Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-10 / 58. szám

SZERDA, 1971. MÁRCIUS 10. i*. ii® POSÍAIMIA Variációk Michelangelóra Gerzsány Lajosné (Kiste­lek, Petőfi utca 25.) olva­sónknak lapunk egy korábbi számához akadt hozzáfűzni­valója, Michelangelo kap­csán. A nagy művészről ugyanis „A fejes saláta zöld­je" címmel annak idején ér­dekes történeteket közöltünk és az egyikben olvasónk té­vedést fedezett fel. Ahogyan írja: a tizenhat éves Miche­langelo Cosimo Medici uno­kája, Lorenzo Medici ural­kodása idején tűnt fel. Azt a bizonyos Neptun-fejet ak­kor készítette, amikor az uralkodónak bemutatták. Mégpedig emlékezetből, Torrigiani mester készülő Neptun-feje alapján. Micht • langelo varázslatos gyorsa­sággal készült el a munká­val, és hajszálra egyforma feiet mintázott a mesterrel. Tehát így történt, írja ol­vasónk. Köszönjük észrevé­telét. Lehet, hogy valóban így volt, századokra vissza­menőleg azonban aligha le­het eldönteni, hogy végül is pontosan miként esett a Neptun-fej mintázása. Egyenjogúság ? Simkó Ferenené (Vedres utca 8.) olvasónk levelében a női egyenjogúságról ihedi­tál, éppen a nemzetközi nő­nap kapcsán. Példaként leírt egy viccet: „Két férfi talál­kozik, Hová sietsz? — kqr­di az egyik. Megyek vacso­rát főzni a feleségemnek Miért? Beteg? Nem. Éhes!" Jót nevetünk ezen a viccen — irja olvasónk, de ha két nő között zajlik le ugyanez a párbeszéd, mégcsak moso­lyogni sem jut eszünkbe Olvasónk véleménye szerint akkor lesz valóban egyen­jogúság férfi és nő között, ha ezen a viccen már nem fogunk nevetni. A vicc valóban jó példa. Hiszen a nevetés, ez a tel­jesen spontán reakció el­mond annyit — olykor töb­bet is — az értékekről, a dolgok belénk rögződött fel­fogásáról, mint olykor egy­egy tanulmány vagy hatal­mas apparátussal végzett felmérés. Olvasónknak a maea szempontja szerint így alighanem Igaza van. amikor azt mondja, hogy női egyen­jogúságról nem beszélhe­tünk MAg akkor s»m, ha az utóbbi évtizedekben sokat javult a nök helyzete a csa­ládban. Megállapításának mi sem tudunk ellentmondani. Eset­leg csak olyasféleképpen amit már sokan elmondtak mert hiszen a nő helyett férfi sohasem szülhet gyer­meket. A háztartást sem tudja egy átlagosan ügyetlen férj olyan jól ellátni, mint egy feleség. Igy azután — sajnos — a nőknek sokszor valóban nagyobb terhet kell viselniük a férfiaknál. A vi­ta alighanem meddő marad még hosszú ideig, legalábbis a háztartások teljes gépesí­téséig Ismét arról kell szólnunk — immár ki tudja há­nyadszor —, hogy jó néhány névtelen, vagy cím nélküli levél érkezett ezen a héten is postaládánk címére. Bár­mennyire is sajnáljuk, nem tudunk e levelekkel érdem­ben foglalkozni. Pedig néhány érdekes témáról szól. De hát minket is kötnek a szabályok. Méghozzá helyes sza­bályok. Hiszen névtelenül bárki-bármit Írhat. Maga a névnélkülisóg eleve azt a feltételezést sugallja, hogy aki kinyire igyekszik a háttérben maradni, igazáról ő maga sem lehet túlságosan meggyőződve. Ha pedig ő sem hisz iga­zában, mi hogyan fügyj ünk. Nem értjük ezt a „titkoló­zást". Éppen ezért ismételten kérjük olvasóinkat, hogy aki komoly szándékkal fordul hozzánk, tüntesse fej ne­vét és pontos címét a levélen, mert ez természetes kö­veteilmény. Erős emberek Népszerűek a munkás&rök Tanácskozás Forráskűton Mindig is akadtak erejü­ket fitogtatni vágyók. Több­ségük ráadásul még szerény is. Lemondva a világhírről, a tévé, a sajtó nyilvánossá­gáról, nem ökölvívásban, birkózasban mutatják ki erejüket, inkább az este sö­tétjében egy-két fős, még­hozzá nem fizető közönség előtt. Becsülésre méltó len­ne e szerénység, ha nem sugallná gyanakvó embertár­saiknak azt, hogy ezek az erős emberek tulajdonkép­pen gyáva fickók. Akik a szemétgyűjtőket, padokat szemelik ki áldozatul, hiszen azok nem üthetnek vissza. Tipity János (Népkert sor 10.) olvasónknak is szemébe tlöttek ezek a tönkretett szemétgyűjtők, és egy kis rajzot is mellékelt róluk Már nem is az erős emberek ellen perel, akik ostobasá gukban megrögződve aligha hajlanának a jó szóra, ha­nem inkább azt kérdezi, hogy miért nem lehet rend­behoani a hulladékgyűjtő­ket. Hiszen nagy kár lenne értük, hogy ily gazdátlanul árválkodnak. Javaslatai kö­zül csak egyet idéznénk: ha másként nem jut az ilyesmi az illetékesek tudomására, egy nyugdíjassal kellene idő­közönként bejáratni a vá­rost, és számbavétetni, mit kell javítani, mit cserélni. Az ötlet jó. Mert valamit mindenképpen kellene ten­ni. Addig is, amíg nem szü­letik valami megoldás, szí­vesen az illetékesek rendel­kezésére bocsátjuk az olva­sónk által rajzához mellé­kelt listát, hogy melyik meg­rongált szemétgyűjtő, hol ta­lálható. Barati találkozóra gyűltek össze tegnap délelőtt a for­róskútí művelődési házban a szegedi járás egyik munkaa­őregységének körzetéből a pártszervezetek, tanácsok, f'uzdaságok vezetői és a munkásőrszazad szakaszpa­rancsnokai. A találkozó cél­ja: kölcsönös tájékoztatás. A fennállásának 15. évét köze­szazad munkájáról, álta­lában a munkásőrök életéről és tevékenységéről Arany János járási parancsnok tá­jékoztatta a megjelenteket. Felelősségteljes feladatukat, becsülettel látták el a nép fegyveres testületének tag­jai, megérdemelt megbecsü­lés övezi őket a társadalom részéről — mondta, és kérte, hogy a gazdasági és politi­kai vezetők támogassák őket U úbbi munkájukban. Párt­feladat a munkásőrség tag­jának lenni, nélkülözhetetlen te iát az állandó és szerves kapcsolat, a küldő pártszer­vezet és a fegyveres szolgá­latra önként jelentkezett, a szolgálatot társadalmi mun­kában ellátó párttag között, de ugyanilyen megkülönböz­tetett figyelmet érdemel a pártonkívüli munkásőr is. A népes tanácskozás hoz­zászólói arról győzték meg a résztvevőket, hogy a kap­csolat jó, bizonyították, hogy valóban népszerű feladat munkásőrnek lenni. Többen a vezetők közül köszönetet mondtak az eddigi erőfeszí­tésekért, eredményekért, el­sősorban az elmúlt évi árvi­zes időszak alatt tanúsított I helytállásért, és további tá­mogatást ígértek. Hangsú­lyozták, hogy a munkásőr­családok helytállása, megér­tése és támogató együttmű­ködése hasonló elismerést igényel, hiszen a munkásőr áldozatvállalásában a család is osztozik. Elhatározás szü­letett a közelmúltban el­hunyt szakaszparancsnok. Valkai István tanár emléké­nek példás megőrzésére és síremlékének gondozására. A tanácskozás munkájá­ban felszólalt Szabó János (Szatymaz), Kovács Pál (Sándorfalva), Széli János (Szatymaz), Ocskó Lajos (Üllés), Mészáros Károly (Bordány), Pintér Lajos (Üllés), Sándor Tibor (For­ráskút), Kakuszi Imre (Szatymaz), Váczi József (Sándorfalva). Jelen volt a találkozón és szintén felszó­lalt Szabó Lajos, a járási pártbizottság osztályvezetője is. A résztvevők délután a helyi termelőszövetkezet kertészetébe látogattak. fagykárok a szőlőkben A márciusi tél számotte­vő — helyenként súlyos — fagykárokat okozott a sző­lőskertekben. Baranyában — a pécsi, a villány-siklósi és a mohácsi borvidéken — mint a szőlészeti és borásza­ti kutatóintézet pécsi kísér­leti telepén kedden megren­dezett metszési bemutatón dr. Diófási Lajos tudomá­nyos kutató elmondotta, fő­leg a mélyebben fekvő terü­leteken szenvedtek fagysé­rülést a tőkék. Az Alföldről _ Bács-Kt» kun megyéből — -JU—40 százalékos fagykárokról ad­tak jelentést. Ezen a vidé­ken főleg a magasművelésü ültetvények sínylették meg i az idei szeszélyes telet. tfiefnameart Tegnap, kedd délelőtt a Vietnami Demokratikus Köz­társaság budapesti nagykö­vetségén bensőséges ünnep­ségen adta át Gergely Sán­dor író özvegye a vietnami népnek összegyűjtött adomá­nyát. A kétszeres Kossuth­díjas író özvegye őt év alatt 60 ezer forintot gyűjtött ösz­sze, hogy ezzel is hozzájá­ruljon a hős vietnami nép igazságos harcához. A vietnami kormány, párt és a nép nevében Hoang Cuong nagykövet vette át az ajándékot. (MTI) Válaszol az illetékes A Szegedi Postaigazgató­ságtól dr. Hódi István igaz­gatóhelyettes aláírásával ér­kezett levél. Lapunk febru­ár 28-i számában megjelent „Milyen lesz az új szegedi híd" című írásunkra vála­szolt, melyben azt kifogásol­tuk, hogy a tervegyeztető tárgyaláson a posta képvise­lője nem jelent meg. Dr. Hó di István azt írja. hogy a szakelőadó hibát követett el amiért felelősségre vonták. A hídon elhelyezendő távbe­szélő alépítmények tervezése ügyében pedig felveszi a kap­csolatot a tervező vállalattal. A február 24-i Postalá­dánkban megjelent „Deszk­re a kórházat?" című írás ügyében, amely Lengyel Sándor (Szeged, Honvéd tér 5.) olvasónk javaslata alap­ján született, dr. László György megyei főorvos vála­szolt Véleménye szerint ol­vasónk javaslata nagyon Is ésszerű, megvalósítása azon­ban két akadályba ütközik. Az egyik — viszonylag könv­nyen elhárítható —: a Mé­rey utcai tüdőosztály a vá­rosi kórház része, a deszki tüdőkórház pedig a Csong­rád megyei tanácsé. Ezért a Csongrád megyei tanácsnak, illetve egészségügyi osztá­lyának nem áll módjában a Merev utcai tüdőosztályt megszüntetni. A másik, sok­kal nehezebben elhárítható akadály, a pénzhiány. Egye­lőre sajnos nem állnak ren­delkezésre azok az összegek, melyek lehetővé tennék a deszki parkban egy több száz ágyas tüdőszanatórium meg­építését. Egy beugrás története Börcsök István, a szép hangú baritonista nem is­meretlen az avatott szín­házbarátok körében. 34 éves, szegedi születésű, s a zeneakadémián ós katoná­éknál eltöltött három esz­tendejét leszámítva három évtizede itt él a városban, jelenleg is az operai kórus tagja. Hogy korábban nem hallatott magáról, különféle mendemondák keringtek ró­la: nem veszi komolyan az éneklést, sokat cigarettázik, ami közismerten árt a hangnak, sportzsargonnal szólva nem él sportszerűen stb. Amikor előadás után gratulálva rákérdeztem, élénken tiltakozott: — Mindig csak annyit en­gedtem meg magamnak, amennyit elbírok Lehet, hogy hibáztam, de szeren­csém sem volt. Titokban ta­nultam a szerepeket, Amo­nasrót, Luna grófot, lord Asthont a L ammermoori Luciából, Alfiót a Paraszt­Várható volt, a már­cius 5-i Carmenról még sokáig beszélnek a sze­gedi operabarátok. A színház zsúfolásig meg­telt, a kakasülőn álltak az emberek, s a felvo­násközti szünetekre be­népesülő társalgóban vágni lehetett a ciga­rettafüstöt. A legfris­sebb értékelések itt hangzanak el. A máso­dik felvonás után még mindig Komlóssy Er­zsébet elragadó ének­kultúráját, izzó játékát dicsérték, jóízűen cset­tintettek Simindy vi­rágáriájára, és izgatot­tan tudakolták, ki az a jótorkú Escamillo, aki a torreádordallal valóság­gal berobbant a legjob­bak közé. Tennessee Williams-est Háztartás — víz nélkül Az Apriis 4. útja 23. szá­mú ház két megmaradt la­kója vízügyben fordult hoz­zánk. Az. épület felújítása miatt a többi lakót kiköltöz­tették, csak ők — Becsei Éva és Konkoly János — marad­tak bent a hátsó épületben -udig is sok bajuk volt — irják —, mert az építők egyátlalán nem vették figye­lembe ottlétüket. Eddigi ba­jaikba még csak úgy-ahogy beletörődtek. Most azonban a vizet is elzárták tőlük. Ezt nem is kényelmi, hanem egészségügyi szempontból ki­fogásolják. Mindenképpen igazat kell adnunk olvasóinknak. Víz nélkül valóban nem marad­hat a két háztartás. Ezúton is kérjük az illetékeseket, hogy a lehető leggyorsabban segítsenek rajtuk. Dr. Halász Előd egyetemi tanár szellemes és tömör be­vezetőjében Tennessee Wil­liamst elkésett írónak ne­vezte azon az irodalmi es­ten, amelyet a Bartók Bé­la művelődési ház tegnap, kedden rendezett a világhí­rű amerikai író műveiből. Elkésett író, mert naturalis­ta, mert romantikus, mert drámatechnikája a húszas évek színpadi hagyományai­ban gyökerezik. És mégis: Williams rendkívül eredeti, egyedülálló egyéniség, seho­va, egyetlen irodalmi isko­lába sem soraiható. Művei­ben roppant intenzitással je­lenik meg az amerikai Dél sajátos világa. Ez az intenzitás támadt fel azokból a novella- és drámarészletekből, amelye­ket az est két közreműködő művésze, a veszprémi Darás Lenke és a szegedi Ujlaky Károly bemutatott. Két vi­lághírű dráma, az Orfeusz alástáll és a Tetovált rózsa részletei, valamint néhány novella, köztük az Iguana éjszakája adott hírt és át­élhető irodalmi élményt Williams műveinek világá­ról. Fegyelmezett, pontos előadást hallottunk, szinte kínosan megmunkált, kidol­gozott részletekkel, s ez a precizitás nem a pedantéri unalmát árasztotta, hanem — érdekes módon — at­moszférikus erővel hatott, mintha igazi színházi bemu­tatón lettünk volna. 0. L. becsületből, de nem próbál­hattam ki színpadon. A be­ugrások is a legkülönbözőbb szerepekre adódtak, tenor­tól basszusig: Silvano, Ya­madori és császári biztos a Pillangókisasszonyból, mi­niszter a Fideíióból, és itt a legújabb — mutatja a Ró­zsalovag partitúráját — basszusszerep a megbetege­dett Cregor József helyett. Börcsök István aligha fe­lejti el élete legnagyobb be­ugrásának történetét. Littay Gyula betegsége miatt a február 26-i Carmenhez Es­camillót kerestek. — A csütörtöki zenekari próbán énekeltem el a tor­reádordalt, s akkor még Vaszy Viktor bólogatásából csak sejthettem, másnap szó­ba jöhetek a szereposztás­nál. Valóban: pénteken dél­ben szólt a zeneigazgató, estére én leszek a barito­nista, úgy érzi, fog menni. Azonnal elengedtek a Nem élhetek muzsikaszó nélkül próbájáról, rohantam ruhát nézni, jelmezt, maszkot vá­lasztani. Aztán hazamentem, hogy fellépés előtt vala­micskét aludjak, de haszta­lan forgolódtam az ágyban, fejfájástól a gyomorideges­ségig mindén elért, ötre Katona Irén bekért zongo­rapróbára, s hatkor Vaszy Viktor is átvette velem az árián kívüli részeket. Ami az előadáson történt, nyo­masztó, de valami csoda­szép álom. Csak annyira emlékszem, hogy a torreá­dordal ismétlése után némi­képp elmúlt a hányinger, a rosszullét, oldódott az ide­gesség. Aztán a második előadáson, életem legcsodá­latosabb élményét éltem át, gyermekkori bálványom, Si­mándy József mellett, Kom­lóssy Erzsi biztató tekinte­te, félszavakkal odasúgott bátorítása közben. Szavak­kal nehéz megfogalmazni, milyen hálát éreztem irán­tuk, és nagyon sokat kö­szönhetek dr. Korényl Ele­mérnének is, aki a megelő­ző hetekben oly nagy lel­kesedéssel, kitartással taní­tott, korrepetált. fme egy beugrás hiteles története. Börcsök István, a rangos szegedi opera kóru­sának tagja megkóstolta a sikert. Nem vitás, hamaro­san átkerülhet a szólisták­hoz, s hogy mire viszi, csak rajta múlik. Több száz sze­gedi operarajongó látta­hallotta, kezében a marsall­bot... N. I. Postai küldemények Angliába Az angol postaigazgatás március 9-i távirati értesítése szerint az angol posta külfölddel megnyitotta a légipostai és a csomag-, valamint a táviratforgalmat. Ennek alap­ján a Magyar Posta március lü-től ismét felvesz Angliába szóló légipostai küldeményeket, légileveleket, táviratokat, csomagokat. A nem légilevél-postai küldemények felvéte­le egyelőre továbbra is szünetel. Küldöttségünk Finnországban Dr. Szabó Zoltán egész­ségügyi miniszter vezetésé­vel küldöttség utazott Finn­országba, a finn egészség­ügyi és szociássügyi minisz­ter meghívására. }

Next

/
Thumbnails
Contents