Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-23 / 95. szám

PÉNTEK, 1971. ÁPRILIS 33. ILJA EHRENBÜRG Lukács tábornok i Vincze Antal köszöntése A következő napon kezdődött a támadás. Mindennap kétszer telefonáltam: Chemillé, San-Ramon, „Heinkelek", „Fiatok", légicsaták, támadások, ellentámadások. A támadás nem sikerült. A Huesca körül álló csapatok tétlenkedtek. Csak a hakai út birtoklásáért folyt küzdelem. A harckocsik késtek, és a nemzetközi brigádok súlyos veszteségeket szenvedtek, öt vagy hat nap múlva mindennek vége volt. Most nem Huescára gondolok, hanem Lukács tábornokra. Az ismerős emberekről szólva azzal a nappal kezdem elbeszélésemet, amikor először láttam őket, illetve amikor a véletlen ismeretségből csodálatos kapcsolat lett: bevonultak az eletembe. A Mátéról szóló visszaemlékezést halálával kezdem, amely mélységesen megrendített. Igen, csak röviddel a halála előtt ismertem meg őt: emlékeim 1937 márciusához és áprilisához kapcsolódnak. Brighuega, a különböző ellenőrző pontok, azután a két falu, ahol a 12. brigád a bombázások ideje alatt pihent: Fuentes és Mequo, majd Morta de Tajuna, Madrid és a kiégett falu, Igries. A Szovjetunióban csak két, három ízben láttam Zalka Mátét. Közös barátaink nem voltak, így csak köszöntöttük egymást, ha találkoztunk. Zalka Mátét nem ismertem, én a magyar Lukács tábornokot szerettem meg, a spanyol nép védelmezőjét, az írót, aki íróasztalát a harcmezővel cserélte fel. Természetesen, amikor Lukáccsal beszélgettem, Zalka Mátét láttam. Bár sokat harcolt életében, hem volt katonás típus. Bánásmódját alárendeltjeivel szemben az együttérzés, ai írói megértés diktálta. Sokkal jobban eligazodott az emberi szenvedélyek szövevényében, mint a térkép jelei között. Hetvenöt eve születelt Zalka Máté író, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa; Lukács tábornok néven a spanyol köztársaság nagy katonai vezetője és hősi halottja Tegnap délután Zalka Máté születésének évfordulója alkalmából Budapesten felavatták a legendáshírű forradalmár katona szorát a róla elnevezett hlűszaki katonai főiskolán. Horváth János mérnökvezérőrnagy, a főiskola parancsnoka emlékezett a névadóról. Az avatóbeszéd után koszorúkat helyeztek el a szobor talapzatán. Az ünnepségen részt vett Zalka Máté leánya, Natalia M. Zalka és unokája, Mása, valamint P. L Batov nyugalmazott hadseregtábornok, Zalka Máté egykori harcostársa is. üerdo cimú regényét. Zalka Nevét, eletét és munkás írónait született, a kort azon- j ságát jól ismerik a szegeban a háború jegyezte ei, ! diek, különösen természeteés lelkiismerete súgta meg. ! sen a III. kerületben lakók A fiatal Máté a háború iskolájába, majd a frontra került. 1916-ban hadifogságba esett, a távoli Habarovszk melletti Krasznaja Recska-i hadifogolytáborba került. Az Októberi Forradalom után a volt hadifoglyokból különítményt szervezett és a Távol-Keleten harcolt a szovjet hatalomért. Majd az uráli, ukrajnai harcokban tünteti ki magát, 1920-ban részt vett Kijev felszabadításában és Perekop ostromában. A háború véget ért, Zalka azonban folytatta a viharos életet: a hadikommunizmus korszakában az élelmezési osztagban szolgált, agitációs elbeszéléseket írt. összebarátkozott Furmanovval, a Proletár írók Oroszországi Szövetségének (RAPP) gyűléseire járt. Csak a harmincas években gondolt komolyan az írói munkára, és néhány héttel spanyolországi utazása előtt fejezte be Dosugta meg. hol a helye a háborúban. A Guadalajara-i győzelem után és a Morata de Tajuna-i támadás megkezdése előtt (az akciót „erőszakos felderítésnek nevezték és sok áldozatot követelt) Zalka Máté Fuentes faluban a következőket mondta nekem; „Rengeteg ellentmondó, de még ki nem elemzett benyomás tornyosul bennem. Egy jövendő könyv témája. Ha meg nem ölnek, öt éven belül elkészülök vele ... A Doberdo még bizonyíték. Itt már nem is kell bizonyítanom, a kövek maguk beszélnek. Csak az embert kell megmutatnom, azt, hogy milyen az ember a háború-ban." . Amikor Zalka meghalt, negyvenegy eves volt. Nem sokkal halála előtt, a születésnapján ezeket írta: „A sorson gondolkodtam, az élet viszontagságain, az elmúlt éveken és elégedetlen voltam magammal. Keveset tettem ... Kevésre jutott időm. Keveset értem el." Másokkal szemben elnéző volt, de önmagával szemben szigorú, írói útja elé azonban állandóan az „élet viszontagságai" tornyosultak. Valencia ünnepélyes gyászpompával temette el a dicsőített Lukács tábornokot, s csak néhány harcostársa tudta, hogy Zalka Mátétól az írótól is búcsúznak, aki sohasem írhatta meg nagy könyvét, amelyről' álmodozott. • Vidám volt, barátkozó természetű, szerette a csendet. És csaknem egész életében a fegyverek ropogását kellett hallania, úgy aludt, hogy „fülét a földhöz szorította", ahogy maga mesélte. Meg tudta hallani az emberi szív dobbanásait: zajos életet élt, de halkan, csendesen beszélt ... METESZ-titkárok tanácskozása A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének társadalmi és függetlenített tisztségviselői részvételével kétnapos országos tanácskozás kezdődött csütörtökön Egerben. A találkozón valamennyi megyér' bői részt vesznek az MTESZ szervező, valamint társadalmi titkárai. A második napon bekapcsolódnak a munkába a megyei szervezetek elnökei is. A tanácskozáson az MTESZ időszerű feladatairól tárgyalnak. Azokról a lennivalókról, amelyek az idei év végén sorra kerülő országos MTESZ-küldöttközgyűlés előkészítésével kapcsolatosak. Orvhalászok ellen partőrök A Balatonon az utóbbi években megnőtt az orvhorgászok száma, akik gyakran kíméletlen hajfogási módszerekkel károsítják, dézsmálják a halállományt. A Balaton halállományának fokozott védelmére megerősítették a partőri szolgálatot. A partőröket motorkerékpárral és a nádasoktól övezett vízterületek megközelítésére motorcsónakokkal szerelték fei. (MTI) Kevesebb „fináncláb" több füstszűrős cigaretta A dohánytermesztők és a gyárak fejlesztési elképzeléseit ismertette csütörtöki sajtótájékoztatóján dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, s egyúttal több olyan újdonságot jelentett be, amely jó hírnek számít a dohányosok körében. Hazánkban jelenleg naponta 60 millió cigarettát „fogyasztanak" el, egy főre évente két kiló dohány jut, ennek kettő híján száz százalékából cigarettát készítenek. Az ipar évente 22 milliárd cigarettát gyárt, ez azonban — figyelembe véve a növekvő igényeket — a következő években már nem lesz elegendő, ezért a negyedik ötéves terv időszakában kétmilliárddal növelik az évi gyártási teljesítményt. A filteres cigaretták aránya tovább javul, a jelenlegi nyolcmilliárdról 1975-re 16ra nő az egy év alatt készített füstszűrös cigaretták száma. A hazai cigaretta egyik fő minőségi hibáját az okozza, hogy a dohánylevelek gépi kocsánytalanítását a legtöbb üzemben még nem oldották meg. Ezen a gondon 1974-ig segítenek, ekkorra valamennyi hazai dohányfermentáló üzemben befejeződik az az országos rekonstrukció, amelynek első lépéseként a nyíregyházi üzem korszerűsítését és átépítését oldják meg. Jelenleg a dohánytermesztés nem minden évben kifiterméskiesést, a termelőképpen ezért eléggé húzódoznak a dohánytermesztéstől, amit az is bizonyít, hogy a kívántnál kevesebb területre szerződtek az idén. A gondok enyhítésére egyebek között új dohányfajtát honosítanak meg. A jövő „sztárja" a külföldi eredetű burleydohány, amely azontúl, hogy egyenletes termést hoz, ellenáll a növényi betegségeknek és termőképessége is párját ritkítja, ezenkívül „semleges", úgynevezett tiszta ízű cigarettaalapanyagot ad, amelyet tethiszen 1958 óta itt fejtette ki tevékenységét, mint a végrehajtó bizottság elnöke. Vincze Antalról van szó. aki most gazdag, szép tartalmú életútjának új állomásához érkezett: nyugdíjba vonul. A háziünnepség, melyen tegnap elköszöntek tőle, érthetően több lett hivatalos búcsúztatásnál, eljöttek rá régi barátai, harcostársai is. a kerület jó néhány üzemének, intézményének vezetői, képviselői, hogy mint eddig is minden jóban-rosszban. most is együtt legyenek vele. Ott volt dr. Ozvald Imre, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára is. Dr. Biczó György, a városi tanács vb-elnöke köszöntötte a szegedi párt- és tanács-vb nevében, s méltatta meghatott, meleg szavakkal azt a csaknem öt évtizedes munkát, benne a felszabadulás óta eltett 26 évet, mely alatt Vincze Antal a szocialista társadalmi rendért, a városért, annak dolgozó népéért oly sokat tett. A nyugdíjba vonuló Vincze Antal Munkásságáért magas kitüntetésekben volt már eddig is része, megkapta a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, a Szocialista Munkáért Érdemérmet, a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérmet és Felszabadulási Érdemérmei, most pédig egész életútja elismeréseképpen a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta számára. Miután dr. Biczó György a kitüntetést átadta, a nyugdíjba vonuló Vincze Antalt közvetlen munkatársai nevében Szécsi Intre alapszervezeti párttitkár, a kerületi tanács vb pénzügyi oszlályának vezetője, a kerület üzemei nevében Sarnyai Vencel, az AFIT XI. sz. Autójavító Vállalatának Igazgatója, a népfront és a 'tó-tagok nevében Sziláéi Sándor, a, népfront kerületi bizottságának titkára, a kerületi vb tagia köszöntötte. Mindannyian jó pihenést kívántak neki, de jó munkát is mivel közéleti tevékenységére továbbra is szükség van a kerület, a város erdekében. F. K. Égi bárány Ismét lehet vitatkozni: tegnap országszerte bemutatták az új Joncsó-filmet. S ahogy látóim, a kritikusok a premier adott jeléne már meg is kezdték; hol szenvedélyesen, hol higgadtan, de szinte mindegyikük zsákutcáról beszél az Égi bárányt elemezve. Kezdjük ezzel. Zsákutca-e az új Jancsó-film? Elnézést az ellentmondásért: szerintem nem. A zsákutca a korábbi Jancsó-film, a Sirokkó volt. Az Égi bárányt viszont úgy tekintem, mint bizonyos kibontakozást, útkeresést, a kilábolás valaszükség. A fehérek közül kiválik egy tiszt, aM még kegyetlenebb, mint a páter, de jóval ártalmatlanabbnak látszik. Nemcsak egy csomó ártatlan emberrel, nőkkel, gyerekekkel végez, hanem magával a pappal is. Az új rendnek már erre a típusra van szüksége; övé a jövő. Nagyjában-egészében enynyi a film cselekményének váza. Ha összehasonlítjuk a Sirokkó cselekményével, maga a váz egységesebb, tisztullabb. Ugyanakkor — s ez zavarja elsősorban a nézőt — az előadási mód borráféle lehetőségét a Sírok- nyolultabb; homályosabbnak, kó zsákutcájából. Ha tetszik, úgy tekintem ezt a filmet, mint egy újabb szakasz kezdetét a rendező pályáján. Az Égi bárány ugyan korántsem hibátlan, ezek a hibák azonban jórészt ennek az új útnak a keresésével függnek össze. Igyekszem ezt megmagyarázni. Az Égi bárány cselekménye a Tanácsköztársaság bukása utáni időkben játszódik, valahol a Dunántúlon. Még vöröskatonák is kószálnak a vidéken, de már érzik a vereséget, s egyre nagyobb számban bukkannak fel a kegyetlenkedő fehérek. A kegyetlenkedések vezetője egy eszelős pap, aki irracionális fanatizmusával, a vallás és a haza emlegetésével köti magához a falu népét. Amikor a Tanácsköztársaságot leverik, tovább fokozódik a szinte hihetetlenül kegyetlen terszés szerint lehet ízesíteni. I ror. De a papra már nincs Postai megparancsolás zetődő, mert hol a peronoszpóra tizedeli meg a termést, ' ték-e himlő máskor a szárazsag okoz (kérnek tőié. A nagyon egyszerű dolgok vásárlása sorába tartozik okmánybélyeget is venni, éppen úgy, mint ahogy kérünk egy csomag cigarettát és fizetünk érte. Postahivatalban azonban okmánybélyeget venni — különösen nagy címletekben — már eleve gyanús, tételezi fel magában a vásárló, amikor megkérdezik tőle, hogy kinek a részére veszi a bélyeget. Igaz ugyan, hogy a vásárló bemondhat egy hirtelen kitalált nevet, mert bizonyítani ezt nem kell semmilyen okmánnyal. Csupán az értéknaplóba jegyzik fel a nevét — újraoltási bizonyítványt, hogy felvértezetten, nem Trafikban nem ilyen kíváncsiak a vásárlóra. Ott bárki kérhet akár ezer forint értékben is okmánybélyeget, udvariasan kiszolgálják, és kész. Nem így azonban a Kossuth Lajos sugárút és a Párizsi körút sarkán levő kispostán, ahol a hivatal vezetője elmondta, hogy érvényben van egy nagyon régi postaigazgatósági szabályzat, amely előírja, hogy az értékcikiknaplóba be kell írni — csupa formaságból — az okmánybélyegek vásárlóinak nevét. Talán korszerűtlen a postahivatalnak ez a kíváncsiskodása, s nem ártana e tekintetben szakítani a bürokratikus hagyománnyal. B. F. áttekinthetetlenebbnek látszik. Az első pillanatban ugyanúgy tűnik, Jancsó formanyelvében, előadási apparátusában semmi változás nincs, hogy az Égi bárány ebből a szempontból ugyanolyan, mint a többi Jancsó-film. Ebben is éppúgy balettszerűen megkomponált a szereplők nyugtalan mozgása, mint a többiben, itt is sokat lövöldöznek és alig beszélnek, a külső környezetben itt is a táj az uralkodó, méghozzá az a sajátságos, dombokkal és tóval övezett táj, mint a korábbi filmekben, sőt itt ez a környezet kizárólagos, a cselekménynek egyetlen pillanata sem játszódik épületben. E sok hasonlóság ellenére is észre kell vennünk azonban a fontos különbségeket. Hogy Jancsó máskor sem a XIX. századi realizmus nyelvén beszélt, nem újdonság. De régebbi filmjeiben a részleteket valahogyan mindig azonosíthattuk a köznapi valósággal, még ha szimbolikus jelentéstartalom húzódott is mögöttük. Annak, aki elfogadta a filmek mondanivalójának lényegét, azt tudniillik, hogy az öldöklésnek, a terrornak, a kegyetlenkedésnek létezhet olyan foka, amilyent a rendező bemulatott, a részletek már nem jelentettek képtelenséget: azonosíthattuk a valósággal. Az Égi bárány ebben jelent újdonságot. Az új Jancsó-filmnek az a legfőbb stiláris — és természetesen nemcsak stiláris — údonsága, hogy ez az azonosítás lehetetlen. A vezérré lett fehér tiszt például hegedűszóval csalogatja maga után a tűzhalált okozó mélységbe az áldozatokat, akiket ráadásul meg is csókol. Ilyen jeleneteket Jancsó-filmben még nem láttunk. A szimbólum korábban a köznapival egyező jelenségekből nőtt ki. Az Égi bárányban a szimbólumok önálló fogalmazást kaptak. Ez ma még szokatlan és zavaró. De nem zsákutca. Inkább új lehetőség. Az Égi bárány még nem reprezentatív alkotása, csak kezdete ennek az új periódusnak. Nem tudjuk például, hogy a szimbólumoknak az az újszerű kezelése kapcsolódhat-e szervesen és harmonikusan a régebbi fogalmazás egyik eszközéhez, szűkszavú információközléséhez. Az új film nem oldotta meg ezeket a problémákat. Nem mondta el például, nem magyarázta meg, hogy a páterre miért nincs szüksége tovább a fehérterrornak. Leheiséges persze. hogy ilyenféle magyarázatokra nincs, illetőleg nem lesz szükség. Ha megszokjuk a filmvásznon ezt a beszédrendszert, könnyebben eligazodunk majd rajta. S később a rendező is biztosabban jár majd az űj úton. Ily módon ellentmondásaiban is figyelemre méltó produkció az Égi bárány. Hogy ' most nem a hibákra ügyellünk elsősorban, arra elég magyarázat lehet a stílus újdonsága. S hogy továbbra is az értékeknél maradjunk. Kende János szép képeit, s a színészek, mindenekelőtt Madaras József (páter) és a Tájkép csata titánból megismert lengyel színész, Dániel Olbrychski (fehér tiszt) játékát sorolhatjuk khez Ü. L. föárka és bogrács A Duna mentének halászati eszközeit, hagyományait szemléltető kiállítás nyílt csütörtökön a paksi járási könyvtárban. Az érdekes kiállításon a paksi halászati tsztől és a környékbeli halászoktól összegyűjtött víziszerszámokat, köztük dobó- és merítőhálókat, varsákat, továbbá „mini halászbárkát", hattartót, rézbográcsot és egyebeket mutatnak be. A megnyitón Zerza István öreg halász és dunai hajós élménybeszámolót is tartott a fiataloknak.