Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

TASARNAP, M»I. MÁRCIUS T 3 Nyolcvanezer fölött Újabb állomáshoz érkeztünk a helyi pártlapok szakadatlan fölfelé ívelésében. Ma reggel a Délmagyarország és a Csongrád megyei Hírlap 80 ezer fölött, pontosan 81 ezer példányban jelent meg, amelyből megyei testvérlapunkra 38 ezer 200 példány esik. Ez a Csongrád megyei sajtó történetében kimagasló, sőt az ország többi megyéjeben is példátlan fejlődés nagy öröm számunkra. örülünk annak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt szimpatikus politikája népünket, benne megyénk lakosságát is, mindenre odafigyelő, a világpolitikában tájékozódni kívánó, rohamosan fejlődő életünk helyi eredményei iránt is behatóan érdeklődő olvasóvá ébresztette. Az olvasottsági mutatókat, a magasra nőtt művelődési igényeket ismerve, biztosak vagyunk abban, hogy tovább léphetünk előre és kicsiny, bár nagy lehetőségek előtt álló szűkebb pátriánkban a százezres helyi lappéldányszám elérése sem illúzió. A szegedi járásban még sokan nem járatnak újságot, mert bosszantó késedelmekkel kapnák kézhez. Szőregen — pedig Szőreg nem nehezen elérhető tanyavilág, hanem szinte Szegedhez tartozik — számos előfizető a lehetetlen kézbesítés miatt mondta le a Délmagyarországot, s lényegében igazuk van, bármennyire fájdalmas is ez nekünk, a lap készítőinek. A postán múlik minden. A postától várjuk, hogy központi intézkedéssel, akár a kézbesítők jobb anyagi megbecsülése révén, elhárítsa a politikai szempontból is fontos újságolvasás akadályait. N. Gázszerelő részleg az IKV-nál A földgázprogram, a lakások berendezéseinek földgázra történő átállítása rengeteg gázszerelői munkát igényel majd a városban. Közismert, hogy a földgáz bevezetése előtt az épületekben nyomáspróbát kell tartani és hiba esetén ki kell cserélni a hálózatot. Már ehhez is jó néhány szakember szükséges. Emellett a berendezések átalakítása, az égőfejek cseréje is hatalmas kapacitást fog lekötni. A város eddig sem állt túlságosan jól e téren. Meglehetősen kevés szakemberük van. A konvektorok és más berendezések javítása — amely tulajdonképpen napi rutinfeladat kellene, hogy legyen — sem ment túlságosan gyorsan. Most, a földgáz bevezetésével a feladatok igencsak megszaporodtak. Hiszen, mint ahogyan arról már beszámoltunk, az idén 3500— 4000 háztartásba jut el a földgáz, jövőre pedig a még hátralevő 5 ezer háztartásba is. A földgázvezetékek megépülésével pedig megszűnnek az eddigi korlátozások. Minden lakásba be lehet majd vezetni a gázfűtést is. Ehhez a nagy munkához az eddigi gázszerelői kapacitás már semmiképpen sem lenne elég. Éppen ezért a városi tanács végrehajtó bizottsága engedélyezte az ingatlankezelő val lalatnak, hogy gázszerelő részleget állítson fel. A részleg már hozzá is Látott munkájához. Egyelőre sajnos csak hat munkással dolgoznak. A létszámot viszont harminc dolgozóra tervezték. Ez a létszám kellene ahhoz, hogy a részleg meg tudjon birkózni a ráháruló feladatokkal. Vagyis kezdetben évi 5 millió forint értékű munkát végezzen, azután később megfelelően felfuttassa termelését. Győzzön lépést tartani a növekvő követelményekkel. A részleg már igy Is hozzákezdett munkájához. Részt vesznek a gázprogram lebonyolításában. Ha szükséges, felújítják és kicserélik az épületekben levő csőhálózatot. beszerelik a fűtéshez szükséges vezetékeket és így tovább. Egyelőre az azonban még nem tisztázódott, hogy az átállás költségeiből kit, mi terhel. Efelől rendelet intézkedik majd. Feltétlenül hasznos volt létrehozni a gázszerelő részleget. Munkájával nyilván tehermentesíti a többi vállalatot, és egyben hozzájárul ahhoz, hogy a földgázprogram lebonyolítása Szegeden lehetőség szerint zavartalan legyen. Sz. I. Gépipari exportja A Gépipari Tudományos Egyesület szombaton tartotta X. küldöttközgyűlését a Technika Házában. A megnyitót dr. Varga József egyetemi tanár, a GTE elnöke mondotta, majd dr. Kovács István, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese a technológiai fejlesztés feladatairól tartott előadást. Elmondotta, hogy a gépipar termékei iránt nagymértékben nőtt a kereslet. Exportcikkeiknek 80 százalékát a szocialista országokba szállítják, de jelentős mértékben — öt év alatt 67,5 százalékkal — nőtt tőkés exportjuk is. Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy átalakulóban van a gyártmányszerkezet, jó néhány termék korszerűbbé vált. Fontos viszont a technológia tökéletesítése. böztessék őket. Másrészt pedig, s ennek e kára szerintem nagyobb: legtöbbjükben kevés a társadalmi érdeklődés, cselekvőképesség. Pedig ki érthetné meg jobban a saját gondjaikat, mint éppen a közülük való szószólóik. Megfelelő szakképzettség birtokában csakis az aktivitásukkal tudnának, hogy a fiatalasszony szavait ismételjem: „pozícióba" kerülni. Aktivitással és tanulással mert a kettő összefügg. Ezt igaz, hogy jobban támogathatnák a férfiek is, hisz sajnálatos jelenség sok helyütt, hogy nehezen kerülhet vezető tisztre még a legjobban képzett női munkaerő is. A tanulást, a szakmai fejlődést nem véletlenül szőttem már az előbb bele a gondolatmenetbe, ugyanis itt kellene tálán a legtöbbet tenni a nők érdekében — a nőkkel közösen. Az egyik konzervgyár húsüzemében boszorkányos ügyességgel dolgoztak a nyolc általánost végzett lányok. Kérdem tőlük: ki a szakmunkás? Senki nem válaszolt. Kérdem: ki akar az lenni? Bizonytalanul bólogatott kettő-három... De előtte félórával még ömlött belőlük a panaszáradat, hogy mennyivel jobban megbecsülik mindenben a férfiakat Szakma nélkül, ismeretek nélkül szinte lehetetlen ma már előbbrejutni. És ez így van rendjén. Kell-e kommentálni, hogy az előbb említett élelmiszeriparban minden második dolgozó női, és csak minden nyolcadiknak van szakmunkás-bizonyítványa. A vegyipar negyvenezer munkásnőjéből mindössze hatezer szakmunkás, a villamosenergia-iparban foglalkoztatott nyolcezer nőből kétszáznak sincs szakmája!... Nem azért, hogy a mérleget helyrebillentsem, inkább önmagam vigasztalására hozom fel, hogy: a szakmunkásképző intézetekben ma már vegre minden negyedik tanuló — lány. Természetesen arról is beszélni kell — éb a tanulságot gyakorlatban is levonni —, hogy a lányok-asszonyok helyzete általában nehezebb, mint a férfiaké. A családalapítás, majd később a születő és növekvő gyermek, a háztartás halmozódó gondja, a bevásárlástól a takarításig — sajnos sokkal inkább teher az asszony, mint a férj vállán. Ezért az egyenrangúság ma már nem jog kérdése, hanem szinte kizárólag gondolkodásunkon múlik a valóra váltása. A házastárs, a munkatárs — a segítségnyújtás gazdag variációját joggal elvárhatja. Amennyire fontos, hogy a férj, az apa is kivegye részét az otthoni munkából, hogy egyenlő lehetőségekkel éljék az életüket, legalább ilyen lényeges, hogy az üzem is segítse az ott dolgozó nőket. Hogy legén a textiles ifibrigádnak egy kultúrszoba, ahol összejöhetnek; hogy legyen valaki, aki megkedvelteti velük a tanulást; hogy a szakmai képzés elismerését lássák; hogy az előbbrejutás egyenrangúsága is meglegyen; és mindezek mellett legyen óvoda és bölcsőde, törődjenek szociális és munkakörülményeikkel. Mostanában egyre szélesebb körű mozgalom kezd kialakulni: az üzemek jelentős anyagi támogatással hozzájárulnak bölcsődék, óvodák építéséhez. Nagy gondot vesznek le az asszonyok válláról, mert nyugodtan dolgoznak, de nagy gondtól szabadulnak meg azok a vállalatok is. mert kapnak elegendő munkáskezet. íme: a jól felfogott érdek is azt diktálja, hogy élni lehet, s élni kell az adott lehetőségekkel. A X. pártkongresszus a nők kérdésével kapcsolatban megállapította, hogy az utóbbi időben a helyzetük javult. De azt is kimondja a kongresszusi határozat: „hosszú, szívós munka kell még ahhoz, hogy az egyenjogúság elve teljes mértékben érvényesüljön mindazokon a területeken, ahol a nők dolgoznak, illetve társadalmi és politikai tevékenységet fejtenek ki". • Bán János A gyufagyár öreg falú, tágas csarnokaiban — éppúgy, mint másutt — ott állnak a teremtő gépek mellett a kommunisták is. Első látásra nem ismernéd meg őket. Ha fejtett kamerákkal dolgoznál, utóbb megismerhetnéd, arról, hogy az ő kezüket a lendülő gépeknél is jobban mozdítja a bentről parancsoló kötelesség. Tevékenyebbek, többretörekvők. Nem is lehet ez másként. .Mutasson példát a munkaban, hivatásának teljesítésében; védje a szocialista társadalom érdekeit" — mondja az MSZMP szervezeti szabályzata. Egy munkanap azért csak 180 perc. Honnan jut akkor erő és idő a pártmunkára? Nyilván csak a minden percükét pörölő családtól: aszszonytól. férfitől, gyerektől. Önmaguktól. rult a kelleténél —, hogy nagyobb erő jusson a felelős munkára. HELYZETI ENERGIÁK BESZÉIÁIETÉS A BIZALMIVAL Tudja ezt a portán jelentkező, kérdezni-kopogtató riporter is. Tudja, hogv a kevés is értékes. De vallja a kongresszus határozatként felröppent szavaival: „A pártélet fejlesztése megköveteli, hogv a pártszervezetek munkájában növekedjék a tagság folyamatos. aktív részvétele, a pártfeladatok rendszeres vállalása és végzése". — Növekszik-e? Milyen a legkisebb, tehát legélőbb sejtek, a pártcsoportok szerepe, tevékenysége? S mit tesznek személy szerint maguk a párttagok? A párttitkár M. Kovács József az üzemből jön. Magas. szikár, fekete ember. Mellényét kigombolva telepszik asztalhoz. Arca kicsit fáradtnak tűnik de a szeme élénk, nyílt csillogású. — Hetvenhárom tagia van a pártszervezetnek — mondia a titkár — nvolc nártcsonortunk van. általában 7—8 embert fog össze egy-egy bizalmi. M. Kovács Józsefet mindig egyenesbeszédű embernek ismertem. Ezúttal se kerülgeti a forró kását. Mondja, hogv a X. pártkongresszus előtt jobbára a tagdíjbeszej désben merült ki a bizalmiak munkája. Most ébresztik az igényességet: szeretnék igazán hasznosítani a oártcsooortokban reilő helyzeti energiát. Vagvis: a formalitást felcserélni az érdemi munkálkodással. — Elhatároztuk, h gv havonta biza'niértekezletet tartunk, ilyenkor kapnak tájékoztatást a legfontosabb kérdésekről, tennivalókról — magyarázza. Pártcsoportülések azonban még nincsenek. Szervezésük a következő hónapok feladata lesz a gyufagyárban. Egyelőre — ez történt a legutóbbi bizalmiértekezleten — a funkciók körül igyekeztek rendet teremteni. Tehermentesíteni a „halmozástól" elnehezült vállú bizalmiakat — mert volt, akire több háA töltőosztályra visz utunk. Lévai Gézáné felé mutat a párttitkár. — Vele most lehet beszélgetni. éppen szerelik a gépét. Keskeny, derűs arc, fehérpettyes kék kendő, megfakult munkaköpeny. Félrehúzódva, a zajhoz mért hangon először is arról kérdezem a bizalmit: mikor van ideje-alkalma szót váltani a többiekkel, a körül serénykedő asszonyokkal, lányokkal? — Leginkább csak munka után, műszak közben nemigen lehet elszabadulni ettől a géptől — mondja. Újabb kérdés. A bizalmimunkáról. — Ismertetem a határozatokat, és amit a dolgozók kérdeznek, felvetnek, továbbítom a vezetőkhöz. Hat párttag van a csoportomban, mind itt dolgozunk a töltőosztályon, amit ránk bíznak, elvégezzük. Egy szakszervezeti bizalmi van köztünk. A többiek pártmunkát nem végeznek. Utólag, a jegyzeteket lapozgatva megállít ez a mondat. Nyilván a külön vagy rendszeres pártmunkára gondolt itt Lévainé. Hiszen hozzájuk is gyakran fordulnak kérdésekkel a munkatársak, s a napi érvelés-magyarázás pártmunka a javából. Inkább azért mondhatta így ezt a mondatot, mert mindez spontán történik. Törekedni kellene arra, hogy a pártcsoport minden tagjának legyen — képesség és tudás szerinti — pártmegbízatása; mindezekhez viszont a pártcsoport-megbeszélések kellenének. — Mindannyian részt veszünk a pártoktatásban — mondja. — Milyen témájú? Gondolkodik egy kicsit. — Gazdaságpolitikai alapismeretek. — Tavaly is ugyanez volt? — Igen. Jó ismerősként üdvözlöm a jelenséget. Érdemes töprengeni rajta. Mint tavaly, most is végighallgatják valamennyien. Munkaidő után, fáradó figyelemmel. Rá-ráismernek a korábban hallottakra. S bár a kongresszus új nézőpontokkal is gazdagíthatja az anyagot, bennem motoszkál a kérdés, szükséges-e ez, így, ebben a formában. Űgv hiszem, az idő egy részét érdemesebb lenne a pártcsoportmunka közvetlen. személyre szóló kialakítására szentelni. Lévai Gézáné 30 éve szorgosNAGYOBB SZEREP kodik a gyufagyárban. Domokos László művezető különösen azért dicseri, mert az új dolgozók nevelésében jeleskedik. Maga mellé veszi a géphez, tanítja őket. Ez a többletmunka-vállalás — mondja — a többi párttagra is jellemző a töltőosztályon: a munkahelyi, gondok jelzésétől az éjszakai műszakban való helyettesítés vállalásáigA dobozosztályon Jójárt Ilona nagy munkában van. A címkézőgépnél fürge gépkarok hozzák a kék skatulyákat, s lökik tovább őke.t, amint a címke rájuktapadt. Most jó néhány dobozt címke nélkül eresztett át a masina, kézzel kell ráillegetni a címkéket. A serény kezű fiatal lány szintén párttag. Újságokat, folyóiratokat, könyveket terjeszt a néhány géppel hátrább dolgozó szőke kislánynyal, Terhes Annával együtt — Mind el szoktuk adni — fűzi hozzá —, már tudjuk, kit mi érdekel. De a tartalomról elbeszélgetni nem jut idő. Persze az agitáció formái is mások manapság. Horváth János szervo titkárral — olajos a keze, homlokán is egy folt, izzadságtörlés közben kerülhetett oda — együtt valljuk ezt. Tévé, rádió, napilap igencsak jut a legtöbb családba. — Meg kell azonban találni a módját, hogy itt az üzemben méginkább megértessük az emberekkel a párt politikáját — mondja. Ebben szerinte is nagyobb szerepet kell juttatni az egyes párttagoknak, bizalmiaknak. Czakó Gyulánéról azt mondta a párttitkár: régi és agilis kommunista. — 1945 óta vagyok párttag. Most szakszervezeti bizalmiként tevékenykedem. Voltam én pártbizalmi, szemináriumi előadó is. De most már a fiatalokon, a tanultabbakon a sor. Nekem ott az öt gyerek is. — Pergő nyelvvel beszél magáról a művezetői „üvegkalitka csendjében". A Munkaérdemrend, a Faipar Kiváló Dolgozója kitüntetés birtokosa. Gyerekei közül kettő párttag. Czakó néni azonban nemcsak ilyen értelemben mondhatja, hogy kommunistákat nevelt, a gyufagyár! párttagok közül is nem egy az ő neveltjének számítható. Most is külön örömmel monjija: a legutóbbi taggyűlésen három új fiatalt vettünk fel a pártba. Egyiküknek. Csapó Irénnek, Csányi Mihalyné volt az ajánlóia. — Kislánykora óta itt dolgozik, csak a legjobbakat tudom mondani róla, politikailag fejlett, úgy is mint KISZ-tag, szakszervezeti bizalmi. — Idézi nekem is az aiánló szavakat. — Persze elbeszélgettem vele a Bárttag kötelességeiről, hogv mi is az. amire a piros könyv kötelez. Nevelés. feilűdás megújulás — mindennek íelüérve is az űi nárttagnk fölvétel" i~>e ahhoz, hogv még aktfvnbL,, eredményesebb legven a nértmunka. kfnek-irí-,ok egyre többet kell adnia magából. Hogv a fokozás miként lehetséges arra már keresik a feleletet a gyufagvárban. Bízvást mondom: meg is fogják találni. Simái Mihály