Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-16 / 89. szám

PÉNTEK, I9T1. ÁPRILIS 18. Választási nagygyűlések (Folytatás az 1. oldalról.) sem érzik jól magukat, ahol nem tartják tiszteletben önérzetüket, emberi méltóságukat, s ott sem, ahol az őket érintő kérdésekben még csak véleménynyilvánításra sem méltatják őket. Ott, ahol „megfontolás" és félénkség uralkodik — nem tud kibontakozni az ember egyéniségé, személyisége, alkotó ereje. Pedig ezek kibontakozására nagy szükség van. Ezért is fordított e kérdéskörre olyan nagy figyelmet a párt X. kongresszusa. Meg is engedhetjük magunknak a vitat, a társadalmi fejlődésünkben jelentkező ellentmondások felszínre hozását, mert csak így tudjuk még jobbá tenni életünket. Olyannak kell látnunk saját valóságunkat — amilyen. Megtehetjük, mert a magyar valóság láttán senkinek sincs szégyenkeznivalója. Erve. s életünk további gyarapítására, jobbítására szavazunk április 25én — fejezte be beszédét Gáspár Sándor. Dr. Erdei Ferenc Mezőgazdaságunk fejlesztése fokozatosan meggyorsult A makói üzemekből, ktszekböl, téeszekből, társadalmi szervektől és intézményektől sokan igyekeztek csütörtök délután a makói gépgyárban rendezett választási nagygyűlésre. Az üzemcsarnokot ez alkalomból mintegy kétezren töltötték meg, s érdeklődéssel várták képviselőjelöltjüknek, dr. Erdei Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának beszédét. A Himnusz elhangzása után Arató Márton, a városi pártbizottság titkára üdvözölte a nagygyűlés résztvevőit, köztük dr. Ágoston Józsefet, a Csongrád megyei pártbizottság titkárát, Nagy Istvánt, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnökét. Ezután Erdei Ferenc mondott nagy tapssal fogadott beszédet. Dr. Erdei Ferenc elöljáróban szocialista fejlődésünk jelentősebb állomásaira emlékeztetett, majd gazdaságpolitikai kérdésekről szólva részletesen foglalkozott mezőgazdaságunk helyzetével. Rámutatott: a szövetkezeti átszervezés befejezése után mezőgazdaságunk fejlődése fokozatosan meggyorsult a csökkenő mezőgazdasági népességgel is figyelemre méltó eredményeket ért el. (1960-ban az aktív keresők 38 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, az elmúlt esztendőben már csak 24 százaléka.) — A IX. pártkongresszus azt a politikai célt tűzte ki, hogv a parasztság jövedelemszintje gyors ütemben közelítsen a munkás-alkalmazotti jövedelmekhez. Ezt a célt azóta elértük: a harmadik ötéves tervidőszakban a munkások és alkalmazottak egy főre jutó ószszes reáljövedelme évi átlagban majdnem 6 százalékkal. a parasztságé több mint 7 százalékkal emelkedett — az 1970-es színvonal a munkás-alkalmazotti népességnél 31 százalékkal, a parasztságnál 41 százalékkal volt magasabb mint 1965-ben. Hatalmas eredmény ez. az MSZMP politikájának történelmi érdeme. — Az elmúlt időszakban javult a mezőgazdaság közgazdasági környezete is, a gazdaságirányítás új rendszerének legfőbb elemei hamarabb megvalósultak, mint általában, s a tsz-ekben viszonylag gyors ütemben megteremtődtek az önálló vállaílati gazdálkodás feltételei. A nagy összegű hitelrendezés, az amortizáció helyreállítása és a többlépcsős termelői áremelés, valamint az egyes termékekre kialakított dotációk rendszere, illetőleg a termelőszövetkezeti támogatási és ösztönzési rendszer voltak még fontosabb összetevői a gazdaságirányítás reformja nyomán kialakult közgazdasági környezetnek. Az elmúlt esztendő próbára tette mezőgazdaságunkat, s leckét adott agrárpolitikából is. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek elmúlt évi zárszámadásai jól jellemzik ezt a szigorúbbá vált helyzetet: a 2442 termeidszövetkezet közül 401 zart veszteséggel, további 126 pedig alaphiánnyal. Pedig a tsz-ek nagyon igyekeztek, s halmozott bruttó termelési értékük — a súlyos károk ellenére — csupán 2 százalékkal maradt el az 1969. évi rekordszinttől. A termelési költségek azonban országosan 11 százalékkal emelkedtek, ezen belül az anyagköltség 17 százalékkal. a közterhek 13 százalékkal. Ennek a következménye, hogy a közös gazdaságok bruttó jövedelme országosan 13 százalékkal — Csongrádban 26 szazalékkai — csökkent. Következésképp az elosztható jövedelem is az 1969. évi alá esett, bár érthetően minden tartalékukat is kimerítették a szövetkezetek. Ilyen körülmények között tűztük mezőgazdaságunk elé azt az ötéves tervet, hogy a termelés az előző öt esztendőhöz viszonyítva 15—16 százalékkal emelkedjék, s különösképpen növekedjék a hústermelés, általában az élelmiszeripari termelés mennyisége és választéka. Mindezt a munka termelékenységének és a ráfordítások hatékonyságának növelésével kell elérnünk. E cél elérese a legnagyobb erőfeszítést követeli mezőgazdasági nagyüzemektől. Dr. Erdei Ferenc a továbbiakban aláhúzta: az ötéves népgazdasági tervben kitűzött feladat nagyarányú technikai korszerűsítést követel, s különösen áll ez az állattenyésztés, a hústermelés fejlesztésére. Itt van szükség a legtöbb új beruházásra, s e téren a legtöbb a pótolnivaló is. Továbbra is serkenteni kell a háztáji állattenyésztést és hizlalást, s ebben a termelőszövetkezeteknek is mind több termelésszervező, értékesítést előmozdító szerepet kell vállalniok. Természetesen a szocialista nagyüzemekben sem lehet egycsapásra bevezetni a legkorszerűbb technológiát: egynéhány ágazatban még nem is forrott ki olyan iparszerű technológia, amit bátran lehetne általánosan alkalmazni. Éppen ezért a nagygazdaságokban is meg kell becsülni az egyszerűbb technológiát, a ..korszerűtlenebb" berendezéseket. Hasonló a helyzet a növénytermelésben is: — Mezőgazdaságunk fejlesztése ma már korántsem a nyersanyagok megtermelését jelenti, hanem az élelmiszerek készáruellátását. Ezért van szó világszerte összefüggő élelmiszer-gazdasági ágazatról, a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üzemek vertikális integrációjáról. Ennek még nincsenek teljesen kiforrott formái de az élet azt mutatja, hogv minden változat reményteljes, mindegyikből fejlődhet ki jól működő forma. Dr. Erdei Ferenc kitért a szövetkezeti mozgalom fejlődésére is. Hangsúlyozta: a legmesszebbmenő állami támogatás, illetőleg gazdaságpolitikai ösztönzés mellett is az előrehaladás sorsa elsősorban a szövetkezetekben dől el. Az MSZMP külön figyelmet fordított a szocialista szövetkezetpolitikai elvek fejlesztésére, realizálására, előbb a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is. A gazdaságirányítás reformja során kerültek előtérbe a szövetkezetpolitikai elvek, s ekkor indult meg a szövetkezeti mozgalom tervszerű fejlesztése is. 1969ben a hazánkban működő mintegy tizenegyezer vállalatnak a fele szövetkezeti vállalat volt. A mezőgazdaság aktív keresőinek 70 százaléka, a kereskedelmieknek 27 százaléka, az építőipari keresők 12 százaléka dolgozik szövetkezetekben. — A gazdaságirányítás reformja ráirányította a figyelmet a szövetkezetek szerepére és egyben új fejlődési lehetőségeket teremtett a szocialista népgazdaságba szervesebben beilleszkedő szövetkezeti mozgalom számára. A szövetkezeti mozgalom új működési területekre is kezd kiterjedni, ilyen a lakásépítés, a termékértékesítés és feldolgozás, valamint a speciális szolgáltatások teljesítése. A fellendült szövetkezeti tevékenység jótékony hatása belső ellátásunkban éppúgy érezhető, mint az exportban. A fejlett és a szocialista intézmények rendszerébe illeszkedő szövetkezeti mozgalom nem a szövetkezetek érdekeltségi körére szorítkozó ügy, hanem szocialista rendszerünk egész fejlődésének, demokratikus jellegének fontos mutatója és velejárója. Gazdasági tevékenységünket tekintve olyan területeken töltenek be nélkülözhetetlen szerepet, ahol az állami vállalatok mozgása nehézkesebb. Bizonyosra vehető, hogy szövetkezeteink a gazdaságpolitika magasabb szintjén is eredményesen dolgoznak majd. Az új. egységes szövetkezeti törvényről szólva rámutatott: a jogszabály egyaránt gyümölcse lesz az új gazdaságpolitikának és a szocialista demokrácia fejlesztésének. A nemzetközileg is példa nélkül álló szövetkezeti törvény előkészítése biztatóan halad. A legfőbb erő, amely a törvényt is, egész szövetkezeti mozgalmunkat is előre viszi, az a szövetkezeti politika, amely általános politikánkkal összhangban. szilárd elvi következetességgel. a pozitív és negatív történelmi tapasztalatokat hasznosítva töretlenül halad előre. Vége a műszaknak. A portás megkondítja az acélkolompct: fáradtan is fürge asszonyok, meg lomhajárású férfiak sietnek az öltözőkbe. A szélesen hömpölygő szappaniüat szétterül a vas- és olajszagú műhelyek fölött... Csak a bőrkötényes öntők nem jönnek, a kemencék felől még sokáig hallatszik a fújtatóventillá torok ( gyenge szirénázása. Túlóráznak. A Szegedi Kéziszerszámgyár 1969-ben 17 ezer 500, 1970-ben 20 ezer órával toldotta meg a műszakokat. A rövidített munkaidőben dolgozó kis üzem érdekei kívánták meg a rendszeres túlmunkát; különben a szerződéseket nem teljesíthette volna. Ellentmondás? Rövidített munkaidő és megnyújtott. „reggeltől estig" műszakok néhány tucat embernek? Szabó István, a higgadt gondolkodású szakszervezeti titkár mondja: — Kollektív szerződésünk szerint a dolgozó havonta 12. esetenként 30 órányi túlmunkára kötelezhető. Jelenleg 35—40 emberrel kevesebben vagyunk kénytelenek dolgozni az üzemben, nincs jelentkező. A hiánvzók munkáját nagyrészt túlórákban végzik el a nagy gyakorlatú, ügyes munkások. Hogy drága megoldás? Igen, az. Mert | az üzemnek többe kerül a túlórában végzett munka, mint a rendes munkaidőben. Mégis ehhez kell folyamodni. A kollektív szerződésben így fogalmazták: „kötelezhető" —, de erre valójában soha nincs szükség mindenki nagyon szívesen ajánlkozik ... — Tehát nem panaszkodnak miatta? — Tavaly év végén több lehetőséget igényeltek. Munkásnőink igaz. nemrég arra kértek meg: szombatra, ünnep elöttre ne tegyünk elfoglaltságot. nem győzik az otthoni dolgokat. A kérdés eldőlt. az asszonyoknak szombaton vagy ünnep előtt nincs túlóra. Az szb-titkár szerint a két és fél százalék nem sok. A gyári ..nagykalapban" valóban nem. Ám néhány embernek. legtöbbször mindig ugyanazoknak, nagy megterhelést jelent. Hogy pontosan menynyit? —* Íme: Kajla László öntőt kérdeztem : — A havi jövedelmemre nem panaszkodhatok. Felmegy 3200—3400-ra. — 42 órával? — Á, dehogy. Tudja, mi nem szoktunk szabad szombatozni, átlag 60—70 órát túlórázunk egy hónapban. Naponta 12-t dolgozunk. — És a túlórák nélkül mennyi lenne a fizetése? — Kevés, nagyon kevés, 2300. — Ha magának azt mondanák. Kajla elvtárs, nem a gyár érdeke, csak magán múlik, akarna-e mindennap bentmaradni? — Tud ja, kell a pénz... Az öntéssel közeli rokon a kovácsszakma Ott is a tűzzel. a tüzes végű fogókkal, a repülő szikrákkal, a nehéz levegővel kell megférni az embernek. — Szerencséje, hogy nem nyáron látogatott ide — kezdi válaszképpen Bari László kovács. Mire én: — Ugye, alig várják, hogy megszólaljon a kolomp? — Attól ugyan ne féljen? Ha az üzem érdeke azt. kívánja. mi örömest bentmaradunk. Átlagosan havonta 30—40 órával többet dolgozunk a hivatalos munkaidőnél. S persze nemcsak öntudatból. hiszen nagyon jól jön a kiegészítés. — Megéri ? — Már hogyne érné! Az ember nagyon gyorsan megszokja a magasabb fizetést, ha csak egyszer túlórázik ... Mári János technikus. Az üzem többször „kiemelte" volna szellemi beosztásba, de a fiatalember nem vállalta az íróasztalt. Hogy miért? Mert lakatosként — és a túlórák révén — jóval többet keres, mintha technikuskodna. Havonta 50—60 túlórát „húz le" a forgácsolóban. — Nem hiányzik a pihenés? — Dehogy nem. Nagyon szeretek szórakozni. Arra kell a pénz. — Középút nincs? — Jó volna pihenni Is, de még jobb keresni! j PrőhálHOSSZÜ TÁVON juk NEM MEGY sum_ I mázni Tavaszi zsongás a gyümölcsösökben Valósággal zsonganak a Tisza és Maros hullámtéri füzesei, és a virágzó gyümölcsösök a megszámlálhatatlan nektárgyűjtő méhcsaládtól. Kezdetét vette a méz. gyújtési idény. Becslések szerint Csongrád megyében körülbelül húszezerre tehető a zümmögő családok száma, és egy ilyen családban harmincezer—negyvenezer méhecske tartozik. Fáradhakatlan szorgalmukat (öcsérik az eredmenyek: tavaly például — amikór kedvező volt a szezon — négyezer mázsa akác- és vegyes virágmézet gyűjtöttek. Sok valutát hoz az országnak a méz, amelynek Csak kisebb részét fogyasztjuk el, illetve dolgozzák fel az édesipari vállalatok. Nagyobb részben exportra kerül és az európai országokon kívül még Japanba is eljut. Szegeden méitssaeö általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet, a megye más részein pedig tizennégy társulás es egy szakszövetkezet működik, mintegy kilencszáz taggal. Az új idényre már kötik a szerződéseket, és egyben készítik ele az országjáró programot. Májusban ugyanis a hazánk különböző vidékeink változó időpontokban virágzó akácosokba viszik a hasznos méhcsaládokat. — mondom Szabó Istvánnak. — Nézze, ez nem kéziszerszámgyár-ügy (igaza van!), talán az egész ipar gondja. A túlmunka kell, erról nem tehetünk, munkaerőhiány van. Meg aztán az egyik gyár a másiknak a függvénye. Hiába próbálnánk mi igyekezni, ha a partnerünk későn szállítja az alkatrészeket, csak 90—120 napos szállítási határidőkkel rendelhetünk. A rossz kompromisszumokba is bele kell mennünk, abba, hogy az utolsó pillanatban kapjuk meg a nélkülözhetetlen dolgokat. De ne feledkezzünk el a belső tényezőkről sem: beugrik egy váratlan géptörés ... Szaladgálunk a hiányzó napok után; amit elvesztünk az elején, be kell pótolni a hónap végén. Megoldhatatlan feladvány? Rövidített munkaidő és túlórák ezrei? Sajnos — ha nem is megoldhatatlan —, mindenképpen nehéz. Az emberek alapvető érdeke azt kívánja, hogy mindenképpen biztosítsuk a „három nyolcast". vagy a még több pihenőidőt. A gyár (tegyük hozzá: a gazdaság) érdeke pedig azt. hogy mindent megtegyünk egy-egy feladat pontos teljesítéséért, a szerszámokat időben megkapják a megrendelők, a házat a lakók stb. És még valami: — jelenleg — mert ilyen gazdasági konstrukciónk, munkaszervezésünk — a túlmunkával hónapról hónapra jelentős összegekkel egészíthetik ki fizetésüket a dolgozók. Már-már rávágnánk: miért ne? Mindenki számot vethet saját maga tehetségével, erejével, döntse el, mire vállalkozik. Ha akar, miért ne dolgozzon havonta 70 órával is többet! Nem szabad engedni: a hónapró] hónapra 70 órákkal megfejelt, amúgv sem künnvű munkanapok elkoptatják az embert. Nézzük meg öregjeinket, a reszkető kezűeket. akiknek életkérdés volt a reggeltől estig való munka. Bizony, fizetni kell az ilyen megerőltetésért... De ez a társadalom meg akarja óvni az .embert, törvénybe iktattuk a rövidített, munkaidőt. Ezt a törvényt mindenképpen valóra kell váltanunk — még azok érdekében is, akik úgy érzik: számukra kifizetődő a sok túlmunka. Eszembe jut: gondolkodni kellene azon, hogy a túlórákra kifizetett pénz miképpen iusson um-anazoknak a szorgalmas, ügves embereknek a zsebébe — túlórák nélkül. Matkó latnán