Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

KEDD, 1971. FEBRUÁR Z. Az elköszönés napja Egy őszhajú bácsi mond­ta nagyon lehangoltan: annyit azért elvártam volna, hogy nyugdíjba vonulásomat „észreve­gyék". Egy szál virággal, pár köszöntő szóval, ked­vességgel milyen széppé, milyen emlékezetessé te­hették volna számomra azt a napot. így csak" ez ma­rad meg emlékezetemben: íme senkinek se volt fon­tos, hogy húsz év után az utolsó napon tisztességgel, megbecsüléssel búcsúztas­son. Nem ő az egyetlen pa­naszkodó. Mások is visz­nek magukkal a nyugdíj­évekbe hasonló lelki sérü­lést. Közülük nem egy el se megy később az öre­gek napjára, nyugdíjas­találkozóra, olyan mély­ről égeti a keserűség. Hogy túlzás így reagálni? Per­sze hogy az, de olyan túl­zás, ami lélektanilag tel­jesen érthető. Hisz nagy. most már az élet végső határáig szóló változás a nyugdíjaztatás, az ürömöt, ami benne rejlik, öröm­mel kellene megédesíteni. Nem pedig — ha véletle­nül-akaratlanul is — újabb ürömöt cseppegetni hozzá. S ilyen értelemben a közösség és egyén viszo­nyának egyik — bár utol­só — felvonósa is az elkö­szönés napja. Mit illik ten­ni ilyenkor? Arra is van sok jó példa, szívvel-lélek­kel megrendezett búcsúzta­tásokról is éppígy Írhat­nánk, mint a fenti panasz­szavakról. De a tanulságot érdemes megjegyezni: hogy megkeserítheti az el­köszönő szájaízét, egy „kö­szönjük magónak" gesztus­ra sem méltatják. Egy valaki kiállt a sor­ból, fiatalabbra hagyta a gépet, a szerszámot, az író­asztalt. Az élet, a munka azért megy tovább. A töb­bieknek azonban kötelessé­gük, hogv tudjanak az el­következő változásról, hogy törődjenek vele, előre ké­szüljenek. Hogyan lehetséges ez? Miként is kell megszervez­ni? Csak egy kis utánané­zés, odafigyelés, legfőképp pedig: emberség dolga. A munkáséletet akkor is meg kell becsülni, mikor már alkonyatba fordul, ilyenkor kinek-kinek még nagyobb szüksége van a közösségtől érkező sugarakra. S. M. Összehívják az európai írók konferenciáját Hazaérkezett Moszkvából a Magyar írók Szövetségé­nek öttagú delégációja, amely részt vett a szocialis­ta országok írószövetségi ve­zetőinek tanácskozásán. A Ferihegyi repülőtéren a kül­döttség tagjai, Darvas József, az írószövetség elnöke, Mol­nár Géza külügyi titkár, Si­mon István, a Kortárs fő­szerkesztője, Fábián Zoltán és Cseres Tibor író, kollek­tív interjút adtak. A többi között elmondták, hogy ti­zenegy ország írói találkoz­tak. A négynapos konzultá­ción először a nemzeti Író­szövetségek munkájáról, majd a nemzetközi kapcso­latokról volt szó. Az európai biztonság meg­teremtésének témája kap­csán Georgi Dzsagarovnak, a Bolgár írószövetség elnö­kének kezdeményezésére foglalkoztak azzal a gondo­lattal, hogy elő kellene ké­szíteni az európai haladó írók konferenciáját, A DIÓ­num elfogadta az indítványt. Nyelveket tanulunk Hétfő a Centrumban Járjon jól a vásárló! Munkásasszony vizsgálgat­ja a pénztár előtt a blokkot. Üjra összeadja a rajta sora­kozó számokat. Stimmel-e minden? Ráncos öreg kéz számlálja nehézkes mozdula­tokkal a visszaadott forin­tokat. Megvan-e mind? Az utolsó tízfilléres is. Tegnap, hétfőn a Centrum Áruház pénztáránál. A pul­tok előtt láthatóan munkás­emberek, Itt-ott falusi öltö­zetek. A kirakatokban és a pultok mögött színes-szép műszálas takarók, hajszárí­tók, villanyborotvák, nylon­harisnyák. Húszszázalékos árengedménnyel. Tegnap volt a második hétfő. — Csak a szezonnak meg­felelő, keresett árukat ad­juk olcsóbb áron. Szigorú rendeletek kötnek bennün­ket. És az árengedménynek az is feltétele, hogy a kész­let egész nap tartson ki. Igazi kereskedői szemléletre szolgálóssal, vagy bármivel, Legalábbis emberi számítás val1- Rugalmasan reagálni a de a vevő elé kell menni, szerint elégnek kell lennie. 6t » ? A műszálas takarókból pél- megtartani. Sok módszer ez csak sikerülhet, ha dául 600-at raktároztunk, .van erre. A Centrum azt a vásárló is jól jár. Vagyis Máskor ez egész éves kész- választotta, amely egy nagy valahogyan igy. ,„t ,___„ áruházi vállalatnak legin­e' kább megfelel. Remélhetőleg Ezt mondta Dózsa Pál ez a többl vállalatot is el­igazgató. És hozzátette azt gondolkodtatja Vállalatokat is, hogy a hétfők új lehető- és üzleteket. Hiszen az olcsó ségeket teremtenek a vá- váíárlási lehetőség csak az BÉ*^ * n k' iTwBBilh - . t * •jé:'- ' • ' fiüft. * _ jflHjrJ fc^ • * ••'• B^jggjdE MSÉÉIP "M • t-W&B&Jwuti . ' i jbfihBMiTl Miért? — kérdezem a tan­folyam hallgatóit, s csodál­kozva néznek vissza, mint­ha a kétszerkettóről faggat­nám őket. Néhányan közhe­lyeket emlegetnek, ahány nyelvet tudsz, annyi embert érsz. De hát mit ér az el­spórolt energia, az önsa­nyargató szómagolás, ha hosszú távon hiányzik a gyakorlat folytonossága, a szabályok, nyelvtani szerke­zetek, ragozás, szókincs mindennapi próbája? Mert aki passzióból kezdi az ábé­cénél, s átizzadja rövidebb­hosszabb kurzusát, az állan­dó társalgás, a rendszeresen Celevelenített ismeretek hiá­nyában lassan felejti, amire annyi fáradságot áldozott. Ilyenkor irigykedve hallgat­juk nagyapáinkat, akiket a történelem viharosabb, tisz­tázatlanabb évtizedeiben az örivédelml szükség tanított nyelvekre, ha nem is sokra, egyre-kettőre valamelyest. Az emberek nagy többségé­nél egyelőre hiányzik a szo­rító igény, mely nyelvtanu­lásra ösztönöz. Nincs elég pénzük külföldet járni, ide­haza se túlzsúfolt az ide­genforgalom, nincs Riviéra, Florida, vagy jaltai paradi­csom, ahol hasznosan for­gatja magát a nyelvismerő, s a bábeli hangzavarból töltve. Az egyműszakosakból megragad a külföldi kony- gyorsan verbuválódott az hazsargon, hogy a szóvadon két csoport, mely heti kétszer két órában január elejétől „üzemel". A gyors siker titka- a ta­nulás költségeit a gyár fize­ti. A dolgozók tanulmányi szerződést köthetnek a há­rom és fél hónapos kurzus­ra, a gyár fedezi annak a hatvan órának költségeit, mely kedvet ad az idegen nyelvhez. A cél tehát: ösz­tönözni. Somogyi Károlyné felvétele A műszaki cikkek osztályán nagy az érdeklődés és a vá­laszték is. Jó néhány cikket adtak tegnap engedményes áron Szávay István még soká mondják ki a végső szót. Szervezett nyelvoktatással Szegeden a TIT három éve foglalkozik következetesen. A Radnóti gimnázium labo­ratóriumában működik köz­ponti nyelviskolája, s mivel befogadási köre viszonylag szük — egyszerre 20 hall­gató fér el a fülkékben —. üzemekben hivatalokban ki­helyezett csoportokat szer­veznek. Muncz Károly, a TIT vá­rosa titkára elmondta, a ru­hagyár igazgatósága felbe­csülte a nyelvtanulás hasz­nát. Kezdeményezett... Termelőerővé válik Erdélyi Józsefné. a ruha­gyár osztályvezetője: Igaz­gatói utasításra angol és német tanfolyamokat kezd­tünk szervezni. Nem volt nehéz. Elmentünk az osztá­lyokra, jelentkezési lapokat hagytunk, s kaptunk vissza két-három napon beilül, ki­erőtlen csapásain valamely nép beszédkultúrájához kö­zelíthetnénk. Ez nincs. Van viszont intézményes iskolai nyelvoktatásunk. De ki ta­nul meg egy nyelvet is az elbliccelt iskolai órákon? A rendszer Tinczos Miklósné, a tan­folyam vezetője: Ismeretes, üzemünk számos külföldi „Tiszteld, s tanuld más művelt népek nyelvét is, de sohase feledd, miképp ide­gen nyelveket tudni szép. a hazait pedig tehetségig mű­velni kötelesség" — tanitja^^^^® unokaöccsét Kölcsey Ferenc céggel tart kereskedelmi a Piarainesisben. A reform- kapcsolatot, árukait forgal­kori ars poetica máig érvé- ^ tárgyalásokat folytat, nyes eszmei tartalma mögött Kül(6Mi foivóiratok járnak fontos pedagógiai-módszer­tani alapállást is kihallunk. A Magyar Tudományos Akadémia 1968-as ülésén hangzott el: magunkévá kel­tene tenni azt a nézetet, hogy az anyanyelvi nyelv­hozzánk, s aki eredetiben olvashatja, időt, energiát takarít meg, olyan dolgokról szerez tudomást, melyhez nehezen vagy sohasem jut­da közbeiktatása nélkül ol­vashatnák, végül a spontán érdeklődés, mely nálunk most nem kerül pénzbe A nyelv termelőerővé vá­lik a ruhagyárban. Nincs könyv Persze az örömbe üröm is vegyül. A németül tanuló ruhagyáriak körében máris rajtolna az újabb csoport, de egyelőre nem merik in­dítani. Nincs tankönyv. A Tímár József-féle nyelv­könyv eltűnt a boltokból, s ráadásul választék sincs. Így az egyetlen üzemi pél­dányt most gépírónők sza­bad idejükben zongorázzák újra, sokszorosítják. Sziszi­fuszi próbálkozás. Erdélyi Józsefné: Eddig az egyműszakosakra korlá­toztuk a nyelvoktatást, de számolnunk kell a kétmű­szakosak Igényeivel is. A jelenlegi két csoport mellett újabb három áll készenlét­ben, az akció tehát sikerrel járt. De kérdezem én: hol találok még egy ilyen „jó­bolond" nyelvtanárt, aki tankönyv nélkül is meri vá1 lalni? A leghatásosabb módszer A TIT nyelviskoláján pe­dagógus végzettségűek ok­tatnak, a legjobb szakembe­rek. Muncz Károly: Jelenleg 650 beiratkozott hallgatónk van. A tankönyvhiány saj­nos reális. A Radnótiban működő csoportok részben a mi könyveinket, részben a hagyományos ismerertanya­got használják. Az audio­vizuális tanfolyam heti négyórás, de kedvélt a gyors, hatásos intenzív mód­szer is, mely heti 20 órában, másfél hónapos kurzusban, a hagyományos és az audio­vizuális módszert kombinál­ja. Ez a tagozat praktikus ismeretieket ad. A hallgatók leckekönyvébe belekerül az elvégzett anyag, de értéke­lés, osztályozás természete­sen nincs. Akik ezek után nyelvvizsgát akarnak tenni, azoknak külön előkészítő tanokta.tás teremtsen alapot na el. A jelentkezőket álta- tanfolyamot szervezünk. A a későbbi idegen-nyelvi okta­tás számára. A jelenlegi is­kolai tantervi utasításban ilyen célkitűzés nem szere­pel. A formális magyar grammatika tanításával el­érhető, hogy a diákok a nyelvtanon belül is hozzá­szoknak: a jelenségekben rendszert lehet keresni, hogy a rendszer az azonos vonások ismétlődésében, kombinációjában található, nem csupán az értelmes összefüggésekben. Iskolai nyelvoktatásunk módszerében, anyagában Iában három elképzelés ve­zette: a tárgyalásokra, uta­zásokra tolmács nélkül több eséllyel pályázhatnak, a szakirodalmat a forditóiro­nyelvvizsgát ma már nem­csak tudományos fokozatok­hoz kérik, de számos mun­kakörben jól jön, magasabb beosztáshoz juthatnak vele. Nijcolényl István a sárlóknak. Főként az ala­csonyabb jövedelmű csalá­doknak. Mert az évi kétszeri vásár idején nem biztos, hogy éppen van pénz otthon. A hétfőkre lehet előre tarta­egyik jó, ami a hétfőkből származik. A másik az ten­ne, ha más vállalatok és az egyes üzletek is kutatnák a tehetőségeket, hogyan tud­nák ők is jobban szolgálni a vevőket. Lehetőség sok lékolni. Propagandacéljaikat van,* csak meg kell találni sem titkolta. Az áruház nagy a leginkább megfelelőt, tömeg kiszolgálására épült. Mint ahogy ez a Centrum­A hétfőkkel azt is el akar- ban sikerült. Ahol szombat ják érni, hogy a vásárlók este és vasárnap a klraka­megszokják: itt kulturáltan tokban mindenki megnézhe­és olcsón tudnak vásárolni, ti, hétfőn talál-e majd olyan A párt és a kormány rég- cikket engedményes áron, óta szorgalmazza, hogy az amire szüksége van. És hét­olcsó áruk ne tűnjenek el főn reggel már jönnek vá­a boltokból. És ezzel válik sárolni. Olcsón és jól. Nem jelentőssé a dolog másik ol- szívesség ez, hanem okos dala is. Sok család, főként kereskedelmi politika. Hi­ahol kevés az egy főre jutó szen „csak" arról van szó, jövedelem, kevés olyan hasz- hogy a vásárlók és a válla­nálati cikket vásárol, amely lat érdekei találkozhatnak, a kulturált élethez ma már Ehhez pedig a vállalatnak igencsak szükséges. Most itt kell cselekednie. Mégpedig a tehetőség, hogy közepes nem időszakonként, alka­áron, kiváló árukat szerez- lomadtán, hanem rendszere­zenek be. sen és folyamatosan. Olcsó Olyan kezdeményezés ez, árakkal, udvariassággal, melyet csak dicsérni lehet, reklámmal, kulturált ki­Képernyő A pokol meg a főúr Tulajdonképpen glosszát keltene írni. Valami harcos kis méltatlankodást, sok kérdőjellel és még több most agglegényről, aki tulajdon­képpen apa, egy ... Felesle­ges folytatni. Minden vala­mirevaló tévénéző tucatjával Művészklub — képpel, filmmel Alighanem az utóbbi hó- Lepergetett filmjei ós el­napok legizgalmasabb vitája mondott szenvedélyes sza­' zajlott le tegnap, hétfőin es- val egyaránt azt bizonyítják, te a Sajtóház Művészklub- hogy időben kell minden jának szokásos hóeieji ta- produktum rangját megadni, lálkozójón. hogy időben — még a naiv Mindjárt az első előadás festők, népművészek egyre — Ács József jugoszláviai fogyó életében — kell a ki­festőművész; a Novi Sad-i nek-kinek kijáró elégtételt Magyar Szó műkritikusának kikövetelni, beszámolója — sosem hallott Sok hozzászóló — igy töb­újdonságokkal szolgált; a bek között Dorogi Imre, a messzi tájról hozzánk autó- szegedi festészet doyenje, zott esztéta-művész a vaj-'' Szelesi Zoltán művészettör­dasági művésztelepek histó- ténész, Hemmert János fes­riájáról, mai művészetéről tőművész — bizonygatta az beszélt — érdekesen, izgal- elhangzottak igazát s hivta felkiáltójellel. És ilyenféle tudna elősorolni efféle, kirohanásokkal két vissza­fogottabb mondat között­„Meddig tűrik még az illeté­kesek az ilyen ízlésrombo­lást?", „Mikor hagyja már abba az ilyen kispolgári sza­longíccsek közvetítését a te­levízió?" A glosszairás azonban most inkább műfajápoló kö­telesség, mint felkapott di­vat, s igy inkább csak fá­sult tűnődéseit veti papírra néhány mondatban az ügye­letes tévé-szemlész. Fásult tűnődéseit a vasárnap este közvetített „A főúr a pokol­ban is főúr" cimű zenés hogyishívjákról. Miről is szólt ez az „izé"? Egy fiatal párról, aki tulaj­donképpen házaspár, egy meglepetésnek szánt ötlete­ket. És alighanem meg is tud­ná fogalmazni ezt az egész sztorit — a hallottnál jobb vagy sokkal jobb színvona­lon. Merthát azok a párbe­szédek, azok a rutinmuzsi­kára írott rutinrigmusok ... Egyszóval, nem tudni, miért íródott meg, s ha meg is íródott, miért fogadtatott el, s ha el Is fogadtatott, miért forgattatott te, s ha le is forgattatott, miért közve­títtetett — ráadásul a leg­csúcsabb csúcsidőben — ez az idézőjelben mondott pro­dukció. Miért, miért, miért? Egyetlen hiteles válasz képzelhető el: — csak. A. k fel a figyelmet a már felfe­ha- dezett és megőrzésre méltó védésére, masan. A Művészklub másik, zai" vendége sokkal inkább értékek erősebb bemutatott műveivel okozott megőrzésére, szellemi izgalmat. Lehel István, a Szegeden élő és A Sajtóház Művészklubjá­nak immár huszonkilence• dolgozó, ám a szegediek és dik rendezvénye így jól bi­mások által sem igen ismert zonyitotta a változatlanul festőművész olyan munkákat népszerű közösség létét, s azt állított ki, amelyek egy- Is, hogy milyen sok új téma szerre idézik a hajdan volt vár még az alalpos megvita­..képírók" természetidéző tásra. ­ábrázolásait, mutatják a s egyszerre „képcsinálás' A hosszú és eleven párbe­szédnek egyébként több új. egyik legjárhatóbb — s bi- szívesen látott vendége volt. zonyára sokak által válasz- Részt vettek benne a hód­tóit jövendő útját. mezővásárhelyi festőiskola A klub harmadik vendége, képviselői - Németh József Domokos film- és Almási Gyula Béla fes­legkoszerűbb tőművészek is —, akik bizo­nyára a felfedezés izffalmá­Moldován rendező, megőrzési eszközzel, a film mel örökíti meg — immár vaI vehették tudomásul mind a klub létét, mind pedig a foglalkozáson" elhangzotta­jópár éve — a naiv festők meg az élő népművészet mai művelőinek munkásságát. kat L. A. i 1

Next

/
Thumbnails
Contents