Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

VASÁRNAP, 1971. FEBRUÁR 28. Túljutni a gondokon Zárszámadás az ú.'szegedi Haladás Tsz-ben Tegnap Újszegeden, a Ha­ladász Tsz zárszámadó köz­gyűlést tartott. Szeged leg­kisebb termelőszövetkezete rosszul zárta az 1970-es evet. Erről alapos és őszinte beszámolót terjesztett a gaz­daközösség elé dr. Csizmás Sándor téesz-eínök. Minden előfordult az el­múlt esztendőben, s igen­igen próbára tette a kis kol­lektívát, a gazdálkodást, összesen 10 millió 228 ezer forint volt a hozamkiesés, ami odavezetett, hogy 1 millió 191 ezer forint mér­leg szerinti veszteséggel és 5 millió 951 ezer forint alaphiánnyal zárta az 1970­es esztendőt a Haladás Tsz. összesen tehát 7 millió 142 ezer forint a veszteség. Gyorsított szanálással vizs­gálták felül, mit lehet ten­ni, hogyan lábalhatna ki minél hamarabb ez a szö­vetkezet a gondokból, ba­jokból. Az összes közös szántóterület 1400 hold, ki­csi terület, nehéz lesz má­ról-holnapra jól jövedelme­ző gazdálkodást teremteni. Az állóeszköz állomány 20 millió 976 ezer forintra nö­vekedett, igaz viszont, hogy a forgó vagyon lényegesen csökkent. A tiszta vagyon 1969-hez viszonyítva 1 mil­lió 619 ezer forinttal növe­kedett, azonban a szövetke­zet összes tiszta vagyonából 6 millió 76 ezer forint fede­zetlen. A tavasztól őszig tartó megpróbáltatások, elemi csapások ellenére is 11 mil­lió 260 ezer forintot fizettek ki összjövedelemként a dol­gozóknak. Egyetlen egy hó­nap se múlt el, hogy ne ludtak volna fizetni a pénz­tárban. Az egy tagra jutó évi átlagos kereset 18 ezer 128 forint lett, s az egy le­dolgozott napra 100 forint, az 1.969. évi 88 forinttal szemben. A növénytermelés kis te­rületre koncentrálódott, és 50 százalékán nem volt ter­més. Azokon a földeken, ahol megmaradt, a víz meg­hagyta a növényzetet, ott elfogadható volt a termésát­lag. Csupán ez az ágazat több mint 4 millió forint veszteséggel zárt. Az állat­tenyésztésben javulás ta­pasztalható. Az állatállo­mányt kitelepítették az ár­vízveszély idején Ásottha­lomra, s így ez a főágazat 1 milliónál több vesztesé­get hozott. A kertészet, bár eleinte kilátástalan volt a helyzete, a magas talajvíz, az üvegházak kihasználat­lansága következtében, 102,7 százalékra teljesítette tervét. A faiskolánál mutatkozott a legtöbb probléma. Dócról, és Sövényházáról hozták na­ponta a munkaerőt. Ezért megfontolt, közgazdasági számítások után úgy döntött a vezetőség, hogy felszámol­ja ezt az ágazatot, ami az utóbbi években ráfizetéses volt. A kereskedelmi tevé­kenység 155 ezer forint nye­reséget hozott a nagykasz­szába. Igen sokat, jelentett a gazdaságnak, hogy az alaptevékenységen kívüli üzemágak nyereséget értek el. Sajnos előfordult az ls, hop" többen szabálytalanság árán, a meg nem engedett haszonszerzésre törekedtek, különösen a téesz-kereske­delemben dolgozók. Az elnöki beszámolóból, a hozzászólásokból is kide­rült, az idei esztendő nem lesz könnyű, még ha ked­vez is az időjárás. A külön­böző melléktevékenységeket, még ha jó pénzt hoztak is, csökkenteni kell, mert össz­szesen a tavalyi 11 millió forintnál több bértömeg­felhasználással szemben mintegy 7 millió forint áll rendelkezésre. Másszóval; kevés pénze van a Haladás­nak a gazdálkodáshoz. A hitelesedékességek nagyok, csak a tavalyihoz hasonló erőfeszítés teremhet gyü­mölcsöt. A cél: 'túljutni a bajokon. A titátan H-an kértek szót, s a demokratizmus je­gyében vizsgálgatták hogyan is dolgozzanak tovább; ho­gyan tud a Haladás Terme­lőszövetkezet kilábalni a gondokból, bajokból. Né­meth Szilveszter, a fogato­sok munkájáról beszélt, dr. Hovorka István, a városi tanács vb osztályvezetője ismertette, hogy a 4 és fél millió forintos szanálási hi­telt hogyan kell visszatérí­teni, és a termelési szint tar­tása mellett a ráfizetéses üzemágakat miként csök­kenthetik. Nagy tetszéssel fogadták a közgyűlés részt­vevői Harasztovics József hozzászólását, aki a háztáji földek ügyében apellált. Kérte, hogy a vezetőség ala­posabb, igazságosabb dön­tés alapján ítélje oda eze­ket a területeket, ne a leg­rosszabb földeket kapják a szövetkezet legszorgalma­sabb dolgozói, hanem for­dítva. Kiss István, a me­gyei pártbizottság képvise­letében arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a jövőben a veszteséges gazdálkodás konzekvenciáit viselni kell. Már a tervtárgyalásra kerü­lő tervet alaposan vitassák meg, s jól készítsék elő, hi­szen csak a munka hoz lét­re új értéket, és a Haladás Termelőszövetkezet csak a jó termeléssel birkózhat meg a bajokkal. Árendás György, a városi párt-végre­hajtóbizottság és a TESZÖV nevében köszöntötte a köz­gyűlést, ismertette a har­madik ötéves tervben elért mezőgazdasági eredménye­ket, a négy szegedi gazda­közösség fejlődését, megerő­södését. Bár az elmúlt évet veszteséggel zárták a Hala­dás Téeszben, az emberek azért megtalálták a számítá­sukat, hiszen a jövedelmük, a keresetük nem sokkal ma­radt alatta a többi szegedi téesz átlagának. Sz. L. L Magas lengyel kitüntetés magyar közéleti szeméiyiségeknek Darázsfészek — mondják egyesek, amikor a világ leg­logikusabb gondolata — a munka szerinti különbség­tevés szóbakerül. Nem érdemes ahhoz nyúlni; kevés méz a haszon, sok fúlánk a- kockázat. Marad tehát az egyenlósdi? Marad — mindenütt, anol nincs, aki megpróbálja „zon­gorázni a különbséget". Nagy munkát vállal az magára — mondhatjuk Pe­tőfivel. S hogy milyen na­gyot, azt leghamarabb egy olvan üzemben láthatjuk meg, mint az öntöde. Mert ahol egyéni produktumokat és órabéreket kell egymás­hoz igazítani, ahol a remek munkadarab, vagy a selejt kikiáltja a gazda nevét is, lényegesen egyszerűbb. (Ám­bár az ódzkodás ott se ki­sebb a különbségtevéstől!) De a munka szerinti bére­zésnek az átlagosnál is több buktatója van a vasöntő csarnokokban. VASPATAK ÉS MINŐSÉG A Lengyel Népköztársaság kulturálisügyi minisztere a magyar—lengyel kulturális kapcsolatok elmélyítése terén kifejtett kimagasló édemei elismeréseként „A lengyel kultúráért" érdeméremmel tüntette ki Ilku Pál műve­i lődésügyi minisztert, dr. Or­bán Lászlót, a művelődés­ügyi miniszter első helyet­tesét, dr. Rosta Endrét, a KKI elnökét, dr. Molnár Já­nost, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektorhelyet­tesét és Demeter Sándort, a KKI elnökhelyettesét. A kitüntetéseket szomba­ton adta át Tadeusz Hanu­szek, a Lengyel Népköztár­saság budapesti nagykövete. lfisszaferfi a fteS Az utak mindenütt síkosak A legkeményebb téli na­pokra emlékeztetett a szom­bati időjárás. Tegnap reg­gelre Szeged is fehér kön­tösbe öltözött. Az ország sok helyén szaladt ót hózápor, a csapadék mennyisége azon­ban nem volt számottevő. Miután élénk, több helyen erős északi, északnyugati szél fúj, fennáll a hófúvás ve­szélye. Az utak síkosak. Visszatért a tél, amely ja­nuár közepe óta „szünetelt", s egyelőre marad is. A hi­deg utánpótlása ugyanis biz­tosítva van. A közúti igazgatóságok gé­pei mindenütt készenlétben állnak, sok helyen megkezd­ték a síkos utalt szórását. Mihály Lajos­sal, a szegedi öntöde párttitkárával nehéz találkozni. Mint főművezető járja az üzemrészeket, alig éri utói a portás telefonja. Ácsorgok a bejáratnál', kér­déseimmel együtt. A legelső, amire választ várnék: ho­gyan segíti a pártszervezet a munka szerinti differen­ciálást, ad-e hozzá inspirá­ciót, támogatást a gazdasági vezetőknek? Barna hajú, kék szemű, zömök férfi siet felém, a kabátja ujját gyűrögetve. Egy üres irodahelyiségbe kalauzol. Előhozakodom a témával. — Nehéz ügy — mondja. — Sürgősen megoldást kell rá találni. A sürgetés világosan kitű­nik az adatból: a szegedi vasöntödében a selejt jelen­leg a megengedett 7,3 szá­zalék fölött van. Magasan. — Néha duplájára emel­kedik. Januárban például több mint 14 százalék volt. Itt reggel 6-kor megcsa­polják az olvasztót, aztán este 10-ig folyik belőle a vaspatak. Az öntők, adago­nács feladat- és hatáskörét központi intézkedés keretei közötl csak tör­vényben, törvényerejű rendeletben, valamint minisztertanácsi rendelet­ben és határozatban lehet szabályoz­ni. Azaz: kizárta ebből a körből a, különböző minisztériumok es egyéb főhatóságok rendeleteit és utasításait. Fontos mozzanat, hogy a tanácsok szervezetüket maguk alakítják ki határozzák meg egyrészt a felsőbb szervek által kiadott irányelveknek, másrészt a helyi igényeknek megfele­lően. Szilárd jogszabályi megalapo­zottságot kapott az új tanácstörvény­ben a nagyközségi tanácsok léte, me­lyek megnövekedett hatáskörrel 1970. január 1-től kezdődően működnek megyénk területén is. A tanácsok — elsősorban a helyi tanácsok — fokozott önállóságát hi­vatott biztosítani a konkrét szabá­lyok kialakítása is. Az új tanácstör­vény igen nagyszámú ilyen rendelke­zést tartalmaz gazdálkodási, tervezési, fejlesztési, hatósági területen egy­aránt, s lényegileg a helyi tanács feladat- és hatáskörébe utal minden helyi jellegű feladatot, biztosítva eh­hez a szükséges hatáskört, illetve anyagi önállóságot. Pontosan meghatározza a törvény a tanácsok irányításának módját is, elejét véve ezzel a tanácsok tevé­kenységébe való önkényes beavatko­zásnak, de az alkotmánnyal, vagy az alkotmányosan hozott egyéb ;jog­szabályokkal. ellentétes döntések meghozatalának is. A törvény egyér­telműen rögzíti, hogy n tanacsok irányítása a Minisztertanács — a he­lyi tanácsok esetében a megyei 1a­nacs végrehajtó bizottságának — jogköre. A központi elhatározások ér­vényesülésének, a törvénysértések megakadályozásának céljából tovább­ra is változatlanul fenntartja a vég­rehajtó bizottságok kettős alárendelt­ségét. Garanciát tartalmaz az új tanács­törvény a hatósági tevékenység tör­vényességének fokozása, zömében az állampolgárokat érintő ügyek elbírá­lása szakszerűségének fokozása tekin­tetében is. Erre utal, hogy egyrészt változtatás nélkül hatályban tartja az 1957. évi IV. törvényt az allamigaz­•qclulci eljárástól, annak fórumrend­szerét, másrészt a tanács által kine­vezett rb-titkárokat teszi a hatósági tevékenység letéteményeseivé, fokoz­va ezzel a személyi felelősseget us a meghozandó döntésekért. Itt jegyzem meg, hogy készül a jogszabály a vb­titkárok jogállásának rendezésére, mely megfelelő garanciát tartalmaz a vb-titkárok feladat- és hatásköre te­kintetében is. Célszerű egyensúly alakult ki teli át a tanácstörvényben a helyi önállóság és a központi irányítás között, és £gy lehetővé válik — az eddiginél is magasabb fokon — a helyi kezdemé­nyezések hatékony kibontakoztatása, a lakosság igényeinek jobb kielégíté­se és ezzel egységben az államvezetés elhatározásainak megvalósítása is. Mindezek a célok a tanácstörvényben biztosított lehetőségek csak akkor válnak valósággá. tehát szolgálják ténylegesen a lajcosság érdekeit, ha a tanácsok és szerveik az állampol­gárok segítségével hatékonyabban, fe­lelősségteljesen munkálkodnak a ter­vek teljesítésén, a lakossági igények egyre magasabb színvonalon történő kielégítőién. lók. gépi és kézi formázók végzik a dolgukat: termelik az űj meg új öntvényeket Kemény, nehéz munka. Je­lenleg úgynevezett területi bérezés alapján kapja ki-ki a keresetét. Ha egy bizonyos mennyiséget megcsinál, ki­érdemelte a száz százalékért járó 70—80—90 forint körüli összeget. — Miben törekedtek diffe­renciálásra? — Például abban, hogy a formázók munkáját nehéz­ségi-, bonyolultsági fokok szerint több kategóriába po­rolják. A felső kategória — s ezzel a legmagasabb kere­set is — a legjobb szakem­bereké. Az ilyen brigádokba való bekerüléshez alapos próbát kell kiállnia az em­bernek: csak a szorgalma­sak, a hajtósak kerülhetnek be. A száz százalékon felüli termelést progresszíven fi­zetik: jól járnak, akik töb­bet adnak. De a több és a jobb nem mindig ugyanaz. És itt a bibije a dolognak. Az esetek egyrészében ugyanazt a pénzt kapja, aki kiválóan dolgozik, s az is, aki éppen hanyagul végezte a munká­ját. A darabok elkészülnek, kimennek az üzemrészből, a „gazda" neve nélkül, mert a készíttetők nem engednek semmiféle jelzést. Ezzel nyil­vánvalóan olyanok is men­tesülnek a felelősségrevonás — darablevonás, esetleg kár­térítés — alól, akik az átla­gosnál rosszabbul dolgoztak. Az viszont, hogy az úgyne­vezett „selejtprémium" meg­szűnt — tavaly az első ne­gyedévben fizettek csupán — mindenkire egyformán érvé­nyes: arra a derék öntőre, formázóra is, aki alig gyárt selejtet Milyen veszteséget jelen­tenek az üzemnek az önt­vényhibák? — kérdezem. — Súlyosat. Tavaly 5—6 millió forint körül volt a selejtkár — mondja Mihály Lajos. — Mód­szereket kell talál­nunk arra, Deltás férfiak a kézifor­múzók. Tiliczky Sándor kar­ján, vállán is csak úgy da­gadnak az izmok, amint a súlyos formázószekrényt for­dítja, emeli. — Mostanában nem volt mit kifogásoljanak — mutat némi büszkeséggel a születő öntvényre. Náluk kimutatható — e MEO névre szólóan jelen' 3 nap után — van-e sele­a rováson, vagy sem. F van, levonják tőlük. Viszo ha nincs, akkor sem kar hatnak selejtprémiumot, é­pen a fent említett ösztö" zési konstrukció miatt, ame csak az üzem szintjén ta bőkezű vagy szűkmark lenni. Természetes, hogy a tö­rekvők, az igazán jó munká­sok feszesnek érzik ezt az uniformist. Éppen a napok­ban tették szóvá: fontos len­ne a minőség megbecsülése. A szomszéd gond: jelenleg a gépi formázóknál a két műszak közt arányosan el­osztják a selejtet (amelyik darab rossz, annak nem fi­zetik ki a bérét). Ha mond­juk az egyik csapat csak tíz; a másik ötven hibás önt­vényt formált is, eszerint harminc jut ide-oda egy­aránt Bonyolítja a helyzetet az is, hogy a rontott darabokat — tárolási terület híján — sietnek beolvasztani. Jelkép is: a hiba eltűnik: „beolvad" a vastömegbe. KÉSZÜL A MÉRCE SZÉP SUMMA KEREKEDNE ' hogy a jobb munka, a mi j nösAg kifizetődő legyen. Ha : a selejtből csak néhány szá­t zalékot faragnánk is le, szép i summa kerekedne belőle. ' Arra is jutna, hogy jobban premizáljuk, jutalmazzuk az arra érdemeseket Egy novemberi pártveze­tőségi ülésen gondolták vé­gig ezt a gondolatsort a kom­munisták, s javaslatukkal a gazdasági vezetők is egyetér­tettek. A minőségellenőrző osztály most keresi a meg­oldást: március 15-ig asz­talra kell tenniük az elgon­dolásokat Járom a párttitkárral az üzemet. Nczem az olvadt vassugarat, amint a formák* í ba ömlik, bőrömön érzem a i kicsapó forróságot Szép Jó­zsef, Ele­kes Jó­zseh Né­meth II. József gépi formá­zók. De egyikük 18, a másik 11, s a fiatal Németh József még csak két éve van itt — A brigád minden tagja ugyanannyit keres? — Igen. — A több gyakorlatot, ta­pasztalatot, hozzáértést nern kellene jobban megfizetni? Okvetetlenkedésemet ép­pen Szép József, a legrégibb dolgozó szavazza le: nézze, mi itt annyira egymásra vagyunk utalva, legyen csak egyforma a keresetünk is. Hogy miből adódik a selejt? Itt van például a homok. — Felmutatnak a formázók a csarnok maga­sabb régióiban „közlekedő" homokszállítmány irányába. — Állandó a szóródás. S ha az öntvénybe kerül, annak vége. Közben a síneken hátunk mögé gördülnek a kis kocsik, rajtuk a formázószekrények. Indulunk tovább Egy tanul­sággal: a vállalatnak ls ki kell küszöbölni a maga hi­baforrásait, hogy aztán na­gyobb igényeket támaszthas son. Az öntödében most kö­vetelődző erővel szólal meg a minőség igénye. Ezt kép­viselik a pártszervezet veze­tői, tagjai is, ehhez adnak ösztönzést fent és lent egy­aránt. Simái Mihály te

Next

/
Thumbnails
Contents