Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-11 / 35. szám

CSÜTÖRTÖK, 1311. FEBRUÁR EL 3 'anacskozolt az országgyűlés vékeny&égük csak akkor lesz jobb és hatékonyabb, ha tel­jesen kibontakozik önkor­mányzati és népképviseleti jellegük. A tanácsrendszer fennállása óta követelmény volt a lakosság bevonása a közügyek intézésébe. A mos­tani törvénytervezet ennek kereteit bővíti és megvalósu­lásának feltételeit is rögzíti. Kiemelte a képviselő: — A tanácstörvény helyes alkalmazásától és annak vég­rehajtásától függ, hogy az adott tanács miképpen tudja kiépíteni tömegkapcsolatait akár a tömegszervezetekkel — elsősorban a Hazafias Népfronttal —, akár a mű­ködési területén tevékeny­kedő gazdálkodó szervekkel és nem utolsósorban a vá­lasztópolgárokkal. A szoros együttműködés és az ebből eredő koordinációs lehetősé­gek kihasználása nélkül egyetlen tanács sem lesz ké­pes a helyben jelentkező sa­játos feladatok megoldására, a bevételi források bővítésé­re, és a lakosság közreműkö­désének megszervezésére. A törvényjavaslat teremt elő­ször lehetőséget arra, hogy a tanácsi munka alkotó ré­szeseivé váljanak azok az emberek is, akik a tanács­nak nem tagjai. Megemlítette a szabálysér­tési bizottságok eredményes működését. Szólt arról is, hogy eddig is a szakemberek —• bár nem mindegyikük volt tanácstag — eredmé­nyesen segítették az állandó bizottságokban az időszerű feladatok megoldását. # NÖVEKVÖ FELADATOK A KÖZSÉGEKBEN Dtalt arra Tóth Szilvesz­terné, a lakosság örömmel vette tudomásul, hogy ügyei intézése miatt nem kell a járási székhelyre utaznia, mert azt első fokon és szak­szerűen a községben is elin­tézik. Az egységes községi szakigazgatási apparátus lét-, rehozásával, azaz az állam­igazgatás egységesítésével to­vábbi feladatok hárulnak a helyi tanácsokra. — Véleményem szerint a feltételek megteremtéséhez tartozik az is — mondotta —, hogy az anyagi és az er­kölcsi feltételeken túl a me­gyei tanács tegye alkalmas­sá a helyi tanácsok szakap­parátusát a feladatok ellátá­sára. Erre azért van szük­ség, hogy a leadandó hatás­körökkel, illetve jogkörökkel élni tudjanak. A nagyobb önállóság, a szélesebb hatás­kör és a nagyobb jogokkal való élés nagyobb felelőssé­get is kíván a helyi taná­csok apparátusaitól. A tanácstörvény-tervezet új vonásait tovább elemezve, helyesléssel szólt arról a képviselő, hogy a jövőben le­hetőség lesz a végrehajtó bi­zottságok érdembeni működ­tetésére. A tanácstörvény­javaslat szerint ugyanis a végrehajtó bizottságok szük­ség szerint, de legalább ha­vonként tartanak ülést. Ez a szabályozás a realitáson ala­pul. Az eddigi kéthetenkénti vb-ülések ugyanis sok for­malitást tartalmaztak. Az amúgy is kis apparátusok egy része szinte mással sem foglalkozott eddig, mint a vb-ülések előkészítésével; így meghívók, javaslatok, előter­jesztések gyártásával, majd a jegyzőkönyvek, a határoza­tok megszövegezésével, az il­letékesekhez való elküldésé­vel stb. Ezzel egyidöben ugyanakkor már a kővetkező vb-ülést kellett előkészíteni. — Az új tanácstörvény le­hetőséget nyújt a tartalmas munkára, és a hozott határo­zatok érdemi végrehajtására — hangsúlyozta a képviselő. (P KONKRÉTAN SZABÁLYOZZÁK A JARASI HIVATALOK SZEREPET Felszólalása további részé­ben Tóth Szilveszterné az irányítás kérdéseivel foglal­kozott. Megállapította, hogy a tanácstörvény-tervezet — helyesen — nem változtat azon a bevált gyakorlaton, mely szerint a végrehajtó bizottság kettős alárendelt­ségben fejti ki tevékenysé­gét; azaz felelősséggel tarto­zik az őt megválasztó ta­nácsnak, és végre kell haj­tania a felsőbb szintű végre­hajtó bizottság határozatait is. Az elmúlt években a vég­rehajtó bizottságok működé­sének formái kialakultak. Az a körülmény azonban, hogy a járásokban a tanácsok és végrehajtó bizottságaik he­lyett járási hivatalok alakul­nak, amelyek a megyei ta­nács vb kihelyezett appará­tusaként működnek, és a ta­nácsi hatáskörbe tartozó ál­lamigazgatási feladatokat lát­ják el, az irányítás tekinte­tében új helyzetet teremt. — Kétségtelenül tény — mondotta —, hogy a járási hivatalok és a nagyközségi, községi tanácsok végrehajtó bizottságai közötti kapcsolat megállapítása nem igényel törvényszintű szabályozást. Szeretnék azonban már itt utalni annak szükségességé­re, hogy központilag, egysé­ges módon kell rendezni az új tanácstörvény hatályba lépésének időpontjáig ezt a területet. A szabályozás el­maradása ugyanis annak ve­szélyét rejti magában, hogy a járási hivatal vagy a szük­ségesnél kevesebb mértékben foglalkozik a községi tanács­szervek tevékenységével, vagy indokolatlanul túlságo­san beavatkozik a helyi ta­nácsok és végrehajtó bizott­ságaik tevékenységébe. — Olyan megoldást kell ezért találni a végrehajtási rendelkezések kidolgozása során — folytatta —, amely egyértelműen, a megyei taná­csok végrehajtó bizottságai­nak közvetlen irányítási jo­gát figyelembe véve, hatéko­nyan szabályozza az aláren­deltséggel kapcsolatos vala­mennyi kérdést. Végül arról szólt Tóth Szilveszterné, hogy az új ta­nácstörvény társadalmunk általános fejlődését segíti elő. Jogi tételei biztosítják, hogy a helyi és a központi érde­kek összhangba kerüljenek. Olyan irányba fejleszti a ta­nácsok tevékenységét, ame­lyek megvalósításával erősö­dik a munkásosztály hatal­ma, és ezzel egyidöben erő­södik a helyi tanácsok önál­lósága is. Ilyen szabályozás­ra csak a mi társadalmi rendszerünkben van lehető­ség, ahol a társadalmi érde­kek azonosak. — A törvény szellemével összhangban álló végrehajtá­si utasítással a tanácsok munkája, önkormányzati­népképviseleti jellegű tevé­kenysége még tartalmasabb lesz, a tanácstagok aktívab­bá válnak, növekszik a ta­nácstagi munka szakszerűsé­ge, erősödni fog a lakosság­nak a tanácsok iránt eddig is megnyilvánuló bizalma, kialakul a társadalmi kont­roll az állandó bizottságok és a tanácstagok aktivitása útján. Munkaterületemen a törvény végrehajtását a leg­messzebbmenőkig elősegítem — fejezte be hozzászólását Tóth Szilveszterné. Tinédzser kaszinó Játéktermet nyitott az Os­kola utca hid felőli sarkán tavaly novemberben a Csongrád megyei vendéglá­tó, hogy asztalt teríthessen kispénzű fiataloknak, akiket a felnőttek zsebéhez szabott éttermekből, zenés presszók­ból kinézett, vagy csak ide­ig-róáig tűrt meg az üzlet. A szándék dicséretes, a fiata­lok kulturált szórakoztatása politikum. A kivitelezés egyelőre változó eséllyel hadakozik a nemes szándék­kal. Már a cégtáblával ba­jok vannak. Nem derül ki belőle, hogy a helyiség kife­jezetten fiataloké. Bárki be­nyithat, élemedett kaszinó­lovagok, profi szívrablók, munkanélküli erős fiúk, csavargók is. A szolgálatos rendőr „törzsvendég" a tájé­kon. Nya­kigláb, vékony­dongá­jú felszolgáló kacsázik az asztalok között, szemgödré­ben háromnapos monokli. Tulajdonképpen máshol sze­rezte, bár .az adakozó kezét itt szorította ökölbe az át­festett indulat. — Nem sikerült meg­egyeznem az asztalukkal, s beígérték, záróra után megvárnak — meséli pa­nasztalan hangon, angyali türelemmel. Zavart moso­lyából értem, nem hiába fi­gyelmeztették. A presszó zsúfolt, lármás, a hangulat és magatartás szabálytalan. Leülhetsz, sé­tálhatsz, rendelhetsz: ha nincs egy vasad sem, nem kérsz semmit, a kabátodat fogas várja, de székre, asz­talra is boríthatod, ha van szabad hely. Rendszerint várni kell rá. A környezet hamisítatlan kaszinóra em­lékeztet. Kettős beosztású, belső részében üvegajtófal választja le a presszót a szí­nes elektromos játékok gaz­dag csarnokától. A csilinge­lő. zsongó-bongó mesevilág pénzérmével működik, ha valaki odaáll próbálkozni, mindjárt akadnak érdeklő­dök, tanácsadók, szurkolók. Sokan csak nézni járnak be, ez is szórakoztat. A játék­terem forintos forgalmát ál­talában gyermeklelkű fel­nőttek biztosítják, volt úgy, hogy este valaki 140 forin­tot otthagyott az automaták­ban. Ha belemelegedsz, el­ragad a szenvedély, ugrik az aprópénz, váltod a tízest, húszast, ötvenest. Ha nincs pénzed, olcsóbban megúszod. A játékok vonzóak, olykor fogadásra csábítanak. A pénzügyek italszagúak, s ha a pultnál nem szolgálnak ki, hoznak a szomszédból kabátzsebben, az ajtónál nincs ellenőrzés, a terem­ben nagy a tumultus, koc­kázat nélkül kortyolgatnak. Az ilyesminek híre megy. A városi KISZ-bizottságon most fontolgatják, milyen formában lépjenek közbe, szervezzék meg a hatáso­sabb felügyeletet. JAFFAT — HITELBE Magyar­csehszlovák megállapodás A magyar—csehszlovák mezőgazdasági és élelmiszer­ipari együttműködési mun­kabizottság szerdán befejez­te tárgyalásait. A jegyzö­könyvet tegnap a Margitszi­geti Nagyszállóban írta alá dr. Gergely István mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes és dr. Tibor Bogdanovszki, a szlovák mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter első helyet­tese. Az együttműködés során jelentős az agárdi Agro­komplex és a csehszlovák Zlate Klasy mezőgazdasági üzemek közötti termelési kooperáció. Ez lehetővé te­szi a Magyarországon kifej­lesztett korszerű sertéste­nyésztő telepek közös építé­sét és közös anyagokból nagy sorozatú eloaüxtasát. Programozott gombolyitógépek A Szegedi Kenderfonó-, gyárban működő korszerű* SIMA olasz gombolyitógé­pek a kezdeti időszakban több intézkedés után sem teljesítették azt a teljesít­ményt, amit vártak tőlük. Az elmúlt hónapokban sok­oldalú műveletelemzéssel vizsgálták a gép képessége­it. Nagyvári László és Fükő József né dolgozta ki a gépi programozás újabb módsze­reit. A képen is látható gombolyitó automata gépek hatásfoka az utóbbi időben 15 százalékkal emelkedett — a velük dolgozók keresete is növekedett. Az intézkedés igazolta a raconalizáló mun­kaszervezés jogosultságát. sacscgyi fcüttotyr.t leKmbsit A presz­szó­részleg két­szintes, az emeletre csak a délután púposodó forgalmat engedik fel. A wurlitzer íz­léssel válogatott arzenáljá­nak divatos beatszámai szü­net nélkül csúsznak a le­mezkorongra. Térdig nyúló kék kardigánban pisze, tömzsigyerek hajol ájultan a Je' taime akkordjaira. A pult melletti olajkályhánál frissen mosott hajat szárí­tanak, aztán odahúzódnak a zene mellé. Jaffát kéme a kislány gyors lejáratú hi­telbe, hasztalan: még a teg­napit se fizette ki, nincs folyószámla. Gyermeki büsz­keséggel rendelünk mellet­te valami rövidet, a fiatal „főúr" ismerős, udvariasan kiszolgál. — Még a maradék — te­szi hozzá mentegetőzve —, a rendőrség minap kobozta el az üvegeket. Idősebb kra­pekok itattak le fiatal lá­nyokat. Mi hiába kérjük a személyazonossági igazol­ványt, nem mutatják, sőt fenyegetőznek. Tizennyolc éven aluliaknak nem hoz­hatnánk szeszes italokat, de hót nincs mindenkinek ar­cára írva az életkora. Hiva­talos ellenőrzés, szabályozott portarend híján minden vendégnek rendelkezésére kell állnunk. Rábólintunk a jogszerű vádbeszédre. Legfeljebb megmosolyogtat, hogy a művelődési házakban még óvatos sört sem árulnak. Mögöttünk srácok snúroz­na-k. kötnek jóízű fogást az új jövevényre, hány tetű maradt frissen nyírt frizu­rájában. Pedig a lányhajú fiúk és fiúsra kopasztott lányok békésen szobrozó csoportjában üdítően ápolt kinézetű. 'A rend A POHARAT őrei ön­IS KIFIZETIK kéntes törzs­vendégek, fiatalok, gallérju­kon a játékterem emblémá­ja. Társadalmi munkában vállalták, ha kell, eljátsszák a kidobólegény szeriepét is. Misei például hiába figyel­meztette udvariasan, kótya­gos kötekedőjét, ne köpjön a saékne, oda meg hüm sze­retnének, a vendég zokon vette, bicskát rántott. És néhány perc múltán Misei hálatelt szívvel gondolt birkózó edzőjére, aki verej­tékes tréningeken avatta be a csípődobás tudományába. Ilyen felvigyázó Bakos Ottó is. Korábban cselgáncsozott, de nem szerette, durva sportnak tartja. — Gyakran razziázik a rendőrség, hiszen ilyenkor rengetegen vannak, a tél bezavarja az aranyifjakat. Azt szeretnénk, hogy ne le­gyen második ..kapca", hip­pitanya, de hát nem állha­tunk az ajtóba, szűrni a vendégeket. Feltételek nin­csenek, mindenki bejöhet. Régóta vártunk erre a klubra, kár, hogy kicsi és nincs több beiőle a város­ban. Ha két-három asztalt összetolnak, és alig rendel­nek, már panaszkodik a fel­szolgáló, kevés az asztal, az üres zsebüektől nincs be­vétel. A másik felvigyázó, Divi­ki József, rábólint. — Le a kalappal a ven­déglátó kezdeményezése előtt. Ha még abban is ér­dekelt lenne anyagilag, hogy szeszmentes, kulturált szó­rakozóhelyet biztosítson, hogy megválogathassa ven­dégeit, nem lenne ránk szükség. Egyelőre sajnos, más a helyzet. A napi öt­hatszori takarítás ellenére felvet a piszok, jókedvű lá­togatóink olykor az itallal együtt azonnal kifizetik a poharat is. Délelőtt 10-töl este 10-ig a legkülönfélébb céllal jönek be. esti műsza­kos fiatalok délelőtt, regge­liek este, kollégisták, szak­munkástanulók, bejáró diá­kok, munkásfiatalok — az érdeklődés nagy, a helyiség szűk. Munkanélkülieket pél­dául be sem engednék. Ta­lán ha jobb idő lesz, a nemkívánatos galerik kivo­nulnak a szabadba. Tóth Tibor, a játékterem vezetője ugyanígy gondol­ja, bár megjegyzi, a műkö­dési szabályzat módosításán gondolkodni kell. Horváth Ilona a kábelgyárban dolgo­zik, gyakran eljár ide, s a fiatalok véleményét úgy summázza: jó ötlet, tetszik a kezdeményezés, kár, hogy a szórakozás csak pénzért kapható. Fizetni kell a ze­néért, a játékokért. Szerin­te is kívánatos a „profil­tisztítás", hovatovább tisztes szándékú fiatalok le sem mernek itt ülni. Kíváncsiak lennének rá, mit jelent a vendéglátó KlSZ-szervezeté­nek védnöksége. Jobban a sarkukra állhatnának. A játékterem ügye tehát jó ügy. A fiatalok szóra­koztatásában megindult va­lami — egyelőre parttalan népszerűséggel, zabolátlanu1 De hosszú évek óta legalábi történt valami. A legna­gyobb probléma, hogy a te­rem egyedüli az egész vá­rosban, nincsenek társai. Persze, hogy megszállják, tömegesen. Bevételi szem­pontokat túlzottan neír mellőzhet a vendéglátó, d valamilyen formában öszt nözni lehetne több hason ifjúsági szórakoztatópar szervezésére. A megoczló érdeklődést így könnyebb ellenőrizni, s erre a KISZ­eseknek kell vállalkozniok, Nikolényi István

Next

/
Thumbnails
Contents