Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-29 / 100. szám

CSÜTÖRTÖK., 1971. ÁPRILIS 21 Korszerű haditechnika: »• Önjáró kompok és hidak Marx-Engels emlékműve A szárazföldi csapatok nagyarányú gépesítése meg­növelte a harctevékenysegek ütemét. A/, előrenyomulás gyorsasága uzonbup csak úgy tartható, ha a vízi és mas akadályokat a csapatok meg­állás nélkül küzdhetik le. A hatasus felderítő eszközök és a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának lehetősége ugyanis nem teszi lehetővé az erők és eszközök nagy sűrűségű összpontosítását. Az előrenyomulás irányában le­vő akadályokat széles sávban kel) leküzdeni. A csapatok vizeken való átkelési eszközeinek egyik fajtája az önjáró komp, amely az első fazisban, a ne­héz úszóhidak elkészültéig, Illetve a harckocsik vfz alat­ti átkelőhelyeinek berende­Páros önjáró komp a vízen zéséig a harckocsik átszállí­tását végzi. Külön nehézséget jelent a viszonylag keskeny, 10—30 méter szélességű akadalyok leküzdését biztosító eszközök létrehozása. Az úgynevezett rohamhidak alapvető felada­ta az. első lépcsőben előnyo­muló harckocsik és páncé­lozott száliftó-harcjármüvek átsegítése a keskeny akadá­lyokon. E követelményt csak akkor elégíthetjük ki, ha a rohamhíd az első lépcsők harcrendjében mozog. Ez vi­szont megköveteli a páncél­védettséget és a jó terepjáró­képességet. A rohamhidak csoportjá­ban két eszközt találunk: a hídvető harckocsit és a hídrakó gépkocsit A hídve­Világjáró mag** cir taSáimány Nemrégiben nugy érdek­lödcssei fogadta a tudomá­nyos világ a Szovjet Tudo­mányos Akadémia fizikai­kémiai intézetének hivata­los közlését. A közlés sze­rint az intézet laboratóriu­mában sikerült gyémánt kristályszálakat előállítani. Ezzel egyelőre csak egy tu­dományos probléma oldó­dott meg, de ez nyitotta meg a gyakorlati alkalma­zás útját is. amivel minden eddiginél szilárdabb anyag állítható elő. Ez a bejelentés emlékez­tet bennünket egy hasonló jellegű, magyar feltalálók nevéhez kapcsolódó tudomá­nyos eredményre, melynek előnyeit azóta a mindenna­pi életben is világszerte is­merik. Az Egyesült Izzó­lámpagyár két alkuJmuzott­juiuik. Juszt Sándor ve­gyésznek és Hunamuji Fe­renc mernöknek sikerült 1904-ben a világon első­nek — wolfram fémből sza­lai húzni, s ennek folytatá­sul- il úgyui v/.olt wolfram­égőt k szilen i. Ennek áramfogyasztása negyede volt a szénszálas ogóének ós vakító fehér fényt adott. Ezzel a wolf­ramszúlas izzólámpa elin­dult hódító útjára és meg­alapozta az Egyesült Izzó világhírét. Ugyancsak ma­gyar feltalálók tökéletesí­tették tovább. 1917-ben Pácz Aladar kohómérnök mego'dolta az alaktartó Iz­zószálak gyártását. Az első világháború után uz Egye­sült Izzó három l'iatal kuta­tómérnöke Tury Pál. Mlll­ner Tivadar és Tarján Imre előállította n viliig azóta is legjobb wolframdrótját, az úgynevezett G. k. drótot. 1923-ban kapcsolódott be a munkába Bródy Imre. a fiatul elméleti fizikus. Hosz­szas tudományos kutatások­kal megállapította, hogy a krypton gáz rendkívüli mértékben emeli az izzószál élettartamát. A krypton szintetikus úton való előál­lítása azonban rendkívül költseges vpit. Literenként mintegy háromezer pengőbe került, tehát gyakorlati al­kalmatosa nem fizetődött volna ki. Bródy megoldotta a kryptongáz levegővel való előállításának problémáját és ezzel az előállítás költsé­ge csaknem egy százalékra csökkent. A tragikus véget ért Bró­dy Imre emlékét hazánkban az 1951-ben alapított és az­óta kiosztásra kerülő Bródy Imre tudományos díj őrzi. Az ő munkájára és eredmé­nyeire emlékeztet az a sok­sok millió kryptonégő, amely terjeszti a világossá­got világszerte. tő páncélos alváza torony nélküli, közepes harckocsi. A hídpályát a személyzet anél­kül csúsztathatja az akadály íölé, hogy a védett küzdőtér elhagyására kényszerülne. A hidpálya lefektetését és visz­szaemelését egyaránt hidro­mechanikus szerkezet segít­ségével végezhetik. Alig 4—5 perc szükséges csupán a kb. 11 méteres akadály áthidalá­sához. A legnehezebb terhek át­haladását biztosító hídvető harckocsi mellett fontos sze­rep jut a hídrakó gépkocsik­nak, amelyek a tüzérség és a hadtáposzlopok keskeny aka­dályokon való átjutását te­szik lehetővé. Az áthidaló eszközöket és készleteiket gépkocsira helyezik. A jár­művek azonban nemcsak a szállítás nehéz feladatát old­ják meg, hanem a hidak vagy hídelemek gépesített te­lepítesét, illetve felszedését is. Szélesebb akadály esetén az építésnél a hídelemek lá­bainak is szerep jut: a sza­bályozható hosszúságú lábak a folyó medréhez támasz­kodnak, a következő hídrakó jármű a támaszkodó híd-tag­ra gördül és ehhez csatlakoz­tatva saját hídelemét is le­. ereszti. Műszaki alakulataink egy­i re újabb és változatosabb át­i kelő- és hídvető eszközökkel rendelkeznek. Az emberi erő helyettesítése a gépek mun­kájával az építés, valamint az átkelés idejét jelentősen lerövidítette. Korszerű eszkö­zök segítik műszaki csapa­tainkat abban, hogy a ter­mészetes és mesterséges aka­dályokon át a harcban részt­vevő egységek és harceszkö­zeik részére a folyamatos mozgás lehetőségét megte­remtsék. L. I. Nincs még olyan ága a képzőművészetnek, amely körül oly sok vita kavarog­na, mint a köztéri szobrá­szat körül. Szükségszerű ez, hiszen ellentétben a múzeu­mok és kiállító helyiségek falain látható táblaképekkel vagy egy-egy intézmény fa­lára került faliképekkel, a köztéri szobor mindig, min­denkinek szeme előtt van, akarva, nem akarva talál­kozunk vele, alakítja min­dennapi környezetünket A köztari szobor ezért már csak egyszerű megléte, „ott van"­ja miatt is provokatív: állás­foglalásra késztet. Vagy ha ezt nem teszi, akkor szük­ségképp hiányzik belőle va­lami, hiszen azért nem vesz­szük észre, mert nincs rajta semmi észrevenni való, oly­annyira simulékony, hogy semmibe vesszük, mint az egyszerű parki sétapadokat, vagy pedig olyannyira meg­unt plasztikai közhelyeket hasznai fel, oly szájbarágó szimbólumokat közöl, hogy nem tudja felkelteni az ér­deklődésünket Márpedig a köztéri szobor funkciója több ennél — különösen, ha nem pusztán környezetesztétikai, díszítő jellegű szoborról van szó, hanem emlékműről, te­hát valamilyen társadalmilag fontos esemény vagy személy szobor-jellé formálásáról. Ha az ilyen célra szánt szobor nem tudja magára vonni a figyelmet nem tud valami lényegeset közölni — akkor kár volt felállítani. Persze, ha a köztéri szo­bor formarendje újszerű vagy az ábrázolt személy ér­telmezése eltér a szokvány­tól, gyakran találkozik a közvélemény egy részének a meg nem értésével, sőt néha szenvedélyes vitákat is éb­reszt Elég Somogyi József kiváló Szántó Kovács emlék­művére utalni: a körülötte dúló vita túlnőtt Hódmező­vásárhely keretein, úgyszól­ván országos üggyé lett Le­het, hogy ez a sors vár Se­gesdi György most felállítás­ra kerülő Marx és Engels em­lékművére is, amely Buda­pesten, az MSZMP KB szék­háza mellé, a Jászai Mari térre kerül, tehát ugyan­csak nagyszámú „néző" szemlélheti nap-nap után; részévé válik a budapesti vá­rosképnek. Egy tömbben tartott, priz­matikus szerkezet a kétala­kos szobor, monumentális nyugalmú figurákkal. Éles, tiszta, tőmondatszerű for­mák, minden mellékes rész­let elhagyása, mértani rend: ősi vonásai a monumentális plasztikának. Ez figyelhető meg az egyiptomi gránit szobrokon vagy a mezopota­mi kultúrák szobrászati em­lékein. Valahol itt kereshet­jük Segesdi György kompo­zíciójának formai előképeit is. Ugyanakkor a mértani rend, a kristályos szerkezet hangsúlya korunkra emlé­keztet, a tudomány és techni­ka nagy lehetőségének a ko­rára. Maga a szobrász, Segesdi György egy interjúban így beszél szobráról: „— Három évvel ezelőtt, egy pályázatra készítettem ezt a munkámat. A feladat szépsége, komoly­sága, az elgondolás és meg­valósítás közben mindvégig különleges izgalomban tar­tott. Tudtam: nem formál­hatom meg hagyományosan ennek a két rendkívüli em­bernek az emlékművét. Esz­mei oldalról közeledtem a témához, úgy, hogy a meg­fogalmazandó gondolat kül­ső megjelenése ne legyen ál­talános. Meg kellett tehát ta­lálnom azt a zárt formát és világos szerkezetet, amely szükségszerűen háttérbe szo­rítja a külsődleges jegyeket, de mégis felismerhetően mu­tatja Marx és Engels karak­terisztikus vonásait..." Ezt kísérelte meg kifejezni Se­gesdi György összefogott kompozíciója, zártplasztiká­jú szobrában. A szobor most kezdi életét. Tud-e szuggesz­tív erővé válni, — ezt csak a jövő döntheti el. Minden­fajta értékelés azonban csak a helyes szándék figyelem­bevételével történhetik. Sab­lonos, naturalista konvenciók szerint senki se ítélje majd meg ezt az emlékművet, hi­szen erénye épp az, hogy megpróbált elszakadni a túl­élt konvencióktól. Németh Lajos Trükkös kisiparosok Egy bejelentő lap — kevesebb adó Sok kisiparost a termelés perifériájára szorított a kor­szerű gyáripar, de szolgálta­tásaikra igényt tart a lakos­ság. Így jócskán vannak olyan mesterek, akik nem panaszkodhatnak a forgalom­ra, és arra, hogy kenyér­gondjaik vannak. Sőt! Társadalmunknak ez a jól­kereső rétege — legalábbis egyik-másik tagja — mégis kevesell! a kasszájába befo­folyó pénzt. Hogy ez így van, bizonyítja, hogy mi minden­re képesek egyes kisiparosok, csak azért, hogy ne enged­jék túlontúl „megrövidíte­ni" magukat. A városi-járási ügyészség vizsgálatokat végzett a vá­rosi tanács pénzügyi osztá­lyán. Kiderült, hogy a nagy forgalmú műhelyek tulajdo­nosainak körében új — nem éppen erkölcsös — divat hó­dít. Mindehhez nem kell más, mint egy állandó lak­helyre szóló be- és kijelentő lap. Ha az eddigi szegedi la­kos vidékre jelenti be ál­landó tartózkodási helyét, Szeméttelep — a telepen Hulladéktemető az út Jobb uldalan. Csöndjét egy ke­resztbe-kasul pásztázó lánc­talpas monoton /.ligása kí­séri. Közeli zajara a lakmá­rozó madarak százai röp­pennek fel. Aztán Ismét le­ereszkednek és a hamu, a törmelékek, a konzervdobo­zok közül kibányásszák a számukra hasznosat, az ehe­tőt. Itt nem tesznek kárt. Ok nem. A ságváritelepi kubikgö­dör lassan feltöltődik az odaszállított városi szemét­től. A MÉH-nek oly sok hasznot hajtó „guberálok" valóságos kincsesbányát fe­deztek fel benne — a tele­pen lakók külön bosszúsá­gára. A városgazdálkodási vál­lalat számára a tanács je­lölte ki ezt a területet sze­métlerakodó helynek. De nemcsak a kukaitartályok tartalma kerül ide, hanem a különböző vállalatok is segítenek a feltöltésben. Sok a gumiabroncs, ezek pedig vonzzák a gyűjtögetésből" elóket. Az abroncsok acél­drótjaiért s/ép pénzt ad a MÉH. De hogyan távolítják el a gumirészeket? Számuk­ra mi sem egyszerűbb — felgyújtják, s elégetik. S mi­vel az új tüzelési módok következményeként Ide ke­rül a rengeteg éghető anyag a háztartásokból, a kelle­metlen szagot és füstöt árasztó gumi mellett ezek is lángra lobbannak — mint ahogy ez már meg is tör­tént. Érthető, a Palánk! sor, a Szondi és az Adai utcai la­kók felháborodása, hiszen ki tud szó nélkül megma­radni ilyen minden érzék­szervre kellemetlen szagú környezetben. A városgazdálkodási vál­lalat sincs azonban irigylésre méltó helyzetben. A vádak természetesen legközvetle­nebbül őt érik. Figyelembe kell venni azonban, hogy a szemétszállításnak és táro­lásnak ez a módja elavult. A megnyugtató orvoslás, előre­lepes az lenne, ha olyan el­járást vezetnének be. amely figyelembe veszi a város át­térését a széntüzelésről a gáz­os oiajtüzelesre. A konténe­res szemétszállítás elterjedé­se látszik a következő lépés­nek. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban fog­lalkoztak azzal a gondolat­tal, hogy két vidéki városban — egyik Szeged lenne — szemétégetőt építenének a városgazdálkodási vállalat melléküzemágaként. Természetesen ez a távo­labbi jövő feladata lesz. Mi egyelőre tekintsünk a tele­piek sürgős megoldást váró gondjára! A városgazdálko­dási vállalat vezetőjétől és a városi tanács építési és közlekedési osztályától azt tudtuk meg. hogy újabb sze­métlerakót jelöltek ki — a Sándorfalvi út mellett, a kör­töltésen kívül. Hogy mikor változtatnak útirányt a meg­rakott kocsik? Az már csak a kérvények és engedélyek „sebességétől" függ. C. A. mégha a műhely a városban van is, kevesebb általános jövedelemadót kell fizetnie. Jövedelme ettől természete­sen nem változik, hiszen mű­helye, ismerettségi köre a régi. Cs. H.-né például már 3 éve Mórahalomra jelentke­zett be, annak ellenére, hogy esztergályos műhelye Szege­den van. De a városhoz köti újonnan épített magánháza és főbérleti lakása is, ahol férje és gyermeke tartózko­dik. B. L. szintén Szegeden la­kott családjával. Balástyai gyümölcsösében először üveg­házat rendezett be, majd tá­rolóval is ellátott magánhá­zat épitett, ahova mint állan­dó lakásába bejelentkezett Miután a járási tanács fel­emelte adóját — melyet elő­zően természetesen Balás­tyán fizetett —, visszaköltö­zött Szegedre, és két évig a II. kerületi tanácsnak adó­zott. Ez az összeg azonban — és a bejelentett szegedi la­kás — nem bizonyult állan­dónak. Felemelték B. L. adóját, ő fogta a sátorfáját és egy közseggel odébb állt: 1970-ben már Csanyteleken adózott. Míg ő töltögette a lei- és bejelentő lapokat, csa­ládja a szegedi maganház­ban lakott és lakik ma is. De ugyanígy ügyeskedett P. J. is, akinek jövedelmező szakmája sztár a kisiparo­sok között. Főbérleti lakása van Szegeden, de mivel so­kallta a felemelt jövedelem­adót, jobbnak látta, ha kis­kundorozsmai nyaralójába költözik ki — természetesen csak papíron. Ezeken az ügyeskedőkön kívül így akart túljárni a hatóságok eszén a szegedi huzzal, illetve főbérleti la­kással, műhellyel rendelkező kőműves, kovács és karosz­széria-lakatos is. A visszaéléseknek táptala­ja az adókivetés jelenlegi módja, az, hogy az általános jövedelemadót az állandó lakhely adóhatóságának kell megállapítania. Az ilyenfajta vándorlás megakadályozása érdekében talán módosítani kellene az ezzel foglalkozó paragrafust. Helyesebb len­ne, ha a jövedelemadót ott kellene megfizetniük az egyes kisiparosoknak, ahol a munkahelyük van — és nem ott, ahol a bejelentett laká­suk. A szegedi munkahely­ről és a „kuncsaftokról" már nem lenne tanácsos lemon­dania egyik mesternek sem. A kevesebb adó reménye így talán nem csábítaná valódi költözésre a mestereket. Chikán Ágnes Gépi borkóstoló Nem számít új­donságnak, hogy a vegyészet fejlődé­se révén az em­ber mesterséges étedízeket és ital­a romákat tud elő­állítani. Egy szov­jet kutató mun­kássága nyomán pedig eljutottunk odáig, hogy auto­matizálni tudjuk a borkóstolás fo­lyamatát. Ha erre a hírre a régi, neves borkóstolók felhúzzák az or­rukat és korunk szégyentelensé­gét kezdik emle­getni, tulajdon­képpen nem hi­báztathatjuk őket. És mégis úgy tű­nik, hogy az auto­mata borkóstoló felülmúlja a leg­jobb szakembert is. Lényegében egy krornatográí­ról van szó, Amely tökéletes pontos­sággal elkülöníti és meghatározza a bor minden "egyes összetevőjét és minden egyes „megkóstolt" ital­ról, legyen az ko­nyak, pezsgő, ma­deira, vörös bor vagy szilva pálin­ka, elkészíti az diagra­„arama mot". Ha elkészültek a/, úgynevezett ti­pikus minta aro­ma diagramok, akkor lényegében már nincs más hátra, mint hogy az elemzésre váró italok aroma diag­ramját az előbbi­ekkel összehason­lítsák. Minden egyes aromát igen bonyolult moleku­la-csoport jelle­mez (az ibolya­Illatot például egy egész könyvoldalt betöltő képlettél lehet kifejezni).

Next

/
Thumbnails
Contents