Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-28 / 74. szám

6 VASARNAP, 1971. MÁRCIUS 28. 1SZAMADASOK 3 TERVEK Tizenhatmilliótól háromszázmillióig Ha manapság a város költ­ségvetése kerül szóba, olyan természetesnek vesszük, mintha ilyen mindig is lett volna. Pedig a felszabadulás után jó másfél évig, ha nem ls zsebből gazdálkodott a vá­ros, de csak utólagos zár­számadásra futotta. A mai értelemben vett tervszerű költségvetései gazdálkodás­ról 1960-től, a tanácsok meg­alakulásától fogva beszélünk. A tanácsok megalakulásá­val egyidőben átszervezték az egész városi közigazgatási apparátust. Ez a város pénz­gazdálkodására annyiban volt kihatással, hogy több, eddig állami feladatként ke­zelt funkció a területren­dezés következtében — átke­rült a városi tanács hatás­körébe. s az átvett intézmé­nyek és hivatalok személyi és dologi szükségleteit Sze­gednek kellett fedeznie. A tanács hatáskörébe került a városi számvevőség, az épí­tésügyi főigazgatóság, a me­zőgazdasági igazgatóság, a minőségvizsgáló intézet, az adóbeszedés és behajtás, a mezőrendészet, az összes kö­zépiskola, ipari technikum és kollégium. A Minisztertanács a város korábbi külterületén nyolc önálló községet létesí­tett, melyek Szeged szakhi­vatalainak Irányításával és ellenőrzésével 1950. január 1-én kezdték meg működé­süket A tanács negyedévenként kapott költségvetési hitele­ket. mely által a város a le­hető legszorosabban kapcso­lódott a népgazdasági terv­hez. a legfelsőbb államigaz­gatási szervek nemcsak a tervezésnél érvényesítették befolyásukat, hanem a terv­teljesitésben, ellenőrzés­ben ls. A területi átszervezés kö­vetkeztében a költségvetés lényegesen csökkent. Erede­tileg I950-re 26 millió forin­tot terveztek, végül ebből csak 16 millió maradt Ezzel a — különösen a mai mé­retekben — szerény költség­vetéssel látott hozzá Szeged az első ötéves tervet meg­alapozó esztendőhöz. A város fejlődése mindig szoros összefüggésben állott a párt és kormány gazda­ságpolitikáját tükröző nép­gazdasági tervekkel, melyek megszabták az életszínvonal emelésének, az életkörülmé­nyek javításának eszközeit A népgazdasági tervek hatá­rozták meg az egészségügyi ellátás, az iskolareform, a munkáslakta települések, a téeszek közművelődési ellá­tásának további fejlesztését. E célkitűzések alapján lát­ták el a tanács végrehajtó szervei a gyermekvédelmi feladatokat, és a kommuná­lis szolgáltatásokkal kapcso­latos tennivalókat is. A költ­ségvetési eszközök mellett a pénzügyi eszközök egy ré­szét a tanács maga biztosí­totta. Jól észrevehető, intenzív fejlődés 1958-tól kezdve ta­pasztalható, amikor a ren­delkezések is egyre Inkább lehetővé tették az önáUóbb gazdálkodást. A tanács vál­lalatainak termeléséből és termelékenységi növekedésé­ből származó pénzek, a la­kosság befizetései és a ta­nács más bevételei is a nép­gazdasági tervek eszmei-po­litikai célkitűzéseinek meg­valósítását szolgálhatták. Nőtt a központi szervek tá­mogatása is, úgyhogy évről évre 15—16 millió forinttal növekedett a város rendel­kezésére álló anyagi alap, mely 1964-re elérte a 200 millió forintot 1970-ben pe­dig már 303 millióval gaz­dálkodhatott a tanács. Az elmúlt húsz évben leg­többet a lakosság kulturális igényeinek kielégítését szol­gáló pénzösszegek növeked­tek. A költségvetésben biztosí­tott útfelújítási keret 1959­ben el sem érte az 1 millió forintot, húsz év múlva pe­dig már 33 millió forint volt erre a célra. Az utcák tisz­tántartáséra fordítható pénz húsz év alatt 938 ezer forint­ról 5,9 millióra nőtt, a város világítása akkor 467 ezer fo­rintba, tavaly év végén pe­dig már 5,8 millióba került. Ezek a forintösszegek a tényleges fejlődésnek nem egészen hű tükörképei, mivel közben árrendezések is vol­tak. De mégis tény, hop.v a közvilágítás lámpahelyeinek száma húsz év alatt 1312-ről 646 l-re, a tisztítandó utak felülete 634 ezer négyzet­méterről 916 ezer négyzetmé­terre. a kórházi ágyak szá­ma 324-ről 680-ra, a szakor­vosi rendelési órák száma 126-ról 702-re, a bölcsődei férőhelyek száma 62-ről 525­re, az óvodai, napközi ottho­nos férőhelyek száma 1500­ról 2653-ra, az általános is­kolai napközi otthonos cso­portok száma 4-ről 77-re, az általános Iskolai tanulócso­portok száma 238-ról 306-ra emelkedett a városban. Ezek az adatok minden kétséget kizárva bizonyítják, hogy nemcsak a költségvetések összege nőtt az elmúlt húsz évben, hanem a város kul­turáltsága, a lakosság ellá­tása is. S zegedtől csak a Kama­ra-töltés választja el Szőreget. A valóság­ban, az életben összefonódott ez a nagyközség a várossal, Szeged virágoskertjének is nevezik. Nagy múltja van a nagyközségnek. A Gellért­legendában örökítették meg, 1028 táján Csanád vezér vereséget szenvedett Ajtony­tól és serege a szőregi náda­sokba vonult vissza. Később monostor épült, még később, 1746-ban három községet te­lepitettek a szőregi pusztán: Szőreget, Deszket, Szentivánt. A hősi múlthoz, a törté­nelmi időkhöz igen-igen jól jött 1970. január elsején a nagyközségi státusz. Régi vá­gya volt már ez a szőregiek­nek. Hiszen a korábbi évek­ben egyre-másra adódtak problémák, sok jogszabály kötötte meg a kezüket, több formalitás, így aztán az ügyek, az akták elhúzódtak, s a szőregi ember panaszával kilincselhetett Szegeden. A Egy községi tanács első lépései A tanácstagok munkája A most véget érő válasz­tási ciklusban a szegedi vá­rosi tanács tagjai igen so­kat tettek a városért. Ezt a tényt a választók természe­tesnek is tartották. A vá­lasztók és a tanácstagok közti kapcsolatot és egyben a lakosság részvételét a köz­ügyekben a tanácstagi be­számolók és más találkozá­sok biztosították. Az ezeken elhangzott közérdekű javas­latokat a tanács azonnal vagy a következő évben — munkaterv szerint — meg­valósította. A tanács tagjai közül so­kan pártnapi előadók, párt­aktivisták, népfrontaktivisták voltak, különböző témájú viták, ankétok előadói, szer­vezői és vezetői. Az elmúlt ciklusban például a játszó­terek és parkok fejlesztésé­ről, a negyedik ötéves terv előkészítő anyagáról volt széles körű vita. Más ta­nácstagok a szakszervezetek­ben, az MTESZ-ben és a Vö­röskeresztben dolgoztak, és azokban vettek részt a vá­rost és a lakosságot érintő kérdések megvitatásában. A tanácstagok választóke­rületi munkáját segítették a területi pártszervezetek és a népfront területi bizottságai. Újszegeden a pártszervezet és a népfrontbizottság egy­egy akció vagy tanácstagi beszámoló előtt összehívta a tanácstagokat. Ilyen volt pl. az újszegedi gázprogram megvalósítása érdekében ösz­szehívott tanácskozás, mely­nek eredménye a végzett társadalmi munkában is ki­mutatható. Az elmúlt években a ta­nács vb és a városi néo­frontbizottság elnöksége elő­adássorozatot is rendezett a tanácstagok részére, tájé­koztatta őket a város gazda­sági és kulturális életének legfontosabb kérdéseiről. Ez­zel is segítséget adott vá­lasztókerületi munkájukhoz. A formálissá vált tanács­tagi fogadóórák helyett, ame­lyek már korábban megszűn­tek, a tanács tagjai, a vá­lasztók többnyire lakásukon, vagy munkahelyükön keres­ték fel. A tanácsnál az elmúlt négy évben hat állandó bi­zottságban 50 városi tanács­tag tevékenykedett A műve­lődésügyi. igazgatási és jogi, terv és költségvetési, keres­kedelmi és idegenforgalmi, városfejlesztési, valamint egészségügyi és szociálpoliti­kai állandó bizottságok és a szakigazgatási szervek között általában jó kapcsolat ala­kult ki, mind velük, mind a végrehajtó bizottsággal mun­katerv szerint működtek együtt a különböző várospo­litikai kérdések megoldásá­ban. nagyközségi státusz nagyobb önállóságot, több hatáskört ígért, s adott is. A hatáskö­rök leadásának, fogadásának azonban tárgyi, személyi fel­tételei voltak, előbb meg kellett teremteni valamennyi nagyközségben. Sikerült. Bár rövid idő telt el, egy év s három hónap, mégis a kez­deti, első lépéseknek már mutatkoznak az eredményei, gyümölcsei. — Nagyon örültünk az önállósának. hiszen helyben elintézhetünk mindent. Igaz, a lakosság kicsit tartott ál­tól, hogy mindez majd kü­lön, nagyobb adózással jár, de nem így történt. Megte­remtettük az anyagi, tárgyi, személyi feltételeket, kaptunk egy előadói, s egy admi­nisztrátori státuszt. Két cso­portot igazgatási és gazda­sági csoportot szerveztünk. Az első év tapasztalatairól még nem nagyon beszélhe­tünk. A felkészülés, a ter­vezgetés, nem utolsósorban a tapasztalatgyűjtés jegyé­ben telt el ez az idő. Meg­nehezítette helyzetünket az ár- és belvíz elleni küzde­lem, nem engedte kibonta­koztatni az elképzeléseket, ötleteket. Tavaly az első fél évünk jóformán erre ment rá — sorolja Banda Meny­hért tanácselnök. önálló a költségvetés. Ta­valy fizettek is belőle jócs­kán az ár- és belvízvéde­kezésre: 400 ezer forintot. De az idei évnek már sokkal kedvezőbben vágtak neki. Nagyobbak is a remények. Most már valóban megmu­tatkoznak az önállóság je­gyei, előnyei. Költségveté­sük 2 millió forinttal emel­kedett. Vagyis összesen 4 millió 200 ezer forintos költ­ségvetéssel és 500 ezer fo­rintos fejlesztési alappal gaz­dálkodnak. Ez lényegese, i több, mint a korábbi évek­ben, amikor is 1 millió 800 ezer forint költségvetéssel es 450 ezer forint fejlesztési alappal rendelkezett a ta­nács. Megélénkültek a tanács­üléséit is. Megfontoltan tár­gyalgatják, vitatják a ta­nácstagok, hová is fordítsák a pénzt, hogy mihamarabb meglátszódjon a nagyközség arculatán. Elkészítették az ötéves pénzügyi tervet is, 23 millió forintot költenek majd fejlesztésre, cslnosítgatasra Ebből 2 millió forintot gya­logjárdákra. Szükség van erre, hiszen hosszúra nyúlik Szőreg, 60 kilométer a jár­dahálózat, ebből 10 kilomé­ter téglajárda. A legnagyobb beruházást 1974-ben kezdik el, amikor 30 kilométeres csatornahálózat épül. Ebben az ötéves tervben erre 2 milliót költenek. G yarapodik a lakosság. A tavalyi népszámlá­lás adatai szerint 5151 lélek botdogul Szeged virá­gos kertjeben. Közel a város, leginkább az Iparban keres­nek elfoglaltságot. A lakos­ság 70—75 százaléka eljár, a kereskedelemben, a közleke­désben keresi kenyerét. Igen sók igénylő van házhelyek­re. Évente húsz új lakóépü­letet is átadnak. Jönnél: Kisszállásról, még Szegedről ls. Tárgyalások folynak ar­ról, hogy nz OTP egyemele­tes. négylakásos épületeket emelne: 29-et, ha megfeleld házhelyeket kapna. Az Ár­pád utcai kerteknél épülné­nek fel ezek az emeletes paloták. Remélhetőleg már jövőre beköltözhetök lesznek. Szőregnek Jőt tett a nagy­községi státusz. Sz. L. I. J ' 'V v-'>' s A szőregi tanácsháza Bizalom — hatodszorra is Nagy érdeklődés, heves viták — ez jellemezte a megújhodott tanácsi vá­lasztások gyűléseit. Mintha a jelölők minden eddiginél jobban átérezték vol­na: küldöttükért maguknak is vállalni kell a felelősséget, azért, amit a követ­kező két évben a városért fog tenni. Voltak olyan gyűlések is azonban, ame­lyekre a gyors közös határozat volt a jellemző. Az egyik ilyen Alsóvárosban zajlott le, ahol egy köztiszteletben álló választó, Bo/.só János, akt annak ide­jén Debrecenben az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakításában is részt vett, határozott szavakkal állt ki a jelölt mellett az egész gyűlés akaratát tolmá­csolva: olyan ember áll előttünk, akit mindenki ismer. Nem volt nehéz a döntés: hatodszor kapott bizalmat tanácsi választásra Ör­dögit Mátvás tanár, a Móra Ferenc is­kola igazgatóhelvettese. Azon öt jelölt közé tartozik tehát, akik Szegeden 20 év óta mindig támaszltod haltak az emberek bizalmára, akiket jelölőik akarata szinte odaköt ehhez a népszerű-népszerűtlen. hálás-hálátlan és mindenképpen meg­tisztelő, vállalt munkához. Kilencedik gyerek — Hogyan került annak idején a vá­rosi tanácsba? — A párt ajánlására jelöltek, pedig akkor még nem voltam párttag, csak két év múlva vettek föl. A művelődésügyi áilandó bizottság titkára lettem a ta­nácsnál. De az akkori munka nem me­rült ki ebben: a társadalmi munkák kis­sé háttérbe is szorították, sok volt a köz­vetlen politikai munka, az agitáció Az­után, amikor megalakultak a kerületi tanácsok, 1954-ben a III. kerületben folytattam, amit megkezdtem, egészen idáig, hoay ismét a városi tanács tagjai­nak sorába jelöltek. Ördögh Mályás életét a hajdani sze­génység határozta meg, az, amd édes­anyja szavai szerint nemesíti az embert. Ez a megnemesítő szegénység nevelte emberré a legkisebb fiút, a kilencedik gyereket. Az emberi küzdelem tisztessé­gé: anyjuk az 6 születésétől kezdődően özvegyen nevelte őket. Vasutasnak, tanár­nak; embernek. — Melyik tanácstagi ciklusa a legem­lékezetesebb? — Nem tudok választani. Mindegyiknek megvolt a maga szépsége, izgalma. Hiszen olyan hatalmas fejlődésen ment át ez a város, mióta 37 éves koromban először vállaltam ilyen felelősséget építéséért. Akkoriban nem is gondoltunk volna arra, hogy Alsóvároson aszfaltozott utcák lesz­nek, és 1954-ben ki jósolta volna meg, hogy lesz nekünk Tarjánunk is. Most meg már az izgatja errefelé az embereket, hogy mi lesz, ha mifelénk is nyújtózik egyet Szeged. Lehet, hogy egy-egy. válasz­tási ciklust más és más jellemzett, de a lényege mindnek ugyanaz volt: a szocia­lista építés. Rész és egész Anekdotákat mesél mosolyogva abból az időből, amikor az emberek a tanács­tagot békebírónak hittek. Meg arról az t-mberi melegről, amely — mert hitt benne, mert annak erejénél fogva vé­gezte munkáját — visszaáramlott rá S a történetek felvillanásaiból olyan ember arca rajzolódik kt aki a tanítást, a ne-

Next

/
Thumbnails
Contents