Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

TASA*NAI\ 1971. ÁPRILIS 23. 3 ÚTRAVALÓ Irta: Győri Imre A

mai napon választ az ország. Elküldi képviselőit a legfelsőbb államhatalmi testületbe, az országgyűlésbe és a helyi önkormányzati és népképviselti testületekbe, a tanácsokba. A választás előkészületei során világossá vált az a program, amelyet a Hazafias Népfront felhívása alapján, a tanácstag- és képviselőjelöltek magukénak vallanak. Egyértelmű volt a jelöltek és a tömegek állásfoglalása: haladjunk tovább a szocializmus teljes felépítésének útján, folytassuk a jól bevált politikát. Az elmúlt hetekben nemcsak a képviselő- és a tanácstagjelöltek adtak programot. A jelölőgyűlések során sok száz kisgyűlés és választói találkozás alkalmával a választópolgárok is megfogalmazták igényüket és a megbízások sorát adták a jelölteknek. A mai napon megválasztásra kerülő képviselők és tanácstagok kötelessége számon tartani ezeket. Milyen útravalót adtak a választók? Mi a jellemző motívuma a választópolgárok kérésének, igényének, megbízatásának ? A választásra való felkészülés nagy politikai fórumán a néppel történő beszélgetés folyamatában, mint legégetőbb társadalmi problémák, ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg, amelyeket a kommunisták a maguk kongresszusára készülvén, már felszínre hoztak az elmúlt év őszén. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az, amit a kommunisták jeleztek, az egész nép tapasztalata, hangulata, véleménye volt. Minden lényeges társadalmi kérdésben párttagságunk ós népünk nagy többsége egybehangzóan ítéli meg a helyzetet. A pártszervezetek, a kommunisták képesek voltak az össztársadalmi problémákat felszínre hozni, jelezni, megoldást javasolni ezekre. Ebben is megmutatkozik a párt és a tömegek, a párttagok és a pártonkívüliek összeforrottsága és egysége. Éppen azért, mert a pártszervezetek szerepüket híven betöltik, a választásra való készülés során tovább erősödött a párt és a tömegek kapcsolata, a párt és a pártonkívüliek együttgondolkodása, együttműködése. Hozzáfűzhetjük mindehhez azt is, hogy a kongrcsszus után nemcsak a kommunisták, de a pártonkivüliek körében is növekedett a várakozás a kongresszuson elhatározottak, a korábban jelzett problémák megoldása iránt. Helyesléssel konstatálták az emberek, hogy a javaslatok, észrevételek nem voltak hiábavalók és máris lépések történtek a lényeges társadalmi problémák megoldása irányába. Nem volt pusztába kiáltott szó a korábbi jelzés és nem lesz az sem, ami a választási kampány során jutott felszínre. Jellemzője volt az elmúlt időszak politizálásának — és ez nemcsak a választási előkészületekre érvényes, de a most lezajlott szakszervezeti értekezletekre, kongresszusokra, szövetkezeti és más közgyűlésekre is, hogy mennyire érdekli az embereket hazánk fejlődésének tényei és ezen belül nemcsak a szűkebb közösségük, a termelőszövetkezetek, vállalatok, a községek, városok élete, de Csongrád megye jelene, jövője, fejlődési perspektívája is izgatja megyénk népét. Jogos büszkeséggel szólnak az eddigi eredményekről és várakozó bizalommal tekintenek a holnap elé. A megye lakosságának hangulatában, véleményében tükröződik az az egészséges lokálpatriotizmus, a megye szeretete, amit joggal sorolunk a szocialista hazafiság összetevői közé. Ez így volt korábban is, de egészen más problémák foglalkoztatják az embereket. M

i izgatta például egy évtizeddel ezelőtt az itt élőket és a lakosság bizalmából akkor felelős posztokon állókat? A mezőgazdaság szocialista átszervezése munkája mellett akkor a lakosság foglalkoztatási problémáinak megoldása, a munkaalkalmak, munkahelyek biztosítása a nagyszámú munkaképes férfiak és nők számára. Óriási nyomásként nehezedett ez az egész társadalomra. Minden kisebb és nagyobb lehetőséget megragadtunk, hogy munkaképes emberek munkához jussanak. E gondokon ma már messzi túl vagyunk. Napjainkban leginkább az iránt érdeklödnek: merre tart iparosodott és korszerű mezőgazdaságú megyénk? Hogyan alakul a megye iparfejlesztése? Továbbra is hasonló tempóban gyarapszik városainkban, községeinkben az ipar, mint korábban. A választasra való felkészülés alkalmával is világosabbá vált a közélet iránt érdeklődők előtt, hogy Csongrád megye ipari fejlődésének dinamikája a negyedik ötéves tervben is az előző öteves tervhez hasonló marad. A fejlődés azonban nem elsősorban új létesítmények, új munkahelyek létrehozásával megy végbe. Természetesen ilyen irányú előrelépés is lesz. Napjainkban már. ami kor jelentős ipari bázissal rendelkezünk, feladatunk és felelősségünk elsősorban az, hogy jól működtessük a meglevő üzemek, vallalatok termelőkapacitását, mintegy bizonyítva: érdemes volt a. vidéket iparosítani. A fejlődés kulcsa a jelenben is és a jövőben is a gazdaság hatékonyságának fokozása. Ez a közösség boldogulásának és egyéni jólétének az alapja, forrása egyaránt. Igen sokan javasolták, hogy a megyei tanács, amely a jövőben sokkal nagyobb felelősséggel tartozik a megye egész iparáért, gondosan mériegelje az iparfejlesztési lehetőségeinket: vegye figyelembe a már kialakult iparszerkezetet, nyersanyag-lehetöségeinket és a lehetőség szerint jobban kapcsolja a fejlesztést azokhoz a kiemelt iparágakhoz, amelyeket a kormány az ipari struktúra tökéletesítése érdekében az átlagosnál nagyobb ütemben fejleszt. (így például a korszerű építési technika elterjesztése, a könnyűszerkezetes építési mód alkalmazása, a számítástechnika kibontakoztatása, a húsprogram megvalósítása stb.) T

íz évvel ezelőtt még csak feltételezés volt, hogy a szocialista mezőgazdaság erősebb, többre képes, mint az egyéni. Azóta fölényét egyértelműen bizonyította megyénkben is, országosan is. A választási kampány során a mezőgazdaság Jövője iránti érdeklődést némiképp elhomályosította az a helyzet, ami az elmúlt évben a kedvezőtlen időjárás, a természeti csapások miatt a megye szövetkezeti mozgalmában kialakult. Már a kongreszszus előtt feltették a kérdést, a mi megyei pártértekezletünkön is, hogy vajon a kormány látja-e a nehéz helyzetbe került termelőszövetkezetek gondját, segiti-e, vagy magára hagyja az önhibájukon kívül is nagy gonddal küzdő termelőszövetkezeteket. Azóta egyértelmű válasz született: államunk segített azokon a termelőszövetkezeteken, amelyek gazdálkodási nehézségekkel küzdenek, dotációt, hosszú lejáratú hitelt biztosított számukra azért, hogy a negyedik ötéves terv mezőgazdasági célkitűzései e szövetkezetekben is megvalósuljanak, és a szövetkezet tagságának életkörülményei tovább javuljanak. Nem véletlen, hogy a választási gyűléseken sokan hangoztatták, hogy az elmúlt évi rossz időjárás és a természeti csapások azért nem vezettek katasztrófához, mert szocialista úton halad a mezőgazdaság. Szocialista mezőgazdaságunk történetében mindenkor sokat számított az állam segítő keze. akkor is, ha voltak árvizek, vagy sem. ha aszály, vagy belvízkár pusztított. Alapvető azonban nem az állami dotáció és a rendkívüli hitelek, hanem a tsz-parasztság és vezetők odaadó, szorgalmas, hozzáértő munkája. Most is ez a döntő — ez ami segíti a hátrányok, a kiesések mielőbbi pótlását. Most azért kell közösen munkálkodnunk — elsősorban tsz-parasztságunknak —, hogy megyénk mezőgazdasága az országban elfoglalt élen járó helyének megfelelően fejlődjön a jövőben is. A párt és a kormány szövetkezetpolitikája nagyszerű lehetőségeket kínál. Sokat tehetnek az újonnan létrejövő tanácsok, a megválasztott tanácstagok, azért, hogy a termelőszövetkezetek jól éljenek ezzel a lehetőséggel, és váljanak valóban korszerű, virágzó, gazdag termelő közösségekké. A választási kampány alatt igazolódott: az emberek jól ismerik, és számon tartják a párt és a kormány egyegy nagy jelentőségű határozatát, állásfoglalását. Így van ez például a dolgozó nők helyzetével kapcsolatos határozattal is. Alig egy éve született, s jó látni, mennyi minden fogant ennek szellemében. megyénkben is, s mennyire számolnak vele, nemcsak a dolgozó nők, de a férfiak is, s tudatában vannak annak. hogy mennyi mindent kell még tennünk, milyen irányban kell tevékenykednünk, hogy a nők politikai, jogi egyenjogúsága mellett a napi életben is valóban azok legyenek. Szerte a megyében, jól emlékeznek Kádár elvtárs kongresszusi zárszavára, amelyben a sokféle tennivaló között kiemelte a gyerekeiket névelő édesanyákat, a dolgozó nőket megillető tiszteletet, az életüket es munkakörülményeiket megkönnyítő tarsadalmi feladatokat. Természetes, hogy a tanácstagok és a képviselők megbízatásuk során egy percre sem feledkezhetnek meg erről. Ha nem is olyan mértékben, mint a dolgozó nőkről szóló határozat, de a Központi Bizottság állásfoglalása és a kongresszus útmutatása alapján mindinkább társadalmi üggyé kezd válni az ifjúság , nevelése, iskoláztatása, szakmai felkészítése es szem-létetének formálása. Sokan tettek konkrét javaslatokat arra, hogy milyen uton-módon lehetne a fizikai dolgozok, a tanyán élők gyerekei, altalaban a. hátrányos helyzetből induló gyerekek oktatási, nevelési feltételeit javítani. A választók akaratát is figyelembe véve azon kell munkálkodnunk, hogy valamennyiünk gondja lel/yen és mindinkább közüggyé váljon az ifjúságról történő gondoskodás és növekedjék a velük szemben támasztott társadalmi igény is. Mindannyiónk tudatában ébren kell tartanunk azt, hogy olyan lesz a szocializmus jövője, ahogyan felkészítjük az ifjúságot, amilyen az iskolázások, szakmai oktatásai; és amilyen példát számukra a „felnőttek szocializmusa" mutat. Az ifjúságra és a dolgozó nőkre fordított fokozottabb társadalmi figyelem egyik kifejezője az is, hogy a mostani választások során lényegesen megnőtt a képviselő- és tanácstagjelöltek körében a fiatalok és a nők aránya. Megválasztásuk esetén talán ez is egyik biztosíték lesz arra, hogy az irántuk meglevő társadalmi érdeklődés és felelősség nem lankad, hanem tovább élénkül. Az értelmiségiek körében mind többen hivatkoznak a Központi Bizottság tudománypolitikai irányelveire és egészséges türelmetlenséggel igénylik, hogy abból mind több váljon valóra. A szocialista köznevelés, kultúra, tudomány további kibontakoztatásának, terjesztésének fontos bázisai a vidéki művelődési, tudományos és kulturális központok. Megyénkben több ilyen gócpont van. A képviselők és a tanácstagok feladata elősegíteni, hogy ezek mind több figyelmet kapjanak helyben és országosan is. A tudomány műhelyeinek, a művésztelepeknek, tudományos iskoláknak kimeríthetetlen tartalékát jelentik a vidéki értelmiségiek között levő tehetségek. Azon kell munkálkodnunk, hogy előlük ne zárják e! az utat a helyenként még meglevő és átléphetellennek tűnő falak. A

mai napon megválasztásra kerülő tanácstagok és képviselők nagyszerű biztatásnak vehetik, milyen mélyen él az igény a lakosság túlnyomó többségében a fegyelmezett, szervezett munka, az igényes, az emberek véleményévei számoló, jö vezetői tevékenység iránt, es mennyire elégedetlenek azzal a szervezetlenséggel, tehetetlenséggel, nemtörődömséggel szemben, amelynek példáját még elég sok helyen tapasztalják nap mint nap. A választási kampány során is igazolódott, hogy az emberek a több megbecsülést és anyagi elismerést azoknak szánják, aj<ik a társadalomért többet, felelösebben, hasznosabban tevékenykednek. És hogy ilyenek vannak és sokan vannak, mi sem bizonyítja jobban, mint az a versenymozgalom, amelynek legjobbjait a párt kongresszusi zászlóival, illetve oklevelével éppen a napokban tüntették ki. Teljes az egyetértés abban, hogy az embereket a munkájuk, a közösség érdekében kifejtett tevékenységül; mérje és értékelje. Az elmúlt hónapokban tovább erősödött annak elismerése, hogy életszínvonal-politikánk megalapozott, elveink e tekintetben is szilárdak — a szocializmus építésében történő előrehaladásunkkal együtt rendszeresen kell hogy emelkedjen a lakosság életszínvonala. Ezzel összefüggésben a közgondolkodásban mindinkább megerősödik a termelés, elosztás, fogyasztás együttes értelmezése; magyarul: csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk. Csal; akkor születhetnek az egyes dolgozó rétegek életkörülményeit javító intézkedések, ha ennek a fedezetét munkával, termeléssel biztosítottul;. Éppen ezért jó érzessel vették tudomásul azokat a bérügyi intézkedéseket, amelyeket a kormány a legutóbbi időben jelentett be. A választási felkészülés időszakában a legtöbb javaslat, észrevétel, bírálat a helyi — községi, városi —. mindennapi élet köréből vetődött fel. Nagyon érdekli az embereket a területfejlesztés, a város-, községpolitika. Szenvedélyesen teltél; szóvá a kommunális kérdéseket, az utak, vizhalozat, gázvezeték-építés igényeit, óvodák, bölcsődék építésének, es természetesen a több lakás építésének szükségességét. Minden tanácstagi választókörzet. minden képviselő választási kerület lakossága pontosan látja, tudja, mire van szüksége az adott közösségnek, a jobb, a szebb élet megvalósításához. A választási gyűlések hangu'áta is arra kell. hogy ösztönözze a anácstagokat. a képviselőket, az illetékeseket: minden lehetőséget ragadjunk meg azért, hogy a negyedik ötéves tervben szánutasba vett 17—lü ezer lakás helyéit legalább húszezer épüljön. Nem alakulitat ki mégegyszer olyan helyzet, mint az előző ötéves terv során, hogy nem épültek meg egészségügyi létesítmények. amelyeknek a költségvetési fedezete biztosítva volt. A

z új tanácstörvény méginkabb megnyitja az utat ahhoz. hogy a helyi problémákat, a helyi önkormányzati szerv, a helyi népképviselet, a tanácsok oldjál; meg. Azok, akik már megismerkedtek az uj tanácstörvénnyel és a kormány végrehajtási utasításával, azok körében többen megkérdezik, hogy tudnak-e a nagyobb önállósággal élni majd tanácsaink. Mi úgy gondoljuk, re.it wdokolatlan a feltételezés, hogy a tanacu munka, jobo lesz, ha a jövőben nem kozpontitug határoznak meg minaet részletet arról, hogy milyen legyen egyegy város, község elete, kommunális eszközei, a szolgáltatások szintje, az egészségügyi -s kulturális ellátottság. Ha a helyi kérdések megoldásába a lakosság jobban beleszólhat, felelősebb magatartást is tanúsít a feladatok megoldásáért. így lesz ez, ha az emberek azt látják, hogy érdemes a lakóhely fejleszlese, a helyi ellátás, a közigazgatás kérdéseibe beleszólni, mert helyben dőlnek el a dolgok, mert megnőtt a helyi tanácsok, a helyi parlamentek szerepe, jogköre és lehetősége. Az új tanácstörvény lehetővé teszi, hogy a lakosság cselekvő részvétele hatékonyabb legyen a közügyekben, a városépítési kérdésekben, a helyi és országos politikában. Megvan es meglesz az erő és a felkészültség, hogy kellő szakértelemmel és ítélőképességgel eredményesen tudjanak elni a tanácsok a törvény adta lehetősegükkel. Annál több ennek a valószínűsége, minél jobban értik maguk a tanácstagok és a képviselők a tanácstörvény lényegét, s mind többet tesznek a gyakorlatba történő bevezetése érdekében. Természetesen illúziókba nem ringatjuk magunkat. Nem kevesebb idő kell a tanácstörvény bevezetéséhez, jó érvényesítéséhez, mint a gazdaságirányítás reformja bevezetésehez szükséges volt. A mostani ciklus az új tanácstörvény próbája. A tanácstagokat is vizsgáztatja ez a periódus, A választópolgári magatartásra a tarsadalmi felelősség és a nagyfokú realitás a jellemző. Sokféle igény, sokféle kérés, sőt követelés fogalmazódott meg az elmúlt hetekben. Túlnyomó többségük valós gondokat jelez, megoldásukban azonban nem várnak csodákra. A népgazdasági teherbíró-képesseget messze meghaladó igényeket és igénylőket maguk a választópolgárok csitítottak. Nagyot fejlődött e tekintetben is megyénk lakossága. A korábbi években még gyakran előfordult a szűklátókörűség, csak a helyi problémák látása, az országos gondoktól való távolállás. Ügy látszik, a jó politika alapján felclcnkült politizálás hatására — minden bizonynyal a tömegkommunikációs eszközök, a rádió, a televízió, az újságok szerepe is nagy ebben — az emberek tájékozottsága ma már lényegesen jobb, mint korábban, tudják, hogy mi az, ami lehetséges, mi az, ami irreális. F

elelősségteljes magatartast és munkát várnak a választópolgárok a ma megválasztásra kerülő képviselőktől. tanácstagoktól. •Joggal hangsúlyozták. hogy aszerint ítélik meg majd tevékenységüket, hogy mennyire építenek a lakosság véleményérc, a népfront programja, a negyedik ötéves terv megvalósítása során mennyire figyelnek oda az alulról jött jelzésekre is. Ezt nagyon komolyan keli venni mindazoknak, akiket a nép bizalma a mai nappal tisztségekbe emel. Nem arról van szó, hogy minden igény, minden kérés azonnali megvalósítása lehet csal; a jó munka mércéje. A lako&sag azt is jóindulattal honorálja, ha lelkiismeretes törekvést lát, ha azt tapasztalja, hogy napirenden van cs napirenden marad a legégetőbb kérdések megoldása. Tisztelik a törekvést, ha a képviselő, a tanácstag, a választott testületek keresik, kutatják a megoldás útját és a még oly kis lehetősegeket is az építés, a lakossági igények kielégítésének szolgálatába állítják. Ha ezt tapasztalják, nem fognál: adósak maradni a támogatással, nemcsak a szavi-as napján, hanem a msybizalus ket. illetve negy esztendeje során sem. Nagyszerű útravalót kaptak a kép\ iselé'* és a tanácstagok. A nép bizalma övezi a párt politikáját, a Hazafias Népfront programját. Immár másfél évtizede töretlen ez a politikai vonal. Együtt kovácsolták ezt a választópolgárok es a választottak. Együtt is őrizzük. Rajtunk a sor, hogy közős erővel megvalósítsuk: építsük fel a szocialista Magyarországot!