Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-20 / 67. szám

SZOMBAT, 1971. MÁRCIUS 205 Képviselők és tanácstagok jelölése Makó képviselőjelöltje: dr. Erdei Ferenc Kettős jelölés Csongrádon Tegnap országszerte folytatódtak az országgyűlési képviselő és tanácstagi jelölőgyűlések. Makón, a József Attila Művelődési Központban tartották a Csongrád megyei 15-ös választókerület képviselőjelölő gyűlését. Közel 700-an jöttek össze. A választókerület lakói ismét dr. Erdei Ferencet, a város szülöttét, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárát jelölték országgyűlési képviselőnek. Dr. Erdei Ferenc sajnálatos betegsége miatt nem vehetett részt a jelölőgyűlésen. Ezért a választópolgárok táviratban közölték döntésüket dr. Erdei Ferenccel. Csongrádon élénk érdeklődéssel folytatódott a vita arról, hogy ki legyen a város képviselőjelöltje. Tegnap délután tartották meg a második kép viselő jelölő gyűlést, a Tisza Tsz nagyréti központjában. Lovas István, a népfront városi elnöke megnyitójában megállapította: ezt a második gyűlést a választók érdeklődése és jogos kívánsága alapján hívták össze. A korábban a csongrádi művelődési házban tartott gyűlésre ugyanis a csongrádi választóknak csak egy kis része fért be,, s így nem kaptak megfelelő képviseletet a téesz tagjai. Ezért törvényes jogával élve a népfront városi elnöksége, új gyűlés megtartását határozta el. A nagyréti jelölőgyülés igazolta a döntés helyességét, mert zsúfolásig megtelt a téeszközpont nagyterme, sőt sokan kívül maradtak. A gyűlés Csongrád képviselőjének jelölte Balogh Lászlót, aki nyolcévi képviselőmunkájával jelentősen segítette Csongrád fejlődését. A gyűlés végül nyílt szavazással fejezte ki álláspontját. Ennek megfelelően a március 16-i és a tegnapi szavazás alapjón Balogh László és Rév István megkapta a jelöléshez szükséges szavazatok egyharmadát, így Csongrád képviselőjelöltjei: Balogh László és Rév István. „Ö legyen ismét tanácstagunk" Ezen a tavaszias délutánon a Tisza-part csöndjét fiatal lányok jókedvű trécselése veri fel. A szalámigyár kultúrtermének bejárata előtt fiatalemberek fogadjók őket és a többi ideérkezőt. Amikor az elnökség helyet foglal a feldíszített asztal mellett, összesúgnak az emberek: „Ö a tanácstag, az az alacsonyabb, őszülő hajú". Kovács István, a jelölőgyűlés elnöke őt, Nyilasi Pétert kéri fel a beszámoló megtartósára. Az egyik sorban a két idős asszony mellett hosszú hajú fiúk szívják a cigarettát Mögöttük ülő társuk gyufát kér, de a halk sziszegést nem hallják meg. Az előadó szavait figyelik. Épp az új szegedi híd építéséről beszél. A beszámoló után elhangzik a 41-es körzet tanácstagjelöltjének neve: Nyilasi Péter. Horváth Imre egyetért a Hazafias Népfront jelöléséveL „Nyilasi Pétert gyerekkora óta ismerem. Iskolatársak voltunk. Részt vett a munkásmozgalomban, fiatal kora óta párttag. 1952 óta igazgatója a PIÉRT szegedi kirendeltségének. 1956 óta tanácstag, tehát már három ciklusban választotta meg a lakosság. Ez is azt bizonyítja, hogy munkájával mindannyian elégedettek voltunk. Javaslom, jelöljük megint Nyilasi Pétert, ő legyen ismét tanácstagunk". A közben zsúfolásig megtelt teremben egyetértésre talál Horváth Imre javaslata. Simon István, a szalámigyár párttitkára is csak dicsérő szavakat tud mondani. „Javaslom Nyilasi Péter jelölését és egyben arra kérem, hogy a majdani új hídépítés idején a környéken lakók érdekeit is képviselje". S végül: mindenki egyetért a Hazafias Népfront jelölésével. Diákházasok Tegnapi jelölések A-z országgyűlési képviselők és a tanácstagok jelölése március 15-én kezdődött el a jelölőgyűléseken, és március 26-án ér véget. A tegnapi nappal tehát félidőhöz érkeztünk. Szeged négy országgyűlési választókerületéből háromban állítottak edBudapost: fi Varsói Szerződés tagállamai hadseregei vezérkari főnökeinek értekezlete Az egyesített fegyveres erők főparancsnoksága tervének megfelelően 1971. március 15—19. között Budapesten, a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek vezérkari főnökei értekezletet tartottak. Az értekezletet Stemenko hadseregtábornok, az egyesitett fegyveres erők törzsfőnöke vezette. Az értekezleten az egyesitett fegyveres erők harckészülsége további növelésével kapcsolatos kérdéseket tárgyalták meg. A résztvevők megtekintették a magyar néphadsereg csapatainak és törzseinek gyakorlatait, valamint foglalkozásait. dig jelöltet, a szegedi járás mind a négy országgyűlési választókerületének van már jelöltje. A szegedi 125. tanácstagi választókerület közül 72-ben tartották meg a jelölőgyűlést. A pénteken megtartott tanácstagjelölő gyűlések során a 8-as számú választókerületben dr. Falu Györgyöt, a 21-esben Gyimesi Józsefet, a 13-asban dr. Szalai Lászlót, a 9-esben dr. Kulka Frigyest, a 26-osban Heim Jánost, a 44-esben Takács Jánost, a 48-asban Tóth Andrást, a 69-esben Palatinusz Dezsőnét, a 90-esben Imre Antalnét és dr. Czene Mihályt, a 92-esben Sztanics Bélát, a 60-asban Kiss Sándornét és Kopasz Margitot, a 76-osban Sz. Simon Istvánt, a 82-esben Bakacsi Jánost, a 105-ösben Varga Lajost és Bors Istvánt, a 108-asban Harangozó Lászlónét, a 112esben Elek Györgyöt jelölték városi tanácstagnak. ÉRDEKELTEK FAGGATASA Szakszervezetek kongresszusa Tegnap több szakszervezet kongresszusa kezdődött. A Vasas-székház dísztermében kezdte munkáját a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének XXIII. kongresszusa. Apró József megbízott főtitkár egészítette ki a szakszervezet Központi Vezetőségének írásos jelentését. Az ÉDOSZ-székházban a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének kongresszusa kezdődött. Az írásos beszámolót Kamarás Mihályné titkár egészítette ki. A SZOT-főiskola épületében a Pedagógusok Szakszervezetének IX. kongreszszusa kezdődött. Péter Ernő főtitkár terjesztette elő a szaksezrvezet utóbbi négyesztendős tevékenységéről szóló beszámolót. Elhunyt Erdélyi Károly A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mély megrendüléssel és fájdalommal tudatja, hogy Erdélyi Károly elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője, hosszan tartó, súlyos betegség után. tragikus körülmények között elhunyt. Erdélyi Károly elvtárs temetése folyó hó 24-én. szerdán délután 2 órakor lesz a Mező Imre úti (Kerepesi) temető munkásmozgalmi panteonjában. Családtagjai, elvtársai, munkatársai, barátai és tisztelői fél kettőtől róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Erdélyi Károly személyében a párt felszabadulás utáni harcosainak egyik legkiválóbbját vesztette el. Igen nagy műveltségű történész, oroszul és angolul kitűnően beszélő és más nyelveket is tudó, magas képzettségű marxista—leninista, önzetlen, odaadó pártmunkás volt, akit munkatársai, elvtársai kiváló emberi tulajdonságai •őrt, munkaszeretetéért őszintén szerették és nagyrabecsültek. A kiváló kommunista 1928ban született Türkevén, szegényparasztcsalád negyedik gyermekeként. Több magas kitüntetés tulajdonosa volt. Egyebek között 1955-ben a Szocialista Munkáért Érdeméremmel, 1957-ben a Szabadság Érdemrend ezüst fokozatával, 1960-ban pedig a Munka Érdemrenddel tüntettek ki. A gyűrűsujjakon gyűrűk. Bolti csillogású, meg sápadtabbra kopott, meg már egészen kihűlt fényű aranykarikák: még új vendégei, már megszokott társai, vagy hétszámra észre sem vett díszei az egésznapos tollvezetésben, könyvlapforgatásban megfáradt kezeknek. Tüzük s viselésük ideje szerint tehát nagyon különböznek a házasságnak e hagyományos jelvényei. Egy dologban viszont nagyon is egyformák: hamarabb találtak gazdára, mintsem azt helyesnek találták volna a szülök és a hivatalok. Diákházasokról beszélek. Egyetemista meg főiskolás feleségekről, férjekről. „ Hogy hány olyan fiatal él, s tanul Szegeden, aki jegygyűrűs kézzel szeretné majd évek múlva átvenni diplomáját? A nagydiókoknak e csoportjáról nem készült statisztika, csak mendemondák vannak; olyan híresztelések, amelyek szerint soha nem járt még előadásra, nem üldögélt még szemináriumon ennyi házas. Vagyishogy egy el nem hallgatható jelenségről van szó! Hogy miért ugrott meg a végzés előtt egybekelő diákok száma? Híjával az alapos és tudományos felméréseknek, csak találgatni lehet. Eltűnődni mindazon, amit manapság a fiatalok korábbi éréséről hall az ember, meg azon, ami a szellemi nagykorúság — az „önállósulási vágy kiélésének" — témakörében itt-ott olvasható. És hót kérdezősködni is lehet. Kifaggatni néhány „érdekelt" párt: miért vágtak neki a közös életnek, s ha már nekivágtak, megéri-e, megérte-e? Szeged legfiatalabb egyetemista házaspárja minden bizonnyal Hrabovszky Róbert és felesége. Az elmúlt évben érettségiztek együtt Békéscsabán, s még az elmúlt évben esküdtek meg, miután mindketten sikerrel felvételiztek a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. „Színesen" fogalmazva: kamaszférj, kamaszfeleség. Hogy ők miért esküdtek össze? Együtt nőttek fel, egy padban ültek a gimnáziumi évek alatt, együtt tanultak, együtt tanulnak — együtt is akarnak élni. A szülők? Persze, hogy voltak fenntartásaik, persze, hogy aggódtak, aggódnak, de hát — szólnak az ellenérvek — ez a házasság vé• gul is kettőjük, ugye. G*»k rajtuk áll, hogy miképpen alakul majd kapcsolatuk. Különben — mondják — szerencsések: mindkettőjük csalódja rendszeresen tudja segíteni őket, s így „futja" az ezerkétszáz forintos albérleti szobára meg arra, hogy hónapról hónapra, amúgy diákmód, megéljenek. Mondhatni tehát, hogy Hrabovszkyék kettőse számára továbbra is simának, egyenesnek ígérkezik az út... Míg ellenben a negyedéves medikus Dankó Miklós és felesége, a szintén negyedéves gyógyszerészhallgató-nő számára már jóval több gondot hozott az eddig közösen eltöltött idő. Az ő házasságuk akár a korai diákfrigyek tipikus — mértékkel fogalmazva is: elgondolkodtató — példájának számit. Megesküdvén, továbbra is régi kollégiumukban maradtak, — egyikük a második, másikuk a harmadik emeleten — továbbra is az a szerény szülői apanázs segíti őket, mint azelőtt, s ösztöndíjuk összege sem alakul másként mint esküvőjük előtt. Igen, ez a körülmény az, amit leginkább sérelmeznek. Vagyis az, hogy házasság ide, házasság oda, továbbra is változatlanok maradnak a kire-kire rászabott kategóriák, amelyek szerint manapság ösztöndijat kap, kollégiumi dijat, menzaköltséget fizet az egyetemista meg a föiskolásl A helyeselt, nem helyeselt házasság megkötése után ugyanis akár „marad" a szülői támogatás, akár nem, a kategóriák megállapitói az eredeti jogálláshoz igazodnak. Mintha nem is történt volna semmi... Mig ellenben a MÁV egészen másként ítéli meg a diákfrigyeket! Az egybekelés után tüstént bevonják a féláru utazási igazolványt, hiszen házaspárrá alakulva eredendően új elbírálás alá esnek a diákfeleségek és a diákférjek! Ahhoz viszont, hogy milyen sors vár az olyan egyetemista és főiskolás házaspárokra, akik egy gyerek világrahozását, nevelését is vállalják, egy neve elhallgatását kérő egyetemista szolgáltatott nagyon furcsa adatokat. Az, hogy kicsijük megszületvén 900 forintos — egyébként egy magányos embernek is kicsi — albérleti szobába kényszerültek, még hagyján! Ám az, hogy minden rászoruló apróságnak kijáró anyatejet csak teljes áron utalták ki nekik, már komolyan aggasztani kezdte őket. Attól pedig, hogy rájöttek: az SZTK kedvezményes szolgáltatásai az ő gyerekükre egyáltalán nem vonatkoznak, nagyon megkeseredett a születés okozta öröm. Hogy ez utóbbi ügyben miként hangzott, s hangzik a magyarázat? A diákszülő nem dolgozó szülő; nincs semmi ok tehát, hogy az SZTK a tőlük származó gyereknek is „járjon". Szóval így íelelgetnek egymásnak az egyetemista, főiskolás férjek. feleségek, apák, anyák életét igazgató szabályok... S ha így — össze nem egyeztetve, ellentmondásokkal tele — felelgetnek, abból semmi egyéb nem látszik. minthogy a diákházasságok a „nemkívánatos" kategóriákba soroltattak be. Szó se róla — mondják az ügyben megfaggatott pórokkal együtt a témát igen jól ismerő ifjúsági vezetők —. nem is lenne jó vége annak. ha mindenféle „pozitív" döntésekkel a diplomaszerzés előtti nősüléseket, férjhezmenéseket segítenék. Az viszont joggal vethető fel, hogy a — legtöbb esetben kellő felelősséggel és meggondoltan — egybekelt nagydiákok számára is legalább annyit nyújtsanak, mint a házastárs nélkül tanuló hallgatóknak. Nem többet, de legalább annyit! Az a bizonyos SZTK-história meg egyenesen érthetétlen, hiszen Magyarországon manapság aligha lehet fontosabb, mint egy közénk született kicsi gyerek. Még talán akkor is, ha az édesapa-édesanya egyelőre — tanul. LEGALÁBB ANNYIT Házaspárok kollégiuma? Pótösztöndij a jegygyűrüs egyetemistáknak, főiskolásoknak? Nagyon sokóra megvalósítható ez a „felsőoktatási" álom! Többet kérni tehát most nem is lehet, csak annyit, hogy illendő terminusoknál korábban társat választók megváltozott helyzetét sehol se kézlegyintéssel ítéljék meg, hanem valamivel figyelmesebben, embersége sebben. Legalább úgy ti kintsenek rájuk, mint azokra, akiknek csupán későbbi terve a párválasztás. Akácz László i