Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

4 KEDD, MTI, MA.TTJ8 4. Lehet-e SZTK-ra ;oqosult a diákszülők gyermeke? Balatonfüred, Juhász Gyula, lagore B. L.-nc egyetemi iiu.llsato a közei i hetekben gyermeket vár. Férje szintén egyetemi (röiskoiui) hallgató. Ügv tudja, hogy egyetemi hallgató házaspár gyermeke S/,TIf-ra nem jogosult. Ezt a körülményt a lap március 20-1 száinahan is megírta Akáez l.ászló a Diákházasok című cikkben. Olvasónk azt kérdezi, van-e lehetőség arra, hogy a születendő gyermekük jogosult legyen az SZTK-ra, s ha igen, mi az eljárás? A 71/1955 (XII. 31.) M T. számú rendelet 59. paragrafusa valóban azt mondja, hogy a tanulók közül biztosítottak az egyetemek, főiskolák rendes hallgatói, az általános ér. középfokú iskolák otthonokban elhelyezett tanulói. A felsorolt személyek a betegségi biztosítás szolgáltatásaira a munkaviszonyban álló dolgozók családtagjait megillető feltételekkel és mértékben jogosultak; ez a szabály azonban családtagjaikra nem terjed ki. Az egyetemista, illetőleg főiskolai hallgató a saját szemelyében jogosult a betegségbiztosítás szolgáltatásaira, gyermeke azonban nem jogosult Qinek megfelelően a hatályos rendelkezések szerint az egyetemi (főiskolai) hallgató házaspárnak gyermeke, társadalombiztosítás terhére, nem jogosult orvosi ellátásra, korház ra. gyógyszerre stb. A betegségi biztosítási ügyviteli utasítás rendelkezései azonban fenti rendelkezésen túlmenően lehetővé teszi, hogy ha a szülők mindketten egyetemi (főiskolai) hallgatók és saját személyükben jogosultak a betegségi biztosítás szolgáltatásokra, gyermekük családtagi jogosultságának megállapítása az apa lakóhelye szerinti illetékes társadalombiztosító? igazgatóság területén m.iködő társadalombiztosítási bízottságtól kérheti. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalombiztosítási bizottságok az ilyen irányú kéréseket nem utasítják el. Olvasónknak tehát azt tanácsoljuk, hogy gyermeke megszületése után férje adjon be egy kérlemet a társadalombiztosítási bizottsághoz, Szeged, s kérje gyermekük betegségbiztosítás keretein belül történő jogosultságának megállapítását. I»r. V. M. leniéit zsák a villamoson Önkéntes rendőrök fogták el a tolvajt Rádi István villamosveze- hogy egy utas megtömött tő és Igaz György villamos- zsákkal ugrott fel a már ellenőr, mindkettő önkéntes mozgó járműre. Az önkénrendőr, hajnalban arra lett tes rendőrök gyanúsnak tafigyelmes a szeged-rókusi lálták ezt a sietséget, főleg templom elől induló, Dorozs- pedig a túlzottan megtömött mára közlekedő villamosnál, zsákot Magukat igazolva érdeklődtek az utasnál a Balatonfürednek, c szívbetegek Mekkájának a közeinapokban történt várossá ; nyilvánítása alkalmából jut i eszembe avult emlékek mélyéből vaiami azonosuló aszszociációként Juhász Gyulának egy régi írása, mely jellemzően világít rá a húszas évek társadalmi helyzetére és irodalmárainak megbecsülésére. Tudvalevő, hogy Rabindranatli Tagore hindu költő 1926-ban hosszabb időt töltött Magyarországon és Balatonfüreden keresett gyógyulást betegségére. Ennek emlékére a füredi parkban szobrot is emeltek a költőnek. ő pedig egy fa ültetésével hagyott emléket maga után. A szobor a fa előtt áll és hirdeti, hogy „Rabindranath Tagore, a nagy hindu költő ültette ezt a fát 1926. november 6-án annak emlékére, hogy Balatonfüreden nyerte vissza egészségét." Ezekben az években aSzeöregnek minden sóhajtásáról és ásításáról. minden köhögéséről és tüsszentéséröl beszámoltak. Megtudtuk, hogy az ősz költőnek mik a kedvenc eledelei és italai, a kedvenc nótái és költői. Az indiai apostolt minden negyedórában lefényképezték, minden félórában meginterjúvolták és minden órában bulletint adtak ki egészségi állapotáról. Átlag minden percben írt hatvan autogramot és naponként egy rosok kocsiján és költségén nagy áldomást csináltak és hivatalosan ünnepelhették és fizettették magukat. Én nem mondom, hogy ez a Rabindranath mester nem igazi indus és nem valódi poéta, csak egy kicsit nagyon csodálom azt a balkáni parádét és hűhót, amellyel körülrajongják akkor, amikor van olyan magyar író, aki nem találja honját e hazában és egyáltalában. Ha nekem hosszabb szakállam és verset. Ez időben Tersánszky nagyobb képem lenne, ha Józsi Jenő magyar író és őserő hiába pályázott egy községi írnoki állásért Kispesten és csekélységem hiába várta, hogy egy kis regénye és néhány nagy költeménye megjelenjék. Rabindranath Tagore néhány napra egészen elvette a napot a hazái litteratúra elől. — Megvallom, én ennek a nagy szakállú kartársnak kevés dolgát olvastam. Részint, mert nem tudok tagoreul, én arabusul tudnék és egv tehetséges impresszáriót szerezhetnék ahelyett, hogy csak bosszúságot és ellenséget szerzek magamnak, magam is felléphetnék, mint mondjuk Inaboka Csuszlkiro japán költő. A japános verseim mindenesetre megvannak hozzá. Banzáj, Nagyságos aszszonyom! Juhász Gyula." Ezen írásnak közreadásával még gondolatban sinmegjelent SZlNHAZ 1 S2 Anyakönyvi hírek I. KERÜLET L,aJo6 Istvaunak és Szunyogh HazasMUc: Kusz S/.vetozár és Saroltának Edit. Bálint IstvánMárki Julianna, Bába Ferenc nak es Ábrahám Gizellának II« Gelcz Márta. Varga Ferenc díkó, Vass Gézának és Pálfi ea Dudás Ágnes, Csóka Imre 6s Máriának Annamárta, Gyöngyi Seres Marta, Kalatszky Jenő és Frigyesnek es Nagy Máriának Horváth Ilona hazasságot Kölöt- Frigyes Szilveszter. Varga Józsefnek és André Klárának ZolSsalews: Győri Antalnak és tán. Darázs Istvánnak és Gyuris Cseke Annának Éva, dr. Halász Rozáliának Gyöngyi Rózsa, Norbertnek és Fekete Máriának Krajkó Lászlónak és Varga MarVttlla, Tóth Olivérnek és Szvo- gltnak László. Sánta Sándornak boda Máriának Borbála. Cseré- és Kulcsár Évának Eva. Czlbula nyl Józsefnek és Szalkal Klárá- Lajosnak és Marton Etelkának nak Tibor Róbert, Dóka László- Erika Zsuzsanna. Horváth Minak es Meskó Saroltának Andrea hálynak és Robotka Rozáliának Edit. Varga Istvánnak és Papp Máriának Erika. Matievics Istvannak és Szabó Juditnak Vera, Marton Ernőnek és Tóth Máriának Emő. Baranyai Károlynak és Kovács KataUnnak Gábor Zsolt, dr. Szilágyi Károlynak és dr. Pásztor Ildikónak Attila, Elekes Antalnak és Vámos Erzsébetnek Zsuzsanna Mária, Ildikó, Nyitrai Endre Jánosnak és Szabó Etelkának Csaba Endre, Puskás Tibornak és Herezeg Katalinnak Katalin Andrea. Gellén Ferencnek és Pintér Katalinnak Zoltán nevű gyermekük született. Halálozás: Miklós Csaba, Szegedi Imre. Császár Józsefné Gél Bucskó Ernőnek és Fekete Er- Eszter, Ördög János, Tanács Anzsébetnek Róbert, Pl pl az. Imrének és Vlncze Juliannának Imre, Miklós Ambrusnak és Sisa Teréziának Krisztina, György Józsefnek es Huszta Irénnek Melinda, Papp Lajosnak es Huszka Piroskának Csaba, Krabóth Zoltánnak ós Horváth Annának Zoltán, Paluska Vilmosnak és Kriván Margitnak Vilmos József, Kiss Imrének és Kosik Máriának Mária Anna, dr. Lehota Gyulának és dr. Hortobágyi Annának Annamária. Tápai Istvánnak és Hunyi Vilmának Tibor, dr. Rákos Ferencnek es dr. Szántó Mártának Márta. Bába Istvánnak és Engi Máriának István Sándor, dr. Dobozy Leventének és dr. Balázs Máriának Csilla Eva. Abrahám-Türe. Imrének és Hegedüs-Blte Irénnek Erika. Vaskó Józsefnek és Tóth Ilonának Gábor. Kaiona Bélának és Zatykő Margitnak Béla. Beloval Balázsnak és Tóth Veronikának Vőronika. Matlsz Józsefnek es Üjvári Margitnak Erika, Szántó Istvánnak e.s Szampei Erzsébetnek Katalin, Kozma Istvánnak és Bálo Katalinnak László István. Tóth Józsefnek és Angyal Erzsébetnek Zoltán Tamás, Bárdos Andrásnak és Kószó Móriának László, Venezel Jánosnak és Szűcs ArankarutX János Mihály, Szikora Jánosnak és Kócsó Teréziának Júlia nevű gyermekük született Halálozás: Szilágyi Márton, Muskc Lajosné Mádat Anna, Sukl Béláné Gajódl Márta, Stark Károly, Szabó Imre, Koppi Mátyás, Szabó Ferencné Osr.novlcs Anna. Korek Simonná Herczog Etelka, Ojvárosy Miklosné Zenget Hona, Péter J.inosné Tóth Erzsébet. Temesvári Antalne Balogh Mária, Garas Józsefné Csendes Mária, Ökrös József. Tóth János. Perczel Antalné Técsl Julianna meghalt. m. KERÜLET Születés: Boldizsár Tibornak és Gémes Mária Piroskának Mária. Orosz Olivérnek és Kádár Jolánnak Olivér, Szálai Lászlónak és Zslkó Ida Máriának Angéla. Ábrahám Lajosnak és Simon Juliannának Lajos Zsolt. Mlksi Ferencnek és Kocsis Katalinnak Szilvia, Ster Ferencnek és Kardos Ilona Annának Tünde, Balogh Istvánnak és Poptty Erzsébetnek András, Bokodi Józsefnek és Kiss Veronikának Zsolt. Csányi Károlynak és Rácz Juliannának Karoly Zoltán, talné Bartók Róna, Sal Ferenc, Sánta Imréné BározkJ Mária, Oz Ferencné Blte Etelka, Bereczky Lászlóné Balasl Jolán Ilona, Kedves Istvánné Volford Terézia, Kis Imrén£ Szakács Katalin, Komáromi Istvánné Csiszár Rózsa, Sánta Eva meghalt. zsák tartalma iránt. A zsák kibontásától szabadkozott az utas, majd otthogyva a gyanús szállítmányt, legurott a /illamosról és elfutott. A két önkéntes rendőr se volt rest; nyomába eredt a menekülőnek, aki szembeszállt velük, miután megtudta, hogy leleplezték. A zsákban ugyanis 12 darab kicsavart nyakú tyúk, nagyobb mennyiségű kolbász és sonka volt, s mind betörésből származott. A tettes pedig — akit az önkéntes rendörök elfogtak és előállítottak a rendőrségre — Kolompár Ferenc 33 éves, többszörösen büntetett előéletű, Kiskundorozsma, Vásártér 14. szám alatti lakos. Akkor éjjel a Pozsonyi Ignác utcában és környékén tört be több helyre. Ráéfi István és Igaz György elismerő helytállásról tett tanúságot, s ezért dr. Kovács Lajos alezredes, a Szeged városi és járási rendőrkapitányság vezetője hivatalában fogadta őket és pénzjutalomban, dicséretben részesítette az önkéntes rendőröket. ÉS TARSASÁG-nak, mely ma már éppen Juhász Gyula. Móra Ferenc és József Attila írásai miatt irodalomtörténeti dokumentumként is tekinthető, volt egy állandó rovata „HALLÖ ..." címen, melyben a szerkesztő (e sorok Írója) egy képzeletbeli „Nagyságos aszszony" érdeklődő kérdéseire, telefonpárbeszéd formájában mondja el a heti színházi és társasági híreket, pletykákat. Juhász Gyula egy alkalommal az Oroszlán utcai Elefánt-kávéházban azzal szólított meg, hogy a héten legyen a „HALLÖ .. ."-rovatnak egy testvére, amihez a kéziratot ő . fogja adni. Örömmel vettem I az ajánlatot és ott nyomban I meg is írta a cikket és ezekkel a szavakkal adta át: „Ez ugyan nem srinház, sem társaság, sem pedig irodalom, | de súrolja mindegyiket -és főként aktuális. Nesze, itt ' van. Fizetni nem kell érte!..." A cikk a Színház és Társaság 1926. november 8-iki számában jelent meg és így hangzik: „Hogy mi a véleményem Rabindranath Tagoreról, Nagyságos asszonyom ? Köszönöm kérdését, jó. Már tudniillik jól megy a dolga ennek a Tag úrnak Magyarországon, amit a magyar irodalom legjobbjai nemigen mondhatnak el magukról. Ez a Tag Ür egyszerűen eljött hozzánk, hogy a maga világhírét egy kissé kamatoztassa. őszintén szólva nem valami ízléses és stílusos ez a reklám, amellyel az impresszáriója dolgozik. Az mert a műfordítások Iránt csen szándékomban Rabindranath Tagore elszáradt költői babérkoszorúját megtépázni, vagy abból akár egy levelet ls letépni, csupán az aktualitás — Balatonfüred várossá nyilvánítása — emlékeztet vissza arra. hogy miként bánt az elmúlt kor hazánk költőivel, íróival, és ugyanakkor miként emelt fel és tömjénezett valakit — bár nem érdemtelenül — csak azért, mert külföldi. Juhász Gyula ezzel a kis írásával ls azt bizonyította, hogy ha nem lett volna olyan nagy és joggal elismert költő — kiváló és bátor szatirikus és humorista is lehetett volna. Jenő István részint, mert Kosztolányi Dezsői és Tóth Árpádot, de sőt Kassák TMjost és Szabó Lőrincet érdekesebbnek tartom. (Pardon: Babits is. Móricz is sokkal érdekesebbek.) Különben pedig az a gyanúm, hogy a Rabin budapesti és vidéki rajongólnak kilencven százaléka inkább a messziről jött embert, a Nobel-díjat és főleg az indiai ingatlanokat csodálja Tag Űrban. Nálunk Ganna Walskának telt házai voltak és az utóbbi időkben megtörtént, hogy közönséges szélhámosok, mint turáni táltosok és dalai lámák váA pénztáros rosszul tud fa! Mint április 20-i lapunkban megírtuk — a közlekedés* és postaügyt miniszter rendelkezése értelmében — a nyugdíjas házastársa is kaphat kedvezményes utazási igazolványt (bérletet). Kétségtelen: ez az intézkedés ls a nyugdíjasok életszínvonal-növelését, életkörülményeinek javítását szolgálja. Azaz szolgálná, ha a Volán pénztárosa hajlandó lenne a rendelethez tartani magát! Szerkesztőségünkhöz tucatnyi panasz érkezett a napokban, hogy a Volán erről a rendeletről nem tudunk." Nagy kér, hogy a KPM egyik vállalata „nem tud" felettes szervének intézkedéséről, annál inkább, mert a szabály a Volán pénztárosaira is vonatkozik. A törvény, rendelet nem tudása nem mentesít a felelősség alól. Ebben az esetben: a Volán pénztárának április végétói árusítani kellett volna a kedvezményes igazolványt! S nem szívességből, hanem kötelességből! Még szerencse, hogy a Voszegedi pénztárában ked- lán-pénztár csak utánanévezményes bérlet helyett ez- zett a rendelkezésnek, s vézel a mondattal fizetik kl a gül megkezdte a kedvezmékérelmezóket: „Az újságban nyes bérletek árusítását1 mindenfélét írhatnak, mi M. I. Nyikolaj Krilov Odessza állta a sarat 2. Július elején önkénteseiket toboroztunk a vadász-zászlóaljakba, s a népfölkelő egységekbe. Sikerrel. Csupán az Októberi Forradalom gyárból kétezren jelentkeztek, a Vorovszkijból hétszázan, fi majd ennyien a kereskedelmi kikötőből is. Tudtuk, hogy az önkéntesek egy része majd elkíséri a Keletre költöztetett gyárakat. A városban mai-adók azonban rendszeres katonai kiképzésben vettek részt, naponta két-három órán át. Így a termelés is folyamatos maradt. Végül Odessza mind a hét kerülete külön zászlóaljat állított ki, a nyolcadikat pedig a vasutasok adták. Egyenruha nélküli csapatok voltak ezek, bennük — nők, férfiak. De fegyvert hordtak: puskát, megismerték a géppuskát, megtanultak gránátot vagy gyújtópalackot dobni. Egy idő múlva pedig riadókor nagyon pontosan megjelentek a gyülekező helyeken. Hamarosan az első vonalba került jó részük... Délen ezalatt tovább romlott a helyzet: augusztus 4-én megszakadt a távbeszélő összeköttetés a front vezérkarral. Augusztus 5-én a Legfelsőbb Főparancsnokság parancsában pedig már ez állott: „Nem szabad föladni Odesszát, hanem védelmezni kell a legutolsó lehetőségig. Vonják be a Fekete-tengeri Flottát is." N06, a történészek ettől a naptól számítják Odessza hősi védelmét. Csakhogy az az igazság, hogy a Dél-Nyugati Irány főparancsnokának, Bugyonnijnak parancsából errol a legfelsőbb utasításból pár nappal később szereztünk tudomást. Ez azonban nem érinti a lényeget: a katonái;, a lakosság, a tengerészek jóval korábban végrehajtották ezt a parancsot, anélkül, hogy tudtak volna róla. Megismétlem tehát: nem akarok itt dátumokon vitázni, hiszen nem ez a lényeg. * Senki nem tudatta a lakossággal, hogy Odeszszát a szárazföldön teljesen bekerítette az ellenség. A Szovjet Tájékoztató Iroda sem sietett ezt bejelenteni. A Nagy Földdel most csupán egyetlen útja maradt a kapcsolat-tartásnak: a tenger. Természetesen a légi út is rendelkezésünkre álft, de csak korlátozottan. Viszont a Krímhez, a Kaukázushoz vezető tengeri vonal távolról sem volt veszélytelen. A tengerészek ugyan nem tartottak a kikötő blokád alá vételétől, hiszen az ellenségnek — akkoriban — nem volt ehhez elegendő hadihajója. Légiereje viszont állandóan bombázta a tengert és a kikötőt. Még így is naponta 20—25 jérat fordult meg Odessza, a Krím és a Kaukázus között. A kikötői rakodók le akarták rövidíteni a hajók várakozási idejét, ezért még bombazáporban is dolgoztak! A hajójáratokat Irányító szervek pedig — kitapasztalva a fasiszta repülők támadási módszerét — rendszeresen változtatgatták a hajók menetrendjét. * „Elvtársak! Az ellenség Odessza kapuinál áll..." — ma is elszorult a szívem, ha újra magam előtt látom az akkori hirdetményeket. Hanem augusztus második felében az ellenség már nem csupán állt a kapuk előtt, hanem döngette is azokat. A helyzetet csak súlyosbították a fasiszta tányérnyalók provokációi. Például a 12-re virradó éjjel telefonjelentések érkeztek hozzánk arról, hogy ejtőernyős deszantok szálltak le Itt, meg ott. Természetesen. Intézkedtünk, riadóztattuk a népfölkelőket — fölöslegesen. Mert sehol sem szálltak le ejtőernyősök. A fasiszta ügynökök egyszerűen rákötöttek hírközlő vonalainkra, s így akartak riadalmat kelteni. * Közben JaépüJt a város védelmi vonala. Az első 20—25, a második 8—14 és a harmadik 6—0 kilométerre húzódott a külvárostól. Azért építettük ki ezt a hármas tagozódást, hogy minél tovább tarthassuk magunkat, s védhessük a kikötőt. A védelmi vonal kiépítését A. F. Hrenov mérnökvezérőrnagy irányította. A munkálatokban sokezer odesszai lakos is részt vett. Az első önkéntes zászlóaljak pedig már a fronton verekedtek. De hogyan! Augusztus 11-én a/, iljicsevszki kerület zászlóalja a Voznyeszens/.k felé tartó vasútvonalat biztosította. Egyszer csak karnyújtásnyira az ellenség állásai előtt tűnt föl az egész zászlóalj. Ugyanis a betakariiatlan búzalíöldön egészen az ellenséges fedezékekig kúsztak az önkéntesek, s váratlanul gránátokkal árasztották el az ellenséget, mely fejvesztetten menekült. ÜJabb és újabb önkéntes alakulatok jöttek létre. Most már egyre több nő fogott fegyvert, s tanulta ki annak használatát. Munkásnők és diáklányok kerültek nővérként az egészségügyiekhez, vagy lettek híradó lányok, bár igen sokan mesterlövészként, géppuskásként is kitűntek. „Egy lépést se hátra! Nem hátrálhatunk meg semmi körülmények között sem! — hangzott a Katonai Tanács felhívása — A fasiszta barbárok lába soha nem taposhatja meg Odessza földjét!" Mi, a bekerített városban eszerint cselekedtünk. (Folytatjuk)