Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

VASÁRNAP, 19T1. MÁRCIUS 21, Sztankó Judit Varrónő Galambos Szilveszter LELEKTANI RUHÁZKODÁS A napokban feleségemmel meglátogattuk rég nem látott barátnőjét, Pirit Az örömteli viszontlátás után . Piri bevezetett minket a nappali szobába. Percek múlva illatos forralt bort tálalt elénk. Jólesően szürcsölgettem kedvenc téli italomat, míg a két barátnő felelevenítette régi emlékeit. A forralt bor egykettőre elfogyott, s érthető, ha unatkozni kezdtem. •Ekkor Piri felállt és a kombinált szekrényhez lépett: — Most megmutatom a ruhatáramat. Ez bizonyára magát is érdekelni fogja — mondta kedvesen. — Feltétlenül — hajoltam meg udvariasan, és magamban átkoztam a sorsot, amely idevezetett — Ruhatáramat tudományos szempontok szerint, mély lélektani alapon álh'tottam össze — kezdte Piri, és szélesre tárta a szekrényajtót —: Első randevúhoz jól megy például ez a fehér háromnegyedes kosztüm. Azon értékeimet is kihangsúlyozza, amik esetleg nincsenek. Hosszabb ismeretség után ezt a tűzpiros bársonyruhát viselem. Alikor is lángolónak mutat amikor már eszemágában sincs lobogni. Szakításhoz jól megy ez a türkizzöld kompié. Kicsit világos, de megnyugtatóan hat a férfi feldúlt idegeire. A szabás is fontos. Ezzel a japán ujjrésszel remekül lehet fájdalmas búcsúcsókot inteni nyugdíjazott szerelmünknek ... — Óriási vagy, Pirikém! — mondta a feleségem csodálattal. — Minden elismerésem a mélylélektani ruházkodásé — hajoltam meg elismerően. — A hivatalos ügyek intézéséhez megint mas ruhák szükségesek — folytatta Piri tanúros hangsúllyal, -? Az ügyirat benyújtásakor ezt az enyhén kivágott, galambszürke szövetruhát viselem. Jól kihangsúlyozza szelíd lelkiségemet, de az enyhe kivágás azért azt mutatja, hogy némi áldozatra is hajlandó vagyok... Ha az ügyemet egy fél év után sem intézik el, akkor jön ez a püspöklila blúz. Sokat sejtet az ügyintézővel. Ennek a blúznak a segítségével már sok kilátástalannak látszó ügy nyert kedvező elintézést. Aztán itt van ez a kék vászonruha. Tenyérnyi citromsárga folttal a derekán, két oldalán nyolc-tíz centiméteres szakadások. A szoknya alja teljesen elrongyolódott. Ezt a ruhát természetesen adóhivatalban és gyermektartási díjat megítélő tárgyaláson viseljük. Es így tovább, és így tovább — fejezte be szakelőadását a zseniális Piri. Ezután elbúcsúztunk a kitűnő barátnőtől, és hazamentem az asszonnyal. Feleségem, amint házaértünk, eltűnt, majd percek múlva megjelent smaragdzöld kasmír pongyolájában. — Miért öltöztél át, fiam? — kérdeztem kíváncsian. — Gondolom, így kissé megértő leszel hozzám. Eléggé kiköltekeztem a havi kosztpénzbőL Egy kis utánpótlást, ha lennél szíves — nézett rám könyörgő tekintettel. Szó nélkül a szobába mentem és villámgyorsan felvettem a sötét ünneplőruhámat. — Te miért öltöztél át? — érdeklődött a feleségem. Fölényesen válaszoltam: — Nézd csak, édesem, a vállak méltóságteljes lejtése, a szerényre méretezett nadrághajtóka és az egész öltöny komor, fekete színe jol kihangsúlyozza, hogy ebben a hónapban már nem adok egy vasat sem. Gila István TIZENKILENCES MOZAIKOK 1Q1Q áprilisában egy hajnalon 1313 a Boldogasszony sugárúti polgári iskolában elszállásolt franciákat Dobos Jenő főhadnagy és Hoffmaitn Ödön hadnagy kezdeményezésére lefegyverezték, és Budapestre szállították. A francia hírszerző szolgálatot Dobos Jenő szerint erről Galovits Aranka, hajdani grófi komorna értesítette. Dobost és Hoffmannt a francia tábori csendőrök letartóztatták. A Szentháromság utca 2. sz. alatti francia parancsnokságon történt kihallgatásuk után a mai Tömörkény szakközépiskola alagsorában levő iskolaszolgai lakás kiürített konyhájába zárták. Néhány nap múlva egyik futárutamon Szatymaznál, a már megerősített őrjáratú demarkációs vonalon a gyarmati katonák elfogtak. A tábori csendőrök a francia parancsnokságra kísértek. Az előszobában várakoztatva, női nevetésre lettem figyelmes. A csendőrök egyike a sarokba mutatva az ajtót rámhajtotta. A résen jól láttam, hogy két francia tiszt karjain Aranka libeg a parancsnokság segédtisztjének szobájába. Az üdvözlés után kiszűrődött nevetgélés vagy fél óra hosszai tartott. Közben egy tálcán likőrt, süteményt Vittek be. Végül Aranka az egyik francia tiszttel elment Engem kihallgattak, majd a kint várakozó két szpáhinak adtak át. Engem is a felső leányiskola alagsorába kísértek. Itt volt Bokor Antal, Dobos Jenő, Haitzinger József, Hoffmann Ödön, Tlll Viktor, Zarevcsnik János. Tíllt és Bokort néhány nap után szabadon engedték. Hoffmann és Dobos megkapta az újszeged) tanítóképző épületében működő francia hadbíróság vádiratát Egy reggel Hoffmannt váratlanul a hadbíróság elé, engem pedig a városparancsnokságra kisértek. Itt közölték velem, hogy szabadon engednek. Kértem, hogy dolgaimért visszamehessek. Visszakísértek. Társaim örömmel vették szabadulásom hírét. Néhány perccel előbb hozták ide vissza rövid tárgyalásról Hoffmannt. is; közölte, hogy halálra ítélték. „Én bizonyíthatóan ugyanazzal vagyok vádolva. Nem kétséges, hogy halálra ítélnek" — szólt felindultan Dobos Jenő, majd hozzám fordult: „Pistám, nem kell, hogy velünk szökj, de nekünk még ma éjszaka meg kell szöknünk! Rajtad a sor. hogy segíts! Délben megint a néger század adja a váltást. Be tudod adni a tisztasági csomagot." Vállalkoztam! A leányiskolát megkerülve, az udvari kerítésszomszéd Rudolf (ma Roosevelt) téri házhoz mentem. Itt a kapuzár tollmagasságát gyufaszállal lemértem, majd a MÁV rókusi műhely szerkocsijavitójában volt mesteremhez, Lakatos Mártonhoz mentem, és néhány fűrészlapot kértem. Ezekkel álkulcsot készítettem. Otthon két fémfűrész lapból kb. egyharmadnyi hosszat levágva, a hoszszabb részét egy facsavarral felerősített cipőkefe födele aló ágyaztam. Utána fogkefét, cipőkrémet, szappant vásároltam. Matkó Katalin Sokan, s nemcsak a fiatalabbak, nem ismerik ezt a nevet. Petiig Gita István Szeged szülötte és ifjusagában a szegcdi munkásmozgalom kiváló harcosa volt. Ebben a városban született 1900. december 3-én; apja, Gila Márton, osi szegedi foglalkozas korszerű változatát űzte: folyamtölvigyázó vlzmester volt. O maga a Szegedi Közúti Vaspálja FT. — azaz a szegedi villamosvasút — alkalmazottja. 1919-ben a forradalmak Idején gépkezelő. A Tanácsköztársaság szegedi történetének egyik legdrámaibb epizódjában, a franciák halálra Ítélte két forradalmár tiszt, Hoffmann ödön és Dobos Jenő sziikte'.ésében vállalt szerepéről szói itt következő emlékezése, melyet 1970. január 27-én bekövetkezett halála előtt kevéssel, 193? őszén vetett papírra a Somogyi-könyvtár gyűjteménye számára. Gila fstván az ellenforradalom fölülkerekedése után "evéssel szülővárosából a fővárosba „emigrált'*, különféle műszaki posztokat töltött be. tovább képezte magát, mérnöki és már a fölszabadulás után jogtudományi képesítést szerzett. Az államosítasokat követően az Erőmüvek Ipari Közpntjának mérnöke, majd az Országos Villamouencrgia I'elügj elet főmérnöke lett. O teremtette meg az Erőmű Tröszt Híradója címmel Indult, ma a Magyar Villamos Müvek Tröszt Közieményel elmü szaklapot, melyet mint szerkesztő 3000 példányra és Igényes színvonalra fejlesztett. Súlyos betegségek, többrendbeli műtét után halt meg. Elete egyik elégtétele volt — el is küldte a Magyar Közlöuy erről tudósító számát —, hogy a Tanácsköztársaság fél évszázados jubileuma alkalmával a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették kt. Ezeket — hogy a pinceablak fazonnyílásán beférjen — vekni alakra göngyöltem. Sietve mentem a leányiskolához. Volt fogolytársaim figyelve várták már jövetelemet. Szerencsénkre az utcai néger őr azonos volt azzal, akit az alagfolyosón napokkal előbb itattunk. Franciául köszöntöttem. Megismert. Mosolyogott! A nálam levő csomaggal a pinceablakra mutattam. Intett, hogy adjam be. A csomagot Dobos húzta ki két tenyeremből. Csak annyit mondtam: „a kefében van", és köszöntve őket, eljöttem. Az utca másik oldalán megindulva a Wagner-fürdő felé, hazamentem. ság bukása után még négy napig a vörösőrség parancsnokaként láttam el. Augusztus 3-án délután a direktórium Szatymazon szabadtéEste 9 óra körül kisétáltam a Tisza-partra. A Stefánián bevártam a 10 órás esti kapuzárást, majd alkalmas időben megpróbáltam az iskolai kapuzárat álkulccsal kinyitni. Elsőre sikerült! Bezártam! Tovább sétáltam. Éjfél előtt egy órával a zárat újra kinyitottam. Vártam Dobosra és Hoffmannra. Nem sokára dobbanást hallottam. Az . iskolaudvarról két és fél, a Rudolf téri épület felől több mint három méter magas falazott téglakerítésen egymást átemelve ugrottak le. A kapuboltozat alá mentem, és Hoffmann meg Dobos belémkarolt. Csendben kijöttünk az Iskola utcáig, ott elbúcsúztak, ök ketten az új honvéd-laktanyába, az akkori Munkásotthonban lakó szakszervezeti gondnokhoz^ Bucsezánékhoz mentek. Itt napokig háborítatlanul bújtatták őket: Néhány nap után a francia megszállók igénybe vették az épületet. Bucsezánéknak csak annyi idejük volt, hogy Hoffmannt és Dobost a színházteremben a zongora dobogója alá bújtathassák, majd este a padlásra vezették őket. Innen még aznap éjszaka, az egy emelet magas Gila István épület padlásáról kötélen az utcára ereszkedtek; és az utcatömb jobb oldali sarokházának üzlethelyiségében lakó Molnár Etánál és Rózsa Ételnél találtak menedéket. Czibula Antal és Udvardi János Katona Andrást küldte Alsóközpontról értük, ő a demarkációs vonalon át a Tanácsköztársaság területére vezette őket. Dobos Jenő sikeres szökése után csakhamar a cseh hadműveleti csoport főnöke lett, és jelentős szerepet kapott Bártfa, Eperjes, Kassa stb. visszafoglalásában, Hoffmann Ödön Kecskemétre került, és a Vágó-hadosztály első segédtisztjeként működött. Engem a már ez időben igen megerősített demarkációs őrség ellenére ugyancsak Katona András vezetett át Alsóközpontra. Innen felsőközpontra mentem, Czibulánál jelentkeztem, ö a direktórium hatásköre alá tartozó terület (Felsőközpont, Csengele, Gajgonya-kapitányság) vörösőrségének szervezésével bízott meg. Előbb azonban még egyszer a szegedi ellenforradalmi kormány elleni harc segítésére pénzt és utasítást juttattunk Katona Andrással Szegedre. Utána a futárszolgálatot a helyi vörösőrség szervezése váltotta fel. E beosztásomat a TanácsköztársaA levéi ri műkedvelő előadasként Gárdonyi A bor című színművét rendezte meg. A Szegedről parasztruhában beszivárgott ellenforradalmi rendőröket, akik az előadást megzavarták, fegyveres fellépésemmel megakadályoztam abban, hogy a vörösőrséget lefegyverezzék. Augusztus 4-én hajnalban a román előőrsök elöl kitérve, fegyvereinkkel és lőszerkészletünkkel három tanyai kocsival és az őrség tagjaival, útközben a csengelei őrséget is felvéve Csólyosba mentünk, majd innen polgári ruhát vásárolva szétszéledtünk.