Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

io VASÁRNAP, 1971. FEBRUÁR 14. Szávay István Csonkok Pi°amaes NEM ERŐSZAK AZ ALBÉRLET! Vendégszerető nemzetnek Is­mernek bennünket A külföldiek. De szeretjük-e azokat akik al­bérlőként „vendégeskednek" ná­lunk két hónapig, egy vagy ket évig? Nehéz kerdee, s nem is a szereteten van a hangsúly, ha­nem a tisztességen. Akinek egyelőre nincs lakása Szegeden, az bizony nyakába ve­heti a várost hogy megfelelő al­bérletet találjon. A vadászat a Széchenyi téren kezdődik, aliol a zöldre festett épület kirakatában a kishirdetések igazítják el a böngészőt Vagy a Délmagyar szerdai, szombati, vasárnapi ap­róhirdetései is ideiglenes otthon­nal kecsegtetnek. A gyakorlott albérlők már tudják, hogy csak az aznap kitűzött illetve megje­lent címekre érdemes ellátogatni, mert nagyon kapós az albérlet Miért? Kevés a kollégiumi férő­hely, nincs még elég pénz a szö­vetkezeti 1 alvásra, az igény elbí­rálása még késik ... stb. Érdemes néhány hirdetett (majdnem azt írtam, hogy hírhe­dett) albérletet megtekinteni, a bérleti díjakról érdeklődni, a tulajdonosak természetrajzát fel­vázolni. Emeletes új ház magasodik a Rózsa utcában, a földszinten a garázs, s a két személynők hir­detett helyiség, amelynek eredeti redeltetése talán mosókonyha. A ház ura töpreng: — Házaspárnak, ml a biztosí­ték arra, hogy nem maradnak itt? Félelme jogos, hisz manap­ság úgy beszélnek a fiatal háza­sokról. hogy beérik egy ilyen félreeső „otthonnal" is, sőt még fizetnek is érte 600 forintot A komfortot a garázs vízcsapja Je­lenti, hát érdemes innen elmen­ni? De félre a gúnyos hanggal, mert a Bihari utcában azért ta­lálni egy szép kis garzont Csak a szomszéd nyújt felvilágosítást közben tetőtől-talpig végigmér, talán a zsebembe is belelát. — Nem itt lakik a tulajdonos, vasárnap érdeklődjön, álékor itt lesz. Havi 2500-at (!) kéir, plusz a .rezsi... Ügy tudom, hogy már ketten is alkudoznak a lakásra. A Liszt utca nincs messze, délutáni álmából csöngetem fel a borostás öregembert. Igen, ki­adná házaspárnak is a szobát. Öreg ő már, nem sokat zavar... Már úgy érti, hogy az egyetlen szobájába akarju befogadni az ifjú párt Vagy két munkásíiút Nem rózsásabb a helyzet az Ilona utcában sem, ahol egy ra­vasz tekintetű özveggyel kezdek alkudozni: — Négyszázat fizetnék, hisz a fűtés és a világítás is engem terhelne, nos? — Mit képzel maga, én nem alkudozom, 550, egy fillérrel sem kevesebb. A helyszín egyébként egy ételszagé nyánkonyha két vasággyal, lavórral, rozzant szekrénnyel, téglázott „padlóval". Egy fiatal szakmunkás kijelen­tette, hogy többet keresne három helyiséggel, mint a szakmájával. Nagyon el volt keseredve, hogy két hónapja nem talált egy meg­felelő szobát ö albérletben la­kik, de nem viheti oda a fele­séget, az anyósáék pedig heten szoronganak egy kis lakáéban. Egyszer felcsillant már a re­mény: Üjszegeden hirdettek egy kis nyaralót. A helyszínre érve egy fabódéba invitálták a házi­ak: ez a nyaraló. Elkísérem az Árva utcába. Üj épület az udva­ron, csak a nagymama tájékoz­tat bennünket: — Hát, két helyiség van a kis házban, a nyáron építették. Milyen célra? Hát albérletbe ad­juk kl, valamiből segíteni kell az unokát Ugyanebben az utcában: a gangból van elkerítve a jövendő albérlőt váró ablaktalan kamra. Fintoromra a ház asszonya meg­fogalmazza szentenciáját: — Nem erőszak az albérlet! Milyen igaza van! Csakhogy az albérleti jogviszonynak kél ala­nya van! Kiadni sem erőszak. Még azt a Szél utcai volt kam­rát sem. amelyet a tulajdonos „gyermektelen egyetemista há­zaspárnak" ajánlott Talán éppen azért egyetemistáknak, mert volt benne egy kimustrált íróasztal is? Aligha! Sokká! inkább a pénzért fogott a kezébe mesae­lőt, s tüntette el a mellékhelyi­ség árulkodó jegyeit És hány ilyen van még Szege­den! Nem egyszeri kalandozásom benyomásait írom le, hanem többszöri próbálkozás szomorú élményeit Hogy ezek nem tipikus ese­tek? Jó lenne remélni! De míg hirdetésről hirdetésre ilyennel találkozni, addig nehéz megfo­galmazni azt, hogy az albérlők helyzete — legyen az egyedül, vagy ne adj isten, családjával — kielégítő. Sorolni lehetne még a tulajdo­nosi hatalmasság hasonló rafiné­riáit, a megszorult helyzetben levők kihasználását. Hisz mi más vezeti például azt a háztulajdo­nost, aki egyik szobáját úgy adja ki, hogy két évre előre (!) kéri a havi nyolcszáz forintos bért Üres szobáért! Hát a híres „vendégszeretet" csak a külhoniak élvezhetik? Az egy fedél alá kényszerülők pedig fizessenek, tartsák el a házi né­nit, a házi urat? Természetesen fizessenek, de ne lakószobának nem nevezhető helyiségekért! Arról nem beszélve, hogy a bé­reket a tulajdonos diktálja, s ha az albérlő a jogszerűségre hivat­kozik, akkor sajnálkozó a vá­lasz: „Kérem, nem erőszak ez, majd jön más, aki elfogadja a teltételeimet* Pilinszky János lü JTJTTANAK Aztán: semmi. Aztán: a bő. Aztán: semmi megint Aztán: a hó és a gyerekkor. Aztán: semmi (megint (megint). Aztán: a hő. a gyerekkor, (a szerelem. Aztán: kutyák ((a legmagányosabbak), és verebek (az Igazán [veszendők). Es azután: Te. (Es teutánad valóban nincs (semmi). Somogyi Károlyné TUDOMÁNY ÉS GYAKORLAT is, igen nagy törekvés az új el­járások, technológiák gyakorlat­ba való átültetesének lerövidí­tésé. Korábban tíz-tizenot év is kellett ahhoz, hogy egy-egj új eljárás általánossá, elterjedtté váljon. Ma már néhány év is elegendő. Közvetlen kapcsolat alakul kl a tudomány fellegvárai és a ter­melőgazdaságok között. Néhány szerény szám is árulkodik erról. A Délalföldi Mezőgazdasagi Ki­serleti Intézet — Gabonater­mesztési Kutatási Központ — 1968-ban 1 millió 171 ezer forin­tot, 1969-ben 2 millió 096 ezer fo­rintot kapott a szerződéses mun­kák díjbevételeként. A Hódme­zővásárhelyi Felsőfokú Techni­kum 1968-ban 5150 forintot, 1969­ben pedig 87 ezer 128 lorintot. Ez egyben mutatja azt is, hogy itt még igen szerény e törekvés. A szerződések formai és tartalmi szempontból az elmúlt három esztendő alatt sokat csiszolódtak, de meg van bőven finomítani­való. A szerződéses vállalások té­maja általában egybe esik a ku­tatási tevékenységgel. A Délal­földi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet a tájban a környező üze­mekkel még a szerződéses kap­csolatok megteremtése előtt már kontaktust alakított ki, így talaj­térkép-készités, az üzemek táv­lati fejlesztési tervének készítése stb. Ebből alakult ki aztán a gyümölcsöző, szerződéses kapcso­lat, amikor is papíron határozzák meg mind a kutató tevékenysé­gét, mind pedig azt, hogy egy­egy termelőszövetkezet mivel ho­norálja a szakmai tanácsokat. A talajtani kutatás nagy hagyomá­nyokkal rendelkezik az intézet­nél, előbb a szikes gyepek javí­tásaban, később pedig a homoki gyeptelepítésben szép eredmé­nyeket értek el A technikumnál niár egészen más jelleget talál­hatunk, mivel az oktatás alap­vető iránya az állattenyésztési szaktechnikusok képzése, ez tük­röződik a szerződesekben is, ab­ban a tevékenységben, amit a környező üzemeknek nyújthat. A kezdeti időszakban csak takar­mányvizsgálattal, illetve talaj­erő-utánpótlásl szaktanácsadással állt rendelkezésre a technikum, de tavaly már üzemfejlesztési tervkészítést és a szarvasmarha­tartás technológiájával összefüg­gő szakmai tanácsokat is vállalt. Nyilvánvaló az is, hogy szere­püknél. múltjuknál fogva az in­tézetnél a szaktanácsadásnak na­gyobb hagyományai vannak, a személyi és a tárgyi feltételek jobban rendelkezésre állnak. A szerződésekben az agrotechnikai szakvéleménytől kezdve nz ága­zati szaktanácsadásig (lucerna, kukorica, gyep) üzemfej lesztési terv, hagyma-növényvédelem, ta­karmány vizsgálatok, szarvasmar­ha-hizlalás technológiája, gyep­telepités, komplex fejlesztési tervkészítés stb., a segítségadás megtalálható. Igaz, nem minden esetben mérhető forinttal a tudo­mány beáramlása a gyakorlatba. Például az üzemfejlesztési tervek készítésénél. Ezek társadalmi haszna nem mutatható még ki. A megvalósításuk időt igényel, és propagandisztikus hatást sem könnyű velük elérni. Ezért is ta­lán az, hogy a megrendelések nem szaporodnak. Vitathatatlan azonban, hogy a szaktanácsadással kapcsolatos megbízások minden esetben a terméseredmények növelését szol­gálják. A szerződések ezt rögzí­tik is; magasabb terméseredmé­nyek elérése esetén mivel tarto­zik, mit fizet a termelőüzem, gazdaság a kutatásnak, a tudo­mánynak. Az eddigi gyakorlat szerint ebbe a tevékenységbe a már korábban kipróbált és be­vált, kikísérletezett eredménye­ket vonják be. Mindenképpen hasznos a szak­tanácsadói szei"vek és termelő­üzemek kapcsolatát tovább szé­lesíteni, hogy a tudomány ered­ményeit nagyobb vertikumban és még gyorsabban hasznosíthassák. Igaz, akad finomítanivaló a szer­ződésekben, e kapcsolatban, de kétségtelen, hogy a kutatás ered­ményei többszörösen megtérül­nek a termelésben, és valamire­való mezőgazdaság, valamirevaló gazda közösség nem nélkülözheti az elméletet. A tudomány és a gyakorlat egysége csak jó ered­ményeket hozhat. L. Sz. M. Ki ne emlékeznék a világhírű magyar bánkúti búzára és kuko­ricára? Annak idején a főher­cegi birtokon, később az azon megalakult Délalföldi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet telepén szaporították jó ideig a vetőma­got A magyar búza, a bánkúti bejarta a világot, és szívesen vá­sárolták. S íme, mara csak mu­tatószám, elvétve talalunk olyan mezőgazdasági üzemet hazánk­ban, ahol ezt termesztenék. Ki­szorították az intenzív, irigy ter­mőképességű külföldi búzafaj­ták, a korábbi esztendőben az olasz fajták, Autonomia. San Pastore, a szovjet Szkoroszpelka, Bezosztája. Pár esztendő leforgá­sa alatt nálunk egyeduralkodóvá lett az utóbbi. A békési tájban, a Bánkúti Ál­lami Gazdaság, ahol a híres bán­kúti búzával és kukoricával fog­lalkoztak, mára profilváltozásra kényszerül, és a régi hagyomá­nyokat akkor folytathatják leg­jobban, legokosabban, ha a ter­melésszerkezetet az állattenyész­tés felé billentik. íme, két évti­zed alatt milyet változott a világ. Jól emlékszünk még a külön­böző kukoricafajtákrs is, a kis­paraszti módszerekre. Hol van­nak ezek is. A nagy termőképes­ségű hibridek — magyarok cs jugoszláv hibridek — a magas tószámú termesztés vált gyakor­lattá. Ügy szintén a gépesítésben, a valamikori termelőeszközök, gé­pek szinte máról holnapra kiese, relődtek, alkalmazkodtak a nagy­üzemi követelményekhez, egy modernebb termelési kultúrához, gazdálkodáshoz. A növényvéde­lemről, a kémiai szerekről akár ne is szóljunk, hiszen mezőgaz­dasági mérnöknek is éppen elég gondot okoz ezeknek szaporodá­sát figyelemmel kísérni. Kétségtelen viszont, hogy mindez a tudomány alkalmazása. Dél-Magyarországon két nagyobb intézet található, amely képes a tudomány eredményeit a gyakor­latnak „átadni", különböző ta­nácsokkal, szakmai útmutatások­kal segíteni, meggyorsítani a tu­domány alkalmazását a terme­lésben. Egyik, a Délalföldi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézet, a másik pedig a Hódmezővásárhe­lyi Felsőfokú Technikum. Az egész világon, s így hazánkban Magasfeszültség í I

Next

/
Thumbnails
Contents