Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-20 / 67. szám

SZOMBAT, 1971. MÁRCIUS 20­5 Könyvek féláron Az Álllamá Könyvterjesz­tő Vállalat ajánló jegyzé­ket adott ki azokról a szép­irodalmi, ismeretterjesztő, történelmi könyvekről, mű­szaki és zenei kiadványok­ról, melyek március 15. és 27. között féláron kaphatók a boltokban. Az olcsó könyv­vásár során juthat hozzá az olvasó egyebek között And­rás László Halott teve cí­mű regényéhez, Berényi György Levél a Paradicsom­ból, Jüan Castro Emberek és rákok című köteteihez, Dan­gulov Diplomaták-jához, Já­vor Ottó Vonuljatok ki, chansonok! című gyűjtemé­nyes kötetéhez, Kambane­lisz életrajzi regényéhez, a Mauthausen-hez, a kétköte­tes klasszikus spanyol drá­mákhoz és más érdekessé­gekhez. A központi jegyzé­ken feltüntetettek mellett az egyes könyvesboltok külön is asztalra teszik leárazott pél­dányaikat. így a Móra Fe­renc könyvesbolt Katajev Sikkasztók-j&t, Gaál Gábor válogatott írásait, Arisz­tophanész vígjátékait, Kovai Lőrinc: Fáklyatánc-át, John Killens Rabszolgák unokáit és Willa Cather: Az én An­tóniám című könyvét adja olcsóbban. Szaktárgyi versenyek A Ezegedi Tanárképző Főiskolán rendezték meg csütörtökön az úttörők me­gyei szaktárgyi versenyét. Orosz nyelvből a nyolcadik osztályosok versenyében Svihrán Mária kisteleki ta­nuló a második, az orosz ta­gozatú osztályok versenyé­ben Kispéter Mária szintén nyolcadik osztályos kisteleki úttörő második, a hetedik osztályosok között Budai Erika ugyancsak kisteleki tanuló harmadik lett. A matematika versenyben a hetedik osztályosok között Ambrus András szőregi út­törő második, Sisák Péter kisteleki tanuló harmadik helyre került. A nyolcadik osztályosok versenyében Krisztin Tibor Rúzsáról má­sodik, a kémia vetékedőjé­ben Farkas Irén nyocadik osztályos kisteleki diák har­madik lett. A nyolcadik osz­tályasok földrajz versenyé­ben Vecsernyés István kis­teleki diák az első helyre került. Vita az ÁGROKER-rel I s*°*ed*sa*E'kt" Ha bemegyünk a boltba és nem kapunk valamit, a ke­reskedelmet szidjuk. Nem szép dolog, mert nem min­dig a boltos a hibás, de mi csak vele vagyunk kapcso­latban, neki mondhatjuk el, mi a bajunk. A boltosok többsége megszokta, megérti a vevőt, és tovább adja a méltatlankodást annak, akit illet. Ha tovább adja, érde­mes volt szólni neki, ha ma­gánál tart olyat is, ami nem az ő ügye, kár a torkunkat köszörülni. Akkor csak sér­tődés lesz belőle. — Ütközőpontban Ha a termelőszövetkezet nem kap traktort, az AQRO­KER-t szidja. Akkor is ezt teszi, ah tudván tudja, hogy nem az AGROKER gyártja. Ha újra meg újra nem kap alkatrészt, hangosabban pa­naszkodik. Mi azt mondjuk erre is, hogy ez a panasz természetes csatornája, az AGROKER azonban sokat visszautasít belőle, és arról panaszkodik, hogy ütköző­pontban van, olyan ostorok is a hátán csattognak, ami­ről nem tehet. Azzal a ter­mészetes szándékkal, hogy az érem másik oldalát is lát­nunk kell, fölkerestük a me­zőgazdasági ellátóvállalat szegedi igazgatóját. Gépek, alkatrészek és növényvédő szerek után kíváncsiskodtunk, mert a panaszok mottója mindig ez. Munkagépekből és trakto­rokból javul az ellátás eb­ben az évben. Háromszázhu­szonkét traktor szállítását vállalta a tröszt, 677 pótko­csit, 108 műtrágyaszórót, 65 csőtörőt, 93 permetezőt, 313 fűkaszát ígér. A számok itt­ott nagyobbak a termelők megrendeléseiben szereplő számoknál. Permetezőből 48­at rendeltek csak, ennek el­lenére 85-öt kért a vállalat, 93-at kap, de föltehetően ez is kevés lesz. A növényvédő állomás tájékoztatása sze­rint szinte minden téesz ke­resi ezt a gépet, csak azért nem rendeltek, mert tavaly sem kaptak. Nem bíznak benne, hogy idén js jön. Csak eloszt Itt szétágaznak a magya­rázat szálai. Az AGROKER rátartással rendel, dicséretet érdemel érte, mert rizikót vállal. Nagy pénzekről van itt szó, nagy tehát a kocká­zat. Szövetkezeteinknek ko­rábban kellene jelentkezni­ük vásárlási szándékaikkal. Ez az egyik oldal. A má­sik: az év első két hónap­jában 66 millió 924 ezer fo­rint tartozást mutat ki a vállalat. Neki tartoznak ennyivel. Ha a pénz hama­rabb megtérülne, hamarabb befektethetnék újabb vásár­lásokra. Sok mindenről hal­lunk még magyarázatot, de a panaszok okát kutatva egy harmadik szempontot is fi­gyelembe kell vennünk. A kereskedelmi vállalat vég­eredményben nem kereske­dik, csak eloszt. Ez a tevé­kenysége föltehetően válto­zatlan marad, amíg a kíná­lat el nem éri a keresletet. Kénytelen tudomásul venni, hogy kevés a traktor, és még kevesebb a pótalkat­rész, annyit ad el, ameny­nyit kap. Még a hazai gyá­rakkal sincsen közvetlen kapcsolata, csak a tröszttel. Ez a cipő egyik oldalról látszhat kényelmesnek, a termelők lábát viszont szo­rítja nagyon. Egész mező­gazdaságunk függ a gépel­látástól, növényvédőszer-ke­reskedelemtől, a munkaerő­helyzetet ismerve — mond­hatjuk így is — szinte ki van szolgáltatva más válla­latoknak, de maga az AG­ROKER nem függ eléggé a mezőgazdaságtól. Mi azt hisszük, hogy a probléma kulcsa sok zárat felnyithat­na. Elvileg változtatni lehet­ne valamit a jelenlegi gya­korlaton a mostani körül­mények között is. A növény­védő szerek ágazata példát is szolgáltat rá. Szoros, fel­ügyeleti kapcsolatban van az AGROKER a megyei nö­vényvédő állomással. A növényvédők tudják, milyen ültetvényeink van­nak, melyik időszakban mi­lyen veszély fenyeget, en­nek alapján azt is kí tud­ják számítani, milyen nö­vényvédő szerből, mikor mennyi kell. Ha valamelyik vegyszer nem kapható, pó­tolhatják hasonlóval. A vál­lalat mindig hallgat a ta­nácsokra, és soha nem fizet rá. (Annyit azért meg kell jegyeznünk, hogy a termelők panaszai között így is sok­szor szerepelnek a növény­védő szerek.) Hasonlóan pre­cíz nyilvántartás alapján a nagy számok törvénye sze­rint azt is ki lehetne kal­kulálni, hogy tízéves gépe­inkhez milyen alkatrészek szükségesek, meg azt is, me­lyik szövetkezetünk áll úgy anyagilag, hogy új gépeket tudjon vásárolni. Erről az oldalról is kellene egy • jól szervezett felügyeleti ható­ság. Az alkatrészellátás egyik hibája ugyanis az, hogy évekkel előre kell a válla­latnak külkereskedelmünk számára a megrendelést le­adnia. Olyan megoldhatatlan gond ez, hogy évekig fedez­heti vele magát a vállalat, de ettől még egyetlen hi­bás gép el nem indul. Át­szervezett alkatrész-kereske­delmünk hatását legföljebb az év második felében érez­zük majd. Többet ígérnek A napi gondokra térve azt a tájékoztatót kaptuk, hogy több pótkocsi várható az idén. mint tavaly, előrelát­hatóan lesz elegendő fűka­sza, bálázó, gabonavető gép, eke is bőven, talán erőgép is több lesz, enyhül a kró­nikus gumiköpenygond is, ékszíj pedig van bőven. A traktorok listájáról sajnos, teljesen hiányzik az a kisebb termetű gép, amelynek a méreteihez a nagyüzemi sző­lőtáblákat telepítették. Erős gépekkel kell elvégeznünk azt a munkát, amire fele ló­erő is elegendő lenne. A vegyszerek forgalmazá­sánál meg kell említenünk, hogy csak növényvédő szak­ember jelenlétében, vagy aláírására adnak ki erős mérgeket. Amelyik szövetke­zetnek nincsen ilyen szak­embere, ott nem is használ­hatják ezeket a szereket. A háztáji gazdaságok növény­védő szer szükséglete egyéb­ként biztosított — gyakori panasz az ellenkezője —, megfelelő csomagolásban kapható, ha a kiskereskedel­mi hálózat rendel belőle elegendőt. Horváth Dezső Diákünnepek Tavaszi primőrszezon Fejlesztik az édesipart A negyedik ötéves terv számol azzal, hogy az élet­színvonal növekedése, amely az édesipari termékek fo­gyasztásánál is rendszeresen jól lemérhető, az élelmiszer­iparnak ebben az ágazatá­ban ismét érezteti majd ha­tását. a szakemberek szerint ugyanis a reáljövedelem egy százalékos növekedése a cu­korfogyasztás értékét több mint egy. a csokoládéét csaknem négy. a lisztes áru­két pedig 1,8 százalékkal fo­kozza. Ennek megfelelően az édesiparban jelentős fejlesz­tést irányoztak elő. amely lehetővé teszi a belföldi igé­nyek most már teljes kielé­gítését. A kitavaszodással egyide­jűleg megkezdődött a primő­rök idénye Csongrád me­gyében. Szeged és Szentes körzetében a termelőszövet­kezetek nagyüzemi kertésze­teiben és a kiskertekben egyaránt most már minden­nap növekvő mennyiségben szedik a zöldségféléket. Egyelőre a fóliasátrakkal védett területek, valamint az üvegházak, a melegágyak termése jelent meg. A Szö­vetkezetek Csongrád me­gyei Értékesítő Központja — mint erről Lengyel Ár­pád osztályvezető tájékozta­tott — ezen a héten har­mincezer csomó piros retket és tizenötezer fej salátát vett át, illetve továbbított a he­lyi üzletekbe, Budapestre és a megye több városába. A jövó héten indul az export, első megrendelőként a Né­met Demokratikus Köztársa­ság jelentkezett. A legna­gyobb termelők a szegedi Felszabadulás, a szegedi Üj Elet, a röszkei Kossuth, a forrúskúti Haladás, a szen­tesi Felszabadulás és a szen­tesi Árpád Tsz. Egyre job­ban terjed a többcsatornás értékesítés, a gazdaságok vi­tamindús árujuk egy részét közvetlenül viszik piacra. Az idei zöldségszezon egy héttel korábban kezdődött és kedvezőbbnek ígérkezik a tavalyinál. Mint emlékezetes, tavaly ilyenkor még belvíz­gondokkal küzdöttek a gaz­daságok. A MÉK-vállalat a tavaszi hónapokban körülbe­lül 10 millió csomó hónapos retket és 7 millió darab sa­látát vásárol fel hazai és külföldi értékesítésre. Májasban immár ötödször hangzik fel Erkel Ferenc szülővárosában, Gyulán a diáküjin epeket megnyitó szignál. A pódiumokon, a tanácskozótermekben ismét találkoznaik Bács-Kiskun. Békés, Csongrád megye. Bu­dapest és Szeged középisko­lás, szakimunkástanuló diák­jai. Rangos eseménnyé erősö­dött a két évenként meg­rendezésre kerülő EDÜ. A diákművészeti bemutatók, a pályázatok meggyőzően rep • kezentálják, hogy középis­koláinkban egyaránt szép számmal vannak egves tu­dományok iránt mélyebben érdeklődő, de művészetet kedvelő és azt tehetségesen művelő fiatalok is. És szá­muk egyre emelkedik. Míg az első EDÜ-n, 1983-ban szinte minden jelentkezőt meghívtak a gyulai verse­nyekre, 1965-ben már szük­ség volt előzetes selejtezők­re. Az idén pedig a városi szinvonalversenyeken már közel 1500 diák vett részt, akik között sok volt a szak­középiskolás és a szakmun­kás tanuló. Sajnos a — szegedi szín­vonalhoz mérten eddig is szűk — keretszámok ez év­ben némiképp csökkentek, talán véletlen, de éppen azokban a művészeti ágak­ban, ahol a városi selejtezőn létszámban és színvonalban is gyarapodásit tapasztal­tunk. A városi selejtező verse­nyek között az énekkarok, kamarakórusak versenye volt a legszínvonalasabb. A Ságvári, a Tömörkény, a Radnóti gimnáziumok köz­ismerten magas énekkari tu­dása mellett jelentős fejlő­dés érződött a szakközépis­kolák produkcióiban is. A vers- és prózamondás­ban az iskolai válogatóver­senyek után a városi verse­nyen ötven főnyi mezőny in­dult. Meglepően sokan vá­lasztottak mai magyar mű­vet, bár nem minden eset­ben egyéniségüknek meg­felelőt. Meggyőzőt; ez a verseny arról, hogy sok te­hetséges versmondó diákunk van, de arri. is, hogy na­gyon kevés szakmai támoga­tást kapnak. Öröm volt látni, hallani, • hogy a diákszínpadok mű­soraiban végre egyre több vidám, mozgalmas, fiatalos. energikus mű szerepel. A hangszerszólisták és énekesek versenyében a művészeti szakközépiskola tanulóinak előadása szinte művészi igényű volt, de más iskolák diákjai is — termé­sze' alacsonyabb mér­cével mérve — színvonalas előadást produkáltak. Nagyon népszerű a diákok körében a társastánc. A di­ákünnepekre nevezett tánc­párok száma 1969-hez viszo­nyítva megduplázódott. Saj­nos azonban a néptánc a középiskolákban elvesztette vonzerejét. Feltűnő volt, hogy mennyire lecsökkent a tánczenekarok színvonala. Egyes zenekarok még a mi­nimális zenei tudással sent rendelkeznek. Az egyes tudományágak és a képzőművészetek kö­zépiskolás művelői ez évben több mint 200 pályázatot ké­szítettek. Figyelemre méltó, hogy az írásos pályamunkák egyharmada műfordítás. Sok a fizikai, biológiai dolgozat is. Csökkentek viszont a szépírói próbálkozások — kevés a vers, a novella. Az Erkel Diákünnepeken -'ed diákjai minden al­kalommal kiemelkedően szerepeltek. A kiosztott arany, ezüst, bronz érmek közül fele Szegedre került. Az elmúlt napokban lezaj­lott színvonalas városi se­lejtezők alapján — melyek­nek eredményhirdetése 21-én délelőtt 11 órakor lesz a Bartók művelődési központ­ban — remélhető, hogy ez a szép hagyomány az idén is folytatódni fog. Dr. Mészáros Rezső Hetvenöt éves a pécsi színház Illyés Gyula új darabjának ősbemutatója Oklevelek, képek keretezését gyors határidőre vállal kö­zületeknek is, vargAné keretező. József A. sgt. 17. Lakosság, közületek, figye­lem! Mindennemű kárpitosmun­ka javítását és készítését garanciával vállalok. Forgó Lajos kárpitos, Szeged, TJj­petőfltelep, Bakonyi u. 13. Kedvezményes ruháxuii vásár 1971. március 22-től a Szatymazl Afész ruházati boltjában. 20—50%-os árengedmény! Az idén 75 éves a pécsi színház. A jubileumra ele­gáns ünnepélyességgel csü­törtökön emlékezett a me­cseki város. Délelőtt rend­kívüli társulati ülésen átad­ták a városi tanácsnak az évfordulóra alapított Pro Teatro művészeti díját és az egyéb kitüntetéseket, es­te pedig a jubiláló társu­lat új magyar darabot mu­tatott be, Illyés Gyula Böl­csek a fán című kétrészes komédiáját. Maga a szerző ugyan nem így határozta meg darabja műfaját, hanem a mostaná­ban divatos komplikáltság­gal „tréfában elbeszélt tra­gédiának" mondta. Ennek a kissé kacifántos műfaji megjelölésnek kétségkívül megvan a maga értelme és logikája, de a darab az egy­szerűbben hangzó meghatá­rozásba, is belefór. A Bölcsek a fán hagyományosan és megszokottan komédia. Még akikor is, ha figye­lembe vesszük, hogy a tu­lajdonképpen mában ját­Húsvét ro tegye szépp. lakását! Parkettcsiszolást — lakkozást vállalok. Megrendelhető: Bajorhegyi Csaba, Londoni krt. 22. Tarján 301. „A" III. 10. szódó történetet az író ka­maszos játékossággal forma szerint a görögség korába helyezte. Ennek az időbeli játéknak azonban nincs kö­ze a lényeghez, szerepe mindössze annyi, hogy mu­latságosabbá teszi a helyze­teket; akár el is maradha­tott volna. A darabban ízig­vérig mai problematikáról van szó. Illyés komédiájának kiin­dulópontja a vezetők és a vezetettek viszonya. A da­rab azt mondja el, hogy a saját elméleteikbe belebo­nyolódó-zavarodó értelmisé­giek hogyan szakadnak el fokozatosan a tényleges va­lóságtól, az értelemtől és végül a néptől is, amely csak a realitás törvényei szerint képes .élni, A l'alun játszódó történet egyik kó­tyagos hőse toronyházakat álmodik a pusztára és a jö­vő képviselőjeként azt akar­ja, azonnal lássanak hozzá felépítésükhöz. A másik, a l'alun ma még sehol sem létező nagyvárosi ártalmak­tól akarja megvédeni a né­pet. és ezért a legegysze­rűbb civilizációs hatások el­len is harcol. A harmadik, egy fiatal bltnik, a teljes tétlenség filozófiáját prédi­kálja. A tanácselnök pedig, akinek mindezekben a zűr­zavaros ügyekben döntenie kellene — rnert az elméletek a komédia bolondos cselek­ményalakítása következté­ben szimpla ideológiából döntést kivánó közösségi üggyé válnak — egyetlen dolgot tart fontosnak, hogy „békesség legyen", s e té­tovaság miatt aztán persze még nagyobb bonyodalom keletkezik. Illyés mindeme ügyekben a realitásnak, azaz a rossz viszonyokból a civilizáció adott lehetőségeinek segítsé­gével kilábalni akaró nép­nek ad igazat, mint ahogyan ezt a szellemet képviseli a Dubai Vilmos rendezte kitű­nő humorú előadás is. Néhol talán erőteljesebb és kont­rasztosabb lehetne a beállí­tás, mindenekelőtt a múlt­hoz ragaszkodó tanár — Győri Emil (ő kapta a Pro Teatro-díjat) játssza —, és a jövő utópisztikusán kép­viselő mérnök — Kézdy György játssza — alakjában. A tétova tanácselnököt Bánffy György mutatta be. A bitnlk szerepét — kitűnő­en — a fiatal Koltai Róbert játszotta, s a tanúr húgának szerepét — ugyancsak ki­tűnően — u remekül komé­diázó Tímár Éva. Kitűnő volt még a diákos humorú kórus, s nagyon tetszett a szerelmes Bús Ka­ti, aki praktikus józanságá­val a megkótyagosodott fér­fiakat végül is kivezeti a bonyodalmakból. Ö. U J

Next

/
Thumbnails
Contents