Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-24 / 70. szám

SZERDA. 1971. MÁRCIUS 24. w DÉLMAGYARORSZÁG mmm Két cég között A húsz évvel ezelőtti ka­baré és Salamon Béla híres jelenete volt a „Csapóajtó", amelybein a szerencsétlen hivataljáró panaszost egyik hivatalnok a másikhoz kül­dözi. Meghallgatják, aztán — „csapóajtó föl" — mehet tovább a labirintusban. Ab­szurd helyzet, amelyben nem az üggyel labdáznak, hanem az emberrel. Valahogy ígyen járt Gu­bina Sándorné is (Hunyadi János sugárút 15. 3. emelet 4. ajtó). Március elején ve­zetékes gáztűzhelyükön szi­várgást vettek észre, a gáz­művek dolgozód megvizs­gálták azt, és használatát betiltották. Egyben felhívták írásban az IKV tizeimét a csere szükségességére. Aztán — „csapóajtó föl" — az IKV visszadobta a labdát: szóban közölték, hogy a gáz­tűzhely a gázműveké. Azóta főzni nem tud­nak, és tehetetlenül kell el­viselniük, hogy egyik szerv a másikhoz „passzolja" őket. Tulajdonjogi vitával pedig, bármennyire tüzes is, nem lehet főzni. Matraciáda Odüsszeát kellene járnia annak, aki el akarja dönte­ni: miért hiányzik ez, meg az üzleteinkből. Nem gyárt az ipar? Nem vesz a keres­kedelem? Március 3-án meg­jelent glosszánkban arról érdeklődtünk, hogy miért nem lehet gyerekágyhoz matracot kapni? S máris megkaptuk a Rostkikészítő Vállalat kissé csodálkozó válaszát: minden minőség­ben és mennyiségben tud­nának nagyhalászi kender­gyárukból matracot szállí­tani. Annak, aki kéri. S ha Mohamed nem megy a hegyhez? Egyben azt is közlik, hogy levelet intéztek a Délmagyarországi Textil­és Felsőruházati Nagykeres­kedelmi Vállalathoz és a Centrum Áruházhoz. S, hogy eddig miért nem jött rá er­re a kereskedelem? Való­színűleg azért, mert a Rost­kikészítő címe: Szeged, Bé­ke utca 11—13. Jaj, de messze van! Azt hinné az ember, hogy ilyen szeszélyes március­ban az emberek csak az időjárásra panaszkodnak, másra nincs is kedvük. De vannak nagyobb bajok is: ugató kutyák, zsúfolt rendelések, sőt — ahogy egy nyugdíjas rója föl — apróbetűs apróhirdetések is. A figyelem fénye azonban önmagától fordul az olyan sorokra, amelyek a köz érdekében íródtak. Ezeken felül biztató az a tény is, hogy olvasóink, akik a városfejlesztésről szóló cikkein­ket töviről-hegyire elolvassák, egyre több türelmet tanú­sítanak e fejlődés kellemetlenségei iránt is. Sőt, akik tollat ragadnak, türelmetlenségüket éppen azok ellen irá­nyítják, akik közömbösségükkel, vagy rosszakaratukkal, de valahogyan nem építeni, hanem rombolni akarnak. Tarjáni sárgombócok Az új városrész, különö­sen annak már sok parkosí­tott útja Szeged látnivalód között is előkelő helyet fog­lal el. így látja Varga Győ­ző (Tarján 116. A. fszt, 2.) is, de éppen ezért aggódik a parkok, gyepek jövőjéért. A télen az történt ugyanis, hogy egy GB 02—47 rend­számú autóbusz beállt a 115-ös és a 116-os épület közé, s tolatás közben fá­kat sodort el, belevágott a füvesített részbe is. (Ez több helyen is látható Tarjánban, de a vezetőik mentségére legyein mondva: bizony szű­kek az utak.) A földszinti lakóknak sok bosszúságot okoznak azok, akik ráérő idejükben köz­vetlenül az ablakok alatt beszélgetnek, gyerekeiket pedig (bár leinne elég ját­szótér) az alig sarjadó fű­ben engedik játszani. így lett a 116-os háta mögötti zsákutca piactér, parkírozó­hely, futballpálya stb. A baj okát olvasónk abban látja, hogy nincs őr, aki figyel­meztesse azokat, akik jár­da helyett a gyepen járnak közönyösen, akik büntetle­nül törik be. vagy ki a lép­csőházi ablakokat. (Amelye­ket aztán hónapokig nem csináltat meg senki.) Ilyen közönnyel viseltettek akkor is, amikor a gyerekek az ősszel frissen elültetett vesszőket kitépték a föld­ből, hogy végükre sárgom­bócot. rakjanak, s úgy do­bálják a házakat. Joggal kifogásolja Varga Győző: így megy tönkre a társadalmi tulajdon. Mit lehet még hozzátenni? Ta­lán azoknak a gyepet tisz­títgató asszonyoknak a vete­ményét, akiknek arcán is látható a megbotránkozás: hát saját környezetükkel sem törődnek az emberele? A HVDSZ kongresszusa Tegnap, kedden azÉDOSZ Seprényi Sándor elnöki székházában Összegyűlt a megnyitója után Fabok Zol­„ , .. . , ,r. tan főtitkár szóbeli besza­Helyiipari es Varosgazda- molója egészítette ki a köz­sági Dolgozók Szakszerveze- ponti vezetőség írásos jelen­tének VI. kongresszusa. Ezen tését. Részletesen szólt a megjelent Brutyó János, az HVDSZ eredményeiről, va­MSZMP KB tagja, a Köz- lamint a további fontos ten­ponti Ellenőrző Bizottság el- nivalókról a negyedik ötéves nöke, Földvári Aladár, a tervben. SZOT elnöke, Gál László, a A beszámoló után a szám­SZOT titkára, Nagy József- vizsgáló bizottság jelentését né könnyűipari miniszter, hallgatta meg a kongresz­Dégen Imre államtitkár, az szus, majd megkezdődött a Országos Vízügyi Hivatal el- beszámolók és a határozati nöke. javaslat feletti vita. Fogadás a lengye! nagy­követségei) Rom'uald Poleszczuknak, a lengyel külügyminisztérium sajtófőosztályának vezető je­vel az élen, lengyel kül­döttség tartózkodik hazánk­ban a Külügyminisztérium sajtóföosztályának vendége­ként. Tadeusz Hanuszek, a Len­gyel Népköztársaság buda­pesti nagykövete a küldött­ség tiszteletére kedden fo­gadást adott a nagykövetsé­gen. (MTI) Üzenetek Balogh Imréné (Petőfi Sándor sugárút 50.), Kovács Ferencné, Solymosi József (Kossuth Lajos sugárút 11.), Molnár István (Gutenberg utca 3.) levelére mi is levél­ben fogunk válaszolni. Több válasza után foglalkozunk velük. Ismételten kérjük olvasóinkat, hogy névtelenül ne írjanak, mert panaszai­kat, kérelmeiket nem tud­juk figyelembe venni, s kérésükre nevüket úgy sem hozzuk nyilvánosságra. A olvasónk levelét továbbítjuk sándarfalvi és szatymazi az illetékeseknek, s azok károsultakat is erre kérjük. Gólya fészek-tatarozás A magyar gólyák érkézé- js,i rálHáf* /. I sének középideje március 28. 1J 'ŰrnoT, 1. | ; A sietősek már József-nap­ra érkeznek, de április ele­jén is vannak érkezők. A megváltozott tájban mind nehezebb dolguk van nem­csak a fészekrakásban, de az élelemszerzésben is. Sok fészek pusztul, de van még biztos helyre épített évtize­des fészek is. Bizony néhol már toronyházak között tud kijutni a szabadba arra a tájra, ahol az ősök fészek­építése idején a közelben még rét és mocsár volt és ma már lakótelep, de leg­alábbis intenzív agrikultúra alatt álló mezőgazdasági te­rület van. Ilyen körülmé­nyek között a legtöbb he­lyen a gólyakoszt már ki­egészítésre szorul, étrendet is kellett változtatnia, hogy fel ne kopjon az álla. Olyat is eszik már, ami az em­bernek nem tetszik. Még a kis növésben álló kukori­cást csak járja, de már ott is kevés a rovar, az egér, meg már veszélyes is járni némelyek megbocsáthatatlan a mérgezett talajt. Kiszorul bűnnek tartják. Pedig a gó csak a pitypalattynak lenne tört nyárfatörzsön épült fé­jó, ha az is lenne. Messze a rét, tíz kilométereket kel­lene járnia a „kígyó-béka" eledelért, márpedig 4—5 fiókát etetni ilyen nagy út­ról nemigen megy. Üt köz­ben néha felfal egy-egy fris­sen ellett nyúlfiat, vagy egy­egy pelyhes csibét, kacsát, ahol a háziasszony azt a tollasodásig nem tartotta zárt helyen. Ezt azután már a tengernyi sűrű kukoricá­ból, a búzaföldről, ez már Kereskedelmi tanulók országos tanulmányi versenye Szegeden Az idén először vidéken delmiek Pécsett, az iparcikk- sereglettek össze: 96-an, köz­rendezik meg — mint je- kereskedelem jövendő mes- tűk öten Szegedről. Verse­lentettük — a kereskedelmi terei Szegeden mérik össze nyen kívül még öt fő indul tanulók országos versenyét a Szakma kiváló tanulója cí­mért A vendéglátók Sopron­ban, az élelmiszer-kereske­A szaktanácsadás szerepe a mezőgazdaságban Tegnap, kedden dél- rintot. A szakszolgálati éllo­ntán Szegeden, az agrár- más létszáma 38 fő. szakemberek klubjában ta- A vitában — amelyet Sas nácskoztak napjaink egyik Béla, a MEZÖBER igazga­legérdekesebb témájáról: tója vezetett — felszólalt a szaktanácsadásról. Ko­réi! Ferenc, a Hód­mezővásárhelyi Felsőfokú Technikum igazgatóhelyette­se ismertette az intézet szak­tanácsadó tevékenységét. Ez a tanszéki rendszerre épül. Az elmúlt esztendőben 107 szerződéses partnerral vol­tak kapcsolatban. A szakta­nácsadásuk egyre népsze­rűbb és kiterjedt, más me­gyékből is érdeklődnek irán­ta. A Békés—Csongrád me­gyei Állami Gazdaságok szakszolgálati állomásának igazgatója, Gerencsér Gyu­la részletesen elemezte ezt az igen fontos tevékenysé­get. 1968-ban a meglevő üzemi laboratórium kiegé­szüléseként jött létre a szak­szolgálati állomás, s azóta egyre jobb eredményeket ér el. Abban az évben a más­fél milliós laboratóriumi be­vétel mellett 729 ezer forin­tot hozott a szaktanácsadás a nagykasszába, 69-ben mar 2 millió forintot. Tavaly a tényleges árbevétel megha­ladta a 3 millió 700 ezer fo­dr. Erdei Péter, Szilágyi Er­nő, Takács Ferenc, Molnár Imre, Szirányi László. A gyakorlati életből, a tudo­mányos munkából vett ta­pasztalatokkal gazdagították a tanácskozást. tudásukat. A verseny ünnepélyes megnyitására kedden dél­előtt került sor a Tisza szál­ló koncerttermében. Meg­nyitó beszédében Deák Fe­renc, a Csongrád megyei ta­nács vb kereskedelmi osztá­lyának vezetője üdvözölte a megjelenteket, közöttük a Belkereskedelmi Miniszté­rium oktatási főosztályának képviselőit: dr. Schreiner lya megtesz mindent. Még fiókáit is feláldozza, ha szűk a koszt. A feleslegest kidobja a fészekből. Így az­után élelemhiány miatt per­sze, fogy a számuk. A varjú is már a „bűn útjára" lépett. A mérgezett szek helyét. A gólya a kö­zelben levő vezetékdrótokra építette fészkét, ahol élet­veszedelem között nagy kín­nal nevelte fel három fió­káját. Az egyik madár a nap gyilkos heve ellen széttárt szárnyakkal tartott árnyé­kot, a másik vizet hordott csőrében. Kéri tőlem, hogy intézkedjem, hogy tegyük szabaddá a biztonságos régi fészket. Helyben nem me­ri ezt kérni senkitől, mert „még ki is nevetnék". A TIT madártani szakkö­rének néhány tagjával ki is vonultunk és megtaláltuk a pontosan jelzett fészkeket. A szakkör egyik főiskolás tag­ja végezte a 8—10 méter magasan levő fészek gally­talaj, növény, rovar kiszorít- talanítását. Két combvastag­a vetélkedésben, szabadkai tanulók. Kedden a gyakor­lati feladatok megoldására t elhordta a kijelölt szegedi árudákkal ' ismerkedtek, délután pe­dig írásbeli vizsgát tettek a Mérei utcai iskolában. A gyakorlati vizsgák ma, szerdán kezdődtek öt sze­gedi árudéban, a DELTA Kereskedelmi Vállalat 310­es, 329-es és 311-es boltjá vewtAiőt- ism«"etbő] és egyéb bolti te­vékenységből vizsgázik Kő­bán, valamint a Centrum Bélát és dr. Pernyéz Istvánt; ÁAr^ban a7ÍP~T?P dr. Farsang Lászlónét, á pŐboltban- ™™áen J*^ szegedi tarrács kereskedelmi ffi^, osztályának Azucki Radivojt, a szabad­kai Közgazdasági Iskolaköz­pont igazgatóját. valamint több szegedi kereskedelmi vállalat igazgatóját. A területi döntőkön leg­jobbnak bizonyult tanulók az ország egész területéről penyükön számot viselnek, és ennek alapján a közönség is hozzászólhat a minősítés­hez. szavazhat a verseny­zők tevékenységéről. Az ünnepélyes eredmény­hirdetés 25-én délután lesz a Tisza szállóban. Tolnai Miklós előadóestje Eredeti felfogású előadó- a tiszteletreméltó hit, hogy esten lépett tegnap az új- Ady Endre költészete ma is szegedi November 7. műve- élő, eleven művészet. A ké­lődési ház közönsége elé pi illusztrációk és az el­Tolnai Miklós, a színház új mondott versek mind ezt művésze. Nem is egészen az bizonyították, bár egy elég­ö előadóestjét hallottuk, ha- gé sajátságos Ady-képet nem Gaburek Károly festő- rajzoltak a hallgatóság elé. művésszel végzett együttes Hiányoztak például a nagy munkájuknak végeredmé- kurucversek, ezek a talán nyében gyönyörködhettünk, legszebb, legmaradandóbb A festő Ady verseihez készí- Ady-művek — ezeket saj­téit illusztrációkat, s Tolnai náltuk, mint ahogy sajnál­Miklós ezeket a képeket be- tuk azt, hogy olyan korai mutatva mondotta el Ady- versek is szerepeltek az ösz­összeállítását. szeállításban, mint például a Ennek a közös munkának Kató a misén. alapja az a meggyőződés, az ö. L. Új bélyegek Egy hét alatt három új bé­lyeget ad ki a posta. Március 25-én, Bartók Béla születésének 90. évfordulója alkalmából egyforintos — Bartók Béla arcképét ábrá­zoló — emlékbélyeg kerül forgalomba. Március 27-én jelenik meg a Győr várossá alakulásának 700. évforduló­jára készült kétforintos bé­lyeg. Az amerikai holdtuka­tás újabb eredményét 10 fo­rintos bélyegblokkon örökíti meg a posta. ja, eltünteti kosztját, fészek­rablással egészíti ki menü­jét. Ott azonban, ahol még megtalálja ősi élelmét, ott visszatér a tojás- és fióka­rablás helyett a hasznos munkához. Nagy bajban van a gólya, ha visszatér és nem találja fészkét. A téli viharok kárt tesznek a fészekben, de sok helyen, ahol a „nagy szél" fészket, az em­ber keze is közrejátszik, ahol nem kedvelik a gólyát. A szigorú védettség alatt álló gólyának fészkét há­borgatni, vagy más helyre áttelepíteni sem szabad. Rő­zsét még csak talál, de ho­va építsen fészket. Ma már nem építenek széles, nagy oldalnyílásos kéményeket, a használaton kívül álló gyár­kéményeket is ledöntötték, a villámtól derékba tört fát kivágják, fészekrakásra al­kalmas tetőgerinc is alig van. De annál több vasto­rony, távvezeték és dróthu­zal van. Itt azután a rövid­zárlat a gólya életét is ve­szélyezteti, pedig gyakorta ide építi fészkét. Mégis sokan vannak, akik hogy szeretettel várják a tavasz hírnökét. A gólya szerete­te adhatta annak a vidéki leánynak a kezébe a tollat, aki megírta levelét a gólya védelmében. Nevemet sem tudta, hibásan írta, de oda­írta: „Madár védő, Szeged." A posta dicséretére szolgál, hogy a levelet kézbesítette. A levél alá „Eszter" volt jegyezve. Arra kér Eszter, hogy mentsünk, mog egy gó­lyapárt a pusztulástól. Fész­két annyira benőtték a galy­ságú gallyat kellett lebal­tázni és szabaddá tettük a fészekhez a bejutást. Bár sokan lennének, akik hason­ló módon törődnének a gó­lyákkal, fészkükkel. Hiszen kérdés az is, hogy vissza­jönnek-e a telelésből, mert igen sok pusztul téli szállá­sán a mérgezett sáskáktól. Mert már ilyen is előfor­dult: sok száz elhullott gó­lya között több magyar gyű­rűs volt, ami azt mutatja, hogy az elpusztult gólyané­pesség magyar volt. Akadnak olyanok is, akik csúnya hasznot húznak a gólyákból. Buszon hallgat­tam ki két asszony közötti párbeszédet. „Tudja, 80 fo­rintot is elkérnek egy pár néhány napos sárga libá­ért. Én inkább tojást vet­tem, mert annak darabja 15 forint volt. Hát tudja, négyből gólya kelt ki!" A szigorúan védett madárból így húznak némelyek hasz­not, pedig a gólyának a fész­két, fiókáit háborgatni nem szabad. De találtam nyá­ron fióka nélküli gólyapárt is, ahol a gyerek bevallotta, .Szülém mondta, hogy szedjem ki a tojást, hogy a gólya ne hordja a pely­hes csirkét." A tanyára fész­kelt gólyák esetében nem ártana a hivatalos felvilá­gosítás a gólyavédelem ér­dekében. Mégis nagy szerencse, hogy népünk túlnyomó többsége szereti és várja vissza a gólyát. Tűnnek a rétek, a mocsarak, vizes puszták, ritkulnak a gó­lyák. Ha nem védjük megmaradt állományt a a ma­lyak, hogy tavaly már nem gyar táj megint szegényebb tudott bejutni a fészkébe, lesz egy ősi hazai madár­Pontosan leírja az egyik fajjal, közút nyárfasorában egy le- Dr. Beretzk Péter

Next

/
Thumbnails
Contents