Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

KEDD, 137L FEBKtJAR 3. ü Kár a bevételbál A jó karikatúrák mosolyra késztetnek. Pedig az igazán jók véresen komolyak is. Elevenbe vágnak, kíméletlenül. Csak éppen mégsem vesszük őket túl komolyan. Hiszen mégiscsak karikatúrák. Valahogyan így vagyok az utóbbi évek számomra egyik legjobban tetsző rajzával is. Hatalmas házak, gépek között egy filigrán figura gázálarcban szagol egy virágot. Körülötte a smog fekete felhője. A kép tulajdonképpen tragikus és mégis inkább csak mosolygunk rajta. Pedig meglehetősen sokat teszünk érte, hogy a karikatúrából előbb-utóbb valóság legyen. Többek közt vizeink szenynyezésével. Bírságok Látszólag nálunk, az Alföldön még nincs komolyabb baj. Az tény, hogy a helyzet még messze van a tragikustól. Főként a Tiszát nem kell egyelőre féltenünk. Azt viszont, hogy az itteni vizeket is fenyegeti a szennyeződés, kár lenne tagadnunk. Hiszen a vizek tavalyi szennyezéséért az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 9,6 millió forint bírságot rótt, ki. Eddig 7,3 milliót fizettek be az egyes vállalatok. A helyzet súlyosbodását jelzi az új kormányrendelet is. Régebben ugyanis a befogadó víz (folyó, csatorna stb.) vizsgálata alapján rótták ki a bírságot. Most a kibocsátott szennyvíz minősége a mérvadó. Azt vizsgálják, és az egy év alatt kibocsátott szennyező anyagokért fizet, az illető vállalat. Méghozzá — és ez is új dolog — a szennyvíz minden összetevőjéért külön. A notórius szennyezőket progresszíve sújtja a rendelet. Azokat, akik nem terveznek és nem építenek tisztítóberendezést. Az első két évben az alapdíjat fizetik. A harmadik és negyedik évben a bírság két-, illetve háromszorosát. Az ötödik évtől kezdődően pedig a bírság ötszörösét. Az igazgatóság területén a legtöbb gondot Kecskemét, Vásárhely es Szentes okozza. mivel szennyvizüknek nincs megfelelő befogadója. A belvízi csatornák, amelyekbe a szennyvizet engedik, panganak, pusztulnak benne a halak és környezetükre sincsenek: túlságosan jó hatással. Ipari szennyvizével a legtöbb gondot a Mezőhegyes: Cukorgyár okozza. Ezért róttak ki rá 1,2 millió forint bírságot. Csatornák és környezet Ügy gondolhatnánk, hogy a települések csatornádból származó szennyvíz nagy bajt nem okozhat. Hiszen mérgeket nem tartalmaz. Csakhogy a benne levő szerves anyagok lebontódnak a természetes vizekben. Ehhez pedig oxigénre van szükségük. Ha pedig az oldott oxigént felhasználják, a csatorna elveszti élővíz jellegét. Ebben a folyamatban rendszerint részt vesznek még az ipari szennyvizek mérgei is. Például a galvanizálókból kikerülő cián. Végül is megszűnik a vizek öntisztulása. Először a halak pusztulnak el, azután a többi vízi élőlények és a mikroorganizmusok. Kialakul az úgynevezett anaerob mikroflóra, vagyis az oxigén nélküli környezetben életképes baktériumok tömege. Ez az állapot jellemző a teljes szennyezettségre. Itt ugyan még kevés felszíni vizünk tart, de a gyálai holtágból már idestova tíz esztendeje be kellett tiltani az öntözést. Hiába a majdnem tízmilliós bírság. Az okozott kárt még felbecsülni sem lehet. A vizek károsodása is többszörösét teszi ki ennek az értéknek, hát még a szenynvezés többi hátránya. Ezekből a vizekből nem lehet öntözni, nem lehet belőlük halastavakat táplálni. Hiszen jó néhány gazdaság volt kénytelen megszüntetni halastavait. A szennyezés emellett az ipartelepítést is gátolja. Szegeden? A város még viszonylag jó helyzetben van. A Tisza egyelőre még képes megbirkózni a belé vezetett szennyezéssel. No, meg azért is szerencsénk van, mert vizünket fúrt kutakból kapjuk. Ka egyszer majd kiapadnak, horribilis összegekbe kerül a felszíni vizek felhasználása. Két éve például Szolnok került hAjba. A Bodrogon leeresztett szennyező anyagok miatt egy-két napra majdnem víz nélkül maradt a város. Ott ugyanis a Tisza vizét használják fel. Szegeden még nincs különösebb baj, hiszen az iparkörzetet összesen csak 51 ezer forint birsággal kellett sújtani. A városi víz- és csatornamű is „csak" 665 ezer forint bírságot kapott. Nem nagy összeg, -ha tekintetbe vesszük azt, hogy mindenki a vállalat csatornáiba vezeti szennyvizét. És újabban már a vállalat is behajthatja a megfelelő öszszegeket a szennyezőkön. Azokon, akik ipari vizüket tisztítás nélkül vezetik a csatornákba. Nálunk a mosószerek sem okoznak a Rajnáéhoz hasonló gondokat, hiszen csak olyanokat lehet gyártani és forgalomba hozni, melyek a vízben biológiai úton könnyen lebontódnak. Mégis, a városi vízmű már hozzálátott a tisztítómű elkészítésének előkészületeihez. Hatalmas összegeket fog felemészteni. Hiszen csak az első ütem mintegy 100 millió forintba kerül majd. Horribilis költség, de megéri. Megéri környezetünk tisztasága és önmagunk egészsége miatt. A bírságok is ezt a célt szolgálják. Hiszen az Országos Vízügyi Hivatal a befolyt pénzekből támogatja a tisztítómüvek építését. Ügy látszik, a vízügyi szakemberek is mindent megtesznek azért, hogy ne kényszerüljünk előbb-utóbb gázálarcban „élvezni" a virág illatát. hogy ne járjunk úgy, mint a karikatúra hőse. Szávay István ur jl # I M Mk •MA •• m • MI • • m JK Ket s 20 msj !60l ií a r 't '"TE,--O Megnyílt az NDK műszaki hete A Technika Házában hétfőn ünnepélyesen megnyílt a Német Demokratikus Köztársaság műszaki hete, amelynek alkalmából az NDK-beli szakemberek 25 előadásban számolnak be a legújabb műszaki-tudományos eredményekről. A megi nyitó ünnepségen részt vett j dr. Herbert Plaschke, az ! NDK budapesti nagykövete, j Dr. Ajtai Miklós, a Miniszcertanács elnökhelyettese, az OMFB elnöke megnyitó beszéöéoen többek között megállapította: — Az NDK műszaki hét és annak sokoldalú programja szerves része dinamikusan ' fejlődő gazdasági, műszaki és tudományos kapcsolatainknak. E kapcsolatok fejlődése érzékelhető mind a külkereskedelem forgalmi 'adataiból, mind a minisztériumok, a vállalatok, a különböző szervezetek együttműködési szerződéseiből, közös fejlesztési munkáiból. Dr. Ajtai Miklós bevezetője után Rudolf Murgott. az NDK Külkereskedelmi Kamarájának elnöke üdvözölte a megnyitó ünnepség résztvevőit, majd Günter Prey. az NDK tudományos és műszaki ügyeinek minisztere tartott előadást az NDK műszaki fejlesztési koncepcióiról, s ezek hatásáról a gazdasági élet egészére. — Mi ez? — adom a tájékozatlant, bököm a szemközti épületet a színház művészbejáratánál. — Jancsó kollégium. — Ugyan, csak volt. Már régóta népfrontklub. — Hol éltek? Az a pincében van. Fönt kultúrotthon. — És ott az árkádaknál? — kíváncsiskodom tovább jólértesültnek éppen nem mondható társaimtól. — Betüország, gyermekkönyvtár — böngészi a legremenytelenebb fickó a sarki üvegtáblát —, amarról tekepálya. — Franckarikát. Vasárnaponként a Fortuna szokott játszani. Kultúrotthon. — Két kultúrotthon egycsapásra — dúdolja valaki vidáman, mintha azt mondaná, meglátszik rajtuk. — Most. hogy tisztáztuk végre, talán indulhatnánk. — Nem — állók sarkamra csökönyösen —, ide jöttem. van még egy kis dolgom. Szevasztok. Jártam már a két szomszédvárban. Az egyik Ju| hász Gyula, a másik Bartók | nevét viseli. Nagyjából ismerem gondjukat-bajukat, i beszélgettünk már műsorok 1 ról. művészekről, teremről, emberekről, színpadról, zongoráról, ruhatárról, ankétról. Csak azt nem kérdeztem még, miből élnek, mennyiből gazdálkodnak. Az ismeretséghez a háztartás is hozzátartozik. Felbattyogtam hát megint a lépcsőkön ... CSÖBÖRBŐL VÖDÖRBE Oafatos, matróna építmény ez a Juhász Gyula művelődési ház. Az idők foga alaposan kikezdte, emberemlékezet óta itt áll a város közepén, a legkülönbözőbb elképzelések gyérfényű tisztásán. A közalkalmazottak szakszervezetéi volt már söntésklub, esténként vágni lehetett a cigarettafüstöt, fröccsarcú emberek támasztották a pultot, vagy nézték me • részleteztek is. közgazdasági pontossággal, Ha rossz a fonal, akkor gyakran szakad, kapkodni kell miatta, gyengébb lesz a mir.őség, kevesebb a teljesitmeny. kisebb a kereset is. „Azért jöttünk a gyárba, hogy keressünk." A kereset viszont nem emelkedhet anélkül, hogy a termelékenység ne javulna, mivel csak annak az eredményeként lehet a vállalatnak is nagyobb haszonra szert tennie, s csak a nagyobb nyereség garantálja a fizetések emelését. Nagyon pontosan összefüggnek és kapcsolódnak egymáshoz a dolgok, s a termelékenység javulása sok helyütt nem is a beosztott munkásoktól függ. hanem éppen a vezetőktől. A termelékenység, a hatékonyság javítása gazdasági építómunkáknak jelenleg a legfontosabb tennivalója. Magasabb szinten akarjuk szocialista társadalmi rendszerünket építeni, amely ugyan nem kizárólag a termelés szféráját jelenti.„de ahogyan mondani szoktuk, az alap az elsődleges. Ezért is sajnálatos minden olyan körülmény. amikor azt látja az ember, hogy a termelő vállalat a könnyebb oldalt választja, s mindenáron a létszámot kívánja emelni, ahelyett, hogy a technikáját és a gyártási technológiát frissítené fel. A régi és elavult gépek között az elmaradott gyártási technológiában valóban nem ritka az ácsorgó munkás, a jövés-menés, ami nem tetszik a dolgozonak sem. Sót. elégedetlenséget szül az ilyen állapot. szaporodni kezd a ki- és belépők száma is. S ha megindul a vándorlás, még inkább gyengül a munkamorál. Ebben az esetben valóban összekapcsolódnak az okok és az okozatok. Szervezetlen munkahelyen nincs termelékenységjavulás. ezért nem is tud a vállalat megfelelő fizetést adni. A munkás előbb utóbb megunja, és kilép. Olyan helyet keres, ahol magasabb keresethez jut, s ez a körforgás nehezen csillapul. A vezetők munkafegyelménél nem is elsősorban azt kifogásolják az emberek, hogy ..kávéznak az irodában", mivel azt a munkateremben is megtehetik, hanem a munkaszervezés színvonalát kérik számon, amely végsősoron az ő érdekeiket is közvetlenül érinti. Két szegedi gyarban is megfigyeltem. hogy a jó technológiai sorrend milyen előnyös a munkavégzésre, A gyufagyárban — bár ötvenéves gépekkel dolgoznak, mivel a gyártás technikája azóta sem változott — a dobozkészítő gépsor mellett nem lehet sem ácsorogni, sem kihagyni. Az automatikus gépek diktálnak, és a gépeken ott van a számláló óra is. amely pontosan megmutatja, hány doboz készült el a műszak alatt. A cipög'-ár szalagja mellett ugyancsak preci.. munkát végezhetnek a munkasok. A munka jó megszervezése kizárólag a munkahelyi vezetők feladata, a vezetők egesz csoportjáé, igazgatótól a csoportvezetőig. Éppen ezért érdemes néha elgondolkodni a „lent" levő lazasagonon. kihagyásokon. túlórákon, fluktuáción, a lógáson, a jövés-menéseken. hogy miért lehetséges egyáltalán olyan állapot. Tovább menve: érdemes a vezetői fegyelmet is nagyító alá tenni a gazdálkodás hatékonyságúnak vizsgálatakor. A X. pártkongresszus határozata nagyon világosan fogalmaz: „Véget kell vetni az olyan gyakorlatnak, amikor a műszaki fejlesztési alapok túlnyomó hányadát nem a meglevő termelőberendezés korszerűsítésére és munkaerő-megtakarításra. hanem munkahelvbővítésre használják; ez konzerválja az elavult vagy elavulóban levő berendezéseket; növeli a munkaerőigényt. és számos helyen nehezíti a munkafegyelem megszilárdítását, az indokolatlan munkaerő-vándorlás felszámolását." Ez a tetei alighanem a vezetők fegyelmével van összefüggésben, s amikor a munkafegyelem megszilárdításáról beszélünk, a dolgozók munkafegyelmének javítását emlegetjük, nem csupán a kétkezi munkásokat értjük a fogalmazás mögött, hanem minden dolgozót. A vezető posztokon levő dolgozókat is. GAZDAGH ISTVÁN redten az akikoriban „feltalalt" televíziót. A kocsma később elköltözött, helyére a gyermekkönyvtár pakolt be, miként az emeleti büfét is időközben folyóiratolvasó váltotta fel. Amióta a szomszédos házban is kipakolták a folyóiratokat, ez is tovább állt. Az udvaron nyaranta jó szagú birkapörköltet főznek, az egész ház az ipari vásáré, a használati díj úgy kell az otthonnak, mint a cukor. Nélküle — miként a szervezett kluboktól. játékra szövetkezett asztaltársaságoktól. tánctanfolyamoktól, értekezletektől csurranó forintok nélkül — önmagát sem tudná eltartani. Csoda-e ha olykor fontosabb a jelentkezők pénztárcája, mint a szándéka? — Fázós évünk volt a tavalyi — kínál hellyel, kávéval az igazgató. — Ahhoz, hogy deficit mentesen gazdálkodjunk. kétszer is meg kell néznünk, mire adjuk a pénzt. A SZOT „nagykalapból" kiutalt 190 ezer forinthoz kellemes meglepetésre ősszel újabb 60 ezret kaptunk, a művelődésügyi osztály is adott tizenötezret a munkáskórusnak. Viszont a megdrágult közművek, posta, víz, villany, fűtés — soroljam tovább? —. tehát a nem kulturális kiadások önmagukban 140 ezret tesznek ki, a bérekkel együtt összesen 340 ezer forintot. Mit tehetünk mást a hiányzó forintokat megszerezzük, hogy legalább a pénzünknél maradjunk. Mivel szerzik? Eladják a kultúrát táncolóknak, balettnövendékeknek, tanfolyamoknak, TIT-elöadások hallgatóinak. S ha sikerül valamivel többért mint amenynyi a háztartáshoz feltétlenül szükséges, a kimaradó fillérekből tervezhetnek, kezdeményezhetnek. Valójában csak ábrándoznak. Például arról, hogy egyszer berendezhetik majd igazi művelődési otthonnak. A remény kevés, a közalkalmazottaknál nincs rá keret. Meg aztán a kultúrotthon másfélezer látogatója között ritkán találni közalkalmazottakat. Hivatali elfoglaltságuk miatt, vagy egyszerűen azért, mert életkörülményeik. lakáskultúrájuk színesebb, szórakoztatóbb, kényelmesebb az itteninél. Circulus vitiosus: elmaradnak, mert a kultúrház szegény, és szegény a kultúrház, mert gazdái nem lakják. A csöborből-vödörbe jutó kultúrát csak társakkal lehetne megmenteni. két esztendeje költözött a kollégium odon falai közé, a hagyatékkal tatarozási gondokat örökölve. A háztartás persze gazdagabb, a művelődésügyi osztály támogatása gavallérosabb. 560 ezer forint — a városi kultúrosok irigylik is érte, Szegeden. — Való igaz, kiemelt kerettel dolgozunk — mosolyog az igazgató —, tavalyi kötségvetésünk 780 ezer forint volt, amiből lehet gazdálkodni. Persze nem úgy, mint hasonló vidéki városok művelődési központjai, például Debrecené, ahol másfél milliós költségvetésből terveznek. A több mint 200 ezer forintot kitevő bevételi forrásaink elapadásával bizony mi is meghúzhatnánk a nadrágszíjat. Egv ió rendezvény legalább háromezerbe kerül, s ami még hozzájön egyéb szervezési kiadásokra. A jó kultúra drága, s ha már ráfizetünk a nézőre, legalább tartalmas, színvonalas műsorokkal fizessünk rá. A város igényes értelmiségi rétege iái' ide azért hozunk áldozatot hogy megtalálja számítását Szerencsére nem szorulunk rá, hogy a bevételek feltétlen hajszolásával, kétesvégű táncdélutánokkal. idő és helyigényes balettiskolával, az eladott kultúrával rövidítsük meg elképzeléseinket.. Amiben viszont nem tudunk zöldáera vergődni, az az ismerettei-j esztés. | Hulló A Jó KULTÜ- ! vakola_ RA DRÁGA Iával, vicsorgó tégláival nem lehet rátarti a töszomszéd sem. Bár amott némi nosztalgiával emlegették, szívesen cserélnének. Persze nem ruhát, öltözéket — ezzel semmire sem jutnának. Borotváltabb arcot, fésül tebb tekintetet, nagyvonalúbb gondviselést. A frissen festett lépcsőház fordulójában Szabó Iván Bartók-portréja fogadja a látogatót. Az emeleten több helyiség akad, a műsorhoz nem kell pakolnia az igazgatónak, hogy a szükség öl| tözővé, díszletraktárrá kuszálja szobáját. Az épület i öreg, az intézmény fiatal. Jó Mit várFÖBÉRLET NAK NÉLKÜL emberek ! 1 egy művelődési háztól ? Annyit mindenesetre, hogv bármi kor szívesen látogathassák. Kártyázni, sakkozni. te''ét nézni, olvasni, zenét hallgatni: hogy a szórakozás kényelmével. olykor érdekes programokkal szolgálják ki. A belváros két. szomszédváróba nem lehet „csak úgy", ráérő időben. arra járva beállítani. Kiirt klubifoglalkozásokra igazolványnyal, meghirdetett előadásokra belépőjeggyel (ritkán anélkül), de hirtelen kedvvel. munka utáni csevegőétvággyal (mint bármely falusi kultúrházba) nem. Betáblázott. programok betáblázott résztvevői kapnak itt óráikig albérletet. A nani élet főbérlete hiányzik. Pedig az emberek szatc.d idejüket egvre kevésbé szeretik terminusokhoz szabni. Elég időponthoz köt a munka, a tanulás, a bevásárlás, a cir>ész a szabó, a tisztító, a tévészerelő, a bölcsőde — a betáblázott hétköznano'monoton ritmusa. A kultúrház feloldhatna valami* a kipontozott életrendből. Ehhez helviséeek. berendezések. a kultúrált szórakoztatás fettételei ^iá" óznak. Ügy állnak egj-rnás mellett (bocsánat a rossz viccért). mint háborús esti alkonyatban a tarackok zenéiével beszélgető két középkori szomszédvár. Lövés innen. füstfelhő, lövés onn»" füstfelhő. A áfán bosCTÚ. 1DOS csend. Mí - n=M lőttö1-' — süvölti át bádogban egr ősz harcfi. Mert nálatok a golyó — zeng vissza a válasz. Egyetlen szabvánvgolyöt lődöznek a belvárosban."'.; Nikolényi István t