Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 86. szám

VASÁRNAP, 1971. ÁPRILIS N. A KÖLTÉSZET NAPJA iiíAuV Simái Mihály TAVASZI TÁNC Es újra a meggyvirág-rcjak, orgona-kurjantások, a vadmályva-kürtök, bodza-dobok, sziromharang-zengések újra! Öltözik a menyasszony aranysípok, kéklő citerahúrok között. Éteri fák, üveghang-fürtű akácok alatt ejhaj, eladó a menyasszony! Beszívtam a jázmin, a liliom ópiumát, most a hajadét. Hej regő. rejtekező, ki vagy te, csodaszép? Nem a ml lakodalmunk, de kigyúlt, sátor. suhogó, kékvörössötét. Szirmok szállnak, szerelempörnyek. Forjr' Bel viszlek, hogy virágporig égj. Veress Miklós VIGALMAS Füst terül menekül szétszakad virágzik vörös virradat Fagy zörög ág motoz halkuló rian az álmodó jégfolyó Vasfolyó bronzfolyó kavarog arcomra álmokat takarok Lobbantok kezemből kék tüzet dereng a csillagos mennyezet Hej dobra ütött árvaság szerelem-kacatok rongyruhás rongy-szavak rongy-szívtót rongy-idö áttetsző méhű szerető szanaszét-gyerekkor-darabok magamból magammá sarjadok hő szökik sírdogál elpereg suhognak fölöttem nagy c férfikort villámló virradat varázsolja az arcomat Polner Zoltán SZÉPSÉGES VIRÁGOM A szagos mezők megfakadnak áradnak a fák virágzón. Jön a hűsvét sárga lángesővel csak az arcod meg ne ázzon, csak a vállad meg ne fázzon. Öltözködjél fehér szerelembe öltözködjél tűz-gyolcs éjszakákba. Engem úgyis lázas mellbimbóid feszítenek keresztfára, iszonyatos keresztfára. A vadludak az őszi eget felettünk rég elszaggatták. S gyermekkori fényes havak estek. Miért őriznénk legendát, őrömmel és testeddel áldj! Szárnyas hajad édes illatában álmodik az arcom már Virágom. Összekulcsolt, felmagaslő árnyunk kicsi bölcsőn, vetett ágyon. Egymást tartjuk a világon. A szagos mezők megfakadnak áradnak a fák virágzón. Jön a húsvét sárga lángesővel csak az arcod meg ne ázzon, csak a vállad meg ne fázzon. Szepesi Attila TELFORDULO Áttetsző évszak Látod a megmaradás jelképeit a város testébe vert szögeket Fölépülsz magadból Bort iszol két ünnep között Mindent megnevezel ezért vagy hihető Elfeledted űtrahivásaid Befele indulsz Árnyékod körbefordul: örök napóra Tudod valahová el kéne menned (nem tudsz hazulról hazatalálni) ... körül durrognak már a puszták bukfencezd nyulak vérgyertyás szarvasok hullnak az éjbe-feketedő hóra... Számvetés ideje Ujjaidon számlálod gondjaid Telfordulo Juhász Gyula CSERKÉSZES A SZEGEDI UTCÁK KÖRÜL A szegedi utcákról sok minden mondanivalóm volna, de egyelőre csak a nevüket akarom megbeszélni. Tulajdonképpen a város szépészeti tanácsának dolga volna ez, de ilyen sóhivatal egyelőre nincsen Szegeden. Igaz, hogy a kegyelet és hagyomány is beleszólnak ebbe a kérdésbe, de azért volna még sok igazítani való ezen a téren is. A szegedi utcák egy részének igen hangulatos neve van. sokkal hangulatosabb, mint az utca gondolná. Van minálunk Tavasz utca, Délibáb utca, Pacsirta utca, Alkony utca, melyeket ugyanilyen fáradsággal Hervadás utcának, Fülemüle utcának és Virradat utcának is keresztelhetnének. Azt se tapasztaltam, hogy a Nap utcában több napfény ragyogna, mint a Kárász utcában, vagy a Szellő utcában lágyabb zefír lengedezne, mint a Széchenyi téren Bizony, a legtöbb külvárosi utcát egészen alkalmasan el J

uhász Gyulának a szegedi utcanevekről három megnyilatkozását ismerjük. Először az őszirózsás forradalom idején, 1918. nov. 24-én Interpelláció címmel tett javaslatot a „pacifista népköztársaság szellemében" néhány változtatásra. A Gizella teret Szabadság térnek (ma Aradi vértanúk tere), a Valéria teret Dankó térnek (ma Bartók Béla tér), a Rudolf teret Múzeum térnek (ma Roosevelt tér), a Korona utcát Egyenlőség utcának (ma Hajnóczy utca), a Pulz altábornagy utcát Negyvenhatos utcának, a Mars teret Béke térnek (ma Marx Károly tér), az Iskola utcát Pósa Lajos utcának (ma Oskola utca), a Szegfű utcát, mely a klinikák építésekor eltűnt, a benne lakott íróról Gárdonyi utcának; a Püspök utcát — és még ma is megvalósítható — Martinovics utcának; a Klauzál teret Köztársaság térnek javasolta átkeresztelni. (Juhász Gyula összes Művei. Bp. 1969. 6. köt. 106—107. p.) A fölsorolásból kitűnik, hogy néhány javaslata valóban megvalósulhatott volna, némelyiket azonban — az utcanevek várostörténeti értékét ismerve, becsülve — aligha fogadnánk ma már meg. Például az ősi Oskola utcát nyilván nem adnánk odá Pósa Lajosért. Néhány utcanév szépségét, költőiségét is hangoztatta (Föltámadás, Délibáb, Szivárvány, Tavasz utca; Bánomkerti sor; az utca, ahol ő születelt valaha, a Serház utca nevet viselte; „gyönyörűen magyar a Boldogasszony sugárút"). Két utcával kapcsolatban kisebb módosítást javasolt: a Kelemen utcát, nehogy a rossz emlékű Kelemen Bélával összetévesszék. Kelemen László utcának javasolta, viszont a Tömörkény István utcát elégségesnek tartotta Tömörkény utcaként nevezni: „Öt nem tévesztjük öszsze senki mással. Ö mindig Tömörkény marad, örökre az egyetlen". Igaz ugyan, hogy a Kelemen utcát eredetileg nem Kelemen Lászlóról, az első magyar színigazgatóról nevezték el, hanem Kelemen Mórról a várost újjáépítő királyi biztosság tisztségviselőjéről, de annyiban igaza volt a költőnek, hogy abban az utcában, melyben az első szegedi színház állott (a Hági kertjének falán emléktábla szól erről), méltón emlékezhetünk meg Kelemen Lászlóról is. Nem véletlen, hogy hét évvel később, 1925. december 3-án ugyancsak Interpelláció címmel írt cikket a szegedi utcanevek ügyében, ezúttal tréfás-ironikus hangnemben, Gyalu álnévVei, a sóhivatalhoz intézvén lehetne nevezni Ingovány utcának, Mocsár utcának, Nyaktörő utcának, és — lucus a non lucendo — ami a világítást illeti, hát akár Korom utcának is. Van nekünk azonban egy Szabadsajtó utcánk is valahol Alsóváros mélyén. Egy meggondolatlan liberális pillanatban keresztelhették erre a névre a torony alatt. Kétségtelen, hogy ebben az utcában nincs egy szabad sajtó sem, hacsak majd ezután nem költözik ide. De hát a vakparádé azért vakparádé, mint ahogy a Béke utca végén egész stílszerűen kaszárnya van. Nagyon demokratikus név a Polgár utca neve, csakhogy ezen az alapon tekintetes tanács, a Nagykörúton túl tengő Proletár utcának kellene hívni. Persze a Gizella tér, a Rudolf tér és a Valéria tér még a régi jó lojális világból maradt ránk, amikor Tömörkényék is császári és királyi köztársaságot játszottak. Az meg egészen természetes, hogy a legkevésbé esztétikus utcát Bajza Józsefről, a legnagyobb esztétikusunkról nevezték el Szegeden. Nem mondom, nagyon találó a Vasas Szent Péter utca elnevezése, a legnagyobb keresztény fogolyról, ellenben nem értem, miért Klauzál az a tér, amelyen Kossuth beszélt* és jelenleg is szoborkodik? Hányan tudják városunkban, hogy a Kelemen utcát arról a Kelemen Lászlóról nevezték el, aki az első magyar színtársulatot szervezte, és hogy a Kormányos utcát nem Benő után hívják annak? Legújabban pedig már az élőkről is ugyancsak kezdenek utcákat keresztelni, ámbár még Dankó Pistáról, Pósa Lajosról, Gárdonyiról e tekintetben nem emlékeztek meg, holott ezek a nagyok és halihatatlanok megfordultak Szegeden, és nem is egészen eredménytelenül. Még csak egyetlen szerény indítványom volna, tekintetes nem létező szépészeti bizottmány; ha Osztrovszkynak igen helyesen utcát szenteltek, szenteljenek egy másikat (mondjuk a közeli Fodor utcát) Rengeynek Is, ennek a másik nagy negyvennyolcas, kossuthista szegedi magyarnak. Péter László JUHÁSZ GYULA ÉS A SZEGEDI UTCANEVEK fölszólamlását Abból Indul ki, hogy Somogyi Szilveszter polgármester korrektül elutasította egy városatya túlbuzgó indítványát, mely szerint Szőreg főutcáját Somogyiról nevezzék el. Juhász kárpótlásul javasolja, hogy a Somogyi utcát a „szerény podeszta tiszteletére" Ibolya utcanak nevezzék el. Bármely külvárosi utcát — folytatja javaslatait — elnevezhetnének Korom utcának. Nemcsak Korom Mihály — az alsóvárosi ellenforradalmár politikus kisgazda — tiszteletére, hanem a bennük uralkodó sötétség miatt is. „A Szabadsajtó utcát Vanczák utcának, az Ipar utcát Pangó utcának, a Szegfű utcát Tilos Piros utcának, a Délibáb utcát Hadikölcsön utcának, a Bokor utcát Alpolgármester utcának, a Korona utcát Pengő utcának, a Kelemen utcát Kegyelmes utcának, a Bástya utcát Holtzer utcának, a Polgár utcát Adóalany utcának. Egyelőre több utcanév nem jut az eszembe. Több hely kell célzásainak magyarázatához, mint amennyi maga az idézet kitesz. Vanczák János, a Népszava jobboldali szerkesztője, föladta a munkássajtó bátor, kritikus hangját, engedett a hatalom nyomásának. A korszak inflációs nyomorúsága, munkanélküliségére, gazdasági csődjére utal a Pangó utcára tett javaslat. A szocialista munkásság jelvényének, a piros szegfűnek üldözésére céloz a következő. A hadikölcsönök visszafizetésének ábrándjára az azutáni. Tovább a hírhedt ellenforradalmár. Bokor Pál helyettes polgármestert gúnyolja ki. A régi és az új pénznemre vonatkozik a Korona és Pengő utca párba állítása. Kelemen Bélára, az ellenforradalom ex-miniszterére, az újdonsült kegyelmes úrra céloz a Kelemen utcának megváltoztatására tett javaslatával. A gazdag tőkésnek. a Bástya utcában levő palotájáról bástyái előnevet kapott Holtzer Tivadarnak kifigurázasa következik ezután. Végül a gazdasági stabilitást az adóprés szorításával megteremtő gazdaságpolitikára utal az utolsó javaslat. A harmadik írás, amely a Színház és Társaság 1926. nov. 15-i számában jelent meg, éppúgy nem található a Juhász Gyula kritikai kiadás megfelelő kötetében, mint az imént tárgyalt. Az MTA Textológiai Szakbizottságának szigorú határozata értelmében ugyanis terjedelmi okokból a költőnek nem minden írását adhattuk közre „összes művel" sorozatában. (Hogy ez fából vaskarika, contradictio in adjectio, szögesen szembenáll a kritikai kiadások alapvető természetével — nem idetartozik.) Nos, elsősorban a helyi, szegedi érdekű írásokat kellett, sokszor vérző szívvel, mellőznünk. Mint ezeket is. S most, amikor Szeged utcanevei címmel kiadványt készítünk, máris időszerűvé vált Juhász Gyula írásainak ismertetése, közkinccsé tétele — legalább itthon, Szegeden. A magyarázatok alól csak kisebb részben ment föl az ebben a cikkben előforduló néhány ismétlés, melyet már Juhász előző írásainak tárgyalásakor említettem. Üj elem a Béke utca szembeállítása a sarkán álló kaszárnyával és a Proletár utca. Üj a Vasasszenlpéter utca kapcsán a célzás a híres-hírhedt államíogházra, melyben mellesleg Ady is raboskodott. Megismétli a császári család tagjairól elnevezett utcákkal, a Klauzál térrel és a Kelemen utcával kapcsolatos álláspontját. Megint új, hogy a Kormányos utca kapcsán hivatkozik az ügyvéd-városatya. Kormányos Benő jellegzetes figurájára, nehogy azt higgyék, az utca róla kapta nevét. S végűi igen érdekes, hogy a Fodor utcát, mely most éppen az ő nevét viseli, a 48-as országgyűlési képviselőről, a szegedi reformnemzedék jeles tagjáról, az Aigner Ferdinándból Rengey Nándorrá lett haladó, demokrata politikusról kívánta elnevezni. Indítványát jobban megértjük, ha tudjuk, hogv a költő kevéssel előbb. 1926 augusztusa végén költözött a lebontásra ítélt Ipar utcai szülőházából a Fodor utca 6. sz. alá. ahol később remeteéveit élte. s ahol a végső útra kényszerítő Veronáit bevette. Juhász Gyulának a szegedi utcanevekkel kapcsolatos állásfoglalásai inkább kritikai jellegűek, mintsem építő, megvalósítást kívánó mondandójuk miatt érdemelnek figyelmet. Inkább arra intenek, ne essünk elődeink hibájába, az utcanevek fejlesztésében ne engedjünk többé kérészéletű divatoknak, át nem gondolt, elhamarkodott, pillanatnyi ötleteknek.