Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-16 / 89. szám

PÉNTEK. 18TL ÁPRILIS 16. Tudományos konferencia Számos külföldi kutató részvételével tudományos konferencia kezdődött teg­nap, csütörtökön reggel Sze­geden a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem Gyógynö­vény- és Drogismereti Inté­zete, valamint a Magyar Gyógyszerészeti Társaság rendezésében. A ma, pénteken délután véget érő konferencián a gyógynövények hatóanya­gainak előállításáról, ké­rriai szerkezetük felderítésé­ről és a hatóanyagok gyó­gyászati felhasználásának lehetőségéről hangzanak el előadások. A kétnapos kon­ferencia jó alkalmat bizto­sít a magyar szakemberek­nek, hogy a hivatalos elő­adásokon túlmenően szemé­lyes eszmecserét folytassa­nak a tanácskozáson részt vevő szovjet, olasz, német, amerikai és spanyol kuta­tókkal. Tanáoakozás i aszabad idö felhasználásáról Budapest ismét jelentős nemzetközi tudományos ta­nácskozás színhelye: a TIT természettudományi stúdió­jában 19 ország mintegy 40 külföldi és 250 hazai szak­emberének részvételével csütörtökön, tegnap meg­nyílt a nemzetközi szabad­idő-konferencia. Az UNES­CO által támogatott három­napos tanácskozás korunk egyik igen fontos kérdését tűzte napirendre: szocioló­gusok, a felnőttoktatás és az ismeretterjesztés szakembe­rei a megnövekedett szabad idő ésszerű felhasználásával kapcsolatos kutatásainak eredményeiről számolnak be a konferencia plenáris ülé­sén, majd ezt követően a részletkérdésekről szekció­üléseken cserélik ki tapasz­talataikat. A konferenciát Vonsik Gyula, a TIT főtitkára nyi­totta meg. (MTI) Szabvány­korszerűsítés Az ipar strukturális vál­tozásai, a gyártmányösszeté­tél módosulása megköve­teli a IV. ötéves terv­időszakban az új szab­ványok kidolgozásának gyor­sítását, s a már meglévők korszerűsítését. A Magyar Szabványügyi Hivatal mun­katársai elsősorban az élel­miszeripari, ruházati, háztar­tási, vasipari cikkek szab­ványait korszerűsítik. VESZTEGZÁR ALATT A roppant „nyugodt" megrendelő A röszkei határátkelőinél szinte „gyökeret eresztett" a Hungarocaraion XB — 94-72­es forgalmi rendszámú pót­kocsis Volvo tehergépkocsi­ja, immár — tegnap délig — kilencedik napja. Az ország­ból ki- és befelé tartó uta­sok, turisták nem kis csodál­kozásóra semmi jel nem mu­tat arra, hogy a kamion meg akarna mozdulni. Rakomá­nya — 30 mázsa angol—ame­rikai eredetű vetőmag kuko­rica — érintetlen. A gépjár­mű sem szenved műszaki vagy egyéb károsodást A pi­lótafülke üres. A kamion a teljes elhagyatottság érzetét kelti a szemlélőben. Ügy tű­nik, hogy a Hungarocamlon, mint fuvarozó, annyira gaz­dag, hogy parlagon heverte­ti egy gépjárművét rako­mánnyal együtt Avagy a fu­varoztató, az AGROIMPEX, a kukorica gazdája a nagy­vonalú? Erre nem tudunk választ adni, mert látszatra a gép­kocsi rakományát nemcsak ponyva, hanem „titok" is fe­di. De csak látszatra, A va­lóság az, hogy a kamion két pilótája április 5-én rakodott Athénban és április 7-én ér­kezett vissza. Azóta viszont vesztegzár alatt vannak, mert a növényvédő szolgálat — nagyon helyesen — le­blokkolta, nem engedi tovább szállítani a rako­mányt. Kormányrendelet tilt­ja ugyanis, hogy úgynevezett szabvány, „címer" nélküli angol—amerikai eredetű hib­rid kukoricát behozhasson bárki az országba. Ezt a ren­deletet annak idején éppen annak érdekében hozták, A kultúra esélyei Tiarjúnban Az apróhirdetések nagy­jából jó szimatot adnak: a lakáscserélők egy-másfél éve még fontosnak tartották kö­zölni, „Tarján kizárva" — s manapság egyre sűrűbb az óhaj: „Tarján is lehet", „Tarján előnyben". Való­ban: Szeged-Tarján lassacs­kán felveszi megálmodott arcvonását, s bár a közszol­gáltatás változatlanul gyer­mekcipőkben jár, lehetetlen észre nem venni, hogy a serdülő városnegyedben megoldódik a közlekedés. Az elkészült épületeket hamar átöleli a zöldövezet, s ahol csal; lehet, rendben tovaha­ladnak, harmóniát, nyugal­mat hagynak a városépítők. • Még nem lakják tízezren, de három-négy év múlva a harmincezret is eléri Tarján népessége. Mi lesz művelő­dési hálózatával? Szemben az elkerített betonkeverővel, a felvonulási épületek mö­götti földszintes, kertes kis­házakban még nem is sej­tik; ahol reggelente fürdő­vizet merítenek, kukoricát sincs? Sportrendezvényre al­kalmas, nagyméretű torna­termét lelátó egészíti ki, az előcsarnokból ebédlőterem nyílik, nappal iskolai men­za, este nyilvános étterem, de méreteit eleve úgy ter­vezik, hogy a fiatalok tán­cos szórakoztatásáéit se kelljen kilométeres körze­tekben termet keresni. Ter­mészetesen az egész lakó­területé lesz a könyvtárt részleg is, s az udvari sport­pálya mellé valószínűleg úszómedence kerül. A ne­velési-művelődési centrum­ban kap helyet Tarján ad­digra harmadik általános is­kolája, környékén a közös igazgatású óvoda, bölcsőde. €<• Ezt ígéri a közeli jövő. Hanem addigra még sok víz folyik le a Tiszán, s a ro­hamosan fejlődő városne­gyed nem érheti be holnap­vár ássál. Legfontosabb az iskola-óvoda-bölcsőde ügy: ami a városban (és ország­szerte) lassan gyógyuló seb, Turjánban sem heged be előbb, sőt frissebb, nyitot­szórnak a tyúkok elé, alig tabb, vérzékenyebb. Befeje­fél évtized múltán hatal mas kulturális kombinát magasodik. A szakértők fölbecsülték, ha egyetlen épületbe kon­centrálják a kultúra szol­gáltatásait. nemcsak elmé­letileg igazodnak a modern lakótelepek önellátó szemlé­letéhez — de gyakorlatilag is jobban járnak. Körülbelül 25 százalékkal olcsóbban jönnek ki, mintha külön-kü­lön építenének iskolát, mű­velődési házat, könyvtárat stb. Mit tud majd a típusel­képzelések nyomán egyedire tervezett új, nevelési-műve­lődési centrum, melynek Szegeden még csal; előde zéshez közeledik a modern, tizenhat tantermes iskola, a száz férőhelyes óvoda — de a következők csak 1973— 74-re várhatók, s Kovács Jó­zsef, a városi tanács műve­lődési osztályának vezetője úgy becsüli, hogy már az ősszel alaposan nő a jelenle­gi általános iskola gyermek­forgalma: hármas — párhu­zamos osztályokat kell indí­tani. Vagyis bevezetni a délutáni oktatást, hogy a tizenhat tantereimbe legalább harminckét osztály befér­jen. Egy lépés előre a város­ban, kettő hátra Tarjánban. Amit lassacskán felszámol­nak a szegiedi iskolák, a tar­jám csak most csöppen be­le. Igaz, a környéki Dózsa György, Zalka Máié éa Szilién sugárúti iskoláik 20—28-as létszámú osztályai valamit átvállalnak még a tarjáni „újhullámból" — viszont az óvodák nélkülöz­hetetlenek. Gyors megoldás­nak, ideiglenesen, két köny­nyűszerkezetű. száz férőhe­lyes barakképület, 8—10 éves kifutásra, siet az igé­nyek elébe; az egyiket már alapozzák a víztoronnyal szembeni hazak mögött, szeptemberre ígérik — de a másikat is szeretnek átadni a Csillag téren, decemberre. S ha hozzávesszük, hogy Tarján kulcskérdése még mindig a lakásépítkezés: ekkora iramban sokszor méltánytalanul türelmetlen­kedünk. A kész sürgeti a készülőt, az eredmény szü­li az igényt, s ahogy maga­sodnak a házak, a költöző családok fel sem ocsúdnak az új otthon öröméből, máris hajlamosak bosszan­kodni boltra, vendéglőre, telefonra, buszra, gyógy­szertárra, óvodára, bölcső­dére. Ahonnan pillanatokra lemaradnak, kiszorulnak, nem kapnak helyet vagy későn érkeznek. A fogyasz­tó sürgetné a tempót, a vá­rosépítők meg alig győzik szusszal — csak átgondolni is fárasztó, mi minden hi­ányzik egy önellátó város­negyedhez. • Mindenekelőtt türelem. Hiszen — tegyük szívünkre a kezünket — az építőipar máris jó néhány alulmúl­hatatlan rekordját feledtet­te Tarjánban. Oly kényes dolgokban pedig, mint ami­lyen az építkezés — ez mér maga a garancia. • Nikolényi István A „nyugdíjas" álltak" eirre a szállítmányra. Ugyan miért? Erre majd fe­leletet kaphatnak az illeté­kesek, akik az AGROIM­PEX-et — remélhetően — elszámoltatják ezért a szál­lítmányért. Annyi bizonyos, hogy ki­lenc nap óta „állóvíz" veszi körül az országút mellett veszteglő kamiont és szállít­mányát. A pilóták a röszkei átkelőben pihennek, malmoz­nak az ujjaikkal napszámra. Igaz, mindössze néhány fo­rinttal érkeztek vissza, aztán kaptak kölcsönt A húsvéti ünnepekben sem szomorkod­tak. Hazautaztak Budapestre locsolkodni, aztán visszatér­Somogyi Károlynő felvétele kamion felszippantaná az ég, mivel kilenc napon át nem nyúlt érte senki. Igaz, elvileg ez a szállítmány nincs ls az országban, de nincs is kül­földön, és nem lehet a senki földjén sem. Valahol viszont mégis csak van és puszta lé­tével mintha sütős lenne. Ta­lán megégeti valakinek az ujját ez a lassúsági verseny­ben is első helyezést megér­demlő ügyintézés? Merjük remélni, hogy igen. Lidi Ferenc Á mezőgazdasági termelők és az élelmiszeripar együttműködése Dr. Lénárt Lajos miniszterhelyettes nyilatkozata A negyedik ötéves terv- zögazdasági és élelmezés­ben a mezőgazdasági ter- ügyi miniszterhelyettes melók és az élelmiszeripa- egyebek között elmondot­ri üzemek között szorosabb- ta: ra fűződnek a kapcsolatok. — A közgazdaságilag meg­A vertikális együttműködés alaP°zott, ^helyesent értelme­lényegesebb kérdéseiről amelyekről ezekben a he­tekben a különböző fórumo­kon országszerte vita alakult ki — dr. Lénárt Lajos me­hogy ne érhesse károsodás tek. Kedden egyikük ismét mezőgazdaságunkat. Koráb­ban ugyanis ilyen eredetű szállítmányokkal különféle hibridbetegségek terjesztésé­nek ls utat engedtek. A ma is érvényes rendeletet nyil­vánvalóan Ismerték az AG­Budapestre utazott, hogy in­tézkedjen mér szállítmá­nyukról valaki. Ma péntek van, a türelmi időnek pedig határa. Bizonyos jelenségek­ből arra lehet következtetni, hogy az Athénből hozott ku­ROIMPEX-nél ls, mégis „rá- koricának az tenne jót, ha u4 Mecsek virágai A Mecsek napsütötte, déli lejtőjén — a pécsi állat- és növénykert területén — sajátságos botanikuskertet ala­kítanak ki. Meghonosítják azokat a különleges növénye­ket, amelyek hazánkban csak a Mecsek vidékén találha­tók, vagy erre a tájra jellemzőek. A mediterrán jellegű klíma dús és változatos flórát teremtett: a botanikusok két és fél ezer növényfajtát tartanak számon itt. Ezek közül 55 ritkaságnak számít, abból az Időből maradtak fenn, amikor a Mecsek kisebb-nagyobb részel még szige­tekként emelkedtek a környező tenger szintje (ölé. A szi­getek növényei közül egyesek alkalmazkodtak a meg­változott körülményekhez, és így még ma is tenyésznek Ilyen például az illatos hunyor, az olasz müge, a lónyelvű csodabogyó, a rozsdás gyűszűvirág, a majom kosbor. meg Csak így, szé­pen, magyarul. Hiszen éppen a magyar nyelv he­tét ünnepeljük. Miért ne lehetne hát akkor a cam­pingkiállítást a Viktor Hugó utcá­ban hirdetni. A Klauzál téri pla­kát ugyanis ezt teszi, némileg kö­vetkezetlenül: hi­szen, ha a nagy francia költőt, írót magyarrá avatja — Viktor Hugóvá —, ak­kor nyugodtan ezt tehetné a kempinggel is. Sőt, indokoltab­ban, ha csak ab­ból Indulunk ki. hogy a football — futballá válhatott, Viktor a többiek de ott még nem tartunk, hogy William Shakes­pear-t Sekszpir Vilmosnak nevez­nénk. Victor Hu­gót pedig Ügó Viktornak. Lehet, persze, hogy csak a sze­gedi hagyományok ördöge Incselke­dik velünk, s a plakátfestővel: néhány évvel ez­előtt éppen la­punknak kellett felvilágosítania az illetékeseket, hogy az utcatáblákon Viktor az Hugo. S ha már Itt tar­tunk : az sem lenne utolsó do­log, ha kiderülne végre, hogy Roosevelt nem ív­vel írja nevét — ahogy az a róla elnevezett téren olvasható —, s hogy Bajcsy-Zsi­linszky Endre meg éppenséggel kötőjellel. Még akkor is, ha a Szeged térkép mást állít: Baj­csy Zs.-t. Szóval: legyen az csak kemping­kiállítás a Victor Hugo utcában. Vagy camping, ha az előkelőbbnek látszik. De a nagy francia író nevét még akkor is Il­lik helyesen írni, ha egy kedves szegedi utca ne­vével egyezik meg. Veress Miklós zett és alkalmazott koope­ráció jövedelmezőbbé te­szi a termelést, megterem­ti az értékesítés biztonságát és — főleg a téeszeknél — javítja a falusi lakosság foglalkoztatását. Hazánkban, a fejlett élelmiszertermelő országokhoz hasonlóan, az együttműködésnek két lé­nyeges formája alakult ki. Az egyikben: egyes élelmi­szertermelő és -forgalmazó ágazatok kapcsolódnak ösz­sze korszerű élelmiszer-gaz­dasági szervezetek kereté­ben. A másik lehetőség: az élelmiszer-gazdaság és a számára termelőeszközöket gyártó, valamint különféle szolgáltatásokat nyújtó ipar együttműködése. •Arról, hogy az élelmiszer­gazdaságban a kívántnál ke­vesebb vertikális szervezet alakult meg, és újabban is elég kevés társaság jön lét­re, dr. Lénárt Lajos el­mondotta: a kibontakozást több tényező hátráltatta. Az új társulási törvényerejű rendelet azonban sok kér­désre máris választ adott és ennek hatása minden bi­zonnyal rövidesen a gyakor­latban is lemérhető lesz. Nem kétséges az sem, hogy a társulásokhoz anya­gi alapok kellenek. már­pedig több kezdeményezés éppen azért futott zátony­ra, mert a társulok nem rendelkeztek megfelelő anyagi eszközökkel. Miután a társulás tulajdonosai ma­guk az alapítók, gondolni sem lehet arra, hogy eze­ket a szervezeteket vala­miféle állami juttatásból hozzák létre. Az alapítók­nak tehát saját anyagi ere­jük ismeretében kell dön­teniük a társulás létesíté­séről és méreteiről. A miniszterhelyettes el­mondotta: jelenleg több mint 300 élelmiszeripari koope­ráció működik az ország­ban, háromnegyed részük a közös vállalkozások közé tartozik. Az alapítók által bevitt alapok pénzértéke meghaladja az egymilliárd forintot. A társulások ala­pító vagyonának több mint kétharmad részét a téeszek adták össze. Ebben a tekin­tetben távolról sem megfe­lelő az élelmiszeripari és a kereskedelmi vállalatok rész­vétele. Kívánatos lenne, hogy az állami vállalatok — mint alapító tagok —az eddiginél rangosabb szere­pet vállaljanak a kooperá­ciók létrehozásánál. A gazdasági társulások főként a fővárosban, vala­mint a nagyobb ipart köz­pontokban működnek ered­ményesen. Egyes megyék­ben azonban, ahol külön­ben jó lehetőség nyílna az ilyen tevékenységre, lassú a fejlődés. Így van ez pél­dául Szabolcs, Szolnok és Heves megyében. Befejezésül dr. Lénárt Lajos hangsúlyozta: A ha­zai élelmiszer-gazdaságban egyenrangú partnerek mű­ködnek együtt, és semmi sem indokolja, hogy a ver­tikális kapcsolatban részt­vevők egymást gazdaságilag alárendelt helyzetbe hozzák. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents