Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

\ vasárnap. 1971. májtjs 23. Befejeződtek az Erkel Diákünnepek A három gyulai nap be­fejezésekor ismét sok arany, ezüst é? bronz érmet sze­reztek a szegedi diákok. A szólóhangszeresek versenyé­ben — amelyet még pénte­ken a késő esti órákban fe­jeztek be —, a következők kapták meg a legjobbaknak járó arany érmet: Döme Fe­renc (Tisza-parti gimnázi­um). Laczó András (Tö­mörkény gimnázium), La li­ter Csaba (Tömörkény gim­názium), Maczelka Noémi (Tömörkény gimnázium), és Hernádi Hilda (Tömörkény gimnázium). Az énekkarok versenyé­ben a Tömörkény gimná­zium kórusát jutalmazták arany éremmel. A hangsze­res kamaraegyüttesek között a szegedi Ságvári gimnázi­um diákjai kaptak aranyér­met, valamint a Tömörkény István gimnázium tanulói.i A bíráló bizottság a kö­vetkező szegedi diókok pá­lyamunkáit jutalmazta aranyéremmel: földrajzból Nagy Erzsébet (Radnóti gimnázium) dolgozatát, bio­lógiából Árva Gábor (Déry Miksa technikum), Pálkó Piroska és Verasztó Ildikó (Radnóti gimnázium). Sze­keres Veronika (Radnóti gimnázium), Hegedűs Ágnes (Radnóti gimnázium), Lajkó Rozália (Radnóti gimnázi­um), Dux Ernő (Radnóti gimnázium), Tóth Miklós (Radnóti gimnázium) és Ke­lemet Márta (Radnóti gim­názium). Kémiából Szomora Tamás (Radnóti gimnázium) nyert aranyérmet. Fizikából pedig a közgazdasági szak­középiskola szakkörét, illet­ve Szendrei Máriát (Ságvári gimnázium) részesítették a legjobbaknak kijáró juta­lommal. A szegedi diákok 500 tagú küldöttsége ma, vasárnap az esti órákban érkezik haza. A. U Képernyő Nyitott könyv - Örkény István: Időrendben Örkény Istvánnal meg- A műsor legérdekesebb esett, ami többnyire csak a része mégis az volt, mikor mar halott halhatatlanokkal az író beszélt önmaga he­szokott megesni: Dersi Ta- lyett, a szorongásos írói más és Abody Bela vitázták közérzetről és feszültségről, a feje folott arról, vajon mi amin nem segít a világhír az indokoltabb, a vilagiro- és siker sem, a szüntelenül dalmát mérni hozza, vagy őt újra gyűrkőző kísérletekről, a világirodalomhoz? amelyeknek töménytelen A teve Nyitott könyv adá- mellékterméke, félkészmun­fa mar a konyvnapot készf- kak képében tornyosul ott­tette elo: május 29-től kap- hon a polcokon. Számára a hato majd az üzletekben Or- művészet addig új. addig keny István Időrendben ci- művészet egyátalán, amíg mY?, rop?* bemutatott no- nem ismétli önmagát. S ha velláskotete. amely har- valakinek írói célkitűzése az mlncot év írasait tartalmaz- emberi közöny falának át­za az 1941-ben megjelent .... , .. .. Tengertánc című első kötet- utese' hat bizany nem &ozi tői egészen a napjainkban váltogatni az eszközeit. S az keletkezett legfrisebb egy- írásból fakadó öröm sem percesekig. csupán az íróé: megosztja A két kritikus és írótárs azt, a szinte már „társszer­S^rnovSis^ olvasóval es hattunk, mindegyiken rajta nézővel. a sajátos Örkényi kézjegy, a A műsor szerkesztője Kat­legegyértelműbben megjele- kó István, rendezte Gaál nített talán a Nagy Amál Albert. című volt. Kulka Eszter „Paprikas műszak" A tápéi Tiszatáj Termelő­szövetkezetben száznegyven holdat ültetnek be fűszer-és pritaminpaprikával. Most van a legnagyobb dologidő, a pa­lánták elrakása. Ilyenkor na­ponta nyújtott műszakban, tizenegy órát dolgoznak Te­mesvári János brigádjának tagjai. Képünkön hatsoros palántázó berendezés látható. Piacon az új burgonya és a zöldbab Igazi nyár eleji étel ke- Mind a Marx térre, mind rült vasárnap az asztalokra: pedig a Szent István térre Naponta 140 Super Olimpia A székesfehérvári V1DE­OTON-ban tovább fejlesztet­ték a négy év óta gyártott és jól bevált Olimpia típusú a petrezselymes újkrumpli. A naponta mázsaszámra kerül (televíziós Vevőkészüléket A Vendégjáték Tegnap, szombaton este a szegedi színház együttese két helyen is játszott A társu­lat egyik fele a debreceni színházi napokon Shaw Candidáját, másik fele, hoz­zánk kicsit közelebb, Szen­tesen, Móricz Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színművét mutatta be, mi­után előző nap, péntekem megkezdték tíznapos vendék­játékukat. Szentesre Szombathelyről, ről, illetve Szekszárdról ér­keztek a szegedi színészek. A nyugat-dunántúli városban május 4—10-ig szerepeltek, az évad legsikeresebb pro­dukcióival. „Tíz előadás — tízezer néző" — így vonta meg a vendéglátók mérlegét a szombathelyi újság, a Vas Népe. Szekszárdon végig zsúfolt házakkal játszottak: mindig, minden előadásra minden jegy elkelt. Szentesen még nem kelt el minden jegy, de a tava­lyinál összehasonlíthatatlanul nagyobb az érdeklődés, s ez nemcsak a látványos prog­ramnak — a Móricz-dara­ban kivül a Cigányprímás, a Naplemente előtt, a Ne szóljatok bele és a Luxem­burg grófja kerül Itt színre — hanem azoknak a jó kapcsolatoknak is köszön­hető. amelyeket a színház a szentesi üzemekkel, a kór­házzal, a fürdőkkel, az is­kolákkal, az Árpád Tsz-szel, az Bliker-rel és másokkal is épített ki. A színház 40 tagú együt­tesét, amely a tíz nap alatt ott lakik Szentesen, az elő­adásokon kívül is tartalmas program várja. Találkoznak a város lakóival, ismerkedé­si esteken vesznek részt Egyebek közt a Horváth Mi­hály gimnáziumban Elő iro­dalomórán mutatnak be szemelvényeket. műsort adnak a fiatal értelmiségiek klubjában, találkoznak a víz- és csatornaművek szo­cialista brigádjainak tagjai­val, _ Evekkel ezelőtt a fiatalok program sem hétköznapi beat-ért támasztották az aj- csemegét ígért, Böhm, Bach, tókat úgy, ahogy péntek este Liszt, Hindemith, Szőnyi Er­a Dóm oldalsó bejáratát az zsebet művei között az iro­orgonáérL (Tanulság, legkö- dalom oly közönségcsalogató zelebb a hátsó ajtókat is ér- remekével, mint a d-moll demes kinyitni.) Azaz tulaj- toccatával és fugával. Pécsi donképpen igazságtalan köl- Sebestyén nagyhatású mű­csönpélda a beat, hiszen vész. amihez hozzányúl, az amióta a fogadalmi templom összefoglalás, a szintézis 11 ezer sí pú, hírneves hang- szándékával teszi. Nagy for­szeréhez kitűnő hazai és kül- mákat, széles színhatásokat földi előadóművészek zárán- keres, játéka a művek ki­dokolnak föl a karzatra teljesedését, az orgona ön­rendszeresen, tehát amióta a törvényű mozgását követi, filharmónia újra fölfedezte amint a szólamok ökono­az orgonakoncertek nagy le- mikus építkezésével fokoza­hetöségét — azóta, évek óta, tosan jut ki az egész teret népszerűek ezek az estek, betöltő hangzuhatagokig. Já­Kiváltképp, ha jól csengő tékának legteljesebb élmé­név erősiti a hangszer varé- nye, hogy technikai és for­zsát Ilyen a Pécsi-házaspár mai öncélúság nélkül, hang­neve, mindenekelőtt Pécsi szerét maga elé engedve Sebestyéné, a zeneakadémia avatja be hallgatóját a mű­művésztanáráé. vek belső világába. S ez jel­Egy szó, mint száz, péntek lemzi akkor is, ha a szép este megtelt a Dóm, akinek hangú Werner Máriát kíséri: nem jutott szék, oltárlép- zenekarszerűen, példás arány­csőkre kuporodott vagy osz- érzékkel, fegyelmezetten. topokhoz támaszkodott A N. I. még gyönge héjú burgonya a tavaszi zöldségféle. A kilóját 14—ltí forintért lehe- magánárusok és a tsz-pa­tett kapni. Zöldbabot is lát- vüonok árai között alig van tunk, meg igen drágán kí- .. .. ~ nálták, 30-35 forintért. A különbség, de egy kiadós tegnapi piacon már rengeteg május végi eső általában volt a zöldborsó, ára ismét csökkentené az árakat, csökkent: egy kilót 14—16! a^mmmmmmm^mm^i^^mm forintért árultak. A 25—30 forintos fölpieperért is keve­sebben sajnálják már a pénzt. A bőséges árufelhoza­tal miatt az összes primőr ára csökkent A tojás 0,80—1, a csirke kilója 30 forint volt. Az óburgonyát 3,50—4, az idei sárgarépa csomóját 1,50— 1,80, a gyökérét 1,20—1,80, a karalábéét 2,50—3, a retekét 0,50—1,80-ért egy fej salátát 0,80—1,50 forintért adtak. A vöröshagyma kilójáért 4—5, a kelkáposztáért 5—6, a kar­fiolért 15—16, egy csomó zöldhagymáért 0,80—1, a zöldpaprikáért 1,30—3, egy kiló paradicsomért 40 forin­tot kértek. A parajt 4—5, a sóskát 4—5, a gombát 45 fo­rintért kínálták. Almát 6—12, cseresznyét 12—14, egrest 10 —12 forintért lehetett kapni, ni. A dió 12—15, a száraz bab 12—14, egy liter mák 30—32 forint volt. nagyképernyős felevízió a Super Olimpia nevet kapta. Három variációban gyártják. Naponta száznegyven Super Olimpia kerül le a televízió­gyáregység sz^reldéjének 3. szalagjáról. a hazai lapokban 1971'20 ipari TÓTH József—PÉNZES István Szeged oktatasi-kulturálls vonzu- ipari sa az idegenforgalomra. Földraj­zi Értesítő, 1. szam. [Térképek­kel.] MÖRITZ Miklós: Kerekasztal­beszélgetés Szegeden, január-februar. ZAY László: Hová lett a fény? együttműködési kiállítás együttműködési kiállítás.] ISZEN iGYORGYVOLGYi Re­zső] (völgyi): Permet öntözi a paprikamezőt. — Melegvizes cső­labirint. — Orzlk a csípős tit­Halaszat, kát. Esti Hírlap, máj. 11. [A szegedi ŰJ Elet Tsz-röl.] CSILLAG István: Az olaj gyó­Foto, május. (Kritika a Kor '68 zelmci. — 294 millió forintot a kiállításáról. Fényképekkel.] BAB1NSZKI László: Levél szegedi költségvetési Kelyiipar és Városgazdálkodás, május. SZALAI József: Próbaüzem a Szegedi Földgazüzemben. Ko­olaj és Földgáz, május. KRISTÓF" Miklós: A szeged szegedi olajmunkások tettei ^^ _ „kasszába". Magyar Nemzei, ÜZEMBŐR 18­Csemegebolt a gyárban. Nép­szava, máj. 18 IJavul a mun­kások helyzete az Emergében-I Kincskereső. Esti Hírlap, máj. 19. [A Szegeden megjelenő fo­lyóiratról.1 A 2b. Szeged! Ipari Vásár. Fi­algyől bázistelepek vizelárasztá- gyelő, máj. 19. sos művelésének gazdaságossági vizsgálata. Kőolaj és Földgáz, május. VARGA Károly: Elkészült a szeged—algyői fő gyüjtőállomás. Kőolaj és Földgáz, május. Űj könyvek. — Juhász Gyula összes művet. (Akadémia.) Szak­Tanácskozas a délalföldi vá­rosok rekonstrukciójáról. Ma­gyar Hírlap. Magyar Nemzet, Népszava, máj. 19. (Szegeden.) [AKACZ László] A. L.: Sze­ged, Élelmiszeripari FöisKölá. — Uj feltételekkel. Magyar Ifjúság, máj. 21. (DALOS László] <déel):.A Vá­munkáinevelés, május. (Ismerte- nya 'bácsi szegeden. Film, Szín­ház. Muzsika, maj. 22. lés a 8. kötetről.] Szüretelik a földiepret. Déli Hírlap (Miskolc), máj. 5. Sza­bad Föld, máj. 16. [Újszegeden.| MOLNÁR Géza: Párizsban meghalt egv magyar művész.... Népszabadság, máj 22. [Nekro­Klállitás Szegeden. Népújság lóg a szegedi .ületesü Csáky (Eger), máj. 12. [Magyar—francia József szobraszrol.J 5. Kis szövetkezet volt a Haladás, 400 hol­don. De a legjava földeken. — Mivel munkáljatok meg? A...? összeadtuk a vagyont. Mindenki két pár tyú­kot hozott, ebből lett a baromfitelep. A kuko­ricaszárat is a közös állatállománynak, ami még nem volt. Búza kellett a vetéshez, csikor­gott a fogurak, azt is összeadtuk. Micsoda idők. Jrkapapírra keszitettük a ter­melési tervet két és fél holdon dughagymát termesztünk és elvetünk 150 hold búzát Vitáz­tunk egész éjszaka. Ettük egymást. És reggel mentünk a munkába. Kicsi volt a tagság, de lelkes. És nem elbizakodott Hányszor es há­nyan mondták: — Hogy élünk itt meg, elnök? Mondjad már István, a gyerekeket az utcára küldjem koldul­ni? Könnyű annak, akinek pénze van. De ne­kem nincs egy szemernyi kenyerem sem. Jól emlékszem Pulainéra. Jött rendesen a munkáiba. Mindig hajtogatta: neki öt gyereke van, s ha a szövetkezetben nem élünk meg, ne­kem kell eltartanom őkjet. Kilincseltünk hitelért Nem dúskáltunk a fo­rintokban. Vettünk egy pár lófogatot, a tagok­nak mindössze két lovuk volt Mit tehettünk? Manipuláltunk. Kórtünk hitelt lóvásárlásra. A paraszttal megbeszéltük, számítsa fel az árába a kocsit az ostort, a felszerelést is. Mi is jól jártunk, ő is. Jó termést ígért a föld. ötvenhatot írtunk. Szorgalmasan dolgoztunk, vetettem, szántottam én is az emberekkel. Vágtuk kiskaszával a lucernát a keveréket mikor mi adódott El­láttam a hivatalos dolgokat is. A papírmunkát A hagyma beütött Aratáskor Pulainé egész szekér búzát vitt ha­za. Megváltozott a hangulat, a vélemény, örül­tek az emberek. Bizakodtam én is. Már ötve­nen voltunk. Árpát is osztottunk. Teljesítettük az állam iráni kötelezettségünket és az első búzát mi vittük a malomba. Elöljártam mindig a munkában. A vöröshagymánk igen jól sikerült Értékesí­.. ^ •jflfyi teööfci a aagyaazdák, a yplt tacsaim, a szakszói vetkezeti tagok állandóan a dűlőutakon jártak, és figyelték, mit csinálunk. Kritikus szemmel néztek és ellenőriztek. Mi annál inkább kitet­tünk magunkért. Ismertük egymást, jó és rossz tulajdonságainkat. Értettük is egymást Szóval családban éltünk. Előleget osztottunk. Nem keveset Felbolydul­tak az ismerősök. — Üzleteltek ezek, nem rendes úton járnak. Dotációt kapnak, nem győzik szétosztani. Már lopniuk se kell. Azért csinálta a téeszt, mert tízezer forintot kapott érte. Nem tizet hanem húszat. Nem húszat, hanem ötvenet Pedig az igazság egészen más volt Legjob­ban az űzött megmutassam, van létjogosultsá­ga a szövetkezetnek, az agrárproletárok is tud­nak érvényesülni, gazdálkodni. Az ellenforradalom megzavart bennünket. Nem kaptunk megfelelő instrukciót támogatást. Mi csináltuk a dolgunkat, hordtuk a cukorré­pát Ültem a kocsin és rakodtam fel, s le. Min­dennap lejelentkeztünk és dolgoztunk. Még lel­kesebben, még jobban. Sőt, akadt azokban a napokban jelentkező is, két új tag lépett be hozzánk, az ellenforradalom kellős közepén. Nagy dolog volt Elvetettünk, rendbe tettük a határt. Hazafelé tartva megállítanak az úton. Joó Bandi, aki szintén agrérproletár volt. — Ez is a zsírunkon élősködik — mondta ne­kem —, gyertek közelebb, húzzuk le a kocsi­ról. Emberek, ott van István. — Mi bajotok van velem? • Meg akartak lincselni. Nem került rá sor, de nagyon bántott és sértett ez a kijelentés. Pedig ő is szakszövetkezeti tag volt, a Kossuthnak a vezetője. Amikor lehetett, együttműködtünk Á. István­nal és P. Imrével. Meg M. Mihállyal, akitől nagyon sok segítséget kaptam, akivel együtt gyerekeskedtem. Vele együtt majdnem sírtunk, amikor láttuk, hogy kiknek a kezeibe adnak fegyvert Azt hittük, a helyzet rövidesen jóra fordul, de nem így lett A városi tanács elnö­két leváltották és Kiss Ernő vette át a hatal­mat. Üléseztünk bent a szövetkezetben, csen­gett a telefon, azonnal menjek a tanácshoz. Ott a mezőgazdasági osztályvezető, és a Köz­társaság Tsz elnöke fogadott. — Vegyétek tudomásul, a ti szövetkezetetek nem szövetkezet, nincs létjogosultsága, nincs az Azt sem mondtam, hogy nem értettem meg, de az sem, hogy megértettem. Elmondtam az embereknek. Fölháborodtak. — A földet vissza nem adjuk. Olyan isten nincs. Másnap újra felhívattak. A Vígh Ferenc és hasonszőrű nagygazdák sorfala között kellett bemennem a tanácsházára. Ügy néztek rám, mintha a szemültkel is meg akarnának ölni. Nagy indulatok dúltak bennük. Visszakövetel­ték a földet, méghozzá azonnal. Csak az a 400 hold volt még mindig. Az életet jelentette ne­künk. — Mi földet nem adunk — Gondoskodunk rola, rád úszitjuk az embe­reket. Három napra rá ismét behívattak Akkor már nem tudtam kitérni az emberek elől, vita lett. Végül kompromisszumra jutottunk; elve­tettük a búzát, azt nekünk kell betakarítani, így beleegyeztek a „tanácson". Még tartott az ellenforradalom. Ki kellett mérnünk 150 holdat, a volt nagygazdáknak. És fel kellett osztanunk. Ügy döntöttünk, ideiglenesen a megmaradt területet szétosztjuk egymás között, ami persze csekélyke volt, máshová is munkába szorultunk. De a szakszövetkezetbe — amelyből kiváltunk — nem mentünk vissza. A területet kimértük, de az alapszabályunk megmaradt. Egyénileg munkáltuk a földet. Ötvenhét tavaszán behi­vattak a tanácsba, hogy visszaállhat ismét a téesz. Ősszel újra kezdtük. Miért ragaszkodtunk annyira a közöshöz? Bíztunk benne. Az első év után 96 forintot ért a munkaegység értéke. Micsoda pénz volt ez akkor, nagyon szép sum­ma. Nem ment simán az újrakezdés. Az állatállo­mányt ismét fejlesztettük, kis tanyákban • he­lyeztük el. Tagok jöttek szépen, nem győztük őket felvenni. A 150 holdat is visszakaptuk. Így is kevés lett. Kimentünk Kiszomborra, az ottani Petőfi Tsz-tői haszonbérbe vettünk ki 150 holdat. Azon termeltük a hagymát. Megtört a jég. Néhány földes paraszt is kérte felvételét, ötvennyolcban pedig egyesültünk a zombori Petőfivel. Ez volt az első. Ott nagy majorunk lett, hiszen a régi úri birtokokból maradtak épületek, azokat benépesítettük. Igazi szövetkezetté lettünk. Azt hittük, nap­ról napra kevesebb gondunk, bajunk lesz. És embereknek földtulajdonjoguk. Elvettétek a földeket a nagygazdáktól, törvénytelenül, most éppen fordítva történt, yissza kell adni. Megértetted? (A befejező rész következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents