Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-13 / 37. szám

SZOMBAT, mi. BES4ÖLÁK 13. 3 Hiányzó anyag és alkatrészek Á szegedi kenderfeldolgozó ipar gondjai Nagy bajok forrása lehet, ha egy ipari vállalat nem kap elegendő alkatrészt, anyagot. Már pedig a termelő nagyvállalatok is panaszkodnak. így a szegedi kenderfeldolgozó ipar is. A szövödék legfontosabb alapanyaga a fonal. Szerencsére itt nem volt különösebb fennakadás, a külföldi szállítmányok is időben megérkeztek. A hazai fonodák viszont már nem voltak olyan pontosak, csúsztak a szállítási határidők, s ami legnagyobb baj volt, éppen azokból a fonalakból hiányzott. amelyeket legnagyobb mennyiségben használnak. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat ebben az esztendőben már kikerüli az importbeszerzés útján a feleslegesnek tűnő készletező vállalatot. és közvetlenül a HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalattól szerzi be juta- és rostszükségleteit. A bajok azonban nem elsősorban a nyersanyagellátás területén jelentkeznek, hanem az egyéb anyagoknál és alkatrészeknél. Az ú^szegedi szövőgyárban panaszkodnak, hogy nem jó az ellátás az impregnálásnál használt Emol vegyszerből. A dőntS hányadban szovjet exportot érintő ponyva impregnálásához évente mintegy ezer tonna vegyszert használnak fel, s ez az országban csak a budapesti Egyesült Vegyiműveknél kapható. A szegedi kenderfeldolgozó ipar Emol-szűkséglete a vegyiművek évi kapacitásának <-Emol-gyártásban) egyharmadát jelenti. A vegyiüzem különféle okokra hivatkozva állandóan elmarad a szállítással. A termelés folytonosságát viszont biztosítani kell, ezért a szegedi vállalat saját kocsijait „zavarja fel" Budapestre, hogy kis tételekkel legalább segítsen a gondokon. Ez volt a múlt, de sajnos a jövő még rosszabbnak ígérkezik. A KSZV idei rendelése 1100 tonna impregnáló vegyszer. A vegyiművek (talán monopolhelyzetéből fakadóan) kijelentette, hogy csak abban az esetben szállít a szegedi kenderfeldolgozó iparnak Emolt, ha a korábbi 4,70 forint helyett 7 forintot fizet kilogrammjáért. Indoklásuk: hazai csontenyv helyett külföldit használnak a gyártásnál, és drágább lett a hazai parafin is. öntvényanyagokat sem kapnak eleget. A nagyvállalatnak évente 100 tonna körüli az öntvényigénye. Érthető, hogy viszonylag sokfajta és kis súlyú, kis szériájú darabokra van szükségük. Tavaly is csak 80 tonna öntvényt kaptak, eléggé vontatottan, a Szegedi Vasöntödétől. Erre az esztendőre pedig csak a felét ígérik annak, mint amennyit rendeltek. Kopogtattak az ország összes vasöntödéjében, de sikertelenül. A szegedi öntöde arra hivatkozik, hogy nekik a központjuk parancsol, ott határozzák meg, mit és kinek gyártsanak, s így is „udvariasak" voltak, hogy 50 tonnát elvállaltak a kenderfeldolgozó iparnak. Talán segít az orosr házi öntöde? Lehet, bár sokkal ésszerűbb lenne, ha a helyi szükségletet helyben tudnák kielégíteni. Tavaszodik a földeken Szántanak a határban — Csiráztatfák a burgonyát, metszik a fákat A belvizektől megszabadult homokföldeken megkezdődtek a tavasz közeledtét jelző mezőgazdasági munkák. A szegedi járásban több helyen kivonultak a határba a traktorok. Sándor Tibor, a forráskúti Haladás Termelőszövetkezet elnöke arról tájékoztatott, hogy már teljes üzemmel dolgoznak. Tucatnyi gumikerekes traktorral szántanak, illetve vontatják a műtrágyaszóró gépeket a forráskút: és az üllési határban. Sok embert foglalkoztat a burgonyprizmák bontása és csíráztatóládákba rakása. Több mint harmincezer rekeszt töltenek meg vetőgumókkal, és helyeznek el atermálvízzel fűtött üvegházakban. Itt csíráztatják a burgonyát, hogy ha majd kellő mértékben felmelegedett a talaj, kiültethessék a szabadföldbe. Hónak már nyoma sincs a határban, és a belvizek is sokkal kisebb arányban jelentkeztek, mint az elmúlt esztendőben. A télutó kedvező, munkára alkalmas napjait jól hasznosítják a szorgalmas szövetkezeti gazdák. Csongrád megye egyéb vidékein, a kötöttebb talajokon is helyenként megjelentek a traktorok, hogy a tavaszi vetésű növények alá felszántsák még azt a néhány ezer holdat, amely az árvizes időszakban összetömődött, és ősszel még nem tudták megmunkálni. A megyében, a kedvező időt kihasználva, sok helyen megkezdték a gyümölcsfák metszését. Legtöbben B Duna—Trsza köz: homokvidéken, a híres szatymazi őszibaracktermő tájkörzetben dolgoznak. Még a tavasz beköszönte előtt körülbelül 1 500 000 őszibarackfát „kozmetikáznak". Népes brigádok tevékenykednek az almáskertekben is. Csongrád megyében csupán a közös gazdaságok 2200 holdon termelnek almát és 1500 holdon őszibarackot. T. B. A vállalat egyik jelentésében olvasható: „A még mindig eléggé elavult gépparkunk mellett a fonó- és szövőgépek alkatrészeinek utánpótlása igen komoly gondokat okoz, gyakran vezet gépállásokhoz..." Az újszegedi gyárban is jelentős mennyiségű szovjet textilgépet láthatunk, de, sajnos, nincs azokhoz sem pótalkatrész, illetve, ha kapnak is, körülbelül 3 esztendő telik el a megrendeléstől a teljesítésig. Segítene a helyzeten, ha a szovjet TEKMAS vállalat hazánkban gépalkatrész-lerakatot létesítene. Még nagyobb gondot jelent a kenderfeldolgozó iparnak a KAEV (Könnyűipari Alkatrészellátó Vállalat) monopolhelyzete a belföldi fonó- és szövőgépek alkatrészellátásában. A szállító vállalat a fonó- és szövőgépek fa alkatrészeinek (facséve, vetélő, faorsó stb.) megrendelőinél arra hivatkozik, hogy nincs elegendő létszáma, hiányzik számos importanyaga, budapesti telepét vidékre helyezték, s ezért nem vállalja a megrendelést például a Picanol-gépeknél nélkülözhetetlen vetélőkre, s a jutagépnél használatos automata vetélőkre. Nyíltan is megmondják, hogy például a szálvezető szemet és a jutavetélő csúcsát nem gyártják, mert számukra nem kifizetődő. Hasonló a helyzet a fémből készült fonó- és szövőalkatrészeknél is. Nem gyártanak többek között — gazdaságtalanságra hivatkozva — acélnyüstöt, amelyből a szegedi vállalatnak évente 200 ezer darab kellene. Ha külföldről hoznák be, akkor kétszer annyiba kerülne. Ne soroljuk tovább a példákat, mert a fentiekből világosan kitűnik, hogy milyen nagy baj van belőle, ha hiányzik valamilyen kis alkatrész. A láncolat sokrétű és hosszú. A gyártó vállalatok gondoljanak arra is, hogy mennyire megkeserítik egyegy üzem, vagy egész iparág életét azzal, hogy „filléres" cikkeket nem készítenek el időre, vagy egyáltalán. Az árak emelése pedig nem lehet kivezető út, hiszen az tovább gyűrűzik, végigsöpör mindenütt. S aki monopolhelyzetben van, az éljen a lehetőségével, de ne éljen vele vissza. G. I. • Mindenki megöregszik Zöld borítékok. Szerződések, végrendeletek. Aki íratta, a végső dátumra számolgatott, a Semmi kerítésén keresi a kaput. Jogász fogalmazta adok-kapok viszony, amit nagyon egyszerűen is össze lehet foglalni: magamra maradtam öregségemre. Se nem vidám, se nem szomorú dolog ez, olyan, mint maga az élet. Az idős magányos embernek lakása vagy háza van, de rokona, eltartója nincs. Sok fiatal családnak meg lakás nem jutott: eltart valakit a hajlékért. Ez az alapképlet. De számtalan variációja van. Egy anya nagyobbik fiával kötött eltartási szerződést egy kis vályogházért. A ház meglehetősen csekély értékű. A fiainak enélkiil is el kellene tartaniuk szülőanyjukat. A házat mindenhogy örökölnék. Igaz, ketten. Családi viszályt szimatolnék. hiszen az anya nem is annál a fiánál lakik, amelyikkel eltartási szerződést kötött, mert ott nem érzi jól magát. A másik családnál él. — Nem gondoskodtak rólam. Ez a menyem pedig mos rám, ételt ad. Pedig alig tudok én már valamit is segíteni, beteges vagyok. — Szerződés nélkül nem gondoskodtak volna magáról a fiai? — Ki tudja. Így véltem jónak. — De hisz' nem is azoknál lakik! S most a tényleges eltartója semmit sem örököl? — Már bontjuk a szerződést a nagyobbik fiammal. Biztonságot akart. Papírt arról, hogy kötelessége a fiának gondoskodni róla. Most a másiktól is írásban kéri az ígéretet. Egy idős ember az unoMunkásőreink példásan helytállnak a szolgálatban, a termelőmunkában Az egységgyűlések tapasztalatai Országszerte lezajlottak a munkásöregysegek ünnepélyes gyűlései. Ezek főbb tapasztalatairól tájékoztatott Gáti József, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese. — Testületünk életének e jelentős eseményein az egységparancsnokok számot adtak arról, hogyan teljesítették a munkásőrök esküben vállalt kötelezettségeiket az elmúlt esztendőben. A mérleg alapvetően pozitív. Egybehangzó a vélemény, hogy a munkásőrség ütőképes, magas harci értékű fegyveres testületté vált. Tagjai a kiképzési és a szolgálati feladatokat fegyelmezetten. áldozatkészen és szakszerűen teljesítik. Példásan helytállnak a termelő munkában is. amivel egyre inkább kivívják dolgozótársaik elismerését, jelentősen hozzájárulnak a testület nagyobb megbecsüléséhez. Az egységgyűléseken elhangzott beszámolókból az is kitűnt, hogy a munkásőrök mindenkor készen állnak feladataik teljesítésére, pihenő idejüket is feláldozzák ha a szolgálat úgy kívánja, •öntudatosan teljesítik kötelezettségeiket, önként vafiah partmegörzatasukat a m®káshatalom. a nép. a szocialista haza érdekében. Mindenütt megtalálhatók, ahol lelkes, tevékeny emberekre van szükség. Szocialista típusú emberek, akiknek többsége tagja a szocialista brigádoknak. s környezetükben, magánéletükben, egyaránt a szocialista közösségi szellem formálói. — Derekasan kiveszik részüket munkásőreink a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények megelőzésében. illetve azok felderítésében. Vigyáznak a nép vagyonára. Ennek is szerepe van a fegyveres testület tagjait övező fokozódó megbecsülésben. Az idei egységgyülések is tények. adatok egész sorával bizonyították, hogy a munkásőrök komolyan veszik pártmegbízatásukat. A foglalkozásokon csaknem teljes számú a megjelenés. csak súlyos betegség, vagy halaszthatatlan elfoglaltság miatt fordul elő távolmaradás. A szolgálat ellátásánál szilárdult a fegyelem. erősödött a kolektívák erkölcsi, politikai egysége. A munkásőrök élen járnak a társadalmi segítségnyújtásban felkarolják a különböző okok miatt nehéz helyzetbe kenuk csaladokat. kájával akar eltartási szerződést kötni. A fiai megtorpedózták: az örökség kell, a bajlódás nem. Azt nem vállalták. — Csak azt akartam, hogy kis házamért eltartson valaki. Hogy legyen, aki ételt ad; ha beteg vagyok, ápol. Hogy ne legyek egyedül, valaki nyissa rám néha az ajtót. Ezt foglalják szerződésbe a tanács előtt, ezt ellenőrzi a tanács évente kétszer. A II. kerületi tanács igazgatási osztálya például jelenleg 154 tartási vagy életjáradékfizetési szerződést kötött idős ember sorsát kíséri figyelemmel. Dr. Czifranics József osztályvezető és Mészáros Mária előadó kedvező tapasztalatokról számol be, alátámasztják azt a feltételezést, hogy a gondoskodást azért meg lehet vásárolni. Igaz, nem pénzért kapható. — A szerződést ügyvéd fogalmazza, minden kérdést jogilag tisztázva, azt is például: mit szólnak az örökösök, hogy az örökség egy részét, vagy az egészet az eltartó kapja majd? A szerződés betartását a tanács ellenőrzi, azzal a ki nem mondott céllal, hogy az öregeket senki ki ne játszhassa. Szerződést csak a bíróság bonthat fel. És mégis: az, hogy jó legyen a megoldás mindkét félnek, csak rajtuk múlhat, nem a paragrafusokon. Lakva ismerik meg egymást azok is, akik szerződést kötnek. Nehéz dolog. A néni, túl a kilencedik évtizeden, élénk, egészséges és panasza van. Az ellátásra? Nem. Takaros a szobája, tiszta a ruha. az ágynemű. Külön neki főzött, diétás ételt kap. Mi hát a baj? — Unatkozom. Tudja, én szeretek beszélgetni. Nyá ron könnyebb, mert kapom magam, átmék szomszédolni. De télen alig tudok kimozdulni. Hoznak nekem mindent, csak nem beszélgetnek velem. Mondja, miért siet mindig mindenki? Maga sem marad még egy kicsit? — és csalódottan sóhajtozik. — Három kicsi gyerekem van. hogyan is érnék én rá beszélgetni? — szabadkozik az asszonyka, akin látszik, hogy bántja ez a panasz. Azt is elmondja, hogy a szülike nemegyszer vigyáz a gyei-ekekre is, a kapcsolat családias. — Mindig rohannak ezek a mai fiatalok. Tudja, amikor én ennyi idős voltam, istenkém, még az első világháború előtt, akkor . — és mondja a történeteket, a fiatalasszony pedig közben odasúgja: a gyerekekhez igen türelmes, még mesélni is szokott nekik. Mint egy jó nagymama. A múltkor meg beteg volt. injekciókát irt az orvos, hát nem azt mondta rá a szülike: engem ne hagyjanak szurkálni, jól vagyok én, minek költenek ilyesmire. Három évig megyolt a család egy idős emberrel, aki pedig beteges, rabiátus ember. Azon vitatkoztak össze, hogy javíttatni kellett a tetőt. A bácsi sajnálja a pusztuló, öreg házat, a fiataloknak meg roncs ca perrae. A civódás új és új veszekedéseket szült. A szerződést felbontotta a bíróság, de a volt eltartók nem tudnak elköltözni. Csapda, amiből csak a megbékülés hozhatna menekvést. De hol a békesség olajága? A szomszédok, a tanács és senki sem tudja már összeszelídíteni őket. A szerződés nem rablánc, mégis azzá válhat és elég nehéz a szemeket elszakítani. Idegeneknek kellene öszszemelegedni és csak akkor sikerül, ha mindkét fél áldozatot hoz. Csak a pénzért, a lakásért, a vagyonért nem lehet szeretni senkit. És legtöbb idős embernek éppen a jó szóra, a szeretetre van szüksége. — Szükségmegoldás volt, hogy tartást vállaltam. Sosem hittem, hogy ez ilyen nehéz lesz. Egy szoba-konyhát kaptunk, de nincs békességünk. A tanácsiak előtt is elismeri a bácsi, hogy mindent megkap, sőt még többet is, mint ami a szerződésben van. de azt vágta a fejünkhöz: kitúrjuk a házából. Mert, hogv a mi szobánk is még az övé, míg él, és akkor van ott. amikor akarja. Mi albérletbe kértük tőle a lakást, ő ajánlotta az egyességet, de nagyon megbántuk. hogy belementünk. A ház düledező. nincs nagy értéke. Negyedik éve tartják a bácsit. Nem mernék rákérdezni, pedig káceníekvő: akkor is elégedetlenek lennének, ha nagyobb vagyont várhatnának. Vagy akkor arányosan nőne a türelem is? Ha feltenném a kérdést, felháborodnának. Pedig — fele sem gonoszság. Elég sokan vélik jó üzletnek. hogv néhány évi eltartásért lakást vagy egyebet örökölnek. Volt rá példa, hogy „lelépést" fizettek eltartónak. Az idős ember megegyezett valakivel — mert az új vállalkozó többet ígért —. felbontották a régi szerződést, s az öt év tartásért 20 ezer forintot visszafizettek. Évről évre több a nyugdíjas. feltehetőleg nő a magányos öregek száma is. Egyelőre a tartási szerződést tartják legjobbnak, hogy ne maradjanak egyedül, hiszen kevés a férőhely a szociális otthonokban, de kevés rekesz van az állam pénztárcájában is, legalább az ne szoruljon rá, akinek valami vagyona van. Ha az emberi jó kapcsolat is kialakul, nincs is hiba. viszont ha nem sikerül összebarátkozni, egyik félnek sem nyereség. Akkor valóban magára marad az idős ember, sót kiszolgáltatják egymást a szerződök a viszály viharainak. Egy dunántúli faluban . a téesz vállalkozott arra, hogy eltartja az öregeket. akik majd ráhagyják a vagyont. Egyelőre ez inkább emberi gesztus, mint valamiféle üzlet. De az ötlet elgondolkoztató. Nem lehetne-e olyan formát találni, hogy az állam legyen az eltartó? Mindenki megörey^rik, se kan meg egyedül is"~maradnak. Sorsuk iránt nem közömbös a társadalom most sem. de bizonyára többet, sokkal többet lehetne értük tenni. E. Szőke Maria