közönség egyik kedvence: a Zsiguli A vállalat ma már 300 ezer háztartási hűtőgépet gyárt, ebből 80 ezret szállít külföldre, a szocialista országokon kívül az NSZK-ba. újabban pedig a skandináv államokiba, Görögországba és Franciaországba is. Az üzem legújabb típusú hűtőgépe a svájci licenc alapján készült 2—S—140-es abszorpciós berendezés, amelyet követ majd a még nagyobb 225 literes gép is. A vásárt felhasználták arra is, hogy megnézzék a „konkurrenciát", a külföldi gyárak hűtőgépeit. Szakembereik megállapították, hogy a kiállított gépek műszaki tulajdonságaikat tekintve, a Lehel bármelyikkel felveszi a versenyt. Viszont a hazai hűtőszekrények nem eléggé mutatósak, kivitelük elmarad a külföldiekétől. A tapasztalatok alapján változtatnak ezen, annál is inkább, mert egyre nagyobb a nyugati piac érdeklődése termékeik iránt. Ezért egyebek között új elektrostatikus festőberendezést állítanak munkába a tökéletesebb fényezés érdekében, javítják a gépekhez felhasznált lemezek minőségét. Tervezik azt is, hogy a gépeket, hasonlóan a külföldiekéhez, különféle díszlécekkel szerelik fel. hogy külsőleg is versenyképesek legyenek a kitűnő minőségű Lehel hűtőszekrények. A Jöuó év cipói a könnyűipar pavilonjában Szakszervezeti világkonferencia A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének székházában szerdán Forgács Pál, a Vegyipari Kőolajipari és Rokonszakmabeli Szakszervezeteknek az NDK-ban megtartott VI. világkonferenciája munkájáról, fontos határozatairól tartott sajtótájékoztatót öt világrész 51 országából 84 szakszervezet 8,6 millió tagjának küldöttei vettek részt e nagy találkozón, amelyen fontos dokumentumokat fogadtak el az egységes akcióprogramból, a szakmai képzés fejlesztéséről és a kollektív szerződésről. Ha valaki olyan szerencsés nálunk, hogy mindenféle munka nélkül élete végéig is meglelhet, ám legyen. Ettől még megdönthetetlen tény marad: csak a munka boldogít, az emelheti fel az egyént és a társadalmat. Olyan igazság ez, amelyet azóta ismerünk, mióta az emberiség formálója és írója is saját történelmének. Emellett persze — ha elszigetelten is — él egy másik vélemény egyesekben, a munkátlanság szemlélete, azaz olyan felfogás, hogy jobb életkörülményekhez más módon, esetleg görbe úton is el lehet jutni, ha meglett, erőteljes fiatalember vagy leány csaik kullog a munka után, és kikerüli a vele való találkozásnak még a lehetőségét is. A gyanakvás kézenfekvő: ha nem gondoskodnak eltartásukról, akkor miből telik nékik mégis hangos szórakozásra? „REF"-ESBÖL „KMK"-S Sokan megelégszenek azzal, ha csak alkalmi munkát tudnak igazolni, ha netán olyan helyzetbe kerülnek, hogy kilétük után érdeklődik a hatáság. Igaz, az alkalmi munka nem kritériuma a munkakerülésnek, viszont az alkalomszerűségre sem lehet építeni egy életen át. Nem sok azoknak a száma, akik rendőrségi felügyelet alatt állnak, azaz mozgásszabadságukat — különösen szórakozóhelyeken — korlátozzák. A korlátozás szó helyett igazabb és tartalmasabb a törődést, a gondoskodást használni, mert valójában ezt teszik a rendörök, a figyelmükbe ajánlott illetőkkel. Ez az odafigyelés persze nem mindenkinek tetszik egyformán, és éppen ezért néhányan megpróbálnak kibújni alóla. Rendszerint lakást és munkahelyet változtatnak, azaz hátat fordítanak mindenféle megélhetést biztosító munkának. S így lesz a „ref"-esból kmk-s, közveszélyes munkakerülő. Erdei Ferencre emlékezik a televízió Szombaton délután 40 perces műsorral tiszteleg a Magyar Televízió Erdei Ferenc emléke előtt. Az összeállításhoz csaknem ötezer méter filmet néztek végig a műsor készítői: Major Sándor szerkesztő és B. Megyeri Gabriella rendező. Így felhasználták a régi híradók anyagait, az 1969-ben sugárzott Szülőföldem, Makó című produkció számos epizódját, a Veres Péter-emlékműsor kockáit, s a Röpülj páva-vetélkedő szarvasi ünnepségének néhány megörökített részletét Az összeállítás a nézők elé idézi Erdei Ferencet, n politikust, a tudóst és az írót. — Nem találtam magamnak megfelelő munkát. — Hónapokon át sem ? .,. — Dolgoztam, csak nem tudom megnevezni, hogy hol és kiknél. — Éppen orvosi vizsgalatra készülődtem, amikor előállitottak. — Hány féldeci palinka szükséges az orvosi vizsgálathoz, mivel előbb a vendéglőbe látogatott? — Meglátják, ha megint kiszabadulok, dolgozni fogok, csak úgy ég majd a kezein alatt a munka. rászedték. A fellebbviteli tárgyaláson már nem jelent meg. „Margaréta" jogerősen kétévi szigorított börtönt kapott. Az ilyen „nagymenők" mellett" KÖRÖZÉS ÉS ELFOGÁS Ilyen és ehhez hasonló A „PITIÁNEREK" szövegek után rendszerint harmincnapi elzárás a végső szó közveszélyes munkakerülés miatt. Sorsok, fogadkozások, mondhatni nemegyszer színészi teljesítménynek is beillő jelenetek sűrűsödnek össze néhány oldalnyi géppel irt papíron. S még érdekesebb nyomába eredni egy-egy ügynek és szereplőjének. Mennyi minden is történik az úgynevezett alibi munkavállalástól a vádlottak padjáig, amelyre például odakerült Bozoki Margit. Ez a 23 éves leány lakott már Budapesten, de onnan kitiltották, volt gyöngyösi lakos, átmenetileg szegedi is, majd makói. Eridig „csak" hatszor büntették sikkasztásért és zárták be közveszélyes munkakerülésért. Nifics jogunk kételkedni abban, hogy más is van még az utolsó büntetési tétel mögött... El kell fogadnunk a tényt, a fővárosból kitiltást azzal a „mellékkörülménnyel" is, hogy Margitkánkat körözéssel fogták el. (Ilyenformán ezek a tények kizárják, hogy valaki is névazonosságot véljen felfedezni vele kapcsolatban.) A tárgyilagos bírák ugyancsak hümmögtek és kétszer is megnézték, hogy az előttük álló vádlott milyen büntetendő cselekményt követett el. Még hogy közveszélyes munkakerülő? Hiszen olyan szép, elegáns, mint egy kirakati próbabaha. Szórakozni sem hagyják ezt a szerencsétlen kislányt? Egy nyugatnémet üzletszerző ugyanis magával hozta Szegedre, majd innen tovább vitte Makóra és ott lepakolta egy csomó értékes holmival együtt. Megkérte, várja meg, amíg átugrik üzletet kötni Romániába ós majd együtt mennek tovább. Amíg a külföldi odajárt, Bozoki Margit összepakolta az értekeket, s eladta, majd beljebb utazott az országba, hogy eltűnjön szem elöl. Külföldi ismerőse, aki egyáltalán nem volt mai gyerek, nagy zenebonát /csapott, mikor rájött, hogy persze ott vannak, rajzanak a kicsik, akiket egymás között is pitiánereknek szoktak nevezni. Ezek egyszerűen képtelenek „felegni", jobb cuccba vágni magukat, mert általános megjelenésüktől az eltérő már gyanús. Nem maradhatnak viszont a megszokott kellékekben sem, pláne mosdatlanul, kialvatlanul, világos nappal az utcán dülöngélve, netán hangoskodva valamelyik távoli italmérésben. A rendőrség központi ügyeletétől nincsen már kieső hely sehol. Ha éppen rossz a telefon, van motoros, autós hírvivő — és a mások testi épségét vagy a helyiség berendezését veszélyeztető „nagy legényt" addig is megfékezik. Nacsa János, 30 éves, farráskúti (Petőfi u. 6.) lakosnak olyan pechje volt, hogy pont akkor „molesztálta" a rendőrség, amikor egy padon elbóbiskolt. Életerős, egészséges, mint a makk. A szövegeitől viszont meg lehet gabalyodni. — Januárban miért nem állt munkába valahol? — Meghalt anyám és nem volt kedvem semmihez — válaszolta egykedvűen. Az ilyen áttételes lelket is meg lehet érteni és Nacsának is kijárna a megértésből, ha néhány nap után szintén ott nem hagyta volna az újszeged! kendergyárat, aztán a 10. sz. VOLAN-t, ahol pedig elküldték tanfolyamra is. Néhány napot — csak az alibi kedvéért — dolgozott a szegedi kenderben, aztán bevette magát egy elhagyatott víkendházba a Sárgán, és onnan járt be a városba portyázni. Valakitől ellopott egy onkánkabátot, amit — emlékezete szerint — csupán elhagyott. Bejelentett lakást igazolva a nagyapját emlegette, ahonnét állítólag eljárt volna dolgozni magánosokhoz. Azok nevét közben elfelejtette. Szerinte azok akár le is léphettek már a térképről. S Nacsa János így szédelgi végig a hónapokat, esztendőket. csakhogy n« kelljen arrábto tennie egy gazszálat se. Tanult szakmája szerint géplakatos. A legjobb munkahelyek kapnának érte, ha valahol is meg tudná magát becsülni. A közveszélyes munkakerülésert fizettethetnének vele 5 ezer forintot is. A zsebe üres. Harmincnapi elzárással most még megúszta. Addig is dolgozik. Hátha Így szokik a rendes munkához. Lődi Fereas Magyarország és a FAO, az ENSZ elelmezési és mezőgazdasági szervezete, kapcsolatairól nyilatkozott a hazánkban tartózkodó Pierre Terver, a FAO fejlesztési ügyeivel foglalkozó vezérígazgató-helyettese. Kiemelte, hogy a FAO múlt évi európai regionális konferenciáján figyelemre méltó magyar javaslatot fogadtak el, amely a fejlődő országok támogatása érdekében együttműködésre hívja fel az európai országokat a műszaki dokumentációk cseréjénél. A tudományos tapasztalatok összesítésénél és a legjobbnak ígérkező eljárások elterjesztésénél. A magyal- javaslat Európa-szerte érdeklődést keltett. A vezérigazgató-helyettes elismerően szólt a Tisza II. vízlépcső építési munkálatairól. Ennek a létesítménynek az építésébe — mint ismeretes — a FAO is bekapcsolódott. Egyebek között apyagi támogatással, gépek és felszerelés szállításával segíti mielőbbi megvalósulását. A Tisza II. olyan vízrendszer lesz, ahol a fejlődő országok szakemberei elsajátíthatják majd az öntözés legújabb szakmai ismereteit. Magyarország és a FAO kapcsolatainak egy másik újabb lehetőségéről így vélekedett: elhatároztuk, hogy Magyarországon több szakmai tanácskozást rendezünk, főképpen a fejlődő országok fiatal szakembereinek. Ilyenfajta továbbképzés kezdődött Sopronban, ahol az erdészeti szemináriumon találkoztak a különböző országokból érkezett mérnökök és technikusok. Keszthelyem is hasonló jellegű tanácskozást rendeznek a nagyüzemi gazdálkodásról. Félidő a BNV-n Gyarapodik a Lehel család Az öntözés iskolája lesz a Tisza IL vizlépcsö