Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-03 / 79. szám

4 SZOMBAT, 1971. ÁPRILIS t«. Szegedi diákok sikere országos tanulmányi versenyen Siklóm János: Az idei iskolai évben is nagy érdeklődés kísérte az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny első fordulóját, Az Országos Pedagógiai Intézet már értékelte a versenydolgozatokat, és a napokban az oktatási Intézményeket is értesítették «z eredményről, hogy kik jutottak tovább a verseny második fordulójába. A szegedi diákok az idén még a tavalyinál is jobban szerepeltek. A továbbjutottak két iskolából, a Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumból és a Radnóti Miklós Gimnáziumból kerültek ki. A Ságváriból 9, a Radnótiból pedig 27 tanuló került be a máspdik forduló versenyzői közé, melyre majd április közepén kerül sor. A továbbjutott tanulók a következők: Magyar nyelv és Irodalom: Szabély Mihály, Szőnyi György, Fekete Györgyi (Ségvérl Gimnázium). Történelem: Lacsán István, Kiss Edit, Kertész István (Radnóti Gimnázium). Földrajz: Szalma Ibolya (Ságvári Gimnázium). Kémia: Csonka Csaba, Koch Róbert (Radnóti Gimnázium). Fizika: Tglói Ferenc, Sánta Imre (Radnóti Gimnázium), Drágossy Richárd és Klelbnlczkl József (Ságvári Gimnázium). Matematika: Kelemen László, Szendrényi Mária, Szendrónyi Ágnes (Ságvári Gimnázium), Csetényi Artúr, Iglól Ferenc, Katona Endre, Blahó Ágnes, Koch Róbert, Szirbik Imre, Kuba Attila. Sánta Imre és Grécln Edit (Radnóti Gimnázium). Biológiából: Darabos Judit, Kertész István, Csonka Csaba, Franki Klára, Dux Ernő, Dux László, Hegedűs Ágnes. Fazekas Márta, Romhányi Eva, Tóth Miklós, Tiboldi Tibor (Radnóti Gimnázium). Az Ókortudományi Társaság latin nyelvű versenyének országos döntőjébe bejutottak: Garamszegl Márta és Kabók Zsuzsanna (Radnóti Gimnázium). Ax 1970. évi Tisxa-völgyi árvíx HAJLEKüBllli *)f\ A Tl8Za orsaa8, A Szovjetunió, Románia, Csehszlovákia, Magyarország és Jugoszlávia folyója. Legtöbb mellékfolyója határainkon kívül ered ós ezek vízjárás! viszonyai döntő módon befolyásolják a Tisza magyar szakaszán az árvizek alakulását. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz sikeres kivédésének egyik fő feltétele volt a szomszédos országok szoros együttműködése. Ha a vízgyűjtőre — határainkon kivül — hirtelen csapadék hull, az illetékes szovjet, cseiiszlovák és román szervek vízügyi egyezményekben rögzített feladata az azonnali hírközlés. Az 1970. évi árvizet megelőzően — a kezdeti nehézségeket leszámítva — megfelelő volt az információcsere. A veszély időszakában. különösen a folyók határmenti szakaszán. a szomszédos államok közösen védekeztek, és összhangban tették meg a szükséges intézkedéseket.. A jugoszláv Tisza-szakaszon ugyanolyan súlyos volt a helyzet, mint a folyó magyarországi vonalán. A védekezés sikere Itt a két ország védekező erőinek példás és hatékony együttműködésén múlott: az árvíz alatt jugoszláv összekötő működött az Alsótiszavídélci Vízügyi Igazgatóságnál. Szegeden és magyar vízügyi megbízott tartózkodott a jugoszláv védelmi központban. A nemzetközi segítségnyújtás nemcsak a védekezés alatt, hanem a károk csökkentéséire nyújtott támogatásban is megnyilvánult;. A Szovjetunió — csapatainak a mentésben nyújtott. segítsége mellett —- az újjáépítéshez küldött jelentős mennyiségű faanyagot, kövei és más építőanyagot. Az NDK-ból speciális úrvizvédelmi osztag érkezeit és igen jó munkát végzett nemcsak a védekezésben, hanem a töltések helyreállításában Is. Csehszlovákiából jelentős mennyiségű védekezési anyag (zsák) érkezett. Sok más ország küldött pénzbeli és egyéb anyagi segítséget az árvízkárosultak részére. A nemzetközi szervezetek, az ENSZ é» a FAO, melyek küldöttei a helyszínen tanulmányozták a védekezési munkákat, B egyértelműén megállapították a példás helytállást, ez erkölcsi és műszaki jellegű támogatáson kívül jelentós anyagi segítséget ls nyújtottak. Századunk legnagyobb árvízkatasztrófája zajlott le 1970. május-júniusában a Kárpát-medencében, s a Kárpátokon túli szomszédos szovjet, román területeken. Ehhez a katasztrófához méreteiben csak a Pó 1950-es, Hollandia 1953-as, vagy utóbb Firenze (Arno) árvízkatasztrófája hasonlítható, világviszonylatban pedig a Mississippi 1927. évi árvize, néhány távol-keleti árvíz és újabban a chilei katasztrófa. A több mint hat hétig tartó rendkívüli Tisza-völgyi árvíz gyorsan fejlődő, heves áradás volt. Az árhullám magassága csaknem minden folyón meghaladta az eddig észlelt legmagasabb vízállásokat és számos helyen 6—8 méter magas vízoszlop terhelte a gátakat. Az áradás nagyságát és veszélyeit fokozta, hogy az ismétlődő árhullámok a Tisza-völgy szinite minden folyóján együttesen jelentkeztek és összetalálkozva, növelték egymást. A védekezés méreteit jellemzi, hogy egyidejűleg és tartósan 2800 kilométer hosszúságfl védvonalon volt árvízvédelmi készültség. Az erők nagyarányú és gyors összpontosításának, a legveszélyeztetettebb helyekre való átcsoportosításnak, a védelem szervezettségének és összehangolt együttműködésének, a védekezésben résztvevők helytállásának és az árvízvédelem fejlett technikájának köszönhető, hogy a Tisza mentén mindenütt és — a váratlan Szamos-árvíz kivételével — vatamenynyi mellékfolyó védvonalán sikerült az árvizet a gátak között tartani és csaknem 2,8 millió kataszteri hold árnientesített. területen, városok. falvak sorát, több milliárdnyi népgazdasági értéket és emberi életeket az árvíz pusztításától megvédeni. Bár az árvízvédekezés közvetlenül vagy közvetve százezreket érintett, az árvíz az ország életének, gazdasagának menetebon nem okozott zavart. A védekezés gazdasági eredményének jellemzéséül megemlíthető, hogy mintegy 200 milliárd forintra tehető az elhárított kár, amely a Tisza és mellékfolyóinak gátszakadásai esetén bekövetkezett volna. Egyetlenegy tiszai gátszakadás nagyobb kárt okozott volna, mint amibe az egész védekezés került. A védekezés eredményeit híven jellemzik Illyés Gyula — a Népszabadság 1970. június 28-i számában megjelent — „Jegyzetek a nehéz napokból" c. írásának következő sorai: „Magyarország ezt a háborút megnyerte. Kellett hozzá erőfeszítés, tudás, akarat; kellett áldozat ls. Az ellenség benyomult. De sikerült útját állani, bekeríteni, hurokba fogni... Falvak sorát ürítette lol az ásós-kapás hadsereg. De volt még egy csatanyerés. A belső bizalomé. Annak az érzete, hogyha a küzdelem tovább folyik, az egész ország odaáll: minél többet áldozva, annál egységesebben..." f Vége) r Bagdad több mint • száz mecsetjével, régi, ősi házaival, modern luxusvilláival és épülő toronyházaival szép, széles utcáival, keskeny, nedves sikátoraival érdekes keleti város. Külön ritkaság az aranyművesek utcái: egészen Bzűik, két ember szélességnyi utcácskákban miniatűr üzletek. s ezekben örmény, zsidó, arab kereskedők, aranyművesek saját készítésű munkáikat árusítják. De milyen munkákat? Ősi arab mintákra kézzel formált aranyat: nyakékeket, karkötőket. gyűrűket, szelencéket... káprázatos kidolgozással, ezerszínű drágakővel kirakva... Ez olyan, mintha az Ezeregyéjszaka .meséiből maradt volna meg a mai ember számára. Folyik a vásár, alkudozás, mérés, 24 karát, nem, csak 18... drága,... nekem is többe van, s az ügyes örmény —- ha i nincsen észen a más égtájról odacsüppent atyafi — 24 | karátos aranynak mondja és eladja a sárgaréz nyakéket is. Eladja, potom húsz angol fontért, s amikor a jámbor magyar hitelesítetni viszi, ráírják a papírjára: „ez rossz", más szóval; sárgának sárga, csak nem arany. Ilenykor aztán mit lehet tenni? Dicsérni kell az Ügyes örmény leleménveeségét. Szélesebb utcákon talál • hatók az ötvösök. rezesek. Üzleteik ls nagyobbak, hiszen annyiféle réztárgyait, rézdomborítást tárolnak, kínálnak, hogy nem is lehet azokat futtáiban föltekinteni, Régi díszítésű, kézimunkával készített görbe araib törők különböző méretekben; egyike-másika akkora, mint a régi tüzérségi kard... Itt is kfhálják, dicsérik az árut..., s nam engedik el az üzletben őgyelgő külföldit, legalább egy igazi tőit vigyen Bagdadból. De kint, a város szélén elcsitul a forgolódó-mozgolódó élet- Megülepszlk a csapongó érdeklődés. Itt már a bénaság fájdalma járja át a levegőt. Szürke kis visA bagdadi „Aranymccset" kok. nyomorúságos életű családokkal. Ott, tengődnek alig elélhető, vékonyka kis betevő falattal. Sok-sok gyerek szalad elő a vastag függönnyel takart apróablakos szobákból. Rosszul tápláltak, fölpuffadt hasukat vékony lá.bwkon cipelik — c»ak szép, nagy, fekete szemük figyeli a szokatlan beszédű idegeneket. S nem tudni, kis értelmükben most milyen benyomások állnak egybe gondolattá. Hej, de sokat, de sokan nem érik meg a tizedik esztendőt! Nehéz Itt az élet, nagyon nehéz: araboknak, kurdoknak, türkméneknek, örményeknek, kaldán és asszír leszármazottaknak egyaránt. Pedig a két folyó között Jó a föld, olaj ls van és datolyaerdők is..., de mégis nehéz. Az ősi nagy kultúrált és a velük járó gazdagság nyomai, romjai nem adnak vigaszt a jelenre. A létért; folytatott küzdelmet más, új úton kell keresni. Keresik ls. Ennek nyitánya 1958. július 1. volt. Az iraki haladó erők ezen a napon döntötték meg a királyságot és kikiáltották az Iraki Köztársaságot. Győzött tehát egy antifeudális, nemzeti-demokratikus forradalom, s a legégetőbb társadalmi és gazdasági bajok megoldására kidolgozta a maga kedvező haladó elképzeléseit. Ennek a lényege: a feudális viszonyok fölszámolása, földreform végrehajtása; a gazdasági élet föllendítése: a nemzeti erők összefogása; a nemzeti kisebbségek sorsának rendezése; egészséges függetlenségi politika folytatása — a szocialista országokra támaszkodva. Szép eredményekhez ls jutottak, de a belső harcok kiéleződtek a haladó és a viszszahúzó erők között, és külső segítséggel egy Jobboldali, katonai soviniszta csoport került hatalomra. A fejlődés megtorpant. A belső harcok évei után, 1983ban először rövid Időre, majd 1968 júliusában Ismét a Baath párt került hatalomra. S újból meghirdette azt a programot, amellyel 1958. július 14. után a köztársaság indult. (Folytatjuk.) mm Tetemrehívás n UIDAM VAUK Újszegeden új játókasxköztíkkol nyitja kapuit Április 4-én 10 órakor A címet ugyan Arany János adta a szépséges Kund Abigél történeiének, de amikor a tv 1971. január 24-1 barkehóbázásán egy fiatal leány bejelentette, hogy ezt a balladát bizony nem tanulta, a verscímei; most sokan a gimnáziumi irodalomtanítás tanterve ellen fordítják, több cikk is napvilágot látott, s ezek némelyikében olyan gondolat is felvetődött, hogy nagy nemzeti költőnk. Arany János és végső soron irodalmunk védelmében szót kell emelni. Megszoktuk, hogy akadnak az Iskolával kapcsolatosan szenzációként ható megállapítások. amelyek jó sztoriként tartják magukat egy ideig, s azután elülnek. De — úgy látszik —. az idősebb nemzedékben most mélyebb húrokat pengelett meg a barkehóbnzó leány esete, s még most is gyűrűznek a hullámok körülötte. S hogy közel két hónap múltán ls visszatérünk erre a dologra, annak megvan az oka: a vita nyomán ugyanis kezd feléledni egy idejétmúlt szemlélet, amelynek az az elve: mindent tanítson meg az iskola! Nézzük a tényeket! Való igaz, kogy a gimnáziumi irodalmi tanterv Arany Jários balladái közül nem írja elő kötelezően a Tetemrehívást. A gimnázium llt. osztálya szuptara kiadott irodalmi szöveggyűjteménybe sem került bele, csupán Uz V. László, a Szondi két apródja, A walesi bárdok, a Tengeri-hántás és a Hídavatás olvasható Arany ballada-remekművei közül. Ha azonban a tanár a felsorolt műveket lebilincselően, érdekesen tanította, s meg tudta nyitni szívüket Arany János balladái előtt, és a tanulókban is van fogékonyság az irodalom művelésére, majd elolvassák a regényeket, a novellákat, a verseket akkor is. ha nincsenek „kötelezően előírva". Hova jutnánk, ha csak anynyi regényt olvasnának középiskolás tanulóink, amenynyl kötelező olvasmányként elő van írva? Ez esetben a fiatal hölgy vagy nem kapott kellő impulzust e müvek tanulmányozására, vagy érdeklődési köre esett messze ettől. S ez okozta a „tragédiát". Ez pedig nem elpg ok arra, hogy Kund Abigél tőrét a magyar Irodalomtanítás tantervébe vágjuk, s a „mindent tanítson meg az iskola" elvét követeljük. Más költőtől sem tanulnak meg mindent ma diákjaink, legfeljebb — érdeklődési körüknek megfelelően —. szabad Idejükben olvassák. S ma mérnem is kell megdöbbenni azon, ha régi irodalmunk nagyjainak művel kí)zül néhányat nem ismernek a fiatalok. (Külömbeh is, nagyszerű irodalomtanárnak kell ma már annak lennie, aki az érdeklődés központjában álló műszaki-technikai csodák mellett meg tudja nyerni a tanulókat aktívan az irodalomnak.) Ma más a műveltség tartalma, mint régen. A Tetemrehívás helyett tanulnak a fiataljaink mást: József Attilát, Radnótit, Illést, Tamásit, Juhászt. Németh Lászlót, Darvas Józsefet. Váci Mihályt és így tovább. Hol férne el mindez a tananyagban, ha minden Arany-balladát megtaníttatnánk? Az eset azonban figyelmeztet, Figyelmeztet:. itt az idejo, hogy szakmai sovinizmusunkat félretéve, reálisan felmérjük, mit bír el egy tanuló. Egyre inkább bebizonyosodik az oktatásban is annak a közmondásnak az igazsága, hogy aki sokat markol, keveset fog. Szelektálni kell tehát a tananyagban józanul, de könyörtelenül. Szörnyű dolog, hogy a tanárnak rettegnie kell azért, mert 1—2 órája elmarad, s ezért nem tudja elvégezni az anyagot. A túlzsúfolt tananyag miatt néhány tantárgyból — például matematikából — a begyakorlásra nincs idő. Pedig ez a tudás megszilárdításának egyik legbiztosabb módja. A rohanás felszínes iskolai Ismeretekhez vezet, s csak a korrepetitorok számát növeli. Az örök rohanás pedig agyonnyomorítja a diákot és a tanárt egyaránt. Nem oktalan beszéd, hogy túlterheltek a tanulóink, s vállukra rakni már ennél többet nem is lehet. Sőt! Ha alapos tudást. önálló gondolkodási készséget óhajtunk kialakítani, és a képességfejlesztés elvének eleget akarunk tenni, akkor az ismeretek csökkentésére van szükség. Ezt mór tanulóink egészsége. idegrendszerének vérielme, s ifjúságunk játékos kedvének visszaadása is megköveteli. Az. életképes tudás, a korszerű műveltség kérdése nem a mennyiségen, hanem a minőségen múlik. A „mindent tanítson meg az Iskola" elv ma már ábránd, a polihisztorok kora felett az idő könyörtelenül eljárt... Bánfalvi József Faszéngyártás Megkezdődött a próbagyártás hazánk legkorszerűbb faszénretoríájában. Az új létesítményt a bakonyi erdőség köz.epén, Franciavágásnál építtette fel az Erdőkémiai Vállalat több mint 12 millió forintos költséggel. Az óriási lepárlóból évente 7000 tonna faszenet szállítanak a hazai és a külföldi piacra. A termék iránt rendkívül nagy az érdeklődes, elsősorban a skandináv államikban.