Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-27 / 73. szám

0 SZOMBAT, tóti. MÁRCIUS 27. Iskola­álet­közelben Szakember vagy dilettáns ? „Ha az orvostudomány­ba, a betegek gyógyításá­ba olyan sokan szólnának bele, mint a pedagógiába, 50 százalékkal nagyobb lenne a halálozások szá­ma." (L. A. Tremeille.) Sok szó esik újabban a fiatalok szexuális felvilágo­sításáról. Az, hogy sokat foglalkozunk vele, nem baj! De elgondolkodtató az a szemlélet, ahogy ebben a kérdésben néhányan a pe­dagógusokról nyilatkoznak. Egy-két újságcikk nyomán már szinte valamilyen prűd testületnek gondolja óket az ember. Olyanoknak, akik nem bajlódnak az élettel együtt Járó változásokat tu­domásul venni, az új kö­rülményekhez alkalmazkod­ni, s akarva-akaratlanul megmaradnak konzervatív eszméik mellett még akkor is. ha történetesen eljárt afölött az idő... A felvilágosítás kérdésé­ről, fontosságáról persze jó­val könnyebb beszélni és írni, mint azt a megfelelő etikai, pedagógiai és szak­mai szinten elvégezni. De ennek ellenére vizsgáljuk meg, mi a valóság. Nézzük meg közelebbről ezt a té­mát a középiskola, közöttük ls elsősorban a gimnázium szemszögéből! Engedjék meg, hogy már most kijelentsem: nem helytálló az a vád, hogy ke­vés, vagy semmi se történt középiskoláinkban a szexuá­lis felvilágosítással kapcso­latosan. Ugyanis a gimnázi­um például ha akarna se tudna elzárkózni e kérdés­sel való foglalkozás elől. S akik a vádakkal élnek, azok nagyon sokszor összetévesz­tik: mi tartozik az iskolára és mi az orvostudomány­ra. Ebből adódik a legtöbb félreértés. De lássuk a tényeket! Gondolom, e kérdésben a pedagógust bíráló cikkírók nem azt tartják lényeges­nek, hogy mondja meg ke­reken: nem a gólya hozza a kisbabát! (Erre ugyanis semmi szükség, mert ebben a korban a fiatal már ma­ga is rájön, de tudományo­san is informált.) A tanu­lók igénye ebben az idő­szakban már az átfogóbb és a tudományosabb jellegű magyarázat. Ezt az igényt pedig nagymértékben kielé­gíti már maga a tankönyv. A tanár tehát midőn a tan­menet szerint halad, akarva­akaratlanul „rákényszerül" a felvilágosító munkára. Aki nem hiszi, vegye elő a gim­názium II. osztályos bioló­gia tankönyvét. A 140. ol­dalon ezt fejezetet talál­ja: A szaporodás és egyed­fejlődés. A III. osztályos biológiakönyvben az 51. ol­dalon található A nemi mű­ködések című anyagrész. Eb­ben a témakörben jobb és szakszerűbb magyarázatot nehéz lenne másutt találni. S ami még külön is pluszt Jelent: nemcsak a magyará­zatra kell figyelni, hanem meg is kell azt leckeként tanulni... De nézzük e kérdés erköl­csi oldalát. Erre se lehet panasz. Sok-sok komoly gondolat hangzik el osztály­főnöki órákon a szerelemről, a másik nem iránt érzett fe­lelősségről, a barátságról, a házasságról. Tudomásunk van arról, hogy középisko­láink kötelező jelleggel vit­ték el tanulóikat a Helga című film megtekintésére. De ezenkívül számos és jó felvilágosító könyv is nap­világot látott hazánkban. Kár lenne, azt hinni, hogy ezeket a fiatalok nem olvas­sák. S hogy mindezek elle­nére adódnak „bajok", az nemcsak a felvilágosítás hiányán, a „pedagógus prüdségén" — hanem az ala­nyok felelőtlenségén is mú­lik. Azon is, hogy érzésem szerint sokkal többet beszé­lünk magukról a „tudniva­lókról", mint sem arról, hogy éretlen gyerekeknél semmi sem indokolja a ne­mi élet megkezdését. A fentiek után még min­dig mondhatja valaki: nem így képzeltem el a szexuális felvilágosító előadást. Ez túlságosan „iskolaízű" és egyszerű... S mi lesz pél­dául az elsőosztályosokkal, ahol még nem esik erről szó a biológia tantárgyban? Ezekre a kérdésekre is vá­laszolok. A szegedi középis­kolák többségében ugyanis jóval többet tettek az el­mondottaknál. Ismert pél­dául, hogy több intézetben a szülői munkaközösség szer­vezésében, az orvosszülők A% 1970. évi Tisza-völgyi árvíz 4 ' Ilyen hatalmas árada­'l;ot, mint amilyen a Tiszán és mellékfolyóin 1970-ben levonult, történel­münk eddig nem Ismert. Kétségtelen, hogy az árvíz lefolyása sok lényeges moz­zanatában hasonlít a múlt idők rendkívüli árvizeihez, azonban minden tekintetben ledül múlta az eddig előfor­dult legnagyobb áradásokait Az árhullámok hevessége, a szállított vízhozam mennyi­sége és a tetőző vízállások magassága eddig nem is­mert méreteket ert el. A Ti­szán és mellékfolyóin egy­másután kialakult árhullá­mok találkozása és egy­másra torlódása pedig nem­csak az árvíz tartóssá­gát, haneim a veszélyeztetett védvonalak, illetve területek kiterjedését, is nagymérték­ben megnövelte) Nem kétséges, hogy ilyen árvizet nemcsak 30—40, de még 10—15 évvel ezelőtt sem lehetett volna kivédeni. A veszély elhárítása szacialista társadalmi-gazdasági ren­dünk fölényének és tudomá­nyos-műszaki haladásunknak nagy erőpróbája volt, és a siker elsősorban a védeke­zés szervezettségénele, a tár­sadalmi összefogás erejének, az alkalmazott korszerű módszereknek, tudományos és technikai eszközöknek köszönhető. Az ármentesítés fejleszté­sének az optimális védelmi biztonság elérésének ütemét — mint mindenütt a vilá­gon — nálunk is a népgaz daság teljesítőképessége szabja meg, illetve korlátoz­za. Az elmúlt másfél évtized nagy árvizeinek tapasztala­tai alapján — az árvízvédel­mi gátak folyamatos fejlesz tése mellett — fokozott mér­tékben kelleti, gondoskodni az árvízvédekezés szerveze­téneik, eszközeinek es mód szerelnek korszerűsítéséről fejlesztéséről Árvízvédelmünk korszerű szervezete — melynek ko­rábban legnagyobb erőpró­bája az 1965. évi nagy dunai árvíz kivédése volt — állan­dó ké: zen létben álló szerve­zet, megfelelő központi és helyi irányító szerveikkel. Vezetője az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke, aiki szükség esetén — kormány­biztosi minőségben — a nép­gazdaságnak a vízügyi szol­gálaton kívüli erőit is igény­be veheti a védekezés ered­ményességének biztosítása érdekében. A határon túli gátszaka­dások következtében előál­lott rendkívüli helyzet má­jus 14-én reggel szükségess4 tette az árvízvédelmi kor­mánybiztosi hatáskör élet­beléptetését. Az árvízvéde­kezésben együttműködő mi­nisztériumok előre kijelölt képviselőinek behívásával azonnal megkezdte munkáját az árvízvédelmi kormány­biztosságnak a védekezést irányító törzse, mely — az előre elkészített tervek alap­ján — haladék nélkül intéz­kedett a védekezéshez szük­séges gépi és munkaerők gyors felvonultatásáról, be­vezetéséről és a rendelkezés re álló eszközök és anyagok kiegészítésének biztosításé róL Az árvízvédelmi kormány­biztosság • naponta tartott ülést. Az erők országos mozgósítása az árvízvédeke­zés sikeres végrehajtása ér­dekében az egyes miniszté­riumokkal közösen kidolgo­zott együttműködési tervek alapján történt. A műszaki irányító törzs az árvízvédelmi kormány­biztos vezetésével dolgozta kl a védekezési terveket és tette meg a szükséges intéz­kedéseket. Az árvízvédekezés súlypontjának megfelelően a kormánybiztos sok esetben a helyszínen közvetlenül irányította és ellenőrizte a védekezést. A védekezés helyi műsza­ki irányítását — a központi tájékoztatás, a felderítés és a Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézet tudo mányos adatai stb. alapján — a vízügyi igazgatóságok látták el. Az Országos Árvíz- és Belvízvédelmi Kormánybiz­tosság szervezeti felépítését az alábbi vázlat mutatja: bevonásával már folytak felvilágosító előadások. Két iskolában ezt a feladatot az egyik kiváló szegedi nőgyó­gyász szakorvos vállalta ma­gára. Felsorolok néhányat a hozzá intézett, vagy írás­ban beadott kérdésekből: A menstruáció élettana, kóros esetei. Anatómiailag hogyan épül fel az emlő, mi okozza túlfejlődését, vagy fejletlen­ségét? Mi okozza a gyulla­dásos folyamatokat? Milyen idegrendszeri hatása van a korai nemi életnek? A fo­gamzásmentes időszak kér­dése. A terhesség első ideje és a nemi élet. Az antibébi­tabletták káros következmé­nye. Mi az Rh? Ml az oka a méhrepedésnek? Mitől vannak a terhességi csíkok? Az egészségre hatással van-e az abortus? Mi a meddőség oka stb. Mindössze néhány kérdést ragadtam ki a sok közül. De ez is elegendő, hogyfel­tehessem a kérdést: vajon elégséges-e egy pedagógus szakmai jelkészültsége ah­hoz, hogy a középiskolás ta­nulók kérdéseire szakmailag elfogadható válaszokat ad­jon? Különösen a jövőt ille­tően megfelelő lesz-e? Ma már ugyanis ott tartunk — sajnos —, hogy ezt a kér­dést össze kell kapcsolni a nemi betegségek ismerteté­sével *»T rl'tf-IA „A. dekezéssel is. Ezek után pe­dig meg inkább azt Kell mondanom: a pedagógus fel­készültsége ehhez a feladat­vállaláshoz kevés. Nem te­hetünk a pedagógus vállára mindent, csak azért, mert annak a dolognak az isko­lához is köze van. Az elmondottak után a he­lyes megoldást én a követ­kezőkben látom: létesüljön olyan egészségügyi központ, melynek irányításával, meg­felelően kidolgozott temati­kával szakorvosok végeznék az iskolákban — beleértve az általános iskolát és a dol­gozó fiatalokat is — a felvi­lágosító munkát. így eleget tudnánk tenni a témával kapcsolatosan a megfelelő szakmai követelményeknek. A pedagógus pedig használ­ja ki a tantárgyban levő le­hetőségeket, előadásokat, rendezvényeket és túlsúly­ban — de nem kizárólago­san — az erkölcsi téren végezzen kiváló munkát. E kettő együtt vezet teljes ér­tékű eredményhez. A helyes felvilágosítás ugyanis nem­csak a pedagógiai jószándé­kon múlik, hanem egyben orvosi felkészültséget igény­lő, szakmai jellegű kérdés is. Bánfalvi József a valasztasi A megyei tanácstagok jelölése A megyei tanácsok tagjait a megye területén működő megyei városi, városi, vala­mint községi tanácsok vá­lasztják. Erre a választásira a helyi tanácsok tagjainak általános választását követő 30 napon belül, rendszerint a helyi tanácsok első, ala­kuló ülésén kerül sor. Ez az új rendelkezés — amellyel a választási tör­vényt az országgyűlés 1970 őszén módosította — a fő­városi tanács és a megyei tanácsok választásánál beve­zette a közvetett választast: a választópolgárok közvetle­nül a helyi tanácsokat vá­lasztják meg. és a helyi ta­nácsok választják meg a fő­városi, a megyei tanácsot. A váLtozást a tanácsok tevékenységi kőiének bővü­lése és módosulása, vala­mint váLasztójogi rendsze­rünk fejlesztése indokolta. A választópolgárok egyrészt az országgyűlési képviselők­kel, másrészt a helyi taná­csok tagjaival maradnak a választást követően is rend­szeres kapcsolatban, általá­ban őket isimerik. A megyei tanácstagok közvetlen vá­lasztásában volt bizonyos formális vonás. A helyi tanácsok önálló­ságának és felelősségének növekedése, önkormányzati jellegük erősítése is indo­kolta, hogy a megyed ta­nácstagokat ne az állampol­gárok válasszák választóke­rületenként, haneim maguk a helyi tanácsok, mint képvi­seleti testületek. A megyei tanácstag tehát nem csupán egy választókerületet, hanem az őt megválasztó helyi ta­nácsot és magát a várost, községet képviseli. Fokozó­dik a helyi tanácsok fele­lőssége is, mert maguk hoz­zak létre saját felettes kép­viseleti szervüket. A lakóterületi elv is job­l ban érvényre jut, mert a j megyei tanácsok tagjait túl­1 nyomórószt a helyi taná­csok tagjai közül választják, így a megyei tanácstagok és a helyi tanácsok között szo­ros, eredményes kapcsolat alakulhat ki. Képviseleti rendszerünket egyszerűsítette is a módosí­tott választási törvény: a járásokban és a megyei jo­gú városok kerületeiben a. jövőben nem választunk ta­nácsot, mint képviseleti szervet. A járási tanácsok ós végrehajtó bizottságaik az elmúlt két évtizedben sok feladatot oldottak meg, de — főként a mezőgazda­ság szocialista átszervezését követően — már betöltötték történelmi küldetésüket. Te­vékenységükben egyre több yolt a formális vonás, fel­adataik nagy részét átvették a helyi tanácsok. A megyei jogú „ városok jogállása is módosul, nem lesz szükség a kerületi tanácsokra, mint képviseleti testületekre. Ezért e tanácsok tagjainak választására már nem kerül sor és e tanácsok végrehajtó bizottságait sem választ jak újjá. A járások, minit köz­igazgatási egységek és a já­rási államigazgatási szervek természetesen a jövőben is megmaradnak. A megyei tanácsokba — a lakosság és a helyi tanácsok száimához igazodóan — 70— 120 tanácstagot választanak. A konkrét számot minden megyei tanácsra vonatkozó­an az Elnöki Tanács álla­pította meg. Csongrád me­gyében 89 tagú megyei ta­nács alakul. A megyei tanácsok maguk hozzák meg, hogy az egyes városi tanácsok (ide értve a megye területén levő me gyei város tanácsát is), to­vábbá a községi tanácsok (ide értve a nagyközségi ta­nácsokat is), hány megyei tanácstagot választanak. A megyei tanács ügy is intéz­kedhet, hogy több községi tanács együttesen válasszon egyetlen megyei tanácstagot. A megyei tanács végrt ­hajtó bizottsága az egyes helyi tanácsok által megvá­lasztható megyei tanácsta­gok számát közli a Hazafias Népfront megyed bizottságá­val és a megyei választási elnökséggel. Sikeres kezdeményezés Ötéves a Magyar Hanglemez klub Titkárság KORMÁNYBIZTOS Helyettesek Területi bizottságok Miniszté­riumi össze­kötök Árvíz- és Belvíz­védelmi Központi Szervezet Mus/.nki irányító törzs Fel­derítés 1 Mű­szaki jcsop. Gép-, anyag­szállítás! Munka­sió­ellátás Vízügyi Igazgatóságok Vízgazdálkodási Tudományos Ku'ató Intézet (vrruKi) hidrometeoro­lógial szolgálat Budapest főváros (Folytatjuk.) A hanglemezt árusító bol­tos nem egyszerűen keres­kedelmi alkalmazott, hanem művészi tanácsadó, zenei ne­velő is. E kérdések ponto­sabb vizsgálatára számos or­szágban végeztek közvéle­mény-kutatást, adatgyűjtést. A Svájcból származó ada­tokból például az derül ki, hogy' a lemezvásárlók 7—10 százaléka jelentkezik a bol­tokban úgy, hogy pontosan megjelöli gyártmány sze­rint a megvásárolni kívánt lemezt. A többi csak a ke­resett mű címét, vagy ezen leiül esetleg szerzőjét isme­ri. A vevők 18—20 száza­lékának előadóra vonatkozó igényei vannak. A vásárlók legnagyobb része nemcsak szívesen veszi, de el is vár­ja az eladótól a szakszerű tanácsadást. A kereskede­lem azonban e téren világ­szerte elmarad a kívánt szinttől. Statisztikai felmé­résekből tudjuk azt is, hogy a megkérdezett lemezvásár­lók 80 százalékától az eladó még azt sem kérdezte meg, van-e további kívánsága vagy kérdése. A kapitalista országok hanglemez-kereskedelmét e kérdések elsősorban uz üzleti forgalom, s ezzel együtt a haszon emelésének lehetősége miatt érdeklik. A szocialista országokban a kérdés kultúrpolitikai olda­la sokkal lényegesebb. A hanglemez a zenei tömeg­nevelés fontos tényezője. A lemezvásárló teljes értékű kiszolgálása — beleértve a művészi, kultúrpolitikai funkciókat is — alapvető követelmény. Mindezek a problémák megoldása ér­dekében világszerte külön­leges hanglemezterjesztési formák keletkeztek. Ezek egyike a hanglemezklub. Hanglemezklubok világszer­te működnek, eltérő sza­bályzattal, különböző admi­nisztrációval. Egyben azon­ban valamennyien egyfor­mák, hogy sajátos összekö­tő kapcsot jelentenek a vá­sárló és a kereskedelem kö­zött. A Magyar Hanglemezklub — amely idén hatodik évé­be lépett — számos előnyt biztosít tagjainak. A klub­tagok a hazai gyártású ko­molyzenei lemezeket nagy árkedvezménnyel szerezhe­tik meg. Minden klubtag vásárlási utalványfüzetet kap, amelynek felhasználá­sával a 60 forintos magyar komolyzenei lemezt 29 fo­rintért vásárolhatja meg bármelyik hanglemezt áru­sító boltban. Amennyiben a kívánt lemezt a boltokban nem kapná meg, kívánságá­ra a klub titkársága beszerzi számára. Természetesen a vásárlási kedvezményt csak a magyar komolyzenei fel­vételek esetén igényelheti a klubtag. A klub ezen túlmenően folyamatosan tájékoztatja tagjait a hazai hanglemez­piac eseményeiről. A tagok rendszeresen kapják a leg­frissebb katalógusokat, va­lamint a Hanglemez '71 cí­mű kiadványt, amelyben cikkek, riportok, kritikák nyújtanak tájékoztatást a hanglemezpiacról. A klub titkársága egyéni kérdések­ben is szaktanáccsal, infor­mációval áll a tagok rendel­kezésére. Külnöleges érté­kű juttatás a tagok részére, hogv a klub időnként válo­gatott importlemezeket biz­tosit számukra. E lemez­anyag révén olyan ritkasá­gokhoz juthatnak elfogadha­tó áron, amelyek a hazai kereskedelemben nem kap­hatók. A klub tagja lehet mindenki — magánszemély, intézmény, vagy társadalmi szerv. A Magyar Hanglemezklub hazánkban sajátos kezdemé­nyezés a vásárlók és a ke­reskedelem problémáinak összeegyeztetésére. Évről év­re fejlődő taglétszáma azt igazolja, hogy feladatat si­kerrel oldja meg. Oldal Gábor \

Next

/
Thumbnails
Contents